| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Katona József Bánk bán IntraText CT - Text |
GERTRUDIS (szünet
után).
Bánk itt maradt?
BÁNK
Igen.
GERTRUDIS
A
megsértett vagy a
Sértõ?
BÁNK
Igen
vagy nem, csak egyre megy.
GERTRUDIS
Adj számot -
BÁNK
Én?
GERTRUDIS
Te
mint egy éjjeli
Tolvaj jövél
foglalatosságaidból
Az udvarunkba vissza. Illik ez?
BÁNK
Nem.
GERTRUDIS
Te rangodat, sõt önnön rangomat
Megmocskolád - hát ez illik-e?
BÁNK
Nem.
GERTRUDIS
Leventa! egy ártatlanságot el-
Zárván, gyalázatba kevertél -
becsület-
É ez?
BÁNK
Nem.
Óh az én becsületem
Melinda elbúcsúzásával el-
Búcsúza; Mikhál bánnal és
fiammal
Elzáratott: ha még mi
megmaradt,
Ezernyi sok szegény között
hazámban
Felosztva van - minek az is?!
GERTRUDIS (méltósággal).
De
tûrtesd
Magad!
BÁNK
A
becsületes kínoztatik.
Megostoroztatik, kipörkölik
Szemeit, s midõn minden
kitelhetõ
Csapást kiállt, akkor törik kerékbe;
És így, ha késõn is, megismeri,
Hogy ugyan becsületest kell
játszani,
De valóba’ lenni mégis
oktalanság.
Minõ dicsõ ellenben
becstelennek
A sorsa, csakhogy tudja a
közönség
Jó véleményét meghódítani.
Akkoron azonban, hogy a
becsûlet ál-
Orcája mellett bûntetetlen el-
Követhet undokságokat, vakon
A hír legemberebbnek szenteli -
Fõ hivatalra lép; ottan rabol
Mindent el a szegény bohóktól,
ahol
Akarja; minden emberek vele
Óhajtnak egybeköttetésbe lenni;
Gazdag s hatalmas léte
barátinak
Lehet javokra; sõt a mennyet is
Gyakorta úgy megnyerheti
Részére, gazdagságából kitelõ
Több áldozattal, hogy sokkal
becsesebb
Lesz még elõtte, mint az a
szegény
Becsûletes, ki semmit sem tud
adni.
GERTRUDIS
Istentelen! Távozz!
BÁNK (közelebb lép).
Nem.
Avagy azt
Hiszed, hogy nem maradtam volna
itt
Parancsolásod nélkül? Meglehet
- (magában)
Tán nem maradtam volna mégis
itt! -
Nagyasszonyom! Melinda helyett
köszönni kell!
GERTRUDIS
Jobbágy!
BÁNK
Nem úgy van, asszonyom! - Én
urad
S bírád vagyok; míg a király
oda
Lészen, királyod is vagyok -
GERTRUDIS (a csengetyûhöz akar nyúlni).
BÁNK (elkapja s zsebébe teszi).
GERTRUDIS
Udvor...
BÁNK (kardját félig kirántva).
Egy
Szót! - Ülj le! - hasztalan kiáltsz
te most,
Mert nem szabad bejönni
senkinek
Is; úgy parancsolá Bánk bán,
Magyar-
Ország királya.
GERTRUDIS
Bánk!
BÁNK
Bejártam
az
Országot és mindenfelé csak az
Elbúsulást találtam. Udvarod’
Átkozza minden és hazádfiit. -
Szerette jó királyunk, Endre!
hogy
Fogod találni népedet? Polyák-
Országot elnyered, s tán a
magyart
Veszted helyette el! - Midõn te
leg-
Elõször, asszonyom, hazánkba
jöttetek,
A békességnek édes istene
Pannóniára monda akkoron
Egy átkot, és a romlás angyala
Mormogta rá azt áment.
GERTRUDIS
Ember!
azt
Mondom, ne törj túl a
korlátidon!
BÁNK
Egy szájjal, egy lélekkel azt
kiáltá
Minden magyar hozzám: „Ez
egynehány
Keserves esztendõ alatt magyar
Törvényeink magyar hazánkon úgy
Fityegnek, amiképpen egy
pelengér-
Oszlopra állította mocskos
tettinek
Táblája.”
GERTRUDIS
Oh
hazug! miért nem úgy szól
A hír tehát?
BÁNK
A
hír csak esztelen
Kongás, - ha a hordó üres,
leginkább
Kong; mégis - a hír a királyi
szék
Fõ Bëlje; ennek oltárára kész a
Magyar lerakni mindenét; való,
Hogy azt is a dicsõ udvornikid
Emésztik el; de hangzik is az
ország
Négy része, megdicsértetésitõl
A bõkezû adakozónak -
GERTRUDIS (elbámulván).
Talán
úgy?
BÁNK
Vak voltam én is udvarodban; de
Már látok. Egykor egy öreg
paraszt
Akadt elõmbe - szárazon evé
A megpenészedett kenyért. -
Igaz s hív
Szolgája volt hazánknak,
mondja, negyven
Esztendeig: de nyúgalomra ment.
Miért? helyet kellett csinálni
egy
Hazádfiának - (összecsapja kezeit).
Istenem,
Istenem!
Egy tiszteletre méltó õsz
kezébe, negyven
Esztendeig való szolgálatért,
Száraz kenyért nyújtasz magyar
hazám? -
Tûrt a szegény. - Végtére egy
követ
Hírül hozá, hogy itt mik esnek.
Ál-
Köntösben visszajöttem és
találtam - (nyögve)
Oh többet is, mintsem
reménylheték!
Azt, büszke lélek, fel nem
érted ésszel,
Hogy gyermekem’ miért adám amaz
Öregnek? Asszonyom! Ha útam
innen
Hóhér kezébe vinne engemet? - -
GERTRUDIS (elsárgulva támaszkodik az asztalra).
BÁNK
Ugyan ne gondoskodjon egy eszes
Atya, gyermekérõl? -
GERTRUDIS (székébe rogyik).
Bánk!
mit akarsz velem?
BÁNK
Te engemet magadhoz hívatál,
Szikrát okádó vérem éktelen
Dühében. Itt elõszobádba láttam
Mikhált gyalázatán kesergeni -
Oh, egy tekéntet, mely az
ördögöt
Magát is arra bírta volna, hogy
Egy megszorúlt szentet segíteni
Siessen. Igy - od’adtam a fiam;
mert
Tudom, hogy õ elõbb saját
kezével
Megfojtja kedves húga
gyermekét,
Mintsem, hogy azt csak tõle
elvegyék is.
GERTRUDIS
Itt is talán hibáztam még?
BÁNK
Neked
Csak egy szavadba kerülne,
mégis a hit-
Szegést elõbbvalónak gondolád -
Neked csak egy kicsiny reményt
vala
Szükség hazudnod - egy csekély
igéret
A zendülést elnyomhatná; de az
Erõszakos rimánkodás szokatlan
Nálad. Te híveidnek a porig
Alázatosakat véled, kik úgy
Mosolyganak, mikép parancsolod.
Nem látod azt, hogy többnyire a
saját
Hasznokra egy kalitkát
építettek
A büszkeségeden, hízelkedéssel,
Hol elveszel.
GERTRUDIS
Ha
úgy találna lenni!
BÁNK
Azt képzeléd, hogy isten vagy,
mivel
Letérdepeltek híveid, midõn
A láncokat reád rakták. Magyar
Nem volt neked soha embered,
mivel
Hallatlan Endre idejéig az még,
Hogy a teremtõjét kivéve, más
elõtt
Is térdre essen egy magyar.
GERTRUDIS
Ha
a
Királynak hitvese nem nyer is
Alattvalójától becsületes maga-
Viseletet - add meg azt,
leventa, egy
Asszony személynek!
BÁNK
Aki
nem érdemes,
Hogy a szerette jó királyom
áldott
Szivét kezében tartsa; aki
lábat
Ád a bujálkodónak, és tovább
Az áldozatra így teként le - õ,
Holott nem érdemes, hogy a
saru-
Szíját megoldja; mert kenõcsli
testét
Lelkét - -
GERTRUDIS (megsértett
büszkeségének legnagyobb dühével felugrik).
Gonosz
hazug! ki tette azt? -
Légy átkozott Melindáddal!
legyen
Örökre átkozott az a kölyök,
kit
Gyalázatomra szült Meránia!
BÁNK
Melinda jó nevét te hagytad az
Udvarnak a nyelvére tenni: légy
most
Isten s hitesd el vélek, hogy
Melinda
Bánk bánra érdemes: úgy
letérdelek,
S imádlak, én, kit õk nevetnek.
GERTRUDIS (keserûen).
Úgy?
-
Csak hadd nevessenek; hisz a
hasonló
Történet életünknek azon szokott
És kedves ízetlenkedésihez
Tartozhat, amely megnevettetõ -
Már úgy születtünk, mint a
szegény
Emberbarátink kárán tapsolók;
Hiszen ha hét az utcán hétszer
el-
Esett, azon szint’annyiszor
kacagjuk
Magunkat el - (komoran néz Bánkra)
S
a szánás akkoron
Jön csak, midõn látjuk, hogy
egyike
Többé felállni nem tud.
BÁNK
Szörnyeteg!
kész
Lennél te is kacagni? -
GERTRUDIS (kiált).
Emberek!
OTTÓ (az oldalszobából
jön).
Néném! Az istenért! - (megijedve).
Bánk bán!
(Visszaszalad s becsapja maga után az ajtót.)
BÁNK (hasztalan
igyekezvén a bezárt ajtón utána rontani.)
Ha,
fattyú!
Hogy e dühösség, mely a
testemet
Emészti, százezer mértékbe
fussa
El lelkedet! hogy a kín, a maga
Egész minémûségében, csekélység
Legyen tulajdon kínaidra nézve!
-
Az ételednél undorodásba jöjj
És férgesedjen az italod -
gyötörjön
Éhséged annyira, hogy a sírból
a
Halottakat kívánd kirágni! El-
Csúfíttatott árnyékom mindenütt
Kövessen és véresen álljon ott,
Ahol lefekszel, ott ahol
felébredsz!
Örökre átkozott légy, átkozott!
És átkozott a hely, melyben
születtél!
GERTRUDIS (Ottó
megjelenésével undorodva rogyott székébe, majd
az ablakhoz szalad; végre
használni akarván az alkalmatosságot,
el akar sietni; de Bánk utolsó
szavára, mint egy tigris,
nekidühödve, tõrt kap, és
Bánkba akarja ütni).
Hitvány, ne bántsd hazámat!
BÁNK
Én?
- Kerítõ!
(Megfordúlván, kitekeri kezébõl a gyilkot.)
GERTRUDIS (sikoltva fut az asztalig).
BÁNK (utoléri és
agyonszurdálja).
Sziszegj - sziszegj, kígyó! te
itt maradtál.
GERTRUDIS (lerogy).
Ah!
BÁNK (merõen áll,
reszketve egyenesíti ki ujjait - a tõr kiesik
kezébõl, melynek zördülésére
felijed).
Vége! volt - nincs; de ne
tapsolj, hazám -
Ni! - reszket a bosszúálló -
(Kívül zörgés s több kiáltás.)
Hamar!
BÁNK (megijedve néz az
ablak felé ki).
Örvendj becsûletem, lemosta
mocskod’
A vérkeresztség - oh Melinda! -
ki!
Ki! a tetõ mindjárt reám
szakad. (Elváncorog.)
GERTRUDIS (fel akarna
emelkedni).
Meghalni - nem királyi széken -
ah!