NEGYEDIK JELENET

BIBERACH (jön).
        Bán! Asszonyod magánkívül futott el.
        (Az oldalszobába besietõ Bánk után néz; azután egész
        maga alkalmatosságával le akar ülni, de a visszajövõ
        Bánk tekéntete visszatartóztatja).

BÁNK (az álmos kis Somával jön vissza).
        Ne sírj, ne sírj gyermek; hisz’ egyszer akkor
        Ébredni kell. (Vezetvén kifelé.) Menj tigrisek, fene-
        Vadak közé, szelidíts hiénát,
        S ha mindened feláldozván nekik,
        Hálaadással megnyalják kezed -
        Öleld, szorítsd melledhez és kiáltsd
        Örömmel: oh még is találtam embert!

BIBERACH
        Bán! õrülést mutat tekénteted!

BÁNK
        Tudom, tudom: de hallom is közel-
        Létét eszem lerontatása hír-
        Kürtjének, és azért kivánom azt
        Használni addig, míg egészen el nem
        Veszejtem. (El a fiával.)

BIBERACH
                És magam maradjak itt!
        (Utána néz, azután járdogál.)
        De nem hiszem biz’ én, a gyáva herceg
        Hogy boldogult. - Gyanú kinozza Bánkot.
        (Leül.)
        Egy sincsen a sok emberi indulat
        Közt, melynek oly kevésbe kerüljön a
        Képzelt lehetség általöltözése
        Az igazra, mint a szerelemféltésnek.
        (Maga eleibe nézvén, egymásra tett lábait lógatja.)
                                                Biz’ úgy.