Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library
Katona József
Bánk bán

IntraText CT - Text

Previous - Next

Click here to show the links to concordance

HARMADIK JELENET

TIBORC (bizodalom s félelem közt besompolyog).
        Bánk bán, nagyúr! jó reggelt.

BÁNK
                                    Útonálló!

TIBORC
        Igazán? lehet meglátni képemen?

BÁNK
        Minek is becsület emberek között!

TIBORC
        Való igaz; megõszült a fejem.

BÁNK
        Miért?

TIBORC
                  Idõm eljárt, jaj s panasz közt.

BÁNK
        Azért teremtettem -

TIBORC
                          Köszönöm. Ma már
        Nem háborogsz úgy, mint az éjtszaka.

BÁNK
        Munkálkodó légy, nem panaszkodó -

TIBORC
        Oh, istenem! tekéntenél csak egyszer
        Hazámba - élve látnád a panaszt
        Elõtted. Mért valék becsûletes!
        Holott gazember lévén, mostan is
        Tied lehetnék.

BÁNK
                           Mely boldogtalan
        Az, akinek bármely bilincsei
        Boldogtalan módon oldóznak el!

TIBORC
        Oh, mint örültem, hogy szabad levék!

BÁNK
        Mikép örültem és bilincseimnek!

TIBORC
        Hiszen való, hogy jó is az: de már
        Mióta a merániak -

BÁNK
                           Hah! - oh!

TIBORC
        Sok pénzre van szükségek: és mivel
        Mi annyit adni nem tudunk, tehát
        Sovány nyakunkra izmaelitákat
        Ültettek - ez már égbe kiált.

BÁNK
                                   Piha!

TIBORC
        Míg tûrhetém, tûrtem becsûletessen:
        Most már gazember is lennék; de késõ -!
        Õsz fõ, kiszáradt kar: hová megyek?

BÁNK
        Haramia - nincs itt más kigázolás.

TIBORC
        Ma éjtszakán elõször kezdtem el
        Próbálni azt a mesterséget; oh
        Hiszen beteg feleségem és öt éhes
        Porontyaimnál szívem majd kiugrott.
        De látja isten, hogy nem értem azt.
        Lenn a királyi ház elõtt soká
        Ólálkodék. Vígan valának abban.
        És sokszor azt vettem csak észre, hogy
        Nyelvem kiöltém, mintha azt akarnám
        Felnyalni, amit ott fenn ellocsoltak.
        Akkor lopózkodtál be a kapun -
        Hallám az õrzõvel beszédedet -
        Én is tehát utánad mentem, és
        Mivelhogy azt meg tudtam mondani:
        Ki ment be oly titokba, mindenik
        Azt hitte, hogy Bánk bánhoz tartozok.

BÁNK
        Pih! minden e szerént tehát hamis
        S megcsal, - keresse bár az ember a-
        Hol akarja - legtisztábbnak mutassa
        Magát, de egyben mégis mocskos az.

TIBORC
        Mért bélyegez meg a szükség vele!

BÁNK
        De hogyha jól meggondolom: maga
        A tiszta hívség, oh! - de, ej, mi meg-
        Gondolni is való van itten? a
        Hívség? Kisértet, melyrõl minden ember
        Fecseg; de még nem látta senki is.

TIBORC
        No, édes istenem! Ismét azt hiszem, hogy
        Velem beszél. -

BÁNK
                   Beszélj, beszélj; igen
        Jól hallom én panaszod; de magam
        Panasza is beszél -

TIBORC
                   Uram teremtõm
        Még a nagyúrnak is van? - No hát
        Nem vétek a szegény Tiborcnak, egy
        Titkos szövetségben hitét letenni.

BÁNK
        Ha! - ezt hogy elfelejthetém - istenem!

TIBORC
        Van más kigázolás? - vitézkedést
        Ugyan ne várjanak tõlem; de hisz’
        A háborúban szabad fosztani.
        E gondolat legjobbnak látszatott.

BÁNK (búsan néz ki az ablakon).
        Magyar hazám! -

TIBORC
                  A jó merániak
        Azt háború nélkül is megteszik; mert
        Hisz’ a zsidók eleget fizetnek; a-
        Kiket tulajdonképpen tán nem is
        Lehetne embernyúzóknak nevezni,
        Nyúzásra bõr kivántatik, holott
        Azt a merániak magok lehúzták
        Már csontjainkról; így tehát ezek
        A húsba kénytelenek bemetszeni -
        Igaz, hogy a metéltetett sikolt; de
        Hisz’ arra nem szükség hallgatni, csak
        Haszon lehessen. - S a nagyasszony -?
        (Keserû megvetéssel lódítja el a kezét.)

BÁNK (fejét az ablakfához nyomván).
        Oh!

TIBORC
        Õ cifra és márványos házakat
        Épittet; és mi - csaknem megfagyunk
        Kunyhónk sövényfalai közt -

BÁNK
                    Átkozott!

TIBORC
        Õ csorda számra tartja gyûlevész
        Szolgáit! éppenséggel mintha minden
        Hajszála egy õrzõt kivánna; sok
        Meránit, olykor azt hinné az ember,
        Hogy tán akasztani viszik, úgy körül
        Van véve a léhûtõktõl, s mi egy
        Rossz csõszt alig tudunk heten fogadni.
        Õ táncmulatságokat ád szûntelen,
        Úgy, mintha mindég vagy lakodalma, vagy
        Keresztelõje volna: és nekünk
        Szívünk dobog, ha egy csaplárlegény az
        Utcán elõnkbe bukkanik, mivelhogy
        A tartozás mindjárt eszünkbe jut.
        A jó merániak legszebb lovon
        Ficánkolódnak - tegnap egy kesej,
        Ma szürke, holnap egy fakó: - nekünk
        Feleség- és porontyainkat kell befogni,
        Ha veszni éhen nem kivánkozunk.
        Õk játszanak, zabálnak szûntelen,
        Úgy, mintha mindenik tagocska bennek
        Egy-egy gyomorral volna áldva: nékünk
        Kéményeinkrõl elpusztúlnak a
        Gólyák, mivel magunk emésztjük el
        A hulladékot is. Szép földeinkbõl
        Vadászni berkeket csinálnak, a-
        Hová nekünk belépni nem szabad.
        S ha egy beteg feleség, vagy egy szegény
        Himlõs gyerek megkívánván, lesújtunk
        Egy rossz galambfiat, tüstént kikötnek,
        És aki száz meg százezert rabol,
        Bírája lészen annak, akit a
        Szükség garast rabolni kényszerített.

BÁNK
        Hogy úgy van!

TIBORC
                 Õk monostort, templomot
        Építenek, hol úgy sípolnak, úgy
        Megzengenek, hogy a zarándokok
        Táncolni kénytelenek a sáros útcán;
        Nekünk pedig nincs egy jó köntösünk,
        Melyben magát az ember egy becses
        Védszent elõtt mutathatná meg a
        Templomban.

BÁNK
                    Oh, buzogj vér! csak buzogj!

TIBORC
        Hahogy panaszkodni akarunk, elõbb
        Meg kell tanulnunk írni; mert az ily
        Szegény paraszt az úr elébe nem
        Mehet be többé - úgy rendelte Béla
        Király, s merániak hasznát veszik -
        Hisz’ öszvekarmolázná a szegénynek
        Patkója a szép síma padlatot!
        S ha tán utolsó fillérünkre egy
        Törvénytudó felírja a panaszt:
        Ki írja fel keserves könnyeinket,
        Hogy jó királyunk megláthassa azt. - -

BÁNK
        Te Isten!

TIBORC
                  El kellene pirúlniok,
        Midõn ezüst-arannyal varrt övek
        Verõdnek a lábszáraikra, mert
        Véres verejtékünk gyümölcse az.
        Lelkemre mondom, egy halotti fátyolt
        Kötnének inkább a hasokra, - leg-
        Alább csak úgy külsõkép is mutatnák
        A gyászt azon szegény nyomorúltakért
        Kiket kiállhatatlan sajtolásaikkal
        A sírba döntenek -

BÁNK
                    Tûrj békességgel -

TIBORC
        Tûrj békességgel, ezt papolta az
        Apáturunk is sokszor: boldogok
        A békességesek, mert isten fiainak
        Hívatnak, - úgy de tömve volt magának
        A gyomra. Istenem! mi haszna! ha
        Szorongat a szegénység: a pokolt
        Nem féljük - a mennyország sem jön oly
        Szép színben a szemünk elébe.

BÁNK
        Kirontjuk a korlátokat, lezúzzuk
        A jó barátot, ellenséget; és
        Aztán ha célra értünk, sírni kell csak:
        Szánom keserveiteket, emberek!

TIBORC (nevetve).
        Te szánsz nagyúr? oh a magyar se gondol
        Már oly sokat velünk, ha zsebe
        Tele van - hisz’ a természet a szegényt
        Maga arra szánta, hogy szülessen, éljen.
        Dolgozzon, éhezzen, sanyarogjon és -
        Meghaljon.
Úgy van, úgy! ismérni kell
        Az élhetetlenek sorsát, minek-
        Elõtte megtudhassuk szánni is.

BÁNK (haraggal teként reá, de szeme Tiborc homlokán lévõ sebhelyen akad fel).

TIBORC (észreveszi, s kevés hajával igyekszik eltakarni).
        Huszonhat esztendõ elõtt vala ez
        Még gyenge ifjonc voltál. - Jáderánál
        Egy rossz velencei akart tégedet s
        Atyádat - Ej, hisz’ az régen vala!

BÁNK (Tiborc homlokát megölelvén, melléhez szorítja, majd egy
        erszényt nyom a markába).

        Engem s atyámat - menj, menj, menj Tiborc.

TIBORC
        Szép pénz; de adhatsz-é hát mindenik
        Szûkölködõnek? visszaadja-é
        Ez a halottakért hullt könnyeket?
        Ha mást nem adhatsz, úgy annál, kinek
        Adsz, még szegényebb vagy. Vigyázz, hogy egy
        Zsivány, tömött erszényeiddel együtt
        Ne lopja el nagylelkûségedet.

BÁNK (méltósággal).
        Tiborc! Tiborc! kivel beszélsz?

TIBORC (térdre rogyik).
                                        Uram-
        Isten! hisz’ azt karom, hogy vesszek el.
        Én nem vagyok gonosztevõ - azért nem
        Bátorkodom magamat elölni, mert az
        Isten haragjától félek.

BÁNK
                            Tiborc!
        Menj, menj; keresd fel asszonyomat, s ha meg-
        Találtad, úgy jöjj, s várakozz reám.
        Haza mentek - ott megmondhatod, hogy él
        Még Bánk.

TIBORC
                  Igen - kedves szomszédok! él
        Még Bánk, atyánk
- fogom kiáltani.
        (Sírva elmegy.)

BÁNK
        Atya? - úgy - ez is még hátra van -
        (Megáll a belökött ajtónál.)
                                        Hah! fel,
        Fel puha ágyadból gyermek, nehogy
        Megvesztegessen udvarunk szele. (Bemegy.)





Previous - Next

Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library

Best viewed with any browser at 800x600 or 768x1024 on Tablet PC
IntraText® (V89) - Some rights reserved by EuloTech SRL - 1996-2007. Content in this page is licensed under a Creative Commons License