| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Kisfaludy Károly Kisfaludy Károly összes költeménye IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Könyv grey = Comment text
1001 2 | áll egy fa,~Szép Rózsám eljár oda:~Én is ha zöld fa volnék,~
1002 4 | szorítni~Elvesztett üdvösségét.~Eljött Lina - de az a szív,~Mely
1003 1 | ernyõs rejteket ad,~Most éljük az éltet, hervad is az bár,~
1004 2 | estem mint a levél,~Melyet elkap a forgószél.~~
1005 3 | andalog,~S minden fénytõl elkapatva,~A nagy hullámtorlatokkal~
1006 4 | amaz ijesztõ váz~Bennünket elkerüljön.~Míg az óra egyet üt,~S
1007 4 | tornyában.~De egyszerre elkezd~A kisértet odaben~A szoba
1008 1 | szép reményekkel~Pályámat elkezdettem,~És kiterjesztett kezekkel~
1009 1 | fergeteg után!~Mig én is elköltözhetem~És szabadon elvethetem~Az
1010 4 | az isten õt bünteti,~És elkövetett vétkéért,~Valami nagy titkos
1011 3 | szembe küzdnek, szív szív ellenébe,~Hanem csak messzirõl, mosolygva
1012 3 | szőr talpadon,~Legmérgesebb ellened üljön az orrodon.~Ha nem
1013 3 | égve kebelében,~A hideg kor ellenére,~A nagy czél felé halad.~
1014 4 | durva harcz-magzatja~Hörgõ ellenét szaggatja,~Vég erõvel kardot
1015 1 | nagyra emelve hirét;~És ellenhadakat tapodó fejedelmi erõben~
1016 3 | kettõ röptében.~De tenálad ellenkeznek:~ Ez jobbra, az balra
1017 1 | Taszitanak.~ És duzzadó habok,~Ellenkezõ szelek~Forgatják életünk~
1018 4 | régen~Gyülölségbe estenek;~S ellenséges feltétellel,~Háború-igyekezettel~
1019 1 | nemzetünkre,~Öld vágd az ellenséget,~S diadalmunk hoz nevünkre~
1020 4 | egyszer kivánta látni~Imádott ellenségét,~Szakadó melléhez szorítni~
1021 4 | lelkes magyar, s vitézül~Az ellenséggel harczolt.~2.~Hogy a gyenge
1022 4 | Mondja kiki tetteit.~Én az ellenvárba dúlva,~Vérpatakhoz ontva
1023 4 | imígy a leányka borong,~Ellepve az út lovagokkal;~Mint ünnepi
1024 2 | nagyobb baj:~Szivemet is ellopta.~Ha kend okos, biró uram,~
1025 3 | rejtélyes szó, nyugtalan elmefutás,~Félénk nyíltszivüség, szánó,
1026 4 | parancsom gyáva szolga.”~Hajdu elmegy, hajtók jönnek,~Bús szemökben
1027 1 | Felfürtözött üres kép,~Szûk elméjü, de elbízott,~Nagy gõgösen
1028 4(3)| Elmélkedő~
1029 1 | örömekkel~Énnekem kedveskedett;~Elmém, még szabad voltába’,~A
1030 3 | büszke homlokon;~Mindenható elménk istenkedése~Ég- s földbe
1031 1 | Vér- s tapadó portól elmerevedtek azok.~Hasztalan áll az uton
1032 4 | uj lángra hevûlni.~Váltig elmerûlni~Kényei özönében.”~„Hallod,
1033 1 | használja mennyei javát.~Elmés munka között folyjanak éltem
1034 3 | azt, többnyire arra ügyel.~Elmeszorúltságát hány ember leplezi azzal,~
1035 3 | Mi szépest tud, sebten elmondogatja,~Bár annak maga sem hiszi
1036 4 | vad zajára~Minden szikla elmordúl.~Száz irányban forganak,~
1037 1 | lelkesedésnek~Legszebb óráit élnem. A szerelem egyedül~Törülje
1038 3 | úgy mond~ Felkaczag s elnémula.~29. Egy jó rímelõhöz.~Ha
1039 2 | Hej fülmile, te kis madár!~Elnémulok én is immár,~Mért mondanám
1040 4 | reméltem,~E szûk hant már elnyelé;~Szórd villámid, rettentõ
1041 1 | Mely biztatón leng~A távol elnyuló~Reményköd árjain:~Ott szebb
1042 4 | lépésit,~Az ifjú tüstént ujítá~Elõbbi kérésit.~ A menyecske
1043 1 | vasát.~Igy leve tömlöczczé elõdei fénypalotája:~ Õ maga
1044 1 | omladékin,~Hol minden honni hõst elõidéz:~Kik tettikért bár nem nyertek
1045 4 | fejére,~S mint hadi isten elõjõ s hitvese színe elõtt áll,~
1046 4 | elillan az agg s köre nézti elõl.~Szép völgy! te kinom- s
1047 3 | megnyílt neki a hírnek hajnala;~Elõlép mint denevér lyukaiból,~
1048 4 | S bár szép szeme zártan elõmbe nem ég.~Él bánatom és szivem
1049 3 | tipratik.~Boldog végzés! mikint elõmenénk!~Pedig rosz lábbal mesterség
1050 3 | engesztelné,~ Ha gõgös elõszava~Fenhéjázva nem hirdeté~
1051 4 | háborút.~Büszke Tódor jõ elõször,~Lova szinte roskadoz,~Annyi
1052 4 | Csak a király álmatlan űl.~Előtte a nyert korona,~Melyért
1053 4 | Kiért megvívott annyi bajt,~Elpártoltnak leli,~Elszörnyed, bús haragra
1054 1 | Hetaera ölében~Elfajulni, elpártulni,~Végre más idegent dulni~
1055 4 | arczczal,~S szemlélve sokáig az elpirulót,~Igy ejti a büszke határzatu
1056 4 | népzsarolva,~Szûzet ifjat elrabolva -~Arra robban el Hunyad.~
1057 4 | Harczra kiált ismét, és elragad édes öledbõl.~Hallod a tárogatót?
1058 1 | csillagkoszorúját~Homloka ívére kívánja elragadni.~De megjelen a sors! és
1059 4 | Egykor a viadal között~Elragadva tüzétõl,~Az ifjú messze
1060 4 | néz bajnok férje után, míg~Elrejté õt a távollét szürke homálya.~
1061 2 | csattog,~Szót nem enged,~Mig elreked.~Most jer kedves,~Senki
1062 1 | lángözönébõl~Egy alak ömlik elé,~S elrepes élte szükébõl~Álma világa
1063 4 | fösvényt rejtett kincsétõl~Elrezzenti játékunk;~Az öröm szépére,~
1064 4 | és kaczagva~Martalékján elrobog.~És utána vérlángokban~A
1065 4 | kertben egy agg fánál~Magamat elröjtöttem.~Senkivel sem közlöttem~
1066 1 | Némul a dal, és felettem -~Elröpül a csalogány.~Félig rejtve,
1067 1 | ELSŐ KÖNYV~LYRAI KÖLTEMÉNYEK~
1068 1 | a sors elém,~Láthatárom elsötétül,~Végsõ búcsut int felém.~
1069 4 | király s hon bajnokát.~„Mint elsõje szép hazámnak~Elsõ védje
1070 2 | rokkám megakad,~S fonalam is elszakad.~S ha nyájasan mellém ül.~
1071 4 | örömimbe szövött,~Ah! tõled is elszakadok már!~Bút zeng a madár, s
1072 4 | virág te! árva mint én,~Elszakadva itt virulsz,~Csók után mint
1073 4 | férfi komoran,~Mély vonásin elszán lelke~ Rémjelekkel írva
1074 3 | férfi: „Hosszas útam,~S azt elszánva folytatom.~Még éltemnek
1075 1 | szemlélgeti élte virágát -~Váltig elszáradva s a porba tiporva elõtte;~
1076 1 | szenvedõ könnyeinek~Forrását elszáritod,~S a kétség vad seregének~
1077 1 | már rendeink.~A térségen elszéledve~Holt tetemek fekszenek,~
1078 1 | Búvának és sérelmének~Föllegét elszéleszted!~És az élet boldogságát,~
1079 1 | térõ felhõket köszönti~S elszenderül moh-lepte sirokon.~Borongva
1080 4 | dal hevûl,~A bú, a sors elszenderûl.~Zenõ, Zenõ hangzik mindég,~
1081 4 | bajt,~Elpártoltnak leli,~Elszörnyed, bús haragra kél.~S kezén
1082 3 | legyen:~Ritka-sikált padlón elszórva heverjen irásod,~ S minden
1083 4 | S õ csak egyben egynek élt;~S bár az messze harczba
1084 4 | mint én!”~Kezet nyujt és eltávozik,~A kedves bár siránkozik.~
1085 4 | Elte.~Romános költemény elsõ
1086 2 | édes rózsám!~Ha bú fekszik élteden,~Átültetlek hozzám:~Kelyhed
1087 4 | rózsavilágba nem álmodozék,~Eltelve a mult gyönyörével!~Õt látja
1088 1 | Gondolat-vadászót~Minden szél eltemeti.~Itt a pohár! itt a bor!~
1089 3 | kiáltok egy hujját,~És ha eltemetnek - boldog alleluját!~~
1090 4 | veszélyes idõben~Két nemesek éltenek:~Balázs s Lénárd, kik már
1091 3 | végetlen, mint a lélek,~Elterûl hullámival.~„Víg habok!
1092 4 | életén.~ Mély porágyon elterûlve~Látni így a hõsöket.~Üldözésök
1093 1 | Igyál s nyugtasd szivedet,~S éltest buzgón hivedet.~„Tanulj
1094 4 | Most a rekkenõ melegtõl~Eltikkadt virágkebel~Csókolgatva langy
1095 1 | Eltökélet.~Végezd, Sors! a mit reám
1096 3 | marad hazámnak határa.~Hol eltörlettek a nemzeti szokások,~Nem
1097 3 | Végre köd borítja el.~ „Eltünél, forró kebel!~S vágyaidnak
1098 4 | elhallgatnak mindenütt;~A kisértet eltünik,~Félelmem is megszünik.~
1099 3 | csak nevetség,~ S habként eltünõ remény.~A dicsõség fényutjára,~
1100 2 | Mint a sasok víni szálltak.~Eltüntek ők; Rákos, te állsz,~Meződön
1101 4 | mint vész után;~S a mint eltûn, köny könyet hajt~Sajnálná
1102 2 | volna hátán!~Még azt is eltûrném benne,~Csak fél szemre vak
1103 4 | tüzétõl,~Az ifjú messze elvála~Atyja hív seregétõl,~És
1104 1 | Elválás.~Rózsaláncza szerelmünknek,~
1105 1 | Boldog életünknek~Hervadoz és elválással~Fenyeget, nagy változással~
1106 1 | Hallod-e! az óra üt már!~Itt az elválasztó határ,~Mely szivedtõl elzár:~
1107 4 | vártorony érczi lekongnak.~Elválnak epedve s a vég bucsuszó~
1108 1 | szenvedõ alélt szivén remeg. -~Elválsz; s utánad ah haszontalan~
1109 1 | népének lassu halála remeg.~Elvált! s kit nem rég ezerek tömjéne
1110 1 | Érczkarral csatára kelt,~S élve-halva nemzetének~Messze fénylõ
1111 2 | tágulj,~S el ne árulj;~De elvégy ám~Édes Rózsám!~~
1112 2 | nyögöm.~Bárki mit mond, én elveszem;~Hív lesz hozzám, azt elhiszem;~
1113 2 | olyan,~Mely szeret? Ha van, elveszlek~Még ezen farsangban.~„Van
1114 2 | nem zengem dalomat,~Mert elvesztém hív páromat.”~Hej fülmile,
1115 2 | szökött kertembe,~Ott szívét elvesztette,~A szívét én megleltem~S
1116 1 | gondolat becsét, malasztját elveszti:~Csak az boldog, a ki szerettetik
1117 1 | elköltözhetem~És szabadon elvethetem~Az élet porruháját,~Mig
1118 4 | szörnyü pajzsát~Bizton enged s elvonúl.~Délczeg hõske! - méri a
1119 4 | perczeket töltöttem,~Midõn elvonulva~Szív szívhez hajulva~Kedvesem
1120 4 | szegény kárhozott!~ Én félre elvonúlva~Egy szögletbe szorúlva~Mozdulatlan
1121 3 | sok kosárt, melyet buzgón elzára,~Dallá farag kobozza húrjain.~
1122 1 | bölcsöjétõl,~Mig a sír õt elzárja,~Tõled, elsõ kedvesétõl,~
1123 3 | láthattalak.~Most, vad sors! elzárnak hideg falak;~Repüljön hát
1124 4 | Köd borult vidám szemére,~Elzsibbadt érzéke már~Ifjú lelke késik
1125 4 | jelére kardja zörren.~S elzúdulva mint a villám,~Tör Murat
1126 4 | szemekkel?~Te vagy bajnok? már elzúgott~A harcz, s te még se kelsz
1127 3 | megvíván a vész dühével~Elzúzza oczeán dagályait,~A férfi
1128 1 | régi~Elmult idõnek erõs embereit és nagy~Tetteket: mint ront
1129 1 | találtatik.~Csak szelíd s jó embereknél~Fakad égi forrása,~Érzékeny
1130 1 | sors kezétõl,~Megbántva az emberektõl~A jobb ember sanyarog;~Átkozza
1131 3 | tisztuló~Korunknak, vannak emberink, a kik~- - minden halmon
1132 1 | fent a levegõben,~Túl az emberiség határán keres örömöt~Szívének
1133 3 | ország mennyit nevel!~Néhány emberkét látánk a görög~Földön, nálunk
1134 4 | Kit szelidebb érezet~S embertársa szenvedése,~Kit méltatlan
1135 4 | érte szemem csak;~Véredhez emeld fel a névre dicsõt,~Hagyj
1136 4 | látszik,~S égõ szövétneket emelget.~Az egész kápolna,~Mintha
1137 4 | õt átöleli,~Magához lóra emeli,~Eltér s öröm lobbantában~
1138 3 | vastag érdemedet oszlopra emeljem.~Abrincsra fogok ma egy
1139 1 | nemzetének~Messze fénylõ trónt emelt.~Ott hazám, hol a Tiszának~
1140 1 | A szabados népnek nagyra emelve hirét;~És ellenhadakat tapodó
1141 3 | bizonynyal,~ Mely csunya s émelygõs képzet hiával a vers.~15.
1142 3 | aztán ver;~A midõn táplál, emészt,~Mosolygva eget igér,~De
1143 1 | álomkényt lebben el.~Édes emlék! drága képek!~Bájitok ha
1144 1 | sokba telt, de könnyü bére~Emléked csak s e lant komoly dala.~
1145 1 | szerelmeddel~A távolt is emlékeddel~Ihlesd, s ne feledd el.~~
1146 1 | virág.~Nyugodj, áldott sziv! emlékedet élteti a könny,~ Melyet
1147 1 | sugva nevemet~Szentesitsd emlékemet.~S a midõn hüs alkonyában~
1148 2 | Ha megvirrad napkeletrül,~Emlékezem szép szemedrül,~Az is, napom
1149 2 | Tûzd a hûsön kalapodra,~S emlékezz meg galambodra.~Vedd elõ
1150 1 | hullámain:~A multnak bus, komoly emlékjele.~S miglen borulva veszteségemen~
1151 4 | lábához teszi.~„Fogadd ezt vég emlékjelül~Uj mátkádnak melyén;~Frigyünk
1152 4 | vitézi hamvakon~A leroskadt emlékkõ,~Még dõltében is dicsõ.~
1153 3 | Kakastûzzel odábbra döngeti.~E bús emléknek az marad jutalma,~Ha sorsát
1154 3 | Emléksorok.~(Lóversenydijakra.)~1.
1155 3 | sorssal a bátor.~3. Kiadatlan.~Emlékül ragyogok: mint küzd s gyõz
1156 4 | még végsõ órájában~Leót emlitett vala.~Egy sirhalom födi
1157 1 | bérczei visszanyögik.~Megholt Endre király! vele Árpád törzsöke
1158 4 | Romános költemény elsõ énekébõl.~1.~ A sötétlõ véres kard~
1159 4 | ez ad;~Szerelmet, könyet énekel,~Míg szíve megszakad:~De
1160 3 | Mást utánolt hangokban,~Énekeltél - szánlak szegény!~ Nem
1161 3 | lényt,~És az elsõ hálaszó~Énekké vált ajkimon.~„Pályatársul
1162 4 | díj nem hevítheti~A forró éneklõt?~Adj érzetet, s gyúl kebele,~
1163 4 | Tündöklik ünnepi pompába’;~S énekzaj, dobzódás,~Táncz, lárma
1164 1 | életem! s az örökség~Adóját engedd végeznem csendes ölében.~~
1165 4 | szoba körül jár!~Vendég.~Engedj hát oda szállnom~Házadnak
1166 1 | sorstól,~Csak eleget tenni engedjen a kor istenének,~Csak szívemet
1167 3 | ifjúi heveket;~A recensenst engesztelné,~ Ha gõgös elõszava~Fenhéjázva
1168 1 | ajándéka;~Vigasztalást csak enmagamtól várok,~Ha mindjárt elhagyva,
1169 4 | veszedelmes~Õvelök szembe szállni.~Ennen magamról tudom én,~Mely
1170 2 | kincsem,~Aratni jer most énvelem.~Temelletted, édes rózsám,~
1171 1 | keserve között.~Sirja felett enyeleg suttogva az alkonyi szellõ~
1172 4 | körül lengve~A sötétben enyelgünk.~Temetõkben forgó szélként~
1173 4 | borzanást tenyészt látása,~Vég enyészetet hirdetve körülzeng~A halálmadár
1174 4 | Raboktul messze, kik jõnek s enyésznek,~Mosolyg egy szép hon a
1175 1 | semmiség örök éjjelében enyészni.~Csendesen alászáll s visszatér
1176 3 | Bírni alig kezdjük, bája enyészten enyész.~~
1177 1 | szerencse;~ A békitõ sír enyhe takarja porod.~Hány fiatal
1178 4 | oh be szép!~Boldog ki hûs enyhébe lép!~Szûk ez, szelíd nyugalma
1179 4 | is új tûz lobban,~A midõn enyhet keres.~Édes vágygyal csügg
1180 4 | vonúlva szorúlt kebelét enyhíti könyével.~2. Szirmay Klára.~
1181 4 | Kél az alkony hûs szele~És enyhítõ lengzetében~Reszket a lomb
1182 2 | megyek,~Hogy friss vizzel enyhítselek,~Ha csókot adsz érte, rózsám,~
1183 4 | légy~Ó légy akkor erõs, enyhítsen ama nemes érzés,~Drága bizonyság,
1184 4 | Mely az életen rágódott~S enyhülésre nem juthatott.~És így elvonva
1185 1 | Benned bizik s kebelében~Enyhülést, javulást vall,~Hív követõje
1186 1 | szállva, részvevõ~Érzelmim enyhülsz.” Igy a mennyei;~S mig dalra
1187 3 | útas,~A czél, mely után epedsz?~Mily hatalmas ösztön izgat,~
1188 3 | bájszövése~Volt a m’ért epedt szivem.~Túlemelve szolgaléten,~
1189 4 | leszállt, s egyedûl~Jársz itt epekedve s örömtelenûl?~Nincs szebb
1190 3 | nemes elme buzog.~Míglen epés vádat nyomoz a tehetetlen
1191 3 | Epigramm.~Összezavart hangok, nap,
1192 1 | 6.~Tudni kivánod: mért epigrammám tárgya szerelmes?~ Hát
1193 1 | Hát maga a szerelem mért epigrammi tünet?~~
1194 3 | Epistola.~(Töredék.)~Nézd csak, barátom,
1195 3 | Enyelgi a sors csapdozásait.~Épít, munkál, gyûjt, koczkáz
1196 3 | lesz~Ebbõl? kevés ugyan, de éppen~Elég a czélt bagolyének
1197 4 | Eprészleány.~Halld édes anyám, melegen
1198 4 | Zöldelnek a barna virányok,~Eprészve sürögnek a lenge hüsön~Sugár
1199 4 | Meghûteni kis kosaramba megint~Epret szedek ott a berekben.~Igy
1200 4 | mogyorós sürü lombja között~Eprét szedi gyönge kezekkel;~Hollóhaja
1201 1 | tükrén képedet uszni alant;~Épületid sorait látom - - -~~
1202 2 | lepihen s hűtözik,~Vagy az érben megfürdik.~Ne lássa szép
1203 4 | A kevély ellen robog,~S érczbuzgánynyal büszke mellén~Szinte fölcseng,
1204 1 | királyunk,~ Sülyedezõ lova érczhimzetü terhe alatt.~Hasztalanul
1205 4 | alkonyi fény,~S a vártorony érczi lekongnak.~Elválnak epedve
1206 1 | hazám, hol egykor Árpád~Érczkarral csatára kelt,~S élve-halva
1207 1 | szokáson szentesült erõ;~Érczkormányát vadon zajogtatá,~S habok
1208 3 | oczeán dagályait,~A férfi érczpajzsként erõs melyével~Enyelgi a
1209 4 | hazáért.”~Dobozi ezt mondván, erdélyi lovára felugrik,~Mely hortyogva
1210 1 | Dárius kincsével,~Fényes érdemcsillag ragyogjon melleden,~Meghalsz
1211 1 | Dicsõséget tündökleni,~Érdemcsillagot fényleni~Méltatlannak oldalán.~
1212 3 | lehelt vala,~Merész iránya érdemczélhoz ére,~S vígan dereng a szépnek
1213 3 | azzal ünnepeljem,~S vastag érdemedet oszlopra emeljem.~Abrincsra
1214 3 | S mint annyi pillangóit érdemének~Tovább adják a gyávák szavai.~
1215 3 | Mely szép nemzet elõtt érdemleni pályaborostyánt!~2. Károlyi-Széchenyi
1216 3 | kéjelgõ szárnyain,~S míg erdõt-berket tölt zengése bája,~Édes
1217 3 | elillant;~S ha szép álmod el is éred,~Hõn várt s vajmi könnyû
1218 3 | dalaid.~Ha tehetség nincs eredben,~A lant doromb lesz kezedben,~
1219 1 | játéka?~A megsértett szivbõl eredendõ~Tökélet az ég legszebb ajándéka;~
1220 1 | hogy meglelem;~Oh de nyájas eredete~Uj sebeknek lõn kezdete,~
1221 4 | szivére simúl,~És útnak eredve lakába vonúl.~A felleg eloszlik,
1222 4 | mond Ákos,~Bár hires volt ereje,~S minthogy népe véle dõlt
1223 4 | az vak dühében~Elbizottan erejében,~S mint közelgõ vész morajja,~
1224 3 | érzéki játszva,~Gyõztek lelki erején:~S így tündöklõ czélt nyomozva,~
1225 4 | Lina makacs keménysége~Erejétõl megfosztotta,~Bágyadt testét
1226 4 | nap,~Forr szinte a vér az erekben;~Meghûteni kis kosaramba
1227 4 | ég,~S enyészet dúl lázadt erén.~S karjára fûzve szép hivét~
1228 1 | sugár gõzfátyolt usztat az éren,~ Mintha fedezgetné, hogy
1229 4 | Vasterhét feloldani,~S nyílt erét elfojtani.~S ím a bágyadt
1230 2 | többet ér~Szivem, mely csak éretted vér.~Csapja fel Rózsám s
1231 4 | díj reád nem hat,~Rettegd, érezd hatalmamat.”~S Zenõ esd,
1232 4 | segédet kér;~Kit szelidebb érezet~S embertársa szenvedése,~
1233 2 | könnyezett,~Kérdém: mi bút érezett?~Õt a hajnal rászedte,~Bimbóbul
1234 3 | Gyors röptét egyedûl maga érezi gyenge szerelmünk:~ Mert
1235 1 | seb, melyet sorsa vága?~Mi érezõ szivét kinnal telé.~Oh hányszor
1236 4 | ifju! siessünk~Hogy oda érhessünk~A boldogok helyére.”~„Rajta,
1237 3 | lesve nyomozza,~ És ha nem érheti el, régi szokásra kevély.~
1238 1 | sóhajtásim.~De soha meg nem érhettek~Ájtatos reményeim;~Valóságot
1239 1 | tengerén hányódik,~Mely ritkán érik meg a legigazb remény!~A
1240 3 | nagynak felséges hódolatja~Érinti a lantos meleg keblét;~Dicsõn
1241 4 | egy izmos basafõt.~Késõn érkezik jó Béda~Nyájas arcza halovány,~
1242 4 | röpûl a hív elé,~S a jámbor érkezõ~Andalgva tér a ház felé~
1243 3 | kellemekben,~ S gazdag a szép erkölcsben,~Mint a zordon tél füvekben,~
1244 3 | alkalmai ének,~Mert sok erkölcsöt hintnek hangjai,~S mint
1245 3 | sokaságnál,~ Melyet utóbb tetté érlel az egyes erõ.~Kezdeni többnek
1246 1 | S a por felett buzogva érlelik~Tisztult lényök nemesb tökélyeit.~
1247 1 | folydogál,~S partja füzes ernyejében~A hív csendes lakja áll.~
1248 4 | mûvésznek.~5.~Andalogva ernyés hanton~Ül szép Emmi s koszorút
1249 1 | kérkedik a lét,~És a liget ernyõs rejteket ad,~Most éljük
1250 3 | Törpe! nagyot nem lépsz! ne erõlködj! kár az idõért:~ Fenn
1251 1 | bármit ád!~Mert az erõszak erõmet neveli:~Lenyomja a gyönge
1252 4 | Gyorsítaná a rest időt;~Erőn bízik, veszélyt gúnyol,~
1253 3 | verseny nagyot alkot, s edzi erõnket.~5. Sándor-bilikomon.~Hol
1254 4 | Elszánt népe lelkesítve~Uj erõre s tûzre gyúl,~S kard-suhintva,
1255 1 | boldogtalan?~Zokogni untalan~Az erőshöz nem illik.~Az ember egyszer
1256 4 | körûl, s buzdúlt elmémet erõsítsd!~„Rajta magyar! nyergeld
1257 1 | az idõ bármit ád!~Mert az erõszak erõmet neveli:~Lenyomja
1258 4 | Megfosztva a lelkek nyugalmától,~Erõszakos halált szenvedett.~Számkivetve
1259 1 | büszke vezér! mért hagytad el érseki széked;~ Nem halt volna
1260 3 | létök irányi:~ Míg a tölt erszény frígyes igára füzi.~12.~
1261 1 | gazdag.~De ha mind e mellett~Erszényed üres lett,~S nem kél ki
1262 3 | tenyészti,~Ha lelke fogyni kezd erszényibül,~S a szép, ki oly sokat,
1263 3 | annyi hiányit -~ És üres erszénykét nyersz czimeredbe, dicsõ!~~
1264 1 | világnak,~Létünk legfőbb értéke,~Minden földi boldogságnak~
1265 1 | a jobb lelkek szerelmet értének~A nagy teremtõnek legelsõ
1266 4 | küzdve, gyõzve,~Érted, értünk itt hala.~„Édes álmat! áldott
1267 1 | szomorú világát,~Mert soha nem érzé élte javát, szépét.~~
1268 4 | sorsod balja sért,~S nem érzed tûzforrtán a vért.~Kegy
1269 4 | vidám szemére,~Elzsibbadt érzéke már~Ifjú lelke késik bár;~
1270 3 | Visszatér a férfihoz.~De hevült érzéki játszva,~Gyõztek lelki erején:~
1271 3 | messze idõkön míg gyöngéd érzelme elárad,~ Hány szobrot
1272 3 | tûn fel kedves ideálja,~S érzelmi lágy körében szentesül;~
1273 1 | körébe szállva, részvevõ~Érzelmim enyhülsz.” Igy a mennyei;~
1274 1 | rejtõzik,~Hatalom elöli az érzeményeket,~Erkölcs meleg vérrel kínosan
1275 1 | szerelmünk~Szent malasztit érzenõk,~S hosszu verseny áldozatban~
1276 1 | visszahangzani a sziv~Titkos érzését és a szent lelkesedésnek~
1277 3 | el, már ezreket hevít,~S érzésre, mint utánozásra vonz.~Ha
1278 4 | eszméletre jön;~S mindjárt elsõ érzetében~Kardhoz kap - de hõ kezet
1279 4 | homlokán.~Halvány bajnok! érzetemnek~Titkos vágya ím betelt,~
1280 4 | egy kedves fényalak,~S míg érzetén a dal hevûl,~A bú, a sors
1281 3 | hangjai~Szerény tanúit gyöngéd érzetének~Viszonzva lengetik honpartjai!~
1282 4 | hevítheti~A forró éneklõt?~Adj érzetet, s gyúl kebele,~Így zeng,
1283 4 | Igy ömlik a szûz nemes érzetibõl,~S elillan az agg s köre
1284 4 | Kinjára mosolyogva hiv érzetinél.~Egy tél halad így; kiesûlve
1285 3 | színt nyertenek.~Még nem érzett lángozattal~Üdvezlém az
1286 1 | egymáshoz vezeti.~Oh ki nem érzette egyszer életében~Jótevõ
1287 4 | hasztalan töprenkedett,~Esdeklett és reménykedett,~Lina õt
1288 1 | csörgedez.~De nem talál nyomot~Esdett fokszirtjain;~Fáradtan visszadõl~
1289 1 | ösztönárjait:~De tullebegve hont esdõ reménye,~A külföld minden
1290 1 | hat.~Csak kis szó, a m’ért esengek,~Még is oly nagy, oly dicsõ,~
1291 3 | szokta eladni javát.~Oh ne esengj kincsért, fényes gond annak
1292 2 | Félbe szakad édes álmom:~Jól esik bár ha nézhetlek,~De álmomban
1293 4 | költheti.~„Vitéz, vitéz! az eskü szent,~Hiába küzd a zord
1294 4 | nõjét a fülmile,~Zengzetére esküm ébred,~Sírból szállok én
1295 4 | Szembe most a ki vitéz;~Esküszöm! ma porba fürdik,~És az
1296 4 | létre gyúl.~Tabán még él s eskûje szent,~Habár vesztett sok
1297 4 | jobbágyokat,~S vendégimnek hozz estére~Tánczra víg leányokat!”~„
1298 3 | szállt a léti zaj;~És az estnek langy ölébõl,~Mint az álmak
1299 4 | Ha a kakas kiált,~Szép estvéken kivált,~Hogy a szoba körül
1300 3 | vágnak,~Vezér szövétnekül az ész- s világnak.~ * * *~
1301 3 | habjára,~ Ne marczangold eszedet.~Ó mert a vágy nem tehetség,~
1302 4 | is még rettegek~Ha csak eszembe jut.~Gondold nem rég hogy
1303 3 | Ez jó szívre, amaz bátor eszére kevély.~Igy külön ösvényen
1304 2 | teszi,~A mint fõzte, ugy eszi.~Leány. ~Hej savanyú a kökény,~
1305 3 | Hat betűből állok, házi eszköz vagyok,~S használtatva semmit
1306 4 | csendes nyugalma lõn.~Torda eszméletre jön;~S mindjárt elsõ érzetében~
1307 4 | remeg,~Mint éji rémzetek~Az eszmélõ körûl.~A tiszta hajnal~Aranysugáriban~
1308 4 | A világgal veszõdnek:~Az eszmélõt3 kis mécsétõl,~A fösvényt
1309 3 | Pislog az éjjeli mécs, eszmélve tünõdik az ember,~ Partra
1310 4 | félve vizsgálódtam!~De õ még észre vett,~S komor helyzetben,~
1311 3 | sajtostul venni,~Mely ez esztendőben görbén nyomtattatott,~S
1312 3 | behatni; mi okból?~ Távol eszünktõl, s vak hitre simítja szivünk.~
1313 3 | Tudván, hogy a farkas sem ette meg,~Mikor - nem volt éhes.
1314 2 | Gombóczot fõz mint az öklöm,~Ettem egyet, most is nyögöm.~Bárki
1315 4 | Tömlöczödbül itt tettük le,~Éve lesz mint öngyilkost.”~„
1316 1 | magasnak lát~Az ifjuság évében.~Ah be hamar meghóditja~
1317 3 | Leng körûlem képe még.~Igy evezve, küzdök, élek.~Birtokom
1318 3 | felejt, bátran folyamodjon ezekhez,~ És ha az Ah nem elég,
1319 1 | remeg.~Elvált! s kit nem rég ezerek tömjéne magasztalt,~ Most
1320 1 | Az élet nagy örvényében,~Ezerféle veszélyében~A barátság maga
1321 2 | ajakimra,~Meghálálom én ezerrel,~Csipkés szélû fejkötõvel.~~
1322 3 | szelíd~Hang süljön el, már ezreket hevít,~S érzésre, mint utánozásra
1323 3 | rezgõ fénye tûn fel~A felhõk ezüstje közt.~Válva most szelid
1324 4 | edényt~Megtöltve aranynyal ezüsttel:~Ó csalfa szerencse! kegyednek
1325 1 | mit vehet a jövendõ,~Mi ezután a szerencse játéka?~A megsértett
1326 2 | virág a mezõn~A nagy téli fagyban,~De ha kincsem eljön,~Akkor
1327 3 | legvígabb szíveket,~Jéggé fagygyá változtatná~ Az ifjúi
1328 1 | jobb hitét~A jó- s igazhoz,~Fagylalt melyére~Rohannak.~ Meredve
1329 4 | elhal az égi remény,~Hûs fáid alá soha nem megyek én.~
1330 1 | Mindenek elhagyták: egyedül fájdalma marad hív,~ Nyujtva töviskoszorut
1331 1 | sirhalmodhoz vezet!~Hol szivem fájdalmába’~Hozzád rakom örömimet,~
1332 4 | pihensz,~S nekem hagyád fájdalmaid!”~Vérszomjusan kel a király,~
1333 3 | Hangúl szolgálnak bú-, fájdalom-, álom-, örömnek,~ Minden
1334 1 | át~Baráti kéz helyett,~S fájló botlásait~Kaczagják ördögül;~
1335 1 | drága hazánk egykori képe fakaszt.~~
1336 4 | szakasztva,~Vérit ontva, vért fakasztva,~Testhantokra testet hány,~
1337 4 | Csattogva hull, s hegyekbe, fákba sújt,~Földrázó rettentõ
1338 4 | kápolnába,~Mely ékesen sok ezer fáklyától~Tündöklik ünnepi pompába’;~
1339 1 | mélység, aranyos pánczélja fakó lesz,~ S összuzott testét
1340 4 | Elbarnúl a nap sugára~A fakón kelõ portúl,~S a csatázók
1341 1 | nemzeti gyászba vegyült.~Barna falad roppant vázként mered a
1342 3 | csodálva ki vagy?~Barna szobád falait pókháló lepje, s halálfõ~
1343 4 | erre útat,~Én elsõ a vár falán:~Igy levétek gyõztesekké~
1344 3 | Fogva sötét házban akasztja falára,~Halva jó ízûen teszi asztalára.~
1345 4 | kardját, rezgõ buzogányát~A falról leszedé, s próbálva sulyát,
1346 4 | partján a Dunának~Majdan falú támadott;~Most is Aranyosnak
1347 2 | hamvábul jön.~Barna leány a falubul!~Hej ne igyál a Rákosbul!~
1348 4 | maradok,~És a kertben egy agg fánál~Magamat elröjtöttem.~Senkivel
1349 1 | mag:~Mit tész boldogtalan?~Fáradni hasztalan~Kinnal teljes
1350 3 | A bölcs tudja, minő fáradozásba kerül.~A művészi tökély
1351 1 | vitéz mit nyert a világgal?~Fáradságos élte hány valódi örömöt~
1352 1 | nyomot~Esdett fokszirtjain;~Fáradtan visszadõl~Zajló habok közé,~
1353 3 | elme bolygó képzetébõl,~S a fáradtnak magány nyujt gyámkezet,~
1354 3 | melyet buzgón elzára,~Dallá farag kobozza húrjain.~Sóhajtva
1355 2 | van, elveszlek~Még ezen farsangban.~„Van szivem, mely híven
1356 3 | Kemenczédnek fűtőt, de sustorgó fát - nem,~Bundául szolgáljon -
1357 4 | szög hajába,~Ág és szírt fátyolába.~Vitéz! mi zaj mögöttünk?~
1358 3 | csillapítlan érzet,~Mely lebelgõ fátyolában~A sírok közt éjjelez.~
1359 3 | kevés ez magában:~ Törött fazék zörgzete,~Üres, feszes tartalmában.~
1360 3 | mint a kis macska tejfeles fazéknál,~Ólálkodik a szépnek ablakánál.~
1361 3 | Versében a szív s az indúlat fáznak.~Igy sok kosárt, melyet
1362 4 | villáma szép szemednek?~Fázol kedves? oly hideg vagy,~
1363 2 | hevít,~Kivül égek, belül fázom,~Mert te messze vagy galambom!~
1364 2 | a sorsom,~Hideg a föld, fázva járom.~Van hazám, de nincsen
1365 3 | szikla:~Lánczot a magas fedél;~És a lant és a szabadság,~
1366 1 | usztat az éren,~ Mintha fedezgetné, hogy ne tekintse szemünk;~
1367 4 | felette ifjukor leng,~Vassal fedve arcza bár.~Bízd reám e bajt,
1368 4 | Játszadoznak a tetõkön~Szerte fegyvercsillogások.~Elhangzott a had dörgése,~
1369 1 | Rozgony mezején Károlynak fegyvere gyõzvén~ Méreg-, tõr-
1370 4 | gyönyörûsége.~Félre bajnok, fegyvereddel,~ Melyet bízva forgatál:~
1371 4 | dölyfös tûzének,~Vad rohantu fegyverének~Gyõzni a szerencse ott~Csak
1372 4 | hol maradt el~Karcsu Zolta fegyverével,~Sok halált osztott-e karja,~
1373 4 | mind megindúl,~De az úrfi fegyverhez nyúl.~Térdin esdik a kis
1374 4 | földén.~És a véres kard fegyverre kiáltja lakóit.~És tódulva
1375 1 | És ellenhadakat tapodó fejedelmi erõben~ Büszke hatalma
1376 1 | vitéz s laurus zöldelljen fejeden,~Bírj bár hatalommal, Dárius
1377 4 | Deákunk egy tudós ember,~Fejembõl kibeszélte,~S hogy az által
1378 4 | tettemért,~Mely fényt övez fejemre;~De tõled várok édes bért,~
1379 4 | Bandi,~Bunda vállán, s bús fején~Pántlikás új báránysapka,~
1380 4 | lámpafénynél,~Áll egy szép alak fejénél,~Egy alak mely bájvonzattal,~
1381 4 | kel szitkos ajkán:~„Oly fejéren mi kacsingat~Ott felém a
1382 2 | vizedbe szállt,~Barna szined fejérré vált.~Hol szép rózsám? mond
1383 1 | kapar, vág,~ Rugdal, rázza fejét, hosszu sörénye lobog;~Elszáguld,
1384 4 | nyugszik egy lyány,~Szög fejével izmos vállán.~~
1385 2 | szeretõm,~Haj de még sincs fejkötõm.~Az ágon szarka csörög,~
1386 2 | én ezerrel,~Csipkés szélû fejkötõvel.~~
1387 3 | A bimbó fejledez, s reményvirága~Egy uj élet
1388 3 | is annyi tömjént~Hintnek fejökre, hogy már szédelegni~Kezdnek,
1389 3 | Márévár”-omnak~Kellemeit, s fejtegessük~ Érdemét „románomnak.”~
1390 3 | alkota - -””~„Megállj, Himfy, fejtegetném~ Porba ejtett ügyemet -~
1391 3 | hivod.~24. Szemeréhez.~ Míg fejtörve feszûl más újakat adni,
1392 1 | vezetted éltemet,~És most ott fekszel a halál karjában.~Mit adhat,
1393 1 | elszéledve~Holt tetemek fekszenek,~Kik magokat felszentelve,~
1394 1 | életünk~Keskeny hajóját;~Fel-fel röpitve~Hullámtetõkön~A
1395 4 | Száguld a vadász megint.~Fel-felröppen a sok varju~S õt károgva
1396 4 | arcza édes lángra lobban,~Fel-felszökdös, por ha látszik,~S lombok
1397 4 | lett.~S te, ki hûtelenül feláldoztad,~S indulatoddal vesztét
1398 2 | Ne durrogass jó galambom!~Félbe szakad édes álmom:~Jól esik
1399 4 | s törvény elenyészett,~S felbontván a társaságot,~S lakosok
1400 4 | Hozzá vágtat és vitézit~.... felbuzdítá.~Az ifjú bátran megálla~
1401 1 | Legfeljebb egy dalt mondhatok,~De felcsapván jobbjával,~Megkinálom pipával.~
1402 4 | érte is nyúl,~S keble mint feldagadoz:~Süvegét is ottan leli,~
1403 3 | Szegény elme sugára!~Ennél felebb nem is megy tán~ A rossz
1404 1 | emlékeddel~Ihlesd, s ne feledd el.~~
1405 1 | mohlepte gödörben,~ S a feledékenység éje boritja nevök’,~Hantra
1406 1 | De a hív szerelem el nem feledkezik!~Búzgón oltárt emel hívének
1407 1 | hozzád, ha te bár elhagyva feledtél:~ Csak te lehess boldog,
1408 1 | dala.~Ha távozál, tanits felejteni!~Kidulva e kebel hajdanti
1409 1 | mosolygva csendes alkonyára~Édes felejtés karján ringadoz;~S mint
1410 1 | ragyogjon melleden,~Meghalsz s felejtetél más nap felköltével:~De
1411 4 | fényre kigyúlt,~Szép lyányka felejti, hogy este busúlt.~~
1412 1 | sirjába:~De rátalál barátjára.~Felejtkezik fájdalmára,~Felvidul hiv
1413 3 | szûk léte körén tûrni s felejtni tanúl.~10.~A szerelem titkába
1414 1 | megvívja sorosodat:~Igyál s felejtsd gondodat.~„A szerelem vad
1415 4 | hajt a vész;~Te is majd úgy felejtve lészsz.”~ „Van koszorúm
1416 1 | tetõjén,~ Pártos lelkü felek durva csapatja között,~S
1417 4 | föltételemet:~S ámbár a titkos félelem~Meg-megrázta szívemet,~Még
1418 1 | kedvesemnek,~Szómra nem jõ felelet:~Tán szabadba csalta õtet~
1419 1 | nem tehet;~Sem a hideg sir félelme,~Rettenetes ijedelme~Akadálya
1420 4 | megvetette.~Remények közt és félelmében~Két tavasz már távozott,~
1421 4 | mindenütt;~A kisértet eltünik,~Félelmem is megszünik.~Vendég.~A
1422 4 | tréfálni:~Sõt, hidd el, félelmes,~Nagyon veszedelmes~Õvelök
1423 4 | czélomat;~Ezen sziv nem ismer félelmet.~Vigan, atyám! fogadd el
1424 3 | tûz,~Kiesb virány látszik felénk derülni,~Hol majd egy szép
1425 4 | hogy lehetsz nyugodtan,~Míg feleséged máshol van,~S ha a kísértet
1426 4 | nagy inségem,~Hogy szegény feleségem~Az idõtõl fogva már,~M’óta
1427 4 | eladta álmait,~S véres tetőn felesküvé~Az éj undok hatalmait.~Komor
1428 3 | Bár annak maga sem hiszi felét;~S ha erre a kedves csókot
1429 1 | A teljesülés szép álma felettünk~Még bájos alakban lengeni
1430 4 | más nem ad,~Atyám örökje felfogad;~Hajléka nagy s kiterjedett,~
1431 3 | munkának intézete,~ A tárgyak felfogása,~A stílusnak gördülete,~
1432 1 | egy urfi, pézsmán hízott~Felfürtözött üres kép,~Szûk elméjü, de
1433 4 | szenvedõ atyjára:~Érzeménye felgerjedett~S mit az élõ nem nyerhetett,~
1434 1 | lángjánál,~S el nem ragadtatott felhevûlt szívétõl?~Ki nem fellengezett
1435 4 | barnúl az ég,~S mindenfelől felhő tornyosodik,~Itt egy hajlék!
1436 2 | miért estél?~„Azért estem a felhõbül,~Mert víg napom már nem
1437 1 | a környék derül,~S arany felhõi közt~Terjengõ szárnyakon~
1438 4 | leplezte homlokával~A magas felhõkbe nyúl,~S néztit messze földre
1439 1 | Szép honom erdõs hegyeit,~Felhõkig meredt bérczeit~Elõttem
1440 2 | szülõföldem!~Azt kérdezem a felhõktõl,~Azt a suttogó szellõktõl.~
1441 3 | tünemény helyett~Nyílt karom felhõt ölelt.~Ám miként a szerelemnek~
1442 1 | szegénynek nincs java;~A szépség felhõtlen tetõre vágy,~Birtokhoz csak
1443 3 | ezt akarnám”” úgy mond~ Felkaczag s elnémula.~29. Egy jó rímelõhöz.~
1444 4 | s a szikla utána morog?~Felkárog a varju, röpös denevér,~
1445 4 | virrasztja a lelkek óráját,~Felkölté a belsõ szorulat.~Atyám!
1446 1 | Meghalsz s felejtetél más nap felköltével:~De a hív szerelem el nem
1447 1 | lelket legédesb álmából felkölti.~Minden a mi itten a szívet
1448 1 | az ifju remény~Rakja le fellegi várát;~S édes irányra feszülten~
1449 3 | Mely önként kebledbe hull.~Fellegszárnya képzetidnek~Mennyi szirtbe
1450 1 | lengedez feléje~A boldog sejtés fellegszárnyain.~Szülõföldéig terjed láthatára,~
1451 1 | megy felettem~S összedõl a fellegvár,~S vad dörgéssel vallja
1452 1 | felhevûlt szívétõl?~Ki nem fellengezett tündér határánál,~S váltig
1453 3 | a jelennek nyájas arcza,~Fellengõ képekbe öntve,~Tõle harsog,
1454 4 | az éles vas,~S elbámulva fellengtében~Néz alá a büszke sas. -~
1455 3 | nem hall kész fülmilét.~Fellép a dictator s azzal ledörgi:~„
1456 4 | vérlángokban~A hajlék is fellobog:~Borzasztón süt rémutjára,~
1457 4 | kifejtõzik karjából;~S felmegy a puszta kápolnába,~Mely
1458 4 | szürke homálya.~Annakután’ felment csendes várába s magányos~
1459 1 | bájos képe~Andalitó kéjivel,~Felmosolyg a déli naphoz~Mindig ifju
1460 3 | Bátran elfellengeni,~Minden felmuló gyönyör!~Hadd kövessem nyomdokod!”~
1461 3 | Szerelem.~Félni, vágyni leskelõdni,~Multon
1462 4 | leszedé, s próbálva sulyát, felövedzi;~Aztán domboru pánczélját
1463 3 | hajós,~A szép partot dél felõl!~Melyre a tavasz mosolygva~
1464 4 | ápolva hajlog~Vasterhét feloldani,~S nyílt erét elfojtani.~
1465 1 | porodat,~Hogy még egyszer felolvadnál,~Csak egy gyenge reményt
1466 1 | szemmel halad ismét;~ Felpattant sebeit belseje érzi maga.~
1467 4 | Csókvillanat, mélyen a létbe ható.~Felrajzik az élet az ifju felé~S kéjt
1468 4 | válva nagy körétõl~Csendes felségben leszáll,~S hegy-völgy fosztva
1469 3 | minõ magas fok áll ott~Felségében egyszerûn,~Mintha megvetné
1470 1 | halmára villan,~S dicsõ felséggel a nagy térre száll;~Fennérzi
1471 4 | könyet hajt~Sajnálná õt, és felsóhajt:~„Szegény tatár!”~~
1472 2 | élet volt,~Érzi szívem s felsóhajtok,~A mint Rákos térén szántok.~
1473 3 | lát, pletyka-titoknok,~ Félszegû mindenben; semmi! te fényre
1474 3 | Minden szép s nagy elõtt, s félszegü versek után.~8.~Kis hang
1475 4 | bús napjait,~Magát búnak felszentelte~Hív kedvesét így kérlelte,~
1476 1 | tetemek fekszenek,~Kik magokat felszentelve,~A hazáért vesztenek.~Jõjjenek
1477 4 | szív-feszülten,~Vérkedvébe elmerülten~Felszökik, s örömkaczajjal~„Gyõztünk!
1478 3 | nótámat,~S érdemed hirdetni feltátsam a számat:~Adjon isten áldást,
1479 1 | ember istenülve~Az égre feltekint;~S éltét, a zsengedõt,~Az
1480 2 | hozzám, azt elhiszem;~Nem féltem a katonáktul,~Sem magátul
1481 1 | Gyümölcsöket nem szedhettek~Arany feltételeim.~Mert csak hasztalan törõdtem,~
1482 4 | Gyülölségbe estenek;~S ellenséges feltétellel,~Háború-igyekezettel~Egymást
1483 4 | öngyilkost.”~„Haha! igy nem félti hölgyét,~S itt hevét lefázza
1484 3 | sejtett békesugárnak:~ Feltün az ah! s hidegen néma porára
1485 1 | sugár!~Ki rég borult egemre feltünél,~S ujonnan a remény lágy
1486 4 | Összegyûjti híveit,~Játszi hadban feltünetni~A csatának képeit.~S a borostyán
1487 1 | A mult századokat látom feltünni körüled,~ S lengve vonulni
1488 4 | zajlik, s nem sokára~A nap feltünõ sugára~Néma sírhalmára süt.~~
1489 2 | holló.~Hűs szél támad onnan felül,~Zugó szárnyán sötét köd
1490 2 | nem tennék?~A villámra is felülnék,~Hogy csak egyszer láthatnálak,~
1491 2 | nap süti,~Bogár szemét, ha felüti.~Nappal is éj látszik haján,~
1492 4 | mondván, erdélyi lovára felugrik,~Mely hortyogva kapar földet,
1493 1 | Felejtkezik fájdalmára,~Felvidul hiv karjába’.~Boldog, kiben
1494 4 | Harczistenként szerte nézve,~Félvilágot tartva válla,~Nagy Hunyad
1495 4 | a zord halál.~De hiában! felvillámlik -~ S Klára hókeblére vág,~
1496 4 | költözött,~S midõn a nap felvirradott,~Szegény! holtan találtatott.~~
1497 4 | tornyosúlnak,~S halk morajjal felvonúlnak;~A nap búcsúfényt vete.~
1498 4 | elfordulván,~Egy rejteket felzára,~S kezében egy ruhát tartván~
1499 4 | estve, holdvilágnál~Éjfélig fen maradok,~És a kertben egy
1500 4 | lappangtat bús homálya,~S fendöbörgõ fellegek~Tûzözönben vívnak
1501 4 | a csatának mord dühében~Fendörgött tüzes kebel~A kegyesnek