Könyv

501   4|              a tûzital õt megszédíti,~S oda dõl az oltár szélére;~
502   4|               mindenütt;~A táncz zaja s dobzódás megszûnik,~Az egész
503   4|           társaság egyszerre eltûnik,~S csörögve egy csonthalomba
504   4|         reszketve,~A kápolna ajtaját.~S a csontpályán egy gödörbe
505   4|        csontpályán egy gödörbe lépe -~S elõtte áll kedvesének képe:~„
506   4|          Eldúlva tovább nem élhetett,~S szilaj kétségébe’~Tõrt ütvén
507   4|        mellébe~Önnön gyilkosává lett.~S te, ki hûtelenül feláldoztad,~
508   4|             ki hûtelenül feláldoztad,~S indulatoddal vesztét okoztad,~
509   4|       lelkiösmeretem~Megtiltja nékem.~S mi okból kivánnám~Veszedelmedet?~
510   4|           épült,~A gerenda összedült,~S egy szegény munkásra esett,~
511   4|            késõ bú~Téged ne találjon,~S hogy szörnyü kivánságod~
512   4|               Õtet egyszer meglestem,~S véle szólni kerestem.~Vendég.~
513   4|        közlöttem~Vétkes föltételemet:~S ámbár a titkos félelem~Meg-megrázta
514   4|         engemet.~   Az óra éjfélt üt,~S a lélek csendesen~A kertben
515   4|            sötétiben~Titkosan susogni~S magában morogni;~Némelykor
516   4|              Hol megint elhallgatott,~S mintha nem maga lett~Volna
517   4|        szorúlva~Mozdulatlan állottam,~S csak félve vizsgálódtam!~
518   4|    vizsgálódtam!~De õ még észre vett,~S komor helyzetben,~Holti
519   4|          visszatér,~Oly nyughatatlan,~S maradhatatlan,~Hogy a házban
520   4|         magamat,~A szomszédba szalad,~S bárhogy ejtem szavamat,~
521   4|   kinyugoszsza,~Messze föld a naptúl;~S néha ugy is fordúl,~Hogy
522   4|               nálom~A lélek - nem jár s kél.~Vendég.~Már ez nehéz
523   4|             Míg feleséged máshol van,~S ha a kísértet csatáz?~Gazda.~
524   4|      elkerüljön.~Míg az óra egyet üt,~S elhallgatnak mindenütt;~
525   4|           ember,~Fejembõl kibeszélte,~S hogy az által semmit sem
526   4|           vendéget~Oda ne szállítsak,~S minden nemû ijedtséget~Mástól
527   4|              volt neki bölcs szólása,~S barátságos javaslása.~         * * *~  
528   4|             Szerelmet igérének,~Nyílt s bátor tekintete,~Szeszélyes
529   4|   menyecskében~Alig talált lakhelyet,~S hogy öreg ura mellett~A
530   4|         kertében~Még más is ültethet,~S gyümölcsöket szedhet.~Azért,
531   4|   tûz-szemekkel~Az ifjut jól megméri,~S sokat igérõ jelekkel~Várakozásra
532   4|            jelekkel~Várakozásra kéri:~S azzal tõle elfordulván,~
533   4|    elfordulván,~Egy rejteket felzára,~S kezében egy ruhát tartván~
534   4|          talál~Ez indulat a szivekben~S poklot teremt a mellekben.~
535   4|               a mellekben.~Leo jámbor s kedvelt atyjának~Egyetlen
536   4|       Hasztalan vallották szemei~Erõs s ritka szerelmét,~Hiába hirdették
537   4|           hirdették könnyei~Fájdalmát s nagy sérelmét;~Csak hasztalan
538   4|         gyilkosa ellen.~Ott állt Lina s borzadozva~Néz bús áldozatjára -~
539   4|                Érzeménye felgerjedett~S mit az élõ nem nyerhetett,~
540   4|       fulánkja,~Behatott Lina mellébe~S sebet ütött szivébe’,~Mely
541   4|               Mely az életen rágódott~S enyhülésre nem juthatott.~
542   4|               szívvel andalog;~Ballag s néz, hol lesz nyughelye,~
543   4|         örökje felfogad;~Hajléka nagy s kiterjedett,~Lakója sok
544   4|          Türöd, ha sorsod balja sért,~S nem érzed tûzforrtán a vért.~
545   4|             Fedi hó vagy virágpalást,~S mindennek nyujt vigasztalást.~
546   4|        vigasztalást.~Csókolja napfény s csillagok;~Felé örömmel
547   4|         között~Aranyálomba költözött,~S midõn a nap felvirradott,~
548   4|               magányos sír tövében~Ül s andalg a remete;~Barna felhõk
549   4|            Barna felhõk tornyosúlnak,~S halk morajjal felvonúlnak;~
550   4|         fergeteg kél;~Hallod mint zúg s ordít a szél,~Szállj meg
551   4|               lappangtat bús homálya,~S fendöbörgõ fellegek~Tûzözönben
552   4|             csak boldog tart:~Reszket s néz hol a biztos part;~Jámbor
553   4|             hiedelmem,~Küzdve gyõzök, s lángszerelmem~Megjutalmaz
554   4|             Dús kérõktõl forra lakja,~S õ csak egyben egynek élt;~
555   4|               csak egyben egynek élt;~S bár az messze harczba tére~
556   4|              dúl körûle.~Reng, szédül s a mélybe dûle -~Szíve áldozatja
557   4|                 Szíve áldozatja lett.~S a mint a vadonba’ jártam,~
558   4|             vadonba’ jártam,~Föllelém s e sírba zártam;~Orma zöld!
559   4|              Orma zöld! itt hamvad õ!~S az kit oly sohajtva vára,~
560   4|            Gyula tõled búcsut vesz.””~S ment. A felhõk szétvonúlnak,~
561   4|              mindenütt:~Benne zajlik, s nem sokára~A nap feltünõ
562   4|             lakom,~Hol édes béke vár;~S ott egy hajlék, ott él a
563   4|            bájait.”~Így a hajós: evez s örül;~Vidám képek lengik
564   4|             lengik körül.~Örûl, evez, s a parthoz ér:~Hõ keble mint
565   4|               De nem röpûl a hív elé,~S a jámbor érkezõ~Andalgva
566   4|          Elszörnyed, bús haragra kél.~S kezén villog halál-aczél.~
567   4|       Vészpályán nyert kincsét veszi,~S a szépnek lábához teszi.~„
568   4|               parton áll minduntalan,~S a hív jöttére vár,~Ott áll,
569   4|          berekben.~Igy szól deli Ilma s a völgybe röpül,~Kis lába
570   4|           lába nyomának a fû is örül.~S ott a mogyorós sürü lombja
571   4|            Mint égi sugár a sötétbõl.~S míg karcsu alakja virágra
572   4|               szökik fel a szép szûz,~S míglen hüledezve a zajra
573   4|            egy ifju vadász.~Néz Ilma, s zavartan iramni akar;~Oly
574   4|         Tekintete oly meleg, oly hív.~S mint két tüzi lángozat egybe
575   4|            rokon érzet is összehevül.~S hûs árnyon a fülmile lágy
576   4|          hegyeken remeg alkonyi fény,~S a vártorony érczi lekongnak.~
577   4|            lekongnak.~Elválnak epedve s a vég bucsuszó~Csókvillanat,
578   4|        Felrajzik az élet az ifju felé~S kéjt ûzget a lyányka hevével.~
579   4|            szeretett lény,~Ugy képzi: s ha lomb zörög, õzfi szalad,~
580   4|           Elhangzik az illati lebbel.~S mint kémli habozva, lel
581   4|               lyányka; de anyja örül,~S fenhirdeti magzata sorsát:~
582   4|              tûnteti másra figyelmét.~S bár nem leli, érte, csak
583   4|             Sugár tagu fürge leányok,~S mint a tavasz angyala tûnve
584   4|            Ilma is édeni völgye felé.~S ím harsog a kürt, a kopó
585   4|              férfi tör a sürün által,~S egy termetes õsz, a vidéknek
586   4|            Ilma felé komoly arczczal,~S szemlélve sokáig az elpirulót,~
587   4|          uradat; de szelíd leszek én,~S inkább megelõz bizodalmam,~
588   4|               a szûz nemes érzetibõl,~S elillan az agg s köre nézti
589   4|           érzetibõl,~S elillan az agg s köre nézti elõl.~Szép völgy!
590   4|           elõl.~Szép völgy! te kinom- s örömimbe szövött,~Ah! tõled
591   4|     elszakadok már!~Bút zeng a madár, s kies árnyidon~Önkény s nem
592   4|                s kies árnyidon~Önkény s nem a hû szerelem vár,~Zöldelj
593   4|               nászi selyemlobogókkal.~S egy karcsu vitéz aranyos
594   4|            nászok után.~A vár ura jõ, s gyürüt, ékes övet,~S több
595   4|              jõ, s gyürüt, ékes övet,~S több nagybecsü mátkaruhát
596   4|                csodálja himes javait,~S így válaszol a kegyes agghoz:~
597   4|             hiven élve hivednek.~Int, s míg deli Ilma varázslata
598   4|         feltünetni~A csatának képeit.~S a borostyán édes álma~Gyõzni
599   4|              Olthatatlan vágyra nõtt:~S versenytûzre lobbadozva~
600   4|                Dísznyerésnek itt örül~S fityma dölyffel hánykolódva~
601   4|                 Rémalakjok oly magas.~S im a fekete seregbõl~Egy
602   4|        seregbõl~Egy szép dalia kivál,~S szél-nevelte karcsu ménen~
603   4|                De hajlékony és sugár,~S még felette ifjukor leng,~
604   4|       Rábélyegzem én is erre,~Mint ví s érez a magyar.~Igy a bajnok,
605   4|              Õt szemlélve kéjre gyúl,~S megzörrentve szörnyü pajzsát~
606   4|          szörnyü pajzsát~Bizton enged s elvonúl.~Délczeg hõske! -
607   4|           magyar mond -~Könnyû a nyíl s még is hat.~Harsog a jel,
608   4|             még is hat.~Harsog a jel, s Gúthi nádor~Mint biró helyére
609   4|               Holubár.~Nem rendül az, s új erõvel~A kevély ellen
610   4|          erõvel~A kevély ellen robog,~S érczbuzgánynyal büszke mellén~
611   4|       szökesve~A magyar néz rés után;~S egyet lelve, mint a villám~
612   4|          villám~A habzó ellen feszûl,~S úgy döf rája: hogy lovastúl~
613   4|            száz karok.~Jõ Országh is, s kegygyel inti~Szellõztetni
614   4|          ismerje és becsülje~A király s hon bajnokát.~„Mint elsõje
615   4|        hazámnak~Elsõ védje is vagyok,~S kétszer élek nagy hirében,~
616   4|               Ekként szól önérzetében~S fordul a gyûlt nép felé,~
617   4|               Meghökkenve érti a cseh~S szégyen-telve lábra kel;~
618   4|              szégyen-telve lábra kel;~S mily rátartva jött Budára,~
619   4|              De örömzaj harsog itten,~S buzgón így az égbe száll:~
620   4|           lyányka! az estve leszállt, s egyedûl~Jársz itt epekedve
621   4|            egyedûl~Jársz itt epekedve s örömtelenûl?~Nincs szebb
622   4|             szakad le a szirti patak?~S a fülmile zengzeti bája
623   4|       Borzadva keres menedéket a vad.~S csörtetve a bokrot ürébe
624   4|            szalad.~Míg csendül az óra s a föld pora kél,~Megnyílnak
625   4|          hamvadoz a deli hív szeretõ;~S bár szép szeme zártan elõmbe
626   4|           hárs csikorog,~Vész dörg le s a szikla utána morog?~Felkárog
627   4|               a varju, röpös denevér,~S a lég hideg szellentin elfagy
628   4|           nyoszolyára vezetlek el én;~S szebb létre virulsz fel
629   4|          lebel illatit hordja megint,~S a vad zivatar rivadalmi
630   4|               dalt rebeg a csalogány;~S a nap mire hajnali fényre
631   4|              Hajtsd ki a jobbágyokat,~S vendégimnek hozz estére~
632   4|           köny remeg.~„Rajta, rajta!” s száz hahótúl~Harsog zúg
633   4|          farkas ordít,~Vad kan röffen s csattogat,~Szarvas dobban
634   4|             börtön annak~A ki csügged s hátra lép!”~S át hegy völgyön,
635   4|              ki csügged s hátra lép!”~S át hegy völgyön, bokron
636   4|               hiában, vad nem tûn ki,~S dühben ég, dúl, fúl az úrfi.~
637   4|         elõtte~Biztosan egy õz legel,~S angyalképü kisded lyánka~
638   4|         simítja, úgy örûl,~Életet hoz s oly vigan lejt~A szelíd
639   4|              élni még!”~Igy a lyánka, s kék szemében~Ártatlan szép
640   4|              De fölötte villan a csõ,~S a hív állat porba dûl:~„
641   4|             Borzasztón süt rémutjára,~S a rezgõ fák sudarára.~Ködbe
642   4|              szép csillag sem tekint,~S vissza-vissza téren halmon~
643   4|             Fel-felröppen a sok varju~S õt károgva követi;~Fél a
644   4|         károgva követi;~Fél a pásztor s nyáját haza~Más uton terelgeti;~
645   4|               a halálfõ,~Ember egykor s üldözött;~Tömlöczödbül itt
646   4|                igy nem félti hölgyét,~S itt hevét lefázza most, -~
647   4|             itt hevét lefázza most, -~S hetykén rúg a koponyához, -~
648   4|               jer vacsorámhoz.”~Megy, s utána a gödörbül~Tompa,
649   4|               is~Tõle búsan elfordúl.~S mint közelget dús lakához,~
650   4|           mind úgy vonít,~Lova rugdal s vas kakassa~Háromszor lekukorít,~
651   4|             pezseg benn a vendég már,~S a vidám kedv csak reá vár.~„
652   4|       konogjon, sokkal édesb~A pohár- s szerelmi hang.”~S a ház
653   4|              pohár- s szerelmi hang.”~S a ház sarki szinte rengnek,~
654   4|           tölt pohár,~És szilaj kedv- s tombolásban~Nincs sem mérték,
655   4|          Nincs sem mérték, sem határ.~S im! éjfélt üt, szörnyet
656   4|           csattan~A szobának ajtaján,~S a halálfõ hömpölyög be,~
657   4|              Kígyó ül sötét szemében,~S a vendég fut rémültében.~„
658   4|               végzeted!~Durva ösztön- s kénynek éltél,~Térj magadba!” „
659   4|             Sírbul e csók foglalóra.”~S undok szörnynyé duzzadozva~
660   4|            Egy-egy mennykõ csontütése~S igy tátogva rálehel;~A bûn
661   4|               Baglyoké lesz lakhelye;~S ott huhogják minden éjjel,~
662   4|            Olyan szelíd kökény szeme,~S rózsánál is több kelleme,~
663   4|           Fõhajtva mind neked  hódol,~S rubintszéken kezet csókol.~
664   4|            szõke Bandi,~Bunda vállán, s bús fején~Pántlikás új báránysapka,~
665   4|             Megfordítja hát a bundát.~S fûz mögé leheverész.~A vész
666   4|           vész csattog, Bandit rázza,~S rajta tölti vad dühét,~Néki
667   4|           Néki sujt egy forgószél is,~S elragadja süvegét;~Ezzel
668   4|              Ez furdalja csak szivét.~S ím a hajnal szebb idõt hoz,~
669   4|              a hajnal szebb idõt hoz,~S szõke Bandi talpra kél,~
670   4|               Merre vitte azt a szél?~S mint lenéz a víz tükrébe,~
671   4|           Érte is megy, érte is nyúl,~S keble mint feldagadoz:~Süvegét
672   4|            Jól kifújt, de jót mívelt,~S a szép rózsa, Örzsim képe,~
673   4|            Pár lovat kis szántóföldet~S ehhez még egy hû kebelt.”~
674   4|              Örzsi képe fölhajnallik,~S hû melyéhez zárja õt,~Atyja
675   4|            Most is Aranyosnak hívják,~S szép menyecskék, fürge lyánykák~
676   4|              éjben~Tajtékozó paripán,~S szelíd érzet szemében~Reng
677   4|      mögöttünk~Gátolni hû szerelmünk,~S hí küzdeni engemet.”~Ah
678   4|               félj! segít jó kardom.”~S fölcseng a kard, s nyugszik
679   4|           kardom.”~S fölcseng a kard, s nyugszik majd.~A lyány zokog
680   4|          nyugszik majd.~A lyány zokog s fülel:~Vitéz, legyõzted
681   4|              Bátyád, jer hagyjuk el!”~S tovább-tovább vad kéjben~
682   4|                Átkozza hû szerelmünk,~S hí küzdeni engemet.”~Ah,
683   4|               félj! segít jó kardom.”~S fölcseng a kard, s nyugszik
684   4|           kardom.”~S fölcseng a kard, s nyugszik majd.~A lányt kétség
685   4|           bajt,~Atyám a sírba sóhajt,~S ott lelkem üldözi.~S hóként
686   4|          sóhajt,~S ott lelkem üldözi.~S hóként a barna sziklán~Csügg
687   4|              Szerelmi bájsugár.~Hideg s holt a szép mátka:~Lesujtá
688   4|                Melyért eladta álmait,~S véres tetőn felesküvé~Az
689   4|               bízik, veszélyt gúnyol,~S víg leblek is rettentik
690   4|               leblek is rettentik őt.~S tünődve míg a zord király~
691   4|               hányatik.~Szelíd hangon s mindég közelb~Föl a kertbõl
692   4|            Vigyáz, sötét gyanún eped,~S haragra gyúl vad érzete.~
693   4|              haragra gyúl vad érzete.~S mint éjjel hûs csermelyt
694   4|              minden kény csak a poré,~S az én párnám gyémánttövis?~
695   4|            melybe hat.~Végsõt nyög az s a gyepre dõl,~Halványon
696   4|          Emléke nincs, csak kínja ég,~S enyészet dúl lázadt erén.~
697   4|             enyészet dúl lázadt erén.~S karjára fûzve szép hivét~
698   4|              nyomán vért hagyva csak,~S a vár fölött a csend közé~
699   4|               hullámaid?~Karom ringat s te most pihensz,~S nekem
700   4|             ringat s te most pihensz,~S nekem hagyád fájdalmaid!”~
701   4|            Átok, halál szemlángiban.”~S alig mondá, halkan belép,~
702   4|               lyánya a kedves halott,~S lelkét ezer kín tépdeli.~
703   4|             Ínsége uj, bár fürte õsz:~S ez a nagy ég boszúja.~~
704   4|              ellen, kardot annak,~Hon s szabadság arra hív!~S a
705   4|             Hon s szabadság arra hív!~S a ki nékem onnan hozza~Majd
706   4|               Nyerni kettõs koszorút,~S vívnak, míg a tört ellenhad~
707   4|           Béda~Nyájas arcza halovány,~S mint hó közt a rózsa kelyhe,~
708   4|           Ákos,~Bár hires volt ereje,~S minthogy népe véle dõlt
709   4|             vérnyomán.~Így szól Béda, s nem vitatja~Senki már a
710   4|              Kis halom virít partján;~S a kis halmon andalg egy
711   4|        patakhoz,~Képe vídám és tüzes,~S még szivén is új tûz lobban,~
712   4|               vágygyal csügg a szüzön~S bizton andalog vele;~Nyugszik
713   4|                A patak lesz kéjhelye.~S bár a földin túllebegni~
714   4|            báj körén.~Így remény közt s lelki frigyben~Sok kedves
715   4|             Mint halmán a rózsa hull.~S õszi völgyben menyekzõre~
716   4|               Száz szövétnek tûn elé;~S le a várból gyászkiséret~
717   4|         mellett,~A ki oly vitéz vala,~S vad pogánynyal, küzdve,
718   4|            rendít!”~Így sóhajt a nép, s hamvára~Földet és könnyet
719   4|             keble zajlik,~Képe zordon s halovány.~~
720   4|              lantos csak szótlan áll,~S haragban így zúg a király:~„
721   4|            Börtönbe hát veled;~Hol éj s ínség ölelkezik,~Ott légyen
722   4|           Rettegd, érezd hatalmamat.”~S Zenõ esd, a királyi szûz:~„
723   4|           forró éneklõt?~Adj érzetet, s gyúl kebele,~Így zeng, így
724   4|              nem hall a sötét király,~S dölyfös boszút dörög,~A
725   4|              szép Zenõ eped, könnyez,~S a zár midõn zörög~Sohajt
726   4|             Halálcsend a lantos körûl~S komor dohos falak;~De szép
727   4|              szép csillag dereng felé~S egy kedves fényalak,~S míg
728   4|           felé~S egy kedves fényalak,~S míg érzetén a dal hevûl,~
729   4|               megszakad:~De lantja él s kiért hevûlt,~A vad király
730   4|               üt a harang~Ébred Tabán s karomba száll.~S hervadjak
731   4|          Ébred Tabán s karomba száll.~S hervadjak bár hûs ajkain,~
732   4|              mellett szép álom lebeg,~S hûségem e szelíd hitét~A
733   4|              létre gyúl.~Tabán még él s eskûje szent,~Habár vesztett
734   4|          ismerd meg õt.~Tabán vagyok, s uton feléd,~Ébredj lelked
735   4|           Ébredj lelked merûltibõl. -~S egy pillanat s kéjrezzenés,~
736   4|          merûltibõl. -~S egy pillanat s kéjrezzenés,~A két hû szív
737   4|          Lejtsd el vélem a menyekzõt,~S húnyj el itt forrón ölelve.”~
738   4|           csók létre gyújtja,~Fölnéz, s Elda áll mögötte.~„Édes
739   4|            mint kereslek!~Álmodám hát s nem vagy lélek?”~„Megkérlelve
740   4|                és mint hölgyed élek.”~S mint a nászok serge gyérûl,~
741   4|           mint a nászok serge gyérûl,~S kit jó bor, kit fáradság
742   4|               hõs Toldi. Ifjak körzik~S egy közõlök gúnyra is kel,~
743   4|             segíts te,~Köntösöm vedd, s keblem tágul.~Azt ne bánd,
744   4|           jelen.”~A király jön, hall, s parancsol,~És az úrfi mint
745   4|             De alatta már is görnyed,~S addig nyomja kétfelõl~Míglen
746   4|           összedõl.~„Ez varázs!” zúg, s a király int;~De nyugtan
747   4|         ujjából köntösének~Vastekéket s buzgányt huz ki:~„Õsz van,
748   4|             Magához lóra emeli,~Eltér s öröm lobbantában~Rá-rá pislog
749   4|             Utána néz mint vész után;~S a mint eltûn, köny könyet
750   4|            kard~Síkra inti a magyart,~S a királynak jelszavára~Száguld
751   4|               A nemesség lóra pattan,~S bátran a törökre csattan,~
752   4|               a tarral vívni lángolt,~S boszuczélját föllelé:~Készen
753   4|          dühében~Elbizottan erejében,~S mint közelgõ vész morajja,~
754   4|               robajja.~   Néz Hunyad, s komoly tüzében~Harczra inti
755   4|         tüzében~Harczra inti táborát.~S végig futva ércz sorát,~
756   4|           Harcz jelére kardja zörren.~S elzúdulva mint a villám,~
757   4|              Tör Murat rab nemzetére,~S dõl, kit egyszer karja ére.~
758   4|             Hõs nyomán röpûl magyarja~S a pogány rendét zavarja.~
759   4|           sugára~A fakón kelõ portúl,~S a csatázók vad zajára~Minden
760   4|           Száz irányban forganak,~Fel s alá hullámzanak,~Láncsa
761   4|       mindenik.~Testhalommá nõ a sík,~S az enyészet zordon váza~
762   4|             Messze csöng az éles vas,~S elbámulva fellengtében~Néz
763   4|              Hat nehéz órák haladnak,~S még vitézség és erõ~Nem
764   4|             vég csapásra!”~Igy dörög, s zászló kezébe’~Vágtat a
765   4|              népe lelkesítve~Uj erõre s tûzre gyúl,~S kard-suhintva,
766   4|     lelkesítve~Uj erõre s tûzre gyúl,~S kard-suhintva, nyíl-röpítve~
767   4|      nyíl-röpítve~A vezér után zudúl.~S elbõszülve, sort szakasztva,~
768   4|             Merre csak nyilást talál:~S zászlóit fenlobogtatva,~
769   4|               zászlóit fenlobogtatva,~S diadalmat harsogtatva,~A
770   4|                Lángözönben mindenütt,~S a pogányok vérútjára~Borzasztó
771   4|              süt.~4.~   Mindég távol- s távolabb hat~A futamló és
772   4|             hat~A futamló és üzõ had,~S mint nyáresti villanások~
773   4|         Megragadja a halál,~És emléke s boldogsága~Nem mulandó éjbe
774   4|            büszke ménen.~Levegõt vág, s elhunytában~Tág kebellel,
775   4|      Vérkedvébe elmerülten~Felszökik, s örömkaczajjal~„Gyõztünk!
776   4|          Gyõztünk! gyõztünk!” harsog, s meghal.~   Itt egy durva
777   4|                Vég erõvel kardot kap,~S még annak szivéhez csap;~
778   4|       melyébül,~Míg elhúny lélegzete,~S vérbe fúlad élete.~   Honja
779   4|             Tisztit teljesítve tudja,~S így nyugott szent végzetén;~
780   4|               nyugott szent végzetén;~S mint a szálló nap sugára,~
781   4|             Merre Haemusz kék ormával~S köd leplezte homlokával~
782   4|     homlokával~A magas felhõkbe nyúl,~S néztit messze földre hányja,~
783   4|             Arra száll a harcz iránya~S mindég távolabb vonúl.~S
784   4|              S mindég távolabb vonúl.~S most az erdõk sûrüjébe,~
785   4|             nép~Ismét a szabadba lép;~S részint visszatér lakába,~
786   4|         lakába,~Melyet épen hagya el,~S most pusztán s hamvadva
787   4|              hagya el,~S most pusztán s hamvadva lel:~Sok tódúl
788   4|               Hol piroslik még a vér,~S földet vagy segédet kér;~
789   4|             kér;~Kit szelidebb érezet~S embertársa szenvedése,~Kit
790   4|       méltatlan díj nyerése,~Zsákmány s martalék vezet.~6.~   Közepén
791   4|              Torda ez, kit a dicsõség~S halhatatlan hõsi tett,~Melyért
792   4|             tett,~Melyért a nagy szív s erõs ég,~Harczveszélybe
793   4|            Harczveszélybe késztetett:~S mint zászlósa a vezérnek~
794   4|           Mindent végcsapásra gyújta,~S Ízsabég dölyfös tûzének,~
795   4|           látja õt,~A miatta vérezõt;~S néma bár, de szép tettével~
796   4|             Messze téren tétova~Száll s nyerít délczeg lova,~Majd
797   4|             délczeg lova,~Majd megáll s néz fülhegyezve,~Kedves
798   4|             Kedves terhit kémledezve,~S õt nem hallva szózatán~Száguld
799   4|              Erdõs bérczi a vidéknek,~S a nap válva nagy körétõl~
800   4|            Csendes felségben leszáll,~S hegy-völgy fosztva lángszinétõl~
801   4|              Reszket a lomb és zörög,~S a patak sebes lejttében~
802   4|            lõn.~Torda eszméletre jön;~S mindjárt elsõ érzetében~
803   4|           hajlog~Vasterhét feloldani,~S nyílt erét elfojtani.~S
804   4|               S nyílt erét elfojtani.~S ím a bágyadt lámpafénynél,~
805   4|         omladozva~Lengedez hóvállain,~S leple félig bontakozva~Reng
806   4|               A tavasz víg szellette.~S a teremnek ajtajánál~Egy
807   4|             komor de tisztes õsz áll,~S hárfát tartva karjain:~E
808   4|         bajnok? már elzúgott~A harcz, s te még se kelsz fel?~Nincs
809   4|        vitézem!~Inkább halálod nézem;~S hullámként, melyet hajt
810   4|         színben~Lobog a hõsi szívben,~S habár felejtett sírba kél,~
811   4|          volna,~Hosszú álom és nehéz.~S most az ég reá hajolna,~
812   4|              Torda a szép szûzre néz;~S a csatának mord dühében~
813   4|      érzeménye~Szent hálára gerjedez;~S bár utóbbi sorsa kétes,~
814   4|          kétszer édes:~Él Hunyad még, s általa!~S mint a földet-ébresztette~
815   4|              Él Hunyad még, s általa!~S mint a földet-ébresztette~
816   4|          hagyd el fény-lepte tetõdet,~S hirdesd egy bajnok tettét,
817   4|         halálát.~Lengj ihletve körûl, s buzdúlt elmémet erõsítsd!~„
818   4|         bajnoki sorból.”~Így szólott, s éles kardját, rezgõ buzogányát~
819   4|          buzogányát~A falról leszedé, s próbálva sulyát, felövedzi;~
820   4|              tollakkal nyomva fejére,~S mint hadi isten elõjõ s
821   4|               S mint hadi isten elõjõ s hitvese színe elõtt áll,~
822   4|               elõtt áll,~A ki nyugott s bátor lélekkel nézi hivének~
823   4|               idétlen~Fájdalom által, s némán õt a vár kapujához~
824   4|               létemnek vége szakadna,~S e szív, mely híven szeretett,
825   4|              Õsi szabadságért, Érted, s a drága hazáért.”~Dobozi
826   4|         földet, hogy kénytetik állni;~S zászlót kapva erõs jobbjába,
827   4|         kiszöktet az útra,~Elszáguld, s egyenest a nagy táborba
828   4|                felment csendes várába s magányos~Helyre vonúlva
829   4|             Kit siratnak Ugocsának~   S Szatmár nemes ifjai!~Bús
830   4|              Csöngtek a telt poharak,~S szíves honi dalok közé~  
831   4|                Klára, a szép hajadon,~S nyájas arcza lágy figyelme~  
832   4|             fel égi színben~   A szép s jónak fensége,~Tõle rajzott,
833   4|             hiában! felvillámlik -~   S Klára hókeblére vág,~S így
834   4|                S Klára hókeblére vág,~S így véletlen, de keserves~  
835   4|            Hol alkot, hol temet,~Emel s alá tipor,~Igér, ad és veszen~
836   4|            távol felé~Siet szünetlen,~S a végtelenség~Homályain
837   4|     Aranysugáriban~Ég arcza jöttekor,~S körüllebegve~Édes remények~
838   4|            Raboktul messze, kik jõnek s enyésznek,~Mosolyg egy szép
839   4|            ernyés hanton~Ül szép Emmi s koszorút fon~Kedvesének
840   4|              A ki messze hadban jára,~S most a béke szent jelére~
841   4|             Minden zajra szíve dobban~S arcza édes lángra lobban,~
842   4|       Fel-felszökdös, por ha látszik,~S lombok közt a szellõ játszik.~
843   4|         lándzsa villog;~Több vitéz jõ s bú-feledve~Újra kél az élet
844   4|               Bajnokát remegve várja,~S a jövõt karjába zárja;~Víg
845   4|               a kérdett:~Légy erõs  - s avval búcsút vett~Több hõs
846   4|              Víz alatt, villám felûl,~S mindég útlanabb az erdõ,~
847   4|         útlanabb az erdõ,~Míg átküzd, s egy barlanghoz jõ.~A barlangban
848   4|              volt,~Egy lelkes magyar, s vitézül~Az ellenséggel harczolt.~
849   4|              letiprott Hunniában~Rend s törvény elenyészett,~S felbontván
850   4|           Rend s törvény elenyészett,~S felbontván a társaságot,~
851   4|              felbontván a társaságot,~S lakosok közt igazságot,~
852   4|               nemesek éltenek:~Balázs s Lénárd, kik már régen~Gyülölségbe
853   4|            régen~Gyülölségbe estenek;~S ellenséges feltétellel,~
854   4| meg-megtámadták,~Ostromolták váraikat~S szomszédos jószágaikat~Kegyetlen
855   4|               Vitézsége csudákat tett~S mint egy gyõzõ csillag fénylett~
856   4|              Törj fel éjjed mélyibõl,~S telve édes illatokkal~A
857   4|              E földön õ szerette csak~S az egy rab ifjúhoz hajlott.~
858   4|              egy rab ifjúhoz hajlott.~S bömböl vadul a fergeteg,~
859   4|            Tüzes kígyók csattonganak,~S mint végenyészet zsoldosi~
860   4|        zsoldosi~Az elemek háborganak.~S zúgó szélvész verseng dühvel,~