Menedék

Itt - hol a Tér bús homályán
   az örök éj képesül,
s a Fák alig ingó gallyán
   egy-egy alvó madár ül:
itt ölellek által téged
   boldogságom sírhalma,
hová szebben reménylt véged
   gördité a Sors-alma.
Itt - hol éltem örömeit
   minden bokron találám,
s a Teremtés kellemeit
   egy kis hangyán csodálám:
Haj! itt kell hát elszórt hajjal
   lerogynom ez oszlopnál,
mellyet egy kis Búsfûz zajjal
   pompásit a pataknál?!