| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Katona József Katona József összes verse IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Költemények grey = Comment text
1501 24 | Gyászkürt hely’tt temetési pompa jajját~az éjféli harang
1502 1 | vetekedsz, melly arany és ezüst~pompában nevetett kivül; azonba’
1503 19 | egész Haza csodál -~ott, hol pompás Laurosod~alatt vidám Geniusod~
1504 5 | egy kis Búsfûz zajjal~ pompásit a pataknál?!~~
1505 8 | esthajnali~ fényt lebbentõ~ pont serkentõ~ dallára várt
1506 19 | pólust vévén egybe,~csak egy ponton akad Kegybe,~s Rénybe Lelkem (
1507 24 | reszketõ kezével.~Úgy van, por! rebegém magamba’, s békem~
1508 24 | törölgetének~hószín fürtivel a poros mohánál.~Sóhajtám: te ki
1509 24 | elhulladozó cserépdarab lön~porrá, hogy leragadta volt a szellõ.~
1510 24 | rabigát nevetni-vetni~Úr a Pórral ölében egy anyának.~Ott,
1511 24 | lehajolt a földre - vett port,~mellyet majd keserû nyögéssel
1512 18 | hosszú árnyéka~mellett egy porvárban bõgve~a Csorda kolomppal
1513 4 | elõttem itt~egy símúlt kebelû Próteus is veszélyt,~nem tréfálja
1514 8 | szúnyogoknak;~s a majd felzendûlt~prücskök közt csend ült~ óriási~
1515 18 | fûszálon -~ örûlt rabjának a rab;~s ha majd ümmögni a béka~
1516 24 | vágy sietni~minden Bús - rabigát nevetni-vetni~Úr a Pórral
1517 10 | hideg éji borzadozások~gyáva rabjainak! jövel, jövel, óhajt~
1518 18 | el a fûszálon -~ örûlt rabjának a rab;~s ha majd ümmögni
1519 20 | Alkonyodat~végsõ fénye,~hogy rabkénye~ készítse meg álmodat.~
1520 9 | Ajándék~Lányka, még most is ragyog a szememben~szíves emlékem
1521 10 | virít vissza~fényt azon ragyogó bogárka az éjben,~melly
1522 18 | egy könnyû könnycsepp ragyogott~szemében, ha tán elrogyott~
1523 24 | a harmat siratá keserve rajját.~Fáradt csend sziszegett!
1524 18 | mindent el - eltûnt a rang;~a Denevér repkedése~közt
1525 Inc | carmina circulis Palaemon~Me raris juvat auribus placere.~Mart.
1526 8 | még a nedvét;~s a magát rázó~Napba szikrázó~ térünk
1527 6 | tudó~Reményem elvakúlt.~Reája nézve csalfa vagy,~s olly
1528 4 | el nekem egy hûlt üreget; rebeg~elbágyadt kebelem megpihenés
1529 24 | s sorsán~búsongó kebelem rebegte gyorsan~vágyát a levegõbe,
1530 21 | Szemfedeledet,~ne játszd ki utánnad rebgõ Kedvesedet~ hunyj le,
1531 14 | növõ könnycsepp között~e rég esmért esmeretlen:~ s
1532 24 | Rege~Fáradt csend sziszegett
1533 16 | új szendert kezd elõ,~s a régen bemohosult~ fáknak Levelére~
1534 20 | légyen köröd egy Éden.~Minden reggel~víg sereggel~ játsszon
1535 21 | kezével,~kitépi öléböl, minden reggelével,~ e Fényt, szép álmainak.~
1536 10 | elõtt.~ Ott a liget híves ~rejtekébe vonúlt homály közepén néz~
1537 4 | egy halmon nyüzsög a szép remek - emberek -~s ország a neve,
1538 18 | fájdalmain vergõdnek!~Te, a vak Reménnyel rokon~érzéssel, a sírdombokon~
1539 21 | álmodozásod)~ ért célja Reményednek;~mert nvugvópárnáid lettek
1540 14 | csalófény lépe~ elébe reményemnek -~mikor látlak én tégedet,~
1541 5 | boldogságom sírhalma,~hová szebben reménylt véged~ gördité a Sors-alma.~
1542 14 | Képzet, be:~ utánna a Reménység!~Kihal belõlem a lélek,~
1543 23 | Lelke! hadd ott,~hadd a Reményt! nekem~ könnyet adott.~
1544 18 | estenden~a Leány ült; azon renden~egy kis Külsõ-város kele,~
1545 16 | nyomorúlt~ teremtmény, e rendes~ Temetõn magam nyögök,~
1546 19 | néki bókolok:~Csendes Éjj! rengesd öledbe,~Árnyék-pólyád közé
1547 14 | kong a véghetetlenség~rengetege) a Képzet, be:~ utánna
1548 19 | egy ponton akad Kegybe,~s Rénybe Lelkem (elragadva~Istennét
1549 23 | enyim halál,~Lelkem Veled repes,~ súgván e szómat:~„Nézd
1550 18 | eltûnt a rang;~a Denevér repkedése~közt is (mintha várna) kése,~
1551 14 | vele is az embrió.~Ottan repül a világok~ véghetetlenségében -~
1552 24 | s békem~elholt napjaihoz repûle vérzõ~emlékem, keserûn nyögé
1553 4 | elhervadt tetemem Mennyei része csak~csendedben susogó Geniusod
1554 8 | énekét mohon kapom.~Lassún reszkete~flótám szellete~ a levegõ~
1555 24 | elszórt~a négy szélre ki, reszketõ kezével.~Úgy van, por! rebegém
1556 19 | Özvegyed bájos siralmát -~részt véve érzém fájdalmát -~Akkor,
1557 21 | héjába (hullt könnye a fûbe~részvételt varázsolt minden szirtszivûbe)~
1558 8 | mint locspitol~ a Réteknek friss erek.~Csak a Falevél~
1559 13 | közûl, midön~a szép Nap rezegé magát~bús könnyemben elébe!
1560 24 | zokogta - csillog~fáklyáúl rezegõ ezernyi csillag -~s a harmat
1561 10 | ezüstös arculatod förd~ rezgõ tetején.~ Fördj! fördj
1562 18 | szánakodó~hanggal nedvért rimánkodó~szúnyogsereg csapódozott~
1563 10 | akkor ollyan igen kész~ ringatni vele.~ Neked piheg hálát~
1564 19 | ezt lelem:~ „karjai közé rogyok” sat.~~
1565 18 | eltûnt minden - alom~közé rogyott a szorgalom -~elaludt a
1566 19 | mosolyogva~szokott enyhelyedre rogyva -~hol hozzád törvén, a görbe~
1567 4 | fényes mostaniján; s vak rohanással üt~vázképére sebet Fõ Aranyistenén.~
1568 18 | vergõdnek!~Te, a vak Reménnyel rokon~érzéssel, a sírdombokon~
1569 23 | égõ szemed~virúlt Reményem~rózsáiban fered~ már könnyezem.~
1570 20 | szerencse~folyton öntse~ rózsáit öszvényeden,~elégedés~vezéred,
1571 16 | örömöt mellyik hoz.~Lehúllt a Rózsalevél~ tavaszi ágárol~ súgár
1572 22 | itt elválik az ösvény!~Rózsaújjakkal fedi fel varázsit~visszaemlékem
1573 18 | maradt voltod éke~betegen sajgó emléke:~ az idõ befedezett.~
1574 19 | karjai közé rogyok” sat.~~
1575 3 | elcsendesedésimben! - -~ Te, kivel a Schillereket~ csodálván, a hét egeket~
1576 19(2)| A tudvalevő Schöne Minka nótájára~
1577 Inc | Scribat carmina circulis Palaemon~
1578 1 | képedet a Józan elesmeri,~a sculpsit kimarad, mint az Ajánlat
1579 4 | rohanással üt~vázképére sebet Fõ Aranyistenén.~Benned
1580 2 | ki kiáltja, szép~Bölcs, segedelmedet.~Hisz nem is én vagyok~csak
1581 14 | két kart fûzve egymásba~sejtek ollykor egy hajnallott~
1582 14 | ez alakot,~s fájdalmimbol sejtem abban~ nyíllal a gyilkos
1583 19 | országát feléd kitárva~látom a semmiségen túl,~Dics-oltárod miképpen
1584 20 | Éden.~Minden reggel~víg sereggel~ játsszon a Nap súgára~(
1585 15 | Természet!~szép Anyja a belõled serkedezõ cseppeknek.~Esméri kellemed
1586 21 | szép álmainak.~Oh, Betti, serkenj fel! mosolyogj éretted~síró
1587 8 | fényt lebbentõ~ pont serkentõ~ dallára várt a berek;~
1588 18 | megállván, mosolyg, a tarkán~setétedõ felyhõk alatt~mint fütykéli
1589 4 | kent viperák mérgeitöl - siess!~szánjál el nekem egy hûlt
1590 7 | képezet! egykor~ csillagokat sietél egybeölelni - mi lett?~Dölfös
1591 24 | hová nyúgodalomra vágy sietni~minden Bús - rabigát nevetni-vetni~
1592 6 | Múlt! Elraboltatott~vagyon! sietve az~öröknek éktelen~nagy
1593 11 | csak a könny mutatja e sikamon~ arcámon.~Ah! ha magad
1594 17 | elfeketûlt döledékkel~csak a siket estveli csend tyütyürékel.~
1595 4 | csalogánydallal elõttem itt~egy símúlt kebelû Próteus is veszélyt,~
1596 6 | Többé egy Irgalom-~kéz sincs, hogy a lejárt~órát megént
1597 24 | az Idõ, s sorát kimérte.~Sír-csend közbe magam merõ szemekkel~
1598 19 | a kesergõ~Özvegyed bájos siralmát -~részt véve érzém fájdalmát -~
1599 10 | Hold!~még az Est leesett siralmit is a fû-~szálakon lebegik
1600 24 | valamelly Kicsinyje fúlánk~sírására felébredett Anyának.~A szomszéd
1601 12 | hajlékok: -~Mint a Kisértet sírásra~ meglapúlt setét liget~
1602 24 | ezernyi csillag -~s a harmat siratá keserve rajját.~Fáradt csend
1603 11 | esthajnal könnyeit hullatni,~ siratni.~Fásult létemben mártír
1604 19 | szívreható~jajjoddal párod sirató~gerlice! hisz az altató~
1605 11 | Kérdés~Sírbeli csend a nyúgalom rám nézve.~
1606 18 | Reménnyel rokon~érzéssel, a sírdombokon~mint az árnyék múlatsz -
1607 5 | által téged~ boldogságom sírhalma,~hová szebben reménylt véged~
1608 21 | Egy Könny~(Betti sírhalmára)~Még nem dölt le a Nap locsos
1609 23 | Nézd meg, Molli - gyepes~ sírhalmomat!!!”~~
1610 10 | temetõ kereszti között egy~sirhalom tetején szülõi után El-~
1611 23 | velem~ egyezhetetlen -~azt sírja kebelem~ mind szûntelen.~
1612 10 | óhajt~ hûs pázsitom is.~ Sirján szerencsémnek~rád tekéntek
1613 24 | cinterenyjeink el-~korhadt Sírkövi (Lélek-Össeinkkel)~függeszték
1614 21 | serkenj fel! mosolyogj éretted~síró Geniusod szemébe! helyetted~
1615 7 | kiejtett~ nem szava feltátott sírodig elkanyarít.~~
1616 21 | télizöld, egy szál nefelejcs sírodra~tõlem, töltse ki az éveket,
1617 16 | már a remény,~ és ha sírok, csak a~ visszhang jajdúl
1618 21 | ernyében e sík lapon.~Egy új síron nyugvó új Emlékfedezet~mellöl
1619 16 | mint Holtra borúlt~ egy Sírónak csendes~ fájdalmain, a
1620 23 | Erdõ szûz éjele,~ nem sírta álmom párnám tele.~S most,
1621 4 | Magány!~Hozzád tündökölõ sírüregéböl az~elmés Balgatagok dühzajogásinak!~
1622 18 | tetejéig elpirított -~könnyû sohajjal hagyított~ mindent el -
1623 10 | hökkent fiának.~ Téged sohajt a Meg-~tévelyedt. Tereád
1624 24 | fürtivel a poros mohánál.~Sóhajtám: te ki vagy? s vadon szemével~
1625 14 | itt rezeg le arcámon~s sohajtás közbe’ köszön e~ Kegyetlen
1626 8 | midõn az ajtó~nyílván, sohajtó~ sarkán, verõ~ szivem
1627 4 | kegyök felett~a Mennyekre sohajtsz: ördögöt intnek elé.~Ártatlan
1628 24 | nyögé az érzõ~szív: Mollim sohasem mosolyga nékem!~~.oOo.~
1629 22 | Megelégedésre~tûnjön e Nap fel sokat! a szerencse~társad, ösvényed,
1630 13 | csalá~ingerkedve magára. Ah!~sokszor néze Leselkedõm~onnét, a
1631 10 | csillogós csecsemõk ezernyi sorának!~ nyújtsd dajkakarod!~
1632 24 | leszegte~a Göncölyt az Idõ, s sorát kimérte.~Sír-csend közbe
1633 5 | reménylt véged~ gördité a Sors-alma.~Itt - hol éltem örömeit~
1634 24 | Molli jutott eszembe, s sorsán~búsongó kebelem rebegte
1635 23 | e Vágy véget talál,~ s sorsod öröm lesz, enyim halál,~
1636 16 | örömömnek.~Mint irigylem sorsodat~ árván nyögdécselõ~
1637 16 | Rózsalevél~ tavaszi ágárol~ súgár törsökömnek.~Szent Idõ,
1638 10 | ált’ ez özönt!~ És hogyha súgárid~fáradott maradéka majd aluvó
1639 17 | Lap!~Tövében elégve a déli sugártol~az õsz levelecske pörögve
1640 23 | Lelkem Veled repes,~ súgván e szómat:~„Nézd meg, Molli -
1641 15 | látásátol~ víd szemét:~ A sújtott szerencsétlen~megnéz, megesmer,
1642 10 | agyveleje.~ Téged teként sújtva~a szigor temetõ kereszti
1643 18 | szúnyogsereg csapódozott~feléje a sûrû bozót~ közûl, enyhítni
1644 13 | véletlen midön egy bokor~sûrûjéböl ölébe döl~játszó csalfa
1645 10 | játszi álma közé varázs susogással,~ hogy érte folyott. ~~
1646 4 | Mennyei része csak~csendedben susogó Geniusod legyen:~könnyem
1647 3 | Napnyugot~ Zephire igy susogott:~ a Lélek nem változik.~~
1648 24 | boldogabb vidéket~óhajtó kebelem susogta: Béket~végy hült szívem!
1649 18 | hogy rajta még fordítson:~szabadon lepkedett széjjel,~napot
1650 24 | hamvainak kinõve) Hõsök~elhúllt száji helyett nyögött fel a Föld.~
1651 4 | e vég uzsoráinak.~Mérges szájrol ered csókja Baráti Név-~
1652 22 | jár karon a keservvel,~itt szakad ketté ezek öszvefûztén~bennem
1653 16 | másikhoz,~s menten nézi szaladó~ csillagit a lélek,~
1654 10 | leesett siralmit is a fû-~szálakon lebegik feléd enyelegve~
1655 19 | Feléd akartam haladni~számos koszorúdhoz adni~még egyet,
1656 21 | Geniusodnak is kedves emlékében~számossakat élsz még az élet körében,~
1657 20 | változik - midõn~Élet s Halál~számot talál~ vetni a hosszú
1658 19 | Dics-oltárod miképpen gyúl.~Számtalan koszorú rajta,~mellyet Pannónia
1659 18 | fûsûlé hosszú haját;~a körûle szánakodó~hanggal nedvért rimánkodó~
1660 4 | viperák mérgeitöl - siess!~szánjál el nekem egy hûlt üreget;
1661 21 | számodra~ mellyeket nem szánt a sors:~Geniusodnak is kedves
1662 1 | kinek a balta kezébe vár.~Száraz képedet a Józan elesmeri,~
1663 7 | melly még egy Pegazus szárnyait is nevetéd.~Oh hol vagy
1664 4 | Benned Lelkemet én mennyei szárnyakon~látom mostanim és kellemetes
1665 21 | lengéssel tettek a Zephirek~szárnyokrol le egy szép Geniust a nyírek~
1666 4 | Kalibám nádtetejére pörg~szárúlt gallyairol a leesett haraszt,~
1667 11 | közepette lángol a vad~ nem szavad.~Homályos szemem függesztvén
1668 9 | is csak~néha egy nyájas szavadat ki tudta~ csalni, kegyetlen!~
1669 4 | kellemetes jövõm~igért boldogulás századi karjain:~üdvösség mosolyog
1670 24 | menének.~Akkor, mint valamelly százados Kisértet,~hogy ment, láttam,
1671 21 | mosolygón lett véged~ jut szebb virágzásához;~midõn Anya
1672 5 | boldogságom sírhalma,~hová szebben reménylt véged~ gördité
1673 14 | mennyeiség~ lehelete árjain!!!)~Szédûlve ezen szótalan~ Képnek
1674 18 | fordítson:~szabadon lepkedett széjjel,~napot álmodozott éjjel,~
1675 14 | semmi ó~leple; s ha nézem, széjtoszlik~ vele is az embrió.~Ottan
1676 4 | levelek húlltok az õszi szél~hangjával csevegik sírba
1677 14 | levelek~ közt a forró Est szele.~Elhalva vesz a szem fénye~
1678 4 | ne Facsaróihoz -~a zordon szeleken. Széles ez a világ!!!~~
1679 4 | Facsaróihoz -~a zordon szeleken. Széles ez a világ!!!~~
1680 8 | Lassún reszkete~flótám szellete~ a levegõ~ közt lebegõ~
1681 8 | felett tenyészett~ balzsam szellõ-~ ártol tellõ~ Mejjem
1682 12 | el az egymásra~ pergõ szellõt, melly üget:~éntõllem is
1683 24 | nyögéssel elszórt~a négy szélre ki, reszketõ kezével.~Úgy
1684 4 | kik csak könnybe borúlt szembe’ lelik fel a~nagyságok tükörét,
1685 21 | mosolyogj éretted~síró Geniusod szemébe! helyetted~ add nekem
1686 23 | Míg ennyi kellemet~játszó szemeddel~oh, Molli! szivemet~ nem
1687 3 | te~ felõllem?~ha néha szemeidbe tûn~ a szép Nap kelete:~
1688 24 | melly palástol -~Megkábúlt szemeim hideg tüzének~pályáját tova
1689 18 | elhervadt kellemek~képeit keresõ szemek~ elõtt gyengén hajnallik!~
1690 24 | Sír-csend közbe magam merõ szemekkel~nézék el szigorú kerûletemböl,~
1691 11 | nem szavad.~Homályos szemem függesztvén lombra~ egy
1692 9 | Lányka, még most is ragyog a szememben~szíves emlékem keserûn tolongó~
1693 20 | Kedves,~vedd jól, nedves~ szememböl, végtisztemet;~Ott örökké~
1694 14 | vérvámon.~Midön ismét a szememnek~ nedvében elõttem áll,~
1695 15 | kellemi látásátol~ víd szemét:~ A sújtott szerencsétlen~
1696 24 | Sóhajtám: te ki vagy? s vadon szemével~nézett rám - lehajolt a
1697 21 | vagy vond rád örökre szent Szemfedeledet,~ne játszd ki utánnad rebgõ
1698 24 | Óceánba dallva~nyelt Nap szemfedelének íres alján.~Gyászkürt hely’
1699 4 | Ébredtétöl egész béragadó szemig~õröngésiben ott tapsol az
1700 14 | A Képzet~Merõ szemmel, mint egy halott,~ két
1701 19 | hunyj, Zephír-sereg! -~Szenderedj el szívreható~jajjoddal
1702 19 | hisz az altató~ nesz is szendereg. -~~D. T. J. ***hoz~...............~(
1703 19 | Álom, álom, szép lepleddel~szendergõ Kedvesem fedd el!~én, míg
1704 16 | zaj szûntére~ majd új szendert kezd elõ,~s a régen bemohosult~
1705 11 | Véremben könnyimtöl elolt szének~ csendének~hideg közepette
1706 4 | Telem~jöttét - tárt temetõm szenteli Istenem -~a végtort üli
1707 21 | Betti, Betti, neked jónak - szentnek kellett~lenni, hogy Kedvesed,
1708 14 | áldozatjává teve.~Oh te szép Kép! Szerafinja~ a Mennynek! Fényes alak!~
1709 4 | kény szerént -~kalmárként szereik becsbetevésivel:~Felmetszik
1710 13 | Láva futásaként~a kinzó szerelem lepne is.~És nyúgodt vagyok
1711 8 | hallván, egy ágon~ két szerelmes~ madár kell’mes~ énekét
1712 9 | gyöngye: mért a sors hogy ezen szerelmet~ igy letapodta?!~Olly
1713 24 | kormos~kéményen panaszolkodó szerelmét.~Elvált bennem az Élet a
1714 10 | hûs pázsitom is.~ Sirján szerencsémnek~rád tekéntek ezen magánybol
1715 15 | víd szemét:~ A sújtott szerencsétlen~megnéz, megesmer, érez is;
1716 4 | Kertésznek - egész Nemzeti kény szerént -~kalmárként szereik becsbetevésivel:~
1717 18 | készülõ,~elmaradt párját szeretõ~esdekléssel nézegetõ~Madárka -
1718 19 | de egy mennybeli~érzéssel szeszedtöl teli!~Képzelõdésemnek árva~
1719 10 | Téged teként sújtva~a szigor temetõ kereszti között egy~
1720 21 | emlékednek,~ahányszor a napnak szikrái erednek~ aludni a tengerbe.~~
1721 8 | nedvét;~s a magát rázó~Napba szikrázó~ térünk földe~ locskos
1722 7 | hol vagy keccsel teljes szilaj indulatimnak~ hasztalan
1723 10 | kivonja magát, s le-~ rogy színed elõtt.~ Ott a liget híves ~
1724 4 | Isten, az egy magam.~Nem szinlel csalogánydallal elõttem
1725 18 | grádicson.~A Kelet örömöt, szinte~mint az Alkony, egyképp
1726 8 | Igy álltam én itt,~szivem szirénit~ mind-mind jobban~ gyújtván,
1727 8 | néma jellel~ egy szirti boltozatot;~de bájjal telve~
1728 21 | részvételt varázsolt minden szirtszivûbe)~ véste be nevét s - Bettit:~
1729 11 | szúnyog.~Sír a berek, lankadt sziszergéssel~ nem kés el~az esthajnal
1730 19 | Kedvesem fedd el!~én, míg sziszerre gerjedel,~ néki bókolok:~
1731 10 | Szerencse ölébe’ szunnyadozó sziv~hál’adatja - midön kivonja
1732 4 | ered csókja Baráti Név-~sziv-kalmárainak, s szent öleléseik~közt
1733 17 | elme~(kicsalva eként)~ki, szive szerelme,~Ki így kiteként!~~
1734 15 | hogy teremtni tudsz csak sziveket: orvossává~ lenni nem!!!~~
1735 24 | Õ, Õ - nyomdokival komor szivének,~csak most szûlt Zephirek
1736 9 | most is ragyog a szememben~szíves emlékem keserûn tolongó~
1737 19 | Zephír-sereg! -~Szenderedj el szívreható~jajjoddal párod sirató~gerlice!
1738 12 | míveikkel.~Haj! itt hogy ég! az szörnyeteg,~ Tirán az, ki ezt tette???~
1739 19 | nyár-éjjeli szellõ,~térj ki szõke fürti elõ’ -~ hunyj, Zephír-sereg! -~
1740 19 | téged mutat, mosolyogva~szokott enyhelyedre rogyva -~hol
1741 2 | segíts!~Jaj, de kihez, s ki szóll?~Engemet egy se tud,~élek-e,
1742 18 | ütvén, majd takarodóra~ szólt az estveli harang -~akkor
1743 23 | Veled repes,~ súgván e szómat:~„Nézd meg, Molli - gyepes~
1744 13 | vakmerõn~bírására, sem Édeni~szomjúh’zott gyönyörért - soha!~
1745 24 | Futamúlt az éji felhõ,~a zászló szomorún nyikorg tetõnkön,~és elhulladozó
1746 24 | sírására felébredett Anyának.~A szomszéd Fedelén zajogva, elmét~bódító
1747 11 | mondod halandónak,~ állj szónak:~hol az az Isten ki engem
1748 18 | minden - alom~közé rogyott a szorgalom -~elaludt a varázs, s bele~
1749 14 | árjain!!!)~Szédûlve ezen szótalan~ Képnek hajlok ölébe,~
1750 1 | mint az Ajánlat is;~hisz’ szükségtelen a nyalka cikornya, ha~éppen
1751 16 | kevesel.~Keccsel teljes szülemény,~ de (mint az éjtszaka)~
1752 14 | búcsúzó látással:~pedig leng a szüleménye~ elõtte mosolygással:~
1753 10 | között egy~sirhalom tetején szülõi után El-~ érzékenyedett.~
1754 13 | csupa szent vala:~ámbár szüntelen e velem~játszó Képezetem
1755 4 | magát csak maga könnyezi.~A Szûlõk, mikor a lelkek alig libeg~
1756 24 | komor szivének,~csak most szûlt Zephirek törölgetének~hószín
1757 14 | elválsz.~Rezeg - rezeg - mind szûnetlen -~ a növõ könnycsepp között~
1758 16 | szent Kéz fél világot~ szunnyadásra biberész,~hol ésszel érhetetlen~
1759 10 | tömjénz~a Szerencse ölébe’ szunnyadozó sziv~hál’adatja - midön
1760 23 | azt sírja kebelem~ mind szûntelen.~ Majd, majd ha e Vágy
1761 16 | elálmosult~ Táj e zaj szûntére~ majd új szendert kezd
1762 11 | csak, mint dunnyog~ a szúnyog.~Sír a berek, lankadt sziszergéssel~
1763 8 | közt lebegõ~ táncin a szúnyogoknak;~s a majd felzendûlt~prücskök
1764 18 | hanggal nedvért rimánkodó~szúnyogsereg csapódozott~feléje a sûrû
1765 19 | nesz is szendereg. -~~D. T. J. ***hoz~...............~(
1766 16 | Midõn az elálmosult~ Táj e zaj szûntére~ majd új
1767 8 | Falevél~s a Kunyhófedél~ ama tájon~ a lapályon~ hullatá
1768 18 | zivatar~ellen oltalmazva takar~ Ház mohos héjazatot.~~
1769 24 | az álom-érte~Lét hives takaró alatt nyöszögte~jõvõ reggeli
1770 18 | zokogó Toronyóra~ütvén, majd takarodóra~ szólt az estveli harang -~
1771 5 | örömeit~ minden bokron találám,~s a Teremtés kellemeit~
1772 4 | a pénzes Gaz elõtt tárva találni; de~a pénzetlen Igazt meg
1773 4 | Minden törzsök elõtt állva találom az~oltárt, a hidegen tündökölõ
1774 1 | édesem -~nem sok kémre találsz - s Úti Levéllel is~megkommant,
1775 18 | könnycsepp ragyogott~szemében, ha tán elrogyott~ Vére sírba
1776 8 | levegõ~ közt lebegõ~ táncin a szúnyogoknak;~s a majd
1777 7 | hasztalan izzadozó mennyei Tantalusa?~Nemde világok - Idõk -
1778 1 | hisz’ már a Magyar elnyelni tanúlt fanyart.~~
1779 24 | Ott álltam, közepén azon tanyának,~hová nyúgodalomra vágy
1780 4 | béragadó szemig~õröngésiben ott tapsol az Oktalan~fényes mostaniján;
1781 19 | mellyet Pannónia hajta~tapsolva lengõ fürtödre -~Istenné
1782 22 | ömöl csak öszve szivemben!~Tapsom együtt jár karon a keservvel,~
1783 21 | csontember egy kis gödröt tára,~ már nincs könnynél egyebe.~
1784 4 | áldozá.~Még mások, kiket a tarka szerencse csak~mintegy alva
1785 18 | sarkán~megállván, mosolyg, a tarkán~setétedõ felyhõk alatt~mint
1786 22 | Nap fel sokat! a szerencse~társad, ösvényed, jelened, jövendõd
1787 1 | majom.~Gördûlj hát, ha magad társaid ékein~elszégyenleni nem
1788 21 | hely, hol vagy, útálót~nem tart - esmeretlen esmerõssé vál
1789 8 | gyújtván, Jobban~ tartva levett kalapom;~s az imádságon~
1790 4 | Isteneiknek, és~a pénzes Gaz elõtt tárva találni; de~a pénzetlen
1791 4 | végtort üli a bétemetett Tavasz.~Oh szent, drága Magány!
1792 16 | Lehúllt a Rózsalevél~ tavaszi ágárol~ súgár törsökömnek.~
1793 20 | te! szerelme~ az örökös tavasznak -~csend és béke~egy gyermeke,~
1794 4 | meghala már nekem.~Elhervadt Tavaszom Tölgyöm alá siet,~hol csendes
1795 19 | melly esmérten elõttem áll -~Távol Lét! de egy mennybeli~érzéssel
1796 19 | öledbe,~Árnyék-pólyád közé tedd be,~olvaszd fel lehelletedbe~
1797 14 | reményemnek -~mikor látlak én tégedet,~ melly mindég elõttem
1798 10 | Sirján szerencsémnek~rád tekéntek ezen magánybol elázott~arccal -
1799 13 | elõtt szeme,~szent arcája, tekéntete,~kármín ajkai, angyali~létében
1800 4 | a pénzetlen Igazt meg se tekénti a~koldús, adni ki kész Mennyet
1801 4 | hangjával csevegik sírba vivõ Telem~jöttét - tárt temetõm szenteli
1802 18 | Hogyan egy Lány a Tó mellett~telepedvén a kedvellett~mosásra választott
1803 22 | 1818~Öt telet nyelt már el az õsz Enyészet,~
1804 13 | mint egy Kedvese csókiba’~telhetlen csupa elbujúlt~Nyájõr a
1805 19 | mennybeli~érzéssel szeszedtöl teli!~Képzelõdésemnek árva~országát
1806 8 | balzsam szellõ-~ ártol tellõ~ Mejjem elnehezüle;~
1807 17 | égi világbol alélt szeme tellve~fut Órionok kebelébe lövellve -~
1808 8 | szirti boltozatot;~de bájjal telve~kezem emelve~ egy helyt
1809 23 | mellyet két szép szem sírba temet?~Nyugalmam, Életem~ víg
1810 24 | alján.~Gyászkürt hely’tt temetési pompa jajját~az éjféli harang
1811 4 | vivõ Telem~jöttét - tárt temetõm szenteli Istenem -~a végtort
1812 16 | teremtmény, e rendes~ Temetõn magam nyögök,~s múlnak,
1813 12 | óráján~ a lebbenõ árnyékok~temetõnk õsz kápolnáján~ tolódnak,
1814 1 | csupa egy ormos Egyiptomi~Templómmal vetekedsz, melly arany és
1815 21 | szikrái erednek~ aludni a tengerbe.~~
1816 6 | az~öröknek éktelen~nagy tengerébe folyt.~Többé nem pök a Chaos~
1817 8 | A szép Természet~felett tenyészett~ balzsam szellõ-~ ártol
1818 13 | szerelmese.~S látásába, tenyésztem én~csak, mint üdvözülésre
1819 10 | az elrabolt Napot - a ki-~tépetett csemetét - reménye reád!
1820 13 | mellyhez könyörögni le-~térdeplék egyedûl - az is~lengõ barna
1821 10 | sohajt a Meg-~tévelyedt. Tereád esenkedik a Nap~tûzvilága
1822 18 | a setét völgyön~csacsogó terebély tölgyön~ vetett fészkén
1823 1 | Elõbeszéd~nélkül járj idegen Téreket, édesem -~nem sok kémre
1824 5 | minden bokron találám,~s a Teremtés kellemeit~ egy kis hangyán
1825 14 | van hamuvá tüzelve~ egy Teremtésnek vége!~Itt meghalni - élvén
1826 16 | akkor én nyomorúlt~ teremtmény, e rendes~ Temetõn magam
1827 15 | örvend (nem lát).~Ah, hogy teremtni tudsz csak sziveket: orvossává~
1828 14 | meg-meg elszáll.~Én vagyok a teremtõje;~ mégis Istenem leve:~
1829 21 | Szent! nem fog a föld téged~terhelni, jó Lélek! mosolygón lett
1830 19 | híves nyár-éjjeli szellõ,~térj ki szõke fürti elõ’ -~
1831 15 | A Természethez~ Melly szép vagy te, Természet!~
1832 4 | kész Mennyet egyébbaránt.~A Természeti Rény hamvaiban se van,~élõ
1833 8 | magát rázó~Napba szikrázó~ térünk földe~ locskos zölde~
1834 4 | megszabadúlni vélt,~bûzhödt testi felett a Maradék - kacag.~
1835 18 | haldokoló~vidéken végig a Folyó~tetejéig elpirított -~könnyû sohajjal
1836 17 | bajait kilehellve~a megmerült tetem, ajk, szava, nyelve,~egy
1837 4 | megpihenés után.~S elhervadt tetemem Mennyei része csak~csendedben
1838 11 | a nyúgalom rám nézve.~ Tetézve~tölt bé az Örök átka felettem,~
1839 24 | zászló szomorún nyikorg tetõnkön,~és elhulladozó cserépdarab
1840 19 | lengõ fürtödre -~Istenné tett illy idõdre! -~Istenné (
1841 21 | hogy bágyadt lengéssel tettek a Zephirek~szárnyokrol le
1842 14 | biztos közlõje~ áldozatjává teve.~Oh te szép Kép! Szerafinja~
1843 6 | szív Reménye! ládd,~mivé tevél! Jövõm~tükrébe’ nem lelem~
1844 10 | fiának.~ Téged sohajt a Meg-~tévelyedt. Tereád esenkedik a Nap~
1845 19 | egyet, kicsinyt, számodra~tévén buzgón zsámolyodra:~Akkor
1846 12 | hogy ég! az szörnyeteg,~ Tirán az, ki ezt tette???~Nem,
1847 10(1)| köntösbe öltözött Leány képében tisztelték.~
1848 13 | megmennyeisíteni.~Olly csendes vala tisztesen~égõ indulatom tüze,~mint
1849 18 | örömeit így eléltem~alig tizenötöd éve -~az Eget s Napot kivéve~
1850 21 | gyászos napodon,~ hogy ennél többem nincsen:~ne útáld meg ezt,
1851 4 | kabalák viszik,~majmok, tökkelütött balgatagok - gazok,~kik
1852 4 | nekem.~Elhervadt Tavaszom Tölgyöm alá siet,~hol csendes Kalibám
1853 18 | völgyön~csacsogó terebély tölgyön~ vetett fészkén hogy ül
1854 11 | nyúgalom rám nézve.~ Tetézve~tölt bé az Örök átka felettem,~
1855 4 | csak maga hasznaként~kiván tölteni, és - gyermekeid vevõk~elkábult
1856 18 | porban húzott grádicsára~ töltött Útca hányatott.~Azon két
1857 21 | nefelejcs sírodra~tõlem, töltse ki az éveket, számodra~
1858 10 | tûredelem -~ mellyel feléd tömjénz~a Szerencse ölébe’ szunnyadozó
1859 7 | Idõk - nyúlnak heverészve tömötten~ a cél közt s közted?
1860 19 | Fél-Hold tövisses súgára,~ne törj Kedves arcájára;~minden
1861 24 | csak most szûlt Zephirek törölgetének~hószín fürtivel a poros
1862 16 | tavaszi ágárol~ súgár törsökömnek.~Szent Idõ, hová levél?~
1863 10 | tornyozatot leverve ha ált’törsz -~üdvözölve köszönti jöttödet
1864 14 | Remény vággyal tele~csörtet - törtet - mint levelek~ közt a
1865 19 | enyhelyedre rogyva -~hol hozzád törvén, a görbe~ágocskák közt,
1866 4 | Parthenopék szeme.~Minden törzsök elõtt állva találom az~oltárt,
1867 17 | kifestve -~be hûlt ez a Lap!~Tövében elégve a déli sugártol~az
1868 19 | gyenge gondjait -~Fél-Hold tövisses súgára,~ne törj Kedves arcájára;~
1869 22 | Bálinthoz~(Neve napjára s tõle való búcsúvételre)~
1870 21 | egy szál nefelejcs sírodra~tõlem, töltse ki az éveket, számodra~
1871 4 | véredet add nekik.~Igy tolják nyomorúlt emberi fajzatok~
1872 10 | ált’:~ ah, csak csupán tõlled~várja vissza az elrabolt
1873 12 | temetõnk õsz kápolnáján~ tolódnak, s nyög hajlékok: -~Mint
1874 9 | szememben~szíves emlékem keserûn tolongó~gyöngye: mért a sors hogy
1875 19 | görbe~ágocskák közt, esik tõrbe~a nyájjal dalló magadat~
1876 8 | Tőrbeesésem~Visszagondolás~A záporesõ~
1877 8 | még csak egy orkán~visító torkán~ se volt büszke~ úgy
1878 10 | majd - ollykor a küzdõ~hói tornyozatot leverve ha ált’törsz -~üdvözölve
1879 16 | Órája megkondúl~ a várbeli Toronyban,~s az éjféli csendpompáknak~
1880 18 | várna) kése,~s a zokogó Toronyóra~ütvén, majd takarodóra~
1881 24 | szemeim hideg tüzének~pályáját tova cinterenyjeink el-~korhadt
1882 4 | Próteus is veszélyt,~nem tréfálja meg itt ájtatos’ágomat~hátamnál
1883 19 | kertednek ernyében,~hol varázsló Tryposzod áll,~mellyröl egész Haza
1884 24 | íres alján.~Gyászkürt hely’tt temetési pompa jajját~az
1885 2 | ki szóll?~Engemet egy se tud,~élek-e, vagy halok.~El
1886 24 | Elvált bennem az Élet a Tudástol -~édes Molli jutott eszembe,
1887 2 | hever;~majd hogy idõvel azt~tudd: ki kiáltja, szép~Bölcs,
1888 6 | elõmbe báj-~színt, bizni nem tudó~Reményem elvakúlt.~Reája
1889 15 | lát).~Ah, hogy teremtni tudsz csak sziveket: orvossává~
1890 10(1)| őseink imádván a Holdat, nem tudták, mellyik Nemben légyen:
1891 19(2)| A tudvalevő Schöne Minka nótájára~
1892 10(1)| Emlékeztetem az olvasót azon tudvalévő dologra, miképpen a Kezdetbeli
1893 10(1)| minthogy éjjel járkál - tudván az Asszonyi félénkséget -
1894 4 | szembe’ lelik fel a~nagyságok tükörét, és ha kegyök felett~a Mennyekre
1895 6 | ládd,~mivé tevél! Jövõm~tükrébe’ nem lelem~én szép szemed -
1896 18 | kis párjára;~Est-játékim tündér-vára~porban húzott grádicsára~
1897 18 | arasztnyi volt világa,~mégis tündérvárba hága~ porban húzott grádicson.~
1898 17 | beéjeledõ halom oldala kékel,~tünõdve egy elfeketûlt döledékkel~
1899 13 | tisztesen~égõ indulatom tüze,~mint a hült Temetõ, az
1900 14 | jövel, kebelemnek~ add tüzed - mit kinozod?!~Mikor -
1901 10 | andalodásnak!~lankadíts le hideg tüzeddel ezen hûs~ domb fûvei
1902 8 | szivem merõ~ olvadásig tüzelé.~Az Est hallgatott,~a Fuvallat
1903 14 | üdvössége!~(Itt van hamuvá tüzelve~ egy Teremtésnek vége!~
1904 24 | Megkábúlt szemeim hideg tüzének~pályáját tova cinterenyjeink
1905 10 | bogárka az éjben,~melly tüzet vet amott az elmaradott
1906 10(1)| Innét lett, hogy két nemet tulajdonítottak neki, és egy férjfi köntösbe
1907 14 | meghalni - élvén mindég~ e Tûnemény karjain -~megfúlni e mennyeiség~
1908 22 | azért vígan! Megelégedésre~tûnjön e Nap fel sokat! a szerencse~
1909 16 | kedvezõ Kegyelem:~el is tûnt már a remény,~ és ha
1910 10 | mellyben alélgat~ a tûredelem -~ mellyel feléd tömjénz~
1911 4 | gyermekeid vevõk~elkábult Atya, tûzindulatod felett,~hogy csókért örömöd -
1912 10 | Tereád esenkedik a Nap~tûzvilága vegyes zajába’ kifáradt~
1913 17 | csak a siket estveli csend tyütyürékel.~Elbódit az Alkony,~elömlik
1914 4 | boldogulás századi karjain:~üdvösség mosolyog nékem örökre itt.~
1915 14 | ölelve,~ rogy szivem üdvössége!~(Itt van hamuvá tüzelve~
1916 19 | csekélységemet~felejtvén, üdvözletemet~hozzád emelném, Klavírod~
1917 10 | nyújtsd dajkakarod!~ Légy üdvözölt szép Hold!~téged alkota
1918 10 | tornyozatot leverve ha ált’törsz -~üdvözölve köszönti jöttödet a fényt~
1919 13 | tenyésztem én~csak, mint üdvözülésre ment~Õsinknek kara Istenünk~
1920 12 | pergõ szellõt, melly üget:~éntõllem is keservemben~
1921 4 | szenteli Istenem -~a végtort üli a bétemetett Tavasz.~Oh
1922 4 | Hozzád, kellemetes gyászban ülõ Magány!~Hozzád tündökölõ
1923 18 | csemete,~mellyet kis kezem ültete,~mint két nagy fa a zivatar~
1924 9 | szívem fogod-é? ha benne~ültetek (jajjal) deli gyilkosomnak~
1925 18 | rabjának a rab;~s ha majd ümmögni a béka~elkezdvén, hosszú
1926 18 | választott gyepre,~ott a másnapi Ünnepre~ fûsûlé hosszú haját;~
1927 17 | az õsi határtol.~Csak egy üreg ásít~csak a liget int,~csak
1928 4 | szánjál el nekem egy hûlt üreget; rebeg~elbágyadt kebelem
1929 20 | gyermeke,~ kinél búk s ürmök asznak!~A szerencse~folyton
1930 8 | se volt büszke~ úgy egy üszke,~ hogy megsemmisitene.~
1931 4 | mostaniján; s vak rohanással üt~vázképére sebet Fõ Aranyistenén.~
1932 18 | kése,~s a zokogó Toronyóra~ütvén, majd takarodóra~ szólt
1933 14 | fényt az elkábulásba.~Ugyan mi az? El-elfoszlik~ elõlle
1934 24 | rabigát nevetni-vetni~Úr a Pórral ölében egy anyának.~
1935 10 | enyhü oldala mellett~álmot urbikoló kis Gerlicehím a~ szûk
1936 10 | vet amott az elmaradott út~ hökkent fiának.~ Téged
1937 1 | elszégyenleni nem gondolod útadon.~Gördûlj Elmegyümölcs! bárha
1938 21 | ennél többem nincsen:~ne útáld meg ezt, a hely, hol vagy,
1939 21 | meg ezt, a hely, hol vagy, útálót~nem tart - esmeretlen esmerõssé
1940 21 | Szemfedeledet,~ne játszd ki utánnad rebgõ Kedvesedet~ hunyj
1941 18 | húzott grádicsára~ töltött Útca hányatott.~Azon két kicsiny
1942 1 | nem sok kémre találsz - s Úti Levéllel is~megkommant,
1943 1 | E Verseimhez~Gördülj útra Gyümölcs! minden Elõbeszéd~
1944 4 | zokogásikon~is örvendenek e vég uzsoráinak.~Mérges szájrol ered csókja
1945 11 | hideg közepette lángol a vad~ nem szavad.~Homályos
1946 14 | belõlem a lélek,~ s a Remény vággyal tele~csörtet - törtet -
1947 13 | kissé ízleli álmait:~ámbár vágyaim olly mohok,~mint a fergetegek
1948 7 | közt s közted? vak Here - Vágyakodás!~Gyermeki bábok után kacsalódó
1949 16 | levél?~ melly virgonc vágyárol~ jeles vagy örömömnek.~
1950 24 | kebelem rebegte gyorsan~vágyát a levegõbe, melly palástol -~
1951 6 | jövend.~Múlt! Elraboltatott~vagyon! sietve az~öröknek éktelen~
1952 18 | pajtás, egy alma~egész vagyona, s hatalma~ már új diszbe
1953 15 | közt eltéveszt,~a kellem vakitja léted kellemi látásátol~
1954 14 | abban~ nyíllal a gyilkos vakot.~Oh a vágy forró özöne~
1955 21 | tart - esmeretlen esmerõssé vál ott -~ túl minden gát-bilincsen.~
1956 22 | itt! Te Bálintom, Te valál! megengedj:~csalfa kecsekkel
1957 18 | Hatalomszó nemi~ki nem írtnak, valamíg az~eltûnt Örömöknek igaz~
1958 18 | telepedvén a kedvellett~mosásra választott gyepre,~ott a másnapi Ünnepre~
1959 22 | mozoghat nyelvem erõtlen.~Itt valék Arcadia báj-ölében -~itt!
1960 22 | Bálinthoz~(Neve napjára s tõle való búcsúvételre)~
1961 18 | Férjfiúságra~(mutatván a valóságra:~ miként volt minden hamis).~
1962 21 | egy hideg angyal, jéggé vált kezével,~kitépi öléböl,
1963 6 | vége lett neki,~hogy létre változott.~Nincs lóditó erõ.~a Múltat
1964 6 | Múlt s Jövõ~csak Semmi. Hát van-é~kedves közöttök egy?~Jelenvaló,
1965 1 | megkommant, kinek a balta kezébe vár.~Száraz képedet a Józan
1966 18 | Kidölt a Tölgy, mellyen vára~a kis madár kis párjára;~
1967 10 | Endymion módon~várja kellemetes varázsidat ott egy~lanyha csókod elébe
1968 22 | Rózsaújjakkal fedi fel varázsit~visszaemlékem sok öröm-napomnak.~
1969 19 | kertednek ernyében,~hol varázsló Tryposzod áll,~mellyröl
1970 21 | könnye a fûbe~részvételt varázsolt minden szirtszivûbe)~
1971 16 | Órája megkondúl~ a várbeli Toronyban,~s az éjféli csendpompáknak~
1972 18 | repkedése~közt is (mintha várna) kése,~s a zokogó Toronyóra~
1973 8 | pont serkentõ~ dallára várt a berek;~hogy las fúvalmok~
1974 4 | mostaniján; s vak rohanással üt~vázképére sebet Fõ Aranyistenén.~Benned
1975 4 | Rény hamvaiban se van,~élõ vedreit is más piperék fedik:~egy
1976 18 | felyhõk alatt~mint fütykéli a vég-dallat~ egy aludni készülõ,~elmaradt
1977 4 | elé, akit imádhatok,~s a végboldogulás itt mosolyog le rám.~S a
1978 23 | Majd, majd ha e Vágy véget talál,~ s sorsod öröm
1979 24 | kóróbürkei közt (erõs fa-zárok~végett) egyj eleven halotti Képet.~
1980 16 | jelelve kacsint -~Midõn egy véghetetlen~ szent Kéz fél világot~
1981 14 | az enyészetbe~ (kong a véghetetlenség~rengetege) a Képzet, be:~
1982 14 | Ottan repül a világok~ véghetetlenségében -~csillagokat járok, hágok~
1983 18 | darab a haldokoló~vidéken végig a Folyó~tetejéig elpirított -~
1984 8 | locskos zölde~ mutogatta végkedvét.~Igy álltam én itt,~szivem
1985 18 | közûl, enyhítni baját.~Végre eltûnt minden - alom~közé
1986 11 | felettem,~ hogy lettem.~Végsiralmimat zokogó lantom~ zöld hantom~
1987 20 | jól, nedves~ szememböl, végtisztemet;~Ott örökké~légy Élõké;~
1988 4 | temetõm szenteli Istenem -~a végtort üli a bétemetett Tavasz.~
1989 21 | zsámolyához.~Csendes lelked, örök végvágyakodásod~(most már veled játszó víg
1990 24 | óhajtó kebelem susogta: Béket~végy hült szívem! utánna vitt
1991 10 | esenkedik a Nap~tûzvilága vegyes zajába’ kifáradt~ Bölcs
1992 10 | kármin ajkira könnyemet, s vegyesitsd be~játszi álma közé varázs
1993 13 | Nyájõr a liget ernyiben,~véletlen midön egy bokor~sûrûjéböl
1994 7 | fennrepesõ szép pillangója velõmnek?~ melly még egy Pegazus
1995 4 | sír fenekén megszabadúlni vélt,~bûzhödt testi felett a
1996 10(1)| csendes voltárol Leánynak vélték; de minthogy éjjel járkál -
1997 18 | szemében, ha tán elrogyott~ Vére sírba költözött.~Úgy játszodott
1998 4 | felett,~hogy csókért örömöd - véredet add nekik.~Igy tolják nyomorúlt
1999 11 | letúrja itt~ húrjait.~Véremben könnyimtöl elolt szének~
2000 18 | Örömöknek igaz~ fájdalmain vergõdnek!~Te, a vak Reménnyel rokon~