Könyv

 1   1|        szelíd s jó embereknél~Fakad égi forrása,~Érzékeny s meleg
 2   1|            kéri,~És hymnusokat zeng égi jutalmárúl.~A lélek hatalmat
 3   1|        könyekkel visszaemlékezik,~S égi vigasztalás tenyészik hamvából.~
 4   1|         sors akármit ad, csak az az égi~Bizodalom el ne hagyjon
 5   1|             Önmagában élni legszebb égi jutalom;~Boldog a ki érzi
 6   1|             nyugodalmát,~Az erkölcs égi jutalmát~Ott véltem, hogy
 7   1|           puszta téreken; letünt az égi kép,~Csak könnye reng keblem
 8   1|              A por nem lelkesül,~Ha égi szellemek~Nem oldják lánczait,~
 9   1| szellemajkain;~Ujulva kél a multnak égi kéje,~S vidám alakként lengedez
10   1|        félve karomba omol.~Vivjatok égi tüzek! nem retteg tõletek
11   1|         mosolyog neki a viszonérzés égi sugára,~   Mely lágy vonzattal
12   1|         szakad:~Csak a szerelmemnek égi hatalma~Vesz kényeket és
13   1|         nyájas arcza~Mint pirul, mi égi szép!~Õt ölelni szállok
14   3|      áttörve a jelen ködéjjelét,~Az égi szûz bájtegzét nyujtja néki,~
15   3|             lángozattal~Üdvezlém az égi lényt,~És az elsõ hálaszó~
16   3|          majd nyugot felé!””~Igy az égi s rám hajolva,~Érzem szellemajkait~
17   3|      Csendes, mint a békehon.~És az égi Tünemény,~Mely ifjonti életével~
18   3|             élni fog neved.”~Igy az Égi, s napsugárként~Lángoló
19   3|         zeng fellegek között;~És az égi Tünemény,~Ragyogó csillaggá
20   4|          mint locsognak,~Elhúnyt az égi fény, a villám nyújt~Csak
21   4|          lángja belõle ragyog,~Mint égi sugár a sötétbõl.~S míg
22   4|            arczaidon?~Nem földi az: égi lehellet;~A szegfü szagatlan,
23   4|             Zöldelj vigan! elhal az égi remény,~Hûs fáid alá soha
24   4|        közelébe von.~Benne tûnt fel égi színben~   A szép s jónak
25   4|          szálla.~3.~Lángzó csillag, égi szem te,~Törj fel éjjed