| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Kisfaludy Károly Kisfaludy Károly összes költeménye IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Könyv grey = Comment text
501 4 | feltünetni~A csatának képeit.~S a borostyán édes álma~Gyõzni a király
502 3 | reménylve bérét,~A nyert borostyánon kiontja vérét.~Mint a szirt,
503 3 | Vinne bár Neszmélyre, hol bort lehet inni,~Mert utálom
504 3 | lantját mellére zárva~A hajós borúl elébe:~Egyszer még tekint
505 1 | ihletik õt.~A csatasikon mély borulattal ballag az utas,~ Elgondolva
506 3 | kellemi;~S égõ arczczal és borúltan~Visszatér a férfihoz.~De
507 4 | dalunk az égig hasson,~Van borunk! húzd rá czigány!”~„Úrfi,
508 1 | gyomrába.~Itt állok, és borzadással~Szemlélem hûs boltodat,~
509 4 | szórja utadra a hárslevelet?~Borzadva keres menedéket a vad.~S
510 4 | az ég felé mereng?~Mély borzanást tenyészt látása,~Vég enyészetet
511 4 | vérlángokban~A hajlék is fellobog:~Borzasztón süt rémutjára,~S a rezgõ
512 1 | vevének,~Belõle fakada e bõség szarvából;~Magok a jobb
513 3 | Egyéb ruhát a sors oly bőséggel adjon,~Hogy, ha kimész,
514 4 | kétes harcza~Lángszemébül bosszuszikra~Szétlövell a csatasíkra.~„
515 4 | A bánat emésztõ mérgének~Boszuálló fulánkja,~Behatott Lina
516 4 | tarral vívni lángolt,~S boszuczélját föllelé:~Készen áll az vak
517 3 | hazáját rabbilincs fenyíti,~Bõszült érzéssel harczmezõre száll:~
518 4 | fürte õsz:~S ez a nagy ég boszúja.~~
519 1 | Baráti kéz helyett,~S fájló botlásait~Kaczagják ördögül;~A váltó
520 2 | mely jó úton jár~S nem botlik oly könnyen,~A nappal kél,
521 3 | felette:~ Mást ütnél, s botorúl, kába, velõdet ütöd.~13.
522 3 | elfedezik.~Hangúl szolgálnak bú-, fájdalom-, álom-, örömnek,~
523 4 | villog;~Több vitéz jõ s bú-feledve~Újra kél az élet kedve.~
524 3 | szerelmünk:~ Mert kéjpillanatit búba meríti korán.~7.~Ah s Oh
525 4 | lévén a nagy sötétségben;~Búbánat szorulván keblébe,~Lappangva
526 2 | az álnok nem jön hozzám,~Búcsú óta nem láthattam,~Azóta
527 4 | morajjal felvonúlnak;~A nap búcsúfényt vete.~Távolt mérõ lángszemekkel~
528 4 | Elválnak epedve s a vég bucsuszó~Csókvillanat, mélyen a létbe
529 4 | vadászom!~Int az ég!” így vesz bucsút.~Nem sokára bús harang szól,~
530 2 | felkeresi.~Sötét van az erdõn~Ha bucsuzik a nap,~Kincsem mégis eljön,~
531 1 | ifju kornak nyájas isteni~Búcsuzva néznek a sziv lángzatára,~
532 4 | boltszõnyege,~Láttán enyész búd fellege.~Egy kis szobája
533 4 | Budai harczjáték.~Ólomlábon jár
534 4 | mit vehetsz még?~Létem a buéjjelé.~Vissza hát a harczba! vissza!~
535 4 | cselekedett,~Hogy az isten õt bünteti,~És elkövetett vétkéért,~
536 4 | Mert a szerelem istenének~Büntetõ szilaj lángja,~A bánat emésztõ
537 4 | már,~De él a zord király búja:~Ínsége uj, bár fürte õsz:~
538 2 | Dunábul,~Nem fogy az ki bujábul.~~
539 4 | Majd leülnek vacsorához,~Bujdosik a tölt pohár,~És szilaj
540 4 | szépen felém pirúlsz!~Jer bujdosni, légy te párom,~Míg a földet
541 4 | tatár!”~Rémûl, sír, fut, bujkál a nép;~De szép Trézsi hegykén
542 3 | pengeti hõsit,~ Míg orrára bukik nagy buzogánya alatt.~Alkalmi
543 2 | is puszta sziget lettem,~Búmnak árja foly körültem.~~
544 1 | harmat, mely vidítva~Titkos búmon ringadoz;~Lelke napfény,
545 1 | körüle, boldog szellõ!~S édes bun ha igy éldell õ:~Gyengén
546 4 | Útnak indul szõke Bandi,~Bunda vállán, s bús fején~Pántlikás
547 2 | attól nem fél,~Reá veszi bundáját~S felkeresi Rózsáját.~S
548 3 | de szörnyü magyarság.~ Bundás indulatok: oh be tatári
549 4 | alig lát,~Megfordítja hát a bundát.~S fûz mögé leheverész.~
550 3 | de sustorgó fát - nem,~Bundául szolgáljon - százszor lyukas
551 4 | vétkéért,~Valami nagy titkos bûnért~Sírjából ki-kikergeti!~Hányszor
552 3 | Férfjult erõnk valót ölel busítlan,~S a hulladó virág gyümölcsöt
553 1 | Fenyeget, nagy változással~S búsító mulással.~Hallod-e! az óra
554 4 | Rá-rá pislog nyargaltában.~Búsúl a férj szép asszonyán,~Utána
555 4 | lyányka felejti, hogy este busúlt.~~
556 1 | messzirõl mosolygtanak~Felém búszenderitõ bájaid,~Bátran megvivtam
557 1 | sziv nehéz gyötrelmének,~Búvának és sérelmének~Föllegét elszéleszted!~
558 3 | mint az, kivel rokon,~S búvárnyilai e lét titkába vágnak,~Vezér
559 2 | kis házam és kertecském,~Búzát termõ jó földecském,~De
560 2 | között játszik.~A mintha buzavirág kelne~A friss havon, olyan
561 4 | Lengj ihletve körûl, s buzdúlt elmémet erõsítsd!~„Rajta
562 4 | köntösének~Vastekéket s buzgányt huz ki:~„Õsz van, itt hûs
563 3 | minden erõdet,~ S egy buzgóbb maradék áldja hideg porodat.~~
564 1 | szerelem el nem feledkezik!~Búzgón oltárt emel hívének sírjából,~
565 1 | magyar nem,~ Nem kele, nem buzgott védeni szent igazát.~S elhidegülve
566 4 | párducz és kezében~Mázsás buzogány forog.~Mint védtornya õsi
567 3 | Míg orrára bukik nagy buzogánya alatt.~Alkalmi versek.~Megholt:
568 4 | szólott, s éles kardját, rezgõ buzogányát~A falról leszedé, s próbálva
569 1 | rokon tüzek,~S a por felett buzogva érlelik~Tisztult lényök
570 3 | lehet inni,~Mert utálom Castal vízízű forrását,~Az hamar
571 3 | forrás az óval teljes hordó.~Collégám Apolló! tégy ma hamar csodát,~
572 2 | De Rózsám, ha szeretnél,~Csakugyan jobban tennél.~~
573 2 | Legény. ~Hej be csípõs a csalány,~Kesereg a szép leány;~Ha
574 3 | Örvények felett mereng.~És csalárd dagálylyal rejti~A kerengõ
575 3 | Tiszti bilincsben utóbb csalfénye nem önti sugárit,~ Élte
576 1 | Hozzád rakom örömimet,~Csalogató reményimet~A föld hideg
577 1 | jõ felelet:~Tán szabadba csalta õtet~A virágos kikelet;~
578 4 | vivásra,~Most utánam vég csapásra!”~Igy dörög, s zászló kezébe’~
579 1 | Pártos lelkü felek durva csapatja között,~S atyjának vesztén
580 3 | melyével~Enyelgi a sors csapdozásait.~Épít, munkál, gyûjt, koczkáz
581 2 | mely csak éretted vér.~Csapja fel Rózsám s foglalóra~Süss
582 2 | szép rózsa! szivedbe~Több csapodárt ne végy be!~ ~
583 4 | férj.~Szatmárban egy kis csárda van,~Trézsi asszony lakott
584 4 | és sötétebb,~Csak a vári csarnok fénylik.~Nyugszik minden,
585 4 | gyõzõ csillag fénylett~A csata zavarjában.~Egykor a viadal
586 4 | bánd, hogy éktelen,~Sok csatán volt már jelen.”~A király
587 1 | csendesen ihletik õt.~A csatasikon mély borulattal ballag az
588 4 | bosszuszikra~Szétlövell a csatasíkra.~„Gyõzni kiszt hazánk reménye,~
589 1 | le kegyetlen itt a riadó csatavész!~Élte kies tavaszán kora
590 4 | máshol van,~S ha a kísértet csatáz?~Gazda.~ Én azalatt imádkozom~
591 4 | A fakón kelõ portúl,~S a csatázók vad zajára~Minden szikla
592 1 | lélek megveti;~Mint félénk csatázót,~Gondolat-vadászót~Minden
593 4 | domboru pánczélját mellére csatolván,~Ércz sisakot lobogó tollakkal
594 4 | ordít,~Vad kan röffen s csattogat,~Szarvas dobban és ropogva~
595 4 | a holtakon,~Kikre mérge csattogott,~Egy szép ifjú fekszik ott,~
596 4 | Csak világot sárga tüzével,~Csattogva hull, s hegyekbe, fákba
597 4 | a fergeteg,~Tüzes kígyók csattonganak,~S mint végenyészet zsoldosi~
598 4 | király:~„Hah! szolgavér, csekély kegyem?~Börtönbe hát veled;~
599 4 | mindjárt meghala.~De tudja! mit cselekedett,~Hogy az isten õt bünteti,~
600 1 | gyõzvén~ Méreg-, tõr- s cseleken nyert urasága megállt:~S
601 4 | atyja ölel meg.~Gondom vete cselt, kitanulni szived:~Gyõztél
602 1 | elveszszük,~Nem ügyelvén a szív csendesebb ösztönére.~Magas czélokat
603 1 | megláthatom,~S hogy magányos csendességben~Munkálkodó békességben~Éltem
604 1 | S a sziv zajongó habja csendesül.~~
605 4 | Minden bú, gond ellen paizs.~Csendét nem dulja semmi nesz,~Bár
606 1 | diadalra hevülve szemétõl,~ Csengni aczélon aczélt, vivni erõvel
607 1 | lankadt szomjuzó~Egy tiszta cseppet~Se’ nyerhet.~ Kigyók övedzik
608 1 | egyedül~Törülje le a fáradság cseppjeit és báj-~Kebelén hervadjon
609 1 | monostori csend.~Rettenõ csere! mily türelem mulhatja fel
610 1 | egyszer él,~Ki tudja mit cserél,~Ha szük hantja megnyilik?~
611 4 | áll.~Merõn, némán a gyász cserén:~Emléke nincs, csak kínja
612 3 | szerelmi suttogással~Mint a csermely violák közt,~Majd az indulat
613 1 | hol madárhang~Éled s a vig csermelyé,~Mig a hivnek gyönge karja~
614 4 | érzete.~S mint éjjel hûs csermelyt keres~Az õz, a nappal üldözött,~
615 3 | egy érzelgõs~ Vén dada csevegése.~Bajnokinak leirása~ Parókás
616 4 | reám e bajt, vezérem!~Ne csevegje a kevély,~Hogy több férfit,
617 3 | Titoktartás.~Mondják: asszonyaink csevegõk; pedig él-e csak egy, ki~
618 2 | 9. Hej csicsergő kis madár~Legény. ~Hej csicsergõ
619 2 | csicsergő kis madár~Legény. ~Hej csicsergõ kis madár,~A szép leány
620 3 | felette,~Sonetteket láthatsz csigás tagokkal,~Érzést ne várj:
621 2 | után,~Van szekerem, két pej csikóm,~Azon viszlek szép galambom.~
622 3 | Már jegyesként frígyesült:~Csillag-koszorúzta fõvel~A virágos halmon áll.~
623 1 | bájcserében~A madár azt zengi el.~Csillagában a teremtõ~Azt írá mint kegyjelét,~
624 4 | ott mereng õ~Elhúnyt élte csillagán:~Zúg az erdõ, keble zajlik,~
625 1 | zárja,~S körültündökli a hir csillagárja,~Mig szive ver, csak vissza-visszanéz.~~
626 3 | az égi Tünemény,~Ragyogó csillaggá válva,~A hajós sirjára száll,~
627 1 | marad.~Nézd a magas égnek csillagirását,~Mely érzeni és szeretni
628 1 | indúl~És a hallhatatlanság csillagkoszorúját~Homloka ívére kívánja elragadni.~
629 1 | szerencse hatalmas karjával~Csillagkoszorút tesz imádott fejére:~Hányszor
630 4(4)| Varians: Elhúnyt, Tisza, csillagodnak Benned égő világa.~
631 4 | õ szeme int,~Ha bizton a csillagos égre tekint.~Ködszárnyakon
632 3 | jót, szépet, dicsõt szül,~Csillagot mér s bátran világokat kerül.~~
633 4 | karcsu alakja virágra borul,~Csillagtalan a viz is elkomorul.~Most
634 3 | szép emlékezet:~S mint hold csillámai a folyón remegnek,~Lelkén
635 3 | Andalgva néz fel távol csillgára~S felleng a dal kéjelgõ
636 3 | megvetné a földnek~Minden külsõ csillogásit,~Oly komoly, mégis dicsõ.~
637 1 | Tornyaidat látom büszkén csillogni az éghez,~ S játszi habok
638 4 | vihar nem bont soha;~Kék csillogó boltszõnyege,~Láttán enyész
639 3 | több verseket nem tudok csinálni,~Engem ugyse! ezt is sok
640 3 | szellemi lágy flöte kerengni csinált?~12. M. Szegeden.~Vigjátékot
641 3 | Dicsérve egymást holtig csipdezik.~Kivül nevetnek - benn búsan
642 2 | Meghálálom én ezerrel,~Csipkés szélû fejkötõvel.~~
643 2 | melege,~Kertünkben a czinege,~Csipős szél fuj a mezőn,~Farkas
644 2 | az erdőn.~Hadd fújjon a csípős szél,~Galambom attól nem
645 2 | szereti.~Legény. ~Hej be csípõs a csalány,~Kesereg a szép
646 2 | a kerek,~Pitteg pattog,~Csitteg csattog,~Szót nem enged,~
647 4 | szívhez.~De fölötte villan a csõ,~S a hív állat porba dûl:~„
648 3 | hatvant át: mennyi tud írni, csodáld!~A ki tekintetes úr méltán
649 4 | vendégek sorjába vezeti,~És a csodálkozót mosolyogva~Nyájasan a tánczhoz
650 1 | Melynek négy század látta csodálta diszét;~Mely rab-utált szivvel
651 3 | szebb s tetszetõsb.~Hamar csodás mû lesz, ha ismerik~A kertészt;
652 4 | a harcz dühében,~Messze csöng az éles vas,~S elbámulva
653 4 | Vígan jöttek a vendégek~ Csöngtek a telt poharak,~S szíves
654 1 | Amott látom hajlékomat,~Csörgedezõ patakomat~A napnál tündökleni;~
655 1 | kéklõ hegy tövében~Egy ér csörgve folydogál,~S partja füzes
656 4 | társaság egyszerre eltûnik,~S csörögve egy csonthalomba dûl;~Végtére
657 4 | kezde csak honn kis vitát,~Csöröl, pöröl, ver a mit lát.~Férjén
658 4 | keres menedéket a vad.~S csörtetve a bokrot ürébe szalad.~Míg
659 4 | Melyet bízva forgatál:~Most csõjében éltet lesve~ Rejtezik
660 4 | kedves? oly hideg vagy,~Csókja még is öl hevednek.”~„Édes
661 4 | tele kivánattal, édesen~Csókokkal födözi arczáját.~A mátka
662 4 | hódol,~S rubintszéken kezet csókol.~De a leány hallgat, hallgat,~
663 4 | melegtõl~Eltikkadt virágkebel~Csókolgatva langy szelektõl~Kelyhét
664 4 | mindennek nyujt vigasztalást.~Csókolja napfény s csillagok;~Felé
665 3 | gyermekség bájos körében~Csókoljuk a jelenlét angyalát;~A kétes
666 4 | epedve s a vég bucsuszó~Csókvillanat, mélyen a létbe ható.~Felrajzik
667 4 | jövevény.~„Röpülj vigan, kis csolnakom,~A part nem messze már!~
668 4 | rúg a koponyához, -~Nosza csont, jer vacsorámhoz.”~Megy,
669 2 | Oszlopod gõz, átkos neved.~Csontba akad s hortyog a ló,~Meg
670 4 | eltûnik,~S csörögve egy csonthalomba dûl;~Végtére békesség,~Halotti
671 4 | gödörben eltemetve~Por fedi csontjainkat,~Míg az éjfél új életre~
672 2 | igyál a Rákosbul!~Magyar csonton foly a vize,~Könyektül sós
673 4 | A kápolna ajtaját.~S a csontpályán egy gödörbe lépe -~S elõtte
674 4 | lángot lövel,~Egy-egy mennykõ csontütése~S igy tátogva rálehel;~A
675 4 | hosszan sóhajtozva,~És elõtte csontvázzá változva~Az ifjuhoz így
676 4 | vérengzõ csatában;~Vitézsége csudákat tett~S mint egy gyõzõ csillag
677 4 | fényledeznek~Rengõ zöld fûszálakon;~Csüggedt bimbók éledeznek~A kisült
678 3 | példa bizonynyal,~ Mely csunya s émelygõs képzet hiával
679 1 | tovább-tovább megy, mig a czélhoz ére,~Hol mind az, mit hajdan
680 4 | És mentõl közelebb jön czéljához,~Erejét annál jobban készteti.~
681 3 | ösztön, mely magát emészti,~S czélnál is kétkedõ homályba dõl,~
682 4 | szerelmeden,~Hadd el bûnös czélodat!”~„Nem atyám! míg bennem
683 1 | csendesebb ösztönére.~Magas czélokat hajhászva elveszszük magunktól~
684 3 | szenvedélyek~Gyujtják szivünk magas czélokra már.~Bizonytalan tárgyért
685 4 | Nem hagynám el édesded czélomat;~Ezen sziv nem ismer félelmet.~
686 4 | lovagokkal;~Mint ünnepi czélra, közelgnek azok~Szép nászi
687 3 | kidõlnek,~ S hamvaikon czifrán pöffedez a szerelem.~9. „
688 4 | hasson,~Van borunk! húzd rá czigány!”~„Úrfi, úrfi! szent misére~
689 3 | És üres erszénykét nyersz czimeredbe, dicsõ!~~
690 2 | nap melege,~Kertünkben a czinege,~Csipős szél fuj a mezőn,~
691 2 | sánta! de az hagyján!~Csak czipó ne volna hátán!~Még azt
692 3 | szerelem e csalfa szer,~Elõbb czirógat, aztán ver;~A midõn táplál,
693 3 | Tanulsága egy érzelgõs~ Vén dada csevegése.~Bajnokinak leirása~
694 4 | parthoz ér:~Hõ keble mint dagad!~Erében forr, szökell a
695 1 | vészözönnek~Gátlan dühével,~S dagadt kebellel~Partnak törekszik,~
696 1 | világ, ha vad korod szilaj~Dagálya éltedet zavarja, jer~Berkembe;
697 3 | vész dühével~Elzúzza oczeán dagályait,~A férfi érczpajzsként erõs
698 3 | felett mereng.~És csalárd dagálylyal rejti~A kerengõ éjutat.~
699 3 | szerzeményi~ Álomhozó dalaid.~Ha tehetség nincs eredben,~
700 1 | oda!~A gyõztes seregek dalait most váltja karének,~
701 3 | Dalforrás.~ Minden öröm hangot szül,
702 4 | fekete seregbõl~Egy szép dalia kivál,~S szél-nevelte karcsu
703 3 | kosárt, melyet buzgón elzára,~Dallá farag kobozza húrjain.~Sóhajtva
704 2 | Fülemile, te kis madár!~Szép dalod mért nem zenged már?~„Azért
705 4 | telt poharak,~S szíves honi dalok közé~ Durrogtak a mozsarak.~
706 4 | jövõt karjába zárja;~Víg daloktul hangzik a táj -~Csak szép
707 4 | viz is elkomorul.~Most víg dalolással a gyepre pihen,~És illatozó
708 2 | zenged már?~„Azért nem zengem dalomat,~Mert elvesztém hív páromat.”~
709 4 | Hadd perdüljön a leány:~Víg dalunk az égig hasson,~Van borunk!
710 2 | tavasz kifejlett,~Szebben danol édes Rózsám~Pergõ rokka
711 2 | Mindjárt jobban megy a munkám.~Danolj rózsám, a nótában~Mint szivünkben
712 2 | Nincsen itthon~Néném asszony,~Darálni van~A faluban;~Mert ha itt
713 4 | négyszeg pályatéren~A cseh nagy dárdát ragad.~A vezér is pörget
714 1 | fejeden,~Bírj bár hatalommal, Dárius kincsével,~Fényes érdemcsillag
715 2 | Kedves helyre csak visszajár.~Daru megjön és a gólya,~De nem
716 4 | el.~De igaz szívességgel,~Deákunk egy tudós ember,~Fejembõl
717 3 | Bármi játszi lengetegre,~Délibáb tündérzetekként~Lebben szét
718 4 | néha ugy is fordúl,~Hogy a délt is elaluszsza.~A jó asszonyt
719 1 | összeköti a szíveket,~És déltõl éjszakig egymáshoz vezeti.~
720 2 | Néma, hideg, mint õszi dér.~De a mátka honn könyezett.~
721 4 | Nem kér soká, felé ugrat,~Derékban õt átöleli,~Magához lóra
722 3 | alázni törekszik,~ Fényre deríteni azt, a nemes elme buzog.~
723 2 | Rózsám! tekints rám is!~Hadd derüljön bús szivem is:~Olyan az
724 1 | messze part felé;~Néz: hol derülne sülyedõ világa?~Hol enyhül
725 3 | Kiesb virány látszik felénk derülni,~Hol majd egy szép tündér
726 1 | Visszahímzi nékem azt:~A derült ég tiszta képe~Hívem kék
727 1 | átka felette!~ S álma derültében képe alélva letün.~Igy hervad
728 1 | tünél, éltem vig hajnala?~Derülted annyi szép- s dicsõt igére~
729 4 | aranyos paripán~Lejt kéjre derülten a nászok után.~A vár ura
730 1 | Jõjjenek vérszomjuhozó~Despotának zsoldosi,1~Már annyi veszélyt
731 3 | Kiadatlan.~Bennem szép diadal s nem díj emléke sajátod.~
732 3 | Küzdve nyerél, s nevedet diadalban visszasugárzom.~7. Vagy:~
733 1 | rád viharozta dühe,~S vak diadalma jelét robogó villámival
734 3 | Vagy:~Értem küzdni kelél: s diadalmadat hirdetem én most.~8. Széchenyi-kardon.~
735 1 | Öld vágd az ellenséget,~S diadalmunk hoz nevünkre~Dicsõséget,
736 1 | között,~S bajnoki játékban diadalra hevülve szemétõl,~ Csengni
737 4 | ki harczra,~Mint nyere õ diadalt, mint lelte vitézi halálát.~
738 3 | Drámák kelnek, hol a magyart dicsérik.~De nem festik. ”Ne vádold;
739 3 | messzirõl, mosolygva sõt~Dicsérve egymást holtig csipdezik.~
740 3 | tündérszínt fuvalnak,~S dicsét vallják a lelki diadalnak.~
741 3 | Latánt, latánt~Kövesd; dicsõbb a régi, légy majom!~Igy
742 1 | kikelted’,~ S érted mennyi dicsõk estenek áldozatul!~Szük
743 1 | tudtak halni a hazáért:~Azon dicsõkre vissza-visszanéz.~Az élet
744 3 | Érinti a lantos meleg keblét;~Dicsõn mereng jós lelke villanatja,~
745 3 | felé leng,~S a nagy - s dicsõre lelkesülten éleng.~Szûk
746 1 | Légy bátor, gyõzni fogsz,~S dicsõségben ragyogsz”:~Iró s vitéz igy
747 1 | az mosolygó sorsával!~S dicsõsége válik élete terhére.~Mit
748 3 | kész fülmilét.~Fellép a dictator s azzal ledörgi:~„Miért
749 3 | birhat. Azért gyõzz!~9. Nõi dij. Kiadatlan.~Pálya futása
750 4 | gyöngyöt hozok,~Küzdésim dijait,~Mind ezzel néki áldozok.~
751 3 | futása után szépség nyújt díjt az erõnek.~10. Más.~Gyõztes
752 3 | jókat osztva véled,~Kéri díjul éneked!”~ Mond a férfi: „
753 3 | kenyered, a szükségtől ne félj,~Dínom-dánom között mindenkor - sirva
754 1 | Nem halt volna hazánk disze, virága veled.~Harcz tüze
755 1 | dühét.~Küzdél bár, de magas diszeidnek hullani kelle,~ Mig pártolt
756 3 | Minden bájképnek oltárt diszesítünk.~Minden kelõ nap üdvezlõ
757 2 | rabot nem hord immár,~S ujra diszlik Mohács táján~Magyar legény,
758 3 | Károlyi-Széchenyi-bilikomon.~Nemzeti dísznek ürítsd e diadalmi pohárt.~
759 4 | oly nagy mint alakja -~Dísznyerésnek itt örül~S fityma dölyffel
760 4 | fényre származott,~Melyre új díszt bokrozott.~Ott a halmon
761 3 | szív oly imádva kére,~Most dísztelen hull a való jegére.~Kivál
762 1 | megbántott szív a megbántóén dobog.~Az anyatermészet frigyes
763 4 | kopó riad, ing a bokor,~Döbbenve szökik fel a szép szûz,~
764 4 | habzó ellen feszûl,~S úgy döf rája: hogy lovastúl~Az hanyatt
765 1 | S a kiürült háznak csak döledéke marad.~A tölgy, mely zivatar
766 1 | vasad,~Nyugodj! rajtad üzé dölyfét a csalfa szerencse;~ A
767 4 | sújt,~Földrázó rettentõ dölyfével!~Oh mért nem mulattál,~Vesztedbe
768 4 | Dísznyerésnek itt örül~S fityma dölyffel hánykolódva~Jár a bajnokok
769 3 | tilalma,~Kakastûzzel odábbra döngeti.~E bús emléknek az marad
770 1 | olyan erõs, kit meg nem dönt sok ezer kar?~ Testhalmok
771 4 | Könnyen kitanulta,~Hogy dönthetetlen hûség~E fürge menyecskében~
772 4 | ülne sas,~Szárny-legyintve dördültökre -~Rémalakjok oly magas.~
773 4 | hallod, a hárs csikorog,~Vész dörg le s a szikla utána morog?~
774 1 | jót adának istenid.”~Igy dörge rám küzdõre egy hideg,~Egy
775 4 | nesz,~Bár künn özönvész dörgedez;~Fedi hó vagy virágpalást,~
776 4 | fegyvercsillogások.~Elhangzott a had dörgése,~A bajtéren csendesség,~
777 1 | összedõl a fellegvár,~S vad dörgéssel vallja sorsom:~Boldog többé
778 1 | áll - talpig beborítja~A dörgõ por fellege -~Az ellenség;
779 3 | festett omladó ház:~Egy dörmögõ agg tündér,~Ki bár csak
780 4 | Kürtöt harsant, pajzsa dörren,~Harcz jelére kardja zörren.~
781 1 | táplálunk!~Én ugy vélem: dohány nálunk,~Bárki mit állitana,~
782 4 | Halálcsend a lantos körûl~S komor dohos falak;~De szép csillag dereng
783 3 | homlokom felett.~Telt szívvel dõlék elébe,~De a tünemény helyett~
784 1 | Szivdobogva óhajtottam;~Nagy dolgokról gondolkodtam,~Tündér ábrándozásim~
785 2 | lenne.~Otthon ülõ serény, dolgos,~Nappal nyugszik, este álmos,~
786 3 | hidd, bár gõggel tele~ Dolgozol, még is henyélsz.~Kiben
787 4 | munkásra esett,~Ki benn dolgozott vala,~Ugy, hogy mindjárt
788 2 | nemcsak ölelni tud,~De jártas dologban?~„Van kezem, mely a ház
789 4 | sulyát, felövedzi;~Aztán domboru pánczélját mellére csatolván,~
790 3 | tehetség nincs eredben,~A lant doromb lesz kezedben,~ S élelmed
791 3 | nézheted,~De hervadtan annál drágábban fizeted.~Három elsõ tagom
792 3 | próza-e, vagy micsodás mû? - Dráma pedig szép!~ Szép? - Hm!
793 3 | 15. Érzékeny drámairó.~Drámád érzelgõs, ha vig: és ha
794 3 | hiával a vers.~15. Érzékeny drámairó.~Drámád érzelgõs, ha vig:
795 3 | röcsögnek, és ódák sziszegnek,~Drámák kelnek, hol a magyart dicsérik.~
796 3 | 20. P. Vigyorihoz.~Egy drámát írtál, az is eldõlt, sírba
797 3 | Bátori, és most~ Hárfával duda zeng, köztük az astrologus.~
798 3 | szarvára akaszsz egy sivító dudát,~Hogy elfújjam rajta köszöntő
799 4 | hiában, vad nem tûn ki,~S dühben ég, dúl, fúl az úrfi.~És
800 1 | pusztitó erejét rád viharozta dühe,~S vak diadalma jelét robogó
801 1 | Mely önnön fiain edzi dühödve vasát.~Igy leve tömlöczczé
802 3 | tündér jobbjára fûz,~Kivel dühös vihar közé merülni~Feszül
803 1 | villogtatja~Kardját büszke serege.~Dühösködve már reánk üt,~Hullnak bajnok
804 4 | elejtett vérében.~Mérges dühre lobbant Balázs,~Hogy õ ezt
805 4 | S zúgó szélvész verseng dühvel,~A lázadás -~ ~.oOo.~ ~
806 1 | a természet téli gyászra düle,~S hegy-völgyet zord fagy,
807 2 | Pihenj le a kereszt mellé,~Dülj szûrömre édes rózsám!~Enni
808 4 | Reng, szédül s a mélybe dûle -~Szíve áldozatja lett.~
809 4 | ellen paizs.~Csendét nem dulja semmi nesz,~Bár künn özönvész
810 1 | elpártulni,~Végre más idegent dulni~Õsei törvényében.~Láttam
811 1 | idõ vasfogával,~Mindent duló hatalmával~Változást benn’
812 4 | A vad király mély ködbe dûlt.~~
813 2 | leánynak hisz!~Mint a viz a Dunábul,~Nem fogy az ki bujábul.~~
814 4 | kincshez jutott,~Kies partján a Dunának~Majdan falú támadott;~Most
815 2 | félj Rózsám! szebb idõ jár,~Dunánk rabot nem hord immár,~S
816 4 | lészsz, megint.~Bandi jár a Dunaparton,~Mély sóhajtás csak szava,~
817 2 | Kiballag szép nyája után.~Ne durrogass jó galambom!~Félbe szakad
818 2 | Édes anyám neheztel rám~Ha durrogat az én Rózsám,~Mikor házunk
819 4 | szíves honi dalok közé~ Durrogtak a mozsarak.~Köztök édes
820 1 | tengerére~Taszitanak.~ És duzzadó habok,~Ellenkezõ szelek~
821 4 | foglalóra.”~S undok szörnynyé duzzadozva~Kénköves lángot lövel,~Egy-egy
822 3 | valódira hatni csak egy tud,~ Ebbe vegyûl a sok, s általa
823 1 | kor omladékin~Hõskivánat ébredez.~A természet bájos képe~
824 4 | Tabán vagyok, s uton feléd,~Ébredj lelked merûltibõl. -~S egy
825 4 | Elda kellem-édenén,~Hadd ébredjen és hevûljön~Hû szerelmem
826 3 | szenderül,~Szorult melyünknek ébredõ világa~Fennlángol, s uj
827 1 | kéjre int emléke még;~S ha ébredsz lantom hangzatára,~Egy könny
828 1 | Igy a mennyei;~S mig dalra ébredt lantom hurjain~Bus hangok
829 4 | Nevetve a föld fiait~Kik ébren tépelõdnek.~S hiú gõggel,
830 3 | lobbant sötét homályokon;~Min eddig jós lelkünk csak sejtve
831 3 | ömledez reája.~Egy kép körül édelg a biztos ének,~S rokon szívhez
832 1 | annyi bájait!~Ennyi kellem édenébe~Jobb nem is föllengeni,~
833 3 | lényök Hymen szavára~Egész édengyönyört egy perczbe zára.~ * * *~
834 1 | fuvalma~Serkentõ bájt lehel;~Édenné változik~A disztelen vadon;~
835 1 | boldog körére~Mosolygva egy édent himzél vala.~De lassudan
836 4 | kémli habozva, lel öblös edényt~Megtöltve aranynyal ezüsttel:~
837 4 | fülmile lágy dala közt~Oly édes-enyelgve bolyongnak,~Míg a hegyeken
838 1 | seregének~Ostromát elforditod.~Édes-gondos szorgalommal~Ápolgatod az
839 3 | Ólálkodik a szépnek ablakánál.~Édes-magához tartott bízodalma,~Szivét
840 1 | mosolyogja~A sors forgó játékát,~Édesdeden általfogja~Boldogsága árnyékát.~
841 2 | Galambomra legyezgetnék,~S míg édesden álmadozna,~Ajkam ezer csókot
842 1 | terhére.~Mit a halandók jót és édest vevének,~Belõle fakada e
843 3 | Mindenható elménk istenkedése~Ég- s földbe hat, mint az, kivel
844 4 | csillag, oh dicsõ fény,~Elda ég-osztó szeme -~4.~..... fagy lepi,~
845 4 | Bajnokdíj.~Három ifju bajnok ége~Egy szép szûzért hajdanán,~
846 4 | ez nem jó jel.”~„S habár eged még inkább morogna,~Villámival
847 1 | Szülöttjét nyomozza s az egeket ostromolja~Vad vágyódása.
848 1 | hányszor fölemelkedtek velem~Az egekig annyi tüzérzeményim!~Áldott
849 1 | kecsegtetõ sugár!~Ki rég borult egemre feltünél,~S ujonnan a remény
850 4 | A bút is ölelve körödnek egén.~Szép Ilma pirúl, de iramni
851 3 | négy tagom nem tesz soha egészet,~De a végsõ három annál
852 1 | Te vagy éltem kisérõje,~Egészségem hévmérõje,~S játszi bodor
853 4 | kelyhet kiüríti~A vendégek egészségére:~De a tûzital õt megszédíti,~
854 3 | számat:~Adjon isten áldást, egészséget, - jajjal,~Szerencsés napokat
855 1 | istenesülten~Fölleli biztos egét.~Igy örömáldozaton~Myrtusi
856 2 | ki.~Tûz ragyog, mely noha éget,~Lángja után von engemet.~
857 3 | hajolva,~Érzem szellemajkait~Égni homlokom felett.~Telt szívvel
858 4(4)| Tisza, csillagodnak Benned égő világa.~
859 4 | hó közt a rózsa kelyhe,~Égseb mellén, homlokán.~Halvány
860 4 | szívének hevében~Bûnös kivánat égvén mellében,~Kénybe elmerülve,
861 4 | duzzadozva~Kénköves lángot lövel,~Egy-egy mennykõ csontütése~S igy
862 3 | sok szép reményt igére,~Egy-két könnyet gördít sirom kövére,~
863 4 | kérõktõl forra lakja,~S õ csak egyben egynek élt;~S bár az messze
864 4 | ugy koczog.~Három ízben egybetörnek,~Habzik a cseh vaslován,~
865 3 | minden szöglet ürén szú egye könyveidet;~S hogy bölcs
866 3 | százszor lyukas selyem;~Egyéb ruhát a sors oly bőséggel
867 4 | kertben megjelent,~És csak egyenesen~A szoba felé ment.~Én lassan
868 3 | Melyet utóbb tetté érlel az egyes erõ.~Kezdeni többnek kell;
869 1 | tyrannját:~Csak magát az egyességet~S a jótevõ békességet,~Mint
870 4 | kerti szálláson,~De nem egyesülhettek~A kivánt háláson;~A háziasszony
871 4 | szeretõket,~Kik élve nem egyesültek~És halva öszvekerültek.~~
872 4 | jámbor s kedvelt atyjának~Egyetlen egy magzatja.~Jó ifjú; tûz
873 3 | balra megy;~S ha néha meg is egyeznek,~ Olvasódnak már mindegy.~
874 3 | versében:~Boldog, a kit egyfelé huz~ Mind a kettõ röptében.~
875 2 | azután~Révet nem lel a Dunán;~Egymásé nem lehetnek,~Hej! azért
876 1 | szíveket,~És déltõl éjszakig egymáshoz vezeti.~Oh ki nem érzette
877 4 | vitézség és erõ~Nem lõn egymáson nyerõ.~Elborúl Hunyadnak
878 4 | forra lakja,~S õ csak egyben egynek élt;~S bár az messze harczba
879 1 | szelíd kebelén neveli.~Szent egységben tartja mind a földieket,~
880 1 | mind s durva irigység,~ Egységünk törten törve, hanyatla erõnk.~
881 3 | magas fok áll ott~Felségében egyszerûn,~Mintha megvetné a földnek~
882 3 | Egy dicsõ mag két virága,~Együtt kelhet nagyra csak.”~
883 3 | ette meg,~Mikor - nem volt éhes. Latánt, latánt~Kövesd;
884 4 | Ki hegykén mindet lenéz.~„Ej, te vén sas, de kopott vagy!~
885 1 | gödörben,~ S a feledékenység éje boritja nevök’,~Hantra dül
886 4 | támadhatott~Az a gondolat.~Hogy éjfelenként ott~Egy lélek mulat?~Gazda.~
887 4 | szobában,~M’óta épült már,~Az éjféli órában~Egy kisértet jár.~
888 4 | szép estve, holdvilágnál~Éjfélig fen maradok,~És a kertben
889 4 | csillag, égi szem te,~Törj fel éjjed mélyibõl,~S telve édes illatokkal~
890 3 | szivében,~Gyõz a mulandóság vad éjjelén,~És megnyugodva sorsa végzetében~
891 3 | vídám sugára~A szegény vak éjjelére,~Tünt elém egy fényalak:~
892 1 | kenyerét áztatja,~Villám éjjelét mutatja,~Már-már bedõl sirjába:~
893 3 | fátyolában~A sírok közt éjjelez.~ Sziklaparton áll az
894 3 | A pillanat rabja lõn.~És éjszak felé tekintve,~Szól megint
895 1 | összeköti a szíveket,~És déltõl éjszakig egymáshoz vezeti.~Oh ki
896 4 | magas ékei mellett!~A liliom éjszin, a viola vad:~Tõled csak
897 4 | szomszédba szalad,~S bárhogy ejtem szavamat,~Mellettem nem
898 3 | Himfy, fejtegetném~ Porba ejtett ügyemet -~De nem, inkább
899 4 | sokáig az elpirulót,~Igy ejti a büszke határzatu szót:~
900 3 | dagálylyal rejti~A kerengõ éjutat.~Onnan ösvény nincs a fényre,~
901 4 | rózsa komor~Valód magas ékei mellett!~A liliom éjszin,
902 4 | a puszta kápolnába,~Mely ékesen sok ezer fáklyától~Tündöklik
903 3 | asszonyaink csevegõk; pedig él-e csak egy, ki~ Férje elõtt
904 4 | bérczeken! szememmel látszik -~El-eltünik s megint közelget;~Hol inteni,
905 1 | szétomol, s várt boldogsága~El-eltüntén kétség szakad belé.~S mit
906 3 | Játszi szerencse vakon szokta eladni javát.~Oh ne esengj kincsért,
907 4 | a nyert korona,~Melyért eladta álmait,~S véres tetőn felesküvé~
908 4 | folyni, zokogni, ha szivem eláll,~Szebb fényre kel a komor
909 4 | is fordúl,~Hogy a délt is elaluszsza.~A jó asszonyt sajnálom!~
910 4 | tanúja szebb idõnek,~És elandalg képzeletben.~És sötét lesz
911 3 | hajléka árnyékos körében~Elandalog, mint élte reggelén;~Szebb
912 3 | idõkön míg gyöngéd érzelme elárad,~ Hány szobrot letipor
913 1 | szívet gerjeszti,~Megnyerve elárúl s végmúlásnak ered,~Új gondolat
914 4 | tapasztalt mesternéjét~Nyilván elárulta.~ A tûzre pattant vendég~
915 3 | czélt bagolyének között~Elásni. - Nem, nem! ez kaján itélet.~
916 4 | többnyire oly fáradt,~És annyira elbágyadt,~Hogy míg magát kinyugoszsza,~
917 4 | Messze csöng az éles vas,~S elbámulva fellengtében~Néz alá a büszke
918 4 | haraggal, vért izzadva.~Elbarnúl a nap sugára~A fakón kelõ
919 1 | üres kép,~Szûk elméjü, de elbízott,~Nagy gõgösen hozzám lép;~
920 4 | Készen áll az vak dühében~Elbizottan erejében,~S mint közelgõ
921 4 | nagy sürűségben~Könnyen elbódulhatunk.”~„Mit nekem itt? nem mulatok,
922 4 | Nem lõn egymáson nyerõ.~Elborúl Hunyadnak arcza,~Ily soká
923 4 | nyíl-röpítve~A vezér után zudúl.~S elbõszülve, sort szakasztva,~Vérit
924 3 | vízízű forrását,~Az hamar elcsapja az embernek h ... t.~Bibas
925 2 | Szép nótádra visszadallok,~Eldallom, hogy te lészsz kincsem,~
926 4 | a sziklavárra,~Mely szép Eldát fogva rejti~Hû szerelmök
927 1 | szellõ!~S édes bun ha igy éldell õ:~Gyengén sugva nevemet~
928 3 | Egy drámát írtál, az is eldõlt, sírba fütyölték;~ Igy
929 2 | a vad büszke taron,~Lova eldûlt, maga fejér,~Néma, hideg,
930 4 | Számkivetve a jóknak sorából~Eldúlva tovább nem élhetett,~S szilaj
931 4 | a lét reménye~Benne újra éledez,~Akként minden érzeménye~
932 4 | fûszálakon;~Csüggedt bimbók éledeznek~A kisült virányokon.~Most
933 3 | inkább megtérek én,~ S elégetem könyvemet.”~Monda s szivén
934 4 | adok,~Kit szíved is áldva elégleni fog.~Önvérem az õsi nevére
935 1 | tölti.~Új kívánat jõ az elégség helyébe,~S a lelket legédesb
936 3 | mindent jónak tart, könnyen elégszik;~ A bölcs tudja, minő
937 4 | embernek volt romlása,~Kit elejtett vérében.~Mérges dühre lobbant
938 3 | doromb lesz kezedben,~ S élelmed a nap alatt~ Csak agyagból
939 1 | Csendesen önmagába;~De uj élelmet keresvén,~Ártatlanul bedõltem
940 4 | szeretett!~Im mely híven elémbe sietett,~És elhagyá puha
941 4 | végenyészet zsoldosi~Az elemek háborganak.~S zúgó szélvész
942 4 | õket, szittya szokásként,~Elenségök elé a vér piaczára vezesse.~
943 4 | Hunniában~Rend s törvény elenyészett,~S felbontván a társaságot,~
944 4 | emelni szökél,~Im mostan elére hatalmam,~Ismérd uradat;
945 4 | kék hegyfokig nyúl,~Azt elérni szívem ég?””~„Utas! utas!
946 4 | kisértet:~Hiszem, ifju, elérted.”~~
947 1 | régi vérünknek hívei~Vagy elesünk vagy gyõzünk.~Egy az élet,
948 1 | hervadozó virágát~Gyámolitva éleszted.~Minden nemes, magas, jó,
949 4 | pályája:~Szép ifju! vége életednek!~Az ur, a hatalmas~Legyen
950 3 | éneked!”~ Mond a férfi: „Életemnek~Távolabb hat czélja még:~
951 4 | ütött szivébe’,~Mely az életen rágódott~S enyhülésre nem
952 4 | a földi pára~A dicsõnek életén.~ Mély porágyon elterûlve~
953 1 | nehéz sorsa lõn,~Kisérõje életének~S barátnéja e földön.~A
954 3 | tüze lángjától reszket az életerõ.~19.~Küzd az erõs, de halad;
955 1 | bájgyürüjökbe vegyül;~Kéjökön életerõm gyöngéd hullámban özönlik,~
956 1 | Lelke napfény, s tõle minden~Életkéjre lobbadoz.~Ott vidám kedv
957 1 | Tünő életkor.~Hová tünél, éltem vig hajnala?~
958 1 | ölelkezik.~Ha a halál az élettel~Végsõ harczot küzködik:~
959 1 | telt frigyünknek,~Boldog életünknek~Hervadoz és elválással~Fenyeget,
960 4 | S a lég hideg szellentin elfagy a vér!~Jer! jer deli lyánka,
961 1 | országában~Egy Hetaera ölében~Elfajulni, elpártulni,~Végre más idegent
962 3 | nyúl akkor a pálya,~S ha elfárad, egy szegletkõre ül,~S mint
963 4 | követi.~És hogy az ifju már elfáradott.~S rég bedõlt oltáron nyúgodott,~
964 3 | Keblök ürességét általok elfedezik.~Hangúl szolgálnak bú-,
965 1 | számkivetve,~Nem ismerve s élve elfeledve~Magán s egyedül a világban
966 3 | nemes határ közt~Bátran elfellengeni,~Minden felmuló gyönyör!~
967 1 | lélek! egy szerencsés órában~Elfogadád ajánlott szivemet,~Rózsás
968 4 | Szolimán mégis gyõzött.~Hogy az elfoglalt hazában,~A letiprott Hunniában~
969 4 | A gyõzõ utána száll.~ Elfoglalva Nissza vára,~Lángözönben
970 4 | feloldani,~S nyílt erét elfojtani.~S ím a bágyadt lámpafénynél,~
971 3 | és andalgást~ A szívben elfojtogat.~A mit a szem a munkán lát,~
972 1 | kétség vad seregének~Ostromát elforditod.~Édes-gondos szorgalommal~
973 4 | a kereszt is~Tõle búsan elfordúl.~S mint közelget dús lakához,~
974 4 | Várakozásra kéri:~S azzal tõle elfordulván,~Egy rejteket felzára,~S
975 3 | akaszsz egy sivító dudát,~Hogy elfújjam rajta köszöntő nótámat,~
976 1 | borulattal ballag az utas,~ Elgondolva minõ kétes az emberi sors;~
977 4 | híven elémbe sietett,~És elhagyá puha nyoszolyáját!~Érettem
978 2 | álnok,~Mint az álnok, ki elhagyott,~S öröm helyett könnyet
979 1 | hideg élet alatt.~Mindenek elhagyták: egyedül fájdalma marad
980 1 | Fellengzõ szabad lélekkel~Elhagytam én honomat,~Égig ható reményekkel,~
981 1 | vala.~De lassudan bájfényed elhala:~Pályám mindég sötétb magányra
982 4 | üvöltni a durva szelet.~Elhallgat a hív kora sírja felett.”~
983 4 | Míg az óra egyet üt,~S elhallgatnak mindenütt;~A kisértet eltünik,~
984 4 | lesengve, sóhajtva nevét,~Elhangzik az illati lebbel.~S mint
985 4 | Szerte fegyvercsillogások.~Elhangzott a had dörgése,~A bajtéren
986 4 | minden nemû ijedtséget~Mástól elháritsak:~Az volt neki bölcs szólása,~
987 2 | rózsa volnék,~Kebled felett elhervadnék;~De szived nagy keménységén~
988 1 | És, ha lassun e tüz árja~Elhervasztja létemet,~S egy hideg kéz
989 4 | sorából~Eldúlva tovább nem élhetett,~S szilaj kétségébe’~Tõrt
990 3 | szelídebb hon felé!~S ott élhetni képzetének,~Mint az elmult
991 1 | buzgott védeni szent igazát.~S elhidegülve hagyá nagy hõse szelid unokáját~
992 2 | elveszem;~Hív lesz hozzám, azt elhiszem;~Nem féltem a katonáktul,~
993 1 | nincs ki segitse!~ Bajnoki elhulltak, nincs ki feloldja szegényt!~
994 3 | Egyszer még tekint reája,~S elhuny szeme, szíve áll.~ „Földbe
995 4 | Sebtõl tátogó melyébül,~Míg elhúny lélegzete,~S vérbe fúlad
996 1 | jelét messze idõkre füzé.~Elhunyt a hõsvér! de miként a bús
997 4 | büszke ménen.~Levegõt vág, s elhunytában~Tág kebellel, szív-feszülten,~
998 1 | mostoha terhe alól,~Hasztalan! elhunytál; az enyészet vaskeze rajtad~
999 4 | gyémánttövis?~A legszebb álmot élik ott,~Ha engem fut, szûnjék
1000 3 | jövõn tünõdni,~Mig a jelen elillant;~S ha szép álmod el is éred,~