Könyv

 1   1|      vándor sorsa végzetében;~De él hazája bánatos melyében,~
 2   1|          illik.~Az ember egyszer él,~Ki tudja mit cserél,~Ha
 3   1|      reánk annyi veszélyek után,~Él magyar, áll Buda még! a
 4   1|        jõ? nem kérdezem:~Kétszer él a csapodár,~Mig a hív tõvisen
 5   1|          képe~Hívem kék szemében él,~S nyájas arczin olvadozva~
 6   2| halálmadár~Hozza hirét, hogy nem él már.~Csele patak! iszapodban~
 7   3|          sok, s  általa mindenik él.~5.~A boldog szerelem hallgat,
 8   3|          még;~Benned, hogyha nem él a nagy s szép érzete, hagyj
 9   3|        az idõt emészti,~Tükörben él, s a hold szarvára ül,~Hõs
10   4|        atyám! míg bennem a lélek él,~Nem rettent el semmiféle
11   4|       vár;~S ott egy hajlék, ott él a hív,~Kiért lángol tisztán
12   4|       nem leli, érte, csak õneki él,~Kinjára mosolyogva hiv
13   4|      szeme zártan elõmbe nem ég.~Él bánatom és szivem érzete
14   4|          szív rég hamvad már,~De él a zord király búja:~Ínsége
15   4|       gyúl kebele,~Így zeng, így él a fülmile.”~De nem hall
16   4|       szíve megszakad:~De lantja él s kiért hevûlt,~A vad király
17   4|         új létre gyúl.~Tabán még él s eskûje szent,~Habár vesztett
18   4|         mint az ég,~Képzetünkben él mindég,~És derengõ arczulattal~
19   4|         Szerelme mint szép tette él.”~9.~Mintha álom lepte volna,~
20   4|       Sebje még is kétszer édes:~Él Hunyad még, s általa!~S