NEGYEDIK JELENET

MELINDA (hirtelen belép, megáll, merõen néz).
        Ez a magyar királyné?

GERTRUDIS
                       Kérdezed?

MELINDA
        Úgy, úgy, ez a kevély királyi asszony!

GERTRUDIS
        Eszelõs!

MELINDA
                 Hiszed, hogy reszketek?

GERTRUDIS
                               Mi kell?

MELINDA
        Mi? Kérdezed? Nem, nem! lehetetlen az!

GERTRUDIS
        Micsoda?

MELINDA
                 Hogy álmos a - rabló!

GERTRUDIS
                             Esze-
        Veszett! megengedek. -

MELINDA
                         Késõ az immár!
        Add vissza egy anyának gyermekét
        Add vissza testvérnek testvéreit -
        Add vissza férjét e tökéletessen
        Megrontatott beteg lelkemnek is.

GERTRUDIS
        Szánlak.

MELINDA
                 Köszönném, hogyha elhihetném.
        Nincs, aki szánjon - nincs, nincs, nincs. - Midõn
        Kifutottam a sárkány elébe, még
        Bánkom se jött utánam - szegény!
        Azt vélte tán, hogy nála nélkül is
        Elmenni tudnék lakodalomba. - Oh jaj!
        (Fejét kezei közé szorítja.)

GERTRUDIS (megijedve néz rá).
        Hah! istenem - Melinda!

MELINDA
                         Csak ne lennél
        Az, ami vagy: megátkoználak. Oh
        Ti a szegény Melinda jó nevével
        Ma egy egész familiát töröltetek
        Az üdvözülhetõk sorából el.
        Átkozza férjem azt az esküvést,
        Mely engem hitvesévé teve -
        Átkozza a szerette gyermeket,
        Mert a bojóthi Melinda szülte azt -

GERTRUDIS (csenget).
        Udvornik! A nagyúr! -

UDVORNIK (bámul).
                                Itthon?

GERTRUDIS
                        Siess!

UDVORNIK (el).

GERTRUDIS (szelíden).
        El kell az udvarunk hagynod, Melinda.

MELINDA
        El, el? helyes!

GERTRUDIS
               De minden lárma nélkül.

MELINDA
        Semmit se félj, hogy pompásan hagyom
        El! - Gazdagon jövék abba; és
        Koldúsi módra költözök ki abból -

GERTRUDIS
        Szegény Melinda!

MELINDA
                 És - te tudsz így szólani?

GERTRUDIS (kezét nyújtja a csókolásra).

MELINDA (nem fogadja el).
        El ezzel a szennyes kézzel.

GERTRUDIS
                       Melinda!

MELINDA
        Nem csókolom - nem is csókolhatom
        Azon kezet, mely útat nyithatott
        Lelkem kirablására. Úgyde hát
        Ki állhat a pestisnek ellene,
        Hogy el ne terjedjen?

GERTRUDIS
                       Te oktalan!
        Tudod, hol, és kivel beszélsz?

MELINDA
                                 Veled,
        Koronák bemocskolója! aki meg-
        Loptad királyi férjedet, - kitépted
        Kezébõl a jobbágyi szíveket,
        Áruba tetted a törvényt - nyomád a
        Nyomorultakat - mártirrá tetted az
        Erkölcsöt és (sírva fakad) testvéri indulatból
        Egy szennytelen nyoszolyának eltörése
        Végett, királyházban bordélyt nyitottál.

GERTRUDIS (az oldalajtón kikiált).
        Hah! asszonyok!

MIKHÁL (szava kívül).
                        Melinda!

MELINDA (térdreesik).
                                Istenem!...
        Ne hagyd bejönni õtet - csak ne most -
        Ne hagyd királyné (eleibe mászik).
                        Mind csak kérdezé
        Odakinn, miért sírok s fehér hajával
        Törölte könnyeit, hogy nem tudá
        Meg tõlem azt. Ha benned emberi
        Érzés vagyon, ne öld meg õtet ön
        Gyalázatoddal! (háborodva).
                        Mondd, hogy a menyegzõ
        Két nyillövésnyi - az Bánk, és Melinda.

GERTRUDIS (a bejövõ asszonyokhoz - méltósággal, de mégis
        valamennyire szánakozva).
        Vigyétek e szegény tébúltat el!

MELINDA
        Mindenható, ments meg kerûletétõl
        Minden tapasztalatlan sziveket! (Mennek.)