| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Katona József Katona József összes verse IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Költemények grey = Comment text
501 24 | árok~kóróbürkei közt (erõs fa-zárok~végett) egyj eleven halotti
502 4 | könnyem s bánatom öntsd - ne Facsaróihoz -~a zordon szeleken. Széles
503 10 | vagy!~ Áldott virrasztó fagy-~mécse a hideg éji borzadozások~
504 13 | néze Leselkedõm~onnét, a fagyalok kicsiny~ágacskái közûl,
505 21 | elfojtva az ingerbe’;~s csendes fájdalmam adózzon emlékednek,~ahányszor
506 19 | siralmát -~részt véve érzém fájdalmát -~Akkor, hogy csekélységemet~
507 14 | keresem, ez alakot,~s fájdalmimbol sejtem abban~ nyíllal
508 23 | Molli! nem könnyemet~ fájlalva marja ez szivemet.~Azt,
509 4 | tolják nyomorúlt emberi fajzatok~nálloknál becsesebb lelkek
510 5 | az örök éj képesül,~s a Fák alig ingó gallyán~ egy-egy
511 24 | harang zokogta - csillog~fáklyáúl rezegõ ezernyi csillag -~
512 16 | a régen bemohosult~ fáknak Levelére~ ismét leül a
513 4 | fordúlt szivvel eredsz négy falaid közé:~akkor hiv Hitesed
514 8 | Réteknek friss erek.~Csak a Falevél~s a Kunyhófedél~ ama tájon~
515 1 | Gördûlj Elmegyümölcs! bárha fanyar vagy is~hisz’ már a Magyar
516 1 | a Magyar elnyelni tanúlt fanyart.~~
517 10 | özönt!~ És hogyha súgárid~fáradott maradéka majd aluvó szép~
518 11 | könnyeit hullatni,~ siratni.~Fásult létemben mártír a lélek,~
519 19 | lepleddel~szendergõ Kedvesem fedd el!~én, míg sziszerre gerjedel,~
520 24 | felébredett Anyának.~A szomszéd Fedelén zajogva, elmét~bódító csuszogási
521 19 | a drágán~vett Homálytol fedezett Lét,~Fény, minden hozzád
522 22 | az ösvény!~Rózsaújjakkal fedi fel varázsit~visszaemlékem
523 4 | élõ vedreit is más piperék fedik:~egy halmon nyüzsög a szép
524 8 | pára~ bíborára~ már feküdni készüle.~Némult a nappali~
525 4 | osztán mikoron mindezeken te fel-~fordúlt szivvel eredsz négy
526 19 | lehelletedbe~ gyenge gondjait -~Fél-Hold tövisses súgára,~ne törj
527 24 | Kicsinyje fúlánk~sírására felébredett Anyának.~A szomszéd Fedelén
528 18 | szúnyogsereg csapódozott~feléje a sûrû bozót~ közûl, enyhítni
529 6 | meg.~De melly örömmel el-~felejteném setét~múltom s jelenvalóm;~
530 19 | Akkor, hogy csekélységemet~felejtvén, üdvözletemet~hozzád emelném,
531 10(1)| járkál - tudván az Asszonyi félénkséget - inkább a bátor férjfi
532 11 | Tetézve~tölt bé az Örök átka felettem,~ hogy lettem.~Végsiralmimat
533 24 | mentem. Futamúlt az éji felhõ,~a zászló szomorún nyikorg
534 14 | mint az Alvó, esésére~ felijedvén, nézem, mi?~a Könny kigördülésére~
535 4 | szereik becsbetevésivel:~Felmetszik kebelét Isteneiknek, és~
536 3 | erõlködék. -~Emlékezel-e te~ felõllem?~ha néha szemeidbe tûn~
537 18 | csalófény benne~elenyészvén, felserkene~az Ifjú Férjfiúságra~(mutatván
538 22 | zavarán elölméssz,~Mentorom; felszóll Követõd: im, itt elválik
539 7 | mosolyogva kiejtett~ nem szava feltátott sírodig elkanyarít.~~
540 21 | párnájára,~piroslott e haló félvilág határa~ egy csendes õszi
541 18 | mosolyg, a tarkán~setétedõ felyhõk alatt~mint fütykéli a vég-dallat~
542 8 | a szúnyogoknak;~s a majd felzendûlt~prücskök közt csend ült~
543 4 | lelkek elé az éjt;~mig a sír fenekén megszabadúlni vélt,~bûzhödt
544 7 | Vágy~Hol vagy fennrepesõ szép pillangója velõmnek?~
545 10 | levelén pihenni leszállott~fényke foltodat akkor ollyan igen
546 22 | természet! erõ, hová vissz? fényre? homályra?~Fény, neked Bálint!
547 8 | ott fogva~ pirúlt el a Fényt-adott:~s a Láthatáron~alol, ziháron~
548 23 | virúlt Reményem~rózsáiban fered~ már könnyezem.~ Ki
549 12 | tette???~Nem, zokogja a fergeteg~ lelkemben; felelet: Te.~~
550 13 | vágyaim olly mohok,~mint a fergetegek dühe.~Mint a Mennyei Lényre,
551 18 | elenyészvén, felserkene~az Ifjú Férjfiúságra~(mutatván a valóságra:~
552 10 | kis Gerlicehím a~ szûk fészek elõtt.~ Neked virít vissza~
553 18 | terebély tölgyön~ vetett fészkén hogy ül õ.~Hogyan egy Lány
554 10 | elmaradott út~ hökkent fiának.~ Téged sohajt a Meg-~tévelyedt.
555 8 | mohon kapom.~Lassún reszkete~flótám szellete~ a levegõ~
556 4 | rohanással üt~vázképére sebet Fõ Aranyistenén.~Benned Lelkemet
557 8 | Napba szikrázó~ térünk földe~ locskos zölde~ mutogatta
558 24 | nézett rám - lehajolt a földre - vett port,~mellyet majd
559 10 | hogyha ezüstös arculatod förd~ rezgõ tetején.~ Fördj!
560 21 | Nyúgodj békével, Szent! nem fog a föld téged~terhelni, jó
561 9 | megutálni mégis~bánatos szívem fogod-é? ha benne~ültetek (jajjal)
562 10 | pihenni leszállott~fényke foltodat akkor ollyan igen kész~
563 18 | haldokoló~vidéken végig a Folyó~tetejéig elpirított -~könnyû
564 10 | susogással,~ hogy érte folyott. ~~
565 6 | öröknek éktelen~nagy tengerébe folyt.~Többé nem pök a Chaos~öröm-világokat;~
566 20 | ürmök asznak!~A szerencse~folyton öntse~ rózsáit öszvényeden,~
567 18 | lepkéjével~õ maga - könnyû fonálon~eresztvén el a fûszálon -~
568 6 | a lejárt~órát megént oda~forditsa vissza meg.~De melly örömmel
569 18 | tette -~ s hogy rajta még fordítson:~szabadon lepkedett széjjel,~
570 4 | mikoron mindezeken te fel-~fordúlt szivvel eredsz négy falaid
571 21 | élet~ösvényén! csapodár forgandóságé lett,~ hogy behengerült
572 8 | locspitol~ a Réteknek friss erek.~Csak a Falevél~s a
573 10 | Est leesett siralmit is a fû-~szálakon lebegik feléd enyelegve~
574 21 | fa héjába (hullt könnye a fûbe~részvételt varázsolt minden
575 24 | Sírkövi (Lélek-Össeinkkel)~függeszték fel. Odébb nem is menének.~
576 11 | szavad.~Homályos szemem függesztvén lombra~ egy dombra~dölve
577 19 | nyár-éjjeli szellõ,~térj ki szõke fürti elõ’ -~ hunyj, Zephír-sereg! -~
578 24 | Zephirek törölgetének~hószín fürtivel a poros mohánál.~Sóhajtám:
579 19 | Pannónia hajta~tapsolva lengõ fürtödre -~Istenné tett illy idõdre! -~
580 18 | setétedõ felyhõk alatt~mint fütykéli a vég-dallat~ egy aludni
581 24 | árnyékát valamelly Kicsinyje fúlánk~sírására felébredett Anyának.~
582 18 | ott a másnapi Ünnepre~ fûsûlé hosszú haját;~a körûle szánakodó~
583 18 | könnyû fonálon~eresztvén el a fûszálon -~ örûlt rabjának a rab;~
584 17 | világbol alélt szeme tellve~fut Órionok kebelébe lövellve -~
585 24 | vitt az inger.~Már mentem. Futamúlt az éji felhõ,~a zászló szomorún
586 13 | betakart ölén:~ámbár Láva futásaként~a kinzó szerelem lepne is.~
587 4 | öleléssel, és~kézcsókkal Dedeid futnak elõdbe: Vak!~Párod bájpoharat
588 21 | nyugvó új Emlékfedezet~mellöl futott, mellyet minden Tér könnyezett~
589 8 | tüzelé.~Az Est hallgatott,~a Fuvallat ott~ megállt: tõllem~
590 8 | dallára várt a berek;~hogy las fúvalmok~közt a zöld halmok~ visszhangitol~
591 10 | tüzeddel ezen hûs~ domb fûvei közt.~ Éjnek Királynéja!~
592 14 | egy halott,~ két kart fûzve egymásba~sejtek ollykor
593 4 | nádtetejére pörg~szárúlt gallyairol a leesett haraszt,~hogy
594 5 | képesül,~s a Fák alig ingó gallyán~ egy-egy alvó madár ül:~
595 21 | vál ott -~ túl minden gát-bilincsen.~Egy télizöld, egy szál
596 4 | Isteneiknek, és~a pénzes Gaz elõtt tárva találni; de~
597 4 | tökkelütött balgatagok - gazok,~kik csak könnybe borúlt
598 21 | mellyeket nem szánt a sors:~Geniusodnak is kedves emlékében~számossakat
599 21 | szárnyokrol le egy szép Geniust a nyírek~ ernyében e sík
600 19 | fedd el!~én, míg sziszerre gerjedel,~ néki bókolok:~Csendes
601 10 | Hold!~téged alkota már a Gerjedelem ma~Istenének: elõtted ömledeznek
602 19 | szívreható~jajjoddal párod sirató~gerlice! hisz az altató~ nesz
603 10 | mellett~álmot urbikoló kis Gerlicehím a~ szûk fészek elõtt.~
604 21 | alig a csontember egy kis gödröt tára,~ már nincs könnynél
605 24 | reggeli életét; leszegte~a Göncölyt az Idõ, s sorát kimérte.~
606 19 | rogyva -~hol hozzád törvén, a görbe~ágocskák közt, esik tõrbe~
607 5 | szebben reménylt véged~ gördité a Sors-alma.~Itt - hol éltem
608 1 | E Verseimhez~Gördülj útra Gyümölcs! minden Elõbeszéd~
609 22 | el az õsz Enyészet,~hogy göröngy-pályám zavarán elölméssz,~Mentorom;
610 16 | csendes~ fájdalmain, a gõgök -~Akkor én a lankadó~
611 18 | új diszbe öltözött.~Csak gondatlan andal volt a~gondolkozás
612 19 | fel lehelletedbe~ gyenge gondjait -~Fél-Hold tövisses súgára,~
613 18 | Csak gondatlan andal volt a~gondolkozás egész volta -~egy könnyû
614 1 | ékein~elszégyenleni nem gondolod útadon.~Gördûlj Elmegyümölcs!
615 10(1)| inkább a bátor férjfi nemet gondolták. Innét lett, hogy két nemet
616 18 | tündér-vára~porban húzott grádicsára~ töltött Útca hányatott.~
617 18 | tündérvárba hága~ porban húzott grádicson.~A Kelet örömöt, szinte~
618 8 | És ime! Akkor~csalák e gyakor~ andalgások~ visszhangzások -~
619 4 | közt lopják meg azon gyáva Gyanútalant,~lelkét aki nekik híven
620 13 | mint a hült Temetõ, az éj~gyászával betakart ölén:~ámbár Láva
621 4 | órában)~Hozzád, kellemetes gyászban ülõ Magány!~Hozzád tündökölõ
622 24 | szemfedelének íres alján.~Gyászkürt hely’tt temetési pompa jajját~
623 21 | ollyan szegény levék e gyászos napodon,~ hogy ennél többem
624 17 | estve,~be bágyad a Nap,~be gyászra kifestve -~be hûlt ez a
625 18 | képeit keresõ szemek~ elõtt gyengén hajnallik!~Boldog Kor! mellyben
626 18 | kedvellett~mosásra választott gyepre,~ott a másnapi Ünnepre~
627 20 | tavasznak -~csend és béke~egy gyermeke,~ kinél búk s ürmök asznak!~
628 4 | hasznaként~kiván tölteni, és - gyermekeid vevõk~elkábult Atya, tûzindulatod
629 7 | vak Here - Vágyakodás!~Gyermeki bábok után kacsalódó képezet!
630 14 | sejtem abban~ nyíllal a gyilkos vakot.~Oh a vágy forró özöne~
631 10 | maradéka majd aluvó szép~Gyilkosom szemein leül Lugosának~
632 9 | benne~ültetek (jajjal) deli gyilkosomnak~ egy - Nefelejcset!~~
633 9 | emlékem keserûn tolongó~gyöngye: mért a sors hogy ezen szerelmet~
634 13 | sem Édeni~szomjúh’zott gyönyörért - soha!~Nem vágytam szigorú
635 21 | lett bár halálod illy gyors!~Nyúgodj békével, Szent!
636 14 | egében.~Keresem, mind-mind gyorsabban~ keresem, ez alakot,~s
637 24 | búsongó kebelem rebegte gyorsan~vágyát a levegõbe, melly
638 1 | Verseimhez~Gördülj útra Gyümölcs! minden Elõbeszéd~nélkül
639 6 | elnyelé,~árnyékok a lehúllt~gyümölcsi is - azok;~mert ami megmaradt~
640 8 | szirénit~ mind-mind jobban~ gyújtván, Jobban~ tartva levett
641 19 | túl,~Dics-oltárod miképpen gyúl.~Számtalan koszorú rajta,~
642 3 | elmélkedésimben -~ róllad gyûlnek ezek~ estveli~vég elcsendesedésimben! - -~
643 10 | Siet öszve a patakocska~habja, hogyha ezüstös arculatod
644 18 | világa,~mégis tündérvárba hága~ porban húzott grádicson.~
645 14 | véghetetlenségében -~csillagokat járok, hágok~ érte a vágy egében.~Keresem,
646 16 | érhetetlen~ magosságra hágott~ az erõtlen ember-ész:~
647 18 | elpirított -~könnyû sohajjal hagyított~ mindent el - eltûnt a
648 20 | álmodat.~És ha majdan~e Kor hajdan-~ korrá változik - midõn~
649 5 | Haj! itt kell hát elszórt hajjal~ lerogynom ez oszlopnál,~
650 12 | kápolnáján~ tolódnak, s nyög hajlékok: -~Mint a Kisértet sírásra~
651 14 | ezen szótalan~ Képnek hajlok ölébe,~lódúlván egy határtalan~
652 18 | szemek~ elõtt gyengén hajnallik!~Boldog Kor! mellyben az
653 14 | egymásba~sejtek ollykor egy hajnallott~ fényt az elkábulásba.~
654 19 | rajta,~mellyet Pannónia hajta~tapsolva lengõ fürtödre -~
655 23 | addig örömben el nem hala~ mosolygó Éltem víg angyala.~
656 21 | veled dicsõülve viszed a Hálá’dat~ mennyei zsámolyához.~
657 19 | alkonyodat).~Feléd akartam haladni~számos koszorúdhoz adni~
658 8 | Nap - lankadó~dörg közt - haladó~ halmos pára~ bíborára~
659 21 | élet körében,~ lett bár halálod illy gyors!~Nyúgodj békével,
660 11 | arcámon.~Ah! ha magad mondod halandónak,~ állj szónak:~hol az
661 10 | két boldog alak;~ a bús halandóság~elrepûle belõllök: angyali
662 22 | Dabasi Halász Bálinthoz~(Neve napjára
663 10 | ringatni vele.~ Neked piheg hálát~a Szerelmese enyhü oldala
664 18 | még egy darab,~egy darab a haldokoló~vidéken végig a Folyó~tetejéig
665 11 | lombra~ egy dombra~dölve hallgatom csak, mint dunnyog~ a
666 8 | olvadásig tüzelé.~Az Est hallgatott,~a Fuvallat ott~ megállt:
667 18 | egybereked,~ s a Holtak szava hallik:~oh, jõjj vissza bús hangjára~
668 8 | kalapom;~s az imádságon~hallván, egy ágon~ két szerelmes~
669 8 | las fúvalmok~közt a zöld halmok~ visszhangitol~ mint
670 8 | lankadó~dörg közt - haladó~ halmos pára~ bíborára~ már
671 2 | egy se tud,~élek-e, vagy halok.~El ne kacagd magad~Múzsa
672 17 | hol az ékkel~beéjeledõ halom oldala kékel,~tünõdve egy
673 16 | Éjeim~Midõn a Halottaknak~ Órája megkondúl~
674 24 | fa-zárok~végett) egyj eleven halotti Képet.~Ember volt, rebegém,
675 18 | valóságra:~ miként volt minden hamis).~Hol a Ded örömit hivé~
676 14 | szivem üdvössége!~(Itt van hamuvá tüzelve~ egy Teremtésnek
677 4 | egyébbaránt.~A Természeti Rény hamvaiban se van,~élõ vedreit is más
678 24 | izzadozásiból az Õsök~áldott hamvainak kinõve) Hõsök~elhúllt száji
679 16 | közt vadon dúl~ a zúgó hang e honyban -~Midõn az elálmosult~
680 18 | haját;~a körûle szánakodó~hanggal nedvért rimánkodó~szúnyogsereg
681 18 | hallik:~oh, jõjj vissza bús hangjára~nyögésemnek, e határra,~
682 4 | levelek húlltok az õszi szél~hangjával csevegik sírba vivõ Telem~
683 5 | Teremtés kellemeit~ egy kis hangyán csodálám:~Haj! itt kell
684 18 | Jelenvalónak -~csak visszhangja a Hangzónak -~ egyj kétséges Képezet!~
685 20 | légy Élõké;~ bár itt egy hant eltemet!!!~~
686 21 | ezt, Betti, szenvedd el hantodon!~ollyan szegény levék e
687 21 | télizöld, egy szál nefelejcs hantodra~tõllem is, és könnyem egy
688 11 | Végsiralmimat zokogó lantom~ zöld hantom~mellett keseregve letúrja
689 18 | grádicsára~ töltött Útca hányatott.~Azon két kicsiny csemete,~
690 4 | szárúlt gallyairol a leesett haraszt,~hogy mind lepje be azt,
691 24 | rezegõ ezernyi csillag -~s a harmat siratá keserve rajját.~Fáradt
692 6 | Múlt: semmi s Létel. A~három csupán tehát~kettõ? - Hol
693 4 | Párod bájpoharat csak maga hasznaként~kiván tölteni, és - gyermekeid
694 6 | csak ott virítana!~Jövõ! Haszontalan~pirítsz elõmbe báj-~színt,
695 7 | teljes szilaj indulatimnak~ hasztalan izzadozó mennyei Tantalusa?~
696 18 | egy alma~egész vagyona, s hatalma~ már új diszbe öltözött.~
697 9 | igy letapodta?!~Olly hatalmas volt igaz érzeményem,~hogy
698 18 | mellyet semmi~volt-lesz Hatalomszó nemi~ki nem írtnak, valamíg
699 4 | tréfálja meg itt ájtatos’ágomat~hátamnál nevetõ Parthenopék szeme.~
700 21 | piroslott e haló félvilág határa~ egy csendes õszi napon,~
701 21 | világokat álmod a világ hátára,~s alig a csontember egy
702 14 | hajlok ölébe,~lódúlván egy határtalan~ Öröknek mély öblébe.~
703 17 | magán nyöszörögve az õsi határtol.~Csak egy üreg ásít~csak
704 6 | még - a Jelenvaló -~egy hátul intgetõ~kéz tárgya: van,
705 19 | Tryposzod áll,~mellyröl egész Haza csodál -~ott, hol pompás
706 24 | Itt-ott néha ha láthatám a házak~ablakjábol elõlebegni nyúlánk~
707 21 | könnye ellenében.~Egyik fa héjába (hullt könnye a fûbe~részvételt
708 18 | oltalmazva takar~ Ház mohos héjazatot.~~
709 18 | kele,~s a kiírtott Bozót helye~ szép sík: nekem kietlen!!!~
710 24 | kinõve) Hõsök~elhúllt száji helyett nyögött fel a Föld.~Ott
711 21 | éretted~síró Geniusod szemébe! helyetted~ add nekem a hûlt Hónnyat,~
712 8 | telve~kezem emelve~ egy helyt álltam~ és csodáltam~
713 10 | egy~lanyha csókod elébe hengeredõ kis~ völgy csermelye,
714 7 | a cél közt s közted? vak Here - Vágyakodás!~Gyermeki bábok
715 21 | kezéböl egy Búsfûz-ág konyúlt~hervadva - vele mint a Nap hogy alkonyúlt~
716 3 | Schillereket~ csodálván, a hét egeket~ befogni erõlködék. -~
717 22 | vonva~lanyha vídot hint: heve itt ömöl csak öszve szivemben!~
718 2 | elõdbe, melly~zsámolyodon hever;~majd hogy idõvel azt~tudd:
719 7 | világok - Idõk - nyúlnak heverészve tömötten~ a cél közt s
720 10 | bár elég volnék~mindazon heves érzemény kirebegni~a hideg
721 4 | állva találom az~oltárt, a hidegen tündökölõ nap egy~Istent
722 9 | volt igaz érzeményem,~hogy hidegséged közepette is csak~néha egy
723 16 | Jóéjtszakát int,~s a végsõ ezüst hím egy~ Tölgy gyepes aljára~
724 22 | lepely-árba vonva~lanyha vídot hint: heve itt ömöl csak öszve
725 18 | mint az Alkony, egyképp hinte,~egy nádló, pajtás, egy
726 4 | négy falaid közé:~akkor hiv Hitesed tárt öleléssel, és~kézcsókkal
727 4 | négy falaid közé:~akkor hiv Hitesed tárt öleléssel,
728 18 | Gyermekkor~Hív emléke a Természet~élõ keblén
729 18 | hamis).~Hol a Ded örömit hivé~csak andalító képivé~leve
730 4 | Gyanútalant,~lelkét aki nekik híven od’áldozá.~Még mások, kiket
731 24 | sziszegett! az álom-érte~Lét hives takaró alatt nyöszögte~jõvõ
732 19 | lehessen:~én itt a setét hívesen,~ Kedves, dúdolok!~Álom,
733 19 | minden lélekzetit már a~ hívség ójja itt. -~Balzsam-illatot
734 10 | amott az elmaradott út~ hökkent fiának.~ Téged sohajt a
735 18 | vetett fészkén hogy ül õ.~Hogyan egy Lány a Tó mellett~telepedvén
736 10 | S majd - ollykor a küzdõ~hói tornyozatot leverve ha ált’
737 10(1)| Kezdetbeli őseink imádván a Holdat, nem tudták, mellyik Nemben
738 10 | A Holdhoz~Bágyadt Leányifjú!1 ~játszi
739 2 | kurjogat, oh kegyes~Múzsa! holott soha~még nem is esmeréd.~~
740 18 | jövõ egybereked,~ s a Holtak szava hallik:~oh, jõjj vissza
741 16 | magam nyögök,~s múlnak, mint Holtra borúlt~ egy Sírónak
742 10 | híves ~rejtekébe vonúlt homály közepén néz~fel reád, kebelekre
743 11 | lángol a vad~ nem szavad.~Homályos szemem függesztvén lombra~
744 22 | erõ, hová vissz? fényre? homályra?~Fény, neked Bálint! Örömöm
745 19 | álmos még a drágán~vett Homálytol fedezett Lét,~Fény, minden
746 6 | kéz tárgya: van, s - vala.~Homokja szép öröm-~napomnak a lehúnyt~(
747 21 | helyetted~ add nekem a hûlt Hónnyat,~vagy vond rád örökre szent
748 16 | vadon dúl~ a zúgó hang e honyban -~Midõn az elálmosult~
749 24 | áldott hamvainak kinõve) Hõsök~elhúllt száji helyett nyögött
750 14 | lelkemnek~ szûk lakhelyéböl hozod,~jövel, jövel, kebelemnek~
751 19 | lódítá egy csergõ~visszhang hozzám a kesergõ~Özvegyed bájos
752 8 | tájon~ a lapályon~ hullatá még a nedvét;~s a magát
753 11 | el~az esthajnal könnyeit hullatni,~ siratni.~Fásult létemben
754 21 | ellenében.~Egyik fa héjába (hullt könnye a fûbe~részvételt
755 4 | rám.~S a sárgúlt levelek húlltok az õszi szél~hangjával csevegik
756 16 | a szellõ -~Midõn a Hold hunyni megy,~ s még haló súgára~
757 11 | keseregve letúrja itt~ húrjait.~Véremben könnyimtöl elolt
758 Inc | placere.~Mart. Epigr. L. I. E. 108.~~
759 19 | magadba)~nem Látott! de egy Ideál,~melly esmérten elõttem
760 1 | minden Elõbeszéd~nélkül járj idegen Téreket, édesem -~nem sok
761 6 | Idő~Idõ! Jelenvaló~Létel: de
762 19 | fürtödre -~Istenné tett illy idõdre! -~Istenné (D.** keblében,~
763 7 | Tantalusa?~Nemde világok - Idõk - nyúlnak heverészve tömötten~
764 20 | talál~ vetni a hosszú idõn:~Akkor, Kedves,~vedd jól,
765 2 | zsámolyodon hever;~majd hogy idõvel azt~tudd: ki kiáltja, szép~
766 19 | a nyájjal dalló magadat~idvezlõ szép alkonyodat).~Feléd
767 18 | elenyészvén, felserkene~az Ifjú Férjfiúságra~(mutatván a
768 18 | elaludt a varázs, s bele~az ifjú-álom kedvele;~ eltûnt majd
769 4 | találni; de~a pénzetlen Igazt meg se tekénti a~koldús,
770 10 | fényke foltodat akkor ollyan igen kész~ ringatni vele.~
771 4 | mostanim és kellemetes jövõm~igért boldogulás századi karjain:~
772 4 | Ártatlan mulatás! meg ne ijedj szegény!~És osztán mikoron
773 22 | Mentorom; felszóll Követõd: im, itt elválik az ösvény!~
774 4 | Istent játszik elé, akit imádhatok,~s a végboldogulás itt mosolyog
775 8 | tartva levett kalapom;~s az imádságon~hallván, egy ágon~ két
776 10(1)| miképpen a Kezdetbeli őseink imádván a Holdat, nem tudták, mellyik
777 8 | alatt az árnyékoknak.~És ime! Akkor~csalák e gyakor~
778 7 | vagy keccsel teljes szilaj indulatimnak~ hasztalan izzadozó mennyei
779 13 | csendes vala tisztesen~égõ indulatom tüze,~mint a hült Temetõ,
780 17 | ásít~csak a liget int,~csak ingad a pázsit~csak ejti a színt!~
781 24 | hült szívem! utánna vitt az inger.~Már mentem. Futamúlt az
782 21 | számodra~ elfojtva az ingerbe’;~s csendes fájdalmam adózzon
783 13 | lengõ barna haját csalá~ingerkedve magára. Ah!~sokszor néze
784 5 | éj képesül,~s a Fák alig ingó gallyán~ egy-egy alvó
785 10(1)| az Asszonyi félénkséget - inkább a bátor férjfi nemet gondolták.
786 10(1)| férjfi nemet gondolták. Innét lett, hogy két nemet tulajdonítottak
787 22 | minden; csak az embrióbol integet egy még:~Névnapod tûn fel
788 6 | a Jelenvaló -~egy hátul intgetõ~kéz tárgya: van, s - vala.~
789 4 | Mennyekre sohajtsz: ördögöt intnek elé.~Ártatlan mulatás! meg
790 20 | Arcád diadalmára. -~S Neked intsen~báj-bilincsen~ jõve az
791 24 | nyelt Nap szemfedelének íres alján.~Gyászkürt hely’tt
792 4 | növevényein~árúlják örökét, Irgalom és Kegyét~a Kertésznek -
793 6 | kezén lefolyt.~Többé egy Irgalom-~kéz sincs, hogy a lejárt~
794 19 | illy Lantoló!~Csak azólta írígyelem~Istenségét, hogy ezt lelem:~ „
795 16 | jeles vagy örömömnek.~Mint irigylem sorsodat~ árván nyögdécselõ~
796 19 | Klavírod~akkor zúdúlt fel, hol írod:~ „Aranyfürtû Apollómnak” -~
797 18 | volt-lesz Hatalomszó nemi~ki nem írtnak, valamíg az~eltûnt Örömöknek
798 10 | reménye reád! te~ egy Istene vagy!~ Áldott virrasztó
799 4 | becsbetevésivel:~Felmetszik kebelét Isteneiknek, és~a pénzes Gaz elõtt tárva
800 10 | alkota már a Gerjedelem ma~Istenének: elõtted ömledeznek az édes~
801 19 | Rénybe Lelkem (elragadva~Istennét lelek magadba)~nem Látott!
802 19 | Lantoló!~Csak azólta írígyelem~Istenségét, hogy ezt lelem:~ „karjai
803 4 | hidegen tündökölõ nap egy~Istent játszik elé, akit imádhatok,~
804 13 | üdvözülésre ment~Õsinknek kara Istenünk~nézésében, s az az angyali~
805 18 | mivé lett,~midõn a sors ítélete~örömöt-élõvé tette -~
806 24 | kiszökött - kisértetekkel.~Itt-ott néha ha láthatám a házak~
807 13 | mejjén csüggedezék öröm-~ittasságba merülve el,~mint egy Kedvese
808 21 | erkölcseid,~s ámbár könnyeznek is itten kedveseid,~ te mosolygsz -
809 13 | akkor, amidön a Zephir~kissé ízleli álmait:~ámbár vágyaim olly
810 24 | eltapodt zöld~közt (melly izzadozásiból az Õsök~áldott hamvainak
811 7 | indulatimnak~ hasztalan izzadozó mennyei Tantalusa?~Nemde
812 19 | nesz is szendereg. -~~D. T. J. ***hoz~...............~(
813 2 | Múzsához~Múzsa segíts! segíts!~Jaj, de kihez, s ki szóll?~Engemet
814 16 | sírok, csak a~ visszhang jajdúl el velem.~~
815 9 | fogod-é? ha benne~ültetek (jajjal) deli gyilkosomnak~ egy -
816 24 | Gyászkürt hely’tt temetési pompa jajját~az éjféli harang zokogta -
817 19 | Szenderedj el szívreható~jajjoddal párod sirató~gerlice! hisz
818 6 | miattad én~is - gyászba’; hogy jajom~láthasd, mivel leled~csak
819 4 | emlékoszlopa a sír tetején; de a~jámborság leszorúlt lelke alatta nyög,~
820 22 | szivemben!~Tapsom együtt jár karon a keservvel,~itt szakad
821 1 | minden Elõbeszéd~nélkül járj idegen Téreket, édesem -~
822 10(1)| vélték; de minthogy éjjel járkál - tudván az Asszonyi félénkséget -
823 14 | véghetetlenségében -~csillagokat járok, hágok~ érte a vágy egében.~
824 14 | mégis Istenem leve:~játékim biztos közlõje~ áldozatjává
825 10 | elrepûle belõllök: angyali álom~játssza ott csak az égi boldogulásnak~
826 20 | Minden reggel~víg sereggel~ játsszon a Nap súgára~(mosolyogva~
827 21 | szent Szemfedeledet,~ne játszd ki utánnad rebgõ Kedvesedet~
828 4 | tündökölõ nap egy~Istent játszik elé, akit imádhatok,~s a
829 18 | Vére sírba költözött.~Úgy játszodott elméjével~az Öröm, mint
830 21 | karjainak:~de egy hideg angyal, jéggé vált kezével,~kitépi öléböl,
831 8 | megszûnt, s a lesõ~ liget jelel~ néma jellel~ egy
832 16 | gyepes aljára~ párnát jelelve kacsint -~Midõn egy véghetetlen~
833 22 | szerencse~társad, ösvényed, jelened, jövendõd légyen egészen!~
834 6 | vagy,~s olly képet öntesz a~Jelenre, mellyel a~Múlt már kecsegteté.~ ---~
835 18 | csak andalító képivé~leve a Jelenvalónak -~csak visszhangja a Hangzónak -~
836 16 | melly virgonc vágyárol~ jeles vagy örömömnek.~Mint irigylem
837 8 | lesõ~ liget jelel~ néma jellel~ egy szirti boltozatot;~
838 21 | fog a föld téged~terhelni, jó Lélek! mosolygón lett véged~
839 16 | még haló súgára~ is egy Jóéjtszakát int,~s a végsõ ezüst hím
840 22 | Örömöm zokogja:~élj!!! Koránt jöttem kegyed édenébe;~megbocsásd
841 4 | csevegik sírba vivõ Telem~jöttét - tárt temetõm szenteli
842 10 | törsz -~üdvözölve köszönti jöttödet a fényt~ nyert hûs levegõ;~
843 6 | az soha~már vissza nem jövend.~Múlt! Elraboltatott~vagyon!
844 22 | társad, ösvényed, jelened, jövendõd légyen egészen!~És ha majd
845 22 | csalfa kecsekkel mutogat jövendõm másikat ismét.~Élj azért
846 6 | lóditó erõ.~a Múltat és Jövõt~melly öszvehajtaná~abroncsba -
847 18 | Holtak szava hallik:~oh, jõjj vissza bús hangjára~nyögésemnek,
848 20 | idõn:~Akkor, Kedves,~vedd jól, nedves~ szememböl, végtisztemet;~
849 21 | Bettit:~Betti, Betti, neked jónak - szentnek kellett~lenni,
850 20 | intsen~báj-bilincsen~ jõve az Alkonyodat~végsõ fénye,~
851 24 | hives takaró alatt nyöszögte~jõvõ reggeli életét; leszegte~
852 1 | kezébe vár.~Száraz képedet a Józan elesmeri,~a sculpsit kimarad,
853 21 | vídámon mutatod magadat Juditod~ csalódó karjainak:~de
854 10 | hûs levegõ;~ s ott egy Juhar lengõn~csettögõ levelén
855 21 | mosolygón lett véged~ jut szebb virágzásához;~midõn
856 24 | a Tudástol -~édes Molli jutott eszembe, s sorsán~búsongó
857 Inc | circulis Palaemon~Me raris juvat auribus placere.~Mart. Epigr.
858 4 | mindenhez csupa sors vagy kabalák viszik,~majmok, tökkelütött
859 2 | élek-e, vagy halok.~El ne kacagd magad~Múzsa tehát ezen:~
860 7 | Vágyakodás!~Gyermeki bábok után kacsalódó képezet! egykor~ csillagokat
861 16 | aljára~ párnát jelelve kacsint -~Midõn egy véghetetlen~
862 8 | Jobban~ tartva levett kalapom;~s az imádságon~hallván,
863 4 | Tölgyöm alá siet,~hol csendes Kalibám nádtetejére pörg~szárúlt
864 4 | egész Nemzeti kény szerént -~kalmárként szereik becsbetevésivel:~
865 24 | csuszogási közt, egy ormos~kandúrmacska nyivogta volt le kormos~
866 12 | lebbenõ árnyékok~temetõnk õsz kápolnáján~ tolódnak, s nyög hajlékok: -~
867 8 | kell’mes~ énekét mohon kapom.~Lassún reszkete~flótám
868 13 | üdvözülésre ment~Õsinknek kara Istenünk~nézésében, s az
869 21 | magadat Juditod~ csalódó karjainak:~de egy hideg angyal, jéggé
870 10 | akkor, Kegyes, csókold~kármin ajkira könnyemet, s vegyesitsd
871 13 | szent arcája, tekéntete,~kármín ajkai, angyali~létében csupa
872 22 | szivemben!~Tapsom együtt jár karon a keservvel,~itt szakad
873 14 | mint egy halott,~ két kart fûzve egymásba~sejtek ollykor
874 17 | szeme tellve~fut Órionok kebelébe lövellve -~Kireppen az elme~(
875 10 | ömledeznek az édes~ s a bús kebelek.~ Ah! bár elég volnék~mindazon
876 10 | homály közepén néz~fel reád, kebelekre öszveborúlva~ két boldog
877 14 | lakhelyéböl hozod,~jövel, jövel, kebelemnek~ add tüzed - mit kinozod?!~
878 4 | becsbetevésivel:~Felmetszik kebelét Isteneiknek, és~a pénzes
879 4 | csalogánydallal elõttem itt~egy símúlt kebelû Próteus is veszélyt,~nem
880 19 | idõdre! -~Istenné (D.** keblében,~kedvelt kertednek ernyében,~
881 18 | Hív emléke a Természet~élõ keblén elenyészett~Mivolt elsõ
882 6 | Jelenre, mellyel a~Múlt már kecsegteté.~ ---~Oh, szív
883 4 | hogy mind lepje be azt, ami kecsegtetõ.~Ébredtétöl egész béragadó
884 22 | valál! megengedj:~csalfa kecsekkel mutogat jövendõm másikat
885 6 | mivel leled~csak abba’ kedvedet.~~
886 18 | varázs, s bele~az ifjú-álom kedvele;~ eltûnt majd ez álom
887 18 | Tó mellett~telepedvén a kedvellett~mosásra választott gyepre,~
888 19 | Istenné (D.** keblében,~kedvelt kertednek ernyében,~hol
889 13 | ittasságba merülve el,~mint egy Kedvese csókiba’~telhetlen csupa
890 21 | szentnek kellett~lenni, hogy Kedvesed, kedves Betti, E’ lett,~
891 21 | játszd ki utánnad rebgõ Kedvesedet~ hunyj le, mint ez alkonyat!~
892 21 | ámbár könnyeznek is itten kedveseid,~ te mosolygsz - Elekednek.~
893 19 | szép lepleddel~szendergõ Kedvesem fedd el!~én, míg sziszerre
894 7 | egybeölelni - mi lett?~Dölfös Kedvesnek csak az egy mosolyogva kiejtett~
895 16 | mint az éjtszaka)~ nem kedvezõ Kegyelem:~el is tûnt már
896 19 | egybe,~csak egy ponton akad Kegybe,~s Rénybe Lelkem (elragadva~
897 22 | zokogja:~élj!!! Koránt jöttem kegyed édenébe;~megbocsásd hát,
898 16 | éjtszaka)~ nem kedvezõ Kegyelem:~el is tûnt már a remény,~
899 10 | arccal - ah, hideg éj királyi Kegyesse,~ vedd ált’ ez özönt!~
900 4 | árúlják örökét, Irgalom és Kegyét~a Kertésznek - egész Nemzeti
901 4 | nagyságok tükörét, és ha kegyök felett~a Mennyekre sohajtsz:
902 4 | a lelkek alig libeg~már kék ajkaikon, mégis az ott nyögõ~
903 17 | ékkel~beéjeledõ halom oldala kékel,~tünõdve egy elfeketûlt
904 18 | renden~egy kis Külsõ-város kele,~s a kiírtott Bozót helye~
905 18 | porban húzott grádicson.~A Kelet örömöt, szinte~mint az Alkony,
906 15 | kellemi közt eltéveszt,~a kellem vakitja léted kellemi látásátol~
907 15 | serkedezõ cseppeknek.~Esméri kellemed minden minden alakságodban,~
908 5 | bokron találám,~s a Teremtés kellemeit~ egy kis hangyán csodálám:~
909 18 | határra,~melly az elhervadt kellemek~képeit keresõ szemek~
910 23 | S.*** Mollihoz~Míg ennyi kellemet~játszó szemeddel~oh, Molli!
911 21 | neked jónak - szentnek kellett~lenni, hogy Kedvesed, kedves
912 24 | nyivogta volt le kormos~kéményen panaszolkodó szerelmét.~
913 1 | Téreket, édesem -~nem sok kémre találsz - s Úti Levéllel
914 4 | egy menedékem a~mézzel kent viperák mérgeitöl - siess!~
915 4 | Kertésznek - egész Nemzeti kény szerént -~kalmárként szereik
916 14 | kinozod?!~Mikor - te mosolygó képe~ beteg esdeklésemnek,~
917 10(1)| köntösbe öltözött Leány képében tisztelték.~
918 1 | balta kezébe vár.~Száraz képedet a Józan elesmeri,~a sculpsit
919 18 | melly az elhervadt kellemek~képeit keresõ szemek~ elõtt gyengén
920 5 | bús homályán~ az örök éj képesül,~s a Fák alig ingó gallyán~
921 13 | szüntelen e velem~játszó Képezetem hideg~mejjén csüggedezék
922 18 | örömit hivé~csak andalító képivé~leve a Jelenvalónak -~csak
923 14 | Szédûlve ezen szótalan~ Képnek hajlok ölébe,~lódúlván egy
924 19 | érzéssel szeszedtöl teli!~Képzelõdésemnek árva~országát feléd kitárva~
925 11 | Kérdés~Sírbeli csend a nyúgalom
926 16 | nyögdécselõ~ Madár - te sírt keresel;~de én hûs koporsódat~
927 18 | elhervadt kellemek~képeit keresõ szemek~ elõtt gyengén
928 18 | emléke:~ az idõ befedezett.~Kerestem azt ott, hol Éltem~örömeit
929 10 | teként sújtva~a szigor temetõ kereszti között egy~sirhalom tetején
930 21 | minden Tér könnyezett~ ott keresztüljöttében;~mert hószín kezéböl egy
931 19 | D.** keblében,~kedvelt kertednek ernyében,~hol varázsló Tryposzod
932 4 | örökét, Irgalom és Kegyét~a Kertésznek - egész Nemzeti kény szerént -~
933 24 | szemekkel~nézék el szigorú kerûletemböl,~egy könny mozdula csak
934 16 | de én hûs koporsódat~ kerûlöm, mert él Õ,~ ki magához
935 11 | lankadt sziszergéssel~ nem kés el~az esthajnal könnyeit
936 18 | repkedése~közt is (mintha várna) kése,~s a zokogó Toronyóra~ütvén,
937 11 | lantom~ zöld hantom~mellett keseregve letúrja itt~ húrjait.~
938 19 | csergõ~visszhang hozzám a kesergõ~Özvegyed bájos siralmát -~
939 24 | vett port,~mellyet majd keserû nyögéssel elszórt~a négy
940 24 | csillag -~s a harmat siratá keserve rajját.~Fáradt csend sziszegett!
941 12 | melly üget:~éntõllem is keservemben~ minden úgy vonúdik el,~
942 22 | Tapsom együtt jár karon a keservvel,~itt szakad ketté ezek öszvefûztén~
943 20 | fénye,~hogy rabkénye~ készítse meg álmodat.~És ha majdan~
944 8 | bíborára~ már feküdni készüle.~Némult a nappali~zaj; s
945 18 | vég-dallat~ egy aludni készülõ,~elmaradt párját szeretõ~
946 18 | visszhangja a Hangzónak -~ egyj kétséges Képezet!~Eltûnt! eltûnt
947 22 | a keservvel,~itt szakad ketté ezek öszvefûztén~bennem
948 6 | Létel. A~három csupán tehát~kettõ? - Hol itt enyém? -~Az a
949 16 | mert él Õ,~ ki magához kevesel.~Keccsel teljes szülemény,~
950 1 | cikornya, ha~éppen csak keveset nyomna is a becsed:~mert
951 4 | Hitesed tárt öleléssel, és~kézcsókkal Dedeid futnak elõdbe: Vak!~
952 16 | szûntére~ majd új szendert kezd elõ,~s a régen bemohosult~
953 10(1)| tudvalévő dologra, miképpen a Kezdetbeli őseink imádván a Holdat,
954 1 | megkommant, kinek a balta kezébe vár.~Száraz képedet a Józan
955 21 | keresztüljöttében;~mert hószín kezéböl egy Búsfûz-ág konyúlt~hervadva -
956 6 | lehúnyt~(egykor jelenvaló)~idõ kezén lefolyt.~Többé egy Irgalom-~
957 10 | vissza az elrabolt Napot - a ki-~tépetett csemetét - reménye
958 2 | hogy idõvel azt~tudd: ki kiáltja, szép~Bölcs, segedelmedet.~
959 17 | lövellve -~Kireppen az elme~(kicsalva eként)~ki, szive szerelme,~
960 24 | nyúlánk~árnyékát valamelly Kicsinyje fúlánk~sírására felébredett
961 19 | koszorúdhoz adni~még egyet, kicsinyt, számodra~tévén buzgón zsámolyodra:~
962 18 | szép sík: nekem kietlen!!!~Kidölt a Tölgy, mellyen vára~a
963 7 | Kedvesnek csak az egy mosolyogva kiejtett~ nem szava feltátott sírodig
964 18 | helye~ szép sík: nekem kietlen!!!~Kidölt a Tölgy, mellyen
965 17 | ejti a színt!~Az életerõ kifagy: ott, hol az ékkel~beéjeledõ
966 10 | tûzvilága vegyes zajába’ kifáradt~ Bölcs agyveleje.~ Téged
967 17 | bágyad a Nap,~be gyászra kifestve -~be hûlt ez a Lap!~Tövében
968 14 | felijedvén, nézem, mi?~a Könny kigördülésére~ látom, hogy ez mind -
969 14 | utánna a Reménység!~Kihal belõlem a lélek,~ s a
970 2 | segíts! segíts!~Jaj, de kihez, s ki szóll?~Engemet egy
971 18 | kis Külsõ-város kele,~s a kiírtott Bozót helye~ szép sík:
972 4 | tökkelütött balgatagok - gazok,~kik csak könnybe borúlt szembe’
973 4 | híven od’áldozá.~Még mások, kiket a tarka szerencse csak~mintegy
974 17 | Vég!~Elállva marad bajait kilehellve~a megmerült tetem, ajk,
975 1 | Józan elesmeri,~a sculpsit kimarad, mint az Ajánlat is;~hisz’
976 24 | Göncölyt az Idõ, s sorát kimérte.~Sír-csend közbe magam merõ
977 23 | könnyezem.~ Ki adja vissza e kincsemet,~ mellyet két szép szem
978 1 | Levéllel is~megkommant, kinek a balta kezébe vár.~Száraz
979 20 | és béke~egy gyermeke,~ kinél búk s ürmök asznak!~A szerencse~
980 14 | Kép! hogy én még - haj! kínja~ szivemnek - nem láttalak!!!~
981 24 | az Õsök~áldott hamvainak kinõve) Hõsök~elhúllt száji helyett
982 14 | kebelemnek~ add tüzed - mit kinozod?!~Mikor - te mosolygó képe~
983 13 | ámbár Láva futásaként~a kinzó szerelem lepne is.~És nyúgodt
984 10 | elázott~arccal - ah, hideg éj királyi Kegyesse,~ vedd ált’
985 10 | domb fûvei közt.~ Éjnek Királynéja!~Anyja a körülötted égve
986 10 | mindazon heves érzemény kirebegni~a hideg levegõbe, mellyben
987 17 | Órionok kebelébe lövellve -~Kireppen az elme~(kicsalva eként)~
988 21 | te mosolygsz - Elekednek.~Kisded Alakodat álmai közt nyújtod,~
989 24 | eszemböl~emlékem kiszökött - kisértetekkel.~Itt-ott néha ha láthatám
990 10 | túl ~csak te öntsz örömöt kisirt szemein szép~özvegy Alcionénak
991 13 | elalkonyat~akkor, amidön a Zephir~kissé ízleli álmait:~ámbár vágyaim
992 24 | ki, és eszemböl~emlékem kiszökött - kisértetekkel.~Itt-ott
993 19 | Képzelõdésemnek árva~országát feléd kitárva~látom a semmiségen túl,~
994 17 | szive szerelme,~Ki így kiteként!~~
995 21 | angyal, jéggé vált kezével,~kitépi öléböl, minden reggelével,~
996 3 | elcsendesedésimben! - -~ Te, kivel a Schillereket~ csodálván,
997 18 | tizenötöd éve -~az Eget s Napot kivéve~ majd minden esmeretlen.~
998 10 | sziv~hál’adatja - midön kivonja magát, s le-~ rogy színed
999 1 | ezüst~pompában nevetett kivül; azonba’ ben~legfeljebb
1000 19 | üdvözletemet~hozzád emelném, Klavírod~akkor zúdúlt fel, hol írod:~ „