Könyv

 1   1|      szenteltetett~Mozsarai ropognak.~Ott áll - talpig beborítja~A dörgõ
 2   1|               veszélyében~A barátság maga áll,~Mint a habzó tengerekben,~
 3   1|            ernyejében~A hív csendes lakja áll.~Lengj e tájra, gyönge szellõ!~
 4   1|              elmerevedtek azok.~Hasztalan áll az uton váró hive friss
 5   1|                veszélyek után,~Él magyar, áll Buda még! a mult csak példa
 6   2|                  mehet a legény,~A parton áll hiában,~Sóhajtozik bújában.~
 7   2|                   engem a szép leány,~Ott áll és int hiában,~Siránkozik
 8   2|                   Szép szeretőm mellettem áll;~Mint a téjben uszó rózsa,~
 9   2|                   az õ keble,~Rubintbimbó áll felette,~És alatta az a
10   2|                         27. Az ér mellett áll egy fa~Az ér mellett áll
11   2|                  áll egy fa~Az ér mellett áll egy fa,~Szép Rózsám eljár
12   3|            fénylik hullámzó melyében.~Ott áll az ifju! s tiszta hódolatja~
13   3|                vad kor viharjai,~Merészen áll a fergeteg dühében:~Kezébe’
14   3|           Ossianisták.~Nagy feszesen neki áll a majomsereg, és a vak õsznek~  
15   3|                  éjjelez.~   Sziklaparton áll az ifju~S a sötét tengerbe
16   3|              körért eped.~   S míglen igy áll elmerülten~Álma édes titkain,~
17   3|            ringadoz.~A hajónak ormozatján~Áll egy férfi, lant kezében;~
18   3|                 sors!~Keblem titka nyitva áll:~Hattyuélted bájszövése~
19   3|           férfihoz:~„Nézd, minõ magas fok áll ott~Felségében egyszerûn,~
20   3| Csillag-koszorúzta fõvel~A virágos halmon áll.~A hajós néz sziv-dobogva,~
21   3|              reája,~S elhuny szeme, szíve áll.~   „Földbe száll, mi tõle
22   4|                   oly magosan~A hegytetõn áll, s oly magányosan~Fenyûk
23   4|                   Csak egy puszta kápolna áll ottan,~Hol szép hívem reám
24   4|               Megdermedve s kétségben ott áll,~Nem tudván, mit tégyen,~
25   4|                   gödörbe lépe -~S elõtte áll kedvesének képe:~„Te vagy,
26   4|                 tájékában~Legszebb helyen áll.~Gazda.~Az még mind türhetõ
27   4|                Késõ bánatja már;~A parton áll minduntalan,~S a hív jöttére
28   4|                  S a hív jöttére vár,~Ott áll, remény kecsegteti:~De már
29   4|             védtornya õsi hírnek,~Szótlan áll ki a vezér,~Bár feszülten
30   4|              hófuvat.~De a kedves fölötte áll.~Merõn, némán a gyász cserén:~
31   4|                  De a lantos csak szótlan áll.~„Vagy tán magasb fény ösztönöz?~
32   4|                  De a lantos csak szótlan áll,~S haragban így zúg a király:~„
33   4|                   gyújtja,~Fölnéz, s Elda áll mögötte.~„Édes zengõ, mint
34   4|                   elhagyva, õsz fürtökkel~Áll hõs Toldi. Ifjak körzik~
35   4|              boszuczélját föllelé:~Készen áll az vak dühében~Elbizottan
36   4|               védletében,~Vég perczén ott áll egy hõs;~De a hit szelíd
37   4|            lángszinétõl~Kékellõ homályban áll.~Édes illattal tele~Kél
38   4|                   a bágyadt lámpafénynél,~Áll egy szép alak fejénél,~Egy
39   4|                  Egy komor de tisztes õsz áll,~S hárfát tartva karjain:~
40   4|          földet-ébresztette~Hajnalcsillag áll felette~A vidék szép angyala.~~
41   4|               elõjõ s hitvese színe elõtt áll,~A ki nyugott s bátor lélekkel
42   4|                    Lina csodálva soká ott áll a vár kapujánál,~Fellengzõ