ÖTÖDIK JELENET

OTTÓ (lihegve fut be).
        Jó, hogy talállak - oh, de mért hogy itten
        Talállak, itten, Bíberach?

BIBERACH (felemelkedik).
                                Igen.
        Oly sárga a herceg, hogy jött ide?

OTTÓ
        Tudom-é, hogy? - és te Bíberach is itt?

BIBERACH
        Igen. Te reszketsz, jó uram! mi baj?

OTTÓ
        Segíts, segíts!

BIBERACH
                  Hogyhogy?

OTTÓ
                            Néném kerestet.

BIBERACH
        Az semmi sem.

OTTÓ
                   De hátha mégis -

BIBERACH
                               Úgy
        Hát menj el. -

OTTÓ
                   Õ kerestet; érted ezt?

BIBERACH
        Értem.

OTTÓ
                   Melinda ott van. Bánk is itthon.

BIBERACH
        Láttam.

OTTÓ
                   Melinda - reszketek.

BIBERACH
                         Soha
        Bizony -

OTTÓ
                Nem a nagyúrtól - nem az egész
        Országtól; én csak rettentõ királyi
        Nénémtõl irtózok; mert hogy gyanút
        Ne tenne Myska bán által kerestet.
        Elmenjek-é? hová menjek?

BIBERACH
                        Csak amely
        Hely legközelb van hozzá: ott nem is
        Keresnek. - Édes hercegem, de hát
        Mért félsz; talán vétettél ellene?

OTTÓ
        Te kérded azt, tanácsadó? te?

BIBERACH
                                           És
        Volt annyi lelked azt követni, herceg?

OTTÓ
        Csúfolsz, csavargó?

BIBERACH (szepegve).
                                Megesett a dolog?

OTTÓ (elfogódva szegezi a földre szemeit).

BIBERACH
        Hallgatsz? - no - élj szerencsésen.

OTTÓ
                                   Hová?

BIBERACH
        Elég nagy a világ.

OTTÓ
                            Engemet akarsz
        Elhagyni? - rémítõn fogok fizetni
        Gazemberes tanácsodért.

BIBERACH
                        No még
        E volna szép! - Én szabad ember vagyok.

OTTÓ
        Reszkess!

BIBERACH
                Miért nem? Gondolod, hogy a
        Felháborított tengert meg fogod
        Állítni, hogyha egyszer egy habocskát
        (magát érti)
        Vesszõddel el tudsz széjjel ütni?... mit? -
        No, nézd ezen kevés hajat.
        (Maga hajából igen keveset morzsol ujjai közé.)
                                Nem is
        Méltó azon kis fáradságra, mellyel
        Ki lehetne rántani - ha most ennyivel meg
        Tudnám szerencséd váltni, hidd el azt
        Nem tartanám méltónak e csekély erõre.
        (A legnagyobb hidegséggel.)
        Még gyermekekhez nem bocsájtkozék le,
        Mióta csak megszûntem hinni azt,
        Hogy a tanítómnak vesszõitõl
        Reszketne minden ember. Jobban ismérsz
        Jó hercegem, mintsem hogy azt reméld,
        Egy Bíberachot egy mesés manó is
        El fogja tán mindjárt rémíteni.
        Elsõ bejöttöm a világra megölt
        Már egy anyát, s bús tékozló atyám
        Gyûlölni kezdett, - én is rajta kezdtem
        Gyûlölni minden embert. Néha jól
        Megöklözém. Egyszer végre feladott.
        Bûnöm bocsánatjáért, ölni, a
        Szentföldre kellett volna mennem; és
        Az atyám megitta volna addig otthon
        Minden vagyonkámat. Nem mentem. Akkor
        Bedugtak egy klastromba, hogy pedig
        Még életemben szentté lenni kedvem
        Nem volt, kiszöktem a falak közûl.
        Minden vagyon nélkül, köszönhetem,
        Hogy ott tanultam; s így az emberi
        Vakságból éltem; - elég az ostoba! -
        Ritter, paraszt, szegény, úr, hercegek
        Lettek barátjaimmá, és csak egyszer
        Forrt szinte a torkomra. Nem kivánom
        Hogy többet úgy legyen. (Menni akar.)

OTTÓ (eláll szeme, szája).
                                De oly hideg
        Vérrel?

BIBERACH
                Miért nem? Én beüthetem hûs
        Vérrel Lucim nyakába kardomat,
        Hát tégedet miért ne tudjalak
        Hûs vérrel itten hagyni? - Hogyha úgy áll
        Elõttem egy valaki, mint férfiú,
        Biz’ úgy ijedni meg tudok magam
        Is - most nem.

OTTÓ
                    A nyugalmamat tekintsd,
        És adj tanácsot e zavarba, kérlek.

BIBERACH
        Hahogy te is szavadnak embere
        Lettél s beteljesítted volna szép
        Igéretid - legengedelmesebb
        Lett volna Bíberach. A sok jutalmat
        Özönnel ígérted, mely egykor a
        Vénségemen segítsen: - és nem úgy lett.
        Tudván, hogy a hasonló emberek
        Kények szerént várják meg a tanácsot,
        Kétféleképpen adtam mégis azt,
        És rajtad állt abban választani.
        Most hát sziszegj azon gödörben, a-
        Melyet magad véstél magadnak. Azt
        Csak meg fogod nekem bocsátani,
        Hogy érted én is abba esni nem
        Kivánkozok?

OTTÓ
                   S valóban oly gödörben
        Lennék? Tanácsolj Bíberachom! Oh
        Ha vallásomat kivánod - ím
        Megesmerem, hogy vigyázatlan
        Voltam; de nem, sõt oktalan.

BIBERACH
                               Mi, mi?
        Még oktalan? - Ti földi istenek,
        Soha oktalan nem tesztek semmit is;
        Az égi isten adja nektek az
        Õ csalhatatlan bölcsesség-malasztját;
        Kérdezd, s megesküszik reá akár-
        Mely embered. - Te mindenféle földi
        S mennybéli bölcsességek összessége!
        Igy hát hogyan lehetsz te oktalan?

OTTÓ
        Ember! csak egy szót még, vagy egy nyomot
        Tovább s fejed lábadnál fog heverni.
        Bolondokat lelhetsz; de engem a
        Szerencse itt uraddá tett -

BIBERACH (kissé megdöbbenve).
                                S miért
        Tartóztatod tehát intésedet, hogy
        Végére járjon életemnek? Úgy,
        Úgy! ölni tudtok, jó urak: bezzeg
        Ha életet tudnátok adni, akkor
        Érdemlenétek meg az uralkodást.
        Még eddig egy kevésre becsültelek,
        De most idétlen rémítésedért
        Megvetlek. Útálnám magam, ha abban
        A hiedelemben hagyhatnálak el,
        Hogy testi-lelki híved voltam: - engem
        Csak a haszon kötött hozzád -

OTTÓ
                                    Vitéz!

BIBERACH
        Ne félj, uram; hiszen nem esz meg a
        Nagyúr - való, hogy éktelen dühös
        Lett, midõn a dolgot felfedeztem -

OTTÓ (kardot ránt).
        Még ezt is? Ördög! -

BIBERACH (mosolyogva kardmarkolatjára teszi kezét).

OTTÓ (gyengülve ereszti le kardját. Bíberach megy. Ottó
        segítségért akar kiáltani).
                                        Hej!

BIBERACH
                Ne szólj - uram!
        (Hidegen visszatér.)
        Én elmegyek. Te megfogathatol:
        De jól tudod, hogy én egyedül tudom:
        Ki volt Fülöp királynak gyilkolója! - -
        (Megy.)

OTTÓ (elhanyatlik).
        Várj, Bíberach - ne menj! várj! várj!

BIBERACH (elballagva).
                                        Soha!

OTTÓ (rimánkodva siet a hátra se nézõ után).
        Várj! Várj! - (Midõn utólérte, ledöfi.)
                                Pokolba veled alávaló! -
        Ahol Fülöp nem fog reám kiáltani. (Elsiet.)

BIBERACH (visszafordulván, kardot rántott Ottóra; de elgyengülve
        botlik azon keresztül a földre).
        Pih! ez gyalázat. - Átkozott! halálos
        Ágyad felett kétségbeesésedet
        Kacagja árnyékom. - Gyilkos! segítség! -