MÁSODIK JELENET

IZIDÓRA (jövén, távul meghajtja magát).
                Kegyelmes
         Nagyasszonyom - -

GERTRUDIS
                       Leány! szerencse, hogy
        Te vagy - megént büntetnem kellene.
        (Kezét nyújtja.)

IZIDÓRA (megcsókolja azt).
        Köszönöm. Igaz, hogy rendelésedet
        Tudtam, mivel be nem bocsájtatik
        Még maga Melinda is. De egy kegyelmet
        Jövék kikérni -

GERTRUDIS
               Szólj.

IZIDÓRA
                         Bocsáss hazámba.

GERTRUDIS
        Izidóra!

IZIDÓRA
                 Én ez országodba úgy
        Jöttem be egykor, mint egy asszonyi
        Szép érdemünkkel büszke leány, de az
        Ma meggyaláztatott; azért tehát
        E büszkeségem megmaradt darabját
        Engedd hazámba visszavinni még!

GERTRUDIS
        Ha hazudsz, leány -

IZIDÓRA (letérdepel).
                        Nem, istenemre, nem!
        Nem!

GERTRUDIS
        Szólj!

IZIDÓRA
                 Szerettem Ottót -

GERTRUDIS
                       Mit beszélsz? -
        A herceget?

IZIDÓRA
                 Nem. Ottót a vitézt; de a
        Vitéz bemocskolá magát s azért
        A büszke német lány a bíborost
        Is megveté.

GERTRUDIS
              Leány, az én öcsémet?

IZIDÓRA
                                Azt.

GERTRUDIS
        Állj fel!

IZIDÓRA (megteszi).
                        Oly igen szerethetém
        Még akkor is, hogy megcsalt engemet:
        De már ma félénk gyilkossá leve.

GERTRUDIS
        Az én öcsém félénk gyilkos leve?!

IZIDÓRA
        Szemérmemet meggyõzve, mindenütt
        Nyomában voltam estve ólta. - Hogy
        Téged, nagyasszonyom, Melinda mellett
        Az álom elfogván, feküdni mentél -
        Elõmbe jött lihegve Bíberach;
        S midõn lefektedet megtudta, kért
        Hogy menjek el Melindához, mivel
        Italt adott mindkettõtöknek Ottó.

GERTRUDIS
        Hah!

IZIDÓRA
                 Én futottam; nem hozzád, mivel
        Ez altató volt csak - futottam Ottó
        Herceghez és Melindához hamar. -
        Rendetlenül láttam kifutni onnét
        A herceget. Szemmel tartván, alig
        Értem Melinda ajtajához, amidõn
        Egy durva lábdobogás riaszta fel.

GERTRUDIS
        No -

IZIDÓRA
                 Vállamat ragadta egy erõs
        Kéz - bélökött Melinda ajtaján,
        S elõttem állott Bánk bán.

GERTRUDIS (megmerevedik, végre halkkal mondja).
                                     A nagyúr?!

IZIDÓRA
        Melinda felsikoltva elhanyatlott -
        Én fagyva álltam, mint egy útazó
        Az égnek elsõ dördülésekor.
        Mindent kivallottam: melyért bezárt egy
        Oldalszobába, - szabadulásomért
        Ott várakoztam hasztalan. Segítség
        Után akartam az ablakon kiáltni
        Már; s ím kacajt hallottam fel. Szemem-
        Világa elveszett. - Hajnalban egy
        Idegen szobában - rajtam a kacaj!
        Iszonyú erõt éreztem karjaimban
        És felszakasztám Bánknak ajtaját.

GERTRUDIS
        Bánk itthon -

IZIDÓRA
                         Oh királyné! ez gyalázat!
        Eressz hazámba: hiszen ez itt marad.

GERTRUDIS
        Ottó! -

IZIDÓRA
                 Kevés idõre alattomosan
        Megölte ritter Bíberachot -

GERTRUDIS
                               Ezt is?
        Ottó!

IZIDÓRA
                 Szerencsétlenségembe kezdem
        Esmerni udvarod - milyen mohón
        Kap a gyalázaton, hogy gúnyolódjon!

GERTRUDIS
        Ottó! Meránia!

IZODÓRA
                 Midõn elvivé
        Leányod, a követség - engemet
        Itten hagyattál -

GERTRUDIS
                       Berchtold nemzete!

IZIDÓRA
        Jó Bertha, légy leányom anyja, mint
        Én anyja leszek a tiednek! - azt
        Mondád te akkor jó anyámnak. - Oh
        Kegyes nagyasszonyom! Hazámba vágy
        A szívem, és az ott vagyon, hol a
        Holtteste nyugszik annak, akinek
        Az életem s lelkem felébredését
        Köszönöm.

GERTRUDIS
               Dicsõ kinézésim!

IZIDÓRA
                         Nagyasszony!
        Hidd el, királyi udvarodra nem
        Vagyok én teremtve. Itt nekem hideg,
        Lármás, világos minden, oly nagyon -

GERTRUDIS
        Izidóra!

IZIDÓRA
                 A magányosságnak édes
        Ölében voltam én nevelve, ott
        Tanultam esmerni egy jobb világot. Ottó!

GERTRUDIS
        Átok reád fiú, ki örök mocsok
        Közé keverted a hazádat!

IZIDÓRA
                                 Ott
        Fogok talán én megnyugodni; vagy
        Könnyezni, elfelejteni.

GERTRUDIS
                       Izidóra!
        Jöjj máskor el. -

IZIDÓRA
                 Reménylhetek?

GERTRUDIS (kezét nyújtja, anélkül, hogy elfordítaná egy helyrõl szemeit).

IZIDÓRA
                        Királyné!

GERTRUDIS (széjjelnéz s valamin nagyon láttatik gondolkodni).
        Az egy halál -

IZIDÓRA (mohón megcsókolja a kezét).
                        Minden keserveinket
        Elûzi, és a sírban a sebek
        Is mind begyógyulnak. - Mosolyogj remény!
        (El)