HARMADIK JELENET

BIBERACH (jön).
        Csak Bíberach.

BÉKÉTELENEK
                    Hah! halj meg!

BIBERACH (nyugodtan visszalép).
        No lassan! ejnye milliom! biz úgy
        Nekem estek, énhelyettem hogyha itt
        Más állna, tán a nyavalya is kitörné.
        Kedves vitézek, csendesen! biz’ az
        Ördög nem alszik! - ej, szégyen, gyalázat
        Kardot ragadni! (Csalfa alázódással).
                      Egy magyar csak egyik
        Bajúsza végével pokolba ûzhet
        Egy ily szegényke németet.

SIMON
                          Melinda!

MIKHÁL
        Hol loptad el húgomnak a nevét?

BIBERACH
        Ahol magát más lopta: a királyné
        Dombérozó mulatságában.

BÁNK, MIKHÁL, SIMON
                     Ember!

BIBERACH
        No hadd beszéljem hát magam ki; de -
        (Igazán megszeppenve).
        Ördögbe is! valóban most eszem’
        Fel kell tekerni - átkozott hajón evez szerencsém,
        S elül, hahogy reája nem vigyázok.

BÁNK
        Kóbor! hogyan jött a Melinda név
        Nyelvedre?

BIBERACH
               Páh! tehát mégsem tudod? -
        De igaz! hisz a királyné prüszkölõ-
        Becs-rang-porától egész bolondulásig
        Elszédültél te. No de, szó ami szó,
        Õk szépen is fogának a dologhoz,
        Úgymint: „Nagyúr - ej - Bánk bán - így, meg így;
        Nem illik, ország elsõ nagyja, hogy -
        Így meg-meg így.” - Felhozta hát ide
        Szép együgyû feleségét a nagyúr,
        Bármint dörömbözött szerelme-féltõ
        Nagy szíve.

BÁNK
                    Ember!

BIBERACH
                             Csak csendesen, óh
        Bán most az egyszer úgy kell már viselni
        Magamat, hogy a hajlandóságodat
        Megérdemeljem; mert ebûl leszek.
        Ládd bán, sokan tudták ezt a regét;
        És ha igazat kell szólni, addig én is
        Sípot faragtam nádatok között,
        Míg benne ülhettem s hiú szemekkel
        Néztem magam körül - nevetve mást.
        Véletlen így tanultam azt ki, a-
        Mit szorgalommal sem tudtak sokan.
        Ispán uram, te oly merõn tekéntesz
        Reám, s nem tudod, hogy csak ezen éjtszakát
        Lett volna szükség el nem lopni Bánk bán
        Nagyúrtól, és hogy addig, míg ti itt
        Vele vagytok - otthon Ottó és Melinda -

MIKHÁL, SIMON, BÁNK (egyszerre).
        Melinda, húgom? Fattyú megöllek!

BIBERACH
               Ezt ugyan bizony
        Szolgálatomra nem reményleném.
        Ládd bán: királyod a kezedbe adta
        Egész hatalmát; s így hogy egyikének,
        Vagy másikának útjában ne légy,
        El kelle ország-vizsgálásra menned.

PETUR (mérges kacajjal emeli fel ökleit).
        Gyalázat! Ellágyulhattam? - No Bánk,
        Hát nem kacagsz velem?

BÁNK (összecsapván kezeit).
                        Pokolbeli
        Irtóztatóság büntetései -
        Földünkre jöttetek hát már? hiszen
        Ni, itt világos egészen, amit én
        Üres fejû ki nem tudtam találni? -
        El, a királyhoz - a császárhoz, - a
        Pápához elmegyek s hogy elpiruljon,
        Lerántom e parázna bíborosról
        A szép álorcáját kacagtatón.
        Oh, légy velem hidegvér, légy velem!
        Ne hagyj el állhatatosság! hogy merõn
        Nézvén szemek közé, becsûletes
        Tekintetemnél elvakúljon a
        Szentségtörõ. Meggyilkolom ott elõtte
        A bíboros gazembert; és ha a
        Vesztõpiacra hurcolnak, kiáltom:
        Azért jutott hóhér kezébe Bánk, mert
        Hitvesse virtusát bosszúlta meg!

BIBERACH
        Páh, milliom! bizony tán nem tudod,
        Hogy csóka csóka-társának szemét
        Ki nem kaparja? mert ám mintsem oly
        Nagyot bokázzon a bíbor, bizonnyal
        Elõbb feláldoznak tíz Bánkot is.
        De gyilkod is haszontalan fened:
        Az útakat jól tudjuk elállani;
        Vesztõhelyet se fogsz te látni, hogy
        Ottan rikolthassál, - az ily rikoltót
        Titokban szokták ám eloltani.

BÁNK
        Német! te megnyitottad a szemem!
        S ily kábaságot akartam tenni? - Nem!
        Szeggel szeget! hisz a tilalmas és
        Megengedõdhetõ ravaszkodás
        Úgy állnak el, mint a hazug s igaz.
        Megmenthetem talán még - nemde, oh
        Szólj, Bíberach, lehetne még talán
        Meggátlanunk? szólj, szólj!

BIBERACH (öklét összeráncosított homlokához nyomván, igen mély,
        de rövid gondolkozás után).
                                Talán. - Gyerünk!

BÁNK
        Ember! ha még késõ nem volna - oh
        Angyal! szerezd meg üdvösségemet. -
        Ne menjetek széjjel mindjárt barátim,
        Hogy megtaláljalak, hahogy talán
        Lehetne szükség rátok - (Mikhálhoz). Õsz, remélj
        Egy nyúgodalmas éjtszakát.

MIKHÁL
                                Uram,
        Szent isten! adj te!

MIND (morogva).
                                Ámen. Úgy legyen.

SIMON
        Szabadítsd szerette húgomat, Melindát!

BÁNK
        Csak egyszer õtet a kezem közé
        Vehessem, oh mikép fogom kacagni
        A gyáva herceget; s ha húsomat
        Lerágja a kerítõ asszony, akkor
        Még csontomon is elviszem Melindát,
        Hogy elhagyattatott helyen legyen
        Inkább kenyéren s vízen, mintsem itt
        Pompában, bíbor és a hermelin
        Bemocskolásra eszközül vettessen,
        S szolgáljon egy bujának, akinél még
        Drágább s becsesb elõttem a kutyám. (El)

BIBERACH (maga eleibe dörmögve, követi).
        És - jó ez is. Egyik csak nyerni fog! (El)

PETUR (egy ideig merõen nézi mindnyájokat, kik elgondolkodtak).
        No - üljetek le hát - azt mondta, hogy
        Maradjatok. -

MIND (székekhez ballagnak, leülnek, s az asztalra békételenül
        könyökölnek. A többiek körül-körül a fal mellett levõ padokra
        telepednek, és vagy térdekre bókolnak, vagy fejeket hanyatt a
        falnak támasztják.)
                                Jó, jó! Maradhatunk.

MIKHÁL
        Bojóth! Bojóth! - Kopácsolásokat
        Lelkem menyasszonyi ágynak gondolá;
        Pedig becsûletünknek egy koporsót
        Szegeztek, Oh Melinda!
        (Bánatosan lehajtja fejét s végre elszunnyad.)

SIMON (mellé ül).
                                         Még hiszem,
        Tán jóra fordulhat minden (Maga elébe néz.)
                                De hát
        Ha nem? Kevély spanyol szív, hol maradsz? -
        Hamar tünõ örömremény, mi vagy
        Te? játszi képzete a kívánkozó
        Észnek: - mosolyg s - meghal. -

PETUR (az ablaknál egy székbe vetette magát).
                                        Jó éjtszakát!

MIND (anélkül, hogy megmozdulnának, dörmögik).
        Jó éjtszakát!

PETUR (magába morog).
                        Virrad. - Nem úgy, nem úgy
        Ti földi istennék! ne gondoljátok azt,
        Hogy minden irtózik hatalmas hangotoktól!
        (Hirtelen visszateként.) Hát alszotok?

MIND (lassabban).
                        Jó éjtszakát! -

PETUR
                            Aludj,
        Mohón kilobbant hazafiság! -
        (Elragadtatva néz ki a hajnalcsillagra.)
                                Dicsõ fény-
        Csillag! (Hirtelen gúnyolva.)
                  Lopott fény! - ej! - (Lassan.)
                                 Jó éjtszakát!

Függöny