Költemények

 1 2 |         tud,~élek-e, vagy  halok.~El ne kacagd magad~Múzsa tehát
 2 4 |        mérgeitöl - siess!~szánjál el nekem egy hûlt üreget; rebeg~
 3 8 |        majd ott fogva~     pirúlt el a Fényt-adott:~s a Láthatáron~
 4 8 |            ziháron~   mordúlt még el~   a Zaj, s ezzel~     én
 5 11|          sziszergéssel~   nem kés el~az esthajnal könnyeit hullatni,~  
 6 12|  meglapúlt setét liget~csúsztatja el az egymásra~   pergõ szellõt,
 7 12| keservemben~   minden úgy vonúdik el,~elfúltak vérzõ szivemben~  
 8 13|          öröm-~ittasságba merülve el,~mint egy Kedvese csókiba’~
 9 16|             nem kedvezõ Kegyelem:~el is tûnt már a remény,~    
10 16|        csak a~   visszhang jajdúl el velem.~~
11 18|          könnyû fonálon~eresztvén el a fûszálon -~   örûlt rabjának
12 18|     sohajjal hagyított~   mindent el - eltûnt a rang;~a Denevér
13 19|           szendergõ Kedvesem fedd el!~én, míg sziszerre gerjedel,~  
14 19|        Zephír-sereg! -~Szenderedj el szívreható~jajjoddal párod
15 21|     szenvedd ezt, Betti, szenvedd el hantodon!~ollyan szegény
16 22|           1818~Öt telet nyelt már el az õsz Enyészet,~hogy göröngy-pályám
17 23|            szivemet~   nem vetted el:~   addig örömben el nem
18 23|       vetted el:~   addig örömben el nem hala~   mosolygó Éltem
19 24|        magam merõ szemekkel~nézék el szigorú kerûletemböl,~egy