Költemények

 1 Inc|       placere.~Mart. Epigr. L. I. E. 108.~~
 2 1  |                                   E Verseimhez~Gördülj útra
 3 4  |         zokogásikon~is örvendenek e vég uzsoráinak.~Mérges szájrol
 4 8  | árnyékoknak.~És ime! Akkor~csalák e gyakor~   andalgások~  
 5 11 |        élek,~csak a könny mutatja e sikamon~   arcámon.~Ah!
 6 13 |       szent vala:~ámbár szüntelen e velem~játszó Képezetem hideg~
 7 14 |          s sohajtás közbe’ köszön e~   Kegyetlen a vérvámon.~
 8 14 |          a növõ könnycsepp között~e rég esmért esmeretlen:~  
 9 14 |        meghalni - élvén mindég~   e Tûnemény karjain -~megfúlni
10 14 |       Tûnemény karjain -~megfúlni e mennyeiség~   lehelete árjain!!!)~
11 16 |          vadon dúl~   a zúgó hang e honyban -~Midõn az elálmosult~    
12 16 |      Midõn az elálmosult~     Táj e zaj szûntére~   majd új
13 16 |        nyomorúlt~     teremtmény, e rendes~   Temetõn magam
14 18 |         bús hangjára~nyögésemnek, e határra,~melly az elhervadt
15 20 |         meg álmodat.~És ha majdan~e Kor hajdan-~   korrá változik -
16 21 |       locsos párnájára,~piroslott e haló félvilág határa~  
17 21 |      Geniust a nyírek~   ernyében e sík lapon.~Egy új síron
18 21 |           Kedvesed, kedves Betti, E’ lett,~   áldozva könnyezetit!~
19 21 |    hantodon!~ollyan szegény levék e gyászos napodon,~   hogy
20 21 |     öléböl, minden reggelével,~   e Fényt, szép álmainak.~Oh,
21 22 |       vígan! Megelégedésre~tûnjön e Nap fel sokat! a szerencse~
22 23 |      könnyezem.~   Ki adja vissza e kincsemet,~   mellyet két
23 23 |       szûntelen.~   Majd, majd ha e Vágy véget talál,~   s sorsod
24 23 |     Lelkem Veled repes,~   súgván e szómat:~„Nézd meg, Molli -