Könyv

 1   1|         szent érzet alkotmánya~Hogy el földön mássa nincs?~Egykor
 2   1|     melegedett mennyei lángjánál,~S el nem ragadtatott felhevûlt
 3   1|      felköltével:~De a hív szerelem el nem feledkezik!~Búzgón oltárt
 4   1|        Mutathat? Még élte virágában el kellett~Néki költözni s
 5   1|            csak az az égi~Bizodalom el ne hagyjon s forró kebelemben~
 6   1|      emlékeddel~Ihlesd, s ne feledd el.~~
 7   1|           frigynek szép napjai~Soha el nem hervadnak,~Rózsaláncza
 8   1|         szép szivnek bilincsei~Soha el nem szakadnak.~Sem az idõ
 9   1|    Birtokhoz csak szerencsés juthat el.~Némulj meg, és tanulj lemondani.~
10   1|           Nyilong karom; tompán zug el szavam~A puszta téreken;
11   1|         Sorsod csak a mulót ragadta el;~Lángzók maradnak a rokon
12   1|           széped kegytelen~S szived el nem fogadja?~Vagy ha szeret
13   1|         üdvezellõ!~Mondd: nem hunyt el érzetem,~Bár elválni kénytetem.~
14   1|          büszke vezér! mért hagytad el érseki széked;~   Nem halt
15   1|          gyönge virágként~   Hervad el a szép szüz néma keserve
16   1|           véle tünik.~Igy hamvadtak el õk alacsony mohlepte gödörben,~  
17   1|          jutánk.~Hány szûz fonnyada el zsarlónk buja karjain ekkor,~  
18   1|            szét városi tornyairól -~El! ti komoly képek! ti sötétség
19   1|       ketten kedvesen,~Tudva: senki el nem árul~S nem lappang irigy
20   1|             S szép álomkényt lebben el.~Édes emlék! drága képek!~
21   1|          búcsút.~Érzi, miként hasad el bús élete minden örömtõl~  
22   1|           lebel sivatag közt, hunyt el ez élet;~   Végjele áldás
23   1|          füstöddel~Búmat vigan üzöd el.~Ha látom a porlelkeket~
24   1|      neveddel~Füst gyanánt oszlatja el.~Ha egy urfi, pézsmán hízott~
25   1|            ajkin~Legelõször lebbent el?~Ah de zúgva megy felettem~
26   1|       bájcserében~A madár azt zengi el.~Csillagában a teremtõ~Azt
27   1|             bennem ég:~Eget lelni s el nem érni~Hosszu kínra már
28   2|            De szép orczád ne takard el,~Virágos kert az énnekem,~
29   2|           így kenyeret,~Igy veszlek el én tégedet.~~
30   2|            elõ kis furulyádat,~Fujd el rajta bús nótádat,~Tán a
31   2|           Ha máshoz megy, húnyjatok el,~A hamis hadd bóduljon el.~~
32   2|           el,~A hamis hadd bóduljon el.~~
33   2|         Akár hatot,~Aztán tágulj,~S el ne árulj;~De elvégy ám~Édes
34   2|            furdalta keblemet!~Utóbb el is foglalta,~Saját szivem
35   3|           elillant;~S ha szép álmod el is éred,~Hõn várt s vajmi
36   3|            ember,~   S mint ölhesse el azt, többnyire arra ügyel.~
37   3|       nyomozza,~   És ha nem érheti el, régi szokásra kevély.~Az,
38   3|           andalgó szivet rettentnek el!~Szép a mûvészi pálya, mindenütt~
39   3|         csak egy szelíd~Hang süljön el, már ezreket hevít,~S érzésre,
40   3|       ideálja,~De vágyása mindenütt el nem sül,~Azért õ azt csak
41   3|             megcsalod magadat.~Hidd el kevés ez magában:~   Törött
42   3|          rímed bár minõ ép.~   Hidd el, versed még sem szép.~30.
43   3|           az élet~Nemesebben rajzik el,~És közelb a tiszta éghez~
44   3|          hajója -~Végre köd borítja el.~   „Eltünél, forró kebel!~
45   4|   bátorságodat~Bú fogja érni: oltsd el emésztõ~Zabolátlan indúlatodat!~
46   4|              Buja szerelmeden,~Hadd el bûnös czélodat!”~„Nem atyám!
47   4|             a lélek él,~Nem rettent el semmiféle veszély;~Megyek,
48   4|      kürûlem harczolna,~Nem hagynám el édesded czélomat;~Ezen sziv
49   4|      félelmet.~Vigan, atyám! fogadd el karomat,~Jer s ne oltsd
50   4|          lakásába’;~Jõj, hogy többé el ne veszesselek,~Csak gyorsan
51   4|        tanácsos tréfálni:~Sõt, hidd el, félelmes,~Nagyon veszedelmes~
52   4|       Vendég.~Kérlek tehát, beszéld el,~Mint voltál a lélekkel?~
53   4| parancsoltam,~Hogy a szobát rontsák el.~De igaz szívességgel,~Deákunk
54   4|            jõ.”~„„Õ az! õ az! Húnyj el éltem!~A mit vágytam és
55   4|        vezér is pörget egyet~Melyet el nem birna hat.~Mintha két
56   4|          Budára,~Oly leverten illan el.~De örömzaj harsog itten,~
57   4|           lyányka, lakomba vezetlek el én,~Nem messze fejérlik
58   4|         Rózsás nyoszolyára vezetlek el én;~S szebb létre virulsz
59   4|        sóhajt?~„Bátyád, jer hagyjuk el!”~S tovább-tovább vad kéjben~
60   4|           titku lény,~Keble kiszti, el nem válhat~Annyi csendes
61   4|           nem mosolyg le,~Búsan tér el a ligetbe,~Hol párján nyög
62   4|        lettem, vágyam telve,~Lejtsd el vélem a menyekzõt,~S húnyj
63   4|          vélem a menyekzõt,~S húnyj el itt forrón ölelve.”~És a
64   4|             elrabolva -~Arra robban el Hunyad.~2.~   Büszkén fénylik
65   4|           lakába,~Melyet épen hagya el,~S most pusztán s hamvadva
66   4|           Torda holt gyanánt maradt el.~   Messze téren tétova~
67   4|          Sejte: jer isteni! ó hagyd el fény-lepte tetõdet,~S hirdesd
68   4|            férjed mint bajnok esett el~Õsi szabadságért, Érted,
69   4|             Félve kérdi, hol maradt el~Karcsu Zolta fegyverével,~
70   4|         búcsút vett~Több hõs vágtat el mellette,~Ámde köztük nincs