HATODIK JELENET

BÁNK (belép morogva).
        Helyessen, Istenemre, az!
        Itt van Melinda, azt mondá Tiborc?

GERTRUDIS (remegve néz a földre).
        Bánk? a nagyúr?

BÁNK
                Parancsolt a királyném. -

GERTRUDIS
        Én-é?

BÁNK
                Igen. -

GERTRUDIS
                        Vagy úgy! igen.

BÁNK
                                Parancsolj!

GERTRUDIS
        A hitvesed -

BÁNK
                Miféle hitvesem!

GERTRUDIS
        Nagyúr!

BÁNK
                Való, hogy én házas vagyok:
        De hitvesem nincsen -

GERTRUDIS (egy ideig nézi, végre elsiet).

BÁNK (kardját félig kirántva).
                        Jó angyalod
        Susogta ezt neked! - Tiborc! Tiborc!

TIBORC (ki Bánk bánnal jött, és leghátul maradván csak egy
        szegletben vonja meg magát s kucsmáját gyömöri).
        Uram! iszonyú ezen hideg magad-
        Viselete!

BÁNK
                Nagyravágyás, büszkeség,
        Kecsegtetés, hizelkedés, csupán
        Csak csillogó fények; s hogy mégis az
        Asszonyt becsalhatják a bûn fenék
        Nélkül való mocsáriba - -!
        Lelkemre mondom, a nevelésnek egy
        Jó magva sem marad szivekbe meg,
        Mivelhogy a növésekkor tüzellõ
        Indulatoknak pestises szele
        Kifújja mind. Szegény, szegény! de szánni
        Méltó teremtmények! hisz esmerem
        Én gyengeségteket: de hogy ily nagyon
        Ki légyen a romlandóságnak az
        Tétetve, nem hihettem még soha - -
        Elõttem, esküszöm, szentebbek is
        Lesztek ti, mint egy jó fiúnak a
        Szülõitõl maradt ereklye. A
        Lehelletem fogom mérsékleni,
        Nehogy törékeny erkölcstök virágit
        Lelökje. Asszony! asszony! asszony! - - És
        Õk ezt tudák! ezt õk is jól tudák!
        Mégis vasas marokkal körmölének a pók-
        Hálóba. - Meg fogok tán nemsokára
        Nektek fizetni, jó név gyilkolói!
        Egész szegény nemzetségem megölt
        Nevébe kívánok majd számadást.
        Oh, semmi sincsen oly gyalázatos,
        Mint visszaélni az asszonyi gyengeséggel!
        Az alkotónak szentségébe be-
        Törés ez - és kigúnyolása, hogy
        A legcsekélyebb férgecskének is
        Teremte oltalom-fegyvert, csupán
        Az asszonyállatról felejtkezett el.

TIBORC (a zuglyában térdre esik).
        Uram, bocsásd meg, mert nem tudja, mit
        Beszél! Tudod, hogy ájtatos vala
        Mindég: ha tán asszonyt nem ismert volna, úgy
        Õ angyal is lett volna földeden!

GERTRUDIS (jön Melindával)
        Itt van.

BÁNK (elfásulva).
                Melinda!

MELINDA
                        Kösd be fejem
        Bánk! (felkiáltva) Gyermekem!

GERTRUDIS
                Nagyúr! add vissza azt
        Anyjának -

BÁNK
                Anyjának?

MELINDA
                        Hol van Soma?

BÁNK
        Biztos helyen.

MELINDA
                Megölted?

GERTRUDIS
                        Istenem!

BÁNK (eliszonyodva).
        Hiénaszívet vélni az atyában?!
        (Hirtelen kimutat az ablakon.)
        Látjátok azt az õsz embert?

GERTRUDIS
                        Hah! (Elfordul.)

MELINDA
                                Bátyám! -

BÁNK
        Tömlöcbe vettetik.

MELINDA
                Kezénél a fiam -

BÁNK
        Ott, ott. Az elhanyatló nap nem ád
        Oly tiszteletre méltó fényt maga
        Körûl, mikép ezen öreg fejér
        Hajfürtjein sugárol. Oh királyné,
        Tekénts ki, kérlek! nézd, hogyan döcög!
        Csak egy tekéntetet! Igy megy egy király,
        Ki elvetette a királyi pálcát,
        Mivelhogy azt becsébe nyomorúltnak
        Találta. (Szemeit törli.) Mikhál, látod e vizet?!

GERTRUDIS (bosszús elkeseredéssel).
        Távozzatok!

BÁNK
                Jobbágyaid vagyunk.
        (Meghajtván magát, elindulnak.)

GERTRUDIS (Bánkhoz).
        Maradj te!

BÁNK (falhoz tántorodva).
                Vége, vége már neki!
        Tiborc! vezesd hát asszonyod. Soká
        Nem kések én is - ugy-é, jó királyném?
        Menj, menj, Melinda, ezen becsületes
        Paraszttal és ne szégyeld el magad -
        Õ Jáderánál egykor igen sokat
        Tett - menj csak! a nap elnyugtával az
        Örvendezõk is elnyúgodnak.

MELINDA (ki érzéketlenül állván, mellén lévõ pántlikáját tépegeti,
        végre leveti a földre).
                                        El-
        Hervadnak a menyegzõben - kiholt az
        Atyaátok - oh Bánk, látlak-é megént?

BÁNK (szorúlva).
        Megént.

MELINDA
                Igen - megént! Mély síromon
        Túl a halál szép halvány angyala
        Meg fog mutatni megént.
        (Gertrudishoz féleszelõsködéssel.)
                                Nevetsz te kis
        Ártatlan? Oh vesd le koszorúdat! az
        Öröm csak egy pillanatnak szülöttje
        S anyjával együtt meghal. Élj! Az isten
        Bocsássa meg, mit oly istentelen
        Cselekedtetek vélem. Nem volt italtok
        Méreg, de elszárítá lelkemet. -
        Bánk, jöjj hamar!

BÁNK (öleli).
                Köszöntsd helyettem õsi
        Váram - vezessen békével szerelmem!
        Siess Tiborc!

MELINDA (rebegve ténfereg kifelé).
                Bánk jöjj hamar! csak egy-
        két nyíllövésnyi - jöjj hamar.

TIBORC (elvezetvén, az égre teként).
                                Hamar!