Könyv

 1   1|          merre lép, az ég malasztja kél.~„Te hiv valál, s vesztél;
 2   1|      csalódás szellemajkain;~Ujulva kél a multnak égi kéje,~S vidám
 3   1|          Erszényed üres lett,~S nem kél ki a vetett mag:~Mit tész
 4   1| örömáldozaton~Myrtusi lenge hüsében~Kél az erõ szabadon~Tettre hevült
 5   1|           olvadozva~Liliommal rózsa kél.~Zsenge szálit a pagonynak~
 6   1|       gerjeszthetõ;~Ott, hol õ van, kél napom csak,~Éj borong, hol
 7   2|          szél~Mély gödrébõl a vitéz kél,~S mint halvány köd holdvilágnál~
 8   2|        botlik oly könnyen,~A nappal kél, sürögve jár~A háznak körében.”~
 9   3|            az elme,~S ábrándvilágba kél öröm- s gyötrelme.~S bíbor
10   3|           rejtekébe zára,~Reszketve kél a lantnak húrjain;~Szent
11   3|          szép~Virág tenyész! s alig kél koszorú~Még rajta! légyen
12   4|           nálom~A lélek - nem jár s kél.~Vendég.~Már ez nehéz dolog.~
13   4|                Utas! utas! fergeteg kél;~Hallod mint zúg s ordít
14   4|             Elszörnyed, bús haragra kél.~S kezén villog halál-aczél.~
15   4|        csendül az óra s a föld pora kél,~Megnyílnak a sírok, az
16   4|           hoz,~S szõke Bandi talpra kél,~Széttekintget, hol süvegje,~
17   4|            Kivált az ügy ha nyelvre kél.~Még harcztól lángzók arczai,~
18   4|          futva ércz sorát,~Gyõzelem kél nagy lelkében.~Nem rettenti
19   4|             Csak  haldoklók nyögése~Kél remegve néha még,~Kik az
20   4|             áll.~Édes illattal tele~Kél az alkony hûs szele~És enyhítõ
21   4|             S habár felejtett sírba kél,~Szerelme mint szép tette
22   4|          vitéz jõ s bú-feledve~Újra kél az élet kedve.~Boldog néptül