| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Kisfaludy Károly Kisfaludy Károly összes költeménye IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Könyv grey = Comment text
1 1 | Hadi ének Olaszországban.~1805.~Hadistennek vérrel festett~
2 3 | Xeniák.~1. Tudom. Gyüjtemény, 1817. III. 88.~Sok nálunk az
3 3 | Tollagi.~1822.~Kiballagék andalgva, gyöngyalak!~
4 2 | 26. Mohácsi dal.~Suhogva mint
5 2 | 33. Komámasszony leányának~
6 2 | 34. Minap a kertben jártam~
7 3 | Gyüjtemény, 1817. III. 88.~Sok nálunk az iró, örvendj
8 3 | fazéknál,~Ólálkodik a szépnek ablakánál.~Édes-magához tartott bízodalma,~
9 3 | szöktet az özvegyi várba.~ Ablakból kapu lesz; szép dolog, és
10 2 | Az ágon szarka csörög,~Az ablakhoz röpülök,~Kinézek az utczára,~
11 1 | dolgokról gondolkodtam,~Tündér ábrándozásim~Az egek felé ragadtak,~És
12 3 | kéjmalasztjait~Lehelve a szorult ábrándozóra,~Intézi a vad tûznek árjait,~
13 3 | túl szállong az elme,~S ábrándvilágba kél öröm- s gyötrelme.~S
14 3 | érdemedet oszlopra emeljem.~Abrincsra fogok ma egy koszorut fűzni.~
15 3 | magyarúl is németet írtál:~ Ach tán szellemi lágy flöte
16 4 | Jár a bajnokok körül.~„Itt aczélom, küzdni szomjas,~Szembe
17 1 | hevülve szemétõl,~ Csengni aczélon aczélt, vivni erõvel erõt.~
18 1 | szemétõl,~ Csengni aczélon aczélt, vivni erõvel erõt.~Nem,
19 3 | iskolába” - szólnak -~„S tanúlj adálni: már ha egy megye~Hatvant
20 1 | tündéri álmokat,~Nem földi jót adának istenid.”~Igy dörge rám
21 2 | haragszik, ha azt mondom:~Addsza csókot szép galambom!~Igaz!
22 1 | kebelem;~Sokat ugyan nem adhatok,~Legfeljebb egy dalt mondhatok,~
23 1 | Lyánka édes! szép jutalmat~Adhatsz még te idelenn:~Mondd a
24 3 | pillangóit érdemének~Tovább adják a gyávák szavai.~Tágasabb
25 4 | már~Azon óhajtott vár,~Hol adnak s vesznek szerelmet.”~„Mi
26 1 | Csak egy gyenge reményt adnál~Hátra levõ éltemnek.~Hasztalan!
27 2 | messze vagy galambom!~Mit nem adnék, mit nem tennék?~A villámra
28 3 | fejtörve feszûl más újakat adni, találni,~ Uj könyvben
29 1 | hervadjon életem! s az örökség~Adóját engedd végeznem csendes
30 1 | szent áldása.~Mely jó isten adománya~Ez a ritka drága kincs?~
31 1 | elveszszük magunktól~Legszebb adományit életünk rózsa-korának. -~
32 1 | A szív magát képzeli,~S adóvevő örömében~Fájdalmait öleli.~
33 1 | örvényt nem sejtvén szörnyen adózál;~ Szendergõ porodat béke
34 1 | porruháját,~Mig a halálnak adózva~És a lélek szinváltozva~
35 4 | szép rózsa, Örzsim képe,~Adta rá az édes jelt.~Majd én
36 3 | Pályabéred itt virúl:~Széphez adván a nagyot,~Fényben élni fog
37 3 | te fényre kapál.~Irtál aesthetikát, oly szép az mint a ködös
38 1 | kevélyen,~ Dõltében viruló ágait igy temeti.~Hány bajnok
39 2 | Azért estem, mert nincs ágam,~Nincs a mi tart, nincs
40 4 | S így válaszol a kegyes agghoz:~Fénylõ ugyan, ah! de hideg
41 1 | búcsut vettem.~Itt állok most aggott ember,~S szivem megint örömmel
42 1 | kényivel;~Ott az élet ifjan aggul~S szép álomkényt lebben
43 2 | A kedves helyen állnék.~Ágimat lehajtanám,~Hogy más ne
44 4 | ropogva~Szaggat, tördel ágokat;~De üres zaj, vad nem tûn
45 2 | de még sincs fejkötõm.~Az ágon szarka csörög,~Az ablakhoz
46 4 | Most kemény föld szûzi ágya,~Nem szeret, nem érez már.~
47 4 | fövényen,~És magát sebzett agyában~Vélve még a büszke ménen.~
48 3 | Sárgúljon komoran nõtelen ágyad elõtt;~Régi szakállos urak
49 3 | élelmed a nap alatt~ Csak agyagból sült falat.~32. Egy hiú
50 4 | szunnyadozva,~Marni míg kel új agyar,~Rábélyegzem én is erre,~
51 4 | hajnaltájba’,~De egyenest be az ágyba;~Mert többnyire oly fáradt,~
52 2 | faluban;~Mert ha itt lel~Agyon perel,~Dörög, morog,~Ireg-forog,~
53 3 | csendes jutalma,~Melyet forrón ahítva képzeti~Minden kis tárgyra
54 4 | kezébe veszi,~Már irtózva ajakához teszi -~Már-már iszik -
55 2 | foglalóra~Süss egy csókot ajakimra,~Meghálálom én ezerrel,~
56 3 | tanul, messzébb jut mézes ajakkal,~ Legmesszébb, ki örök
57 3 | Jelige a „Szépliteraturai Ajándék”-hoz.~A kezdő mindent jónak
58 1 | eredendõ~Tökélet az ég legszebb ajándéka;~Vigasztalást csak enmagamtól
59 1 | szerencsés órában~Elfogadád ajánlott szivemet,~Rózsás utra vezetted
60 2 | És ha a mécs elalszik,~Ajkaimhoz lopódzik,~Megcsókol, én
61 2 | S míg édesden álmadozna,~Ajkam ezer csókot lopna.~Ha én
62 2 | Átültetlek hozzám:~Kelyhed legyen ajkamé,~Gyökered a szivemé.~~
63 4 | Ily gúnyszó kel szitkos ajkán:~„Oly fejéren mi kacsingat~
64 4 | szorítván õt~Egy csókot nyom ajkára:~„Légy te ma a kisértet:~
65 1 | viszonszerelmed~Vallása reszket bibor ajkidon;~S mit a boldog nem nyerhete,~
66 3 | elsõ hálaszó~Énekké vált ajkimon.~„Pályatársul s hû vezérül~
67 4 | biró helyére ül;~Minden ajkon elhal a szó,~Minden élet
68 4 | szörnyet csattan~A szobának ajtaján,~S a halálfõ hömpölyög be,~
69 4 | szellette.~S a teremnek ajtajánál~Egy komor de tisztes õsz
70 4 | Keresi reszketve,~A kápolna ajtaját.~S a csontpályán egy gödörbe
71 4 | helyzetben,~Holti öltözetben~Az ajtóból kilépett:~Már-már utánam
72 4 | lesz nyughelye,~De nyilt ajtóra nem lele.~„Ha szállást senki
73 3 | rostát kitüzéd, s magad ájulsz a kritikától:~ Uj oldalt
74 2 | gõz, átkos neved.~Csontba akad s hortyog a ló,~Meg megcsorbul
75 1 | félelme,~Rettenetes ijedelme~Akadálya nem lehet.~Boldog, a kit
76 2 | Senki nem les;~Adok csókot,~Akár hatot,~Aztán tágulj,~S el
77 4 | jõnek, Szolimán rabigába akarja~Vetni nyakunkat! Fel, fel
78 3 | tapsola;~„„Igy kell, ezt akarnám”” úgy mond~ Felkaczag
79 3 | Egy tehetetlen poetához.~Akarni s nem tudni írni~ Egek,
80 1 | Környûlvéve résztvevõ szívekkel akarok~Élni. A sors akármit ad,
81 3 | tolakodó poetához.~Szólj, mit akarsz? „Nagy hírt.” Igenis, lészsz
82 3 | Sánta Pegasusom hegyre akart vinni,~Vinne bár Neszmélyre,
83 3 | hamar csodát,~Hold szarvára akaszsz egy sivító dudát,~Hogy elfújjam
84 3 | jár:~Fogva sötét házban akasztja falára,~Halva jó ízûen teszi
85 4 | Lénárdnak egy fia vala,~Akit igen szeretett.~Jó ifjú!
86 4 | reménye~Benne újra éledez,~Akként minden érzeménye~Szent hálára
87 1 | tünik.~Igy hamvadtak el õk alacsony mohlepte gödörben,~ S
88 2 | megfürdik.~Ne lássa szép alakját,~Aranyháló szög haját,~Villámló
89 3 | közt.~Válva most szelid alakká,~Köd borul a szirtoromra:~
90 3 | rózsapálya,~S ezer vidám alakkal népesül.~S imádtam a hivet,
91 1 | multnak égi kéje,~S vidám alakként lengedez feléje~A boldog
92 3 | Partra miként szálljon, mint alapítsa ügyét;~Hajnalt vágy, s örvend
93 3 | jutalom, nagy erõ annak alapja, vigyázz.~4.~Kis dolog is
94 1 | éjjelében enyészni.~Csendesen alászáll s visszatér a magasról,~
95 3 | Míg más érdemit a közlélek alázni törekszik,~ Fényre deríteni
96 3 | titku mosolygás,~ Gõgös alázottság, jégmelyü andalodás,~Sokratörõ
97 1 | hunyt el ez élet;~ Végjele áldás volt, végrebegése: haza!~
98 1 | szíveknél~Tenyészik szent áldása.~Mely jó isten adománya~
99 3 | nyerni törekszel:~ A jelen áldásit lágy kebel érzi maga.~17.~
100 3 | feltátsam a számat:~Adjon isten áldást, egészséget, - jajjal,~Szerencsés
101 3 | S egy buzgóbb maradék áldja hideg porodat.~~
102 3 | tündér,~Ki bár csak ismertet áldoz~S kegyével is unalmat hoz,~
103 1 | érzenõk,~S hosszu verseny áldozatban~Bájkelyhét üritenõk.~Lepje
104 4 | reménykedett,~Lina õt nem szerette,~Áldozatit megvetette.~Remények közt
105 4 | Lina s borzadozva~Néz bús áldozatjára -~Vérzõ szívvel és sóhajtozva~
106 3 | idõ, megelõz, s hasztalan áldozatod.~2.~ A késõ szerelem kétes
107 1 | érted mennyi dicsõk estenek áldozatul!~Szük vala egy ország! be
108 1 | szerelmével,~Néz, szalad, int, áldozik,~Hevül, fázik, nyugtot nem
109 4 | dijait,~Mind ezzel néki áldozok.~Emelni bájait.”~Így a hajós:
110 4 | egész ház,~Az ég urának áldozom,~Hogy rajzunk könyörüljön,~
111 1 | titka lángol könnyeden:~„Áldozz! ez élet a földé; a rény~
112 3 | koczkáz életével,~S a közjóért áldozza napjait:~Szép hölgyén, magzatin,
113 4 | férjet adok,~Kit szíved is áldva elégleni fog.~Önvérem az
114 4 | Megnyílnak a sírok, az élet alél.~Jer lyányka, lakomba vezetlek
115 1 | nem nyerhete,~A szenvedõ alélt szivén remeg. -~Elválsz;
116 1 | S álma derültében képe alélva letün.~Igy hervad szomorún
117 4 | Majd egy puszta templom alján~Ily gúnyszó kel szitkos
118 3 | reája.~S imé! segédet hoz alkalmai ének,~Mert sok erkölcsöt
119 3 | bukik nagy buzogánya alatt.~Alkalmi versek.~Megholt: Músa, zokogj! -
120 4 | Édes illattal tele~Kél az alkony hûs szele~És enyhítõ lengzetében~
121 1 | emlékemet.~S a midõn hüs alkonyában~Zeng az árva fülmile,~S
122 1 | valóra intene.~Ott a berki alkonyatban~Csak mi ketten kedvesen,~
123 3 | E pályán lep meg éltünk alkonyatja,~Halántékunk télszinbe öltözik,~
124 3 | Irígylõ nyelvén érdemed alkonyodik,~Hátra ne lépj, inkább kettõztesd
125 1 | lángzatára,~Ha már a látnék alkonyul határa.~~
126 3 | hirdeté~ Milyen dicsõt alkota - -””~„Megállj, Himfy, fejtegetném~
127 1 | kincs?~Mely szent érzet alkotmánya~Hogy el földön mássa nincs?~
128 1 | Búsan kérdem a felhõket:~Áll-e még a drága hely,~Hol szerelme
129 3 | A két hajós.~Allegoriai költemény. Vörösmartynak.~
130 3 | És ha eltemetnek - boldog alleluját!~~
131 3 | magaddal;~ Légy szabad, állhatatos, s mennyei pálma tiéd.~~
132 4 | Halovány képét,~De ki nem állhattam~Kínos tekintetét.~Összeborzadtam,~
133 1 | dohány nálunk,~Bárki mit állitana,~A legjobb indigena.~~
134 3 | mellé szegõdve,~Harczforrón állnak s gõgösen pörög~Kezökben
135 4 | kapar földet, hogy kénytetik állni;~S zászlót kapva erõs jobbjába,
136 4 | szögletbe szorúlva~Mozdulatlan állottam,~S csak félve vizsgálódtam!~
137 4 | kér gyilkosa ellen.~Ott állt Lina s borzadozva~Néz bús
138 4 | már szép rendbe’ lovagjai álltak~És vídám kedvvel várták
139 1 | helyébe,~S a lelket legédesb álmából felkölti.~Minden a mi itten
140 4 | nevére dicsõ,~Szédelghet-e álmad ezen túl?~Nézd ott a tetõn
141 1 | Könnyült kebellel ifjan álmadoz.~De ah! sietve tündérképe
142 2 | legyezgetnék,~S míg édesden álmadozna,~Ajkam ezer csókot lopna.~
143 1 | virágos kikelet;~Szép pihenni, álmadozni~A liget hûs árnyain:~Arra
144 3 | vala.~Valóság lészen részeg álmaiból,~S megnyílt neki a hírnek
145 3 | rokon.~És gyöngéded ihletére~Álmaim holt képei~Látható valók
146 1 | szivhullámain,~Tüntess fel szép álmain.~És, ha lassun e tüz árja~
147 4 | Édes zengõ, mint kereslek!~Álmodám hát s nem vagy lélek?”~„
148 4 | Hagyj, ég! holtig így álmodom.”~~
149 4 | hevével.~Mily rózsavilágba nem álmodozék,~Eltelve a mult gyönyörével!~
150 1 | lágy karjain~Biztatva szép álmokba ringatál!~S habár csak messzirõl
151 2 | galambom!~Félbe szakad édes álmom:~Jól esik bár ha nézhetlek,~
152 2 | esik bár ha nézhetlek,~De álmomban megölellek.~Friss bokrétát
153 2 | dolgos,~Nappal nyugszik, este álmos,~Gombóczot fõz mint az öklöm,~
154 4 | gyémánttövis?~A legszebb álmot élik ott,~Ha engem fut,
155 1 | kivágyna korunk mostoha terhe alól,~Hasztalan! elhunytál; az
156 3 | szolgálnak bú-, fájdalom-, álom-, örömnek,~ Minden szép
157 4 | nap sugára;~Nyúgodj édes álomban.”~„Boldogé az édes álom,~
158 3 | Vevõnek rosz szerzeményi~ Álomhozó dalaid.~Ha tehetség nincs
159 1 | élet ifjan aggul~S szép álomkényt lebben el.~Édes emlék! drága
160 1 | ható reményekkel,~Tünemény álomképekkel~Kezdém vándorlásomat,~Az
161 2 | aztán megint,~Mig az este álomra int;~Ád az isten így kenyeret,~
162 1 | Minden nemes, magas, jó, szép~Általad csak egészen ép,~Mert az
163 1 | forgó játékát,~Édesdeden általfogja~Boldogsága árnyékát.~Te
164 1 | Édes szerelmed bájsugára~Általhat éltem alkonyára,~S bár a
165 2 | Hollószárnyak szemöldöki,~És alulok tűz ragyog ki.~Tûz ragyog,
166 3 | korunknak!~ Gõg szüle, ámbátor életed árva, sovány.~Mátra
167 2 | rózsám-adta,~Van-e kezed olyan,~Amely nemcsak ölelni tud,~De jártas
168 3 | ellene védpaizsunk.~13.~Ámor számkivetett, mégis szabadonta
169 1 | szállok, ott lesem meg~Titkos andalgásain.~S im zöldjébül a bokornak~
170 3 | osztogat,~Minden kedvet és andalgást~ A szívben elfojtogat.~
171 4 | bizton egy szerelmes párt~Andalgni lát virág között.~„Hah!
172 3 | Hát még az ének árjai~Hány andalgó szivet rettentnek el!~Szép
173 1 | A természet bájos képe~Andalitó kéjivel,~Felmosolyg a déli
174 3 | Gõgös alázottság, jégmelyü andalodás,~Sokratörõ unalom, leverõ
175 3 | körében~Csókoljuk a jelenlét angyalát;~A kétes távolnak sötét
176 4 | Hasztalan zeng, õt nem látja;~Angyalképe nem mosolyg le,~Búsan tér
177 4 | Biztosan egy õz legel,~S angyalképü kisded lyánka~Úgy simítja,
178 1 | a néma siron túl!~Hol az angyalok sorában,~Az örökség nyugalmában~
179 4 | távollét szürke homálya.~Annakután’ felment csendes várába
180 1 | tölgy, mely zivatar közt annyiszor álla kevélyen,~ Dõltében
181 4 | elragadja süvegét;~Ezzel annyit nem gondolna,~Csak rózsája
182 4 | dûl:~„Kis galamb te! végy anyádnak~Téj helyett most véribül!”~
183 1 | nem hányja.~A természet anyamellén,~A barátság hû kebelén~Megnyugszik
184 1 | kéjözönébe merit.~A gyöngéd anyanév, deli férjnek tiszta szerelme,~
185 3 | korai.~Gyöngén ringatva jó anyánk ölében~Vígan kezdjük létünk
186 1 | szív a megbántóén dobog.~Az anyatermészet frigyes barátnéja~Meleg
187 1 | zokogva sirat;~Mig sürü könnye apad, s õ is hû férje után hal,~
188 3 | lakomba!~Hol barátság karja ápol,~S földi jókat osztva véled,~
189 1 | Édes-gondos szorgalommal~Ápolgatod az embert,~Kit a végzet
190 3 | óval teljes hordó.~Collégám Apolló! tégy ma hamar csodát,~Hold
191 4 | kezet fog,~Mely gyöngén ápolva hajlog~Vasterhét feloldani,~
192 1 | Tiszának~Lejtnek könnyü habjai:~Ara kelnek, arra szállnak~Lelkem
193 4 | vándor ily érzés között~Aranyálomba költözött,~S midõn a nap
194 4 | Süvegét is ottan leli,~Szép aranyfövénynyel teli~Víztül mosva a parthoz.~„
195 2 | Ne lássa szép alakját,~Aranyháló szög haját,~Villámló tüzszemeit,~
196 1 | egykor igértél~Az ifjuság aranyidejébe’;~Végy vissza mindent, a
197 1 | zöld koszorúkkal~A boldog aranykor képe dereng.~Ott messze
198 3 | a dús, ki penész-lepte aranynak örül.~ Hogyha hivem karomon
199 4 | lel öblös edényt~Megtöltve aranynyal ezüsttel:~Ó csalfa szerencse!
200 4 | legény: édes rózsám!~Nincs aranyom, sem palotám,~De van szívem,
201 4 | Majdan falú támadott;~Most is Aranyosnak hívják,~S szép menyecskék,
202 4 | menyecskék, fürge lyánykák~Még aranyport mosnak ott.~~
203 4 | tükrös szobák,~Számodra száz aranyruhák.~De a leány hallgat, hallgat,~
204 4 | eszmélõ körûl.~A tiszta hajnal~Aranysugáriban~Ég arcza jöttekor,~S körüllebegve~
205 4 | kelyhibõl,~Állj meg szép aranysugárral~Elda kellem-édenén,~Hadd
206 4 | álmok közt a lét enyhül;~Aranyszékén gonddal tele~Csak a király
207 2 | Hárommal megköszöni szám.~Aratgassunk aztán megint,~Mig az este
208 2 | Vedd sarlódat édes kincsem,~Aratni jer most énvelem.~Temelletted,
209 4 | Hir-emelte bajnok már.~Mint egy árbocz úgy magaslik,~Izmos, vállas
210 3 | Villám csattog, és vad szelek~Árboczát recsegtetik;~Mérges fúlánkot
211 2 | hátra,~Hadd nézzek én szép arczádra,~Hadd nézzek rá utoljára,~
212 4 | kél.~Még harcztól lángzók arczai,~Lejtnek hókeble halmai,~
213 4 | szemidnek homályba borul,~Szép arczaid éke, virága lehull.~Rózsás
214 4 | Szép lyányka! mi báj lebeg arczaidon?~Nem földi az: égi lehellet;~
215 2 | olyan szeme.~Liliomból szõtt arczáján,~Gyöngybe foglalt édes száján~
216 4 | édesen~Csókokkal födözi arczáját.~A mátka hallgatva~Magát
217 1 | kék szemében él,~S nyájas arczin olvadozva~Liliommal rózsa
218 1 | sugárait!~Rejtsd elõlem édes arczod~S lelked annyi bájait!~Ennyi
219 4 | hozzák, a kegyes jót,~Minden arczon néma bú;~A koporsón rengedez
220 4 | Képzetünkben él mindég,~És derengõ arczulattal~Lesve mozdulásait,~Szívja
221 1 | távol elnyuló~Reményköd árjain:~Ott szebb élet derül,~S
222 3 | ábrándozóra,~Intézi a vad tûznek árjait,~Nem földi kényeket nyujt
223 1 | tõletek a hív,~ Sõt vadon árjaitok partra segitik utóbb!~Igy
224 4 | át hegy völgyön, bokron árkon~Zajlik a hajtó sereg.~Nincs
225 1 | is ugy felleng a kegyes árnyak után.~Tornyaidat látom büszkén
226 4 | szép leány~Pihenve a fa árnyékán,~Olyan szelíd kökény szeme,~
227 1 | Édesdeden általfogja~Boldogsága árnyékát.~Te vagy a sziv békessége,~
228 1 | egyszerre hiú álma~Tetszetõs árnyékká s tündér képpé eloszlik.~
229 1 | fohászba vegyül;~Vagy komor árnyékként lépdelve sötét teremében,~
230 3 | öregnek.~Csendes hajléka árnyékos körében~Elandalog, mint
231 4 | Szerelem ölére~Halálszint von árnyékunk.~ * * *~Igy zeng
232 4 | Bút zeng a madár, s kies árnyidon~Önkény s nem a hû szerelem
233 4 | érzet is összehevül.~S hûs árnyon a fülmile lágy dala közt~
234 4 | zokog:~Ha a tövis, a hideg ártani fog!~Rettegve az ifju szivére
235 1 | De uj élelmet keresvén,~Ártatlanul bedõltem én~A szerelem karjába.~
236 3 | mesterembernek,~Ámbár nem árthatok a keményebb szernek.~Elsõ
237 1 | kedvesen,~Tudva: senki el nem árul~S nem lappang irigy lesen;~
238 2 | hatot,~Aztán tágulj,~S el ne árulj;~De elvégy ám~Édes Rózsám!~~
239 3 | elsõ szerzõd, most foltokat árulsz,~ S gyáva imádódat vízre,
240 3 | Társzekérnek pörgése.~Olvasása ásitozást~ És unalmat osztogat,~
241 3 | Titoktartás.~Mondják: asszonyaink csevegõk; pedig él-e csak
242 4 | nyargaltában.~Búsúl a férj szép asszonyán,~Utána néz mint vész után;~
243 3 | több az erõ, lágy érzés asszonyi birtok,~ Ez jó szívre,
244 4 | délt is elaluszsza.~A jó asszonyt sajnálom!~Mert igen igen
245 3 | Hárfával duda zeng, köztük az astrologus.~Élet és Littetarúra.~Sok
246 3 | falára,~Halva jó ízûen teszi asztalára.~Végsõ négy tagom nem tesz
247 3 | mellett~ Szörnyü irószerszám asztalod éke legyen:~Ritka-sikált
248 4 | karcsu ménen~A sorompón átalszáll;~Ez nem szálas termetére,~
249 2 | olyan fürge,~Két ujjammal átfoghatom,~Ha víg tánczban megforgatom,~
250 1 | drága képek!~Bájitok ha átfutom,~Mily örömmel elröpülnék!~
251 4 | keresél, hamuvá vált,~Szülõi átkával a sírba szállt;~Megfosztva
252 2 | sárga vized,~Oszlopod gõz, átkos neved.~Csontba akad s hortyog
253 4 | Kétséggel tele szüntelen,~Átkot kér gyilkosa ellen.~Ott
254 4 | mindég útlanabb az erdõ,~Míg átküzd, s egy barlanghoz jõ.~A
255 2 | Volnék hab! be örömest~Átölelném a kedvest.~De sem most,
256 3 | jós lelke villanatja,~S áttörve a jelen ködéjjelét,~Az égi
257 2 | Ha bú fekszik élteden,~Átültetlek hozzám:~Kelyhed legyen ajkamé,~
258 3 | gõggel élteti,~Szeret, ha bár atya vagy férj tilalma,~Kakastûzzel
259 4 | mögöttünk?~Fagy rázza keblemet.~„Atyád zúdul mögöttünk,~Átkozza
260 4 | Fiam! ne menj, hallgasd bús atyádat,~Még lesz idõ ölelni mátkádat.~
261 4 | Hogy innen mehessünk~Fel atyádnak várába.”~De a mátka hosszan
262 4 | lélek?”~„Megkérlelve már atyámat~Élek, és mint hölgyed élek.”~
263 4 | szállok én hozzád le.~Nincs atyámnak már hatalma,~Villi lettem,
264 4 | kimentve légyen~A megbántott atyjánál.~Hasztalan! a szép hizelkedése~
265 4 | és sóhajtozva~A szenvedõ atyjára:~Érzeménye felgerjedett~
266 4 | Követvén, elhagyja kérõ atyját,~Egyedül csak váró mátkájához~
267 3 | bíbor felhõkön mint a szép Auróra,~Jön egy istenné, s kéjmalasztjait~
268 3 | A viszonláng õt istenné avatja,~Midõn a hív karjába’ ringadoz,~
269 4 | kérdett:~Légy erõs - s avval búcsút vett~Több hõs vágtat
270 3 | szegény!~ Nem nagy ész szól azokban.~Pillongásnak szüleményi~
271 4 | váltja~A menyekzõ jelére.~És azonnal az óra egyet üt,~És mindjárt
272 1 | csikorog.~Könnye kenyerét áztatja,~Villám éjjelét mutatja,~
273 2 | zöldek a fák,~Mert könnyeim áztatják:~De meghalok azért is,~Tudom
274 2 | kedvest.~De sem most, sem azután~Révet nem lel a Dunán;~Egymásé
275 4 | vár fölött a csend közé~Baglyok varjúk sivítanak.~ * * *~
276 4 | És üvöltve szórja hamvát,~Baglyoké lesz lakhelye;~S ott huhogják
277 3 | ugyan, de éppen~Elég a czélt bagolyének között~Elásni. - Nem, nem!
278 1 | a fáradság cseppjeit és báj-~Kebelén hervadjon életem!
279 1 | mosolygtanak~Felém búszenderitõ bájaid,~Bátran megvivtam a jelen
280 1 | ihletve szerteömlenek;~S egy bájalak világos szárnyakon~Csendes
281 3 | nyujt minden óra,~S egy bájalakra fûzi álmait;~És Pharusként
282 3 | poéta lehetsz.~23. Muzárion.~Bájba takart elsõ szerzõd, most
283 1 | víg lebel,~Rengve fészkén bájcserében~A madár azt zengi el.~Csillagában
284 1 | himzél vala.~De lassudan bájfényed elhala:~Pályám mindég sötétb
285 1 | Menny, föld, s enmagam is, bájgyürüjökbe vegyül;~Kéjökön életerõm
286 4 | 3.~ Hév dultán a két bajhadnak~Hat nehéz órák haladnak,~
287 1 | Õ az, õ az! engem hivnak~Bájhatalmú zengzeti.~Szívdobogva szállok
288 1 | közt~ Néha tenyész egy bájillatozásu virág;~S nyitva szerény
289 1 | Édes emlék! drága képek!~Bájitok ha átfutom,~Mily örömmel
290 1 | A csapodár.~A tavasz bájkellemében~A szép rózsa mint virul!~
291 4 | vad zivatar rivadalmi után~Bájkellemü dalt rebeg a csalogány;~
292 1 | hosszu verseny áldozatban~Bájkelyhét üritenõk.~Lepje bár a fagy
293 3 | között lebegve létünk,~Minden bájképnek oltárt diszesítünk.~Minden
294 1 | Lebegdelt képed napjaim körül,~S bájképzetim fellengve bolygtanak~Jövendõmnek
295 1 | én veled!~Szállanék! de bájkörétül~Tiltva, lép a sors elém,~
296 1 | hevít;~S hintve reánk a lét bájlóbb tartalmu világát,~ Minden
297 1 | Léte mégis hiu füst.~Hány bajlódik szerelmével,~Néz, szalad,
298 1 | koszoruval,~ Nem jön-e bajnoka még, félve reménylve vigyáz:~
299 4 | Bajnokdíj.~Három ifju bajnok ége~Egy
300 3 | érzelgõs~ Vén dada csevegése.~Bajnokinak leirása~ Parókás váz festése;~
301 4 | dölyffel hánykolódva~Jár a bajnokok körül.~„Itt aczélom, küzdni
302 4 | Atyja hív seregétõl,~És bajnokul verekedett,~Már éktelen
303 4 | sebemre.~Szép szûz, ne félj: a bajnokvér,~Földet mos bár, de égig
304 4 | zászlósa a vezérnek~Megfelelt a bajnokvérnek,~Melybõl fényre származott,~
305 3 | mindenik annyi gyönyört bájola s hinte reá:~Én nem! sõt
306 4 | nem ragyog föl~Szerelmi bájsugár.~Hideg s holt a szép mátka:~
307 4 | Ködszárnyakon illan a rémletes éj,~Bájszínben özönlik az új fény;~Berkébe
308 3 | Remény.~Bájszíneket tetéz reád,~Mindent igér,
309 3 | Tünt elém egy fényalak:~Bájszínnel körûlövezve,~Fenség ülte
310 3 | nyitva áll:~Hattyuélted bájszövése~Volt a m’ért epedt szivem.~
311 1 | szelid fuvalma~Serkentõ bájt lehel;~Édenné változik~A
312 3 | ködéjjelét,~Az égi szûz bájtegzét nyujtja néki,~S tavaszt
313 4 | Elhangzott a had dörgése,~A bajtéren csendesség,~Csak haldoklók
314 1 | állunk mi Hunniának~Rettentõ bajvívói,~A dicsõ magyar hazának~
315 4 | alak fejénél,~Egy alak mely bájvonzattal,~Egyszer látva mint az ég,~
316 3 | csupa melodia.~ Ittas bakter zengése.~A sok panasz pityergéssel~
317 4 | Az ifjú bátran megálla~És Balázszsal kardra szálla.~3.~Lángzó
318 3 | de muló fény az, minden balesetben eloszlik,~ Mély gyökeret
319 3 | láthatni. Talán igen olcsó?~ Balga dicsõség ez: kótyavetyére
320 4 | bája hat,~Türöd, ha sorsod balja sért,~S nem érzed tûzforrtán
321 1 | jobbján,~Vagy szerencse kinzó balján,~Végre talál nyugalmat.~
322 4 | NEGYEDIK KÖNYV.~BALLADÁK, KÖLTŐI BESZÉLYEK.~~
323 1 | szent s tiszta indulat!~Ballagjon õ a sors jobbján,~Vagy szerencse
324 4 | csillagok;~Felé örömmel ballagok.~Sír e kies hajlék neve;~
325 3 | ellenkeznek:~ Ez jobbra, az balra megy;~S ha néha meg is egyeznek,~
326 1 | földet átöleli,~A mérget balsorsunk keblébõl kiszíja,~S a világot
327 4 | Büntetõ szilaj lángja,~A bánat emésztõ mérgének~Boszuálló
328 4 | Vedd tõlem a kincset, a bánatadót!~Gyöngygyel fizet érte szemem
329 4 | kedves, de hasztalan,~Késõ bánatja már;~A parton áll minduntalan,~
330 4 | zártan elõmbe nem ég.~Él bánatom és szivem érzete még.~Hadd
331 3 | meghül egyszer a vér,~Késõ bánatot tenyészt.~~
332 4 | fûzve annyi vak szokástól~ Bánattá válik minden élemény:~Raboktul
333 4 | s keblem tágul.~Azt ne bánd, hogy éktelen,~Sok csatán
334 4 | A bánkodó férj.~Szatmárban egy kis
335 4 | Veszedelmedet?~Sõt felette bánnám~Ifju éltedet:~Mert abban
336 4 | esdik a kis angyal:~„Oh ne bántsd jó õzemet!~Téjjel tartja
337 4 | s bús fején~Pántlikás új báránysapka,~Piros rózsa tetején;~Süvegét
338 4 | kedv csak reá vár.~„Föl barátim! csókra, tánczra,~Hadd perdüljön
339 1 | midõn látja:~Vele érez hû barátja,~S szerencséjén részt vehet.~
340 1 | bedõl sirjába:~De rátalál barátjára.~Felejtkezik fájdalmára,~
341 1 | örökség nyugalmában~Várod hû barátodat:~Ki elhagyva mindenektül~
342 1 | Egykor szívem nagy ínségét~Barátomnak beszéltem,~S érettem hullatott
343 1 | A barátsághoz.~Egek legszebb szüleménye,~
344 4 | volt neki bölcs szólása,~S barátságos javaslása.~ * * *~
345 4 | A szomszédba szalad,~S bárhogy ejtem szavamat,~Mellettem
346 3 | semmi! te fényre kapál.~Bárhova néz a szem, téged lát, pletyka-titoknok,~
347 4 | s egy barlanghoz jõ.~A barlangban izzó tûznél~ Ül egy férfi
348 4 | erdõ,~Míg átküzd, s egy barlanghoz jõ.~A barlangban izzó tûznél~
349 4 | most az erdõk sûrüjébe,~A barlangok éjjelébe~Rejtezett bolgári
350 1 | játékát a forgandó szerencse~Bármint intézze, soha nem háborít
351 1 | veszthetek.~Nem rettegek, az idõ bármit ád!~Mert az erõszak erõmet
352 2 | örülnék a szõkének;~De a barnát is szeretném,~Szint oly
353 4 | legyen elég~Mai utunk, ugy is barnúl az ég,~S mindenfelől felhő
354 1 | békehelyén,~És ott hol komoran barnultak az õsi koporsók,~ Honjától
355 4 | paripákat,~És egy izmos basafõt.~Késõn érkezik jó Béda~Nyájas
356 3 | Koczebue forgácsán épült kis Bátori, és most~ Hárfával duda
357 3 | régi sonetteket adsz.~25. Bátoriak.~Koczebue forgácsán épült
358 4 | talán meg is válthatom,~Bátorita engemet.~ Az óra éjfélt
359 1 | mig tüze meghat,~S lesz bátorság s gondolat.~~
360 4 | szörnyü kivánságod~És bûnös bátorságod~Károdra ne váljon;~Mert
361 4 | van idõ,~Térj vissza! vad bátorságodat~Bú fogja érni: oltsd el
362 4 | Hogy több férfit, küzdni bátort,~Nem talált Kinizsinél.~
363 4 | szemébe;~Haragos sárga képébe,~Bátortalan lettem!~Vendég.~Hiszen károdra
364 4 | Lesve mozdulásait,~Szívja bé vonásait.~ Barna fürtje
365 1 | ropognak.~Ott áll - talpig beborítja~A dörgõ por fellege -~Az
366 1 | végmúlásnak ered,~Új gondolat becsét, malasztját elveszti:~Csak
367 4 | sisakát,~Hadd ismerje és becsülje~A király s hon bajnokát.~„
368 1 | éjjelét mutatja,~Már-már bedõl sirjába:~De rátalál barátjára.~
369 3 | szabadságért vére,~S önkényt bedõle a puhaság karjába:~Rabláncz
370 4 | ifju már elfáradott.~S rég bedõlt oltáron nyúgodott,~Egyszerre
371 1 | élelmet keresvén,~Ártatlanul bedõltem én~A szerelem karjába.~A
372 2 | alhattam szerelmemben,~Ugy befészkelt az szivemben,~Kitépném,
373 2 | sarló,~A leány fél, s bármi begyes,~Oltalmára legényt keres.~
374 3 | A szerelem titkába nehéz behatni; mi okból?~ Távol eszünktõl,
375 4 | mérgének~Boszuálló fulánkja,~Behatott Lina mellébe~S sebet ütött
376 4 | szõke árja~Nissza téreit bejárja,~Ott tanyáz az ellenhad;~
377 1 | Nagy koronázottink hajdani békehelyén,~És ott hol komoran barnultak
378 3 | fényben:~Csendes, mint a békehon.~És az égi Tünemény,~Mely
379 1 | csendességben~Munkálkodó békességben~Éltem itt folytathatom.~
380 1 | az egyességet~S a jótevõ békességet,~Mint éltünk legszebb javát.~
381 3 | vágy, s örvend a sejtett békesugárnak:~ Feltün az ah! s hidegen
382 4 | lángja hûlve,~Most örökre békesûlve~Egy föld iszsza véreket.~
383 1 | a csalfa szerencse;~ A békitõ sír enyhe takarja porod.~
384 1 | lobog,~Megtisztúl a lélek, s békítõ ölében~A megbántott szív
385 4 | von.~Ekkor Mátyás udvarába~Béköszönt cseh Holubár,~Nagy hatalmú
386 1 | El-eltüntén kétség szakad belé.~S mit fenn a fénytetõn
387 2 | barna szemek,~Öröm nézni belétek.~És ha a mécs elalszik,~
388 1 | ismét;~ Felpattant sebeit belseje érzi maga.~Ott, hol az esti
389 4 | tünődve míg a zord király~Belső vésztől így hányatik.~Szelíd
390 2 | még sem hevít,~Kivül égek, belül fázom,~Mert te messze vagy
391 3 | a prózával,~A személyek bélyegzése:~ Minden jobb izlést megcsal.~
392 4 | Minden már elhallgatott;~Még ben a szobában~Sem hallék semmi
393 4 | Utas! útas! nézd ezen sírt:~Bennalvó is lángszivet bírt,~Kéjre
394 1 | gyöngéd hullámban özönlik,~ Bennök halnia kész, általok élni
395 4 | könyörüljön,~És amaz ijesztõ váz~Bennünket elkerüljön.~Míg az óra egyet
396 1 | nem nyertek magas bért,~Bér nélkül tudtak halni a hazáért:~
397 1 | Zúg, s keseregve hazánk bérczei visszanyögik.~Megholt Endre
398 1 | hegyeit,~Felhõkig meredt bérczeit~Elõttem kékelleni.~Itt hol
399 4 | minõ fejér árnyék lebeg~A bérczeken! szememmel látszik -~El-eltünik
400 4 | bíbortûzben égnek~Erdõs bérczi a vidéknek,~S a nap válva
401 3 | Hõn várt s vajmi könnyû béred~Nem más, csak egy kopott
402 4 | megint~Epret szedek ott a berekben.~Igy szól deli Ilma s a
403 4 | Bájszínben özönlik az új fény;~Berkébe repül deli Ilma viszont~
404 1 | nézheted,~S rózsa közt hûs berkeidben~Tagjait pihenteted;~Míg
405 4 | tavaszszínben virúlnak~Erdõk, berkek mindenütt:~Benne zajlik,
406 4 | kebelem!~Túl az erdõn, túl a berken~Lelkem új életre serken,~
407 1 | büszke lakhelyébõl~Vadon berkére vissza-visszanéz.~Megy a
408 1 | elillan:~ Fény lepi a berket, szivemet éji vihar.~2.~
409 3 | Édes öröm közt én édeni bérre jutok.~23.~Nincs sors, nincs
410 3 | Parókás váz festése;~A beszédnek lágy folyása~ Társzekérnek
411 4 | kerestem.~Vendég.~Kérlek tehát, beszéld el,~Mint voltál a lélekkel?~
412 1 | nagy ínségét~Barátomnak beszéltem,~S érettem hullatott könnyét~
413 4 | KÖNYV.~BALLADÁK, KÖLTŐI BESZÉLYEK.~~
414 1 | S a virágok illatárját~Beszívom lehelletén.~Könnye harmat,
415 3 | mily buzgón óhajtalak!~Beteg vagyok; de szívem indulatja~
416 2 | tud varrni, sütni, fõzni~S beteget táplálni.”~Monddsza nekem,
417 3 | vágyaidnak édes honja~Egy betegnek álma volt,~Létre nem virúlható.~
418 4 | Én is úgy vélekedtem;~De betekintvén szemébe;~Haragos sárga képébe,~
419 4 | érzetemnek~Titkos vágya ím betelt,~Mély sebet hozsz, hõsvirágot,~
420 4 | hallja~Recsegõ tagjainkat,~S beterítve lepedõkkel~Völgyeken le
421 2 | Rózsáját.~S ha galambom betoppan,~Szivem oly nagyot dobban!~
422 3 | Rejtett szó.2~Hat betűből állok, házi eszköz vagyok,~
423 3 | keményebb szernek.~Elsõ két betûmnek örül gazda és nyáj,~Általa
424 3 | Ölelkezik képében,~A betyárság gyöngédséggel~ Egymást
425 1 | kiben uralkodik,~Kebelébe bezáródik~E szent s tiszta indulat!~
426 3 | elcsapja az embernek h ... t.~Bibas vinum, frater, in te nunc
427 1 | viszonszerelmed~Vallása reszket bibor ajkidon;~S mit a boldog
428 3 | kél öröm- s gyötrelme.~S bíbor felhõkön mint a szép Auróra,~
429 1 | Nyujtva töviskoszorut bíbora éke helyett.~Vér gõzölg
430 4 | küzdõk után.~7.~ Esti bíbortûzben égnek~Erdõs bérczi a vidéknek,~
431 3 | pályaborostyánt!~2. Károlyi-Széchenyi bilikomon.~Félve a gyönge kiáll: Versenyt
432 3 | szárnyain égbe röpûl;~Tiszti bilincsben utóbb csalfénye nem önti
433 1 | körébe szoritja~A valóság bilincse,~Hogy az embernek semmi
434 1 | kötelei~Két szép szivnek bilincsei~Soha el nem szakadnak.~Sem
435 1 | mozogni,~S büszkén rázva bilincseket~Üres fényben ragyogni;~Reád
436 3 | A bimbó fejledez, s reményvirága~
437 4 | zöld fûszálakon;~Csüggedt bimbók éledeznek~A kisült virányokon.~
438 4 | lészsz elsõ vitézim közt,~Bird legszebb váromat.”~De a
439 3 | szüle, nyer, s egyedül az birhat. Azért gyõzz!~9. Nõi dij.
440 1 | laurus zöldelljen fejeden,~Bírj bár hatalommal, Dárius kincsével,~
441 4 | Még ha keble értem érez,~Bírja ezt a hû kebelt.~És az íjak
442 4 | pörget egyet~Melyet el nem birna hat.~Mintha két vasbércz
443 3 | sejtjük, eget mosolyog le;~ Bírni alig kezdjük, bája enyészten
444 4 | Bennalvó is lángszivet bírt,~Kéjre termett lyányka bár;~
445 1 | szabadságért,~S létét kötve birtokához,~Megvet minden szolgabért:~
446 3 | húrjain.~Sóhajtva néz a kedves birtokára,~Mosolyogja bár az másnak
447 1 | szépség felhõtlen tetõre vágy,~Birtokhoz csak szerencsés juthat el.~
448 3 | Igy evezve, küzdök, élek.~Birtokom remény s a lant.”~ Mond
449 3 | lopva nyakába veti,~S nem birván kobzát, prózában pengeti
450 4 | Vassal fedve arcza bár.~Bízd reám e bajt, vezérem!~Ne
451 1 | mulandó létének.~Benned bizik s kebelében~Enyhülést, javulást
452 4 | Gyorsítaná a rest időt;~Erőn bízik, veszélyt gúnyol,~S víg
453 3 | Örömhitté vált gyermek bizodalma~Szívét örök malasztal élteti.~
454 3 | ablakánál.~Édes-magához tartott bízodalma,~Szivét szapongó gõggel
455 4 | leszek én,~S inkább megelõz bizodalmam,~Sors kincseket, én deli
456 1 | akármit ad, csak az az égi~Bizodalom el ne hagyjon s forró kebelemben~
457 3 | hírt.” Igenis, lészsz példa bizonynyal,~ Mely csunya s émelygõs
458 4 | mátkádat.~Oh ne szaladj bizonyos vesztedbe,~Mert ama csalóka
459 4 | enyhítsen ama nemes érzés,~Drága bizonyság, hogy férjed mint bajnok
460 3 | szivünk magas czélokra már.~Bizonytalan tárgyért hevül a lélek,~
461 1 | végénél:~Remény! te vagy biztatója~Fáradt, bágyadt szivének,~
462 1 | Partnak törekszik,~Mely biztatón leng~A távol elnyuló~Reményköd
463 1 | De a reményfok, melyre bizva hága,~Homokhant, szétomol,
464 3 | És ha az Ah nem elég, bízza az Ohra ügyét.~Büszke tudósokat
465 3 | versezett:~„„Munkád oly bõ kellemekben,~ S gazdag
466 1 | Egészségem hévmérõje,~S játszi bodor füstöddel~Búmat vigan üzöd
467 2 | húnyjatok el,~A hamis hadd bóduljon el.~~
468 1 | Kevésből sokat végy”:~A bölcsek azt hirdetik.~De ha mind
469 1 | Az igazság oltárához,~A bölcseség thronusához~Lépésim siettetém,~
470 1 | angyal számlálja.~És az ember bölcsöjétõl,~Mig a sír õt elzárja,~Tõled,
471 4 | egy rab ifjúhoz hajlott.~S bömböl vadul a fergeteg,~Tüzes
472 4 | szolgavér, csekély kegyem?~Börtönbe hát veled;~Hol éj s ínség
473 2 | is csoda, két nap süti,~Bogár szemét, ha felüti.~Nappal
474 4 | lakott ottan.~Éjfél haján, bogárszemû,~Kerek tagú, õz termetû;~
475 4 | Lova szinte roskadoz,~Annyi boglár csillog rajta,~Annyi gyöngyöt,
476 4 | Egyszerre kopó riad, ing a bokor,~Döbbenve szökik fel a szép
477 2 | Rózsám, jöszte~Hamar ki!~A bokorban lelsz te~Odaki.~Zöld a levél,
478 1 | andalgásain.~S im zöldjébül a bokornak~Reszketõ tûz ég elém:~Õ
479 2 | álmomban megölellek.~Friss bokrétát kötöttem én,~Neked adom,
480 4 | lép!”~S át hegy völgyön, bokron árkon~Zajlik a hajtó sereg.~
481 4 | menedéket a vad.~S csörtetve a bokrot ürébe szalad.~Míg csendül
482 4 | származott,~Melyre új díszt bokrozott.~Ott a halmon hû melyével~
483 4 | Nyúgodj édes álomban.”~„Boldogé az édes álom,~Én e völgyben
484 4 | gazdaggá.~Tégy te engem most boldoggá!~Vedd pártádért kezemet.”~
485 1 | tartja mind a földieket,~Boldogító nyomát békesség követi;~
486 4 | rejtez õ hûs árnyain -~De más boldognak karjain.~Néz a hajós, mélyen
487 1 | szabadságban~Csendes házi boldogságban~Megelégedve élek.~~
488 1 | legfőbb értéke,~Minden földi boldogságnak~Kútfeje s legszebb éke;~
489 4 | fájdalmait,~Messze minden boldogságtól~Folytatá bús napjait,~Magát
490 1 | borzadással~Szemlélem hûs boltodat,~S kivánkozó sóhajtással~
491 4 | bont soha;~Kék csillogó boltszõnyege,~Láttán enyész búd fellege.~
492 3 | való jegére.~Kivál az elme bolygó képzetébõl,~S a fáradtnak
493 1 | S bájképzetim fellengve bolygtanak~Jövendõmnek derengõ tájain.~„
494 4 | dala közt~Oly édes-enyelgve bolyongnak,~Míg a hegyeken remeg alkonyi
495 4 | sátort vona,~Melyet vihar nem bont soha;~Kék csillogó boltszõnyege,~
496 4 | hóvállain,~S leple félig bontakozva~Reng a szív hullámain~Egy
497 3 | Pinczédnek jó - vizet, de borban szükséget.~Kemenczédnek
498 3 | S fonnyadt repkény közé borcsapokat tűzni.~Sánta Pegasusom hegyre
499 3 | lesz hajója -~Végre köd borítja el.~ „Eltünél, forró kebel!~
500 1 | elszenderül moh-lepte sirokon.~Borongva járdal kérkedõ vidékin,~