Könyv

 1   1|   tenyészik hamvából.~Ne hirdesd oly szegény ember boldogságát,~
 2   1|     hüségem ára,~Hogy bár a sors oly messzezára,~E sziv mégis
 3   1|       Csak a szegény pipafüsthez~Oly igen kegyetlenek:~Pedig
 4   1|         gyepágyon lágy pihenésre~Oly biztosan int a berki homály.~
 5   1|       Ének ébred bús panaszszal,~Oly szelid, oly szelleti!~Õ
 6   1|          panaszszal,~Oly szelid, oly szelleti!~Õ az, õ az! engem
 7   1|          a m’ért esengek,~Még is oly nagy, oly dicsõ,~S szebb
 8   1|        esengek,~Még is oly nagy, oly dicsõ,~S szebb világba lobban
 9   2|       barnát is szeretném,~Szint oly kedvvel ölelgetném.~~
10   2|        nagy temetõ van,~Azért is oly sárga vized,~Oszlopod gõz,
11   2|        galambom betoppan,~Szivem oly nagyot dobban!~Pergõ rokkám
12   2|           napom míg boldog volt,~Oly szép tûzzel felém lángolt.~
13   2|         jó úton jár~S nem botlik oly könnyen,~A nappal kél, sürögve
14   3|       selyem;~Egyéb ruhát a sors oly bőséggel adjon,~Hogy, ha
15   3|     ütközik,~S mit egykor a szív oly imádva kére,~Most dísztelen
16   3|        játszi szem,~Mely nem rég oly sok szép reményt igére,~
17   3|        erszényibül,~S a szép, ki oly sokat, szépet igére,~Hitetlen
18   3|          árva, sovány.~Mátra nem oly sziklás, mint stílusod.
19   3|        kapál.~Irtál aesthetikát, oly szép az mint a ködös nap;~  
20   3|        imigy versezett:~„„Munkád oly bõ kellemekben,~   S gazdag
21   3|        Minden külsõ csillogásit,~Oly komoly, mégis dicsõ.~Arra
22   4| szerelmet.”~„Mi az, fiam, mi ott oly magosan~A hegytetõn áll,
23   4|       magosan~A hegytetõn áll, s oly magányosan~Fenyûk közûl
24   4|      többször úgy látszott,~Majd oly mélyen sóhajtott~Az a szegény
25   4|         M’óta a lélek visszatér,~Oly nyughatatlan,~S maradhatatlan,~
26   4|         az ágyba;~Mert többnyire oly fáradt,~És annyira elbágyadt,~
27   4|          álnok szivének,~A hûség oly ritka példája~Virágában
28   4|           itt hamvad õ!~S az kit oly sohajtva vára,~Nem sohajt
29   4|          s zavartan iramni akar;~Oly édesen esdik az ifjú;~Ó
30   4|       Leszögzi a feldagadó szív:~Oly nyájas az ifju, alakja nemes,~
31   4|          alakja nemes,~Tekintete oly meleg, oly hív.~S mint két
32   4|      nemes,~Tekintete oly meleg, oly hív.~S mint két tüzi lángozat
33   4|         a fülmile lágy dala közt~Oly édes-enyelgve bolyongnak,~
34   4|         lomb zörög, õzfi szalad,~Oly szûk leszen oly teli, keble
35   4|          szalad,~Oly szûk leszen oly teli, keble alatt.~Ott várja
36   4|     Legvidámabb élemény.~Gõgje - oly nagy mint alakja -~Dísznyerésnek
37   4|         dördültökre -~Rémalakjok oly magas.~S im a fekete seregbõl~
38   4|       mily rátartva jött Budára,~Oly leverten illan el.~De örömzaj
39   4|      Zajlik a hajtó sereg.~Nincs oly rejtek, nincs oly sûrû,~
40   4|          Nincs oly rejtek, nincs oly sûrû,~A melyet ne szállna
41   4|           úgy örûl,~Életet hoz s oly vigan lejt~A szelíd állat
42   4|      gúnyszó kel szitkos ajkán:~„Oly fejéren mi kacsingat~Ott
43   4|          után mint Örzsim arcza,~Oly szépen felém pirúlsz!~Jer
44   4|        Az õz, a nappal üldözött,~Oly bizton egy szerelmes párt~
45   4|       kis halmon andalg egy szûz~Oly szelid, oly halovány.~Egy
46   4|      andalg egy szûz~Oly szelid, oly halovány.~Egy vadász jön
47   4|        álmat a hív mellett,~A ki oly vitéz vala,~S vad pogánynyal,
48   4|         szemednek?~Fázol kedves? oly hideg vagy,~Csókja még is
49   4|         termetû;~De jaj, mi szép oly csintalan,~Rózsás  ajkin