Könyv

  1   1|            földi boldogságnak~Kútfeje s legszebb éke;~Melynek remegő
  2   1|        tükrében~A szív magát képzeli,~S adóvevő örömében~Fájdalmait
  3   1|               találtatik.~Csak szelíd s jó embereknél~Fakad égi
  4   1|           Fakad égi forrása,~Érzékeny s meleg szíveknél~Tenyészik
  5   1|         ínségét~Barátomnak beszéltem,~S érettem hullatott könnyét~
  6   1|            por fellege -~Az ellenség; s villogtatja~Kardját büszke
  7   1|          népei~Mi bátran megütközünk,~S régi vérünknek hívei~Vagy
  8   1|               Öld vágd az ellenséget,~S diadalmunk hoz nevünkre~
  9   1|        kívánat jõ az elégség helyébe,~S a lelket legédesb álmából
 10   1|           gerjeszti,~Megnyerve elárúl s végmúlásnak ered,~Új gondolat
 11   1|              boldog, a ki szerettetik s szeret.~Kinek a szerencse
 12   1|       kûszködik az mosolygó sorsával!~S dicsõsége válik élete terhére.~
 13   1|             éleng, malasztját isméri,~S örökön lángoló oltárához
 14   1|          jutalmárúl.~A lélek hatalmat s minden tehetséget~Egyedûl
 15   1|              igaz szerelemtõl vészen,~S mágusi erõvel minden lehetséget~
 16   1|            lobog,~Megtisztúl a lélek, s békítõ ölében~A megbántott
 17   1|          balsorsunk keblébõl kiszíja,~S a világot szelíd kebelén
 18   1|         melegedett mennyei lángjánál,~S el nem ragadtatott felhevûlt
 19   1|        fellengezett tündér határánál,~S váltig nem lelkesûlt gyönyörû
 20   1|              kényétõl?~Légy bár vitéz s laurus zöldelljen fejeden,~
 21   1|          ragyogjon melleden,~Meghalsz s felejtetél más nap felköltével:~
 22   1|            könyekkel visszaemlékezik,~S égi vigasztalás tenyészik
 23   1|        óhajtás.~Sok gondolatokat szûl s futtat az emberi elme,~Az
 24   1|             elme,~Az örökségbe kapkod s fent a levegõben,~Túl az
 25   1|              édes~Szülöttjét nyomozza s az egeket ostromolja~Vad
 26   1|               álma~Tetszetõs árnyékká s tündér képpé eloszlik.~Mélyen
 27   1|          enyészni.~Csendesen alászáll s visszatér a magasról,~De
 28   1|              nyugalmat néki nem adhat~S bánatos érzéssel szemlélgeti
 29   1|           virágát -~Váltig elszáradva s a porba tiporva elõtte;~
 30   1|              el kellett~Néki költözni s kora sírjába ezer átok~Követte. -
 31   1|          voltak~Jelei nagy hatalmának s minden nyeresége.~Csendes
 32   1|               Bizodalom el ne hagyjon s forró kebelemben~Lakozzék
 33   1|             forró kebelemben~Lakozzék s játékát a forgandó szerencse~
 34   1|             jutalom;~Boldog a ki érzi s használja mennyei javát.~
 35   1|            ront és szül a repülõ idõ.~S lelkesedve legyen szabad
 36   1|             Kebelén hervadjon életem! s az örökség~Adóját engedd
 37   1|            Fenyeget, nagy változással~S búsító mulással.~Hallod-e!
 38   1|             mely sérelembõl~Reád hull s nedves szemembõl~Hû szivedre
 39   1|          távolt is emlékeddel~Ihlesd, s ne feledd el.~~
 40   1|           fölülemeli:~Habár méltatlan s nehéz üldözések~Irgalmatlan
 41   1|            sirba dõl,~Körülfognak vad s kinos szenvedések.~Egy tárgyért
 42   1|              számkivetve,~Nem ismerve s élve elfeledve~Magán s egyedül
 43   1|        ismerve s élve elfeledve~Magán s egyedül a világban járok.~~
 44   1|    mindenektül~Némán kora sirodon ül,~S zokogja halálodat.~Miglen
 45   1|               Szemlélem hûs boltodat,~S kivánkozó sóhajtással~Ölelem
 46   1|         mulandó létének.~Benned bizik s kebelében~Enyhülést, javulást
 47   1|          sorsa lõn,~Kisérõje életének~S barátnéja e földön.~A szenvedõ
 48   1|       könnyeinek~Forrását elszáritod,~S a kétség vad seregének~Ostromát
 49   1|                Legszebb örömét várja;~S karjaidban mosolyogja~A
 50   1|                Védje a megsértettnek,~S tartandó uti költsége~E
 51   1|              Csak magát az egyességet~S a jótevõ békességet,~Mint
 52   1|            Csak a reménység követett,~S néha bágyadt napfényt vetett~
 53   1|      képzeltem.~Az ifjuság maga kéri,~S senki soha nem isméri,~Neki
 54   1|               Neki bármely sorsa lõn,~S hogy az élet békessége,~
 55   1|                Ah be hamar meghóditja~S keskeny körébe szoritja~
 56   1|              Uj sebeknek lõn kezdete,~S üres maradt kebelem.~Végre
 57   1|              állok most aggott ember,~S szivem megint örömmel ver,~
 58   1|                Hogy ujra megláthatom,~S hogy magányos csendességben~
 59   1|               Éltem itt folytathatom.~S mig létemnek végadóját~Az
 60   1|               Neked köszöni kellemét,~S mint a hajnal harmatja~A
 61   1|          látja:~Vele érez hû barátja,~S szerencséjén részt vehet.~
 62   1|            Kebelébe bezáródik~E szent s tiszta indulat!~Ballagjon
 63   1|            nem hervadnak,~Rózsaláncza s kötelei~Két szép szivnek
 64   1|               borult egemre feltünél,~S ujonnan a remény lágy karjain~
 65   1|       Biztatva szép álmokba ringatál!~S habár csak messzirõl mosolygtanak~
 66   1|        Lebegdelt képed napjaim körül,~S bájképzetim fellengve bolygtanak~
 67   1|        Érczkormányát vadon zajogtatá,~S habok közé sülyeszti partomat;~
 68   1|               frigyes pályánk között,~S kinézteim homályba oszlanak.~
 69   1|          kinézteim homályba oszlanak.~S te még egyszer ragyogsz
 70   1|              türve!” igy vigasztalál, s azon~Kinos perczben viszonszerelmed~
 71   1|        Vallása reszket bibor ajkidon;~S mit a boldog nem nyerhete,~
 72   1|              szivén remeg. -~Elválsz; s utánad ah haszontalan~Nyilong
 73   1|        multnak bus, komoly emlékjele.~S miglen borulva veszteségemen~
 74   1|        Gyöngén ihletve szerteömlenek;~S egy bájalak világos szárnyakon~
 75   1|            béke ül felséges homlokán,~S a merre lép, az ég malasztja
 76   1|         malasztja kél.~„Te hiv valál, s vesztél; fel csüggedõ!~Sorsod
 77   1|               maradnak a rokon tüzek,~S a por felett buzogva érlelik~
 78   1|              lényök nemesb tökélyeit.~S ha a világ, ha vad korod
 79   1|               hüs árnyai~Ölelnek ott, s az ének szelletin~A hiv
 80   1|             enyhülsz.” Igy a mennyei;~S mig dalra ébredt lantom
 81   1|               rezgenek, lelkem vidul,~S a sziv zajongó habja csendesül.~~
 82   1|          földi kétes~Pályák irányait;~S némán, szivetlenül,~Tüskéket
 83   1|      Hullámtetõkön~A fellegig mereng,~S alá sodorva~Halálos örvény~
 84   1|              örvény~Tátong alatta.~   S kinos zavarban~Ott küzd
 85   1|           vészözönnek~Gátlan dühével,~S dagadt kebellel~Partnak
 86   1|         árjain:~Ott szebb élet derül,~S a csendes nyugalom~Forrása
 87   1|           visszadõl~Zajló habok közé,~S a lankadt szomjuzó~Egy tiszta
 88   1|        övedzik át~Baráti kéz helyett,~S fájló botlásait~Kaczagják
 89   1|        Kétségek ostroma~Körüldöbörgi,~S kiélve jobb hitét~A jó-
 90   1|               kiélve jobb hitét~A jó- s igazhoz,~Fagylalt melyére~
 91   1|          Dereng le néha~Bus éjjelébe;~S reménye sirjait,~A véghetetlen
 92   1|                   Im a környék derül,~S arany felhõi közt~Terjengõ
 93   1|              Egy istenné közelg!~Int, s fénye számtalan~Alakban
 94   1|      tündökletin~Az ég harmatja reng,~S szelid fuvalma~Serkentõ
 95   1|           nyájasan~Suttognak a mezõn,~S himes virágok~Nyilt kelyheikbõl~
 96   1|          istenülve~Az égre feltekint;~S éltét, a zsengedõt,~Az ifjut,
 97   1|               tovább~Ösvénye titkain,~S teremtõ lángjait~Öröklét
 98   1|          oldják lánczait,~Alant hever s letün;~A Phantasia,~Az ész
 99   1|             kivivja~Mély tömlöczébõl,~S a látkörön tul~Fenteg lebegteti~
100   1|                könny ragyog szemében,~S mélyen sóhajtva vissza-visszanéz!~
101   1|        Hajlékát véli a távol ködében,~S örömreszketve nyul felé
102   1|               kél a multnak égi kéje,~S vidám alakként lengedez
103   1|        Szülõföldéig terjed láthatára,~S békén mosolygva csendes
104   1|             felejtés karján ringadoz;~S mint egykor õsi háza szük
105   1|              déli nap halmára villan,~S dicsõ felséggel a nagy térre
106   1|              mily messze szép hazája!~S bár itt szelidebb ég lehell
107   1|          természet téli gyászra düle,~S hegy-völgyet zord fagy,
108   1|              hó tetéz;~De ott szabad! s a gazdaglét ölébõl,~A földi
109   1|              hazája bánatos melyében,~S andalgva meg-megáll minden
110   1|       Keletrõl térõ felhõket köszönti~S elszenderül moh-lepte sirokon.~
111   1|             telje bár gyönyörre inti,~S biztatva utját friss rózsákkal
112   1|          szinlett kegy, csalóka fény.~S tovább-tovább megy, mig
113   1|          szerencse nyilt ölébe zárja,~S körültündökli a hir csillagárja,~
114   1|             létem gyönyörben olvadoz;~S bár rettegek, ha más szerelmet
115   1|       rettegek, ha más szerelmet int,~S tömjént hódolva kellemeidre
116   1|             biztos reményre lobbadoz,~S ég-föld ezer kéjben ringat
117   1|            bájos szemed reám tekint,~ S egész létem gyönyörben olvadoz.~~
118   1|       hajdanti virágod~   Porba omolt s élted nemzeti gyászba vegyült.~
119   1|            látom feltünni körüled,~   S lengve vonulni az est sürü
120   1|             az est sürü homálya felé:~S mint a honvesztett lángképzeti
121   1|        büszkén csillogni az éghez,~   S játszi habok tükrén képedet
122   1|                 Néz a lyányka, remeg, s félve karomba omol.~Vivjatok
123   1|               éji vihar.~2.~Mily szép s tiszta öröm nyájas szemeidbe
124   1|            tekintnem,~   Menny, föld, s enmagam is, bájgyürüjökbe
125   1|              csak egy.~5.~Nem szólál: s bájos szemeidnek rabja levék
126   1|                  Szólál: hív rabod én s rab magad istenülénk.~6.~
127   1|             megvívja sorosodat:~Igyál s felejtsd gondodat.~„A szerelem
128   1|             De ha mind e mellett~Sziv s lélek rabbá lett,~S egy
129   1|              Sziv s lélek rabbá lett,~S egy kedvesnek hódolnak:~
130   1|      reménytelen?~Ha széped kegytelen~S szived el nem fogadja?~Vagy
131   1|              bár,~De sors tõle elzár,~S messze földre ragadja?~Itt
132   1|         Vigasztal ez mindenkor,~Igyál s nyugtasd szivedet,~S éltest
133   1|            Igyál s nyugtasd szivedet,~S éltest buzgón hivedet.~„
134   1|          mellett~Erszényed üres lett,~S nem kél ki a vetett mag:~
135   1|         Vigasztal ez mindenkor,~Igyál s tágul kebeled!~Ezt kincscsel
136   1|             Légy bátor, gyõzni fogsz,~S dicsõségben ragyogsz”:~Iró
137   1|            dicsõségben ragyogsz”:~Iró s vitéz igy kiált.~De ha mind
138   1|           mellett~Koszorud másé lett,~S édes Musád tovább szállt;~
139   1|                Igyál mig tüze meghat,~S lesz bátorság s gondolat.~~
140   1|               meghat,~S lesz bátorság s gondolat.~~
141   1|             Egy ér csörgve folydogál,~S partja füzes ernyejében~
142   1|               Könynyel-áztan ömledez.~S visszavágyó lángzatokban~
143   1|          Lengj körüle, boldog szellõ!~S édes bun ha igy éldell õ:~
144   1|        nevemet~Szentesitsd emlékemet.~S a midõn hüs alkonyában~Zeng
145   1|      alkonyában~Zeng az árva fülmile,~S lelke néma lágyultában~Ön
146   1|         szellõ!~Rózsaillatot lehellõ!~S lengve szivhullámain,~Tüntess
147   1|            árja~Elhervasztja létemet,~S egy hideg kéz majd bezárja~
148   1|              Fogd fel vég fohászomat,~S vidd melléje poromat.~~
149   1|         hajnala?~Derülted annyi szép- s dicsõt igére~Mig rózsafénynyel
150   1|          mindég sötétb magányra tére,~S a küzdõ sokba telt, de könnyü
151   1|              könnyü bére~Emléked csak s e lant komoly dala.~Ha távozál,
152   1|            hága,~Homokhant, szétomol, s várt boldogsága~El-eltüntén
153   1|       El-eltüntén kétség szakad belé.~S mit fenn a fénytetõn nem
154   1|         megadja egy kis part homálya,~S vég csendre száll a vész-környezte
155   1|        lebegett a zordon Enyészet,~   S pusztitó erejét rád viharozta
156   1|            erejét rád viharozta dühe,~S vak diadalma jelét robogó
157   1|         bizton viadalra kikelted’,~   S érted mennyi dicsõk estenek
158   1|        játszik kedvese többé,~   Vér- s tapadó portól elmerevedtek
159   1|               Néz, piheg, arcza tüzel s keble feszülve haboz.~Ah!
160   1|         ködébe;~   Elmarad a kedvelt, s érzete búnak ered.~Végre
161   1|         suttogva az alkonyi szellõ~   S a hüség csendes angyala
162   1|                Fénytelen itt szunnyad s kõ se’ mutatja helyét!~Õsi
163   1|            lobog;~Elszáguld, hazatér, s igy hirli vitéz ura hunytát,~  
164   1|          sirat;~Mig sürü könnye apad, s õ is hû férje után hal,~  
165   1|              is hû férje után hal,~   S a kiürült háznak csak döledéke
166   1|        alacsony mohlepte gödörben,~   S a feledékenység éje boritja
167   1|          nevök’,~Hantra dül a pásztor s fütyörészve legelteti nyáját;~  
168   1|               sors;~Néz, és elkomorul s lesütött szemmel halad ismét;~  
169   1|               pánczélja fakó lesz,~   S összuzott testét hab fedi
170   1|             összuzott testét hab fedi s barna iszap.~Ekként halni
171   1|            iszap.~Ekként halni kinos! s kegyalak! neked életed igy
172   1|             béke lebegje körül!~Hajh! s ezt visszavonás okozá mind
173   1|            ezt visszavonás okozá mind s durva irigység,~   Egységünk
174   1|          gõgét Buda ormai nyögték,~   S kénye vadon dultán annyi
175   1|       zsarlónk buja karjain ekkor,~   S a Duna szõke vizén hány
176   1|            csak példa legyen most,~   S égve honért bizton nézzen
177   1|          virányin~Édes illat tévedez,~S a mult nagy kor omladékin~
178   1|            sötét erdõk hegyette~Száll s mereng a büszke sas;~Ott,
179   1|              Ég a szent szabadságért,~S létét kötve birtokához,~
180   1|              Érczkarral csatára kelt,~S élve-halva nemzetének~Messze
181   1|               Rakja le fellegi várát;~S édes irányra feszülten~Nézi
182   1|      lángözönébõl~Egy alak ömlik elé,~S elrepes élte szükébõl~Álma
183   1|          Harmat reszket nyilt ölében,~S attól édesb lángra gyul;~
184   1|              attól édesb lángra gyul;~S bármi sziven ringadoz,~Kéj-lehelve
185   1|        kedvellõ!~Én malasztit érezem;~S rám melegre a hüs szellõ~
186   1|             Általhat éltem alkonyára,~S bár a sors tõled messzezára,~
187   1|           Szent kéjre int emléke még;~S ha ébredsz lantom hangzatára,~
188   1|       elröpülnék~Egy kies vidék felé,~S ott pihennék, hol madárhang~
189   1|          pihennék, hol madárhang~Éled s a vig csermelyé,~Mig a hivnek
190   1|              Tudva: senki el nem árul~S nem lappang irigy lesen;~
191   1|              Szent malasztit érzenõk,~S hosszu verseny áldozatban~
192   1|           képe~Hívem kék szemében él,~S nyájas arczin olvadozva~
193   1|      pagonynak~Látom karcsú termetén.~S a virágok illatárját~Beszívom
194   1|              ringadoz;~Lelke napfény, s tõle minden~Életkéjre lobbadoz.~
195   1|               Ott az élet ifjan aggul~S szép álomkényt lebben el.~
196   1|               tompa harangszó~   Zúg, s keseregve hazánk bérczei
197   1|              egy bájillatozásu virág;~S nyitva szerény kelyhét az
198   1|          felek durva csapatja között,~S atyjának vesztén siratá
199   1|          buzgott védeni szent igazát.~S elhidegülve hagyá nagy hõse
200   1|         tovább.~„Hunnia, légy boldog! s bár nincs maradásom öledben,~  
201   1|               élete minden örömtõl~   S könnyén népének lassu halála
202   1|           lassu halála remeg.~Elvált! s kit nem rég ezerek tömjéne
203   1|        homálya fedi.~A vigadók zajait s a kéj szabad ömledezésit~  
204   1|      tárogatók nyers riadalmi között,~S bajnoki játékban diadalra
205   1|        vonzattal hû szerelemre hevít;~S hintve reánk a lét bájlóbb
206   1|             lemondás átka felette!~   S álma derültében képe alélva
207   1|               gyõzvén~   Méreg-, tõr- s cseleken nyert urasága megállt:~
208   1|       cseleken nyert urasága megállt:~S miglen az uj fénynek hódolt
209   1|           miglen az uj fénynek hódolt s örvendeze a nép -~   Messze
210   1|       kisérõje,~Egészségem hévmérõje,~S játszi bodor füstöddel~Búmat
211   1|      porlelkeket~Ezer kinnal mozogni,~S büszkén rázva bilincseket~
212   1|        fényben ragyogni;~Reád gyujtok s azt gondolom:~Szánandó,
213   1|           szive nyom,~Mert a szép szó s leánykegy~Vajmi hamar füstbe
214   1|            Fényleni vágy nagy erõvel,~S más érdemit elöli;~Én rád
215   1|        érdemit elöli;~Én rád gyujtok, s azt gondolom;~Itt legtöbbet
216   1|            Itt legtöbbet az idõ nyom,~S koszorúdat neveddel~Füst
217   1|            fuvalmak játszva susognak,~S hû párja körül a fülmile
218   1|          kényeket és uj kénybe ragad.~S mint parti virággal víg
219   1|              gyönyörûség mélyibe dül.~S mint a füzes ingó lombjain
220   1|        kedvesem édes! a tavasz illan,~S a fülmile nyájas zengzete
221   1|     visszaragyogni,~Mit lelkem epedve s égve gyanít.~~
222   1|             tõled~Zajlik árva életem,~S ködbe szálló nézteimben~
223   1|            Bár a fák itt is virulnak.~S tiszta forrás csörgedez,~
224   1|                Õt te bátran nézheted,~S rózsa közt hûs berkeidben~
225   1|               pihenteted;~Míg kivánat s hosszu küzdés~A forró s
226   1|               s hosszu küzdés~A forró s hû szivbe vág,~Ott egy néma
227   1|             Ah de zúgva megy felettem~S összedõl a fellegvár,~S
228   1|               S összedõl a fellegvár,~S vad dörgéssel vallja sorsom:~
229   1|               meg~Titkos andalgásain.~S im zöldjébül a bokornak~
230   1|              Nyisd meg illat-ajkidat,~S mint egy hang az üdvösségbõl,~
231   1|               is oly nagy, oly dicsõ,~S szebb világba lobban által~
232   1|              mint pirul;~Szûz vonzat- s örömnyiltában~Keble ily
233   1|             Rejtsd elõlem édes arczod~S lelked annyi bájait!~Ennyi
234   1|             Mint utána forró vágygyal~S csillapítlan érzeni.~Ah
235   1|     Olthatatlan bennem ég:~Eget lelni s el nem érni~Hosszu kínra
236   2|          szebb élet volt,~Érzi szívem s felsóhajtok,~A mint Rákos
237   2|             Összegyűltek, tanakodtak;~S ha csatára trombitáltak,~
238   2|            Hej de magyart alig látok,~S nehéz szívvel tovább szántok.~
239   2|           Pest-Budárul sok nép kijár,~S alig érti nyelvünket már:~
240   2|            szivem, fáj, ha ezt látom,~S hazám földét sírva szántom.~~
241   2|               Tûzd a hûsön kalapodra,~S emlékezz meg galambodra.~
242   2|             rám gondolsz, megsusogja.~S én a kertben ha gyomlálok,~
243   2|             de ott csak füstöt látok,~S eltûnik az, mint az álnok,~
244   2|               az álnok, ki elhagyott,~S öröm helyett könnyet adott.~~
245   2|             víg kedvvel leszakasztna,~S keble havával itatna.~Ha
246   2|              Galambomra legyezgetnék,~S míg édesden álmadozna,~Ajkam
247   2|             Akár hatot,~Aztán tágulj,~S el ne árulj;~De elvégy ám~
248   2|              pénzem nincs, rátekintek~S mindjárt kincset látok;~
249   2|         Gyöngygyel rakva szagos öble,~S fülmile szól ki belõle.~
250   2|              Szeretem is én a Rózsát,~S ha ugy rám néz és csókot
251   2|               nem érzek,~Szivem ugrál s alig élek.~~
252   2|    elvesztette,~A szívét én megleltem~S kendõ alá rejtettem.~Jaj
253   2|            Mély gödrébõl a vitéz kél,~S mint halvány köd holdvilágnál~
254   2|           tétova száll.~Néz a pásztor s keresztet hány,~Kiált a
255   2|                A tûz mellé heveredik,~S mult idõrül töprenkedik.~„
256   2|                virág búsan lehajlott,~S magyar szivbül friss vért
257   2|             átkos neved.~Csontba akad s hortyog a ló,~Meg megcsorbul
258   2|            kasza, sarló,~A leány fél, s bármi begyes,~Oltalmára
259   2|          Dunánk rabot nem hord immár,~S ujra diszlik Mohács táján~
260   2|               lássa Rózsám~Ha lepihen s hűtözik,~Vagy az érben megfürdik.~
261   2|              lel megint:~Én is láttam s víg napom~Érte búban folytatom.~
262   2|         virága,~Melyre kis lába hága,~S a violát kebelén~Könnyekkel
263   2|               fél,~Reá veszi bundáját~S felkeresi Rózsáját.~S ha
264   2|        bundáját~S felkeresi Rózsáját.~S ha galambom betoppan,~Szivem
265   2|         dobban!~Pergõ rokkám megakad,~S fonalam is elszakad.~S ha
266   2|                S fonalam is elszakad.~S ha nyájasan mellém ül.~Mi
267   2|              Megcsókol, én haragszom,~S a csókot - visszaadom.~~
268   2|        éretted vér.~Csapja fel Rózsám s foglalóra~Süss egy csókot
269   2|              tud varrni, sütni, fõzni~S beteget táplálni.”~Monddsza
270   2|               lábam, mely jó úton jár~S nem botlik oly könnyen,~
271   2|             szivem, mely híven szeret~S ezt tartom fõ jómnak:~De
272   2|        leányának~A pártája elveszett,~S ezen biró uraméknak~Szíve
273   2|         jártam~Minap a kertben jártam~S egy rózsát találtam:~A szép
274   2|       keresték:~Végre az est ráakadt,~S attól csak könnye maradt.~  
275   3|        vérsóhajtások!~Egy lépés még - s marad hazámnak határa.~Hol
276   3|               forr szabadságért vére,~S önkényt bedõle a puhaság
277   3|        tünõdni,~Mig a jelen elillant;~S ha szép álmod el is éred,~
278   3|            álmod el is éred,~Hõn várt s vajmi könnyû béred~Nem más,
279   3|               bár csak ismertet áldoz~S kegyével is unalmat hoz,~
280   3|            állok, házi eszköz vagyok,~S használtatva semmit egészen
281   3|            dicsõt szül,~Csillagot mér s bátran világokat kerül.~~
282   3|     esztendőben görbén nyomtattatott,~S harmincz évek óta a ponyván
283   3|       születésnapod azzal ünnepeljem,~S vastag érdemedet oszlopra
284   3|          fogok ma egy koszorut fűzni.~S fonnyadt repkény közé borcsapokat
285   3|               rajta köszöntő nótámat,~S érdemed hirdetni feltátsam
286   3|          kettõztesd minden erõdet,~   S egy buzgóbb maradék áldja
287   3|         Minden öröm hangot szül, a bú s fájdalom ismét:~   A kikelet
288   3|       philomela panaszt.~Ott, hol erõ s szerelem párul, nincs messze
289   3|           ködbe vont szemünk nem lát;~S könnyû habok között lebegve
290   3|           Akkor vidám örömre integet,~S ártatlan lépteink minden
291   3|             halmain mosolygva állunk,~S legkisebb tárgyban nyílt
292   3|                     A bimbó fejledez, s reményvirága~Egy uj élet
293   3|             ébredõ világa~Fennlángol, s uj világokat kerül;~A hõs
294   3|               telt szivünk felé leng,~S a nagy - s dicsõre lelkesülten
295   3|         szivünk felé leng,~S a nagy - s dicsõre lelkesülten éleng.~
296   3|               mienk egész teremtmény,~S tettekre szólít egy hizelkedõ
297   3|               képzelet csapongva jár,~S míg szúnyadoznak a nemesb
298   3|       szúnyadoznak a nemesb tökélyek,~S a lángerõ tisztább formára
299   3|         határin túl szállong az elme,~S ábrándvilágba kél öröm-
300   3|               ábrándvilágba kél öröm- s gyötrelme.~S bíbor felhõkön
301   3|  ábrándvilágba kél öröm- s gyötrelme.~S bíbor felhõkön mint a szép
302   3|              Auróra,~Jön egy istenné, s kéjmalasztjait~Lehelve a
303   3|            kényeket nyujt minden óra,~S egy bájalakra fûzi álmait;~
304   3|            melyében.~Ott áll az ifju! s tiszta hódolatja~Szerelmet
305   3|              hódolatja~Szerelmet vall s érzése olvadoz,~A viszonláng
306   3|               a síriglan~Korunk repül s a szív magába tér,~Az ifjuság
307   3|        ifjuság szeszélyes álma illan,~S a gondpályán lassúdan hül
308   3|            erõnk valót ölel busítlan,~S a hulladó virág gyümölcsöt
309   3|       tartozások tenni kényszerítnek,~S a férjnek szûk, de szebb
310   3|               ezer halál.~Nem csügged s honvéd tisztét teljesíti~
311   3|              gyûjt, koczkáz életével,~S a közjóért áldozza napjait:~
312   3|               Szép hölgyén, magzatin, s baráti szíven~Függ boldogsága
313   3|         baráti szíven~Függ boldogsága s léti czélja híven.~Most
314   3|     Mindenható elménk istenkedése~Ég- s földbe hat, mint az, kivel
315   3|            hat, mint az, kivel rokon,~S búvárnyilai e lét titkába
316   3|             Vezér szövétnekül az ész- s világnak.~                      * * *~
317   3|           szemünk csak sírba ütközik,~S mit egykor a szív oly imádva
318   3|               elme bolygó képzetébõl,~S a fáradtnak magány nyujt
319   3|              csendes partjához vezet;~S szelíd malaszttal a távol
320   3|         Sugárzik át a szép emlékezet:~S mint hold csillámai a folyón
321   3|          békén a szerelm ölén,~Kidõl; s más vándor lép üres nyomára,~
322   3|              vándor lép üres nyomára,~S az esti szellõ játszva leng
323   3|           ösztön, mely magát emészti,~S czélnál is kétkedõ homályba
324   3|         birtok közt uj vágyra készti,~S mérget ráz ön virági kelyhibõl,~
325   3|              kivált kisértõ fényibõl,~S nem hû karral, mint egykor
326   3|                mely a port vonzogatja~S hiú gõzén vakon csügg a
327   3|               csügg a közlét:~A szép- s nagynak felséges hódolatja~
328   3|          mereng jós lelke villanatja,~S áttörve a jelen ködéjjelét,~
329   3|               bájtegzét nyujtja néki,~S tavaszt lihegnek lelkesült
330   3|               tûn fel kedves ideálja,~S érzelmi lágy körében szentesül;~
331   3|               az ég nyíltát csodálja,~S édes titkának jegyzi frigyesül,~
332   3|            tetõkre nyúl a rózsapálya,~S ezer vidám alakkal népesül.~
333   3|           ezer vidám alakkal népesül.~S imádtam a hivet, kiért hevülve,~
334   3|         tárgyra tündérszínt fuvalnak,~S dicsét vallják a lelki diadalnak.~
335   3|            vallják a lelki diadalnak.~S mit a kebel mély rejtekébe
336   3|               néz fel távol csillgára~S felleng a dal kéjelgõ szárnyain,~
337   3|              a dal kéjelgõ szárnyain,~S míg erdõt-berket tölt zengése
338   3|            körül édelg a biztos ének,~S rokon szívhez simúlva hangjai~
339   3|        Viszonzva lengetik honpartjai!~S felette bár sötét felhõk
340   3|                szerelme lángmelyében.~S a mit teremtve-áradó hevére~
341   3|              iránya érdemczélhoz ére,~S vígan dereng a szépnek hajnala:~
342   3|              Felejtett sírján bár moh s tüske nõnek.~~
343   3|             különzi~   Õt a köznéptõl s hírre mi fûzi nevét:~Lassu
344   3|               kegy, könnyü itélet,~   S édes hûledezés puszta dicséret
345   3|          szobád falait pókháló lepje, s halálfõ~   Sárgúljon komoran
346   3|          elszórva heverjen irásod,~   S minden szöglet ürén szú
347   3|             ürén szú egye könyveidet;~S hogy bölcs mondását Salamonnak
348   3|               tessél:~   „Csak hiuság s álom mindened a nap alatt”~
349   3|               felhõk zúgtak felettem,~S örömczélom bús áldozatja
350   3|        tekintse,~   Bátran törjön elõ s tûnnek az éji ködök.~Síkos
351   3|             az éji ködök.~Síkos az út s meredek, szük az élet: szökni
352   3|                Gyors az idõ, megelõz, s hasztalan áldozatod.~2.~
353   3|        virágként~   Védõ kézre szorúl s fázik az, a ki szedi.~3.~
354   3|            tud,~   Ebbe vegyûl a sok, s  általa mindenik él.~5.~
355   3|              boldog szerelem hallgat, s titkon szedi bérét;~   Szép
356   3|               fel számtalan ember,~   S mint ölhesse el azt, többnyire
357   3|             gõgfénye gyötör, bár feje s keble üres.~Gyors röptét
358   3|              búba meríti korán.~7.~Ah s Oh fõ nyereség a versben
359   3|               örömnek,~   Minden szép s nagy elõtt, s félszegü versek
360   3|             Minden szép s nagy elõtt, s félszegü versek után.~8.~
361   3|            Hogy szûk léte körén tûrni s felejtni tanúl.~10.~A szerelem
362   3|            okból?~   Távol eszünktõl, s vak hitre simítja szivünk.~
363   3|         alapítsa ügyét;~Hajnalt vágy, s örvend a sejtett békesugárnak:~  
364   3|       békesugárnak:~   Feltün az  ah! s hidegen néma porára ragyog.~
365   3|         felett dalt rebeg a szerelem,~S messze idõkön míg gyöngéd
366   3|           írtak már a szerelemrõl,~   S mindenik annyi gyönyört
367   3|        mindenik annyi gyönyört bájola s hinte reá:~Én nem! sõt makacsúl
368   3|          szokásra kevély.~Az, ki akar s nem tud, kész mindig gúnynyal
369   3|           karjával ölelve világát,~   S a szent lelkesülés szárnyain
370   3|         Hogyha szegény vagy is, élsz, s szebb örömekre találsz~A
371   3|            találsz~A szerelem kelyhén s õszinte baráti kebelben,~  
372   3|            Hogyha hivem karomon csügg s szép szeme rám lövi lángját~  
373   3|              Légy szabad, állhatatos, s mennyei pálma tiéd.~~
374   3|             hány vitéz tünik fel!~Agg s ifju kor, sõt a szelíd nem
375   3|           szelíd nem is,~Külön zászló s paizs mellé szegõdve,~Harczforrón
376   3|          szegõdve,~Harczforrón állnak s gõgösen pörög~Kezökben a
377   3|          lud-hordta dárda. Nagy~Árpád s dicsõség! jelszavok. Mi
378   3|            mennyi szép~Virág tenyész! s alig kél koszorú~Még rajta!
379   3|            Más országból, annál szebb s tetszetõsb.~Hamar csodás
380   3|         süljön el, már ezreket hevít,~S érzésre, mint utánozásra
381   3|           fuss iskolába” - szólnak -~„S tanúlj adálni: már ha egy
382   3|            majom!~Igy zúg egyik rend, s nem hiába;~Tudják miért:
383   3|         minden halmon müvészt~Látnak, s azért is annyi tömjént~Hintnek
384   3|               már szédelegni~Kezdnek, s jaj a szegény fülnek, ki
385   3|           fülmilét.~Fellép a dictator s azzal ledörgi:~„Miért nincs
386   3|              nincs füled?”  körülnéz, s toll ragadva~Egyet vonít -
387   3|            toll ragadva~Egyet vonít - s utána számtalan~Torok kiált:
388   3|          Benned, hogyha nem él a nagy s szép érzete, hagyj fel,~
389   3|            idõt emészti,~Tükörben él, s a hold szarvára ül,~Hõs
390   3|              fogyni kezd erszényibül,~S a szép, ki oly sokat, szépet
391   3|             mely Pontyit huzza vonja,~S gõzzel hízlalja sovány életét;~
392   3|           annak maga sem hiszi felét;~S ha erre a kedves csókot
393   3|              csak messzirõl csodálja,~S pápaszemmel módissan frígyesül.~
394   3|            házáig nyúl akkor a pálya,~S ha elfárad, egy szegletkõre
395   3|          elfárad, egy szegletkõre ül,~S mint a kis macska tejfeles
396   3|           sorsát bús rimekbe öntheti.~S a recensensek bár miként
397   3|            lármáznak,~Versében a szív s az indúlat fáznak.~Igy sok
398   3|               nyelvek magasztalásain,~S míg a fület sérti zengése
399   3|             hitelezõk morognak reája.~S imé! segédet hoz alkalmai
400   3|            erkölcsöt hintnek hangjai,~S mint annyi pillangóit érdemének~
401   3|     Hizelkedve lép nagyok küszöbére,~ S büszkén magának repkényt
402   3|         magának repkényt csap fejére.~S a mit teremtve mások munkáiból~
403   3|               lészen részeg álmaiból,~S megnyílt neki a hírnek hajnala;~
404   3|            óhajt:~   Tudja, mi a szép s jó: ló, pipa, puska, l ...
405   3|            Szép? - Hm! Gyõz a magyar: s tapsa az ottfen elég.~4. „
406   3|          Mária.”~Szécsi Marinka dörög s hõst szöktet az özvegyi
407   3|            leplét lopva nyakába veti,~S nem birván kobzát, prózában
408   3|              Sors-csípve kidõlnek,~   S hamvaikon czifrán pöffedez
409   3|             Szegeden.~Vigjátékot irál s szomorú a Músa felette:~  
410   3|               felette:~   Mást ütnél, s botorúl, kába, velõdet ütöd.~
411   3|            bizonynyal,~   Mely csunya s émelygõs képzet hiával a
412   3|          magának.~ A  rostát kitüzéd, s magad ájulsz a kritikától:~  
413   3|           átok!~   Füstét szívod csak s összezavarja a fejed.~18.
414   3|             Nyelvrõl szólsz kocza hõs s magyarúl írsz „kremniczi
415   3|                   Szél lelked, látom, s nyelved utána mekeg.~22.
416   3|              most foltokat árulsz,~   S gyáva imádódat vízre, ricsetre
417   3|           tehetetlen poetához.~Akarni s nem tudni írni~   Egek,
418   3|              minõ gyötrelem!~Izzadni, s képet nem lelni~   Ó kába
419   3|             Márévár”-omnak~Kellemeit, s fejtegessük~   Érdemét „
420   3|         Munkád oly bõ kellemekben,~   S gazdag a szép erkölcsben,~
421   3|               zordon tél füvekben,~   S a száraz fa gyümölcsben.~
422   3|               a szem a munkán lát,~   S a mit benne az ész lel:~
423   3|                inkább megtérek én,~   S elégetem könyvemet.”~Monda
424   3|            elégetem könyvemet.”~Monda s szivén ül a nagy gond!~  
425   3|                 úgy mond~   Felkaczag s elnémula.~29. Egy jó rímelõhöz.~
426   3|             Ez jobbra, az balra megy;~S ha néha meg is egyeznek,~  
427   3|              doromb lesz kezedben,~   S élelmed a nap alatt~   Csak
428   3|            többször csak nevetség,~   S habként eltünõ remény.~A
429   3|           Emlékül ragyogok: mint küzd s gyõz a nemesebb vér.~4.
430   3|    Tettre-nemes verseny nagyot alkot, s edzi erõnket.~5. Sándor-bilikomon.~
431   3|             Kiadatlan.~Küzdve nyerél, s nevedet diadalban visszasugárzom.~
432   3|             Vagy:~Értem küzdni kelél: s diadalmadat hirdetem én
433   3|                Engem erõ szüle, nyer, s egyedül az birhat. Azért
434   3|             Más.~Gyõztes lenni dicsõ: s lehet-e szebb czélja magyarnak?~
435   3|         Kiadatlan.~Bennem szép diadal s nem díj emléke sajátod.~
436   3|              Sziklaparton áll az ifju~S a sötét tengerbe néz,~Mely
437   3|               Egy szelídebb hon felé!~S ott élhetni képzetének,~
438   3|               rejtezik.”~Igy az ifju, s kis madárként,~Mely kinézve
439   3|            Mely kinézve messze térre,~S meg-megrázva szárnyait~Fészkébõl
440   3|              is szebb körért eped.~   S míglen igy áll elmerülten~
441   3|                Bájos ének hat feléje;~S mindég édesb ömledéssel,~
442   3|       olvadozni~Vágyna minden érzete!~S ím, lebegve mint a hattyu~
443   3|          hattyu~Jõ keletrõl egy hajó,~S könnyüded habcsókdozás közt~
444   3|              És a nagy kor hõsalakja,~S a jelennek nyájas arcza,~
445   3|              Hol barátság karja ápol,~S földi jókat osztva véled,~
446   3|               a férfi: „Hosszas útam,~S azt elszánva folytatom.~
447   3|    körûlövezve,~Fenség ülte homlokát,~S messze minden földiségtõl,~
448   3|            vált ajkimon.~„Pályatársul s hû vezérül~Engem küldtek
449   3|              virul,~Szállj hõ szivvel s bízva bennem~E világ zajtengerére:~
450   3|          bennem~E világ zajtengerére:~S egy virágos partfokon,~Szebb
451   3|             nyugot felé!””~Igy az égi s rám hajolva,~Érzem szellemajkait~
452   3|         küzdök, élek.~Birtokom remény s a lant.”~   Mond az ifju: „
453   3|               Mennyi szirtbe ütközik!~S törve, már a föld sem kegyli~
454   3|              Szétlebbentik a homályt,~S hölgye, melynek kelt ölébõl,~
455   3|               A hajósok már haladnak;~S míg az ifju büszke szemmel~
456   3|         szemmel~A nagy téren andalog,~S minden fénytõl elkapatva,~
457   3|             kopár szirtrõl viz omlik,~S napsugár annak porára~Vet
458   3|               Lebben szét a habvirág;~S minden bájos hímzetével~
459   3|           tûnni~A vidám part kellemi;~S égõ arczczal és borúltan~
460   3|        játszva,~Gyõztek lelki erején:~S így tündöklõ czélt nyomozva,~
461   3|                 Eltünél, forró kebel!~S vágyaidnak édes honja~Egy
462   3|             virúlható.~Fényre törtél, s tenn erõd~Lõn legelsõ pártosod.”~
463   3|               pártosod.”~Igy a férfi, s egyedül csak~Küzdel õ a
464   3|               kisérteni.~Vész üvölt,  s zúgtán hajóját~Környezik
465   3|              nagy czél felé halad.~   S ím a távolnak ködébõl~Vál
466   3|         magast üdvezleni.~A mit szép- s dicsõnek tarta,~Létesülve
467   3|               fog neved.”~Igy az Égi, s napsugárként~Lángoló karjába
468   3|             Egyszer még tekint reája,~S elhuny szeme, szíve áll.~   „
469   3|               szebb malaszttal ébred;~S a jelen megõszül bár~Itt
470   4|           utunk, ugy is barnúl az ég,~S mindenfelől felhő tornyosodik,~
471   4|              hajlék! ide szállhatunk,~S míg a kelő vihar mordonkodik,~
472   4|            Vígan kéjelgni bájkörében,~S uj lángra hevûlni.~Váltig
473   4|              tüzével,~Csattogva hull, s hegyekbe, fákba sújt,~Földrázó
474   4|               nekem, ez nem jó jel.”~„S habár eged még inkább morogna,~
475   4|                fogadd el karomat,~Jer s ne oltsd e tûzszenvedelmet!~
476   4|               óhajtott vár,~Hol adnak s vesznek szerelmet.”~„Mi
477   4|              magosan~A hegytetõn áll, s oly magányosan~Fenyûk közûl
478   4|        szememmel látszik -~El-eltünik s megint közelget;~Hol inteni,
479   4|               hol fenyegetni látszik,~S égõ szövétneket emelget.~
480   4|              tesz ártatlan szivedbe’,~S letöri virágzó létedet.~
481   4|         készteti.~Végre vad mozgással~S örömkiáltással~Magát karjába
482   4|            elmerülve, tüzesen~Üdvezli s öleli mátkáját,~S tele kivánattal,
483   4|             Üdvezli s öleli mátkáját,~S tele kivánattal, édesen~
484   4|         Ölelte - kifejtõzik karjából;~S felmegy a puszta kápolnába,~
485   4|            Tündöklik ünnepi pompába’;~S énekzaj, dobzódás,~Táncz,
486   4|                dobzódás,~Táncz, lárma s riadás~Hallék romladékába’.~„
487   4|         vannak a hivatalosok~Egy holt s élõ menyekzõjére:~Ott vigadnak
488   4|               végzés sírunkat bezárja~S visszahajt a kakas szólása,~
489   4|             kiki holti tánczát járja,~S az égnek rezgõ harsogása,~
490   4|         harsogása,~A földet rengesse,~S az eget keresse:~Ugy a lelkek
491   4|          életre~Feloldja lánczainkat;~S míg az élõ álomba dõl,~Kizúdulva
492   4|               föld szinén tévelygünk;~S homályos dalt zengve,~Sírok
493   4|            hallja~Recsegõ tagjainkat,~S beterítve lepedõkkel~Völgyeken
494   4|               lepedõkkel~Völgyeken le s hegyeken fel~Szirtrõl szirtre
495   4|           Szirtrõl szirtre lépdezünk;~S a tenger habjain,~Felhõk
496   4|           fiait~Kik ébren tépelõdnek.~S hiú gõggel, ezer bajjal~
497   4|               az ifju már elfáradott.~S rég bedõlt oltáron nyúgodott,~
498   4|            kezében,~Az ifjuhoz fordul s így szólott:~„Kedves! igyál
499   4|          füleit meghatja.~Megdermedve s kétségben ott áll,~Nem tudván,
500   4|             nyoma, mint atyja kérése,~S az ifju a kelyhet kiüríti~