Könyv

  1   1|          örömében~Fájdalmait öleli.~De a nagy világ zajában~Az
  2   1|     felejtetél más nap felköltével:~De a hív szerelem el nem feledkezik!~
  3   1|            ívére kívánja elragadni.~De megjelen a sors! és egyszerre
  4   1|             s visszatér a magasról,~De a föld többé nyugalmat néki
  5   1|      gyarapodtak~Kivánó sóhajtásim.~De soha meg nem érhettek~Ájtatos
  6   1|    visszatérvén~Csendesen önmagába;~De uj élelmet keresvén,~Ártatlanul
  7   1|           véltem, hogy meglelem;~Oh de nyájas eredete~Uj sebeknek
  8   1|              Már-már bedõl sirjába:~De rátalál barátjára.~Felejtkezik
  9   1|         nyugalom~Forrása csörgedez.~De nem talál nyomot~Esdett
 10   1|             kebellel ifjan álmadoz.~De ah! sietve tündérképe illan,~
 11   1|           fagy, zuz, köd, hó tetéz;~De ott szabad! s a gazdaglét
 12   1|            vándor sorsa végzetében;~De él hazája bánatos melyében,~
 13   1|        Kényén röpitve ösztönárjait:~De tullebegve hont esdõ reménye,~
 14   1|             edzi dühét.~Küzdél bár, de magas diszeidnek hullani
 15   1|             A bölcsek azt hirdetik.~De ha mind e mellett~Szándékod
 16   1|            Ősz tudósok igy szólnak.~De ha mind e mellett~Sziv s
 17   1|              Vagy ha szeret is bár,~De sors tõle elzár,~S messze
 18   1|              Igy kérkedik a gazdag.~De ha mind e mellett~Erszényed
 19   1|              Iró s vitéz igy kiált.~De ha mind e mellett~Koszorud
 20   1|            bár én veled!~Szállanék! de bájkörétül~Tiltva, lép a
 21   1|    Mosolygva egy édent himzél vala.~De lassudan bájfényed elhala:~
 22   1|         tére,~S a küzdõ sokba telt, de könnyü bére~Emléked csak
 23   1|             véli már, hogy föllelé!~De a reményfok, melyre bizva
 24   1|      reszket le a mély szunnyadóra,~De õ nem ébred semmi földi
 25   1|           keble feszülve haboz.~Ah! de hiába tekint a távol lenge
 26   1|       temeti.~Hány bajnok hala igy, de csak a boldog leli bérét:~  
 27   1|           Mindig ifju zöldjivel.~Ah de bármi szép az élet,~A hazátlan
 28   1|             füzé.~Elhunyt a hõsvér! de miként a bús döledék közt~  
 29   1|     Oltalmára hevült idegen bár; ah de magyar nem,~   Nem kele,
 30   1|         körül.~Sejti malasztit bár, de lemondás átka felette!~  
 31   1| Felfürtözött üres kép,~Szûk elméjü, de elbízott,~Nagy gõgösen hozzám
 32   1|     pipámból,~Kifüstölöm szobámból.~De ha jõ egy lelkes magyar,~
 33   1|      Legfeljebb egy dalt mondhatok,~De felcsapván jobbjával,~Megkinálom
 34   1|            Lelkem úgy utánad ég.~Ah de messze messze tõled~Zajlik
 35   1|             nap~Fénysugára ömledez:~De komor csak és szinetlen,~
 36   1|           Legelõször lebbent el?~Ah de zúgva megy felettem~S összedõl
 37   1|        Kéjlobogva szállok arra -~Ah de játszi fénye múl,~A midõn
 38   1|        Szívdobogva szállok arra,~Ah de léptem zajlatán~Némul a
 39   1|             ölelni szállok arra,~Ah de vérzik hõ kezem -~Rózsa
 40   1|             csillapítlan érzeni.~Ah de késõ! a mit láttam,~Olthatatlan
 41   2|           hány embert táplálsz,~Hej de magyart alig látok,~S nehéz
 42   2|          hová lettél?~Szép hiredbül de kiestél!~Fáj szivem, fáj,
 43   2|          Kebled felett elhervadnék;~De szived nagy keménységén~
 44   2|           Kösd be fejed a kendõvel,~De szép orczád ne takard el,~
 45   2|           Sok legény van a faluban,~De mint Palim egy sincs olyan.~
 46   2|          Jól esik bár ha nézhetlek,~De álmomban megölellek.~Friss
 47   2|           Azt a suttogó szellõktõl.~De azok nem vigasztalnak,~Bús
 48   2|              Be örülnék a szõkének;~De a barnát is szeretném,~Szint
 49   2|        örömest~Átölelném a kedvest.~De sem most, sem azután~Révet
 50   2|          Túl az erdõn lakik rózsám,~De az álnok nem jön hozzám,~
 51   2|             az szivemben,~Kitépném, de mint a madár~Kedves helyre
 52   2|             Daru megjön és a gólya,~De nem az én kedvem soha;~Bús
 53   2|       Kincsem fehér hajlékára.~Hej! de ott csak füstöt látok,~S
 54   2|          mezõn~A nagy téli fagyban,~De ha kincsem eljön,~Akkor
 55   2|              Értem jön szüret után.~De vége a szüretnek,~Leánytársim
 56   2|           hetyke szép szeretõm,~Haj de még sincs fejkötõm.~Az ágon
 57   2|        utczára,~Nem jön-e valahára?~De csak halad az idõ,~Elmarad
 58   2|        Aztán tágulj,~S el ne árulj;~De elvégy ám~Édes Rózsám!~~
 59   2|         legény~A mig nem szerettem.~De azóta gazdag vagyok,~M’óta
 60   2|        Arcza milyen, keble milyen -~De azt meg nem mondom,~Mert
 61   2|             Mert könnyeim áztatják:~De meghalok azért is,~Tudom
 62   2|           Tudom akkor sirsz te is -~De Rózsám, ha szeretnél,~Csakugyan
 63   2|         szép galambom!~Igaz! sánta! de az hagyján!~Csak czipó ne
 64   2|         Néma, hideg, mint õszi dér.~De a mátka honn könyezett.~
 65   2|            kört nem lejtett,~Várja, de csak halálmadár~Hozza hirét,
 66   2|           És szivemhez zárhatnálak.~De mit tegyek? nincsen mentség.~
 67   2|          Búzát termõ jó földecském,~De mind ennél tán többet ér~
 68   2|           Amely nemcsak ölelni tud,~De jártas dologban?~„Van kezem,
 69   2|          mely nem csak sétálni tud,~De honn is talpon van?~„Van
 70   2|             S ezt tartom fõ jómnak:~De másért ég, nyalka legény!~
 71   2|             fázva járom.~Van hazám, de nincsen benne~Egy kis hajlék,
 72   2|             okozta:~Pártám hagyján! de nagyobb baj:~Szivemet is
 73   2|             Délben jöttek a lepkék,~De csak szagát keresték:~Végre
 74   3|        emészt,~Mosolygva eget igér,~De ha meghül egyszer a vér,~
 75   3|            gerjesztõ nedv melegben;~De enni nem kér:~Az mennyit
 76   3|          utczáin élve nem nézheted,~De hervadtan annál drágábban
 77   3|        tagom nem tesz soha egészet,~De a végsõ három annál többre
 78   3|              Pinczédnek jó - vizet, de borban szükséget.~Kemenczédnek
 79   3|      szükséget.~Kemenczédnek fűtőt, de sustorgó fát - nem,~Bundául
 80   3|            mindenkor - sirva élj...~De már több verseket nem tudok
 81   3|         nyerhet aranyt, hireket.~Oh de muló fény az, minden balesetben
 82   3|    kényszerítnek,~S a férjnek szûk, de szebb határt kerítnek.~Midõn
 83   3|    Kiballagék andalgva, gyöngyalak!~De ah írígy felhõk zúgtak felettem,~
 84   3|     áldozatja lettem:~Megáztam jól, de nem láthattalak.~Most, vad
 85   3|            óhajtalak!~Beteg vagyok; de szívem indulatja~Vigasztalásomúl
 86   3|         sirom kövére,~Ha meghalok - de azt alig hiszem.~~
 87   3|          erõ.~Kezdeni többnek kell; de valódira hatni csak egy
 88   3|          életerõ.~19.~Küzd az erõs, de halad; gyöngébb õt lesve
 89   3|            lesz~Ebbõl? kevés ugyan, de éppen~Elég a czélt bagolyének
 90   3|             hol a magyart dicsérik.~De nem festik. ”Ne vádold;
 91   3|          leczke régi,~Uj a világ. - De hála tisztuló~Korunknak,
 92   3|           hörpent a kancsó öblibül;~De a késõ bút csak akkor tenyészti,~
 93   3|           utczában jár egy ideálja,~De vágyása mindenütt el nem
 94   3|          haza-puffogatás, ok semmi, de szörnyü magyarság.~   Bundás
 95   3|            Megholt: Músa, zokogj! - De külömb jön utána; mosolyogj
 96   3|             hatál, mi sokat váránk, de te visszafelé szállsz:~  
 97   3|           irád.~14.  Egy nyomorult, de tolakodó poetához.~Szólj,
 98   3|       kiönti hired.~16. Szabadelmü, de csak magának.~ A  rostát
 99   3|       Kotlik bár eleget, zajt ütne, de költeni nem tud,~   Könyvet
100   3|        lelni~   Ó kába szenvedelem!~De ha nem tudsz, mért kapsz
101   3|              Porba ejtett ügyemet -~De nem, inkább megtérek én,~  
102   3|              Mind a kettõ röptében.~De tenálad ellenkeznek:~  
103   3|      vezérül~Engem küldtek istenid,~De szerelmem koszorúja~Csak
104   3|           Telt szívvel dõlék elébe,~De a tünemény helyett~Nyílt
105   3|         Tõle pártolt gyermeket.”~   De az ifju ingerében~Szép reményektõl
106   3|      borúltan~Visszatér a férfihoz.~De hevült érzéki játszva,~Gyõztek
107   3|          Ott örök homály borong”~   De az ifju õt nem hallja,~És
108   3|          Száz torok tátong megette:~De miként hõs a veszélyben,~
109   3|             száll, mi tõle sarjadt,~De az érdem szép jutalma~Innen
110   4|           Szabadítsd meg lelkedet.”~De az ifju tüzes indulatját~
111   4|         ifju azt borzadozva hallja;~De a mátka õket karon fogva~
112   4|             A vendégek egészségére:~De a tûzital õt megszédíti,~
113   4|     mehessünk~Fel atyádnak várába.”~De a mátka hosszan sóhajtozva,~
114   4|              hogy mindjárt meghala.~De tudja! mit cselekedett,~
115   4|       huhogott~A templom tornyában.~De egyszerre elkezd~A kisértet
116   4|            csak félve vizsgálódtam!~De õ még észre vett,~S komor
117   4|      valóban láttam~Halovány képét,~De ki nem állhattam~Kínos tekintetét.~
118   4|        Gazda.~Én is úgy vélekedtem;~De betekintvén szemébe;~Haragos
119   4|            Az még mind türhetõ kár;~De az nagy inségem,~Hogy szegény
120   4|          Megjön ugyan hajnaltájba’,~De egyenest be az ágyba;~Mert
121   4|          dolog.~Siralomra méltó ok.~De szólj! hogy lehetsz nyugodtan,~
122   4|           Hogy a szobát rontsák el.~De igaz szívességgel,~Deákunk
123   4|      vetélkedtek~A kerti szálláson,~De nem egyesülhettek~A kivánt
124   4|   gerjedelem~Az ember tehetségében.~De sokszor nagy átokká vál,~
125   4|             Emésztõ tûzzel szerete,~De szerelmet nem nyerhete.~
126   4|            Két tavasz már távozott,~De boldogtalan szerelemben~
127   4|           üdvösségét.~Eljött Lina - de az a szív,~Mely hozzá volt
128   4|            néz, hol lesz nyughelye,~De nyilt ajtóra nem lele.~„
129   4|             Honnan repûl a hív elé.~De nem röpûl a hív elé,~S a
130   4|          Ott rejtez õ hûs árnyain -~De más boldognak karjain.~Néz
131   4|           siránkozik.~Sír a kedves, de hasztalan,~Késõ bánatja
132   4|             áll, remény kecsegteti:~De már azt hullámsír fedi.~~
133   4|             habjait és bú!~Adj bút, de maradj! nyerek azzal is
134   4|     körödnek egén.~Szép Ilma pirúl, de iramni felejt,~Leszögzi
135   4|            én.~Így búsan a lyányka; de anyja örül,~S fenhirdeti
136   4|         Zengtébe lihegve szerelmét.~De Ilma szivében a berki vadász,~
137   4|            hatalmam,~Ismérd uradat; de szelíd leszek én,~S inkább
138   4|           agghoz:~Fénylõ ugyan, ah! de hideg jutalom:~Pártám csak
139   4|            Ez nem szálas termetére,~De hajlékony és sugár,~S még
140   4|              Oly leverten illan el.~De örömzaj harsog itten,~S
141   4|             Szaggat, tördel ágokat;~De üres zaj, vad nem tûn ki,~
142   4|            A melyet ne szállna meg.~De hiában, vad nem tûn ki,~
143   4|            ki látja, mind megindúl,~De az úrfi fegyverhez nyúl.~
144   4|           fel könnye a vad szívhez.~De fölötte villan a csõ,~S
145   4|        kakassa~Háromszor lekukorít,~De pezseg benn a vendég már,~
146   4|           Szellõtõl is megóvlak én.~De a leány hallgat, hallgat,~
147   4|           Számodra száz aranyruhák.~De a leány hallgat, hallgat,~
148   4|          rubintszéken kezet csókol.~De a leány hallgat, hallgat,~
149   4|         Nincs aranyom, sem palotám,~De van szívem, mely tégedet~
150   4|             volt, hogy õt megkérte,~De csak ezt a választ nyerte:~
151   4|        homályba vész.~Menne, menne, de alig lát,~Megfordítja hát
152   4|             is barátom,~Jól kifújt, de jót mívelt,~S a szép rózsa,
153   4|          föl!~Megnyílt az õsi vár!”~De a sötét szemekbõl~Zuárdra
154   4|           Halványon mint a hófuvat.~De a kedves fölötte áll.~Merõn,
155   4|            karjain,~Egy ifjú, szép, de õrülés~Borong szétdúlt vonásain.~„
156   4|            sérti meg.”~Az ifjú így, de a király~Reng, fölriad;
157   4|             hû szív rég hamvad már,~De él a zord király búja:~Ínsége
158   4|          Már is érte kardra kelnek,~De imígy szól a leány:~Ily
159   4|          szerelmi jelt.~Így a szûz; de büszke Tódor~Porba sujtva
160   4|         Kevélyen így szól a király,~De a lantos csak szótlan áll.~„
161   4|             Bird legszebb váromat.”~De a lantos csak szótlan áll,~
162   4|            zeng, így él a fülmile.”~De nem hall a sötét király,~
163   4|          körûl~S komor dohos falak;~De szép csillag dereng felé~
164   4|        énekel,~Míg szíve megszakad:~De lantja él s kiért hevûlt,~
165   4|         Mely sok nemes hamvát fedi;~De hagyd e helyt, a holtakat,~
166   4|             lenéz.~„Ej, te vén sas, de kopott vagy!~Volt erõd be
167   4|             Köntösét rá adja Toldi;~De alatta már is görnyed,~S
168   4|       varázs!” zúg, s a király int;~De nyugtan mosolyg hõs Toldi,~
169   4|             Kerek tagú, õz termetû;~De jaj, mi szép oly csintalan,~
170   4|             sír, fut, bujkál a nép;~De szép Trézsi hegykén kilép:~
171   4|            perczén ott áll egy hõs;~De a hit szelíd ölében~Lelke
172   4|         miatta vérezõt;~S néma bár, de szép tettével~Torda holt
173   4|             érzetében~Kardhoz kap - de hõ kezet fog,~Mely gyöngén
174   4|        teremnek ajtajánál~Egy komor de tisztes õsz áll,~S hárfát
175   4|            Mely fényt övez fejemre;~De tõled várok édes bért,~És
176   4|          bajnokvér,~Földet mos bár, de égig ér;~A szerelem e színben~
177   4|         lekötve szót nem lel.~Néz - de mint a lét reménye~Benne
178   4|              Rejtezik a zord halál.~De hiában! felvillámlik -~  
179   4|      hókeblére vág,~S így véletlen, de keserves~   Torrá lõn a
180   4|   vérmezején,~A magyar megütközött,~De minden vitézség mellett~
181   4|        király~Nem a véres csatában,~De kínosan elveszett volt~A
182   4|        sereg~Mohácsnál megütközött,~De minden vitézség mellett~