Könyv

 501   2|              esti szél~Mély gödrébõl a vitéz kél,~S mint halvány
 502   2|              térén tétova száll.~Néz a pásztor s keresztet hány,~
 503   2|              s keresztet hány,~Kiált a hív kuvasz után,~A tûz mellé
 504   2|             Kiált a hív kuvasz után,~A tûz mellé heveredik,~S mult
 505   2|             jött nyalka lovon~Gyõzni a vad büszke taron,~Lova eldûlt,
 506   2|             hideg, mint õszi dér.~De a mátka honn könyezett.~Víg
 507   2|               Csontba akad s hortyog a ló,~Meg megcsorbul kasza,
 508   2|             megcsorbul kasza, sarló,~A leány fél, s bármi begyes,~
 509   2|             Én is ha zöld fa volnék,~A kedves helyen állnék.~Ágimat
 510   2|              Melyre kis lába hága,~S a violát kebelén~Könnyekkel
 511   2|                         28. Fogy már a nap melege~Fogy már a nap
 512   2|            már a nap melege~Fogy már a nap melege,~Kertünkben a
 513   2|             a nap melege,~Kertünkben a czinege,~Csipős szél fuj
 514   2|             czinege,~Csipős szél fuj a mezőn,~Farkas kullog az
 515   2|         kullog az erdőn.~Hadd fújjon a csípős szél,~Galambom attól
 516   2|            Öröm nézni belétek.~És ha a mécs elalszik,~Ajkaimhoz
 517   2|           Megcsókol, én haragszom,~S a csókot - visszaadom.~~
 518   2|            felém lángolt.~Bár itt is a nap melegít,~Mint szemed
 519   2|           nem adnék, mit nem tennék?~A villámra is felülnék,~Hogy
 520   2|           dologban?~„Van kezem, mely a ház körül~Tud munkát találni,~
 521   2|     kincsem-adta,~Van-e lábad olyan,~A mely nem csak sétálni tud,~
 522   2|              nem botlik oly könnyen,~A nappal kél, sürögve jár~
 523   2|              nappal kél, sürögve jár~A háznak körében.”~Monddsza
 524   2|               mert nincs ágam,~Nincs a mi tart, nincs világom.”~
 525   2|            világom.”~Hej nekem is az a sorsom,~Hideg a föld, fázva
 526   2|          nekem is az a sorsom,~Hideg a föld, fázva járom.~Van hazám,
 527   2|            miért estél?~„Azért estem a felhõbül,~Mert víg napom
 528   2|     leányának~Komámasszony leányának~A pártája elveszett,~S ezen
 529   2|           babám, mi okozta~Néked ezt a szörnyû bajt?~Ha megkapom,
 530   2|           megkapom, kalodába~Záratom a gaz tolvajt.”~„Szõke Bandi
 531   2|            tolvajt.”~„Szõke Bandi az a tolvaj,~Ki e nagy kárt okozta:~
 532   2|                            34. Minap a kertben jártam~Minap a kertben
 533   2|         Minap a kertben jártam~Minap a kertben jártam~S egy rózsát
 534   2|        jártam~S egy rózsát találtam:~A szép rózsa könnyezett,~Kérdém:
 535   2|           Kérdém: mi bút érezett?~Õt a hajnal rászedte,~Bimbóbul
 536   2|            kifejtette;~Délben jöttek a lepkék,~De csak szagát keresték:~
 537   3|              határa.~Hol eltörlettek a nemzeti szokások,~Nem füstölög
 538   3|           szokások,~Nem füstölög már a szabadság oltára.~Oda minden
 539   3|     szabadság oltára.~Oda minden erõ a görög honába;~A kinek már
 540   3|           minden erõ a görög honába;~A kinek már nem forr szabadságért
 541   3|  szabadságért vére,~S önkényt bedõle a puhaság karjába:~Rabláncz
 542   3|              lesz jutalma, szolgaság a bére.~~
 543   3|         Multon és jövõn tünõdni,~Mig a jelen elillant;~S ha szép
 544   3|             Még is mind uj adót kér.~A szerelem e csalfa szer,~
 545   3|           Elõbb czirógat, aztán ver;~A midõn táplál, emészt,~Mosolygva
 546   3|           igér,~De ha meghül egyszer a vér,~Késõ bánatot tenyészt.~~
 547   3|   mesterembernek,~Ámbár nem árthatok a keményebb szernek.~Elsõ
 548   3|              nyáj,~Általa vidám lesz a mezõ és táj;~Nagy város
 549   3|             madár,~Rengõ vetés közt, a vadász utána jár:~Fogva
 550   3|            nem tesz soha egészet,~De a végsõ három annál többre
 551   3|                                      A fűzfa poeta gratulál őtet
 552   3|     késziteni,~Mert készet késő lesz a sajtostul venni,~Mely ez
 553   3|   nyomtattatott,~S harmincz évek óta a ponyván hányatott;~Hogy
 554   3|           érdemed hirdetni feltátsam a számat:~Adjon isten áldást,
 555   3|           lyukas selyem;~Egyéb ruhát a sors oly bőséggel adjon,~
 556   3|       orrodon.~Ha nem lesz kenyered, a szükségtől ne félj,~Dínom-dánom
 557   3|                               Jelige a „Szépliteraturai Ajándék”-
 558   3|        Szépliteraturai Ajándék”-hoz.~A kezdő mindent jónak tart,
 559   3|           tart, könnyen elégszik;~   A bölcs tudja, minő fáradozásba
 560   3|              minő fáradozásba kerül.~A művészi tökély gőgszemmel
 561   3|                                      A hazafi.~A ki tehetségét
 562   3|                            A hazafi.~A ki tehetségét idegen földekre
 563   3|           hajt, véle enyész neve is.~A haza oltárán örökön ragyog
 564   3|           haza oltárán örökön ragyog a nemes élet,~   Mely szentelve
 565   3|             Minden öröm hangot szül, a bú s fájdalom ismét:~  
 566   3|              bú s fájdalom ismét:~   A kikelet zöldjén zeng philomela
 567   3|             nincs messze az ének:~   A nyelv dalra fakad, hogyha
 568   3|        kezdjük létünk szép hajnalát:~A játszi gyermekség bájos
 569   3|              bájos körében~Csókoljuk a jelenlét angyalát;~A kétes
 570   3|       Csókoljuk a jelenlét angyalát;~A kétes távolnak sötét ürében~
 571   3|          megnyugvás rózsát hinteget;~A játékhely fõ vágyaink határa,~
 572   3|                                      A bimbó fejledez, s reményvirága~
 573   3|              élet meleg karjába dül,~A zsenge kornak tiszta boldogsága~
 574   3|    Fennlángol, s uj világokat kerül;~A hõs hajdankor telt szivünk
 575   3|            telt szivünk felé leng,~S a nagy - s dicsõre lelkesülten
 576   3|          tovább repülni~Vágytan vágy a fellengzõ ifju tûz,~Kiesb
 577   3|              merülni~Feszül keblünk, a gerjedõ, a szûz;~Mienk a
 578   3|           Feszül keblünk, a gerjedõ, a szûz;~Mienk a föld, mienk
 579   3|             a gerjedõ, a szûz;~Mienk a föld, mienk egész teremtmény,~
 580   3|             egy hizelkedõ fény.~Künn a zavarban küzdõ szenvedélyek~
 581   3|           Bizonytalan tárgyért hevül a lélek,~A forró képzelet
 582   3|              tárgyért hevül a lélek,~A forró képzelet csapongva
 583   3|              jár,~S míg szúnyadoznak a nemesb tökélyek,~S a lángerõ
 584   3|    szúnyadoznak a nemesb tökélyek,~S a lángerõ tisztább formára
 585   3|        lángerõ tisztább formára vár,~A föld határin túl szállong
 586   3|     gyötrelme.~S bíbor felhõkön mint a szép Auróra,~Jön egy istenné,
 587   3|             s kéjmalasztjait~Lehelve a szorult ábrándozóra,~Intézi
 588   3|          szorult ábrándozóra,~Intézi a vad tûznek árjait,~Nem földi
 589   3|           fûzi álmait;~És Pharusként a vándor éjjelében~Szelíden
 590   3|     Szerelmet vall s érzése olvadoz,~A viszonláng õt istenné avatja,~
 591   3|             õt istenné avatja,~Midõn a hív karjába’ ringadoz,~Egy
 592   3|               Kedves lánczokra fûzve a síriglan~Korunk repül s
 593   3|              síriglan~Korunk repül s a szív magába tér,~Az ifjuság
 594   3|             szeszélyes álma illan,~S a gondpályán lassúdan hül
 595   3|              gondpályán lassúdan hül a vér;~Férfjult erõnk valót
 596   3|         erõnk valót ölel busítlan,~S a hulladó virág gyümölcsöt
 597   3|    tartozások tenni kényszerítnek,~S a férjnek szûk, de szebb határt
 598   3|          érzéssel harczmezõre száll:~A szép szabadság hõslánggal
 599   3|          testhalmok közt sírt talál;~A jobb utókortól reménylve
 600   3|           utókortól reménylve bérét,~A nyert borostyánon kiontja
 601   3|      borostyánon kiontja vérét.~Mint a szirt, megvíván a vész dühével~
 602   3|               Mint a szirt, megvíván a vész dühével~Elzúzza oczeán
 603   3|            Elzúzza oczeán dagályait,~A férfi érczpajzsként erõs
 604   3|  érczpajzsként erõs melyével~Enyelgi a sors csapdozásait.~Épít,
 605   3|           gyûjt, koczkáz életével,~S a közjóért áldozza napjait:~
 606   3|              léti czélja híven.~Most a lángész teremtõ ihletése~
 607   3|         sejtve kése,~Fénynyé villant a büszke homlokon;~Mindenható
 608   3|       Halántékunk télszinbe öltözik,~A gyors idõ tüzünket oltogatja,~
 609   3|              költözik;~Kiélt keblünk a mult hamvát mutatja,~Komoly
 610   3|          sírba ütközik,~S mit egykor a szív oly imádva kére,~Most
 611   3|            kére,~Most dísztelen hull a való jegére.~Kivál az elme
 612   3|            elme bolygó képzetébõl,~S a fáradtnak magány nyujt gyámkezet,~
 613   3|         magány nyujt gyámkezet,~Mely a világnak zajló tengerébõl~
 614   3|            világnak zajló tengerébõl~A béke csendes partjához vezet;~
 615   3|           vezet;~S szelíd malaszttal a távol ködébõl~Sugárzik át
 616   3|            távol ködébõl~Sugárzik át a szép emlékezet:~S mint hold
 617   3|     emlékezet:~S mint hold csillámai a folyón remegnek,~Lelkén
 618   3|         remegnek,~Lelkén ugy reszket a borult öregnek.~Csendes
 619   3|             hitté vál szivében,~Gyõz a mulandóság vad éjjelén,~
 620   3|            végzetében~Elalszik békén a szerelm ölén,~Kidõl; s más
 621   3|             is kétkedõ homályba dõl,~A szivet birtok közt uj vágyra
 622   3|             ráz ön virági kelyhibõl,~A bút komordan akkor is tenyészti,~
 623   3|            igére,~Mirígy tûzzel sujt a küzdõ sebére;~Nem játszi
 624   3|        sebére;~Nem játszi kény, mely a port vonzogatja~S hiú gõzén
 625   3|              S hiú gõzén vakon csügg a közlét:~A szép- s nagynak
 626   3|          gõzén vakon csügg a közlét:~A szép- s nagynak felséges
 627   3|            felséges hódolatja~Érinti a lantos meleg keblét;~Dicsõn
 628   3|          lelke villanatja,~S áttörve a jelen ködéjjelét,~Az égi
 629   3|     frigyesül,~Tisztább tetõkre nyúl a rózsapálya,~S ezer vidám
 630   3|           alakkal népesül.~S imádtam a hivet, kiért hevülve,~Kiesb
 631   3|      malasztal élteti.~Szeret: habár a sors kemény tilalma~A drága
 632   3|          habár a sors kemény tilalma~A drága lényt kerülni kényteti.~
 633   3|           fuvalnak,~S dicsét vallják a lelki diadalnak.~S mit a
 634   3|             a lelki diadalnak.~S mit a kebel mély rejtekébe zára,~
 635   3|        rejtekébe zára,~Reszketve kél a lantnak húrjain;~Szent lángban
 636   3|            távol csillgára~S felleng a dal kéjelgõ szárnyain,~S
 637   3|           reája.~Egy kép körül édelg a biztos ének,~S rokon szívhez
 638   3|            felhõk gyülének,~Lezúgnak a vad kor viharjai,~Merészen
 639   3|           kor viharjai,~Merészen áll a fergeteg dühében:~Kezébe’
 640   3|             szerelme lángmelyében.~S a mit teremtve-áradó hevére~
 641   3|      teremtve-áradó hevére~Kegyajkin a képzés lehelt vala,~Merész
 642   3|     érdemczélhoz ére,~S vígan dereng a szépnek hajnala:~Nem vágy
 643   3|          fénykoszorút fejére;~Nem õ, a kedves éljen általa,~Mint
 644   3|         éljen általa,~Mint istennéje a késõ idõnek:~Felejtett sírján
 645   3|             tudnod, mi különzi~   Õt a köznéptõl s hírre mi fûzi
 646   3|          Csak hiuság s álom mindened a nap alatt”~Büszke lemondással
 647   3|                       Epigrammák.~1.~A ki mûvészpályát óhajt, tövisit
 648   3|             hasztalan áldozatod.~2.~ A késõ szerelem kétes láng,
 649   3|             kézre szorúl s fázik az, a ki szedi.~3.~A tudományt
 650   3|             fázik az, a ki szedi.~3.~A tudományt szereted, hírt
 651   3|              gyakran nagy czélt okoz a sokaságnál,~   Melyet utóbb
 652   3|              egy tud,~   Ebbe vegyûl a sok, s  általa mindenik
 653   3|               általa mindenik él.~5.~A boldog szerelem hallgat,
 654   3|               7.~Ah s Oh fõ nyereség a versben mint szerelemben:~  
 655   3|           ott tiszta metrumra segít.~A bölcs, szót ha felejt, bátran
 656   3|           mint~   Gondolatok szöknek a csoda semmi közé.~A lobogó
 657   3|          szöknek a csoda semmi közé.~A lobogó szeretõ, szintúgy
 658   3|             versek után.~8.~Kis hang a szerelem: ha kiejted, milliomozva~  
 659   3|          tûrni s felejtni tanúl.~10.~A szerelem titkába nehéz behatni;
 660   3|       változnak létök irányi:~   Míg a tölt erszény frígyes igára
 661   3|               Hajnalt vágy, s örvend a sejtett békesugárnak:~  
 662   3|              fedi tetti jutalmúl:~   A hív sírja felett dalt rebeg
 663   3|              sírja felett dalt rebeg a szerelem,~S messze idõkön
 664   3|            bért nyerni törekszel:~   A jelen áldásit lágy kebel
 665   3|             az idõért:~   Fenn csügg a koszorú: nagyra nagy elme
 666   3|            ezer évek elõtt írtak már a szerelemrõl,~   S mindenik
 667   3|           mindig gúnynyal itélni;~   A tehetõs hallgat; tette mutassa
 668   3|        karjával ölelve világát,~   S a szent lelkesülés szárnyain
 669   3|                  Élte szükén küzdell a hideg élet után.~21.~Messze
 670   3|           görnyedezésre szokott.~22.~A ki sokat kíván, az többnyire
 671   3|             s szebb örömekre találsz~A szerelem kelyhén s õszinte
 672   3|            baráti kebelben,~   Mint  a dús, ki penész-lepte aranynak
 673   3|        Töredék.)~Nézd csak, barátom, a fejér mezõn~Hazát kiáltva
 674   3|             fel!~Agg s ifju kor, sõt a szelíd nem is,~Külön zászló
 675   3|             s gõgösen pörög~Kezökben a lud-hordta dárda. Nagy~Árpád
 676   3|           kevés ugyan, de éppen~Elég a czélt bagolyének között~
 677   3|              és mily lelkesen~Tudják a hajdant a mostannal összeszõni:~
 678   3|            lelkesen~Tudják a hajdant a mostannal összeszõni:~Nem
 679   3|           csodás mû lesz, ha ismerik~A kertészt; szinte úgy, ha
 680   3|       sziszegnek,~Drámák kelnek, hol a magyart dicsérik.~De nem
 681   3|           festik. ”Ne vádold; jó az, a mi~Tetszik.” Hát még az
 682   3|           szivet rettentnek el!~Szép a mûvészi pálya, mindenütt~
 683   3|               Néhány emberkét látánk a görög~Földön, nálunk minden
 684   3|            minden Tekintetes tudós.”~A nagy Horáczot hányan tisztelik,~
 685   3|              tisztelik,~Tudván, hogy a farkas sem ette meg,~Mikor -
 686   3|               latánt~Kövesd; dicsõbb a régi, légy majom!~Igy zúg
 687   3|             nem hiába;~Tudják miért: a leczke régi,~Uj a világ. -
 688   3|             miért: a leczke régi,~Uj a világ. - De hála tisztuló~
 689   3|          Korunknak, vannak emberink, a kik~- - minden halmon müvészt~
 690   3|            szédelegni~Kezdnek, s jaj a szegény fülnek, ki minden~
 691   3|           hall kész fülmilét.~Fellép a dictator s azzal ledörgi:~„
 692   3|       ég-föld,~Bú, panasz és új szók a költõt nem teszik ám még;~
 693   3|           még;~Benned, hogyha nem él a nagy s szép érzete, hagyj
 694   3|             és tett.~Míg más érdemit a közlélek alázni törekszik,~  
 695   3|                 Fényre deríteni azt, a nemes elme buzog.~Míglen
 696   3|             Míglen epés vádat nyomoz a tehetetlen irígység.~  
 697   3|               Nyújtani szebb példát, a nemes elme buzog.~~
 698   3|              emészti,~Tükörben él, s a hold szarvára ül,~Hõs Pontyi
 699   3|        lángra készti,~Ha jót hörpent a kancsó öblibül;~De a késõ
 700   3|         hörpent a kancsó öblibül;~De a késõ bút csak akkor tenyészti,~
 701   3|           fogyni kezd erszényibül,~S a szép, ki oly sokat, szépet
 702   3|           sem hiszi felét;~S ha erre a kedves csókot ád néki,~Meghallják
 703   3|      pápaszemmel módissan frígyesül.~A szép házáig nyúl akkor a
 704   3|             A szép házáig nyúl akkor a pálya,~S ha elfárad, egy
 705   3|           egy szegletkõre ül,~S mint a kis macska tejfeles fazéknál,~
 706   3|         tejfeles fazéknál,~Ólálkodik a szépnek ablakánál.~Édes-magához
 707   3|        sorsát bús rimekbe öntheti.~S a recensensek bár miként lármáznak,~
 708   3|           miként lármáznak,~Versében a szív s az indúlat fáznak.~
 709   3|        kobozza húrjain.~Sóhajtva néz a kedves birtokára,~Mosolyogja
 710   3|        nyelvek magasztalásain,~S míg a fület sérti zengése bája,~
 711   3|    pillangóit érdemének~Tovább adják a gyávák szavai.~Tágasabb
 712   3|              repkényt csap fejére.~S a mit teremtve mások munkáiból~
 713   3|            álmaiból,~S megnyílt neki a hírnek hajnala;~Elõlép mint
 714   3|               És választott  kedvese a dicsõnek~Lenne siralma minden
 715   3|            mennyi tud írni, csodáld!~A ki tekintetes úr méltán
 716   3|            nevet óhajt:~   Tudja, mi a szép s jó: ló, pipa, puska,
 717   3|            szép!~   Szép? - Hm! Gyõz a magyar: s tapsa az ottfen
 718   3|            új.~Hogy sereg is mene át a lyukon, már kell ide sok
 719   3|               Nagy feszesen neki áll a majomsereg, és a vak õsznek~  
 720   3|            neki áll a majomsereg, és a vak õsznek~   Vészben uszó
 721   3|           hamvaikon czifrán pöffedez a szerelem.~9. „Zsebtükör.”~
 722   3|              haját.~Magyar Müllner.~ A tüzelõ sorsot nyakon öntéd
 723   3|             prózavizeddel:~   Még te a sorsot is így mostoha sorsra
 724   3|            mostoha sorsra hozád.~11. A Haramiák forditójához.~Messze
 725   3|            Vigjátékot irál s szomorú a Músa felette:~   Mást ütnél,
 726   3|             s émelygõs képzet hiával a vers.~15. Érzékeny drámairó.~
 727   3|        Szabadelmü, de csak magának.~ A  rostát kitüzéd, s magad
 728   3|              kitüzéd, s magad ájulsz a kritikától:~   Uj oldalt
 729   3|          oldalt mutogatsz - kár hogy a színe kopott.~17. Intés.~
 730   3|               Sajnállak, te szegény! a sok tömjén neked átok!~  
 731   3|           szívod csak s összezavarja a fejed.~18. Egy hiúhoz.~
 732   3|        aesthetikát, oly szép az mint a ködös nap;~   Nincs lelked,
 733   3|            fényre kapál.~Bárhova néz a szem, téged lát, pletyka-titoknok,~  
 734   3|      szellemet ûztél.~   Rajta csak! a szellem távoz a nagy fül
 735   3|          Rajta csak! a szellem távoz a nagy fül elõtt.~Nyelvrõl
 736   3|                Érdemét „románomnak.”~A tetemes románszerzõ~   Himfyhez
 737   3|             kellemekben,~   S gazdag a szép erkölcsben,~Mint a
 738   3|              a szép erkölcsben,~Mint a zordon tél füvekben,~  
 739   3|            zordon tél füvekben,~   S a száraz fa gyümölcsben.~Bája
 740   3|              benn köveket,~   Másoké a szép gyémánt.~A munkának
 741   3|               Másoké a szép gyémánt.~A munkának intézete,~   A
 742   3|              A munkának intézete,~   A tárgyak felfogása,~A stílusnak
 743   3|                 A tárgyak felfogása,~A stílusnak gördülete,~  
 744   3|                  Tartása és folyása,~A néhány vers lebegése,~  
 745   3|            lebegése,~   Mely verseng a prózával,~A személyek bélyegzése:~  
 746   3|             Mely verseng a prózával,~A személyek bélyegzése:~  
 747   3|                Ittas bakter zengése.~A sok panasz pityergéssel~  
 748   3|   pityergéssel~   Ölelkezik képében,~A betyárság gyöngédséggel~  
 749   3|            felebb nem is megy tán~   A rossz költés határa.~Készülete
 750   3|                 Parókás váz festése;~A beszédnek lágy folyása~  
 751   3|        Minden kedvet és andalgást~   A szívben elfojtogat.~A mit
 752   3|                A szívben elfojtogat.~A mit a szem a munkán lát,~  
 753   3|            szívben elfojtogat.~A mit a szem a munkán lát,~   S
 754   3|             elfojtogat.~A mit a szem a munkán lát,~   S a mit benne
 755   3|              szem a munkán lát,~   S a mit benne az ész lel:~Ily
 756   3|            Mély álomba varázslaná~   A legvígabb szíveket,~Jéggé
 757   3|     változtatná~   Az ifjúi heveket;~A recensenst engesztelné,~  
 758   3|        könyvemet.”~Monda s szivén ül a nagy gond!~   Himfy fennen
 759   3|             és lélekkel~Többet, mint a jó rímekkel,~   Mert rímed
 760   3|        Metrum és rím külön kalauz~   A poéta versében:~Boldog,
 761   3|              poéta versében:~Boldog, a kit egyfelé huz~   Mind
 762   3|              kit egyfelé huz~   Mind a kettõ röptében.~De tenálad
 763   3|              Olvasódnak már mindegy.~A mit a recensens óhajt,~Arra
 764   3|        Olvasódnak már mindegy.~A mit a recensens óhajt,~Arra füled
 765   3|              tehetség nincs eredben,~A lant doromb lesz kezedben,~  
 766   3|          lesz kezedben,~   S élelmed a nap alatt~   Csak agyagból
 767   3|            Ha dicsõ név hallatára~   A szív benned habot vet,~Ne
 768   3|          marczangold eszedet.~Ó mert a vágy nem tehetség,~   Csak
 769   3|             S habként eltünõ remény.~A dicsõség fényutjára,~Költõi
 770   3|   Károlyi-Széchenyi bilikomon.~Félve a gyönge kiáll: Versenyt fut
 771   3|          kiáll: Versenyt fut sorssal a bátor.~3. Kiadatlan.~Emlékül
 772   3|           ragyogok: mint küzd s gyõz a nemesebb vér.~4. Kiadatlan.~
 773   3|           Verseny pályáján tûnik fel a férfias érdem.~12. Más.~
 774   3|              nehéz pályát sem retteg a tiszta nemes vér.~15. Pest
 775   3|           Messze idõbe ragyog emléke a nyert diadalnak.~17. Kiadatlan.~
 776   3|            20. Széchenyi-bilikomon.~ A kétes pályán nemesen megvíni
 777   3|                                      A két hajós.~Allegoriai költemény.
 778   3|                 Kék lepelbe nyugszik a föld.~Csendre szállt a léti
 779   3|      nyugszik a föld.~Csendre szállt a léti zaj;~És az estnek langy
 780   3|           Mint az álmak szép világa,~A hold rezgõ fénye tûn fel~
 781   3|             hold rezgõ fénye tûn fel~A felhõk ezüstje közt.~Válva
 782   3|             szelid alakká,~Köd borul a szirtoromra:~Mint a csillapítlan
 783   3|            borul a szirtoromra:~Mint a csillapítlan érzet,~Mely
 784   3|              Mely lebelgõ fátyolában~A sírok közt éjjelez.~   Sziklaparton
 785   3|           Sziklaparton áll az ifju~S a sötét tengerbe néz,~Mely
 786   3|             néz,~Mely végetlen, mint a lélek,~Elterûl hullámival.~„
 787   3|              országon visz keresztül~A szabad kéj szelleme?~Véletek
 788   3|            Fészkébõl kiszállni vágy;~A nem-ismertet kívánva~Õ is
 789   3|            És mind jobban teljesülve~A viszonzó pártra zeng.~Hall
 790   3|            Hall az ifju, keble tágul~A varázsló zengzeten:~Ily
 791   3|           érzete!~S ím, lebegve mint a hattyu~Jõ keletrõl egy hajó,~
 792   3|          közt~Víg futtában ringadoz.~A hajónak ormozatján~Áll egy
 793   3|              férfi, lant kezében;~És a hangok hullámárja~Most szerelmi
 794   3|            szerelmi suttogással~Mint a csermely violák közt,~Majd
 795   3|              az orkán vad zúgása;~És a nagy kor hõsalakja,~S a
 796   3|              a nagy kor hõsalakja,~S a jelennek nyájas arcza,~Fellengõ
 797   3|          Kéri díjul éneked!”~   Mond a férfi: „Életemnek~Távolabb
 798   3|       leköttetést.~Forrását nékem ád a szikla:~Lánczot a magas
 799   3|           nékem ád a szikla:~Lánczot a magas fedél;~És a lant és
 800   3|            Lánczot a magas fedél;~És a lant és a szabadság,~Egy
 801   3|            magas fedél;~És a lant és a szabadság,~Egy dicsõ mag
 802   3|          Mond az ifju: „Merre, útas,~A czél, mely után epedsz?~
 803   3|          édes remény vezet?”~   Mind a férfi: „Hosszas útam,~S
 804   3|              Mint az ég vídám sugára~A szegény vak éjjelére,~Tünt
 805   3|              szívvel dõlék elébe,~De a tünemény helyett~Nyílt karom
 806   3|              felhõt ölelt.~Ám miként a szerelemnek~Elsõ édes villanása,~
 807   3|              élek.~Birtokom remény s a lant.”~   Mond az ifju: „
 808   3|          Hattyuélted bájszövése~Volt a m’ért epedt szivem.~Túlemelve
 809   3|         kövessem nyomdokod!”~   Mond a férfi: „Élj körödnek,~Szedve
 810   3|         férfi: „Élj körödnek,~Szedve a jelen gyümölcsét,~Mely önként
 811   3|        szirtbe ütközik!~S törve, már a föld sem kegyli~Tõle pártolt
 812   3|            reményektõl ölelve,~Indul a hajós után.~   A kelõ nap
 813   3|               Indul a hajós után.~   A kelõ nap lángsugári~Szétlebbentik
 814   3|             lángsugári~Szétlebbentik a homályt,~S hölgye, melynek
 815   3|            lobbanó szemekkel~Néz fel a dicsõ után.~A hajósok már
 816   3|      szemekkel~Néz fel a dicsõ után.~A hajósok már haladnak;~S
 817   3|           míg az ifju büszke szemmel~A nagy téren andalog,~S minden
 818   3|            minden fénytõl elkapatva,~A nagy hullámtorlatokkal~Versenyt
 819   3|            kebele:~Egy irányon csügg a férfi,~És egy pontra gyûlt
 820   3|           Mond az ifju: „Nézd hajós,~A szép partot dél felõl!~Melyre
 821   3|             partot dél felõl!~Melyre a tavasz mosolygva~Vonta rózsaszõnyegét.~
 822   3|              és öröm mulat!”~   Mond a férfi: „Csak muló fény,~
 823   3|              férfi: „Csak muló fény,~A mi téged arra vonz.~Ott
 824   3|          tündérzetekként~Lebben szét a habvirág;~S minden bájos
 825   3|              És csodálva látja tûnni~A vidám part kellemi;~S égõ
 826   3|       arczczal és borúltan~Visszatér a férfihoz.~De hevült érzéki
 827   3|           Lepkeszárnyakon csapongva,~A pillanat rabja lõn.~És éjszak
 828   3|           felé tekintve,~Szól megint a férfihoz:~„Nézd, minõ magas
 829   3|           egyszerûn,~Mintha megvetné a földnek~Minden külsõ csillogásit,~
 830   3|      Nemesebben rajzik el,~És közelb a tiszta éghez~Szebb valókkal
 831   3|           valókkal párosúl.”~   Mond a férfi: Állj meg ifju!~Köd
 832   3|             csalárd dagálylyal rejti~A kerengõ éjutat.~Onnan ösvény
 833   3|           éjutat.~Onnan ösvény nincs a fényre,~Ott örök homály
 834   3|            az ifju õt nem hallja,~És a part felé evez;~Mindég kisebb
 835   3|           Lõn legelsõ pártosod.”~Igy a férfi, s egyedül csak~Küzdel
 836   3|              s egyedül csak~Küzdel õ a mesze pályán.~Mint az ember
 837   3|          sorsa, váltva~Kelnek tûnnek a napok,~És a kornak rémalakja,~
 838   3|            Kelnek tûnnek a napok,~És a kornak rémalakja,~Majd hódolva,
 839   3|        tátong megette:~De miként hõs a veszélyben,~Rendületlen
 840   3|            Szent tüz égve kebelében,~A hideg kor ellenére,~A nagy
 841   3|     kebelében,~A hideg kor ellenére,~A nagy czél felé halad.~  
 842   3|             czél felé halad.~   S ím a távolnak ködébõl~Vál ki
 843   3|          esti fényben:~Csendes, mint a békehon.~És az égi Tünemény,~
 844   3|             Csillag-koszorúzta fõvel~A virágos halmon áll.~A hajós
 845   3|          fõvel~A virágos halmon áll.~A hajós néz sziv-dobogva,~
 846   3|        sziv-dobogva,~És ifjúlva nyúl a lanthoz,~A magast üdvezleni.~
 847   3|              ifjúlva nyúl a lanthoz,~A magast üdvezleni.~A mit
 848   3|         lanthoz,~A magast üdvezleni.~A mit szép- s dicsõnek tarta,~
 849   3|             itt virúl:~Széphez adván a nagyot,~Fényben élni fog
 850   3|             Hû lantját mellére zárva~A hajós borúl elébe:~Egyszer
 851   3|            szebb malaszttal ébred;~S a jelen megõszül bár~Itt megifjul
 852   3|            megõszül bár~Itt megifjul a világ.”~Igy zeng fellegek
 853   3|             Ragyogó csillaggá válva,~A hajós sirjára száll,~És
 854   3|             örök sugárral onnan~Leng a késõ kor felé.~~
 855   4|               ide szállhatunk,~S míg a kelő vihar mordonkodik,~
 856   4|             békében nyughatunk:~Mert a sötétségben,~E nagy sürűségben~
 857   4|             gyujték szivében:~Hozzá, a kedveshez sietek én,~Vígan
 858   4|            özönében.”~„Hallod, fiam, a szél ordítását,~A tolongó
 859   4|              fiam, a szél ordítását,~A tolongó zivatar zúgását?~
 860   4|                Nem atyám! míg bennem a lélek él,~Nem rettent el
 861   4|     semmiféle veszély;~Megyek, habár a vihar eltemet,~Habár enmagam
 862   4|         szivemhez szorítom.~Zúgjanak a szelek,~Nem gondolok velek,~
 863   4|              másítom.”~„Hallod fiam, a sziklák ropognak,~A zápor
 864   4|            fiam, a sziklák ropognak,~A zápor hullámi mint locsognak,~
 865   4|      locsognak,~Elhúnyt az égi fény, a villám nyújt~Csak világot
 866   4|             fiam, mi ott oly magosan~A hegytetõn áll, s oly magányosan~
 867   4|        enyészetet hirdetve körülzeng~A halálmadár kiáltása!~Fiam,
 868   4|              minõ fejér árnyék lebeg~A bérczeken! szememmel látszik -~
 869   4|             vet.”~„Hah, atyám! õ az, a rég szeretett!~Im mely híven
 870   4|           puha nyoszolyáját!~Érettem a szabadban mulat,~Itt virrasztja
 871   4|      szabadban mulat,~Itt virrasztja a lelkek óráját,~Felkölté
 872   4|              lelkek óráját,~Felkölté a belsõ szorulat.~Atyám! maradj
 873   4|           Csókokkal födözi arczáját.~A mátka hallgatva~Magát odaadva~
 874   4|       kifejtõzik karjából;~S felmegy a puszta kápolnába,~Mely ékesen
 875   4|           minõ mulatságra~Jövünk oda a magányosságra?”~„Ott vannak
 876   4|          magányosságra?”~„Ott vannak a hivatalosok~Egy holt s élõ
 877   4|           menyekzõjére:~Ott vigadnak a lakodalmasok~E ritka párnak
 878   4|          siessünk~Hogy oda érhessünk~A boldogok helyére.”~„Rajta,
 879   4|       nagymesterünk, vigadjatok!~Míg a végzés sírunkat bezárja~
 880   4|        sírunkat bezárja~S visszahajt a kakas szólása,~Addig kiki
 881   4|            az égnek rezgõ harsogása,~A földet rengesse,~S az eget
 882   4|               S az eget keresse:~Ugy a lelkek szokása,”~       * * *~
 883   4|        lelkek szokása,”~       * * *~A lelkek élete.~„Mély gödörben
 884   4|            dõl,~Kizúdulva üreginkbõl~A föld szinén tévelygünk;~
 885   4|           zengve,~Sírok körül lengve~A sötétben enyelgünk.~Temetõkben
 886   4|        Szirtrõl szirtre lépdezünk;~S a tenger habjain,~Felhõk hullámain~
 887   4|         Zajogva örvendezünk.~Nevetve a föld fiait~Kik ébren tépelõdnek.~
 888   4|              hiú gõggel, ezer bajjal~A világgal veszõdnek:~Az eszmélõt3
 889   4|              eszmélõt3 kis mécsétõl,~A fösvényt rejtett kincsétõl~
 890   4|                             Igy zeng a menyekzõsök rémdalja,~Az
 891   4|            azt borzadozva hallja;~De a mátka õket karon fogva~A
 892   4|             a mátka õket karon fogva~A vendégek sorjába vezeti,~
 893   4|          vendégek sorjába vezeti,~És a csodálkozót mosolyogva~Nyájasan
 894   4|      csodálkozót mosolyogva~Nyájasan a tánczhoz készteti;~És vele
 895   4|       sebesen~Csak ketten, kedvesen,~A rendeket követi.~És hogy
 896   4|         oltáron nyúgodott,~Egyszerre a kápolna körében~Halotti
 897   4|            csendesség támadott.~Csak a mátka, egy pohár kezében,~
 898   4|             ebbõl~Az élet kelyhébõl,~A melyet sorsod adott.”~És
 899   4|           melyet sorsod adott.”~És õ a kelyhet kezébe veszi,~Már
 900   4|         tégyen,~Hogy kimentve légyen~A megbántott atyjánál.~Hasztalan!
 901   4|      megbántott atyjánál.~Hasztalan! a szép hizelkedése~Többet
 902   4|              atyja kérése,~S az ifju a kelyhet kiüríti~A vendégek
 903   4|            az ifju a kelyhet kiüríti~A vendégek egészségére:~De
 904   4|             vendégek egészségére:~De a tûzital õt megszédíti,~S
 905   4|          kiáltja,~És gyürûjét váltja~A menyekzõ jelére.~És azonnal
 906   4|             sötétség lesz mindenütt;~A táncz zaja s dobzódás megszûnik,~
 907   4|             egész kápolna megrendül,~A társaság egyszerre eltûnik,~
 908   4|       szörnyü ijedtségben~Maga lévén a nagy sötétségben;~Búbánat
 909   4|         eltemetve,~Keresi reszketve,~A kápolna ajtaját.~S a csontpályán
 910   4|      reszketve,~A kápolna ajtaját.~S a csontpályán egy gödörbe
 911   4|               oh mint kerestelek~Itt a gonoszok lakásába’;~Jõj,
 912   4|             Fel atyádnak várába.”~De a mátka hosszan sóhajtozva,~
 913   4|          hamuvá vált,~Szülõi átkával a sírba szállt;~Megfosztva
 914   4|             sírba szállt;~Megfosztva a lelkek nyugalmától,~Erõszakos
 915   4|              szenvedett.~Számkivetve a jóknak sorából~Eldúlva tovább
 916   4|               vége életednek!~Az ur, a hatalmas~Legyen hát irgalmas~
 917   4|                                      A kisértet.~Vendég~Ott a kertben,
 918   4|               A kisértet.~Vendég~Ott a kertben, a mint látom,~Egy
 919   4|      kisértet.~Vendég~Ott a kertben, a mint látom,~Egy szoba vagyon
 920   4|             Ifju éltedet:~Mert abban a szobában,~M’óta épült már,~
 921   4|               És hogy támadhatott~Az a gondolat.~Hogy éjfelenként
 922   4|            lélek mulat?~Gazda.~Midõn a szoba épült,~A gerenda összedült,~
 923   4|          Gazda.~Midõn a szoba épült,~A gerenda összedült,~S egy
 924   4|         Hányszor láttam õtet már,~Ha a kakas kiált,~Szép estvéken
 925   4|           Szép estvéken kivált,~Hogy a szoba körül jár!~Vendég.~
 926   4|            hát oda szállnom~Házadnak a hasznára,~És ma éjjel ott
 927   4|              ma éjjel ott hálnom~Tán a lélek javára;~Mert vagy
 928   4|              õtet megmenthetem.~Vagy a titkot fölfedhetem.~Gazda.~
 929   4|              beszéld el,~Mint voltál a lélekkel?~Gazda.~A gonosz
 930   4|            voltál a lélekkel?~Gazda.~A gonosz szegény lelkemet~
 931   4|         kerülgette,~Míglen csalárdul a szivemet~Arra is reá vette,~
 932   4|              Arra is reá vette,~Hogy a lelket lessem meg;~Huh most
 933   4|              Éjfélig fen maradok,~És a kertben egy agg fánál~Magamat
 934   4|         Vétkes föltételemet:~S ámbár a titkos félelem~Meg-megrázta
 935   4|     Meg-megrázta szívemet,~Még is az a hiedelem,~Hogy a lelket
 936   4|           Még is az a hiedelem,~Hogy a lelket megláthatom,~Vagy
 937   4|                  Az óra éjfélt üt,~S a lélek csendesen~A kertben
 938   4|              üt,~S a lélek csendesen~A kertben megjelent,~És csak
 939   4|         megjelent,~És csak egyenesen~A szoba felé ment.~Én lassan
 940   4|            ment.~Én lassan mindenütt~A lélek nyomában;~Minden már
 941   4|            már elhallgatott;~Még ben a szobában~Sem hallék semmi
 942   4|             hallék semmi neszt:~Csak a bagoly huhogott~A templom
 943   4|               Csak a bagoly huhogott~A templom tornyában.~De egyszerre
 944   4|       tornyában.~De egyszerre elkezd~A kisértet odaben~A szoba
 945   4|             elkezd~A kisértet odaben~A szoba sötétiben~Titkosan
 946   4|           mintha nem maga lett~Volna a magányban ott.~Nékem többször
 947   4|              oly mélyen sóhajtott~Az a szegény kárhozott!~   Én
 948   4|              károdra vál,~Hogy abban a szép szobában~Soha senki
 949   4|              idõtõl fogva már,~M’óta a lélek visszatér,~Oly nyughatatlan,~
 950   4|  nyughatatlan,~S maradhatatlan,~Hogy a házban hálni sem mér.~Õ
 951   4|            sem mér.~Õ szinte megérzi~A lélek jövetelét,~És úgy
 952   4|       közelit,~Egyedül hágy magamat,~A szomszédba szalad,~S bárhogy
 953   4|            kinyugoszsza,~Messze föld a naptúl;~S néha ugy is fordúl,~
 954   4|             néha ugy is fordúl,~Hogy a délt is elaluszsza.~A jó
 955   4|           Hogy a délt is elaluszsza.~A jó asszonyt sajnálom!~Mert
 956   4|              Ámbár tudja, hogy nálom~A lélek - nem jár s kél.~Vendég.~
 957   4|           feleséged máshol van,~S ha a kísértet csatáz?~Gazda.~
 958   4|              elhallgatnak mindenütt;~A kisértet eltünik,~Félelmem
 959   4|       Félelmem is megszünik.~Vendég.~A lélekkel megjáratnád,~Ha
 960   4|             lélekkel megjáratnád,~Ha a szobát lerontanád!~Gazda,
 961   4|           mit gondolsz?~Gazda.~Ifjú, a mit szólsz,~Azt már rég
 962   4|            meg is parancsoltam,~Hogy a szobát rontsák el.~De igaz
 963   4|                Míg imígy vetélkedtek~A kerti szálláson,~De nem
 964   4|      szálláson,~De nem egyesülhettek~A kivánt háláson;~A háziasszony
 965   4|      egyesülhettek~A kivánt háláson;~A háziasszony belép,~Egy mosolygó
 966   4|       tekintete,~Szeszélyes viselete~A szerelem kedvelõjét~És tapasztalt
 967   4|     mesternéjét~Nyilván elárulta.~   A tûzre pattant vendég~Könnyen
 968   4|              S hogy öreg ura mellett~A szerelem kertében~Még más
 969   4|             Azért, mihelyt kiforditá~A gazda lépésit,~Az ifjú tüstént
 970   4|             ujítá~Elõbbi kérésit.~   A menyecske tûz-szemekkel~
 971   4|             nyom ajkára:~„Légy te ma a kisértet:~Hiszem, ifju,
 972   4|               Nincs szebb virág mint a szerelem~Az élet kies kertjében,~
 973   4|          érzést nem talál~Ez indulat a szivekben~S poklot teremt
 974   4|            szivekben~S poklot teremt a mellekben.~Leo jámbor s
 975   4|      üdvösségét.~Eljött Lina - de az a szív,~Mely hozzá volt halálig
 976   4|         prédája~Lina álnok szivének,~A hûség oly ritka példája~
 977   4|          Vérzõ szívvel és sóhajtozva~A szenvedõ atyjára:~Érzeménye
 978   4|           mit az élõ nem nyerhetett,~A holtnak nem tagadhatá~És
 979   4|           könnyét érte folyatá.~Mert a szerelem istenének~Büntetõ
 980   4|     istenének~Büntetõ szilaj lángja,~A bánat emésztõ mérgének~Boszuálló
 981   4|            juthatott.~És így elvonva a világtól,~Számlálva fájdalmait,~
 982   4|                                      A szegény utas.~Majláth János
 983   4|               S nem érzed tûzforrtán a vért.~Kegy jobbra rá sátort
 984   4|            Atyám! hivó szavad jön-e?~A vándor ily érzés között~
 985   4|       Aranyálomba költözött,~S midõn a nap felvirradott,~Szegény!
 986   4|                                      A magányos sír.~Keskeny völgye
 987   4|              sír tövében~Ül s andalg a remete;~Barna felhõk tornyosúlnak,~
 988   4|           halk morajjal felvonúlnak;~A nap búcsúfényt vete.~Távolt
 989   4|           Merre utas?” „„Messze még!~A sötétlõ fenyvesen túl~Utam
 990   4|           sötétlõ fenyvesen túl~Utam a kék hegyfokig nyúl,~Azt
 991   4|              Hallod mint zúg s ordít a szél,~Szállj meg kis hajlékomban;~
 992   4|            hajlékomban;~Vészre gyûlt a földi pára,~Elhúnyt már
 993   4|              földi pára,~Elhúnyt már a nap sugára;~Nyúgodj édes
 994   4|           kebelem!~Túl az erdõn, túl a berken~Lelkem új életre
 995   4|        Tûzözönben vívnak immár,~Sujt a villám, végveszély vár:~
 996   4|             Utas! útas! rettegek.”~„„A veszélytõl csak boldog tart:~
 997   4|              tart:~Reszket s néz hol a biztos part;~Jámbor õsz!
 998   4|           dúl körûle.~Reng, szédül s a mélybe dûle -~Szíve áldozatja
 999   4|              Szíve áldozatja lett.~S a mint a vadonba’ jártam,~
1000   4|             áldozatja lett.~S a mint a vadonba’ jártam,~Föllelém