| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Katona József Katona József összes verse IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Költemények grey = Comment text
1 Inc | placere.~Mart. Epigr. L. I. E. 108.~~
2 19 | 27. August. 1816)~A Magyar Olimp’ világán,~
3 20 | Új esztendőre~ (1817)~Vidám elme~te! szerelme~
4 22 | búcsúvételre)~ 1818~Öt telet nyelt már el az
5 19 | hoz~...............~(27. August. 1816)~A Magyar
6 6 | láthasd, mivel leled~csak abba’ kedvedet.~~
7 14 | alakot,~s fájdalmimbol sejtem abban~ nyíllal a gyilkos vakot.~
8 10 | szemein szép~özvegy Alcionénak ablaka sárgúlt~ pirzöldein ált’:~
9 24 | néha ha láthatám a házak~ablakjábol elõlebegni nyúlánk~árnyékát
10 6 | Jövõt~melly öszvehajtaná~abroncsba - nincs Remény.~Nincs! A
11 10 | ölébe’ szunnyadozó sziv~hál’adatja - midön kivonja magát, s
12 22 | nyerj, minemût kiván a Hál’adatosság.~~
13 23 | szivemet~ nem vetted el:~ addig örömben el nem hala~ mosolygó
14 23 | már könnyezem.~ Ki adja vissza e kincsemet,~ mellyet
15 23 | Reményt! nekem~ könnyet adott.~ Oh Molli! Molli! nem
16 21 | ingerbe’;~s csendes fájdalmam adózzon emlékednek,~ahányszor a
17 13 | onnét, a fagyalok kicsiny~ágacskái közûl, midön~a szép Nap
18 16 | Rózsalevél~ tavaszi ágárol~ súgár törsökömnek.~Szent
19 19 | hol hozzád törvén, a görbe~ágocskák közt, esik tõrbe~a nyájjal
20 4 | tréfálja meg itt ájtatos’ágomat~hátamnál nevetõ Parthenopék
21 8 | az imádságon~hallván, egy ágon~ két szerelmes~ madár
22 10 | zajába’ kifáradt~ Bölcs agyveleje.~ Téged teként sújtva~a
23 21 | fájdalmam adózzon emlékednek,~ahányszor a napnak szikrái erednek~
24 9 | Ajándék~Lányka, még most is ragyog
25 1 | sculpsit kimarad, mint az Ajánlat is;~hisz’ szükségtelen a
26 17 | kilehellve~a megmerült tetem, ajk, szava, nyelve,~egy égi
27 13 | arcája, tekéntete,~kármín ajkai, angyali~létében csupa szent
28 4 | lelkek alig libeg~már kék ajkaikon, mégis az ott nyögõ~majd
29 10 | Kegyes, csókold~kármin ajkira könnyemet, s vegyesitsd
30 4 | veszélyt,~nem tréfálja meg itt ájtatos’ágomat~hátamnál nevetõ Parthenopék
31 8 | csalák õt elé;~midõn az ajtó~nyílván, sohajtó~ sarkán,
32 19 | vévén egybe,~csak egy ponton akad Kegybe,~s Rénybe Lelkem (
33 19 | szép alkonyodat).~Feléd akartam haladni~számos koszorúdhoz
34 4 | egy~Istent játszik elé, akit imádhatok,~s a végboldogulás
35 17 | elömlik az ég,~elúszik az al-hony,~ellátszik a Vég!~Elállva
36 4 | Elhervadt Tavaszom Tölgyöm alá siet,~hol csendes Kalibám
37 24 | Kisértet,~hogy ment, láttam, aláfelé az árok~kóróbürkei közt (
38 21 | mosolygsz - Elekednek.~Kisded Alakodat álmai közt nyújtod,~vídámon
39 14 | gyorsabban~ keresem, ez alakot,~s fájdalmimbol sejtem abban~
40 15 | Esméri kellemed minden minden alakságodban,~ mégse lát.~ Nem lát
41 4 | jámborság leszorúlt lelke alatta nyög,~és nincs más, ki?
42 10 | kisirt szemein szép~özvegy Alcionénak ablaka sárgúlt~ pirzöldein
43 4 | lelkét aki nekik híven od’áldozá.~Még mások, kiket a tarka
44 14 | játékim biztos közlõje~ áldozatjává teve.~Oh te szép Kép! Szerafinja~
45 21 | kedves Betti, E’ lett,~ áldozva könnyezetit!~Oh, millyen
46 10 | hideg levegõbe, mellyben alélgat~ a tûredelem -~ mellyel
47 17 | nyelve,~egy égi világbol alélt szeme tellve~fut Órionok
48 24 | nyelt Nap szemfedelének íres alján.~Gyászkürt hely’tt temetési
49 16 | hím egy~ Tölgy gyepes aljára~ párnát jelelve kacsint -~
50 21 | Kedvesedet~ hunyj le, mint ez alkonyat!~Egy télizöld, egy szál
51 8 | és csodáltam~ a piros alkonyatot.~A szép Természet~felett
52 21 | hervadva - vele mint a Nap hogy alkonyúlt~ szép könnye ellenében.~
53 10 | üdvözölt szép Hold!~téged alkota már a Gerjedelem ma~Istenének:
54 4 | nincsenek illy ördögi angyalok:~alkotmány magad, és vagy magad alkotó,~
55 4 | alkotmány magad, és vagy magad alkotó,~egy lét benned az egy Isten,
56 11 | magad mondod halandónak,~ állj szónak:~hol az az Isten
57 14 | melly mindég elõttem állsz?~ha lihegem szép nevedet,~
58 4 | szeme.~Minden törzsök elõtt állva találom az~oltárt, a hidegen
59 18 | egy nádló, pajtás, egy alma~egész vagyona, s hatalma~
60 10 | s vegyesitsd be~játszi álma közé varázs susogással,~
61 21 | Elekednek.~Kisded Alakodat álmai közt nyújtod,~vídámon mutatod
62 21 | reggelével,~ e Fényt, szép álmainak.~Oh, Betti, serkenj fel!
63 13 | amidön a Zephir~kissé ízleli álmait:~ámbár vágyaim olly mohok,~
64 20 | rabkénye~ készítse meg álmodat.~És ha majdan~e Kor hajdan-~
65 21 | most már veled játszó víg álmodozásod)~ ért célja Reményednek;~
66 18 | lepkedett széjjel,~napot álmodozott éjjel,~egy arasztnyi volt
67 23 | szûz éjele,~ nem sírta álmom párnám tele.~S most, hogy
68 19 | Olimp’ világán,~hol olly álmos még a drágán~vett Homálytol
69 8 | Fényt-adott:~s a Láthatáron~alol, ziháron~ mordúlt még
70 18 | baját.~Végre eltûnt minden - alom~közé rogyott a szorgalom -~
71 24 | Fáradt csend sziszegett! az álom-érte~Lét hives takaró alatt nyöszögte~
72 5 | alvó madár ül:~itt ölellek által téged~ boldogságom sírhalma,~
73 19 | sirató~gerlice! hisz az altató~ nesz is szendereg. -~~
74 19 | boldog Éjj2~Szép Kedves, aludj csendessen,~hogy álmod édes
75 10 | súgárid~fáradott maradéka majd aluvó szép~Gyilkosom szemein leül
76 4 | tarka szerencse csak~mintegy alva vet a boldoguláshoz, és~
77 8 | Falevél~s a Kunyhófedél~ ama tájon~ a lapályon~
78 21 | virágzásához;~midõn Anya lévén kis Amáliádat~veled dicsõülve viszed a
79 6 | után Jelenvalóm~a múltra: ámde élsz -!~Te élsz! miattad
80 13 | mint az elalkonyat~akkor, amidön a Zephir~kissé ízleli álmait:~
81 10 | az éjben,~melly tüzet vet amott az elmaradott út~ hökkent
82 8 | Akkor~csalák e gyakor~ andalgások~ visszhangzások -~
83 18 | Hol a Ded örömit hivé~csak andalító képivé~leve a Jelenvalónak -~
84 10 | játszi tárgya az édes andalodásnak!~lankadíts le hideg tüzeddel
85 10 | az~ azt elnyelõ tó ott~andalog. - Siet öszve a patakocska~
86 21 | karjainak:~de egy hideg angyal, jéggé vált kezével,~kitépi
87 23 | hala~ mosolygó Éltem víg angyala.~Az Alkony énekem~csendét
88 4 | benned nincsenek illy ördögi angyalok:~alkotmány magad, és vagy
89 21 | szebb virágzásához;~midõn Anya lévén kis Amáliádat~veled
90 19 | Apollómnak” -~Oh, a szerencsés Apolló~karjai közt illy Lantoló!~
91 19 | hol írod:~ „Aranyfürtû Apollómnak” -~Oh, a szerencsés Apolló~
92 1 | Templómmal vetekedsz, melly arany és ezüst~pompában nevetett
93 19 | zúdúlt fel, hol írod:~ „Aranyfürtû Apollómnak” -~Oh, a szerencsés
94 4 | rohanással üt~vázképére sebet Fõ Aranyistenén.~Benned Lelkemet én mennyei
95 18 | napot álmodozott éjjel,~egy arasztnyi volt világa,~mégis tündérvárba
96 20 | mosolyogva~lépbe fogva)~ Arcád diadalmára. -~S Neked intsen~
97 22 | nyelvem erõtlen.~Itt valék Arcadia báj-ölében -~itt! Te Bálintom,
98 13 | szívem elõtt szeme,~szent arcája, tekéntete,~kármín ajkai,
99 19 | tövisses súgára,~ne törj Kedves arcájára;~minden lélekzetit már a~
100 10 | tekéntek ezen magánybol elázott~arccal - ah, hideg éj királyi Kegyesse,~
101 10 | patakocska~habja, hogyha ezüstös arculatod förd~ rezgõ tetején.~
102 14 | e mennyeiség~ lehelete árjain!!!)~Szédûlve ezen szótalan~
103 18 | érzéssel, a sírdombokon~mint az árnyék múlatsz - neked~múlt és
104 19 | Csendes Éjj! rengesd öledbe,~Árnyék-pólyád közé tedd be,~olvaszd fel
105 24 | ablakjábol elõlebegni nyúlánk~árnyékát valamelly Kicsinyje fúlánk~
106 8 | elnyúlási~ alatt az árnyékoknak.~És ime! Akkor~csalák e
107 24 | ment, láttam, aláfelé az árok~kóróbürkei közt (erõs fa-zárok~
108 4 | sohajtsz: ördögöt intnek elé.~Ártatlan mulatás! meg ne ijedj szegény!~
109 8 | tenyészett~ balzsam szellõ-~ ártol tellõ~ Mejjem elnehezüle;~
110 4 | Balgatagok Föld növevényein~árúlják örökét, Irgalom és Kegyét~
111 19 | szeszedtöl teli!~Képzelõdésemnek árva~országát feléd kitárva~látom
112 17 | határtol.~Csak egy üreg ásít~csak a liget int,~csak ingad
113 10(1)| éjjel járkál - tudván az Asszonyi félénkséget - inkább a bátor
114 20 | gyermeke,~ kinél búk s ürmök asznak!~A szerencse~folyton öntse~
115 11 | Tetézve~tölt bé az Örök átka felettem,~ hogy lettem.~
116 4 | gyermekeid vevõk~elkábult Atya, tûzindulatod felett,~hogy
117 19 | hoz~...............~(27. August. 1816)~A Magyar Olimp’ világán,~
118 Inc | Palaemon~Me raris juvat auribus placere.~Mart. Epigr. L.
119 22 | jövendõm másikat ismét.~Élj azért vígan! Megelégedésre~tûnjön
120 6 | a lehúllt~gyümölcsi is - azok;~mert ami megmaradt~még -
121 19 | közt illy Lantoló!~Csak azólta írígyelem~Istenségét, hogy
122 1 | pompában nevetett kivül; azonba’ ben~legfeljebb vala egy
123 7 | Here - Vágyakodás!~Gyermeki bábok után kacsalódó képezet!
124 17 | Be csendes az estve,~be bágyad a Nap,~be gyászra kifestve -~
125 12 | elfúltak vérzõ szivemben~ báj s öröm míveikkel.~Haj! itt
126 6 | Haszontalan~pirítsz elõmbe báj-~színt, bizni nem tudó~Reményem
127 20 | diadalmára. -~S Neked intsen~báj-bilincsen~ jõve az Alkonyodat~végsõ
128 22 | erõtlen.~Itt valék Arcadia báj-ölében -~itt! Te Bálintom, Te
129 17 | ellátszik a Vég!~Elállva marad bajait kilehellve~a megmerült tetem,
130 18 | bozót~ közûl, enyhítni baját.~Végre eltûnt minden - alom~
131 14 | esmért esmeretlen:~ s alig bájba kötözött -~Ott zúdul az
132 8 | egy szirti boltozatot;~de bájjal telve~kezem emelve~ egy
133 18 | Képezet!~Eltûnt! eltûnt bájod ekkor,~eltûnt, te édes Gyermekkor!~
134 19 | hozzám a kesergõ~Özvegyed bájos siralmát -~részt véve érzém
135 4 | futnak elõdbe: Vak!~Párod bájpoharat csak maga hasznaként~kiván
136 22 | fényre? homályra?~Fény, neked Bálint! Örömöm zokogja:~élj!!!
137 22 | Dabasi Halász Bálinthoz~(Neve napjára s tõle való
138 22 | Arcadia báj-ölében -~itt! Te Bálintom, Te valál! megengedj:~csalfa
139 1 | Levéllel is~megkommant, kinek a balta kezébe vár.~Száraz képedet
140 8 | Természet~felett tenyészett~ balzsam szellõ-~ ártol tellõ~
141 19 | a~ hívség ójja itt. -~Balzsam-illatot lehelõ~híves nyár-éjjeli
142 4 | Geniusod legyen:~könnyem s bánatom öntsd - ne Facsaróihoz -~
143 9 | tõllem; megutálni mégis~bánatos szívem fogod-é? ha benne~
144 4 | Mérges szájrol ered csókja Baráti Név-~sziv-kalmárainak, s
145 3 | Barátomhoz~Róllad emlékezek~ reggeli~
146 1 | útadon.~Gördûlj Elmegyümölcs! bárha fanyar vagy is~hisz’ már
147 13 | térdeplék egyedûl - az is~lengõ barna haját csalá~ingerkedve magára.
148 10(1)| Asszonyi félénkséget - inkább a bátor férjfi nemet gondolták.
149 11 | rám nézve.~ Tetézve~tölt bé az Örök átka felettem,~
150 4 | szerént -~kalmárként szereik becsbetevésivel:~Felmetszik kebelét Isteneiknek,
151 1 | csak keveset nyomna is a becsed:~mert másként csupa egy
152 4 | emberi fajzatok~nálloknál becsesebb lelkek elé az éjt;~mig a
153 17 | kifagy: ott, hol az ékkel~beéjeledõ halom oldala kékel,~tünõdve
154 24 | bizonnyal Ember!~könnyem béfagya, s boldogabb vidéket~óhajtó
155 18 | sajgó emléke:~ az idõ befedezett.~Kerestem azt ott, hol Éltem~
156 3 | csodálván, a hét egeket~ befogni erõlködék. -~Emlékezel-e
157 21 | forgandóságé lett,~ hogy behengerült ebbe:~világokat álmod a
158 18 | rab;~s ha majd ümmögni a béka~elkezdvén, hosszú árnyéka~
159 20 | örökös tavasznak -~csend és béke~egy gyermeke,~ kinél búk
160 24 | por! rebegém magamba’, s békem~elholt napjaihoz repûle
161 24 | óhajtó kebelem susogta: Béket~végy hült szívem! utánna
162 21 | halálod illy gyors!~Nyúgodj békével, Szent! nem fog a föld téged~
163 18 | szorgalom -~elaludt a varázs, s bele~az ifjú-álom kedvele;~
164 10 | tetején.~ Fördj! fördj belé szép Hold!~még az Est leesett
165 15 | Természet!~szép Anyja a belõled serkedezõ cseppeknek.~Esméri
166 14 | utánna a Reménység!~Kihal belõlem a lélek,~ s a Remény vággyal
167 10 | bús halandóság~elrepûle belõllök: angyali álom~játssza ott
168 16 | szendert kezd elõ,~s a régen bemohosult~ fáknak Levelére~
169 1 | nevetett kivül; azonba’ ben~legfeljebb vala egy macska,
170 4 | kecsegtetõ.~Ébredtétöl egész béragadó szemig~õröngésiben ott tapsol
171 10 | érzékenyedett.~ A csacska berken túl ~csak te öntsz örömöt
172 13 | Temetõ, az éj~gyászával betakart ölén:~ámbár Láva futásaként~
173 14 | Mikor - te mosolygó képe~ beteg esdeklésemnek,~melly mint
174 18 | alig maradt voltod éke~betegen sajgó emléke:~ az idõ
175 4 | Istenem -~a végtort üli a bétemetett Tavasz.~Oh szent, drága
176 21 | szirtszivûbe)~ véste be nevét s - Bettit:~Betti, Betti, neked jónak -
177 3 | nem,~ébredj fel ez egy-két betûn!~ Nekem minden Napnyugot~
178 16 | világot~ szunnyadásra biberész,~hol ésszel érhetetlen~
179 8 | haladó~ halmos pára~ bíborára~ már feküdni készüle.~
180 22 | hideg éjeléböl~ gyenge biborszín lepely-árba vonva~lanyha
181 13 | Nem vágytam soha vakmerõn~bírására, sem Édeni~szomjúh’zott
182 6 | pirítsz elõmbe báj-~színt, bizni nem tudó~Reményem elvakúlt.~
183 24 | Képet.~Ember volt, rebegém, bizonnyal Ember!~könnyem béfagya,
184 14 | mégis Istenem leve:~játékim biztos közlõje~ áldozatjává teve.~
185 24 | szomszéd Fedelén zajogva, elmét~bódító csuszogási közt, egy ormos~
186 10 | vissza~fényt azon ragyogó bogárka az éjben,~melly tüzet vet
187 18 | árnyéka~mellett egy porvárban bõgve~a Csorda kolomppal jöve;~
188 19 | sziszerre gerjedel,~ néki bókolok:~Csendes Éjj! rengesd öledbe,~
189 13 | ernyiben,~véletlen midön egy bokor~sûrûjéböl ölébe döl~játszó
190 16 | bú közt lépdegélek~ egy bokortol másikhoz,~s menten nézi
191 5 | éltem örömeit~ minden bokron találám,~s a Teremtés kellemeit~
192 24 | Ember!~könnyem béfagya, s boldogabb vidéket~óhajtó kebelem susogta:
193 6 | Az a dicsõ idõ,~melly boldogitana,~múlt - semmi! az soha~már
194 5 | itt ölellek által téged~ boldogságom sírhalma,~hová szebben reménylt
195 4 | és kellemetes jövõm~igért boldogulás századi karjain:~üdvösség
196 4 | csak~mintegy alva vet a boldoguláshoz, és~mindenhez csupa sors
197 10 | játssza ott csak az égi boldogulásnak~ szent érzeteit.~ Endymion
198 4 | Maradék - kacag.~Benned, boldogulást Lengedezõ Magány!~benned
199 8 | néma jellel~ egy szirti boltozatot;~de bájjal telve~kezem emelve~
200 10 | fagy-~mécse a hideg éji borzadozások~gyáva rabjainak! jövel,
201 16 | Akkor én a lankadó~ bú közt lépdegélek~ egy bokortol
202 22 | Neve napjára s tõle való búcsúvételre)~ 1818~Öt
203 14 | vesz a szem fénye~ egy búcsúzó látással:~pedig leng a szüleménye~
204 8 | visító torkán~ se volt büszke~ úgy egy üszke,~ hogy
205 20 | béke~egy gyermeke,~ kinél búk s ürmök asznak!~A szerencse~
206 5 | oszlopnál,~mellyet egy kis Búsfûz zajjal~ pompásit a pataknál?!~~
207 21 | mert hószín kezéböl egy Búsfûz-ág konyúlt~hervadva - vele
208 24 | jutott eszembe, s sorsán~búsongó kebelem rebegte gyorsan~
209 19 | kicsinyt, számodra~tévén buzgón zsámolyodra:~Akkor lódítá
210 4 | fenekén megszabadúlni vélt,~bûzhödt testi felett a Maradék -
211 Inc | Scribat carmina circulis Palaemon~Me raris
212 7 | heverészve tömötten~ a cél közt s közted? vak Here -
213 21 | víg álmodozásod)~ ért célja Reményednek;~mert nvugvópárnáid
214 1 | hisz’ szükségtelen a nyalka cikornya, ha~éppen csak keveset nyomna
215 24 | hideg tüzének~pályáját tova cinterenyjeink el-~korhadt Sírkövi (Lélek-Össeinkkel)~
216 Inc | Scribat carmina circulis Palaemon~Me raris juvat
217 10 | El-~ érzékenyedett.~ A csacska berken túl ~csak te öntsz
218 18 | Madárka - a setét völgyön~csacsogó terebély tölgyön~ vetett
219 13 | az is~lengõ barna haját csalá~ingerkedve magára. Ah!~sokszor
220 9 | nyájas szavadat ki tudta~ csalni, kegyetlen!~Messze vagy
221 21 | mutatod magadat Juditod~ csalódó karjainak:~de egy hideg
222 4 | az egy magam.~Nem szinlel csalogánydallal elõttem itt~egy símúlt kebelû
223 21 | ember az élet~ösvényén! csapodár forgandóságé lett,~ hogy
224 18 | nedvért rimánkodó~szúnyogsereg csapódozott~feléje a sûrû bozót~ közûl,
225 10 | körülötted égve enyelgõ~csillogós csecsemõk ezernyi sorának!~ nyújtsd
226 19 | fájdalmát -~Akkor, hogy csekélységemet~felejtvén, üdvözletemet~
227 18 | hányatott.~Azon két kicsiny csemete,~mellyet kis kezem ültete,~
228 10 | elrabolt Napot - a ki-~tépetett csemetét - reménye reád! te~ egy
229 4 | tetemem Mennyei része csak~csendedben susogó Geniusod legyen:~
230 11 | könnyimtöl elolt szének~ csendének~hideg közepette lángol a
231 19 | Éjj2~Szép Kedves, aludj csendessen,~hogy álmod édes lehessen:~
232 23 | angyala.~Az Alkony énekem~csendét nevette~és vidám volt nekem~
233 16 | várbeli Toronyban,~s az éjféli csendpompáknak~ lepli közt vadon dúl~
234 15 | Anyja a belõled serkedezõ cseppeknek.~Esméri kellemed minden
235 24 | tetõnkön,~és elhulladozó cserépdarab lön~porrá, hogy leragadta
236 19 | zsámolyodra:~Akkor lódítá egy csergõ~visszhang hozzám a kesergõ~
237 10 | hengeredõ kis~ völgy csermelye, s az~ azt elnyelõ tó ott~
238 10 | s ott egy Juhar lengõn~csettögõ levelén pihenni leszállott~
239 4 | húlltok az õszi szél~hangjával csevegik sírba vivõ Telem~jöttét -
240 24 | fáklyáúl rezegõ ezernyi csillag -~s a harmat siratá keserve
241 16 | menten nézi szaladó~ csillagit a lélek,~ hogy örömöt
242 24 | éjféli harang zokogta - csillog~fáklyáúl rezegõ ezernyi
243 10 | körülötted égve enyelgõ~csillogós csecsemõk ezernyi sorának!~
244 19 | áll,~mellyröl egész Haza csodál -~ott, hol pompás Laurosod~
245 5 | kellemeit~ egy kis hangyán csodálám:~Haj! itt kell hát elszórt
246 8 | egy helyt álltam~ és csodáltam~ a piros alkonyatot.~
247 3 | kivel a Schillereket~ csodálván, a hét egeket~ befogni
248 14 | s a Remény vággyal tele~csörtet - törtet - mint levelek~
249 4 | tûzindulatod felett,~hogy csókért örömöd - véredet add nekik.~
250 13 | merülve el,~mint egy Kedvese csókiba’~telhetlen csupa elbujúlt~
251 4 | uzsoráinak.~Mérges szájrol ered csókja Baráti Név-~sziv-kalmárainak,
252 10 | varázsidat ott egy~lanyha csókod elébe hengeredõ kis~
253 10 | között:~ akkor, Kegyes, csókold~kármin ajkira könnyemet,
254 21 | a világ hátára,~s alig a csontember egy kis gödröt tára,~
255 18 | mellett egy porvárban bõgve~a Csorda kolomppal jöve;~ s a Napbol
256 13 | játszó Képezetem hideg~mejjén csüggedezék öröm-~ittasságba merülve
257 24 | Fedelén zajogva, elmét~bódító csuszogási közt, egy ormos~kandúrmacska
258 12 | meglapúlt setét liget~csúsztatja el az egymásra~ pergõ
259 22 | Dabasi Halász Bálinthoz~(Neve napjára
260 10 | ezernyi sorának!~ nyújtsd dajkakarod!~ Légy üdvözölt szép Hold!~
261 8 | lebbentõ~ pont serkentõ~ dallára várt a berek;~hogy las fúvalmok~
262 19 | közt, esik tõrbe~a nyájjal dalló magadat~idvezlõ szép alkonyodat).~
263 24 | nyúlt a Nyúgoti Óceánba dallva~nyelt Nap szemfedelének
264 21 | dicsõülve viszed a Hálá’dat~ mennyei zsámolyához.~
265 18 | volt minden hamis).~Hol a Ded örömit hivé~csak andalító
266 4 | öleléssel, és~kézcsókkal Dedeid futnak elõdbe: Vak!~Párod
267 9 | ha benne~ültetek (jajjal) deli gyilkosomnak~ egy - Nefelejcset!~~
268 17 | a Lap!~Tövében elégve a déli sugártol~az õsz levelecske
269 18 | mindent el - eltûnt a rang;~a Denevér repkedése~közt is (mintha
270 20 | mosolyogva~lépbe fogva)~ Arcád diadalmára. -~S Neked intsen~báj-bilincsen~
271 19 | látom a semmiségen túl,~Dics-oltárod miképpen gyúl.~Számtalan
272 6 | Hol itt enyém? -~Az a dicsõ idõ,~melly boldogitana,~
273 21 | lévén kis Amáliádat~veled dicsõülve viszed a Hálá’dat~ mennyei
274 18 | vagyona, s hatalma~ már új diszbe öltözött.~Csak gondatlan
275 14 | nedvében elõttem áll,~döbögésivel szivemnek~ meg-megjön,
276 13 | egy bokor~sûrûjéböl ölébe döl~játszó csalfa szerelmese.~
277 17 | tünõdve egy elfeketûlt döledékkel~csak a siket estveli csend
278 7 | sietél egybeölelni - mi lett?~Dölfös Kedvesnek csak az egy mosolyogva
279 11 | függesztvén lombra~ egy dombra~dölve hallgatom csak, mint dunnyog~
280 8 | elnehezüle;~a Nap - lankadó~dörg közt - haladó~ halmos
281 10(1)| az olvasót azon tudvalévő dologra, miképpen a Kezdetbeli őseink
282 10 | hideg tüzeddel ezen hûs~ domb fûvei közt.~ Éjnek Királynéja!~
283 11 | függesztvén lombra~ egy dombra~dölve hallgatom csak, mint
284 4 | bétemetett Tavasz.~Oh szent, drága Magány! egy menedékem a~
285 19 | világán,~hol olly álmos még a drágán~vett Homálytol fedezett
286 19 | setét hívesen,~ Kedves, dúdolok!~Álom, álom, szép lepleddel~
287 13 | mohok,~mint a fergetegek dühe.~Mint a Mennyei Lényre,
288 4 | sírüregéböl az~elmés Balgatagok dühzajogásinak!~Hozzád! ott az öröm meghala
289 16 | csendpompáknak~ lepli közt vadon dúl~ a zúgó hang e honyban -~
290 11 | dölve hallgatom csak, mint dunnyog~ a szúnyog.~Sír a berek,
291 21 | lett,~ hogy behengerült ebbe:~világokat álmod a világ
292 3 | Nap kelete:~ oh, ha nem,~ébredj fel ez egy-két betûn!~
293 4 | be azt, ami kecsegtetõ.~Ébredtétöl egész béragadó szemig~õröngésiben
294 20 | és~ légyen köröd egy Éden.~Minden reggel~víg sereggel~
295 22 | Koránt jöttem kegyed édenébe;~megbocsásd hát, csak kebelem
296 13 | soha vakmerõn~bírására, sem Édeni~szomjúh’zott gyönyörért -
297 1 | nélkül járj idegen Téreket, édesem -~nem sok kémre találsz -
298 18 | mellyel egyjütt elmúlának~ édességi emlõdnek -~te, egyjetlen,
299 14 | járok, hágok~ érte a vágy egében.~Keresem, mind-mind gyorsabban~
300 3 | Schillereket~ csodálván, a hét egeket~ befogni erõlködék. -~
301 22 | jelened, jövendõd légyen egészen!~És ha majd egykor hideg
302 18 | alig tizenötöd éve -~az Eget s Napot kivéve~ majd minden
303 10 | Királynéja!~Anyja a körülötted égve enyelgõ~csillogós csecsemõk
304 5 | Fák alig ingó gallyán~ egy-egy alvó madár ül:~itt ölellek
305 3 | oh, ha nem,~ébredj fel ez egy-két betûn!~ Nekem minden Napnyugot~
306 19 | közelét!~Hol két pólust vévén egybe,~csak egy ponton akad Kegybe,~
307 7 | egykor~ csillagokat sietél egybeölelni - mi lett?~Dölfös Kedvesnek
308 18 | múlatsz - neked~múlt és jövõ egybereked,~ s a Holtak szava hallik:~
309 4 | koldús, adni ki kész Mennyet egyébbaránt.~A Természeti Rény hamvaiban
310 21 | tára,~ már nincs könnynél egyebe.~Ah, szenvedd ezt, Betti,
311 13 | könyörögni le-~térdeplék egyedûl - az is~lengõ barna haját
312 19 | számos koszorúdhoz adni~még egyet, kicsinyt, számodra~tévén
313 23 | Azt, Molli hogy velem~ egyezhetetlen -~azt sírja kebelem~ mind
314 21 | szép könnye ellenében.~Egyik fa héjába (hullt könnye
315 1 | másként csupa egy ormos Egyiptomi~Templómmal vetekedsz, melly
316 18 | édességi emlõdnek -~te, egyjetlen, mellyet semmi~volt-lesz
317 18 | elsõ virányának!~mellyel egyjütt elmúlának~ édességi emlõdnek -~
318 18 | szinte~mint az Alkony, egyképp hinte,~egy nádló, pajtás,
319 14 | halott,~ két kart fûzve egymásba~sejtek ollykor egy hajnallott~
320 12 | setét liget~csúsztatja el az egymásra~ pergõ szellõt, melly
321 22 | öszve szivemben!~Tapsom együtt jár karon a keservvel,~itt
322 10 | azon ragyogó bogárka az éjben,~melly tüzet vet amott az
323 16 | Éjeim~Midõn a Halottaknak~
324 23 | nem sírt az Erdõ szûz éjele,~ nem sírta álmom párnám
325 22 | És ha majd egykor hideg éjelébe~visszasíkamlik Napod a határra:~
326 22 | Névnapod tûn fel hideg éjeléböl~ gyenge biborszín lepely-árba
327 12 | Felelet~Mint az éjfélnek óráján~ a lebbenõ árnyékok~
328 10 | hûs~ domb fûvei közt.~ Éjnek Királynéja!~Anyja a körülötted
329 4 | becsesebb lelkek elé az éjt;~mig a sír fenekén megszabadúlni
330 17 | csak ingad a pázsit~csak ejti a színt!~Az életerõ kifagy:
331 16 | szülemény,~ de (mint az éjtszaka)~ nem kedvezõ Kegyelem:~
332 18 | Gyermekkor!~alig maradt voltod éke~betegen sajgó emléke:~
333 1 | Gördûlj hát, ha magad társaid ékein~elszégyenleni nem gondolod
334 17 | életerõ kifagy: ott, hol az ékkel~beéjeledõ halom oldala kékel,~
335 18 | Képezet!~Eltûnt! eltûnt bájod ekkor,~eltûnt, te édes Gyermekkor!~
336 6 | vagyon! sietve az~öröknek éktelen~nagy tengerébe folyt.~Többé
337 16 | koporsódat~ kerûlöm, mert él Õ,~ ki magához kevesel.~
338 14 | elkábulásba.~Ugyan mi az? El-elfoszlik~ elõlle a semmi ó~leple;
339 13 | Rény -~nyúgodt, mint az elalkonyat~akkor, amidön a Zephir~kissé
340 17 | al-hony,~ellátszik a Vég!~Elállva marad bajait kilehellve~
341 16 | hang e honyban -~Midõn az elálmosult~ Táj e zaj szûntére~
342 18 | közé rogyott a szorgalom -~elaludt a varázs, s bele~az ifjú-álom
343 24 | fél gyászba borúlt Világ elalva~nyúlt a Nyúgoti Óceánba
344 10 | tekéntek ezen magánybol elázott~arccal - ah, hideg éj királyi
345 4 | nekem egy hûlt üreget; rebeg~elbágyadt kebelem megpihenés után.~
346 17 | estveli csend tyütyürékel.~Elbódit az Alkony,~elömlik az ég,~
347 13 | csókiba’~telhetlen csupa elbujúlt~Nyájõr a liget ernyiben,~
348 3 | gyûlnek ezek~ estveli~vég elcsendesedésimben! - -~ Te, kivel a Schillereket~
349 10 | a bús kebelek.~ Ah! bár elég volnék~mindazon heves érzemény
350 20 | rózsáit öszvényeden,~elégedés~vezéred, és~ légyen köröd
351 17 | be hûlt ez a Lap!~Tövében elégve a déli sugártol~az õsz levelecske
352 11 | mártír a lélek,~ hogy élek,~csak a könny mutatja e
353 2 | szóll?~Engemet egy se tud,~élek-e, vagy halok.~El ne kacagd
354 21 | kedveseid,~ te mosolygsz - Elekednek.~Kisded Alakodat álmai közt
355 18 | ott, hol Éltem~örömeit így eléltem~alig tizenötöd éve -~az
356 18 | emléke a Természet~élõ keblén elenyészett~Mivolt elsõ virányának!~
357 18 | midõn a csalófény benne~elenyészvén, felserkene~az Ifjú Férjfiúságra~(
358 1 | Száraz képedet a Józan elesmeri,~a sculpsit kimarad, mint
359 23 | sírba temet?~Nyugalmam, Életem~ víg Lelke! hadd ott,~
360 17 | pázsit~csak ejti a színt!~Az életerõ kifagy: ott, hol az ékkel~
361 24 | alatt nyöszögte~jõvõ reggeli életét; leszegte~a Göncölyt az
362 24 | erõs fa-zárok~végett) egyj eleven halotti Képet.~Ember volt,
363 17 | oldala kékel,~tünõdve egy elfeketûlt döledékkel~csak a siket
364 21 | egy van még számodra~ elfojtva az ingerbe’;~s csendes fájdalmam
365 12 | minden úgy vonúdik el,~elfúltak vérzõ szivemben~ báj s
366 14 | közt a forró Est szele.~Elhalva vesz a szem fénye~ egy
367 24 | rebegém magamba’, s békem~elholt napjaihoz repûle vérzõ~emlékem,
368 24 | szomorún nyikorg tetõnkön,~és elhulladozó cserépdarab lön~porrá, hogy
369 24 | hamvainak kinõve) Hõsök~elhúllt száji helyett nyögött fel
370 14 | egy hajnallott~ fényt az elkábulásba.~Ugyan mi az? El-elfoszlik~
371 4 | tölteni, és - gyermekeid vevõk~elkábult Atya, tûzindulatod felett,~
372 7 | szava feltátott sírodig elkanyarít.~~
373 18 | s ha majd ümmögni a béka~elkezdvén, hosszú árnyéka~mellett
374 17 | ég,~elúszik az al-hony,~ellátszik a Vég!~Elállva marad bajait
375 18 | mint két nagy fa a zivatar~ellen oltalmazva takar~ Ház
376 21 | alkonyúlt~ szép könnye ellenében.~Egyik fa héjába (hullt
377 10 | melly tüzet vet amott az elmaradott út~ hökkent fiának.~
378 18 | vég-dallat~ egy aludni készülõ,~elmaradt párját szeretõ~esdekléssel
379 1 | gondolod útadon.~Gördûlj Elmegyümölcs! bárha fanyar vagy is~hisz’
380 18 | költözött.~Úgy játszodott elméjével~az Öröm, mint lepkéjével~
381 3 | emlékezek~ reggeli~elsõ elmélkedésimben -~ róllad gyûlnek ezek~
382 4 | tündökölõ sírüregéböl az~elmés Balgatagok dühzajogásinak!~
383 24 | szomszéd Fedelén zajogva, elmét~bódító csuszogási közt,
384 18 | virányának!~mellyel egyjütt elmúlának~ édességi emlõdnek -~te,
385 18 | minden esmeretlen.~A Tó elmúlt, hol estenden~a Leány ült;
386 8 | ártol tellõ~ Mejjem elnehezüle;~a Nap - lankadó~dörg közt -
387 6 | Nincs! A Chaos maga~magát ha elnyelé,~árnyékok a lehúllt~gyümölcsi
388 1 | vagy is~hisz’ már a Magyar elnyelni tanúlt fanyart.~~
389 10 | völgy csermelye, s az~ azt elnyelõ tó ott~andalog. - Siet öszve
390 8 | közt csend ült~ óriási~ elnyúlási~ alatt az árnyékoknak.~
391 1 | Gördülj útra Gyümölcs! minden Elõbeszéd~nélkül járj idegen Téreket,
392 22 | hogy göröngy-pályám zavarán elölméssz,~Mentorom; felszóll Követõd:
393 17 | tyütyürékel.~Elbódit az Alkony,~elömlik az ég,~elúszik az al-hony,~
394 20 | végtisztemet;~Ott örökké~légy Élõké;~ bár itt egy hant eltemet!!!~~
395 24 | láthatám a házak~ablakjábol elõlebegni nyúlánk~árnyékát valamelly
396 14 | Ugyan mi az? El-elfoszlik~ elõlle a semmi ó~leple; s ha nézem,
397 11 | húrjait.~Véremben könnyimtöl elolt szének~ csendének~hideg
398 6 | Jövõ! Haszontalan~pirítsz elõmbe báj-~színt, bizni nem tudó~
399 14 | pedig leng a szüleménye~ elõtte mosolygással:~még mejjemre
400 10 | Gerjedelem ma~Istenének: elõtted ömledeznek az édes~ s
401 18 | vidéken végig a Folyó~tetejéig elpirított -~könnyû sohajjal hagyított~
402 10 | csupán tõlled~várja vissza az elrabolt Napot - a ki-~tépetett csemetét -
403 6 | vissza nem jövend.~Múlt! Elraboltatott~vagyon! sietve az~öröknek
404 19 | Kegybe,~s Rénybe Lelkem (elragadva~Istennét lelek magadba)~
405 8 | mellõllem~ a világ elreppene;~s még csak egy orkán~visító
406 10 | alak;~ a bús halandóság~elrepûle belõllök: angyali álom~játssza
407 18 | ragyogott~szemében, ha tán elrogyott~ Vére sírba költözött.~
408 14 | szivemnek~ meg-megjön, meg-meg elszáll.~Én vagyok a teremtõje;~
409 1 | ha magad társaid ékein~elszégyenleni nem gondolod útadon.~Gördûlj
410 18 | Boldog Kor! mellyben az élet~élt, s nem tudta azt, mivé lett,~
411 24 | Ott, hol lábom alatt, az eltapodt zöld~közt (melly izzadozásiból
412 20 | Élõké;~ bár itt egy hant eltemet!!!~~
413 15 | szerencse kedves kellemi közt eltéveszt,~a kellem vakitja léted
414 6 | Mégis - megölt Jövõm~felett elugranám kezem~után Jelenvalóm~a
415 17 | az Alkony,~elömlik az ég,~elúszik az al-hony,~ellátszik a
416 6 | bizni nem tudó~Reményem elvakúlt.~Reája nézve csalfa vagy,~
417 22 | felszóll Követõd: im, itt elválik az ösvény!~Rózsaújjakkal
418 14 | nem te vagy már, ki elválsz.~Rezeg - rezeg - mind szûnetlen -~
419 24 | panaszolkodó szerelmét.~Elvált bennem az Élet a Tudástol -~
420 14 | Teremtésnek vége!~Itt meghalni - élvén mindég~ e Tûnemény karjain -~
421 16 | magosságra hágott~ az erõtlen ember-ész:~Ah! akkor én nyomorúlt~
422 4 | halmon nyüzsög a szép remek - emberek -~s ország a neve, és -
423 4 | A Magányhoz~(Egy embergyûlölõi órában)~Hozzád, kellemetes
424 4 | nekik.~Igy tolják nyomorúlt emberi fajzatok~nálloknál becsesebb
425 14 | széjtoszlik~ vele is az embrió.~Ottan repül a világok~
426 22 | Sírba dölt minden; csak az embrióbol integet egy még:~Névnapod
427 19 | felejtvén, üdvözletemet~hozzád emelném, Klavírod~akkor zúdúlt fel,
428 8 | boltozatot;~de bájjal telve~kezem emelve~ egy helyt álltam~ és
429 21 | sors:~Geniusodnak is kedves emlékében~számossakat élsz még az
430 21 | csendes fájdalmam adózzon emlékednek,~ahányszor a napnak szikrái
431 3 | Barátomhoz~Róllad emlékezek~ reggeli~elsõ elmélkedésimben -~
432 3 | befogni erõlködék. -~Emlékezel-e te~ felõllem?~ha néha
433 10(1)| Emlékeztetem az olvasót azon tudvalévő
434 21 | Egy új síron nyugvó új Emlékfedezet~mellöl futott, mellyet minden
435 4 | az, mint valamelly halott~emlékoszlopa a sír tetején; de a~jámborság
436 18 | egyjütt elmúlának~ édességi emlõdnek -~te, egyjetlen, mellyet
437 10 | boldogulásnak~ szent érzeteit.~ Endymion módon~várja kellemetes varázsidat
438 23 | Éltem víg angyala.~Az Alkony énekem~csendét nevette~és vidám
439 8 | szerelmes~ madár kell’mes~ énekét mohon kapom.~Lassún reszkete~
440 11 | szónak:~hol az az Isten ki engem eként~ nem teként???~~
441 2 | Jaj, de kihez, s ki szóll?~Engemet egy se tud,~élek-e, vagy
442 21 | gyászos napodon,~ hogy ennél többem nincsen:~ne útáld
443 23 | S.*** Mollihoz~Míg ennyi kellemet~játszó szemeddel~
444 12 | pergõ szellõt, melly üget:~éntõllem is keservemben~ minden
445 10 | fû-~szálakon lebegik feléd enyelegve~ a szûz Zephirek.~ S
446 10 | Anyja a körülötted égve enyelgõ~csillogós csecsemõk ezernyi
447 6 | csupán tehát~kettõ? - Hol itt enyém? -~Az a dicsõ idõ,~melly
448 22 | telet nyelt már el az õsz Enyészet,~hogy göröngy-pályám zavarán
449 14 | kötözött -~Ott zúdul az enyészetbe~ (kong a véghetetlenség~
450 19 | mutat, mosolyogva~szokott enyhelyedre rogyva -~hol hozzád törvén,
451 18 | feléje a sûrû bozót~ közûl, enyhítni baját.~Végre eltûnt minden -
452 10 | piheg hálát~a Szerelmese enyhü oldala mellett~álmot urbikoló
453 23 | s sorsod öröm lesz, enyim halál,~Lelkem Veled repes,~
454 Inc | juvat auribus placere.~Mart. Epigr. L. I. E. 108.~~
455 1 | szükségtelen a nyalka cikornya, ha~éppen csak keveset nyomna is a
456 23 | Nap kelete:~ nem sírt az Erdõ szûz éjele,~ nem sírta
457 4 | uzsoráinak.~Mérges szájrol ered csókja Baráti Név-~sziv-kalmárainak,
458 21 | ahányszor a napnak szikrái erednek~ aludni a tengerbe.~~
459 4 | te fel-~fordúlt szivvel eredsz négy falaid közé:~akkor
460 8 | locspitol~ a Réteknek friss erek.~Csak a Falevél~s a Kunyhófedél~
461 18 | õ maga - könnyû fonálon~eresztvén el a fûszálon -~ örûlt
462 21 | serkenj fel! mosolyogj éretted~síró Geniusod szemébe! helyetted~
463 15 | szerencsétlen~megnéz, megesmer, érez is; de nem örvend (nem lát).~
464 16 | szunnyadásra biberész,~hol ésszel érhetetlen~ magosságra hágott~
465 21 | mert nvugvópárnáid lettek erkölcseid,~s ámbár könnyeznek is itten
466 13 | elbujúlt~Nyájõr a liget ernyiben,~véletlen midön egy bokor~
467 3 | a hét egeket~ befogni erõlködék. -~Emlékezel-e te~ felõllem?~
468 24 | az árok~kóróbürkei közt (erõs fa-zárok~végett) egyj eleven
469 21 | játszó víg álmodozásod)~ ért célja Reményednek;~mert
470 10 | tetején szülõi után El-~ érzékenyedett.~ A csacska berken túl ~
471 19 | bájos siralmát -~részt véve érzém fájdalmát -~Akkor, hogy
472 10 | elég volnék~mindazon heves érzemény kirebegni~a hideg levegõbe,
473 9 | Olly hatalmas volt igaz érzeményem,~hogy hidegséged közepette
474 10 | boldogulásnak~ szent érzeteit.~ Endymion módon~várja
475 24 | emlékem, keserûn nyögé az érzõ~szív: Mollim sohasem mosolyga
476 2 | magad~Múzsa tehát ezen:~esdekelõ Levél~ez csak elõdbe, melly~
477 14 | te mosolygó képe~ beteg esdeklésemnek,~melly mint egy csalófény
478 18 | elmaradt párját szeretõ~esdekléssel nézegetõ~Madárka - a setét
479 10 | a Meg-~tévelyedt. Tereád esenkedik a Nap~tûzvilága vegyes zajába’
480 14 | öblébe.~S mint az Alvó, esésére~ felijedvén, nézem, mi?~
481 19 | a görbe~ágocskák közt, esik tõrbe~a nyájjal dalló magadat~
482 2 | holott soha~még nem is esmeréd.~~
483 15 | belõled serkedezõ cseppeknek.~Esméri kellemed minden minden alakságodban,~
484 21 | útálót~nem tart - esmeretlen esmerõssé vál ott -~ túl minden
485 14 | könnycsepp között~e rég esmért esmeretlen:~ s alig bájba
486 19 | Látott! de egy Ideál,~melly esmérten elõttem áll -~Távol Lét!
487 16 | szunnyadásra biberész,~hol ésszel érhetetlen~ magosságra
488 18 | a kis madár kis párjára;~Est-játékim tündér-vára~porban húzott
489 18 | esmeretlen.~A Tó elmúlt, hol estenden~a Leány ült; azon renden~
490 11 | sziszergéssel~ nem kés el~az esthajnal könnyeit hullatni,~ siratni.~
491 8 | Némult a nappali~zaj; s az esthajnali~ fényt lebbentõ~ pont
492 17 | Az Andal~Be csendes az estve,~be bágyad a Nap,~be gyászra
493 8 | ott~ megállt: tõllem~ ész, mellõllem~ a világ
494 24 | Tudástol -~édes Molli jutott eszembe, s sorsán~búsongó kebelem
495 24 | könny mozdula csak ki, és eszemböl~emlékem kiszökött - kisértetekkel.~
496 20 | Új esztendőre~ (1817)~Vidám elme~te! szerelme~
497 18 | így eléltem~alig tizenötöd éve -~az Eget s Napot kivéve~
498 21 | sírodra~tõlem, töltse ki az éveket, számodra~ mellyeket nem
499 10 | patakocska~habja, hogyha ezüstös arculatod förd~ rezgõ
500 8 | mordúlt még el~ a Zaj, s ezzel~ én s a Nap - lelankadott.~~