Könyv

  1   1|              De a nagy világ zajában~Az csak ritkán láttatik,~A
  2   1|      beborítja~A dörgõ por fellege -~Az ellenség; s villogtatja~
  3   1|            elesünk vagy gyõzünk.~Egy az élet, egy a halál:~Azt kérdésre
  4   1|          dicsõ nemzetünkre,~Öld vágd az ellenséget,~S diadalmunk
  5   1|              rejtõzik,~Hatalom elöli az érzeményeket,~Erkölcs meleg
  6   1|      küszködik.~Míg a habzó szív ver az ember mélyébe’,~A hideg
  7   1|             nem tölti.~Új kívánat jõ az elégség helyébe,~S a lelket
  8   1|            malasztját elveszti:~Csak az boldog, a ki szerettetik
  9   1|           fejére:~Hányszor kûszködik az mosolygó sorsával!~S dicsõsége
 10   1|            minden tehetséget~Egyedûl az igaz szerelemtõl vészen,~
 11   1|             szív a megbántóén dobog.~Az anyatermészet frigyes barátnéja~
 12   1|           gondolatokat szûl s futtat az emberi elme,~Az örökségbe
 13   1|             s futtat az emberi elme,~Az örökségbe kapkod s fent
 14   1|              s fent a levegõben,~Túl az emberiség határán keres
 15   1|           édes~Szülöttjét nyomozza s az egeket ostromolja~Vad vágyódása.
 16   1|           soha nem éled.~Sokszor így az élet javát méltatlan elveszszük,~
 17   1|              kérek a sorstól,~Melyek az érzõ szívet hidegen letapodják,~
 18   1|              A sors akármit ad, csak az az égi~Bizodalom el ne hagyjon
 19   1|             sors akármit ad, csak az az égi~Bizodalom el ne hagyjon
 20   1|         között folyjanak éltem órái;~Az emlékezet szárnyán vizsgálni
 21   1|          Kebelén hervadjon életem! s az örökség~Adóját engedd végeznem
 22   1|           búsító mulással.~Hallod-e! az óra üt már!~Itt az elválasztó
 23   1|         Hallod-e! az óra üt már!~Itt az elválasztó határ,~Mely szivedtõl
 24   1|         vissza, a mit egykor igértél~Az ifjuság aranyidejébe’;~Végy
 25   1|            veszthetek.~Nem rettegek, az idõ bármit ád!~Mert az erõszak
 26   1|               az idõ bármit ád!~Mert az erõszak erõmet neveli:~Lenyomja
 27   1|         hányszor fölemelkedtek velem~Az egekig annyi tüzérzeményim!~
 28   1|             szivbõl eredendõ~Tökélet az ég legszebb ajándéka;~Vigasztalást
 29   1|             Te is drága! kifejtõztél~Az élet fogházábul,~És szebb
 30   1|            Ott a néma siron túl!~Hol az angyalok sorában,~Az örökség
 31   1|             Hol az angyalok sorában,~Az örökség nyugalmában~Várod
 32   1|          Nyugodj tehát szent békében~Az élet csendes partján,~A
 33   1| elköltözhetem~És szabadon elvethetem~Az élet porruháját,~Mig a halálnak
 34   1|                  A reményhez.~Ha idõ az örökséggel~Irtózva ölelkezik.~
 35   1|        Irtózva ölelkezik.~Ha a halál az élettel~Végsõ harczot küzködik:~
 36   1|             harczot küzködik:~Minden az embert elhagyja~A sötét
 37   1|            Sugárzol bús keblembe,~És az elvesztett békesség~Visszafordul
 38   1|  Visszafordul szivembe.~Hive maradsz az embernek~Bármely nehéz sorsa
 39   1|   Édes-gondos szorgalommal~Ápolgatod az embert,~Kit a végzet vaskarjával,~
 40   1|              jó angyal számlálja.~És az ember bölcsöjétõl,~Mig a
 41   1|   álomképekkel~Kezdém vándorlásomat,~Az ifjuság kellemekkel,~A világ
 42   1|     országába~Könnyen fölemelkedett.~Az igazság oltárához,~A bölcseség
 43   1|           föld tyrannját:~Csak magát az egyességet~S a jótevõ békességet,~
 44   1|    gondolkodtam,~Tündér ábrándozásim~Az egek felé ragadtak,~És mellemben
 45   1|             Homályban maradt elõttem~Az igazság sugára:~Csak a reménység
 46   1|         Méltatlannak oldalán.~Láttam az embert voltában:~A hazafit
 47   1|             Melyet egykor képzeltem.~Az ifjuság maga kéri,~S senki
 48   1|            bármely sorsa lõn,~S hogy az élet békessége,~Ember legszebb
 49   1|              mit a szem magasnak lát~Az ifjuság évében.~Ah be hamar
 50   1|             A valóság bilincse,~Hogy az embernek semmi más,~Csak
 51   1|            szivnek várt nyugodalmát,~Az erkölcs égi jutalmát~Ott
 52   1|             S mig létemnek végadóját~Az örökség kivánja:~A jövendõ
 53   1|            Föllegét elszéleszted!~És az élet boldogságát,~Már hervadozó
 54   1|        Általad csak egészen ép,~Mert az érzést neveled,~És az élet
 55   1|           Mert az érzést neveled,~És az élet fogházán tul~A sors
 56   1|      vaskarjábul~A lelket fölemeled.~Az ember minden érdemét,~Neked
 57   1|              sors kezétõl,~Megbántva az emberektõl~A jobb ember
 58   1|               Végre talál nyugalmat.~Az élet nagy örvényében,~Ezerféle
 59   1|            Mint a habzó tengerekben,~Az orditó fergetegben~Egy erõs,
 60   1|           Soha el nem szakadnak.~Sem az idõ vasfogával,~Mindent
 61   1|              E világ nagy tengerében~Az örökös végezet -~Hogy életét
 62   1|             A puszta téreken; letünt az égi kép,~Csak könnye reng
 63   1|             homlokán,~S a merre lép, az ég malasztja kél.~„Te hiv
 64   1|            hüs árnyai~Ölelnek ott, s az ének szelletin~A hiv körébe
 65   1|              kinos zavarban~Ott küzd az ember~A vészözönnek~Gátlan
 66   1|       virányokon.~Varázs tündökletin~Az ég harmatja reng,~S szelid
 67   1|              Örök tavasz mosolyg.~   Az ember istenülve~Az égre
 68   1|       mosolyg.~   Az ember istenülve~Az égre feltekint;~S éltét,
 69   1|     feltekint;~S éltét, a zsengedõt,~Az ifjut, a virágzót,~Mint
 70   1|          hever s letün;~A Phantasia,~Az ész hiv kedvese,~Bátran
 71   1|       örömreszketve nyul felé a kéz.~Az esti szellõ honnyelvét sugalja,~
 72   1|           dicsõkre vissza-visszanéz.~Az élet telje bár gyönyörre
 73   1|              a czélhoz ére,~Hol mind az, mit hajdan fellengve kére,~
 74   1|          alól,~Hasztalan! elhunytál; az enyészet vaskeze rajtad~  
 75   1|         körüled,~   S lengve vonulni az est sürü homálya felé:~S
 76   1|              látom büszkén csillogni az éghez,~   S játszi habok
 77   1|         boldogtalan?~Zokogni untalan~Az erőshöz nem illik.~Az ember
 78   1|        untalan~Az erőshöz nem illik.~Az ember egyszer él,~Ki tudja
 79   1|            midõn hüs alkonyában~Zeng az árva fülmile,~S lelke néma
 80   1|  Remény-sugalva mit ragyogsz feléje?~Az ifju kornak nyájas isteni~
 81   1|           ifju talála,~   Kit nemrég az öröm lágy öle ringata még!~
 82   1|     elmerevedtek azok.~Hasztalan áll az uton váró hive friss koszoruval,~  
 83   1|              felett enyeleg suttogva az alkonyi szellõ~   S a hüség
 84   1|    csatasikon mély borulattal ballag az utas,~   Elgondolva minõ
 85   1|                Elgondolva minõ kétes az emberi sors;~Néz, és elkomorul
 86   1|          belseje érzi maga.~Ott, hol az esti sugár gõzfátyolt usztat
 87   1|              sugár gõzfátyolt usztat az éren,~   Mintha fedezgetné,
 88   1|           árva hazánkra;~   Nem! nem az ellenség, ön fia vágta sebét.~
 89   1|          zöldjivel.~Ah de bármi szép az élet,~A hazátlan árva sziv~
 90   1|            mosolygva sugárát,~Melyre az ifju remény~Rakja le fellegi
 91   1|            Myrtusi lenge hüsében~Kél az erõ szabadon~Tettre hevült
 92   1|              Édes lángra költene,~És az álmak szép honából~Szebb
 93   1|             fel minden kényivel;~Ott az élet ifjan aggul~S szép
 94   1|             S nyitva szerény kelyhét az örömlét harmatit iszsza,~  
 95   1|            ott hol komoran barnultak az õsi koporsók,~   Honjától
 96   1|            urasága megállt:~S miglen az uj fénynek hódolt s örvendeze
 97   1|              gondolom;~Itt legtöbbet az idõ nyom,~S koszorúdat neveddel~
 98   1|              rejteket ad,~Most éljük az éltet, hervad is az bár,~
 99   1|            éljük az éltet, hervad is az bár,~A multnak azért emléke
100   1|              Reszketõ tûz ég elém:~Õ az, õ az! lángszemébõl~Hû szerelme
101   1|        Reszketõ tûz ég elém:~Õ az, õ az! lángszemébõl~Hû szerelme
102   1|              szelid, oly szelleti!~Õ az, õ az! engem hivnak~Bájhatalmú
103   1|        szelid, oly szelleti!~Õ az, õ az! engem hivnak~Bájhatalmú
104   1|            mosolyg egy gyönge kép!~Õ az, õ az! nyájas arcza~Mint
105   1|              egy gyönge kép!~Õ az, õ az! nyájas arcza~Mint pirul,
106   1|       illat-ajkidat,~S mint egy hang az üdvösségbõl,~Ifjuló szivemre
107   1|          szent jelre gyúl.~Ibolyákon az susogja~A nyáresti víg lebel,~
108   1|             szép jutalmát~Sejtse ott az árva lét.~Lyánka édes! szép
109   1|          kínra már elég.~Mit használ az édes álom~A forró szív lángival!~
110   2|            térén szántok.~Hol Mátyás az igazságos?~Te láttad őt
111   2|             Odaki.~Zöld a levél, hûs az árnyék,~Játszanak ott hív
112   2|              takard el,~Virágos kert az énnekem,~Örömimet onnan
113   2|        Aratgassunk aztán megint,~Mig az este álomra int;~Ád az isten
114   2|           Mig az este álomra int;~Ád az isten így kenyeret,~Igy
115   2|        derüljön bús szivem is:~Olyan az mint a Balaton,~Ha felette
116   2|                                   8. Az én kincsem noha szegény~
117   2|              én kincsem noha szegény~Az én kincsem noha szegény,~
118   2|             neheztel rám~Ha durrogat az én Rózsám,~Mikor házunk
119   2|           Dunán is szegény,~Innen is az vagyok én.~Hej pedig túl
120   2|                              13. Túl az erdőn lakik rózsám~Túl az
121   2|            az erdőn lakik rózsám~Túl az erdõn lakik rózsám,~De az
122   2|            az erdõn lakik rózsám,~De az álnok nem jön hozzám,~Búcsú
123   2|         szerelmemben,~Ugy befészkelt az szivemben,~Kitépném, de
124   2|            megjön és a gólya,~De nem az én kedvem soha;~Bús leszek
125   2|             soha;~Bús leszek én, míg az nem jön,~Ki ott lakik túl
126   2|            nem jön,~Ki ott lakik túl az erdõn.~Holnap reggel virradóra~
127   2|              füstöt látok,~S eltûnik az, mint az álnok,~Mint az
128   2|            látok,~S eltûnik az, mint az álnok,~Mint az álnok, ki
129   2|              az, mint az álnok,~Mint az álnok, ki elhagyott,~S öröm
130   2|        találsz,~Ne élj ott ridegben.~Az élet ha nem páros,~Téli
131   2|              is felkeresi.~Sötét van az erdõn~Ha bucsuzik a nap,~
132   2|           szép galambomra -~Elég baj az egy is.~~
133   2|           Haj de még sincs fejkötõm.~Az ágon szarka csörög,~Az ablakhoz
134   2|               Az ágon szarka csörög,~Az ablakhoz röpülök,~Kinézek
135   2|            ablakhoz röpülök,~Kinézek az utczára,~Nem jön-e valahára?~
136   2|              valahára?~De csak halad az idõ,~Elmarad a szeretõ.~
137   2|              viz a Dunábul,~Nem fogy az ki bujábul.~~
138   2|             téjben uszó rózsa,~Olyan az ő nyájas arcza.~Hollószárnyak
139   2|              piros sajka~Mézforráson az õ ajka,~Gyöngygyel rakva
140   2|          szól ki belõle.~Tajtékhalom az õ keble,~Rubintbimbó áll
141   2|   Rubintbimbó áll felette,~És alatta az a nagy kincs,~Milyen több
142   2|                                  25. Az én babám durczás leány~Az
143   2|            Az én babám durczás leány~Az én babám durczás leány,~
144   2|            galambom!~Igaz! sánta! de az hagyján!~Csak czipó ne volna
145   2|            álmos,~Gombóczot fõz mint az öklöm,~Ettem egyet, most
146   2|            Mohácsi dal.~Suhogva mint az esti szél~Mély gödrébõl
147   2|                                  27. Az ér mellett áll egy fa~Az
148   2|             Az ér mellett áll egy fa~Az ér mellett áll egy fa,~Szép
149   2|              lepihen s hűtözik,~Vagy az érben megfürdik.~Ne lássa
150   2|           fuj a mezőn,~Farkas kullog az erdőn.~Hadd fújjon a csípős
151   2|            Emlékezem szép szemedrül,~Az is, napom míg boldog volt,~
152   2|         nincs világom.”~Hej nekem is az a sorsom,~Hideg a föld,
153   2|           gaz tolvajt.”~„Szõke Bandi az a tolvaj,~Ki e nagy kárt
154   2|          csak szagát keresték:~Végre az est ráakadt,~S attól csak
155   3|           melegben;~De enni nem kér:~Az mennyit ér!~~
156   3|              Castal vízízű forrását,~Az hamar elcsapja az embernek
157   3|          forrását,~Az hamar elcsapja az embernek h ... t.~Bibas
158   3|            ordó:~Csak legjobb forrás az óval teljes hordó.~Collégám
159   3|           Legmérgesebb ellened üljön az orrodon.~Ha nem lesz kenyered,
160   3|             hireket.~Oh de muló fény az, minden balesetben eloszlik,~  
161   3|         szerelem párul, nincs messze az ének:~   A nyelv dalra fakad,
162   3|                                      Az élet korai.~Gyöngén ringatva
163   3|          lelkesülten éleng.~Szûk már az õsi ház, tovább repülni~
164   3|            föld határin túl szállong az elme,~S ábrándvilágba kél
165   3|           hullámzó melyében.~Ott áll az ifju! s tiszta hódolatja~
166   3|           ringadoz,~Egy pontra gyûlt az élet foglalatja,~Az ösztönzaj
167   3|            gyûlt az élet foglalatja,~Az ösztönzaj csak élve lobbadoz:~
168   3|           repül s a szív magába tér,~Az ifjuság szeszélyes álma
169   3|   istenkedése~Ég- s földbe hat, mint az, kivel rokon,~S búvárnyilai
170   3|            vágnak,~Vezér szövétnekül az ész- s világnak.~                      * * *~
171   3|            hull a való jegére.~Kivál az elme bolygó képzetébõl,~
172   3|           vándor lép üres nyomára,~S az esti szellõ játszva leng
173   3|          áttörve a jelen ködéjjelét,~Az égi szûz bájtegzét nyujtja
174   3|             szentesül;~Szelíd néztén az ég nyíltát csodálja,~S édes
175   3|         lángban tévedez reménysugára~Az érzemény titkos hullámain.~
176   3|                                      Az élet.~Míg tavaszunk zöldell,
177   3|          edzi fulánkját;~   Megbékít az idõ: akkor az élet iramt.~~
178   3|               Megbékít az idõ: akkor az élet iramt.~~
179   3|                      Életöröm.~Ilyen az életöröm: míg sejtjük, eget
180   3|           Bátran törjön elõ s tûnnek az éji ködök.~Síkos az út s
181   3|           tûnnek az éji ködök.~Síkos az út s meredek, szük az élet:
182   3|          Síkos az út s meredek, szük az élet: szökni tanúlj, mert~  
183   3|         szökni tanúlj, mert~   Gyors az idõ, megelõz, s hasztalan
184   3|            Védõ kézre szorúl s fázik az, a ki szedi.~3.~A tudományt
185   3|             Melyet utóbb tetté érlel az egyes erõ.~Kezdeni többnek
186   3|            néma halálra siet.~6.~Ah! az idõ rövid: így sóhajt fel
187   3|        folyamodjon ezekhez,~   És ha az Ah nem elég, bízza az Ohra
188   3|             ha az Ah nem elég, bízza az Ohra ügyét.~Büszke tudósokat
189   3|         körül.~9.~Kétes harczok után az az ember fõ nyeresége,~  
190   3|             9.~Kétes harczok után az az ember fõ nyeresége,~   Hogy
191   3|           szivünk.~11.~Férfiba’ több az erõ, lágy érzés asszonyi
192   3|              és mosolyog.~14.~Pislog az éjjeli mécs, eszmélve tünõdik
193   3|        éjjeli mécs, eszmélve tünõdik az ember,~   Partra miként
194   3|              békesugárnak:~   Feltün az  ah! s hidegen néma porára
195   3|              lépsz! ne erõlködj! kár az idõért:~   Fenn csügg a
196   3|          Mert tüze lángjától reszket az életerõ.~19.~Küzd az erõs,
197   3|         reszket az életerõ.~19.~Küzd az erõs, de halad; gyöngébb
198   3|            el, régi szokásra kevély.~Az, ki akar s nem tud, kész
199   3|            mutassa mit ér.~20.~Álmod az ifju meleg karjával ölelve
200   3|       szokott.~22.~A ki sokat kíván, az többnyire csak keveset nyer,~  
201   3|          kincsért, fényes gond annak az ára;~   Hogyha szegény vagy
202   3|          nevetnek - benn búsan zokog~Az árva nyelv: védõktõl tipratik.~
203   3|           nem festik. ”Ne vádold; jó az, a mi~Tetszik.” Hát még
204   3|               a mi~Tetszik.” Hát még az ének árjai~Hány andalgó
205   3|            re.~Csak földi kény, mely az idõt emészti,~Tükörben él,
206   3|       gazdagabb melyére.~Furcsa kény az, mely Pontyit huzza vonja,~
207   3|              döngeti.~E bús emléknek az marad jutalma,~Ha sorsát
208   3|         lármáznak,~Versében a szív s az indúlat fáznak.~Igy sok
209   3|            birtokára,~Mosolyogja bár az másnak karjain.~Nem csügged
210   3|            1817. III. 88.~Sok nálunk az iró, örvendj haza! mennyire
211   3|              ki tekintetes úr méltán az bölcs nevet óhajt:~   Tudja,
212   3|               Gyõz a magyar: s tapsa az ottfen elég.~4. „Szécsi
213   3|         Marinka dörög s hõst szöktet az özvegyi várba.~   Ablakból
214   3|        Vigyorihoz.~Egy drámát írtál, az is eldõlt, sírba fütyölték;~  
215   3|          Irtál aesthetikát, oly szép az mint a ködös nap;~   Nincs
216   3|           Hárfával duda zeng, köztük az astrologus.~Élet és Littetarúra.~
217   3|      Készülete hideglelõs~   Musának az íhlése;~Tanulsága egy érzelgõs~  
218   3|         munkán lát,~   S a mit benne az ész lel:~Ily rémitõ, ily
219   3|         Jéggé fagygyá változtatná~   Az ifjúi heveket;~A recensenst
220   3|           ellenkeznek:~   Ez jobbra, az balra megy;~S ha néha meg
221   3|           erõ szüle, nyer, s egyedül az birhat. Azért gyõzz!~9.
222   3|              után szépség nyújt díjt az erõnek.~10. Más.~Gyõztes
223   3|            Más.~Küzdve haladva nyeré az erõs e szép diadalmat.~13.
224   3|      bilikomán.~Küzdve lehet nagygyá az erõs és férfi tehetség.~
225   3|        Csendre szállt a léti zaj;~És az estnek langy ölébõl,~Mint
226   3|            estnek langy ölébõl,~Mint az álmak szép világa,~A hold
227   3|         éjjelez.~   Sziklaparton áll az ifju~S a sötét tengerbe
228   3|             élhetni képzetének,~Mint az elmult szép idõnek~Fentebb
229   3|             homályban rejtezik.”~Igy az ifju, s kis madárként,~Mely
230   3|           viszonzó pártra zeng.~Hall az ifju, keble tágul~A varázsló
231   3|           csermely violák közt,~Majd az indulat hevével~Mint az
232   3|              az indulat hevével~Mint az orkán vad zúgása;~És a nagy
233   3|         kelhet nagyra csak.”~   Mond az ifju: „Merre, útas,~A czél,
234   3|            éltemnek hajnalában,~Mint az ég vídám sugára~A szegény
235   3|          érzett lángozattal~Üdvezlém az égi lényt,~És az elsõ hálaszó~
236   3|            Üdvezlém az égi lényt,~És az elsõ hálaszó~Énekké vált
237   3|              majd nyugot felé!””~Igy az égi s rám hajolva,~Érzem
238   3|            remény s a lant.”~   Mond az ifju: „Boldog sors!~Keblem
239   3|            pártolt gyermeket.”~   De az ifju ingerében~Szép reményektõl
240   3|          hajósok már haladnak;~S míg az ifju büszke szemmel~A nagy
241   3|       Biztosan továbbra hat.~   Mond az ifju: „Nézd hajós,~A szép
242   3|            Hiú gõzzé változik.”~Most az ifju arra fordul,~És csodálva
243   3|             dicsõ.~Arra fordulj; ott az élet~Nemesebben rajzik el,~
244   3|              Állj meg ifju!~Köd csak az, mely tornyosúlva~Örvények
245   3|            örök homály borong”~   De az ifju õt nem hallja,~És a
246   3|        Küzdel õ a mesze pályán.~Mint az ember sorsa, váltva~Kelnek
247   3|          Csendes, mint a békehon.~És az égi Tünemény,~Mely ifjonti
248   3|         Fényben élni fog neved.”~Igy az Égi, s napsugárként~Lángoló
249   3|           száll, mi tõle sarjadt,~De az érdem szép jutalma~Innen
250   3|             zeng fellegek között;~És az égi Tünemény,~Ragyogó csillaggá
251   4|             Mai utunk, ugy is barnúl az ég,~S mindenfelől felhő
252   4|        mulatok, atyám!~Édes öröm vár az éjjel még rám~Egy kegyes
253   4|              mint locsognak,~Elhúnyt az égi fény, a villám nyújt~
254   4|              vesznek szerelmet.”~„Mi az, fiam, mi ott oly magosan~
255   4|              magányosan~Fenyûk közûl az ég felé mereng?~Mély borzanást
256   4|               Fiam, igen félek,~Hogy az nem jó lélek,~Hanem gonosz
257   4|       hajulva~Kedvesem ölelgettem.”~„Az óra éjfélt üt! Fiam állj
258   4|             égõ szövétneket emelget.~Az egész kápolna,~Mintha tûzben
259   4|          sugárt vet.”~„Hah, atyám! õ az, a rég szeretett!~Im mely
260   4|         Szabadítsd meg lelkedet.”~De az ifju tüzes indulatját~Követvén,
261   4|          kiki holti tánczát járja,~S az égnek rezgõ harsogása,~A
262   4|      harsogása,~A földet rengesse,~S az eget keresse:~Ugy a lelkek
263   4|           Por fedi csontjainkat,~Míg az éjfél új életre~Feloldja
264   4|          Feloldja lánczainkat;~S míg az élõ álomba dõl,~Kizúdulva
265   4|         Tartjuk víg tánczainkat;~Fél az utas, midõn hallja~Recsegõ
266   4|         bajjal~A világgal veszõdnek:~Az eszmélõt3 kis mécsétõl,~
267   4|       kincsétõl~Elrezzenti játékunk;~Az öröm szépére,~Szerelem ölére~
268   4|              a menyekzõsök rémdalja,~Az ifju azt borzadozva hallja;~
269   4|             rendeket követi.~És hogy az ifju már elfáradott.~S rég
270   4|            mátka, egy pohár kezében,~Az ifjuhoz fordul s így szólott:~„
271   4|        szólott:~„Kedves! igyál ebbõl~Az élet kelyhébõl,~A melyet
272   4|             szava: „Fiam, ne igyál!”~Az ifjunak füleit meghatja.~
273   4|          nyoma, mint atyja kérése,~S az ifju a kelyhet kiüríti~A
274   4|             õt megszédíti,~S oda dõl az oltár szélére;~Mátkáját
275   4|          menyekzõ jelére.~És azonnal az óra egyet üt,~És mindjárt
276   4|           zaja s dobzódás megszûnik,~Az egész kápolna megrendül,~
277   4|    csendesség~Uralkodik egyedül.~Ott az ifju szörnyü ijedtségben~
278   4|           elõtte csontvázzá változva~Az ifjuhoz így szól fel sirjából:~„
279   4|           Szép ifju! vége életednek!~Az ur, a hatalmas~Legyen hát
280   4|           szobában,~M’óta épült már,~Az éjféli órában~Egy kisértet
281   4|          Vendég.~És hogy támadhatott~Az a gondolat.~Hogy éjfelenként
282   4|         tudja! mit cselekedett,~Hogy az isten õt bünteti,~És elkövetett
283   4|        Meg-megrázta szívemet,~Még is az a hiedelem,~Hogy a lelket
284   4|      válthatom,~Bátorita engemet.~   Az óra éjfélt üt,~S a lélek
285   4|            Majd oly mélyen sóhajtott~Az a szegény kárhozott!~  
286   4|         helyzetben,~Holti öltözetben~Az ajtóból kilépett:~Már-már
287   4|          Legszebb helyen áll.~Gazda.~Az még mind türhetõ kár;~De
288   4|             még mind türhetõ kár;~De az nagy inségem,~Hogy szegény
289   4|               Hogy szegény feleségem~Az idõtõl fogva már,~M’óta
290   4|         hajnaltájba’,~De egyenest be az ágyba;~Mert többnyire oly
291   4|           azalatt imádkozom~És velem az egész ház,~Az ég urának
292   4|     imádkozom~És velem az egész ház,~Az ég urának áldozom,~Hogy
293   4|            Bennünket elkerüljön.~Míg az óra egyet üt,~S elhallgatnak
294   4|          Fejembõl kibeszélte,~S hogy az által semmit sem nyer~Házam,
295   4|        ijedtséget~Mástól elháritsak:~Az volt neki bölcs szólása,~
296   4|           kiforditá~A gazda lépésit,~Az ifjú tüstént ujítá~Elõbbi
297   4|              menyecske tûz-szemekkel~Az ifjut jól megméri,~S sokat
298   4|             arczczal egy lepedõt~Vet az ifju nyakára,~És melyéhez
299   4|          szebb virág mint a szerelem~Az élet kies kertjében,~Nincs
300   4|         Nincs annál szebb gerjedelem~Az ember tehetségében.~De sokszor
301   4|         üdvösségét.~Eljött Lina - de az a szív,~Mely hozzá volt
302   4|         Érzeménye felgerjedett~S mit az élõ nem nyerhetett,~A holtnak
303   4|           sebet ütött szivébe’,~Mely az életen rágódott~S enyhülésre
304   4|         János után németbõl.~Leszáll az éj. - Szegény gyalog~Vándor
305   4|              édes álomban.”~„Boldogé az édes álom,~Én e völgyben
306   4|        Messzebb vágy hû kebelem!~Túl az erdõn, túl a berken~Lelkem
307   4|            ha föllelem.””~„Borzasztó az éji pálya,~Vészt lappangtat
308   4|             egyben egynek élt;~S bár az messze harczba tére~Honja
309   4|           Orma zöld! itt hamvad õ!~S az kit oly sohajtva vára,~Nem
310   4|               Gyula még se’ jõ.”~„„Õ az! õ az! Húnyj el éltem!~A
311   4|         Gyula még se’ jõ.”~„„Õ az! õ az! Húnyj el éltem!~A mit vágytam
312   4|             a nap,~Forr szinte a vér az erekben;~Meghûteni kis kosaramba
313   4|        iramni akar;~Oly édesen esdik az ifjú;~Ó lyányka! szemed
314   4|           feldagadó szív:~Oly nyájas az ifju, alakja nemes,~Tekintete
315   4|              a létbe ható.~Felrajzik az élet az ifju felé~S kéjt
316   4|              ható.~Felrajzik az élet az ifju felé~S kéjt ûzget a
317   4|     gyönyörével!~Õt látja szünetlen, az õ szeme int,~Ha bizton a
318   4|      rémletes éj,~Bájszínben özönlik az új fény;~Berkébe repül deli
319   4|            sóhajtva nevét,~Elhangzik az illati lebbel.~S mint kémli
320   4|           lebeg arczaidon?~Nem földi az: égi lehellet;~A szegfü
321   4|         arczczal,~S szemlélve sokáig az elpirulót,~Igy ejti a büszke
322   4|          áldva elégleni fog.~Önvérem az õsi nevére dicsõ,~Szédelghet-e
323   4|              tetõn ama büszke falat,~Az jut neked hölgyi lakásúl!~
324   4|           nemes érzetibõl,~S elillan az agg s köre nézti elõl.~Szép
325   4|            vár,~Zöldelj vigan! elhal az égi remény,~Hûs fáid alá
326   4|              leányka borong,~Ellepve az út lovagokkal;~Mint ünnepi
327   4|          szerelemnek adom.~Annak jut az, Ilma! viszonz az öreg,~
328   4|          Annak jut az, Ilma! viszonz az öreg,~Im kedvesed atyja
329   4|            harczjáték.~Ólomlábon jár az ellen,~Bús a bajnok élete,~
330   4|        Esküszöm! ma porba fürdik,~És az égre háttal néz.”~És Kinizsi,
331   4|       rácsattant Holubár.~Nem rendül az, s új erõvel~A kevély ellen
332   4|              döf rája: hogy lovastúl~Az hanyatt a porba dûl.~Diadalmat
333   4|           harsog itten,~S buzgón így az égbe száll:~Éljen Hunyad
334   4|               Leánybú.~Szép lyányka! az estve leszállt, s egyedûl~
335   4|              odva felett?~Nem hallod az éjszaki durva szelet,~Mint
336   4|            ürébe szalad.~Míg csendül az óra s a föld pora kél,~Megnyílnak
337   4|             kél,~Megnyílnak a sírok, az élet alél.~Jer lyányka,
338   4|             sík közepén!~„Hadd zugni az éjszaki durva szelet,~Jámbor
339   4|              szebb létre virulsz fel az álom ölén.~Igy esdik az
340   4|              az álom ölén.~Igy esdik az ifju, a lyánka zokog:~Ha
341   4|           hideg ártani fog!~Rettegve az ifju szivére simúl,~És útnak
342   4|            lélek térdre hullva~ Most az istenhez tekint.”~„Szent
343   4|           nem tûn ki,~És haragban ég az úrfi.~„Rosz hajtás ez, kezdjük
344   4|            ki,~S dühben ég, dúl, fúl az úrfi.~És a mint zúg, és
345   4|             látja, mind megindúl,~De az úrfi fegyverhez nyúl.~Térdin
346   4|           helyett most véribül!”~Igy az úrfi, és kaczagva~Martalékján
347   4|        perdüljön a leány:~Víg dalunk az égig hasson,~Van borunk!
348   4|            szegény, jobb sors után!”~Az úrfi mond: jer énhozzám,~
349   4|              leány hallgat, hallgat,~Az édes szó reá nem hat.~A
350   4|           nincs hova.~Így találja õt az este,~Így találja õt a vész,~
351   4|          rózsa, Örzsim képe,~Adta rá az édes jelt.~Majd én szerzek
352   4|                 Zuárd.~Nyargal Zuárd az éjben~Tajtékozó paripán,~
353   4|             vad kéjben~Nyargal Zuárd az éjben.~Vitéz! mi zúg mögöttünk?~
354   4|             mátka nézz föl!~Megnyílt az õsi vár!”~De a sötét szemekbõl~
355   4|                                      Az álmatlan király.~Sötét az
356   4|            Az álmatlan király.~Sötét az éj, sötét a vár,~Szép álmok
357   4|              S véres tetőn felesküvé~Az éj undok hatalmait.~Komor
358   4|            éjjel hûs csermelyt keres~Az õz, a nappal üldözött,~Oly
359   4|           minden kény csak a poré,~S az én párnám gyémánttövis?~
360   4|           ott,~Ha engem fut, szûnjék az is.”~Mond, ívet és nyilat
361   4|              melybe hat.~Végsõt nyög az s a gyepre dõl,~Halványon
362   4|             a Halál, nem sérti meg.”~Az ifjú így, de a király~Reng,
363   4|              adót kíván e szív:~Künn az ellen, kardot annak,~Hon
364   4|            Bírja ezt a hû kebelt.~És az íjak vészbe szállnak~Nyerni
365   4|              Mondja kiki tetteit.~Én az ellenvárba dúlva,~Vérpatakhoz
366   4|             hozzád, jó vadászom!~Int az ég!” így vesz bucsút.~Nem
367   4|         viharban szendereg:~A vadász az, ott mereng õ~Elhúnyt élte
368   4|          Elhúnyt élte csillagán:~Zúg az erdõ, keble zajlik,~Képe
369   4|             költheti.~„Vitéz, vitéz! az eskü szent,~Hiába küzd a
370   4|                                      Az álom.~Búsan zeng egy ifju
371   4|              a fülmile.~Majd leszáll az est homálya,~Hárs alá dõl
372   4|              keble rendûl,~Jéggé vál az éj fölötte -~Míg egy hõ
373   4|          kályha mellett,~Ott forgasd az olvasót,~Hadd nekünk a földi
374   4|           jön, hall, s parancsol,~És az úrfi mint szörnyed,~Köntösét
375   4|       férfitól hamar nem fél,~Kivált az ügy ha nyelvre kél.~Még
376   4|           téreit bejárja,~Ott tanyáz az ellenhad;~Onnan csap be
377   4|     boszuczélját föllelé:~Készen áll az vak dühében~Elbizottan erejében,~
378   4|              Testhalommá nõ a sík,~S az enyészet zordon váza~Sorsokat
379   4|          harcz dühében,~Messze csöng az éles vas,~S elbámulva fellengtében~
380   4|            Kél remegve néha még,~Kik az édes léttül válnak,~Jégkeblén
381   4|        mindég távolabb vonúl.~S most az erdõk sûrüjébe,~A barlangok
382   4|              Hunyadra sujta,~A midõn az ostromvész~Mindent végcsapásra
383   4|               Édes illattal tele~Kél az alkony hûs szele~És enyhítõ
384   4|     bájvonzattal,~Egyszer látva mint az ég,~Képzetünkben él mindég,~
385   4|         Hosszú álom és nehéz.~S most az ég reá hajolna,~Torda a
386   4|     gyülekeznek~Ifju királyhoz, hogy az õket, szittya szokásként,~
387   4|              És vídám kedvvel várták az urok jelenését.~Menj, úgy
388   4|             erõs jobbjába, kiszöktet az útra,~Elszáguld, s egyenest
389   4|          napok mi szebben folytak~   Az öröm nyílt ölében.~Vígan
390   4|             remeg,~Mint éji rémzetek~Az eszmélõ körûl.~A tiszta
391   4|             jõ s bú-feledve~Újra kél az élet kedve.~Boldog néptül
392   4|             felûl,~S mindég útlanabb az erdõ,~Míg átküzd, s egy
393   4|         Szolimán mégis gyõzött,~Hogy az ifjú magyar király~Nem a
394   4|             lelkes magyar, s vitézül~Az ellenséggel harczolt.~2.~
395   4|         Szolimán mégis gyõzött.~Hogy az elfoglalt hazában,~A letiprott
396   4|             És harczban neveltetett,~Az is mindenkor jelen volt~
397   4|              mindenkor jelen volt~És az atyja mellett harczolt~A
398   4|            között~Elragadva tüzétõl,~Az ifjú messze elvála~Atyja
399   4|             Már éktelen károkat tett~Az ellenség rendében,~Mert
400   4|             vitézit~.... felbuzdítá.~Az ifjú bátran megálla~És Balázszsal
401   4|             földön õ szerette csak~S az egy rab ifjúhoz hajlott.~
402   4|            mint végenyészet zsoldosi~Az elemek háborganak.~S zúgó