bold = Main text
    Költemények                                  grey = Comment text

  1 1    |         Levéllel is~megkommant, kinek a balta kezébe vár.~Száraz
  2 1    |            kezébe vár.~Száraz képedet a Józan elesmeri,~a sculpsit
  3 1    |             képedet a Józan elesmeri,~a sculpsit kimarad, mint az
  4 1    |        Ajánlat is;~hisz’ szükségtelen a nyalka cikornya, ha~éppen
  5 1    |          éppen csak keveset nyomna is a becsed:~mert másként csupa
  6 1    |              fanyar vagy is~hisz’ már a Magyar elnyelni tanúlt fanyart.~~
  7 2    |                                       A Múzsához~Múzsa segíts! segíts!~
  8 3    |  elcsendesedésimben! - -~   Te, kivel a Schillereket~   csodálván,
  9 3    |            Schillereket~   csodálván, a hét egeket~   befogni erõlködék. -~
 10 3    |              ha néha szemeidbe tûn~   a szép Nap kelete:~   oh,
 11 3    |              Zephire igy susogott:~   a Lélek nem változik.~~
 12 4    |                                       A Magányhoz~(Egy embergyûlölõi
 13 4    |               pörg~szárúlt gallyairol a leesett haraszt,~hogy mind
 14 4    |        mosolyog nékem örökre itt.~Ott a Balgatagok Föld növevényein~
 15 4    |             örökét, Irgalom és Kegyét~a Kertésznek - egész Nemzeti
 16 4    |               kebelét Isteneiknek, és~a pénzes Gaz elõtt tárva találni;
 17 4    |               elõtt tárva találni; de~a pénzetlen Igazt meg se tekénti
 18 4    |        pénzetlen Igazt meg se tekénti a~koldús, adni ki kész Mennyet
 19 4    |             kész Mennyet egyébbaránt.~A Természeti Rény hamvaiban
 20 4    |             fedik:~egy halmon nyüzsög a szép remek - emberek -~s
 21 4    |            remek - emberek -~s ország a neve, és - öszveszövetkezés.~
 22 4    |         valamelly halott~emlékoszlopa a sír tetején; de a~jámborság
 23 4    |        emlékoszlopa a sír tetején; de a~jámborság leszorúlt lelke
 24 4    |             magát csak maga könnyezi.~A Szûlõk, mikor a lelkek alig
 25 4    |             könnyezi.~A Szûlõk, mikor a lelkek alig libeg~már kék
 26 4    |              áldozá.~Még mások, kiket a tarka szerencse csak~mintegy
 27 4    |       szerencse csak~mintegy alva vet a boldoguláshoz, és~mindenhez
 28 4    |              borúlt szembe’ lelik fel a~nagyságok tükörét, és ha
 29 4    |          tükörét, és ha kegyök felett~a Mennyekre sohajtsz: ördögöt
 30 4    |      becsesebb lelkek elé az éjt;~mig a sír fenekén megszabadúlni
 31 4    |            vélt,~bûzhödt testi felett a Maradék - kacag.~Benned,
 32 4    |              állva találom az~oltárt, a hidegen tündökölõ nap egy~
 33 4    |        játszik elé, akit imádhatok,~s a végboldogulás itt mosolyog
 34 4    |  végboldogulás itt mosolyog le rám.~S a sárgúlt levelek húlltok
 35 4    |            temetõm szenteli Istenem -~a végtort üli a bétemetett
 36 4    |               Istenem -~a végtort üli a bétemetett Tavasz.~Oh szent,
 37 4    |           drága Magány! egy menedékem a~mézzel kent viperák mérgeitöl -
 38 4    |              öntsd - ne Facsaróihoz -~a zordon szeleken. Széles
 39 4    |            zordon szeleken. Széles ez a világ!!!~~
 40 5    |                     Menedék~Itt - hol a Tér bús homályán~   az örök
 41 5    |                 az örök éj képesül,~s a Fák alig ingó gallyán~  
 42 5    |             reménylt véged~   gördité a Sors-alma.~Itt - hol éltem
 43 5    |              minden bokron találám,~s a Teremtés kellemeit~   egy
 44 5    |             Búsfûz zajjal~   pompásit a pataknál?!~~
 45 6    |            Jövõ,~Múlt: semmi s Létel. A~három csupán tehát~kettõ? -
 46 6    |          kettõ? - Hol itt enyém? -~Az a dicsõ idõ,~melly boldogitana,~
 47 6    |        tengerébe folyt.~Többé nem pök a Chaos~öröm-világokat;~mert
 48 6    |          változott.~Nincs lóditó erõ.~a Múltat és Jövõt~melly öszvehajtaná~
 49 6    |      abroncsba - nincs Remény.~Nincs! A Chaos maga~magát ha elnyelé,~
 50 6    |            magát ha elnyelé,~árnyékok a lehúllt~gyümölcsi is - azok;~
 51 6    |              mert ami megmaradt~még - a Jelenvaló -~egy hátul intgetõ~
 52 6    |           Homokja szép öröm-~napomnak a lehúnyt~(egykor jelenvaló)~
 53 6    |              Irgalom-~kéz sincs, hogy a lejárt~órát megént oda~forditsa
 54 6    |             vagy,~s olly képet öntesz a~Jelenre, mellyel a~Múlt
 55 6    |             öntesz a~Jelenre, mellyel a~Múlt már kecsegteté.~            ---~
 56 6    |       elugranám kezem~után Jelenvalóm~a múltra: ámde élsz -!~Te
 57 7    |        nyúlnak heverészve tömötten~   a cél közt s közted? vak Here -
 58 8    |            Tőrbeesésem~Visszagondolás~A záporesõ~megszûnt, s a lesõ~  
 59 8    | Visszagondolás~A záporesõ~megszûnt, s a lesõ~   liget jelel~   néma
 60 8    |           álltam~   és csodáltam~     a piros alkonyatot.~A szép
 61 8    |                   a piros alkonyatot.~A szép Természet~felett tenyészett~  
 62 8    |                    Mejjem elnehezüle;~a Nap - lankadó~dörg közt -
 63 8    |               feküdni készüle.~Némult a nappali~zaj; s az esthajnali~  
 64 8    |            serkentõ~     dallára várt a berek;~hogy las fúvalmok~
 65 8    |                hogy las fúvalmok~közt a zöld halmok~   visszhangitol~  
 66 8    |  visszhangitol~   mint locspitol~     a Réteknek friss erek.~Csak
 67 8    |             Réteknek friss erek.~Csak a Falevél~s a Kunyhófedél~  
 68 8    |          friss erek.~Csak a Falevél~s a Kunyhófedél~   ama tájon~  
 69 8    |           Kunyhófedél~   ama tájon~   a lapályon~     hullatá még
 70 8    |             lapályon~     hullatá még a nedvét;~s a magát rázó~Napba
 71 8    |               hullatá még a nedvét;~s a magát rázó~Napba szikrázó~  
 72 8    |           reszkete~flótám szellete~   a levegõ~   közt lebegõ~    
 73 8    |               közt lebegõ~     táncin a szúnyogoknak;~s a majd felzendûlt~
 74 8    |              táncin a szúnyogoknak;~s a majd felzendûlt~prücskök
 75 8    |            tüzelé.~Az Est hallgatott,~a Fuvallat ott~   megállt:
 76 8    |         tõllem~   ész, mellõllem~     a világ elreppene;~s még csak
 77 8    |              ott fogva~     pirúlt el a Fényt-adott:~s a Láthatáron~
 78 8    |            pirúlt el a Fényt-adott:~s a Láthatáron~alol, ziháron~  
 79 8    |          ziháron~   mordúlt még el~   a Zaj, s ezzel~     én s a
 80 8    |              a Zaj, s ezzel~     én s a Nap - lelankadott.~~
 81 9    |            Lányka, még most is ragyog a szememben~szíves emlékem
 82 9    |         keserûn tolongó~gyöngye: mért a sors hogy ezen szerelmet~  
 83 10   |                                       A Holdhoz~Bágyadt Leányifjú!1 ~
 84 10   |               Éjnek Királynéja!~Anyja a körülötted égve enyelgõ~
 85 10   |           szép Hold!~téged alkota már a Gerjedelem ma~Istenének:
 86 10   |              ömledeznek az édes~    s a bús kebelek.~  Ah! bár elég
 87 10   |              heves érzemény kirebegni~a hideg levegõbe, mellyben
 88 10   |        levegõbe, mellyben alélgat~    a tûredelem -~  mellyel feléd
 89 10   |                 mellyel feléd tömjénz~a Szerencse ölébe’ szunnyadozó
 90 10   |              rogy színed elõtt.~  Ott a liget híves ~rejtekébe vonúlt
 91 10   |   öszveborúlva~    két boldog alak;~  a bús halandóság~elrepûle
 92 10   |             ott~andalog. - Siet öszve a patakocska~habja, hogyha
 93 10   |               Est leesett siralmit is a fû-~szálakon lebegik feléd
 94 10   |           lebegik feléd enyelegve~    a szûz Zephirek.~  S majd -
 95 10   |          Zephirek.~  S majd - ollykor a küzdõ~hói tornyozatot leverve
 96 10   |           üdvözölve köszönti jöttödet a fényt~    nyert hûs levegõ;~  
 97 10   |             vele.~  Neked piheg hálát~a Szerelmese enyhü oldala
 98 10   |               urbikoló kis Gerlicehím a~    szûk fészek elõtt.~  
 99 10   |        hökkent fiának.~  Téged sohajt a Meg-~tévelyedt. Tereád esenkedik
100 10   |           tévelyedt. Tereád esenkedik a Nap~tûzvilága vegyes zajába’
101 10   |      agyveleje.~  Téged teként sújtva~a szigor temetõ kereszti között
102 10   |              El-~    érzékenyedett.~  A csacska berken túl ~csak
103 10   |            vissza az elrabolt Napot - a ki-~tépetett csemetét -
104 10   |          Áldott virrasztó fagy-~mécse a hideg éji borzadozások~gyáva
105 10(1)|           tudvalévő dologra, miképpen a Kezdetbeli őseink imádván
106 10(1)|             Kezdetbeli őseink imádván a Holdat, nem tudták, mellyik
107 10(1)|         Asszonyi félénkséget - inkább a bátor férjfi nemet gondolták.
108 11   |                  Kérdés~Sírbeli csend a nyúgalom rám nézve.~   Tetézve~
109 11   |      csendének~hideg közepette lángol a vad~   nem szavad.~Homályos
110 11   |       hallgatom csak, mint dunnyog~   a szúnyog.~Sír a berek, lankadt
111 11   |             dunnyog~   a szúnyog.~Sír a berek, lankadt sziszergéssel~  
112 11   |                Fásult létemben mártír a lélek,~   hogy élek,~csak
113 11   |             lélek,~   hogy élek,~csak a könny mutatja e sikamon~  
114 12   |            Mint az éjfélnek óráján~   a lebbenõ árnyékok~temetõnk
115 12   |               s nyög hajlékok: -~Mint a Kisértet sírásra~   meglapúlt
116 12   |             ezt tette???~Nem, zokogja a fergeteg~   lelkemben; felelet:
117 13   |              égõ indulatom tüze,~mint a hült Temetõ, az éj~gyászával
118 13   |           ölén:~ámbár Láva futásaként~a kinzó szerelem lepne is.~
119 13   |              elalkonyat~akkor, amidön a Zephir~kissé ízleli álmait:~
120 13   |              vágyaim olly mohok,~mint a fergetegek dühe.~Mint a
121 13   |               a fergetegek dühe.~Mint a Mennyei Lényre, én~nem néztem
122 13   |       telhetlen csupa elbujúlt~Nyájõr a liget ernyiben,~véletlen
123 13   |        sokszor néze Leselkedõm~onnét, a fagyalok kicsiny~ágacskái
124 13   |         kicsiny~ágacskái közûl, midön~a szép Nap rezegé magát~bús
125 14   |                                       A Képzet~Merõ szemmel, mint
126 14   |                El-elfoszlik~   elõlle a semmi ó~leple; s ha nézem,
127 14   |             is az embrió.~Ottan repül a világok~   véghetetlenségében -~
128 14   |      csillagokat járok, hágok~   érte a vágy egében.~Keresem, mind-mind
129 14   |               sejtem abban~   nyíllal a gyilkos vakot.~Oh a vágy
130 14   |           nyíllal a gyilkos vakot.~Oh a vágy forró özöne~   itt
131 14   |          közbe’ köszön e~   Kegyetlen a vérvámon.~Midön ismét a
132 14   |               a vérvámon.~Midön ismét a szememnek~   nedvében elõttem
133 14   |            meg-meg elszáll.~Én vagyok a teremtõje;~   mégis Istenem
134 14   |               szép Kép! Szerafinja~   a Mennynek! Fényes alak!~szép
135 14   |           rezeg - mind szûnetlen -~   a növõ könnycsepp között~e
136 14   |          zúdul az enyészetbe~   (kong a véghetetlenség~rengetege)
137 14   |             véghetetlenség~rengetege) a Képzet, be:~   utánna a
138 14   |               a Képzet, be:~   utánna a Reménység!~Kihal belõlem
139 14   |              Reménység!~Kihal belõlem a lélek,~   s a Remény vággyal
140 14   |           Kihal belõlem a lélek,~   s a Remény vággyal tele~csörtet -
141 14   |         törtet - mint levelek~   közt a forró Est szele.~Elhalva
142 14   |               Est szele.~Elhalva vesz a szem fénye~   egy búcsúzó
143 14   |          búcsúzó látással:~pedig leng a szüleménye~   elõtte mosolygással:~
144 14   |                felijedvén, nézem, mi?~a Könny kigördülésére~   látom,
145 15   |                                       A Természethez~  Melly szép
146 15   |             te, Természet!~szép Anyja a belõled serkedezõ cseppeknek.~
147 15   |                  mégse lát.~  Nem lát a szerencsés Kor,~mert a szerencse
148 15   |            lát a szerencsés Kor,~mert a szerencse kedves kellemi
149 15   |               kellemi közt eltéveszt,~a kellem vakitja léted kellemi
150 15   |            látásátol~   víd szemét:~  A sújtott szerencsétlen~megnéz,
151 16   |                           Éjeim~Midõn a Halottaknak~     Órája megkondúl~  
152 16   |                    Órája megkondúl~   a várbeli Toronyban,~s az
153 16   |               lepli közt vadon dúl~   a zúgó hang e honyban -~Midõn
154 16   |               új szendert kezd elõ,~s a régen bemohosult~     fáknak
155 16   |         fáknak Levelére~   ismét leül a szellõ -~Midõn a Hold hunyni
156 16   |           ismét leül a szellõ -~Midõn a Hold hunyni megy,~     s
157 16   |             is egy Jóéjtszakát int,~s a végsõ ezüst hím egy~    
158 16   |        Sírónak csendes~   fájdalmain, a gõgök -~Akkor én a lankadó~    
159 16   |        fájdalmain, a gõgök -~Akkor én a lankadó~     bú közt lépdegélek~  
160 16   |           nézi szaladó~     csillagit a lélek,~   hogy örömöt mellyik
161 16   |           örömöt mellyik hoz.~Lehúllt a Rózsalevél~     tavaszi
162 16   |              Kegyelem:~el is tûnt már a remény,~     és ha sírok,
163 16   |                     és ha sírok, csak a~   visszhang jajdúl el velem.~~
164 17   |           csendes az estve,~be bágyad a Nap,~be gyászra kifestve -~
165 17   |         gyászra kifestve -~be hûlt ez a Lap!~Tövében elégve a déli
166 17   |              ez a Lap!~Tövében elégve a déli sugártol~az õsz levelecske
167 17   |       lepártol~s le sem jöve vettetik a Zephir-ártol~magán nyöszörögve
168 17   |               Csak egy üreg ásít~csak a liget int,~csak ingad a
169 17   |               a liget int,~csak ingad a pázsit~csak ejti a színt!~
170 17   |              ingad a pázsit~csak ejti a színt!~Az életerõ kifagy:
171 17   |            elfeketûlt döledékkel~csak a siket estveli csend tyütyürékel.~
172 17   |         elúszik az al-hony,~ellátszik a Vég!~Elállva marad bajait
173 17   |               marad bajait kilehellve~a megmerült tetem, ajk, szava,
174 18   |                 Gyermekkor~Hív emléke a Természet~élõ keblén elenyészett~
175 18   |             fájdalmain vergõdnek!~Te, a vak Reménnyel rokon~érzéssel,
176 18   |             Reménnyel rokon~érzéssel, a sírdombokon~mint az árnyék
177 18   |              és jövõ egybereked,~   s a Holtak szava hallik:~oh,
178 18   |           tudta azt, mivé lett,~midõn a sors ítélete~örömöt-élõvé
179 18   |              porban húzott grádicson.~A Kelet örömöt, szinte~mint
180 18   |             Csak gondatlan andal volt a~gondolkozás egész volta -~
181 18   |           könnyû fonálon~eresztvén el a fûszálon -~   örûlt rabjának
182 18   |          fûszálon -~   örûlt rabjának a rab;~s ha majd ümmögni a
183 18   |              a rab;~s ha majd ümmögni a béka~elkezdvén, hosszú árnyéka~
184 18   |           mellett egy porvárban bõgve~a Csorda kolomppal jöve;~  
185 18   |           Csorda kolomppal jöve;~   s a Napbol még egy darab,~egy
186 18   |              még egy darab,~egy darab a haldokoló~vidéken végig
187 18   |               haldokoló~vidéken végig a Folyó~tetejéig elpirított -~
188 18   |      hagyított~   mindent el - eltûnt a rang;~a Denevér repkedése~
189 18   |           mindent el - eltûnt a rang;~a Denevér repkedése~közt is (
190 18   |             is (mintha várna) kése,~s a zokogó Toronyóra~ütvén,
191 18   |         estveli harang -~akkor is még a ház sarkán~megállván, mosolyg,
192 18   |            sarkán~megállván, mosolyg, a tarkán~setétedõ felyhõk
193 18   |           felyhõk alatt~mint fütykéli a vég-dallat~   egy aludni
194 18   |        esdekléssel nézegetõ~Madárka - a setét völgyön~csacsogó terebély
195 18   |            hogy ül õ.~Hogyan egy Lány a Tó mellett~telepedvén a
196 18   |               a Tó mellett~telepedvén a kedvellett~mosásra választott
197 18   |        mosásra választott gyepre,~ott a másnapi Ünnepre~   fûsûlé
198 18   |                  fûsûlé hosszú haját;~a körûle szánakodó~hanggal
199 18   |       szúnyogsereg csapódozott~feléje a sûrû bozót~   közûl, enyhítni
200 18   |            minden - alom~közé rogyott a szorgalom -~elaludt a varázs,
201 18   |         rogyott a szorgalom -~elaludt a varázs, s bele~az ifjú-álom
202 18   |         eltûnt majd ez álom is,~midõn a csalófény benne~elenyészvén,
203 18   |           Ifjú Férjfiúságra~(mutatván a valóságra:~   miként volt
204 18   |               volt minden hamis).~Hol a Ded örömit hivé~csak andalító
205 18   |             csak andalító képivé~leve a Jelenvalónak -~csak visszhangja
206 18   |       Jelenvalónak -~csak visszhangja a Hangzónak -~   egyj kétséges
207 18   |               majd minden esmeretlen.~A Tó elmúlt, hol estenden~
208 18   |               Tó elmúlt, hol estenden~a Leány ült; azon renden~egy
209 18   |               kis Külsõ-város kele,~s a kiírtott Bozót helye~  
210 18   |               nekem kietlen!!!~Kidölt a Tölgy, mellyen vára~a kis
211 18   |          Kidölt a Tölgy, mellyen vára~a kis madár kis párjára;~Est-játékim
212 18   |              ültete,~mint két nagy fa a zivatar~ellen oltalmazva
213 19   |                                       A boldog Éjj2~Szép Kedves,
214 19   |           álmod édes lehessen:~én itt a setét hívesen,~   Kedves,
215 19   |       arcájára;~minden lélekzetit már a~   hívség ójja itt. -~Balzsam-illatot
216 19   |                     27. August. 1816)~A Magyar Olimp’ világán,~hol
217 19   |           világán,~hol olly álmos még a drágán~vett Homálytol fedezett
218 19   |          országát feléd kitárva~látom a semmiségen túl,~Dics-oltárod
219 19   |           rogyva -~hol hozzád törvén, a görbe~ágocskák közt, esik
220 19   |             ágocskák közt, esik tõrbe~a nyájjal dalló magadat~idvezlõ
221 19   |               csergõ~visszhang hozzám a kesergõ~Özvegyed bájos siralmát -~
222 19   |          Aranyfürtû Apollómnak” -~Oh, a szerencsés Apolló~karjai
223 19(2)|                                       A tudvalevő Schöne Minka nótájára~
224 20   |             kinél búk s ürmök asznak!~A szerencse~folyton öntse~  
225 20   |              víg sereggel~   játsszon a Nap súgára~(mosolyogva~lépbe
226 20   |           Halál~számot talál~   vetni a hosszú idõn:~Akkor, Kedves,~
227 21   |           sírhalmára)~Még nem dölt le a Nap locsos párnájára,~piroslott
228 21   |              bágyadt lengéssel tettek a Zephirek~szárnyokrol le
229 21   |       szárnyokrol le egy szép Geniust a nyírek~   ernyében e sík
230 21   |          konyúlt~hervadva - vele mint a Nap hogy alkonyúlt~   szép
231 21   |               fa héjába (hullt könnye a fûbe~részvételt varázsolt
232 21   |     behengerült ebbe:~világokat álmod a világ hátára,~s alig a csontember
233 21   |          álmod a világ hátára,~s alig a csontember egy kis gödröt
234 21   |            nincsen:~ne útáld meg ezt, a hely, hol vagy, útálót~nem
235 21   |       számodra~   mellyeket nem szánt a sors:~Geniusodnak is kedves
236 21   |               békével, Szent! nem fog a föld téged~terhelni, jó
237 21   |      Amáliádat~veled dicsõülve viszed a Hálá’dat~   mennyei zsámolyához.~
238 21   |                helyetted~   add nekem a hûlt Hónnyat,~vagy vond
239 21   |         adózzon emlékednek,~ahányszor a napnak szikrái erednek~  
240 21   |             szikrái erednek~   aludni a tengerbe.~~
241 22   |               Tapsom együtt jár karon a keservvel,~itt szakad ketté
242 22   |               ezek öszvefûztén~bennem a természet! erõ, hová vissz?
243 22   |               tûnjön e Nap fel sokat! a szerencse~társad, ösvényed,
244 22   |          éjelébe~visszasíkamlik Napod a határra:~édes álmot nyerj,
245 22   |            álmot nyerj, minemût kiván a Hál’adatosság.~~
246 23   |             víg Lelke! hadd ott,~hadd a Reményt! nekem~   könnyet
247 24   |             borúlt Világ elalva~nyúlt a Nyúgoti Óceánba dallva~nyelt
248 24   |            rezegõ ezernyi csillag -~s a harmat siratá keserve rajját.~
249 24   |              reggeli életét; leszegte~a Göncölyt az Idõ, s sorát
250 24   |              Itt-ott néha ha láthatám a házak~ablakjábol elõlebegni
251 24   |         sírására felébredett Anyának.~A szomszéd Fedelén zajogva,
252 24   |      szerelmét.~Elvált bennem az Élet a Tudástol -~édes Molli jutott
253 24   |        kebelem rebegte gyorsan~vágyát a levegõbe, melly palástol -~
254 24   |                Futamúlt az éji felhõ,~a zászló szomorún nyikorg
255 24   |            porrá, hogy leragadta volt a szellõ.~Ott álltam, közepén
256 24   |              rabigát nevetni-vetni~Úr a Pórral ölében egy anyának.~
257 24   |             száji helyett nyögött fel a Föld.~Ott ült egy mohos
258 24   |          törölgetének~hószín fürtivel a poros mohánál.~Sóhajtám:
259 24   |        szemével~nézett rám - lehajolt a földre - vett port,~mellyet
260 24   |              keserû nyögéssel elszórt~a négy szélre ki, reszketõ