Könyv

 1   1|                   Végső óhajtás.~Sok gondolatokat szûl s futtat
 2   1|       Rózsaláncza szerelmünknek,~Sok örömmel telt frigyünknek,~
 3   1|       Elõttem kékelleni.~Itt hol sok szép reményekkel~Pályámat
 4   1|      Többé nem szeretek; minek a sok néma veszõdés?~   Mit tegyek?
 5   1|         Hány fiatal szivet, tele sok szép földi reménynyel~  
 6   1|       Mennyi nemes bajnok, méltó sok századot élni,~   Fénytelen
 7   1|     olyan erõs, kit meg nem dönt sok ezer kar?~   Testhalmok
 8   1|     sebét.~Gyászemlékü vidék! mi sok inség kutfeje lettél:~  
 9   1|           Pipadal.~Gyûlöljön bár sok finnyás orr,~Édes pipám!
10   2|     tovább szántok.~Pest-Budárul sok nép kijár,~S alig érti nyelvünket
11   2|          is szivbül szeretem én;~Sok legény van a faluban,~De
12   2|                    21. A Dunában sok a viz~A Dunában sok a viz,~
13   2|      Dunában sok a viz~A Dunában sok a viz,~Jaj! ki a leánynak
14   2|     délben, este is.~A Bakonyban sok a fa,~Több könnyeket sírtam
15   2|        szivbül friss vért ivott.~Sok legény jött nyalka lovon~
16   3|      hagyok,~Láthatsz kezében is sok mesterembernek,~Ámbár nem
17   3|    csinálni,~Engem ugyse! ezt is sok baj volt firkálni;~Ez ünnepre
18   3|    játszi szem,~Mely nem rég oly sok szép reményt igére,~Egy-két
19   3|        egy tud,~   Ebbe vegyûl a sok, s  általa mindenik él.~
20   3|         s az indúlat fáznak.~Igy sok kosárt, melyet buzgón elzára,~
21   3|          hoz alkalmai ének,~Mert sok erkölcsöt hintnek hangjai,~
22   3|       Gyüjtemény, 1817. III. 88.~Sok nálunk az iró, örvendj haza!
23   3|        Tatárok Magyarországban.”~Sok haza-puffogatás, ok semmi,
24   3|        át a lyukon, már kell ide sok hit:~   Több mint Thalia
25   3|         Sajnállak, te szegény! a sok tömjén neked átok!~   Füstét
26   3|              Könyvet irál mégis, sok szakaszokkal ürest.~20.
27   3| astrologus.~Élet és Littetarúra.~Sok füge köntös alatt, Judás
28   3|          Ittas bakter zengése.~A sok panasz pityergéssel~   Ölelkezik
29   4|          és jeles hely, mert ott~Sok édes perczeket töltöttem,~
30   4|    puszta kápolnába,~Mely ékesen sok ezer fáklyától~Tündöklik
31   4|       nagy s kiterjedett,~Lakója sok kiszenvedett.~Ha nézed õsi
32   4|   kellemek árja fakad!~Igy zengi sok ifju a lyányka diszét,~Zengtébe
33   4|      álma~Gyõzni a király elõtt,~Sok vitéznek lángszivében~Olthatatlan
34   4|          megint.~Fel-felröppen a sok varju~S õt károgva követi;~
35   4|     remény közt s lelki frigyben~Sok kedves nap, este múl,~Múl
36   4|       Jer énhozzám, majd én adok~Sok szép aranyt neked.”~Kevélyen
37   4|      Vezekény, itt a halom,~Mely sok nemes hamvát fedi;~De hagyd
38   4|     eskûje szent,~Habár vesztett sok vért, idõt;~Hajdan szivén,
39   4|       Azt ne bánd, hogy éktelen,~Sok csatán volt már jelen.”~
40   4|          pusztán s hamvadva lel:~Sok tódúl a had nyomába,~Hol
41   4|        Karcsu Zolta fegyverével,~Sok halált osztott-e karja,~