bold = Main text
   Költemények                                 grey = Comment text

 1 1    |             a sculpsit kimarad, mint az Ajánlat is;~hisz’ szükségtelen
 2 4    |         Hozzád tündökölõ sírüregéböl az~elmés Balgatagok dühzajogásinak!~
 3 4    |          dühzajogásinak!~Hozzád! ott az öröm meghala már nekem.~
 4 4    |        szemig~õröngésiben ott tapsol az Oktalan~fényes mostaniján;
 5 4    | öszveszövetkezés.~Egy halmon nyüzsög az, mint valamelly halott~emlékoszlopa
 6 4    |              már kék ajkaikon, mégis az ott nyögõ~majd árván maradók
 7 4    |       nálloknál becsesebb lelkek elé az éjt;~mig a sír fenekén megszabadúlni
 8 4    |         magad alkotó,~egy lét benned az egy Isten, az egy magam.~
 9 4    |             lét benned az egy Isten, az egy magam.~Nem szinlel csalogánydallal
10 4    |          törzsök elõtt állva találom az~oltárt, a hidegen tündökölõ
11 4    |              sárgúlt levelek húlltok az õszi szél~hangjával csevegik
12 5    |            hol a Tér bús homályán~   az örök éj képesül,~s a Fák
13 6    |            kettõ? - Hol itt enyém? -~Az a dicsõ idõ,~melly boldogitana,~
14 6    |           boldogitana,~múlt - semmi! az soha~már vissza nem jövend.~
15 6    |         Elraboltatott~vagyon! sietve az~öröknek éktelen~nagy tengerébe
16 7    |          lett?~Dölfös Kedvesnek csak az egy mosolyogva kiejtett~  
17 8    |              Némult a nappali~zaj; s az esthajnali~   fényt lebbentõ~  
18 8    |             tartva levett kalapom;~s az imádságon~hallván, egy ágon~  
19 8    |                 elnyúlási~     alatt az árnyékoknak.~És ime! Akkor~
20 8    |           akkor csalák õt elé;~midõn az ajtó~nyílván, sohajtó~  
21 8    |          merõ~     olvadásig tüzelé.~Az Est hallgatott,~a Fuvallat
22 10   |           Leányifjú!1 ~játszi tárgya az édes andalodásnak!~lankadíts
23 10   |        Istenének: elõtted ömledeznek az édes~    s a bús kebelek.~  
24 10   |        angyali álom~játssza ott csak az égi boldogulásnak~    szent
25 10   |           kis~    völgy csermelye, s az~  azt elnyelõ tó ott~andalog. -
26 10   |            fördj belé szép Hold!~még az Est leesett siralmit is
27 10   |           fényt azon ragyogó bogárka az éjben,~melly tüzet vet amott
28 10   |         éjben,~melly tüzet vet amott az elmaradott út~    hökkent
29 10   |           csupán tõlled~várja vissza az elrabolt Napot - a ki-~tépetett
30 10(1)|                         Emlékeztetem az olvasót azon tudvalévő dologra,
31 10(1)|       minthogy éjjel járkál - tudván az Asszonyi félénkséget - inkább
32 11   |            nézve.~   Tetézve~tölt bé az Örök átka felettem,~   hogy
33 11   |          sziszergéssel~   nem kés el~az esthajnal könnyeit hullatni,~  
34 11   |      halandónak,~   állj szónak:~hol az az Isten ki engem eként~  
35 11   |                  állj szónak:~hol az az Isten ki engem eként~  
36 12   |                         Felelet~Mint az éjfélnek óráján~   a lebbenõ
37 12   |            setét liget~csúsztatja el az egymásra~   pergõ szellõt,
38 12   |         míveikkel.~Haj! itt hogy ég! az szörnyeteg,~   Tirán az,
39 12   |              az szörnyeteg,~   Tirán az, ki ezt tette???~Nem, zokogja
40 13   |            tüze,~mint a hült Temetõ, az éj~gyászával betakart ölén:~
41 13   |        vagyok én egész~szivvel, mint az igaz Rény -~nyúgodt, mint
42 13   |            igaz Rény -~nyúgodt, mint az elalkonyat~akkor, amidön
43 13   |           kara Istenünk~nézésében, s az az angyali~Kép, mellyhez
44 13   |             Istenünk~nézésében, s az az angyali~Kép, mellyhez könyörögni
45 13   |              le-~térdeplék egyedûl - az is~lengõ barna haját csalá~
46 14   |              egy hajnallott~   fényt az elkábulásba.~Ugyan mi az?
47 14   |             az elkábulásba.~Ugyan mi az? El-elfoszlik~   elõlle
48 14   |               széjtoszlik~   vele is az embrió.~Ottan repül a világok~  
49 14   |           bájba kötözött -~Ott zúdul az enyészetbe~   (kong a véghetetlenség~
50 14   |          Öröknek mély öblébe.~S mint az Alvó, esésére~   felijedvén,
51 16   |               a várbeli Toronyban,~s az éjféli csendpompáknak~    
52 16   |          zúgó hang e honyban -~Midõn az elálmosult~     Táj e zaj
53 16   |                 magosságra hágott~   az erõtlen ember-ész:~Ah! akkor
54 16   |             szülemény,~     de (mint az éjtszaka)~   nem kedvezõ
55 17   |                                      Az Andal~Be csendes az estve,~
56 17   |                  Az Andal~Be csendes az estve,~be bágyad a Nap,~
57 17   |       Tövében elégve a déli sugártol~az õsz levelecske pörögve lepártol~
58 17   |       Zephir-ártol~magán nyöszörögve az õsi határtol.~Csak egy üreg
59 17   |            pázsit~csak ejti a színt!~Az életerõ kifagy: ott, hol
60 17   |             életerõ kifagy: ott, hol az ékkel~beéjeledõ halom oldala
61 17   |           csend tyütyürékel.~Elbódit az Alkony,~elömlik az ég,~elúszik
62 17   |           Elbódit az Alkony,~elömlik az ég,~elúszik az al-hony,~
63 17   |               elömlik az ég,~elúszik az al-hony,~ellátszik a Vég!~
64 17   |         kebelébe lövellve -~Kireppen az elme~(kicsalva eként)~ki,
65 18   |          nemi~ki nem írtnak, valamíg az~eltûnt Örömöknek igaz~  
66 18   |         érzéssel, a sírdombokon~mint az árnyék múlatsz - neked~múlt
67 18   |        nyögésemnek, e határra,~melly az elhervadt kellemek~képeit
68 18   |      hajnallik!~Boldog Kor! mellyben az élet~élt, s nem tudta azt,
69 18   |            Kelet örömöt, szinte~mint az Alkony, egyképp hinte,~egy
70 18   |             Úgy játszodott elméjével~az Öröm, mint lepkéjével~õ
71 18   |             majd takarodóra~   szólt az estveli harang -~akkor is
72 18   |             elaludt a varázs, s bele~az ifjú-álom kedvele;~   eltûnt
73 18   |              elenyészvén, felserkene~az Ifjú Férjfiúságra~(mutatván
74 18   |             betegen sajgó emléke:~   az idõ befedezett.~Kerestem
75 18   |         eléltem~alig tizenötöd éve -~az Eget s Napot kivéve~   majd
76 19   |           párod sirató~gerlice! hisz az altató~   nesz is szendereg. -~~
77 20   |           Vidám elme~te! szerelme~   az örökös tavasznak -~csend
78 20   |         intsen~báj-bilincsen~   jõve az Alkonyodat~végsõ fénye,~
79 21   |   könnyezetit!~Oh, millyen nyomorúlt az ember az élet~ösvényén!
80 21   |           millyen nyomorúlt az ember az élet~ösvényén! csapodár
81 21   |             sírodra~tõlem, töltse ki az éveket, számodra~   mellyeket
82 21   |       emlékében~számossakat élsz még az élet körében,~   lett bár
83 21   |             még számodra~   elfojtva az ingerbe’;~s csendes fájdalmam
84 22   |           1818~Öt telet nyelt már el az õsz Enyészet,~hogy göröngy-pályám
85 22   |             Követõd: im, itt elválik az ösvény!~Rózsaújjakkal fedi
86 22   |              Sírba dölt minden; csak az embrióbol integet egy még:~
87 23   |          mosolygó Éltem víg angyala.~Az Alkony énekem~csendét nevette~
88 23   |              Nap kelete:~   nem sírt az Erdõ szûz éjele,~   nem
89 24   |              Fáradt csend sziszegett az Éj homályán,~s egy fél gyászba
90 24   |             tt temetési pompa jajját~az éjféli harang zokogta -
91 24   |             Fáradt csend sziszegett! az álom-érte~Lét hives takaró
92 24   |          életét; leszegte~a Göncölyt az Idõ, s sorát kimérte.~Sír-csend
93 24   |             szerelmét.~Elvált bennem az Élet a Tudástol -~édes Molli
94 24   |           hogy ment, láttam, aláfelé az árok~kóróbürkei közt (erõs
95 24   |             hült szívem! utánna vitt az inger.~Már mentem. Futamúlt
96 24   |          inger.~Már mentem. Futamúlt az éji felhõ,~a zászló szomorún
97 24   |       anyának.~Ott, hol lábom alatt, az eltapodt zöld~közt (melly
98 24   |            közt (melly izzadozásiból az Õsök~áldott hamvainak kinõve)
99 24   |         vérzõ~emlékem, keserûn nyögé az érzõ~szív: Mollim sohasem