Könyv

 1   1|            Tenyészik szent áldása.~Mely jó isten adománya~Ez a ritka
 2   1|            Ez a ritka drága kincs?~Mely szent érzet alkotmánya~Hogy
 3   1|        fájdalom tengerén hányódik,~Mely ritkán érik meg a legigazb
 4   1|       körûl táboroz fekete felleg,~Mely örökös veszélyt hordoz keblében
 5   1|           Itt az elválasztó határ,~Mely szivedtõl elzár:~Ha igaz,
 6   1|           szivemhez!~Itt egy köny, mely sérelembõl~Reád hull s nedves
 7   1|        kebellel~Partnak törekszik,~Mely biztatón leng~A távol elnyuló~
 8   1|           döledéke marad.~A tölgy, mely zivatar közt annyiszor álla
 9   1|         lehelletén.~Könnye harmat, mely vidítva~Titkos búmon ringadoz;~
10   1|      század látta csodálta diszét;~Mely rab-utált szivvel hinté
11   1|       siratá a nemzet ügyét is,~   Mely önnön fiain edzi dühödve
12   1|       unokáját~   Válni örökjétõl, mely nem örökje tovább.~„Hunnia,
13   1|           mulhatja fel e súlyt,~   Mely a vétlen szûz lágy kebelére
14   1|            most váltja karének,~   Mely remegõ ajkin hosszu fohászba
15   1|         viszonérzés égi sugára,~   Mely lágy vonzattal hû szerelemre
16   1|         magas égnek csillagirását,~Mely érzeni és szeretni tanít!~
17   2|          bús szivemmel,~Mint a fû, mely a sziklán kel.~Kisded hajlék,
18   2|         tűz ragyog ki.~Tûz ragyog, mely noha éget,~Lángja után von
19   2|        ennél tán többet ér~Szivem, mely csak éretted vér.~Csapja
20   2|       jártas dologban?~„Van kezem, mely a ház körül~Tud munkát találni,~
21   2| kincsem-adta,~Van-e lábad olyan,~A mely nem csak sétálni tud,~De
22   2|            talpon van?~„Van lábam, mely jó úton jár~S nem botlik
23   2|    lelkem-adta~Van-e szíved olyan,~Mely szeret? Ha van, elveszlek~
24   2|           farsangban.~„Van szivem, mely híven szeret~S ezt tartom
25   2|      nincsen benne~Egy kis hajlék, mely fölvenne.~Harmat, harmat,
26   2|         keservemet,~Ha nincs szív, mely ért engemet,~~
27   3|            lesz a sajtostul venni,~Mely ez esztendőben görbén nyomtattatott,~
28   3|            ragyog a nemes élet,~   Mely szentelve magát, néki javára
29   3|            magány nyujt gyámkezet,~Mely a világnak zajló tengerébõl~
30   3|        szerelme.~Nem földi ösztön, mely magát emészti,~S czélnál
31   3|           sebére;~Nem játszi kény, mely a port vonzogatja~S hiú
32   3|           azon hódító játszi szem,~Mely nem rég oly sok szép reményt
33   3|     szerelmé”-re.~Csak földi kény, mely az idõt emészti,~Tükörben
34   3|           melyére.~Furcsa kény az, mely Pontyit huzza vonja,~S gõzzel
35   3|        lészsz példa bizonynyal,~   Mely csunya s émelygõs képzet
36   3|             csupa könnyár:~   Víz, mely ürge gyanánt végre kiönti
37   3|           néhány vers lebegése,~   Mely verseng a prózával,~A személyek
38   3|           1. Pest város bilikomán.~Mely szép nemzet elõtt érdemleni
39   3|         Mint a csillapítlan érzet,~Mely lebelgõ fátyolában~A sírok
40   3|            S a sötét tengerbe néz,~Mely végetlen, mint a lélek,~
41   3|          az ifju, s kis madárként,~Mely kinézve messze térre,~S
42   3|        ifju: „Merre, útas,~A czél, mely után epedsz?~Mily hatalmas
43   3|        Mily hatalmas ösztön izgat,~Mely édes remény vezet?”~   Mind
44   3|         Szedve a jelen gyümölcsét,~Mely önként kebledbe hull.~Fellegszárnya
45   3|    mosolygva~Vonta rózsaszõnyegét.~Mely vidám szinekbe játszik,~
46   3|        Állj meg ifju!~Köd csak az, mely tornyosúlva~Örvények felett
47   3|       békehon.~És az égi Tünemény,~Mely ifjonti életével~Már jegyesként
48   4|            az, a rég szeretett!~Im mely híven elémbe sietett,~És
49   4|        felmegy a puszta kápolnába,~Mely ékesen sok ezer fáklyától~
50   4|           Ennen magamról tudom én,~Mely kelepczébe estem,~Hogy lelkemre
51   4|        Eljött Lina - de az a szív,~Mely hozzá volt halálig hív,~
52   4|            S sebet ütött szivébe’,~Mely az életen rágódott~S enyhülésre
53   4|            palotám,~De van szívem, mely tégedet~Minden sorsban híven
54   4|         Így szól Bandi a rózsának,~Mely víg hab közt ringadoz;~Érte
55   4|      vándor és remeg,~Rémet képez, mely felette~A viharban szendereg:~
56   4|         Itt Vezekény, itt a halom,~Mely sok nemes hamvát fedi;~De
57   4|           És fölnéz a sziklavárra,~Mely szép Eldát fogva rejti~Hû
58   4|       félhold~A magyar sereg felé,~Mely a tarral vívni lángolt,~
59   4|           nyitja fel:~Mint a szem, mely könyûjében~Érzõ szív után
60   4|     Kardhoz kap - de hõ kezet fog,~Mely gyöngén ápolva hajlog~Vasterhét
61   4|        szép alak fejénél,~Egy alak mely bájvonzattal,~Egyszer látva
62   4|           koszorúm szép tettemért,~Mely fényt övez fejemre;~De tõled
63   4|           vége szakadna,~S e szív, mely híven szeretett, vérfagyba
64   4|           erdélyi lovára felugrik,~Mely hortyogva kapar földet,