Könyv

 1   1|       Mely szent érzet alkotmánya~Hogy el földön mássa nincs?~Egykor
 2   1|          Hû szivedre gördül:~Kér, hogy drága szerelmeddel~A távolt
 3   1| sóhajtással~Ölelem szent porodat,~Hogy még egyszer felolvadnál,~
 4   1|   világtul~Azt a reményt találja,~Hogy könnyeit a siron tul~Egy
 5   1|            És azon nagy igazságot~Hogy a tündér boldogságot,~Melyet
 6   1|         Neki bármely sorsa lõn,~S hogy az élet békessége,~Ember
 7   1|      szoritja~A valóság bilincse,~Hogy az embernek semmi más,~Csak
 8   1|          égi jutalmát~Ott véltem, hogy meglelem;~Oh de nyájas eredete~
 9   1|         világ zajától;~Boldog én, hogy menekedtem,~Még ép szivvel
10   1|        szivem megint örömmel ver,~Hogy ujra megláthatom,~S hogy
11   1|          Hogy ujra megláthatom,~S hogy magányos csendességben~Munkálkodó
12   1|    tengerében~Az örökös végezet -~Hogy életét szerethesse,~Rendült
13   1|       telé.~Oh hányszor véli már, hogy föllelé!~De a reményfok,
14   1|       éren,~   Mintha fedezgetné, hogy ne tekintse szemünk;~Ott
15   1|         könny legyen hüségem ára,~Hogy bár a sors oly messzezára,~
16   1|           Azt írá mint kegyjelét,~Hogy küzdési szép jutalmát~Sejtse
17   2|       Miről apám nagy búsan szólt~Hogy itt hajdan szebb élet volt,~
18   2|          Én addig a kútra megyek,~Hogy friss vizzel enyhítselek,~
19   2|          Tán a szellõ erre kapja,~Hogy rám gondolsz, megsusogja.~
20   2|           visszadallok,~Eldallom, hogy te lészsz kincsem,~Míg utolsót
21   2|          nem lehetnek,~Hej! azért hogy szegények.~~
22   2|          Föltartanám a nap hevét,~Hogy ne süsse szelid képét.~Ha
23   2|       virág lesz,~Kincsem mondta, hogy elvesz,~Hogy piros kendõs
24   2|      Kincsem mondta, hogy elvesz,~Hogy piros kendõs lován,~Értem
25   2|           halálmadár~Hozza hirét, hogy nem él már.~Csele patak!
26   2|        állnék.~Ágimat lehajtanám,~Hogy más ne lássa Rózsám~Ha lepihen
27   2|           messzirül vigasztalást,~Hogy te még most sem szeretsz
28   2|           A villámra is felülnék,~Hogy csak egyszer láthatnálak,~
29   3|          óta a ponyván hányatott;~Hogy születésnapod azzal ünnepeljem,~
30   3|         akaszsz egy sivító dudát,~Hogy elfújjam rajta köszöntő
31   3|          sors oly bőséggel adjon,~Hogy, ha kimész, otthon - semmi
32   3|     házadra is illik ügyelned,~   Hogy mindenki hamar lássa csodálva
33   3|       ürén szú egye könyveidet;~S hogy bölcs mondását Salamonnak
34   3|   Vigasztalásomúl azt mondogatja:~Hogy tán azon hódító játszi szem,~
35   3|         az ember fõ nyeresége,~   Hogy szûk léte körén tûrni s
36   3|            szinte úgy, ha sejtik,~Hogy egy választott izzadott
37   3|         hányan tisztelik,~Tudván, hogy a farkas sem ette meg,~Mikor -
38   3|          tömjént~Hintnek fejökre, hogy már szédelegni~Kezdnek,
39   3|           mint denevér lyukaiból,~Hogy más érdem sülyedjen általa,~
40   3|         szép dolog, és nem is új.~Hogy sereg is mene át a lyukon,
41   3|         Uj oldalt mutogatsz - kár hogy a színe kopott.~17. Intés.~
42   3|        mért kapsz bele:~   Véled, hogy hazádnak élsz?~Ó ne hidd,
43   4|       kiáltása!~Fiam, igen félek,~Hogy az nem jó lélek,~Hanem gonosz
44   4|        Még neveli vad lángját.~És hogy egyszer meghûlt meleg vére,~
45   4|     örömére.~Szép ifju!  siessünk~Hogy oda érhessünk~A boldogok
46   4|   kedvesen,~A rendeket követi.~És hogy az ifju már elfáradott.~
47   4|           teszi -~Már-már iszik - hogy kivülrõl atyja~Kérõ szava: „
48   4|           Nem tudván, mit tégyen,~Hogy kimentve légyen~A megbántott
49   4|          gonoszok lakásába’;~Jõj, hogy többé el ne veszesselek,~
50   4|    karjába!~Szép mátka! siessünk,~Hogy innen mehessünk~Fel atyádnak
51   4|          kisértet jár.~Vendég.~És hogy támadhatott~Az a gondolat.~
52   4|        támadhatott~Az a gondolat.~Hogy éjfelenként ott~Egy lélek
53   4|         benn dolgozott vala,~Ugy, hogy mindjárt meghala.~De tudja!
54   4|           tudja! mit cselekedett,~Hogy az isten õt bünteti,~És
55   4|      kiált,~Szép estvéken kivált,~Hogy a szoba körül jár!~Vendég.~
56   4|           Mentsen isten! jó ifjú!~Hogy utóbb is késõ bú~Téged ne
57   4|           bú~Téged ne találjon,~S hogy szörnyü kivánságod~És bûnös
58   4|            Mely kelepczébe estem,~Hogy lelkemre nem ügyelvén~Õtet
59   4|       szivemet~Arra is reá vette,~Hogy a lelket lessem meg;~Huh
60   4|      eszembe jut.~Gondold nem rég hogy járok.~   Egy szép estve,
61   4|   szívemet,~Még is az a hiedelem,~Hogy a lelket megláthatom,~Vagy
62   4|   kilépett:~Már-már utánam nyúla,~Hogy szivem meglágyúla;~Mert
63   4|       Vendég.~Hiszen károdra vál,~Hogy abban a szép szobában~Soha
64   4|          kár;~De az nagy inségem,~Hogy szegény feleségem~Az idõtõl
65   4|    nyughatatlan,~S maradhatatlan,~Hogy a házban hálni sem mér.~
66   4|            És úgy szivéhez vészi,~Hogy mihelyt csak közelit,~Egyedül
67   4|     fáradt,~És annyira elbágyadt,~Hogy míg magát kinyugoszsza,~
68   4|     naptúl;~S néha ugy is fordúl,~Hogy a délt is elaluszsza.~A
69   4|       igen igen fél,~Ámbár tudja, hogy nálom~A lélek - nem jár
70   4|     Siralomra méltó ok.~De szólj! hogy lehetsz nyugodtan,~Míg feleséged
71   4|        ház,~Az ég urának áldozom,~Hogy rajzunk könyörüljön,~És
72   4|          Sõt meg is parancsoltam,~Hogy a szobát rontsák el.~De
73   4|            Fejembõl kibeszélte,~S hogy az által semmit sem nyer~
74   4|         Házam, õ azt itélte:~Csak hogy épen vendéget~Oda ne szállítsak,~
75   4|         vendég~Könnyen kitanulta,~Hogy dönthetetlen hûség~E fürge
76   4|          Alig talált lakhelyet,~S hogy öreg ura mellett~A szerelem
77   4|          elébe vezet,~Uj frigyre, hogy annak igérne kezet.~Vedd
78   4|      Harczmoraj kell a magyarnak,~Hogy vidúljon érzete,~Igy szól
79   4|    vezérem!~Ne csevegje a kevély,~Hogy több férfit, küzdni bátort,~
80   4|           feszûl,~S úgy döf rája: hogy lovastúl~Az hanyatt a porba
81   4|    kigyúlt,~Szép lyányka felejti, hogy este busúlt.~~
82   4|           utána int.~Tegnap volt, hogy õt megkérte,~De csak ezt
83   4|        keblem tágul.~Azt ne bánd, hogy éktelen,~Sok csatán volt
84   4|         Hunyadnak arcza,~Ily soká hogy kétes harcza~Lángszemébül
85   4|       gyülekeznek~Ifju királyhoz, hogy az õket, szittya szokásként,~
86   4|         érzéssel kész vala tûrni,~Hogy férjének erõs szive ne gyengüljön
87   4|           érzés,~Drága bizonyság, hogy férjed mint bajnok esett
88   4|           hortyogva kapar földet, hogy kénytetik állni;~S zászlót
89   4|           Szolimán mégis gyõzött,~Hogy az ifjú magyar király~Nem
90   4|          ellenséggel harczolt.~2.~Hogy a gyenge magyar sereg~Mohácsnál
91   4|           Szolimán mégis gyõzött.~Hogy az elfoglalt hazában,~A
92   4|      Mérges dühre lobbant Balázs,~Hogy õ ezt megsajdítá,~Hozzá