| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Katona József Katona József összes verse IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Költemények grey = Comment text
1001 18 | elrogyott~ Vére sírba költözött.~Úgy játszodott elméjével~
1002 4 | balgatagok - gazok,~kik csak könnybe borúlt szembe’ lelik fel
1003 11 | nem kés el~az esthajnal könnyeit hullatni,~ siratni.~Fásult
1004 13 | szép Nap rezegé magát~bús könnyemben elébe! ezt~Kedves nézte,
1005 23 | hadd a Reményt! nekem~ könnyet adott.~ Oh Molli! Molli!
1006 23 | Reményem~rózsáiban fered~ már könnyezem.~ Ki adja vissza e kincsemet,~
1007 21 | Betti, E’ lett,~ áldozva könnyezetit!~Oh, millyen nyomorúlt az
1008 21 | futott, mellyet minden Tér könnyezett~ ott keresztüljöttében;~
1009 4 | más, ki? magát csak maga könnyezi.~A Szûlõk, mikor a lelkek
1010 21 | lettek erkölcseid,~s ámbár könnyeznek is itten kedveseid,~ te
1011 11 | itt~ húrjait.~Véremben könnyimtöl elolt szének~ csendének~
1012 21 | gödröt tára,~ már nincs könnynél egyebe.~Ah, szenvedd ezt,
1013 10(1)| tulajdonítottak neki, és egy férjfi köntösbe öltözött Leány képében tisztelték.~
1014 13 | az angyali~Kép, mellyhez könyörögni le-~térdeplék egyedûl -
1015 21 | számossakat élsz még az élet körében,~ lett bár halálod illy
1016 20 | elégedés~vezéred, és~ légyen köröd egy Éden.~Minden reggel~
1017 13 | soha!~Nem vágytam szigorú köröm~igy megmennyeisíteni.~Olly
1018 10 | Éjnek Királynéja!~Anyja a körülötted égve enyelgõ~csillogós csecsemõk
1019 18 | fûsûlé hosszú haját;~a körûle szánakodó~hanggal nedvért
1020 14 | arcámon~s sohajtás közbe’ köszön e~ Kegyetlen a vérvámon.~
1021 10 | ha ált’törsz -~üdvözölve köszönti jöttödet a fényt~ nyert
1022 14 | esmeretlen:~ s alig bájba kötözött -~Ott zúdul az enyészetbe~ (
1023 22 | elölméssz,~Mentorom; felszóll Követõd: im, itt elválik az ösvény!~
1024 19 | Lét,~Fény, minden hozzád közelét!~Hol két pólust vévén egybe,~
1025 14 | Istenem leve:~játékim biztos közlõje~ áldozatjává teve.~Oh
1026 6 | Semmi. Hát van-é~kedves közöttök egy?~Jelenvaló, Jövõ,~Múlt:
1027 7 | tömötten~ a cél közt s közted? vak Here - Vágyakodás!~
1028 4 | pénzetlen Igazt meg se tekénti a~koldús, adni ki kész Mennyet egyébbaránt.~
1029 18 | porvárban bõgve~a Csorda kolomppal jöve;~ s a Napbol még
1030 24 | oldalánál~Õ, Õ - nyomdokival komor szivének,~csak most szûlt
1031 14 | zúdul az enyészetbe~ (kong a véghetetlenség~rengetege)
1032 21 | hószín kezéböl egy Búsfûz-ág konyúlt~hervadva - vele mint a Nap
1033 16 | sírt keresel;~de én hûs koporsódat~ kerûlöm, mert él Õ,~
1034 22 | Örömöm zokogja:~élj!!! Koránt jöttem kegyed édenébe;~megbocsásd
1035 24 | tova cinterenyjeink el-~korhadt Sírkövi (Lélek-Össeinkkel)~
1036 24 | kandúrmacska nyivogta volt le kormos~kéményen panaszolkodó szerelmét.~
1037 24 | láttam, aláfelé az árok~kóróbürkei közt (erõs fa-zárok~végett)
1038 20 | majdan~e Kor hajdan-~ korrá változik - midõn~Élet s
1039 19 | miképpen gyúl.~Számtalan koszorú rajta,~mellyet Pannónia
1040 19 | Feléd akartam haladni~számos koszorúdhoz adni~még egyet, kicsinyt,
1041 18 | ült; azon renden~egy kis Külsõ-város kele,~s a kiírtott Bozót
1042 8 | hogy megsemmisitene.~Kis küszöbében~megállt, s szemében~ mosolyogva~
1043 10 | Zephirek.~ S majd - ollykor a küzdõ~hói tornyozatot leverve
1044 8 | erek.~Csak a Falevél~s a Kunyhófedél~ ama tájon~ a lapályon~
1045 2 | vagyok~csak magam, aki rád~kurjogat, oh kegyes~Múzsa! holott
1046 Inc | auribus placere.~Mart. Epigr. L. I. E. 108.~~
1047 24 | ölében egy anyának.~Ott, hol lábom alatt, az eltapodt zöld~
1048 6 | Oh, szív Reménye! ládd,~mivé tevél! Jövõm~tükrébe’
1049 14 | létedet lelkemnek~ szûk lakhelyéböl hozod,~jövel, jövel, kebelemnek~
1050 11 | csendének~hideg közepette lángol a vad~ nem szavad.~Homályos
1051 10 | tárgya az édes andalodásnak!~lankadíts le hideg tüzeddel ezen hûs~
1052 11 | a szúnyog.~Sír a berek, lankadt sziszergéssel~ nem kés
1053 19 | Apolló~karjai közt illy Lantoló!~Csak azólta írígyelem~Istenségét,
1054 11 | lettem.~Végsiralmimat zokogó lantom~ zöld hantom~mellett keseregve
1055 18 | fészkén hogy ül õ.~Hogyan egy Lány a Tó mellett~telepedvén
1056 9 | Ajándék~Lányka, még most is ragyog a szememben~
1057 17 | kifestve -~be hûlt ez a Lap!~Tövében elégve a déli sugártol~
1058 8 | Kunyhófedél~ ama tájon~ a lapályon~ hullatá még a nedvét;~
1059 21 | nyírek~ ernyében e sík lapon.~Egy új síron nyugvó új
1060 8 | dallára várt a berek;~hogy las fúvalmok~közt a zöld halmok~
1061 8 | énekét mohon kapom.~Lassún reszkete~flótám szellete~
1062 13 | játszó csalfa szerelmese.~S látásába, tenyésztem én~csak, mint
1063 15 | kellem vakitja léted kellemi látásátol~ víd szemét:~ A sújtott
1064 14 | szem fénye~ egy búcsúzó látással:~pedig leng a szüleménye~
1065 6 | is - gyászba’; hogy jajom~láthasd, mivel leled~csak abba’
1066 24 | kisértetekkel.~Itt-ott néha ha láthatám a házak~ablakjábol elõlebegni
1067 8 | pirúlt el a Fényt-adott:~s a Láthatáron~alol, ziháron~ mordúlt
1068 14 | elébe reményemnek -~mikor látlak én tégedet,~ melly mindég
1069 19 | Istennét lelek magadba)~nem Látott! de egy Ideál,~melly esmérten
1070 14 | kínja~ szivemnek - nem láttalak!!!~Kép, melly létedet lelkemnek~
1071 24 | százados Kisértet,~hogy ment, láttam, aláfelé az árok~kóróbürkei
1072 19 | csodál -~ott, hol pompás Laurosod~alatt vidám Geniusod~téged
1073 13 | gyászával betakart ölén:~ámbár Láva futásaként~a kinzó szerelem
1074 10 | A Holdhoz~Bágyadt Leányifjú!1 ~játszi tárgya az édes
1075 10(1)| nyájas és csendes voltárol Leánynak vélték; de minthogy éjjel
1076 12 | az éjfélnek óráján~ a lebbenõ árnyékok~temetõnk õsz kápolnáján~
1077 8 | s az esthajnali~ fényt lebbentõ~ pont serkentõ~ dallára
1078 10 | siralmit is a fû-~szálakon lebegik feléd enyelegve~ a szûz
1079 8 | szellete~ a levegõ~ közt lebegõ~ táncin a szúnyogoknak;~
1080 6 | egykor jelenvaló)~idõ kezén lefolyt.~Többé egy Irgalom-~kéz
1081 1 | nevetett kivül; azonba’ ben~legfeljebb vala egy macska, vagy egy
1082 4 | csendedben susogó Geniusod legyen:~könnyem s bánatom öntsd -
1083 24 | vadon szemével~nézett rám - lehajolt a földre - vett port,~mellyet
1084 14 | megfúlni e mennyeiség~ lehelete árjain!!!)~Szédûlve ezen
1085 19 | közé tedd be,~olvaszd fel lehelletedbe~ gyenge gondjait -~Fél-Hold
1086 19 | ójja itt. -~Balzsam-illatot lehelõ~híves nyár-éjjeli szellõ,~
1087 19 | csendessen,~hogy álmod édes lehessen:~én itt a setét hívesen,~
1088 6 | Homokja szép öröm-~napomnak a lehúnyt~(egykor jelenvaló)~idõ kezén
1089 6 | Irgalom-~kéz sincs, hogy a lejárt~órát megént oda~forditsa
1090 8 | ezzel~ én s a Nap - lelankadott.~~
1091 6 | hogy jajom~láthasd, mivel leled~csak abba’ kedvedet.~~
1092 19 | Lelkem (elragadva~Istennét lelek magadba)~nem Látott! de
1093 24 | cinterenyjeink el-~korhadt Sírkövi (Lélek-Össeinkkel)~függeszték fel. Odébb nem
1094 19 | Kedves arcájára;~minden lélekzetit már a~ hívség ójja itt. -~
1095 4 | csak könnybe borúlt szembe’ lelik fel a~nagyságok tükörét,
1096 21 | mennyei zsámolyához.~Csendes lelked, örök végvágyakodásod~(most
1097 12 | Nem, zokogja a fergeteg~ lelkemben; felelet: Te.~~
1098 4 | Fõ Aranyistenén.~Benned Lelkemet én mennyei szárnyakon~látom
1099 14 | láttalak!!!~Kép, melly létedet lelkemnek~ szûk lakhelyéböl hozod,~
1100 4 | azon gyáva Gyanútalant,~lelkét aki nekik híven od’áldozá.~
1101 14 | búcsúzó látással:~pedig leng a szüleménye~ elõtte mosolygással:~
1102 4 | kacag.~Benned, boldogulást Lengedezõ Magány!~benned nincsenek
1103 21 | õszi napon,~hogy bágyadt lengéssel tettek a Zephirek~szárnyokrol
1104 10 | levegõ;~ s ott egy Juhar lengõn~csettögõ levelén pihenni
1105 13 | fergetegek dühe.~Mint a Mennyei Lényre, én~nem néztem soha vakmerõn;~
1106 17 | az õsz levelecske pörögve lepártol~s le sem jöve vettetik a
1107 20 | a Nap súgára~(mosolyogva~lépbe fogva)~ Arcád diadalmára. -~
1108 16 | én a lankadó~ bú közt lépdegélek~ egy bokortol másikhoz,~
1109 14 | melly mint egy csalófény lépe~ elébe reményemnek -~mikor
1110 22 | éjeléböl~ gyenge biborszín lepely-árba vonva~lanyha vídot hint:
1111 4 | leesett haraszt,~hogy mind lepje be azt, ami kecsegtetõ.~
1112 18 | még fordítson:~szabadon lepkedett széjjel,~napot álmodozott
1113 18 | elméjével~az Öröm, mint lepkéjével~õ maga - könnyû fonálon~
1114 14 | El-elfoszlik~ elõlle a semmi ó~leple; s ha nézem, széjtoszlik~
1115 19 | dúdolok!~Álom, álom, szép lepleddel~szendergõ Kedvesem fedd
1116 16 | éjféli csendpompáknak~ lepli közt vadon dúl~ a zúgó
1117 13 | futásaként~a kinzó szerelem lepne is.~És nyúgodt vagyok én
1118 24 | cserépdarab lön~porrá, hogy leragadta volt a szellõ.~Ott álltam,
1119 5 | kell hát elszórt hajjal~ lerogynom ez oszlopnál,~mellyet egy
1120 13 | magára. Ah!~sokszor néze Leselkedõm~onnét, a fagyalok kicsiny~
1121 8 | A záporesõ~megszûnt, s a lesõ~ liget jelel~ néma jellel~
1122 23 | talál,~ s sorsod öröm lesz, enyim halál,~Lelkem Veled
1123 10 | csettögõ levelén pihenni leszállott~fényke foltodat akkor ollyan
1124 24 | nyöszögte~jõvõ reggeli életét; leszegte~a Göncölyt az Idõ, s sorát
1125 4 | tetején; de a~jámborság leszorúlt lelke alatta nyög,~és nincs
1126 9 | hogy ezen szerelmet~ igy letapodta?!~Olly hatalmas volt igaz
1127 13 | tekéntete,~kármín ajkai, angyali~létében csupa szent vala:~ámbár
1128 15 | eltéveszt,~a kellem vakitja léted kellemi látásátol~ víd
1129 14 | nem láttalak!!!~Kép, melly létedet lelkemnek~ szûk lakhelyéböl
1130 11 | hullatni,~ siratni.~Fásult létemben mártír a lélek,~ hogy
1131 6 | mert vége lett neki,~hogy létre változott.~Nincs lóditó
1132 21 | Reményednek;~mert nvugvópárnáid lettek erkölcseid,~s ámbár könnyeznek
1133 11 | Örök átka felettem,~ hogy lettem.~Végsiralmimat zokogó lantom~
1134 11 | hantom~mellett keseregve letúrja itt~ húrjait.~Véremben
1135 21 | hantodon!~ollyan szegény levék e gyászos napodon,~ hogy
1136 17 | elégve a déli sugártol~az õsz levelecske pörögve lepártol~s le sem
1137 10 | egy Juhar lengõn~csettögõ levelén pihenni leszállott~fényke
1138 16 | régen bemohosult~ fáknak Levelére~ ismét leül a szellõ -~
1139 1 | sok kémre találsz - s Úti Levéllel is~megkommant, kinek a balta
1140 21 | virágzásához;~midõn Anya lévén kis Amáliádat~veled dicsõülve
1141 10 | a küzdõ~hói tornyozatot leverve ha ált’törsz -~üdvözölve
1142 8 | gyújtván, Jobban~ tartva levett kalapom;~s az imádságon~
1143 4 | Szûlõk, mikor a lelkek alig libeg~már kék ajkaikon, mégis
1144 14 | mindég elõttem állsz?~ha lihegem szép nevedet,~ nem te
1145 8 | szikrázó~ térünk földe~ locskos zölde~ mutogatta végkedvét.~
1146 21 | sírhalmára)~Még nem dölt le a Nap locsos párnájára,~piroslott e haló
1147 8 | visszhangitol~ mint locspitol~ a Réteknek friss erek.~
1148 19 | buzgón zsámolyodra:~Akkor lódítá egy csergõ~visszhang hozzám
1149 6 | hogy létre változott.~Nincs lóditó erõ.~a Múltat és Jövõt~melly
1150 14 | Képnek hajlok ölébe,~lódúlván egy határtalan~ Öröknek
1151 24 | elhulladozó cserépdarab lön~porrá, hogy leragadta volt
1152 17 | tellve~fut Órionok kebelébe lövellve -~Kireppen az elme~(kicsalva
1153 11 | Homályos szemem függesztvén lombra~ egy dombra~dölve hallgatom
1154 4 | s szent öleléseik~közt lopják meg azon gyáva Gyanútalant,~
1155 10 | szép~Gyilkosom szemein leül Lugosának~ árnyéka között:~ akkor,
1156 10 | alkota már a Gerjedelem ma~Istenének: elõtted ömledeznek
1157 1 | ben~legfeljebb vala egy macska, vagy egy majom.~Gördûlj
1158 18 | szeretõ~esdekléssel nézegetõ~Madárka - a setét völgyön~csacsogó
1159 19 | elragadva~Istennét lelek magadba)~nem Látott! de egy Ideál,~
1160 16 | kerûlöm, mert él Õ,~ ki magához kevesel.~Keccsel teljes
1161 24 | kezével.~Úgy van, por! rebegém magamba’, s békem~elholt napjaihoz
1162 17 | vettetik a Zephir-ártol~magán nyöszörögve az õsi határtol.~
1163 10 | szerencsémnek~rád tekéntek ezen magánybol elázott~arccal - ah, hideg
1164 4 | A Magányhoz~(Egy embergyûlölõi órában)~
1165 13 | barna haját csalá~ingerkedve magára. Ah!~sokszor néze Leselkedõm~
1166 16 | hol ésszel érhetetlen~ magosságra hágott~ az erõtlen ember-ész:~
1167 20 | készítse meg álmodat.~És ha majdan~e Kor hajdan-~ korrá változik -
1168 4 | sors vagy kabalák viszik,~majmok, tökkelütött balgatagok -
1169 1 | vala egy macska, vagy egy majom.~Gördûlj hát, ha magad társaid
1170 17 | ellátszik a Vég!~Elállva marad bajait kilehellve~a megmerült
1171 4 | bûzhödt testi felett a Maradék - kacag.~Benned, boldogulást
1172 10 | hogyha súgárid~fáradott maradéka majd aluvó szép~Gyilkosom
1173 4 | az ott nyögõ~majd árván maradók bús zokogásikon~is örvendenek
1174 18 | te édes Gyermekkor!~alig maradt voltod éke~betegen sajgó
1175 23 | nem könnyemet~ fájlalva marja ez szivemet.~Azt, Molli
1176 Inc | raris juvat auribus placere.~Mart. Epigr. L. I. E. 108.~~
1177 11 | siratni.~Fásult létemben mártír a lélek,~ hogy élek,~csak
1178 22 | kecsekkel mutogat jövendõm másikat ismét.~Élj azért vígan!
1179 16 | lépdegélek~ egy bokortol másikhoz,~s menten nézi szaladó~
1180 1 | nyomna is a becsed:~mert másként csupa egy ormos Egyiptomi~
1181 18 | választott gyepre,~ott a másnapi Ünnepre~ fûsûlé hosszú
1182 4 | nekik híven od’áldozá.~Még mások, kiket a tarka szerencse
1183 Inc | carmina circulis Palaemon~Me raris juvat auribus placere.~
1184 10 | Áldott virrasztó fagy-~mécse a hideg éji borzadozások~
1185 10 | fiának.~ Téged sohajt a Meg-~tévelyedt. Tereád esenkedik
1186 14 | szivemnek~ meg-megjön, meg-meg elszáll.~Én vagyok a teremtõje;~
1187 14 | döbögésivel szivemnek~ meg-megjön, meg-meg elszáll.~Én vagyok
1188 18 | akkor is még a ház sarkán~megállván, mosolyg, a tarkán~setétedõ
1189 22 | Koránt jöttem kegyed édenébe;~megbocsásd hát, csak kebelem mozoghat
1190 22 | ismét.~Élj azért vígan! Megelégedésre~tûnjön e Nap fel sokat!
1191 22 | Te Bálintom, Te valál! megengedj:~csalfa kecsekkel mutogat
1192 6 | sincs, hogy a lejárt~órát megént oda~forditsa vissza meg.~
1193 15 | sújtott szerencsétlen~megnéz, megesmer, érez is; de nem örvend (
1194 14 | e Tûnemény karjain -~megfúlni e mennyeiség~ lehelete
1195 4 | dühzajogásinak!~Hozzád! ott az öröm meghala már nekem.~Elhervadt Tavaszom
1196 14 | egy Teremtésnek vége!~Itt meghalni - élvén mindég~ e Tûnemény
1197 24 | levegõbe, melly palástol -~Megkábúlt szemeim hideg tüzének~pályáját
1198 1 | találsz - s Úti Levéllel is~megkommant, kinek a balta kezébe vár.~
1199 16 | a Halottaknak~ Órája megkondúl~ a várbeli Toronyban,~
1200 12 | Mint a Kisértet sírásra~ meglapúlt setét liget~csúsztatja el
1201 6 | gyümölcsi is - azok;~mert ami megmaradt~még - a Jelenvaló -~egy
1202 13 | vágytam szigorú köröm~igy megmennyeisíteni.~Olly csendes vala tisztesen~
1203 17 | marad bajait kilehellve~a megmerült tetem, ajk, szava, nyelve,~
1204 15 | A sújtott szerencsétlen~megnéz, megesmer, érez is; de nem
1205 6 | szép szemed - soha!~Mégis - megölt Jövõm~felett elugranám kezem~
1206 4 | rebeg~elbágyadt kebelem megpihenés után.~S elhervadt tetemem
1207 15 | minden alakságodban,~ mégse lát.~ Nem lát a szerencsés
1208 8 | úgy egy üszke,~ hogy megsemmisitene.~Kis küszöbében~megállt,
1209 4 | az éjt;~mig a sír fenekén megszabadúlni vélt,~bûzhödt testi felett
1210 8 | Visszagondolás~A záporesõ~megszûnt, s a lesõ~ liget jelel~
1211 9 | kegyetlen!~Messze vagy tõllem; megutálni mégis~bánatos szívem fogod-é?
1212 16 | szellõ -~Midõn a Hold hunyni megy,~ s még haló súgára~
1213 8 | szellõ-~ ártol tellõ~ Mejjem elnehezüle;~a Nap - lankadó~
1214 14 | elõtte mosolygással:~még mejjemre is, ölelve,~ rogy szivem
1215 13 | velem~játszó Képezetem hideg~mejjén csüggedezék öröm-~ittasságba
1216 21 | síron nyugvó új Emlékfedezet~mellöl futott, mellyet minden Tér
1217 8 | megállt: tõllem~ ész, mellõllem~ a világ elreppene;~
1218 21 | ki az éveket, számodra~ mellyeket nem szánt a sors:~Geniusodnak
1219 18 | kietlen!!!~Kidölt a Tölgy, mellyen vára~a kis madár kis párjára;~
1220 13 | nézésében, s az az angyali~Kép, mellyhez könyörögni le-~térdeplék
1221 19 | varázsló Tryposzod áll,~mellyröl egész Haza csodál -~ott,
1222 14 | egy határtalan~ Öröknek mély öblébe.~S mint az Alvó,
1223 5 | Menedék~Itt - hol a Tér bús homályán~
1224 4 | szent, drága Magány! egy menedékem a~mézzel kent viperák mérgeitöl -
1225 24 | függeszték fel. Odébb nem is menének.~Akkor, mint valamelly százados
1226 19 | áll -~Távol Lét! de egy mennybeli~érzéssel szeszedtöl teli!~
1227 14 | Tûnemény karjain -~megfúlni e mennyeiség~ lehelete árjain!!!)~Szédûlve
1228 4 | tükörét, és ha kegyök felett~a Mennyekre sohajtsz: ördögöt intnek
1229 4 | tekénti a~koldús, adni ki kész Mennyet egyébbaránt.~A Természeti
1230 14 | szép Kép! Szerafinja~ a Mennynek! Fényes alak!~szép Kép!
1231 24 | utánna vitt az inger.~Már mentem. Futamúlt az éji felhõ,~
1232 16 | egy bokortol másikhoz,~s menten nézi szaladó~ csillagit
1233 22 | göröngy-pályám zavarán elölméssz,~Mentorom; felszóll Követõd: im, itt
1234 4 | menedékem a~mézzel kent viperák mérgeitöl - siess!~szánjál el nekem
1235 4 | örvendenek e vég uzsoráinak.~Mérges szájrol ered csókja Baráti
1236 9 | keserûn tolongó~gyöngye: mért a sors hogy ezen szerelmet~
1237 13 | csüggedezék öröm-~ittasságba merülve el,~mint egy Kedvese csókiba’~
1238 8 | szerelmes~ madár kell’mes~ énekét mohon kapom.~
1239 9 | tudta~ csalni, kegyetlen!~Messze vagy tõllem; megutálni mégis~
1240 4 | Magány! egy menedékem a~mézzel kent viperák mérgeitöl -
1241 6 | múltra: ámde élsz -!~Te élsz! miattad én~is - gyászba’; hogy jajom~
1242 4 | becsesebb lelkek elé az éjt;~mig a sír fenekén megszabadúlni
1243 18 | mutatván a valóságra:~ miként volt minden hamis).~Hol
1244 4 | ijedj szegény!~És osztán mikoron mindezeken te fel-~fordúlt
1245 21 | áldozva könnyezetit!~Oh, millyen nyomorúlt az ember az élet~
1246 10 | kebelek.~ Ah! bár elég volnék~mindazon heves érzemény kirebegni~
1247 4 | vet a boldoguláshoz, és~mindenhez csupa sors vagy kabalák
1248 18 | könnyû sohajjal hagyított~ mindent el - eltûnt a rang;~a Denevér
1249 4 | szegény!~És osztán mikoron mindezeken te fel-~fordúlt szivvel
1250 22 | határra:~édes álmot nyerj, minemût kiván a Hál’adatosság.~~
1251 19(2)| A tudvalevő Schöne Minka nótájára~
1252 4 | kiket a tarka szerencse csak~mintegy alva vet a boldoguláshoz,
1253 18 | Denevér repkedése~közt is (mintha várna) kése,~s a zokogó
1254 10(1)| voltárol Leánynak vélték; de minthogy éjjel járkál - tudván az
1255 14 | kebelemnek~ add tüzed - mit kinozod?!~Mikor - te mosolygó
1256 12 | szivemben~ báj s öröm míveikkel.~Haj! itt hogy ég! az szörnyeteg,~
1257 6 | gyászba’; hogy jajom~láthasd, mivel leled~csak abba’ kedvedet.~~
1258 18 | Természet~élõ keblén elenyészett~Mivolt elsõ virányának!~mellyel
1259 10 | szent érzeteit.~ Endymion módon~várja kellemetes varázsidat
1260 24 | hószín fürtivel a poros mohánál.~Sóhajtám: te ki vagy? s
1261 13 | álmait:~ámbár vágyaim olly mohok,~mint a fergetegek dühe.~
1262 8 | madár kell’mes~ énekét mohon kapom.~Lassún reszkete~flótám
1263 23 | S.*** Mollihoz~Míg ennyi kellemet~játszó
1264 24 | keserûn nyögé az érzõ~szív: Mollim sohasem mosolyga nékem!~~.
1265 11 | arcámon.~Ah! ha magad mondod halandónak,~ állj szónak:~
1266 8 | Láthatáron~alol, ziháron~ mordúlt még el~ a Zaj, s ezzel~
1267 18 | telepedvén a kedvellett~mosásra választott gyepre,~ott a
1268 18 | a ház sarkán~megállván, mosolyg, a tarkán~setétedõ felyhõk
1269 24 | érzõ~szív: Mollim sohasem mosolyga nékem!~~.oOo.~
1270 14 | leng a szüleménye~ elõtte mosolygással:~még mejjemre is, ölelve,~
1271 21 | téged~terhelni, jó Lélek! mosolygón lett véged~ jut szebb
1272 21 | is itten kedveseid,~ te mosolygsz - Elekednek.~Kisded Alakodat
1273 21 | Oh, Betti, serkenj fel! mosolyogj éretted~síró Geniusod szemébe!
1274 4 | tapsol az Oktalan~fényes mostaniján; s vak rohanással üt~vázképére
1275 4 | mennyei szárnyakon~látom mostanim és kellemetes jövõm~igért
1276 24 | kerûletemböl,~egy könny mozdula csak ki, és eszemböl~emlékem
1277 22 | megbocsásd hát, csak kebelem mozoghat nyelvem erõtlen.~Itt valék
1278 4 | ördögöt intnek elé.~Ártatlan mulatás! meg ne ijedj szegény!~És
1279 18 | sírdombokon~mint az árnyék múlatsz - neked~múlt és jövõ egybereked,~
1280 16 | Temetõn magam nyögök,~s múlnak, mint Holtra borúlt~
1281 6 | változott.~Nincs lóditó erõ.~a Múltat és Jövõt~melly öszvehajtaná~
1282 6 | örömmel el-~felejteném setét~múltom s jelenvalóm;~csak ott virítana!~
1283 6 | kezem~után Jelenvalóm~a múltra: ámde élsz -!~Te élsz! miattad
1284 19 | alatt vidám Geniusod~téged mutat, mosolyogva~szokott enyhelyedre
1285 11 | hogy élek,~csak a könny mutatja e sikamon~ arcámon.~Ah!
1286 21 | álmai közt nyújtod,~vídámon mutatod magadat Juditod~ csalódó
1287 18 | felserkene~az Ifjú Férjfiúságra~(mutatván a valóságra:~ miként volt
1288 22 | megengedj:~csalfa kecsekkel mutogat jövendõm másikat ismét.~
1289 8 | földe~ locskos zölde~ mutogatta végkedvét.~Igy álltam én
1290 2 | A Múzsához~Múzsa segíts! segíts!~Jaj,
1291 18 | Alkony, egyképp hinte,~egy nádló, pajtás, egy alma~egész
1292 4 | siet,~hol csendes Kalibám nádtetejére pörg~szárúlt gallyairol
1293 4 | borúlt szembe’ lelik fel a~nagyságok tükörét, és ha kegyök felett~
1294 4 | nyomorúlt emberi fajzatok~nálloknál becsesebb lelkek elé az
1295 8 | a nedvét;~s a magát rázó~Napba szikrázó~ térünk földe~
1296 18 | Csorda kolomppal jöve;~ s a Napbol még egy darab,~egy darab
1297 24 | magamba’, s békem~elholt napjaihoz repûle vérzõ~emlékem, keserûn
1298 22 | Dabasi Halász Bálinthoz~(Neve napjára s tõle való búcsúvételre)~
1299 21 | emlékednek,~ahányszor a napnak szikrái erednek~ aludni
1300 3 | egy-két betûn!~ Nekem minden Napnyugot~ Zephire igy susogott:~
1301 22 | hideg éjelébe~visszasíkamlik Napod a határra:~édes álmot nyerj,
1302 21 | szegény levék e gyászos napodon,~ hogy ennél többem nincsen:~
1303 6 | vala.~Homokja szép öröm-~napomnak a lehúnyt~(egykor jelenvaló)~
1304 21 | határa~ egy csendes õszi napon,~hogy bágyadt lengéssel
1305 8 | feküdni készüle.~Némult a nappali~zaj; s az esthajnali~
1306 14 | Midön ismét a szememnek~ nedvében elõttem áll,~döbögésivel
1307 18 | körûle szánakodó~hanggal nedvért rimánkodó~szúnyogsereg csapódozott~
1308 20 | Akkor, Kedves,~vedd jól, nedves~ szememböl, végtisztemet;~
1309 8 | lapályon~ hullatá még a nedvét;~s a magát rázó~Napba szikrázó~
1310 9 | deli gyilkosomnak~ egy - Nefelejcset!~~
1311 19 | míg sziszerre gerjedel,~ néki bókolok:~Csendes Éjj! rengesd
1312 1 | Gyümölcs! minden Elõbeszéd~nélkül járj idegen Téreket, édesem -~
1313 8 | a lesõ~ liget jelel~ néma jellel~ egy szirti boltozatot;~
1314 10(1)| Holdat, nem tudták, mellyik Nemben légyen: nyájas és csendes
1315 7 | izzadozó mennyei Tantalusa?~Nemde világok - Idõk - nyúlnak
1316 18 | semmi~volt-lesz Hatalomszó nemi~ki nem írtnak, valamíg az~
1317 8 | már feküdni készüle.~Némult a nappali~zaj; s az esthajnali~
1318 4 | Kegyét~a Kertésznek - egész Nemzeti kény szerént -~kalmárként
1319 19 | gerlice! hisz az altató~ nesz is szendereg. -~~D. T. J. ***
1320 4 | szájrol ered csókja Baráti Név-~sziv-kalmárainak, s szent
1321 14 | elõttem állsz?~ha lihegem szép nevedet,~ nem te vagy már, ki
1322 21 | szirtszivûbe)~ véste be nevét s - Bettit:~Betti, Betti,
1323 7 | egy Pegazus szárnyait is nevetéd.~Oh hol vagy keccsel teljes
1324 1 | arany és ezüst~pompában nevetett kivül; azonba’ ben~legfeljebb
1325 24 | sietni~minden Bús - rabigát nevetni-vetni~Úr a Pórral ölében egy anyának.~
1326 4 | ájtatos’ágomat~hátamnál nevetõ Parthenopék szeme.~Minden
1327 23 | Az Alkony énekem~csendét nevette~és vidám volt nekem~ Nap
1328 22 | embrióbol integet egy még:~Névnapod tûn fel hideg éjeléböl~
1329 10 | rejtekébe vonúlt homály közepén néz~fel reád, kebelekre öszveborúlva~
1330 23 | repes,~ súgván e szómat:~„Nézd meg, Molli - gyepes~ sírhalmomat!!!”~~
1331 13 | ingerkedve magára. Ah!~sokszor néze Leselkedõm~onnét, a fagyalok
1332 18 | párját szeretõ~esdekléssel nézegetõ~Madárka - a setét völgyön~
1333 24 | közbe magam merõ szemekkel~nézék el szigorú kerûletemböl,~
1334 13 | ment~Õsinknek kara Istenünk~nézésében, s az az angyali~Kép, mellyhez
1335 24 | ki vagy? s vadon szemével~nézett rám - lehajolt a földre -
1336 16 | bokortol másikhoz,~s menten nézi szaladó~ csillagit a
1337 13 | könnyemben elébe! ezt~Kedves nézte, de csak - kacag.~~
1338 13 | a Mennyei Lényre, én~nem néztem soha vakmerõn;~szent volt
1339 21 | napodon,~ hogy ennél többem nincsen:~ne útáld meg ezt, a hely,
1340 4 | Lengedezõ Magány!~benned nincsenek illy ördögi angyalok:~alkotmány
1341 4 | itt.~Ott a Balgatagok Föld növevényein~árúlják örökét, Irgalom
1342 14 | mind szûnetlen -~ a növõ könnycsepp között~e rég
1343 19(2)| A tudvalevő Schöne Minka nótájára~
1344 21 | célja Reményednek;~mert nvugvópárnáid lettek erkölcseid,~s ámbár
1345 19 | ágocskák közt, esik tõrbe~a nyájjal dalló magadat~idvezlõ szép
1346 13 | telhetlen csupa elbujúlt~Nyájõr a liget ernyiben,~véletlen
1347 1 | is;~hisz’ szükségtelen a nyalka cikornya, ha~éppen csak
1348 19 | Balzsam-illatot lehelõ~híves nyár-éjjeli szellõ,~térj ki szõke fürti
1349 17 | megmerült tetem, ajk, szava, nyelve,~egy égi világbol alélt
1350 22 | hát, csak kebelem mozoghat nyelvem erõtlen.~Itt valék Arcadia
1351 22 | Napod a határra:~édes álmot nyerj, minemût kiván a Hál’adatosság.~~
1352 10 | köszönti jöttödet a fényt~ nyert hûs levegõ;~ s ott egy
1353 24 | felhõ,~a zászló szomorún nyikorg tetõnkön,~és elhulladozó
1354 14 | fájdalmimbol sejtem abban~ nyíllal a gyilkos vakot.~Oh a vágy
1355 8 | csalák õt elé;~midõn az ajtó~nyílván, sohajtó~ sarkán, verõ~
1356 21 | szárnyokrol le egy szép Geniust a nyírek~ ernyében e sík lapon.~
1357 24 | egy ormos~kandúrmacska nyivogta volt le kormos~kéményen
1358 16 | irigylem sorsodat~ árván nyögdécselõ~ Madár - te sírt keresel;~
1359 24 | repûle vérzõ~emlékem, keserûn nyögé az érzõ~szív: Mollim sohasem
1360 18 | jõjj vissza bús hangjára~nyögésemnek, e határra,~melly az elhervadt
1361 24 | port,~mellyet majd keserû nyögéssel elszórt~a négy szélre ki,
1362 4 | kék ajkaikon, mégis az ott nyögõ~majd árván maradók bús zokogásikon~
1363 16 | rendes~ Temetõn magam nyögök,~s múlnak, mint Holtra borúlt~
1364 24 | Hõsök~elhúllt száji helyett nyögött fel a Föld.~Ott ült egy
1365 24 | álom-érte~Lét hives takaró alatt nyöszögte~jõvõ reggeli életét; leszegte~
1366 17 | vettetik a Zephir-ártol~magán nyöszörögve az õsi határtol.~Csak egy
1367 24 | oszlop oldalánál~Õ, Õ - nyomdokival komor szivének,~csak most
1368 1 | cikornya, ha~éppen csak keveset nyomna is a becsed:~mert másként
1369 23 | két szép szem sírba temet?~Nyugalmam, Életem~ víg Lelke! hadd
1370 11 | Kérdés~Sírbeli csend a nyúgalom rám nézve.~ Tetézve~tölt
1371 24 | közepén azon tanyának,~hová nyúgodalomra vágy sietni~minden Bús -
1372 21 | bár halálod illy gyors!~Nyúgodj békével, Szent! nem fog
1373 24 | borúlt Világ elalva~nyúlt a Nyúgoti Óceánba dallva~nyelt Nap
1374 21 | sík lapon.~Egy új síron nyugvó új Emlékfedezet~mellöl futott,
1375 21 | Kisded Alakodat álmai közt nyújtod,~vídámon mutatod magadat
1376 10 | csecsemõk ezernyi sorának!~ nyújtsd dajkakarod!~ Légy üdvözölt
1377 24 | házak~ablakjábol elõlebegni nyúlánk~árnyékát valamelly Kicsinyje
1378 7 | Nemde világok - Idõk - nyúlnak heverészve tömötten~ a
1379 24 | gyászba borúlt Világ elalva~nyúlt a Nyúgoti Óceánba dallva~
1380 14 | El-elfoszlik~ elõlle a semmi ó~leple; s ha nézem, széjtoszlik~
1381 24 | Világ elalva~nyúlt a Nyúgoti Óceánba dallva~nyelt Nap szemfedelének
1382 4 | lelkét aki nekik híven od’áldozá.~Még mások, kiket
1383 6 | hogy a lejárt~órát megént oda~forditsa vissza meg.~De
1384 24 | Lélek-Össeinkkel)~függeszték fel. Odébb nem is menének.~Akkor, mint
1385 14 | határtalan~ Öröknek mély öblébe.~S mint az Alvó, esésére~
1386 24 | nevetni-vetni~Úr a Pórral ölében egy anyának.~Ott, hol lábom
1387 21 | jéggé vált kezével,~kitépi öléböl, minden reggelével,~ e
1388 19 | bókolok:~Csendes Éjj! rengesd öledbe,~Árnyék-pólyád közé tedd
1389 4 | sziv-kalmárainak, s szent öleléseik~közt lopják meg azon gyáva
1390 4 | akkor hiv Hitesed tárt öleléssel, és~kézcsókkal Dedeid futnak
1391 5 | egy-egy alvó madár ül:~itt ölellek által téged~ boldogságom
1392 14 | mosolygással:~még mejjemre is, ölelve,~ rogy szivem üdvössége!~(
1393 13 | az éj~gyászával betakart ölén:~ámbár Láva futásaként~a
1394 10 | Gerjedelem ma~Istenének: elõtted ömledeznek az édes~ s a bús kebelek.~
1395 22 | lanyha vídot hint: heve itt ömöl csak öszve szivemben!~Tapsom
1396 6 | csalfa vagy,~s olly képet öntesz a~Jelenre, mellyel a~Múlt
1397 4 | legyen:~könnyem s bánatom öntsd - ne Facsaróihoz -~a zordon
1398 20 | asznak!~A szerencse~folyton öntse~ rózsáit öszvényeden,~
1399 10 | csacska berken túl ~csak te öntsz örömöt kisirt szemein szép~
1400 4 | Magány!~benned nincsenek illy ördögi angyalok:~alkotmány magad,
1401 4 | felett~a Mennyekre sohajtsz: ördögöt intnek elé.~Ártatlan mulatás!
1402 4 | Föld növevényein~árúlják örökét, Irgalom és Kegyét~a Kertésznek -
1403 20 | szememböl, végtisztemet;~Ott örökké~légy Élõké;~ bár itt egy
1404 20 | elme~te! szerelme~ az örökös tavasznak -~csend és béke~
1405 22 | varázsit~visszaemlékem sok öröm-napomnak.~Sírba dölt minden; csak
1406 6 | folyt.~Többé nem pök a Chaos~öröm-világokat;~mert vége lett neki,~hogy
1407 23 | nem vetted el:~ addig örömben el nem hala~ mosolygó
1408 18 | minden hamis).~Hol a Ded örömit hivé~csak andalító képivé~
1409 6 | forditsa vissza meg.~De melly örömmel el-~felejteném setét~múltom
1410 4 | tûzindulatod felett,~hogy csókért örömöd - véredet add nekik.~Igy
1411 18 | írtnak, valamíg az~eltûnt Örömöknek igaz~ fájdalmain vergõdnek!~
1412 22 | homályra?~Fény, neked Bálint! Örömöm zokogja:~élj!!! Koránt jöttem
1413 16 | virgonc vágyárol~ jeles vagy örömömnek.~Mint irigylem sorsodat~
1414 18 | lett,~midõn a sors ítélete~örömöt-élõvé tette -~ s hogy rajta
1415 18 | eresztvén el a fûszálon -~ örûlt rabjának a rab;~s ha majd
1416 15 | megesmer, érez is; de nem örvend (nem lát).~Ah, hogy teremtni
1417 4 | maradók bús zokogásikon~is örvendenek e vég uzsoráinak.~Mérges
1418 22 | Követõd: im, itt elválik az ösvény!~Rózsaújjakkal fedi fel
1419 22 | sokat! a szerencse~társad, ösvényed, jelened, jövendõd légyen
1420 21 | nyomorúlt az ember az élet~ösvényén! csapodár forgandóságé lett,~
1421 10 | néz~fel reád, kebelekre öszveborúlva~ két boldog alak;~ a
1422 22 | keservvel,~itt szakad ketté ezek öszvefûztén~bennem a természet! erõ,
1423 6 | a Múltat és Jövõt~melly öszvehajtaná~abroncsba - nincs Remény.~
1424 20 | folyton öntse~ rózsáit öszvényeden,~elégedés~vezéred, és~
1425 4 | s ország a neve, és - öszveszövetkezés.~Egy halmon nyüzsög az,
1426 22 | búcsúvételre)~ 1818~Öt telet nyelt már el az õsz
1427 14 | gyilkos vakot.~Oh a vágy forró özöne~ itt rezeg le arcámon~
1428 10 | Kegyesse,~ vedd ált’ ez özönt!~ És hogyha súgárid~fáradott
1429 10 | örömöt kisirt szemein szép~özvegy Alcionénak ablaka sárgúlt~
1430 19 | visszhang hozzám a kesergõ~Özvegyed bájos siralmát -~részt véve
1431 10 | rabjainak! jövel, jövel, óhajt~ hûs pázsitom is.~ Sirján
1432 24 | béfagya, s boldogabb vidéket~óhajtó kebelem susogta: Béket~végy
1433 19 | lélekzetit már a~ hívség ójja itt. -~Balzsam-illatot lehelõ~
1434 4 | õröngésiben ott tapsol az Oktalan~fényes mostaniján; s vak
1435 24 | Ott ült egy mohos oszlop oldalánál~Õ, Õ - nyomdokival komor
1436 19 | August. 1816)~A Magyar Olimp’ világán,~hol olly álmos
1437 18 | nagy fa a zivatar~ellen oltalmazva takar~ Ház mohos héjazatot.~~
1438 4 | törzsök elõtt állva találom az~oltárt, a hidegen tündökölõ nap
1439 8 | verõ~ szivem merõ~ olvadásig tüzelé.~Az Est hallgatott,~
1440 10(1)| Emlékeztetem az olvasót azon tudvalévő dologra,
1441 19 | Árnyék-pólyád közé tedd be,~olvaszd fel lehelletedbe~ gyenge
1442 13 | sokszor néze Leselkedõm~onnét, a fagyalok kicsiny~ágacskái
1443 24 | sohasem mosolyga nékem!~~.oOo.~
1444 4 | Magányhoz~(Egy embergyûlölõi órában)~Hozzád, kellemetes gyászban
1445 16 | Midõn a Halottaknak~ Órája megkondúl~ a várbeli Toronyban,~
1446 12 | Felelet~Mint az éjfélnek óráján~ a lebbenõ árnyékok~temetõnk
1447 6 | kéz sincs, hogy a lejárt~órát megént oda~forditsa vissza
1448 8 | prücskök közt csend ült~ óriási~ elnyúlási~ alatt
1449 17 | világbol alélt szeme tellve~fut Órionok kebelébe lövellve -~Kireppen
1450 8 | elreppene;~s még csak egy orkán~visító torkán~ se volt
1451 4 | Ébredtétöl egész béragadó szemig~õröngésiben ott tapsol az Oktalan~fényes
1452 4 | szép remek - emberek -~s ország a neve, és - öszveszövetkezés.~
1453 19 | teli!~Képzelõdésemnek árva~országát feléd kitárva~látom a semmiségen
1454 15 | teremtni tudsz csak sziveket: orvossává~ lenni nem!!!~~
1455 10(1)| dologra, miképpen a Kezdetbeli őseink imádván a Holdat, nem tudták,
1456 17 | Zephir-ártol~magán nyöszörögve az õsi határtol.~Csak egy üreg
1457 13 | csak, mint üdvözülésre ment~Õsinknek kara Istenünk~nézésében,
1458 24 | melly izzadozásiból az Õsök~áldott hamvainak kinõve)
1459 24 | Föld.~Ott ült egy mohos oszlop oldalánál~Õ, Õ - nyomdokival
1460 5 | elszórt hajjal~ lerogynom ez oszlopnál,~mellyet egy kis Búsfûz
1461 4 | meg ne ijedj szegény!~És osztán mikoron mindezeken te fel-~
1462 8 | visszhangzások -~ akkor csalák õt elé;~midõn az ajtó~nyílván,
1463 14 | széjtoszlik~ vele is az embrió.~Ottan repül a világok~ véghetetlenségében -~
1464 18 | egyképp hinte,~egy nádló, pajtás, egy alma~egész vagyona,
1465 Inc | Scribat carmina circulis Palaemon~Me raris juvat auribus placere.~
1466 24 | vágyát a levegõbe, melly palástol -~Megkábúlt szemeim hideg
1467 24 | Megkábúlt szemeim hideg tüzének~pályáját tova cinterenyjeink el-~
1468 24 | volt le kormos~kéményen panaszolkodó szerelmét.~Elvált bennem
1469 13 | Panaszom~Nem vágytam soha vakmerõn~
1470 19 | Számtalan koszorú rajta,~mellyet Pannónia hajta~tapsolva lengõ fürtödre -~
1471 8 | közt - haladó~ halmos pára~ bíborára~ már feküdni
1472 18 | mellyen vára~a kis madár kis párjára;~Est-játékim tündér-vára~
1473 18 | aludni készülõ,~elmaradt párját szeretõ~esdekléssel nézegetõ~
1474 21 | nem dölt le a Nap locsos párnájára,~piroslott e haló félvilág
1475 23 | éjele,~ nem sírta álmom párnám tele.~S most, hogy égõ szemed~
1476 16 | Tölgy gyepes aljára~ párnát jelelve kacsint -~Midõn
1477 4 | ájtatos’ágomat~hátamnál nevetõ Parthenopék szeme.~Minden törzsök elõtt
1478 5 | Búsfûz zajjal~ pompásit a pataknál?!~~
1479 10 | andalog. - Siet öszve a patakocska~habja, hogyha ezüstös arculatod
1480 17 | liget int,~csak ingad a pázsit~csak ejti a színt!~Az életerõ
1481 10 | jövel, jövel, óhajt~ hûs pázsitom is.~ Sirján szerencsémnek~
1482 14 | egy búcsúzó látással:~pedig leng a szüleménye~ elõtte
1483 7 | velõmnek?~ melly még egy Pegazus szárnyait is nevetéd.~Oh
1484 4 | kebelét Isteneiknek, és~a pénzes Gaz elõtt tárva találni;
1485 4 | elõtt tárva találni; de~a pénzetlen Igazt meg se tekénti a~koldús,
1486 12 | csúsztatja el az egymásra~ pergõ szellõt, melly üget:~éntõllem
1487 10 | ringatni vele.~ Neked piheg hálát~a Szerelmese enyhü
1488 10 | lengõn~csettögõ levelén pihenni leszállott~fényke foltodat
1489 7 | Hol vagy fennrepesõ szép pillangója velõmnek?~ melly még egy
1490 4 | van,~élõ vedreit is más piperék fedik:~egy halmon nyüzsög
1491 6 | virítana!~Jövõ! Haszontalan~pirítsz elõmbe báj-~színt, bizni
1492 8 | álltam~ és csodáltam~ a piros alkonyatot.~A szép Természet~
1493 21 | a Nap locsos párnájára,~piroslott e haló félvilág határa~
1494 8 | mosolyogva~ majd ott fogva~ pirúlt el a Fényt-adott:~s a Láthatáron~
1495 10 | Alcionénak ablaka sárgúlt~ pirzöldein ált’:~ ah, csak csupán
1496 Inc | Palaemon~Me raris juvat auribus placere.~Mart. Epigr. L. I. E. 108.~~
1497 6 | tengerébe folyt.~Többé nem pök a Chaos~öröm-világokat;~
1498 4 | csendes Kalibám nádtetejére pörg~szárúlt gallyairol a leesett
1499 17 | sugártol~az õsz levelecske pörögve lepártol~s le sem jöve vettetik
1500 19 | hozzád közelét!~Hol két pólust vévén egybe,~csak egy ponton