Könyv

  1   1|            a nagy világ zajában~Az csak ritkán láttatik,~A romlott
  2   1|    birtokában~Soha nem találtatik.~Csak szelíd s jó embereknél~Fakad
  3   1|       becsét, malasztját elveszti:~Csak az boldog, a ki szerettetik
  4   1|           erõvel minden lehetséget~Csak könnyen meghódít és valóvá
  5   1|            hírt kívánok a sorstól,~Csak eleget tenni engedjen a
  6   1|          engedjen a kor istenének,~Csak szívemet tisztán tarthassam,
  7   1|           Élni. A sors akármit ad, csak az az égi~Bizodalom el ne
  8   1|         Végy vissza mindent, a mit csak szeretek,~Vezess egy uj
  9   1|    legszebb ajándéka;~Vigasztalást csak enmagamtól várok,~Ha mindjárt
 10   1|           még egyszer felolvadnál,~Csak egy gyenge reményt adnál~
 11   1|           Széles e föld tyrannját:~Csak magát az egyességet~S a
 12   1|            Arany feltételeim.~Mert csak hasztalan törõdtem,~Homályban
 13   1|         elõttem~Az igazság sugára:~Csak a reménység követett,~S
 14   1|        Hogy az embernek semmi más,~Csak maga a tapasztalás~Marad
 15   1|          Egek legszebb szüleménye,~Csak jobb lelkek érzeménye,~Oh
 16   1|            magas, jó, szép~Általad csak egészen ép,~Mert az érzést
 17   1|          álmokba ringatál!~S habár csak messzirõl mosolygtanak~Felém
 18   1|   felhõtlen tetõre vágy,~Birtokhoz csak szerencsés juthat el.~Némulj
 19   1|        téreken; letünt az égi kép,~Csak könnye reng keblem hullámain:~
 20   1|      vesztél; fel csüggedõ!~Sorsod csak a mulót ragadta el;~Lángzók
 21   1|           boritja~Zordon vidékeit;~Csak egy villámsugár~Dereng le
 22   1|          is néha kellemes virágot:~Csak félig érez minden boldogságot,~
 23   1|        csillagárja,~Mig szive ver, csak vissza-visszanéz.~~
 24   1|          kegyes int: élni szeretni csak egy.~5.~Nem szólál: s bájos
 25   1|             de könnyü bére~Emléked csak s e lant komoly dala.~Ha
 26   1|         hal,~   S a kiürült háznak csak döledéke marad.~A tölgy,
 27   1|           Hány bajnok hala igy, de csak a boldog leli bérét:~  
 28   1|       magyar, áll Buda még! a mult csak példa legyen most,~   S
 29   1|      Kelyhibõl a nyilt örömnek~Bút csak és keservet sziv.~A napkölti
 30   1|        messzezára,~Mig e sziv ver, csak érted ég.~Édes szerelmed
 31   1|           messzezára,~E sziv mégis csak érted ég.~~
 32   1|            Ott a berki alkonyatban~Csak mi ketten kedvesen,~Tudva:
 33   1|           elröpülnék!~Merre? - azt csak én tudom.~~
 34   1|      öledben,~   Mig piheg e sziv, csak - te utánad eped.~Hív leszek
 35   1|          bár elhagyva feledtél:~   Csak te lehess boldog, szép haza!
 36   1|     idegenhez~Máskép nem idegenek,~Csak a szegény pipafüsthez~Oly
 37   1|       földi szokás rabféke szakad:~Csak a szerelmemnek égi hatalma~
 38   1|       Fénysugára ömledez:~De komor csak és szinetlen,~Hévre nem
 39   1|          Ott, hol õ van, kél napom csak,~Éj borong, hol nincsen
 40   1|         Rózsa volt, és képzetimnek~Csak tüskéit érezem.~~
 41   1|              Egy szó.~Lyánka édes! csak egy szóra~Nyisd meg illat-ajkidat,~
 42   1|  üdvösségbõl,~Ifjuló szivemre hat.~Csak kis szó, a m’ért esengek,~
 43   2|            violám, szép violám,~Te csak nem is tekintesz rám,~Pedig
 44   2|         Búm eltemet nemsokára.~Bár csak piros rózsa volnék,~Kebled
 45   2|       visszaóhajt.~Irígy Tisza, te csak nem szólsz,~Szigetek közt
 46   2|            a hol megyek,~Mindenkor csak feléd nézek.~Ha madár jön,
 47   2|            más szivébe szökik.~Hej csak ide röpülnének!~Be örülnék
 48   2|         mint a madár~Kedves helyre csak visszajár.~Daru megjön és
 49   2|       fehér hajlékára.~Hej! de ott csak füstöt látok,~S eltûnik
 50   2|          másra,~Habár szeretne is,~Csak szép galambomra -~Elég baj
 51   2|          fényes csillagok!~Ha jön, csak ragyogjatok:~Ha máshoz megy,
 52   2|             Nem jön-e valahára?~De csak halad az idõ,~Elmarad a
 53   2|         durczás leány,~A legénynek csak fittyet hány;~Be haragszik,
 54   2|        Igaz! sánta! de az hagyján!~Csak czipó ne volna hátán!~Még
 55   2|         Még azt is eltûrném benne,~Csak fél szemre vak ne lenne.~
 56   2|        kört nem lejtett,~Várja, de csak halálmadár~Hozza hirét,
 57   2|         villámra is felülnék,~Hogy csak egyszer láthatnálak,~És
 58   2|           látlak-e még!~E gondolat csak könnyet ád,~Szép galambom,
 59   2|         tán többet ér~Szivem, mely csak éretted vér.~Csapja fel
 60   2|            lábad olyan,~A mely nem csak sétálni tud,~De honn is
 61   2|        nyalka legény!~Tiéd kosaram csak.”~~
 62   2|         Délben jöttek a lepkék,~De csak szagát keresték:~Végre az
 63   2|            az est ráakadt,~S attól csak könnye maradt.~   Hej szép
 64   3|        vajmi könnyû béred~Nem más, csak egy kopott lant;~Egy kisértõ
 65   3|         dörmögõ agg tündér,~Ki bár csak ismertet áldoz~S kegyével
 66   3|       frater, in te nunc est ordó:~Csak legjobb forrás az óval teljes
 67   3|           firkálni;~Ez ünnepre hát csak kiáltok egy hujját,~És ha
 68   3|        itélni~   Keskeny hézagokat csak szoros elme vadász.~~
 69   3|           foglalatja,~Az ösztönzaj csak élve lobbadoz:~Míg összefort
 70   3|  homályokon;~Min eddig jós lelkünk csak sejtve kése,~Fénynyé villant
 71   3|            mutatja,~Komoly szemünk csak sírba ütközik,~S mit egykor
 72   3|    Salamonnak igazlani tessél:~   „Csak hiuság s álom mindened a
 73   3|            kell; de valódira hatni csak egy tud,~   Ebbe vegyûl
 74   3|          sokat kíván, az többnyire csak keveset nyer,~   Játszi
 75   3|          Epistola.~(Töredék.)~Nézd csak, barátom, a fejér mezõn~
 76   3|          szív szív ellenébe,~Hanem csak messzirõl, mosolygva sõt~
 77   3|      mindenütt~Rokon szivet talál, csak egy szelíd~Hang süljön el,
 78   3|   asszonyaink csevegõk; pedig él-e csak egy, ki~   Férje elõtt titkot
 79   3|      Parodia „Lantos szerelmé”-re.~Csak földi kény, mely az idõt
 80   3|      kancsó öblibül;~De a késõ bút csak akkor tenyészti,~Ha lelke
 81   3|            el nem sül,~Azért õ azt csak messzirõl csodálja,~S pápaszemmel
 82   3|          hired.~16. Szabadelmü, de csak magának.~ A  rostát kitüzéd,
 83   3|       neked átok!~   Füstét szívod csak s összezavarja a fejed.~
 84   3|          szellemet ûztél.~   Rajta csak! a szellem távoz a nagy
 85   3|           S élelmed a nap alatt~   Csak agyagból sült falat.~32.
 86   3|            a vágy nem tehetség,~   Csak csalóka érzemény,~Bére többször
 87   3|            érzemény,~Bére többször csak nevetség,~   S habként eltünõ
 88   3|       virága,~Együtt kelhet nagyra csak.”~   Mond az ifju: „Merre,
 89   3|             De szerelmem koszorúja~Csak tövis között virul,~Szállj
 90   3|          tündér világ gyanánt,~Hol csak kéj és öröm mulat!”~   Mond
 91   3|          mulat!”~   Mond a férfi: „Csak muló fény,~A mi téged arra
 92   3|          férfi: Állj meg ifju!~Köd csak az, mely tornyosúlva~Örvények
 93   3|             Igy a férfi, s egyedül csak~Küzdel õ a mesze pályán.~
 94   4|           égi fény, a villám nyújt~Csak világot sárga tüzével,~Csattogva
 95   4|            légy egyszer nyugodtan,~Csak egy puszta kápolna áll ottan,~
 96   4|            üt! Fiam állj meg:~Nézd csak, minõ fejér árnyék lebeg~
 97   4|      elhagyja kérõ atyját,~Egyedül csak váró mátkájához~Száguldva
 98   4|          készteti;~És vele sebesen~Csak ketten, kedvesen,~A rendeket
 99   4|       Halotti csendesség támadott.~Csak a mátka, egy pohár kezében,~
100   4|           többé el ne veszesselek,~Csak gyorsan férjed hõ karjába!~
101   4|            most is még rettegek~Ha csak eszembe jut.~Gondold nem
102   4|            A kertben megjelent,~És csak egyenesen~A szoba felé ment.~
103   4|            Sem hallék semmi neszt:~Csak a bagoly huhogott~A templom
104   4|            Mozdulatlan állottam,~S csak félve vizsgálódtam!~De õ
105   4|       szivéhez vészi,~Hogy mihelyt csak közelit,~Egyedül hágy magamat,~
106   4|          nyer~Házam, õ azt itélte:~Csak hogy épen vendéget~Oda ne
107   4|         Fájdalmát s nagy sérelmét;~Csak hasztalan töprenkedett,~
108   4|       Bágyadt testét hervasztotta.~Csak még egyszer kivánta látni~
109   4|        kigyötrõdött, már nem vert,~Csak hideg hamvában hevert.~Ott
110   4|          rettegek.”~„„A veszélytõl csak boldog tart:~Reszket s néz
111   4|          kérõktõl forra lakja,~S õ csak egyben egynek élt;~S bár
112   4|          szerencse! kegyednek ölén~Csak néma keservre szegényülök
113   4|         éjszin, a viola vad:~Tõled csak a kellemek árja fakad!~Igy
114   4|   figyelmét.~S bár nem leli, érte, csak õneki él,~Kinjára mosolyogva
115   4|       Gyöngygyel fizet érte szemem csak;~Véredhez emeld fel a névre
116   4|           de hideg jutalom:~Pártám csak a hû szerelemnek adom.~Annak
117   4|          cseh vaslován,~Míg körüle csak szökesve~A magyar néz rés
118   4|         vendég már,~S a vidám kedv csak reá vár.~„Föl barátim! csókra,
119   4|         volt, hogy õt megkérte,~De csak ezt a választ nyerte:~Jõj,
120   4|          Dunaparton,~Mély sóhajtás csak szava,~És tünõdik, küzd
121   4|         Ezzel annyit nem gondolna,~Csak rózsája mentve volna,~Ez
122   4|          mentve volna,~Ez furdalja csak szivét.~S ím a hajnal szebb
123   4|         egy hû kebelt.”~Így örûlve csak szivatja~A szerencse-süveget,~
124   4|           Aranyszékén gonddal tele~Csak a király álmatlan űl.~Előtte
125   4|          között.~„Hah! minden kény csak a poré,~S az én párnám gyémánttövis?~
126   4|        gyász cserén:~Emléke nincs, csak kínja ég,~S enyészet dúl
127   4|          Eltér, nyomán vért hagyva csak,~S a vár fölött a csend
128   4|          lantom szívet nyere:~Nézd csak mi szép, minõ hideg!~Rejtsd
129   4|           szól a leány:~Ily küzdés csak búra kisztet,~Más adót kíván
130   4|         szól a király,~De a lantos csak szótlan áll.~„Vagy tán magasb
131   4|     legszebb váromat.”~De a lantos csak szótlan áll,~S haragban
132   4|            sötét lesz és sötétebb,~Csak a vári csarnok fénylik.~
133   4|          fénylik.~Nyugszik minden, csak a várban~Bús harang, bús
134   4|            pör úntalan.~Most kezde csak honn kis vitát,~Csöröl,
135   4|          bízva gyors lovára.~Merre csak nyilást talál:~S zászlóit
136   4|             A bajtéren csendesség,~Csak  haldoklók nyögése~Kél remegve
137   4| fegyverének~Gyõzni a szerencse ott~Csak múló reményt adott.~A roppant
138   4|           daloktul hangzik a táj -~Csak szép Emmi szive még fáj:~
139   4|            lakosok közt igazságot,~Csak fegyver és erõ tett.~Ama
140   4|        halott,~E földön õ szerette csak~S az egy rab ifjúhoz hajlott.~