Könyv

  1   1|          terhére.~Mit a halandók jót és édest vevének,~Belõle fakada
  2   1|            kényeit e tündértõl kéri,~És hymnusokat zeng égi jutalmárúl.~
  3   1|     lehetséget~Csak könnyen meghódít és valóvá tészen.~A tiszta
  4   1| Rózsalánczczal összeköti a szíveket,~És déltõl éjszakig egymáshoz
  5   1|        határán keres örömöt~Szívének és szágúldva képzelete édes~
  6   1|            Bátran a jövendõnek indúl~És a hallhatatlanság csillagkoszorúját~
  7   1|       elragadni.~De megjelen a sors! és egyszerre hiú álma~Tetszetõs
  8   1|              a barátság isteni képe,~És fényök körûl táboroz fekete
  9   1|         nyeresége.~Csendes magányban és elvonva a világtól,~Környûlvéve
 10   1|          Elmult idõnek erõs embereit és nagy~Tetteket: mint ront
 11   1|             nagy~Tetteket: mint ront és szül a repülõ idõ.~S lelkesedve
 12   1| visszahangzani a sziv~Titkos érzését és a szent lelkesedésnek~Legszebb
 13   1|              le a fáradság cseppjeit és báj-~Kebelén hervadjon életem!
 14   1|           Boldog életünknek~Hervadoz és elválással~Fenyeget, nagy
 15   1|             a gyönge sziv fájdalmát,~És a lelket sorsán fölülemeli:~
 16   1|        Rózsás utra vezetted éltemet,~És most ott fekszel a halál
 17   1|      kifejtõztél~Az élet fogházábul,~És szebb országba költöztél~
 18   1|           imigy megcsala.~Meghaltál! és a végezet~Vissza sirhalmodhoz
 19   1|           hideg gyomrába.~Itt állok, és borzadással~Szemlélem hûs
 20   1|              Mig én is elköltözhetem~És szabadon elvethetem~Az élet
 21   1|    porruháját,~Mig a halálnak adózva~És a lélek szinváltozva~Keresi
 22   1|           követõje ölében~Elalszik - és békén hal.~Ha szilaj kinok
 23   1|               Sugárzol bús keblembe,~És az elvesztett békesség~Visszafordul
 24   1|             Egy jó angyal számlálja.~És az ember bölcsöjétõl,~Mig
 25   1|  ábrándozásim~Az egek felé ragadtak,~És mellemben gyarapodtak~Kivánó
 26   1|        világot,~Titkait kikémleltem,~És azon nagy igazságot~Hogy
 27   1|    reményekkel~Pályámat elkezdettem,~És kiterjesztett kezekkel~Számtalan
 28   1|          nehéz gyötrelmének,~Búvának és sérelmének~Föllegét elszéleszted!~
 29   1|    sérelmének~Föllegét elszéleszted!~És az élet boldogságát,~Már
 30   1|              Mert az érzést neveled,~És az élet fogházán tul~A sors
 31   1|    szerencsés juthat el.~Némulj meg, és tanulj lemondani.~Nyugasztalódj
 32   1|                                 Élet és phantasia.~   Sötét homályban~
 33   1|              Sötét homályban~Intézik és szövik~Komor hatalmak~A
 34   1|             tengerére~Taszitanak.~   És duzzadó habok,~Ellenkezõ
 35   1|       Lihegzenek.~A természet virit,~És sirokon keresztül~Örök tavasz
 36   1|        hivedet.~„Tanulj gazdálkodni,~És fogsz gyarapodni”:~Igy kérkedik
 37   1|               Bár elválni kénytetem.~És ha keble mély titokban~Könynyel-áztan
 38   1|             Tüntess fel szép álmain.~És, ha lassun e tüz árja~Elhervasztja
 39   1|     fütyörészve legelteti nyáját;~   És nem tudja, kinek hõspora
 40   1|           kétes az emberi sors;~Néz, és elkomorul s lesütött szemmel
 41   1|         bizton nézzen elõre szemünk,~És te virulj, gyásztér! a béke
 42   1|             a nyilt örömnek~Bút csak és keservet sziv.~A napkölti
 43   1|           karja~Édes lángra költene,~És az álmak szép honából~Szebb
 44   1|             lobbadoz.~Ott vidám kedv és szerencse~Tûn fel minden
 45   1|          népnek nagyra emelve hirét;~És ellenhadakat tapodó fejedelmi
 46   1|    koronázottink hajdani békehelyén,~És ott hol komoran barnultak
 47   1|          férjnek tiszta szerelme,~   És rokonult lélek õt nem enyelgi
 48   1|             szerzõnk hív unokája;~   És hidegült hamvát nem fedi
 49   1|           nap remegõ sugára leszáll,~És tiszta gyepágyon lágy pihenésre~
 50   1|          párja körül a fülmile zeng,~És illatözönben zöld koszorúkkal~
 51   1|            égi hatalma~Vesz kényeket és uj kénybe ragad.~S mint
 52   1|         bátor erõben kérkedik a lét,~És a liget ernyõs rejteket
 53   1|           csillagirását,~Mely érzeni és szeretni tanít!~O hadd szemeidben
 54   1|              csörgedez,~A madár zeng és azon nap~Fénysugára ömledez:~
 55   1|    Fénysugára ömledez:~De komor csak és szinetlen,~Hévre nem gerjeszthetõ;~
 56   1|             szivbe vág,~Ott egy néma és lelketlen~Szikla lenni boldogság.~
 57   1|         léptem zajlatán~Némul a dal, és felettem -~Elröpül a csalogány.~
 58   1|        vérzik hõ kezem -~Rózsa volt, és képzetimnek~Csak tüskéit
 59   2|            Messze fénylik a Balaton,~És engemet partjához von:~Immár
 60   2|          engem a szép leány,~Ott áll és int hiában,~Siránkozik bújában.~
 61   2|          csak visszajár.~Daru megjön és a gólya,~De nem az én kedvem
 62   2|                      22. Gyöngyvirág és liliomszál!~Gyöngyvirág
 63   2|              liliomszál!~Gyöngyvirág és liliomszál!~Szép szeretőm
 64   2|            Hollószárnyak szemöldöki,~És alulok tűz ragyog ki.~Tûz
 65   2|             Rubintbimbó áll felette,~És alatta az a nagy kincs,~
 66   2|             Rózsát,~S ha ugy rám néz és csókot ád,~Tudja Isten,
 67   2|          szemek,~Öröm nézni belétek.~És ha a mécs elalszik,~Ajkaimhoz
 68   2|            csak egyszer láthatnálak,~És szivemhez zárhatnálak.~De
 69   2|              galambom.~Van kis házam és kertecském,~Búzát termõ
 70   3|                   HARMADIK KÖNYV~TAN ÉS GUNYOR.~~
 71   3|            vágyni leskelõdni,~Multon és jövõn tünõdni,~Mig a jelen
 72   3|              két betûmnek örül gazda és nyáj,~Általa vidám lesz
 73   3|             Általa vidám lesz a mezõ és táj;~Nagy város utczáin
 74   3|             csak kiáltok egy hujját,~És ha eltemetnek - boldog alleluját!~~
 75   3|           magát, néki javára hevült;~És ha magas bért nem lelsz
 76   3|           egy bájalakra fûzi álmait;~És Pharusként a vándor éjjelében~
 77   3|              mulandóság vad éjjelén,~És megnyugodva sorsa végzetében~
 78   3|             e lét annyi hiányit -~   És üres erszénykét nyersz czimeredbe,
 79   3|              folyamodjon ezekhez,~   És ha az Ah nem elég, bízza
 80   3|            is gyakran pártul veszik, és mint~   Gondolatok szöknek
 81   3|           Édes kínos adót lopva szed és mosolyog.~14.~Pislog az
 82   3|       gyöngébb õt lesve nyomozza,~   És ha nem érheti el, régi szokásra
 83   3|            szeme rám lövi lángját~   És dagadó keblén szívem is
 84   3|        maradtak õk:~Egymásra törnek, és mily lelkesen~Tudják a hajdant
 85   3|        láthatod;~Stanczák röcsögnek, és ódák sziszegnek,~Drámák
 86   3|        fergeteg, ég-föld,~Bú, panasz és új szók a költõt nem teszik
 87   3|                                  Vád és tett.~Míg más érdemit a
 88   3|              érdem sülyedjen általa,~És választott  kedvese a dicsõnek~
 89   3|      Ablakból kapu lesz; szép dolog, és nem is új.~Hogy sereg is
 90   3|      feszesen neki áll a majomsereg, és a vak õsznek~   Vészben
 91   3|              sziklás, mint stílusod. És mi szövésed?~   Mostani
 92   3|             Drámád érzelgõs, ha vig: és ha komoly, csupa könnyár:~  
 93   3|         kapál! Hogy-hogy? Görnyedtél és vigyorogtál,~   Lesz is
 94   3|          forgácsán épült kis Bátori, és most~   Hárfával duda zeng,
 95   3|           köztük az astrologus.~Élet és Littetarúra.~Sok füge köntös
 96   3|         Kiben versgyártás szomja ég,~És lelkében nincs ügyesség.~  
 97   3|              töviskoszoru.~28. Náray és Himfy.~ „Állj meg, Himfy,
 98   3|      stílusnak gördülete,~   Tartása és folyása,~A néhány vers lebegése,~  
 99   3|       pörgése.~Olvasása ásitozást~   És unalmat osztogat,~Minden
100   3|              osztogat,~Minden kedvet és andalgást~   A szívben elfojtogat.~
101   3|              kelete.~Gondolj szivvel és lélekkel~Többet, mint a
102   3|              rosz versiróhoz.~Metrum és rím külön kalauz~   A poéta
103   3|         Küzdve lehet nagygyá az erõs és férfi tehetség.~19. Kiadatlan.~
104   3|           Csendre szállt a léti zaj;~És az estnek langy ölébõl,~
105   3|             mindég édesb ömledéssel,~És mind jobban teljesülve~A
106   3|             egy férfi, lant kezében;~És a hangok hullámárja~Most
107   3|            Mint az orkán vad zúgása;~És a nagy kor hõsalakja,~S
108   3|               Lánczot a magas fedél;~És a lant és a szabadság,~Egy
109   3|             a magas fedél;~És a lant és a szabadság,~Egy dicsõ mag
110   3|              kecses, menynyel rokon.~És gyöngéded ihletére~Álmaim
111   3|   lángozattal~Üdvezlém az égi lényt,~És az elsõ hálaszó~Énekké vált
112   3|           Egy irányon csügg a férfi,~És egy pontra gyûlt erõvel~
113   3|          világ gyanánt,~Hol csak kéj és öröm mulat!”~   Mond a férfi: „
114   3|            Most az ifju arra fordul,~És csodálva látja tûnni~A vidám
115   3|              kellemi;~S égõ arczczal és borúltan~Visszatér a férfihoz.~
116   3|     csapongva,~A pillanat rabja lõn.~És éjszak felé tekintve,~Szól
117   3|           élet~Nemesebben rajzik el,~És közelb a tiszta éghez~Szebb
118   3|              Örvények felett mereng.~És csalárd dagálylyal rejti~
119   3|            De az ifju õt nem hallja,~És a part felé evez;~Mindég
120   3|        váltva~Kelnek tûnnek a napok,~És a kornak rémalakja,~Majd
121   3|        hullámhegyek,~Villám csattog, és vad szelek~Árboczát recsegtetik;~
122   3|              veszélyben,~Rendületlen és merészen,~ Szent tüz égve
123   3|             Csendes, mint a békehon.~És az égi Tünemény,~Mely ifjonti
124   3|              hajós néz sziv-dobogva,~És ifjúlva nyúl a lanthoz,~
125   3|            Igy zeng fellegek között;~És az égi Tünemény,~Ragyogó
126   3|               A hajós sirjára száll,~És örök sugárral onnan~Leng
127   4|        látogatni jöttem.~Nekem drága és jeles hely, mert ott~Sok
128   4|           mely híven elémbe sietett,~És elhagyá puha nyoszolyáját!~
129   4|          Száguldva lépésit sietteti;~És mentõl közelebb jön czéljához,~
130   4|   örömkiáltással~Magát karjába veti.~És háborgó szívének hevében~
131   4|              Még neveli vad lángját.~És hogy egyszer meghûlt meleg
132   4|             vendégek sorjába vezeti,~És a csodálkozót mosolyogva~
133   4|        Nyájasan a tánczhoz készteti;~És vele sebesen~Csak ketten,
134   4|         kedvesen,~A rendeket követi.~És hogy az ifju már elfáradott.~
135   4|              A melyet sorsod adott.”~És õ a kelyhet kezébe veszi,~
136   4|           szélére;~Mátkáját kiáltja,~És gyürûjét váltja~A menyekzõ
137   4|            váltja~A menyekzõ jelére.~És azonnal az óra egyet üt,~
138   4|             azonnal az óra egyet üt,~És mindjárt sötétség lesz mindenütt;~
139   4|            mátka hosszan sóhajtozva,~És elõtte csontvázzá változva~
140   4|            Egy kisértet jár.~Vendég.~És hogy támadhatott~Az a gondolat.~
141   4|            Hogy az isten õt bünteti,~És elkövetett vétkéért,~Valami
142   4|        szállnom~Házadnak a hasznára,~És ma éjjel ott hálnom~Tán
143   4|              hogy szörnyü kivánságod~És bûnös bátorságod~Károdra
144   4|    holdvilágnál~Éjfélig fen maradok,~És a kertben egy agg fánál~
145   4|       csendesen~A kertben megjelent,~És csak egyenesen~A szoba felé
146   4|           megérzi~A lélek jövetelét,~És úgy szivéhez vészi,~Hogy
147   4|           Mert többnyire oly fáradt,~És annyira elbágyadt,~Hogy
148   4|         Gazda.~ Én azalatt imádkozom~És velem az egész ház,~Az ég
149   4|            Hogy rajzunk könyörüljön,~És amaz ijesztõ váz~Bennünket
150   4|          vidám kép.~Nyájas kellemei,~És fekete szemének~Szikrázó
151   4|       viselete~A szerelem kedvelõjét~És tapasztalt mesternéjét~Nyilván
152   4|         lepedõt~Vet az ifju nyakára,~És melyéhez szorítván õt~Egy
153   4|                                  Leo és Lina.~Nincs szebb virág
154   4|              töprenkedett,~Esdeklett és reménykedett,~Lina õt nem
155   4|            megvetette.~Remények közt és félelmében~Két tavasz már
156   4|       éltének;~Mellette zokogó atyja~És õsz hajait szakgatja~Kétséggel
157   4|          áldozatjára -~Vérzõ szívvel és sóhajtozva~A szenvedõ atyjára:~
158   4|              A holtnak nem tagadhatá~És könnyét érte folyatá.~Mert
159   4|            enyhülésre nem juthatott.~És így elvonva a világtól,~
160   4|              Sírját virággal födözte~És könnyeivel öntözte.~Végre
161   4|              Kik élve nem egyesültek~És halva öszvekerültek.~~
162   4|          védletére,~Hív maradt, várt és remélt.~Hajnalfényben és
163   4|             és remélt.~Hajnalfényben és napeste~Kedvesét könnyezve
164   4|              el éltem!~A mit vágytam és reméltem,~E szûk hant már
165   4|         Szemébe’ köny fakad.~Kiszáll és néz mindenfelé.~Honnan repûl
166   4|             A míg egy gondolat,~Nagy és erõs, mint érzete,~Elszánt
167   4|      boldogabb mint én!”~Kezet nyujt és eltávozik,~A kedves bár
168   4|           dalolással a gyepre pihen,~És illatozó koszorut fûz.~Egyszerre
169   4|          talált,~Kéj rengeti habjait és bú!~Adj bút, de maradj!
170   4|         magzata sorsát:~A hír repes, és gyalog és lovakon~Agg és
171   4|               A hír repes, és gyalog és lovakon~Agg és fiatal lepi
172   4|             és gyalog és lovakon~Agg és fiatal lepi házát.~Pór és
173   4|            és fiatal lepi házát.~Pór és nemes hódolatára kele,~Vágyók
174   4|             érzete,~Igy szól Mátyás, és Budára~Összegyûjti híveit,~
175   4|              magaslik,~Izmos, vállas és kemény,~Néki láncsa, kard,
176   4|           Esküszöm! ma porba fürdik,~És az égre háttal néz.”~És
177   4|              És az égre háttal néz.”~És Kinizsi, a nagy lejtõ~Rátekint
178   4|       Kinizsi, a nagy lejtõ~Rátekint és fölrobog,~Vállán párducz
179   4|             fölrobog,~Vállán párducz és kezében~Mázsás buzogány
180   4|           Mintha két vasbércz inogna~És hegyettök ülne sas,~Szárny-legyintve
181   4|              termetére,~De hajlékony és sugár,~S még felette ifjukor
182   4|              a magyar.~Igy a bajnok, és Kinizsi~Õt szemlélve kéjre
183   4|             Minden élet szembe gyûl.~És körösleg a fövényen~Nyargal
184   4|   Szellõztetni sisakát,~Hadd ismerje és becsülje~A király s hon
185   4|             fordul a gyûlt nép felé,~És a föltûzött sisakból~Mátyás
186   4|            elõmbe nem ég.~Él bánatom és szivem érzete még.~Hadd
187   4|      Rettegve az ifju szivére simúl,~És útnak eredve lakába vonúl.~
188   4|            csattogat,~Szarvas dobban és ropogva~Szaggat, tördel
189   4|            üres zaj, vad nem tûn ki,~És haragban ég az úrfi.~„Rosz
190   4|         dühben ég, dúl, fúl az úrfi.~És a mint zúg, és a mint néz,~
191   4|              az úrfi.~És a mint zúg, és a mint néz,~Völgyben majd
192   4|          patakra lel,~Partján hajlék és elõtte~Biztosan egy õz legel,~
193   4|              Ártatlan szép lelke ég,~És mint rózsagyöngy a szirthez,~
194   4|          most véribül!”~Igy az úrfi, és kaczagva~Martalékján elrobog.~
195   4|        kaczagva~Martalékján elrobog.~És utána vérlángokban~A hajlék
196   4|            Tompa, hosszu jaj mordúl,~És a mint megy, a kereszt is~
197   4|               Bujdosik a tölt pohár,~És szilaj kedv- s tombolásban~
198   4|           Száz forgó szél csap bele,~És üvöltve szórja hamvát,~Baglyoké
199   4|            Mély sóhajtás csak szava,~És tünõdik, küzd magával,~Szomorún
200   4|               Így találja õt a vész,~És elõtte és utána~A vidék
201   4|         találja õt a vész,~És elõtte és utána~A vidék homályba vész.~
202   4|             Mostan már a gazdag võt.~És a nászok és vendégek~Víg
203   4|              gazdag võt.~És a nászok és vendégek~Víg robajjal összegyûlnek,~
204   4|             lett boldog szõke Bandi,~És hol õ kincshez jutott,~Kies
205   4|          Szél kapkod szög hajába,~Ág és szírt fátyolába.~Vitéz!
206   4|           szûnjék az is.”~Mond, ívet és nyilat ragad.~A nyíl suhan,
207   4|                           Éjfélt üt, és tört hangokon~Dal reszket
208   4|               Bírja ezt a hû kebelt.~És az íjak vészbe szállnak~
209   4|             fegyvert, hoz paripákat,~És egy izmos basafõt.~Késõn
210   4|       vitatja~Senki már a hõsi jelt,~És õ nyerte és ölelte~A kéjhabzó
211   4|             a hõsi jelt,~És õ nyerte és ölelte~A kéjhabzó szûz kebelt.~~
212   4|           jön a patakhoz,~Képe vídám és tüzes,~S még szivén is új
213   4|              a nép, s hamvára~Földet és könnyet gördít.~Két kis
214   4|              kereszttel~Lát a vándor és remeg,~Rémet képez, mely
215   4|          Búsan zeng egy ifju dalnok,~És fölnéz a sziklavárra,~Mely
216   4|              Ez tanúja szebb idõnek,~És elandalg képzeletben.~És
217   4|             És elandalg képzeletben.~És sötét lesz és sötétebb,~
218   4|           képzeletben.~És sötét lesz és sötétebb,~Csak a vári csarnok
219   4|         húnyj el itt forrón ölelve.”~És a dalnok keble rendûl,~Jéggé
220   4|        Megkérlelve már atyámat~Élek, és mint hölgyed élek.”~S mint
221   4|              jön, hall, s parancsol,~És az úrfi mint szörnyed,~Köntösét
222   4|           nyugtan mosolyg hõs Toldi,~És ujjából köntösének~Vastekéket
223   4|             könyet hajt~Sajnálná õt, és felsóhajt:~„Szegény tatár!”~~
224   4|             haladnak,~S még vitézség és erõ~Nem lõn egymáson nyerõ.~
225   4|             s távolabb hat~A futamló és üzõ had,~S mint nyáresti
226   4|        ifjusága,~Megragadja a halál,~És emléke s boldogsága~Nem
227   4|           Ott egy bajnok a fövényen,~És magát sebzett agyában~Vélve
228   4|              Kél az alkony hûs szele~És enyhítõ lengzetében~Reszket
229   4|           lengzetében~Reszket a lomb és zörög,~S a patak sebes lejttében~
230   4|    könyûjében~Érzõ szív után tekint,~És a részvét lágy ölében~Édes
231   4|              Képzetünkben él mindég,~És derengõ arczulattal~Lesve
232   4|            De tõled várok édes bért,~És írt égõ sebemre.~Szép szûz,
233   4|             lepte volna,~Hosszú álom és nehéz.~S most az ég reá
234   4|             mindenhol Hunnia földén.~És a véres kard fegyverre kiáltja
235   4|            fegyverre kiáltja lakóit.~És tódulva nemes seregek mindjárt
236   4|            ragad, Árpád hív unokája,~És szeretett hölgyét dagadó
237   4|      kötelesség~Harczra kiált ismét, és elragad édes öledbõl.~Hallod
238   4|            kész mindig ontani vérét,~És ha hazája kiált, nem hibáz
239   4|              rendbe’ lovagjai álltak~És vídám kedvvel várták az
240   4|          boldog, kedvesem! úgy mond,~És ha ezen harczban létemnek
241   4|           Emel s alá tipor,~Igér, ad és veszen~Titkos hatalma.~Sötét
242   4|              Boldog néptül forr hegy és völgy,~Ott hû mátka, itt
243   4|                Rémjelekkel írva van,~És mögötte nyugszik egy lyány,~
244   4|              igazságot,~Csak fegyver és erõ tett.~Ama veszélyes
245   4|             ifjú! ámbár fegyver közt~És harczban neveltetett,~Az
246   4|              is mindenkor jelen volt~És az atyja mellett harczolt~
247   4|          elvála~Atyja hív seregétõl,~És bajnokul verekedett,~Már
248   4|             megsajdítá,~Hozzá vágtat és vitézit~.... felbuzdítá.~
249   4|               Az ifjú bátran megálla~És Balázszsal kardra szálla.~
250   4|         kellem-édenén,~Hadd ébredjen és hevûljön~Hû szerelmem zengzetén.~