Új esztendőre

 (1817)

Vidám elme
te! szerelme
   az örökös tavasznak -
csend és béke
egy gyermeke,
   kinél búk s ürmök asznak!

A szerencse
folyton öntse
   rózsáit öszvényeden,
elégedés
vezéred, és
   légyen köröd egy Éden.

Minden reggel
víg sereggel
   játsszon a Nap súgára
(mosolyogva
lépbe fogva)
   Arcád diadalmára. -

S Neked intsen
báj-bilincsen
   jõve az Alkonyodat
végsõ fénye,
hogy rabkénye
   készítse meg álmodat.

És ha majdan
e Kor hajdan-
   korrá változik - midõn
Élet s Halál
számot talál
   vetni a hosszú idõn:

Akkor, Kedves,
vedd jól, nedves
   szememböl, végtisztemet;
Ott örökké
légy Élõké;
   bár itt egy hant eltemet!!!