| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Kisfaludy Károly Kisfaludy Károly összes költeménye IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Könyv grey = Comment text
2503 3 | Irói tanács.~Már ha tudós lettél,
2504 3 | szobrai mellett~ Szörnyü irószerszám asztalod éke legyen:~Ritka-sikált
2505 3 | szólsz kocza hõs s magyarúl írsz „kremniczi erkölcs”~ Szél
2506 3 | 18.~Hány ezer évek elõtt írtak már a szerelemrõl,~ S
2507 3 | semmi! te fényre kapál.~Irtál aesthetikát, oly szép az
2508 4 | elszán lelke~ Rémjelekkel írva van,~És mögötte nyugszik
2509 3 | müvészt?~„Honáruló! fuss iskolába” - szólnak -~„S tanúlj adálni:
2510 4 | czélomat;~Ezen sziv nem ismer félelmet.~Vigan, atyám!
2511 4 | hajdan szaván,~A hol gyõzött, ismerd meg õt.~Tabán vagyok, s
2512 4 | Im mostan elére hatalmam,~Ismérd uradat; de szelíd leszek
2513 3 | Hamar csodás mû lesz, ha ismerik~A kertészt; szinte úgy,
2514 4 | Szellõztetni sisakát,~Hadd ismerje és becsülje~A király s hon
2515 3 | dicsõnek~Lenne siralma minden ismerõsnek.~~
2516 3 | agg tündér,~Ki bár csak ismertet áldoz~S kegyével is unalmat
2517 1 | elhagyva, számkivetve,~Nem ismerve s élve elfeledve~Magán s
2518 1 | teljes mulatság.~Pénz a kor istene,~Ki törhet ellene?~Igy volt,
2519 1 | Nézi magas remekét;~Érzete istenesülten~Fölleli biztos egét.~Igy
2520 4 | lélek térdre hullva~ Most az istenhez tekint.”~„Szent nap ide,
2521 3 | homlokon;~Mindenható elménk istenkedése~Ég- s földbe hat, mint az,
2522 3 | kedves éljen általa,~Mint istennéje a késõ idõnek:~Felejtett
2523 4 | magadba!” „Nem, nem én!”~„Istent, embert megvetettél,~Térj
2524 1 | hív rabod én s rab magad istenülénk.~6.~Tudni kivánod: mért
2525 1 | tavasz mosolyg.~ Az ember istenülve~Az égre feltekint;~S éltét,
2526 1 | testét hab fedi s barna iszap.~Ekként halni kinos! s kegyalak!
2527 2 | nem él már.~Csele patak! iszapodban~Királyi nagy temetõ van,~
2528 4 | ajakához teszi -~Már-már iszik - hogy kivülrõl atyja~Kérõ
2529 1 | keresztüljár,~A sors mérget itat velem,~Boldog óra rám nem
2530 2 | leszakasztna,~S keble havával itatna.~Ha én gyönge szellõ volnék,~
2531 4 | semmit sem nyer~Házam, õ azt itélte:~Csak hogy épen vendéget~
2532 1 | könnyét~E szép gyöngynek ítéltem.~~
2533 3 | Szava csupa melodia.~ Ittas bakter zengése.~A sok panasz
2534 2 | hozzám~Édes Rózsám!~Nincsen itthon~Néném asszony,~Darálni van~
2535 1 | csillagkoszorúját~Homloka ívére kívánja elragadni.~De megjelen
2536 4 | fut, szûnjék az is.”~Mond, ívet és nyilat ragad.~A nyíl
2537 2 | magyar szivbül friss vért ivott.~Sok legény jött nyalka
2538 4 | fölcseng, ugy koczog.~Három ízben egybetörnek,~Habzik a cseh
2539 2 | vize,~Könyektül sós annak íze.~Rákos! Rákos! hová lettél?~
2540 3 | epedsz?~Mily hatalmas ösztön izgat,~Mely édes remény vezet?”~
2541 3 | bélyegzése:~ Minden jobb izlést megcsal.~Mily zokogó érzeménye,~
2542 3 | Zsebtükör.”~Pusztáról jövök én ízlést terjeszteni köztünk:~
2543 4 | Mindent végcsapásra gyújta,~S Ízsabég dölyfös tûzének,~Vad rohantu
2544 3 | akasztja falára,~Halva jó ízûen teszi asztalára.~Végsõ négy
2545 3 | Egek, minõ gyötrelem!~Izzadni, s képet nem lelni~ Ó
2546 3 | sejtik,~Hogy egy választott izzadott felette,~Sonetteket láthatsz
2547 4 | seregek,~Bús haraggal, vért izzadva.~Elbarnúl a nap sugára~A
2548 4 | barlanghoz jõ.~A barlangban izzó tûznél~ Ül egy férfi komoran,~
2549 4 | hull,~A ló horkant, ember jajdul;~Száz alakban sújt a vész.~
2550 3 | tatári müv ez!~3. „Ilka.”~Jambus-e, próza-e, vagy micsodás
2551 4 | A szegény utas.~Majláth János után németbõl.~Leszáll az
2552 4 | homlokára.~A ki messze hadban jára,~S most a béke szent jelére~
2553 1 | halhatatlanok~Sorsában osztozik.~Nem járatlan tovább~Ösvénye titkain,~
2554 1 | moh-lepte sirokon.~Borongva járdal kérkedõ vidékin,~A régi
2555 4 | Addig kiki holti tánczát járja,~S az égnek rezgõ harsogása,~
2556 2 | sorsom,~Hideg a föld, fázva járom.~Van hazám, de nincsen benne~
2557 2 | Amely nemcsak ölelni tud,~De jártas dologban?~„Van kezem, mely
2558 1 | örökön lángoló oltárához járúl,~Örömit, kényeit e tündértõl
2559 4 | világtól,~ Hol csalfa játék minden érzemény;~Hol lánczra
2560 1 | jövendõ,~Mi ezután a szerencse játéka?~A megsértett szivbõl eredendõ~
2561 1 | riadalmi között,~S bajnoki játékban diadalra hevülve szemétõl,~
2562 3 | megnyugvás rózsát hinteget;~A játékhely fõ vágyaink határa,~Csalárdul
2563 4 | rejtett kincsétõl~Elrezzenti játékunk;~Az öröm szépére,~Szerelem
2564 4 | Hévség-szülte kék felhõkön,~Játszadoznak a tetõkön~Szerte fegyvercsillogások.~
2565 2 | a levél, hûs az árnyék,~Játszanak ott hív gerliczék.~Jöszte,
2566 1 | Ezen tul a szegénynek nincs java;~A szépség felhõtlen tetõre
2567 3 | költésedet,~ Rimkovács! mint fõ javad,~Szánlak, gyarló, én tégedet,~
2568 3 | szerelmének,~Ha nõttön nõnek földi javai.~Hizelkedve lép nagyok küszöbére,~
2569 4 | Néz Ilma, csodálja himes javait,~S így válaszol a kegyes
2570 4 | bölcs szólása,~S barátságos javaslása.~ * * *~ Míg imígy
2571 1 | bizik s kebelében~Enyhülést, javulást vall,~Hív követõje ölében~
2572 3 | Most dísztelen hull a való jegére.~Kivál az elme bolygó képzetébõl,~
2573 4 | Kik az édes léttül válnak,~Jégkeblén a zord halálnak.~ Kora
2574 3 | mosolygás,~ Gõgös alázottság, jégmelyü andalodás,~Sokratörõ unalom,
2575 3 | Mely ifjonti életével~Már jegyesként frígyesült:~Csillag-koszorúzta
2576 3 | nyelved utána mekeg.~22. Házi jegyzetek.~Pali urambátyám gyûjté,
2577 3 | csodálja,~S édes titkának jegyzi frigyesül,~Tisztább tetõkre
2578 1 | lenyomott népek könnyei voltak~Jelei nagy hatalmának s minden
2579 4 | jól megméri,~S sokat igérõ jelekkel~Várakozásra kéri:~S azzal
2580 3 | szerelemben:~ Itt érzést jelel, ott tiszta metrumra segít.~
2581 4 | vídám kedvvel várták az urok jelenését.~Menj, úgy mond, bajnok
2582 3 | bájos körében~Csókoljuk a jelenlét angyalát;~A kétes távolnak
2583 3 | nagy kor hõsalakja,~S a jelennek nyájas arcza,~Fellengõ képekbe
2584 4 | Irígy sorsként néz a király!~Jelenni ott ki merhete?~Vigyáz,
2585 1 | Kéj-lehelve illatoz.~Boldog a jelent kedvellõ!~Én malasztit érezem;~
2586 4 | látogatni jöttem.~Nekem drága és jeles hely, mert ott~Sok édes
2587 3 | Jelige a „Szépliteraturai Ajándék”-
2588 1 | örömnyiltában~Keble ily szent jelre gyúl.~Ibolyákon az susogja~
2589 4 | a magyart,~S a királynak jelszavára~Száguld honja oltalmára.~
2590 3 | Nagy~Árpád s dicsõség! jelszavok. Mi lesz~Ebbõl? kevés ugyan,
2591 1 | vaskeze rajtad~ Vad diadalmi jelül hamvadon edzi dühét.~Küzdél
2592 1 | Körüldöbörgi,~S kiélve jobb hitét~A jó- s igazhoz,~Fagylalt melyére~
2593 4 | jer vadászni,~Hajtsd ki a jobbágyokat,~S vendégimnek hozz estére~
2594 4 | állni;~S zászlót kapva erõs jobbjába, kiszöktet az útra,~Elszáguld,
2595 1 | indulat!~Ballagjon õ a sors jobbján,~Vagy szerencse kinzó balján,~
2596 3 | Hol majd egy szép tündér jobbjára fûz,~Kivel dühös vihar közé
2597 1 | mondhatok,~De felcsapván jobbjával,~Megkinálom pipával.~Némely
2598 4 | Vendég.~Már ha annyira jöhettél,~Vissza ugyan miért siettél?~
2599 4 | Aranysugáriban~Ég arcza jöttekor,~S körüllebegve~Édes remények~
2600 4 | áll minduntalan,~S a hív jöttére vár,~Ott áll, remény kecsegteti:~
2601 1 | bájképzetim fellengve bolygtanak~Jövendõmnek derengõ tájain.~„Elég merész
2602 1 | Vad vágyódása. Bátran a jövendõnek indúl~És a hallhatatlanság
2603 4 | Õ szinte megérzi~A lélek jövetelét,~És úgy szivéhez vészi,~
2604 4 | A jövevény.~„Röpülj vigan, kis csolnakom,~
2605 3 | Zsebtükör.”~Pusztáról jövök én ízlést terjeszteni köztünk:~
2606 3 | vágyni leskelõdni,~Multon és jövõn tünõdni,~Mig a jelen elillant;~
2607 3 | diadalmi erõ.~16.~Múltra jövõre tekints, ha magas bért nyerni
2608 4 | Bajnokát remegve várja,~S a jövõt karjába zárja;~Víg daloktul
2609 4 | szólj! minõ mulatságra~Jövünk oda a magányosságra?”~„Ott
2610 1 | szivem érez,~Meglátlak! Jõjj hát mellemhez,~Szeretõ szivemhez!~
2611 1 | felszentelve,~A hazáért vesztenek.~Jõjjenek vérszomjuhozó~Despotának
2612 3 | barátság karja ápol,~S földi jókat osztva véled,~Kéri díjul
2613 4 | szenvedett.~Számkivetve a jóknak sorából~Eldúlva tovább nem
2614 3 | nem! sõt makacsúl tagadom jóléte malasztit:~ Mert tüze
2615 2 | híven szeret~S ezt tartom fõ jómnak:~De másért ég, nyalka legény!~
2616 4 | Ostromolták váraikat~S szomszédos jószágaikat~Kegyetlen pusztították.~
2617 3 | Sok füge köntös alatt, Judás csók, csalfa dicséret.~
2618 1 | És hymnusokat zeng égi jutalmárúl.~A lélek hatalmat s minden
2619 1 | árva lét.~Lyánka édes! szép jutalmat~Adhatsz még te idelenn:~
2620 3 | hamvát márvány fedi tetti jutalmúl:~ A hív sírja felett dalt
2621 1 | vadon dultán annyi viszályra jutánk.~Hány szûz fonnyada el zsarlónk
2622 1 | Birtokhoz csak szerencsés juthat el.~Némulj meg, és tanulj
2623 4 | rágódott~S enyhülésre nem juthatott.~És így elvonva a világtól,~
2624 3 | öröm közt én édeni bérre jutok.~23.~Nincs sors, nincs hatalom,
2625 4 | Bandi,~És hol õ kincshez jutott,~Kies partján a Dunának~
2626 4 | szitkos ajkán:~„Oly fejéren mi kacsingat~Ott felém a fû között?”~„
2627 1 | helyett,~S fájló botlásait~Kaczagják ördögül;~A váltó nap leszáll,~
2628 4 | véribül!”~Igy az úrfi, és kaczagva~Martalékján elrobog.~És
2629 3 | között~Elásni. - Nem, nem! ez kaján itélet.~Hõsvérökhöz hívek
2630 4 | vonít,~Lova rugdal s vas kakassa~Háromszor lekukorít,~De
2631 3 | atya vagy férj tilalma,~Kakastûzzel odábbra döngeti.~E bús emléknek
2632 2 | barna legény!~Tûzd a hûsön kalapodra,~S emlékezz meg galambodra.~
2633 2 | napom~Érte búban folytatom.~Kalapom virága,~Melyre kis lába
2634 3 | versiróhoz.~Metrum és rím külön kalauz~ A poéta versében:~Boldog,
2635 2 | szörnyû bajt?~Ha megkapom, kalodába~Záratom a gaz tolvajt.”~„
2636 2 | kend okos, biró uram,~Jobb kalodát tudok én:~Szõke Bandi legyen
2637 4 | fénykört,~Már neked jobb kályha mellett,~Ott forgasd az
2638 3 | gonddal, bajjal;~Üres kamarádnak - még több ürességet;~Pinczédnek
2639 4 | víjog, farkas ordít,~Vad kan röffen s csattogat,~Szarvas
2640 3 | készti,~Ha jót hörpent a kancsó öblibül;~De a késõ bút csak
2641 2 | nótádat,~Tán a szellõ erre kapja,~Hogy rám gondolsz, megsusogja.~
2642 4 | karjából;~S felmegy a puszta kápolnába,~Mely ékesen sok ezer fáklyától~
2643 3 | szenvedelem!~De ha nem tudsz, mért kapsz bele:~ Véled, hogy hazádnak
2644 3 | özvegyi várba.~ Ablakból kapu lesz; szép dolog, és nem
2645 4 | által, s némán õt a vár kapujához~Kíséré, hol már szép rendbe’
2646 4 | csodálva soká ott áll a vár kapujánál,~Fellengzõ szemmel néz bajnok
2647 4 | kénytetik állni;~S zászlót kapva erõs jobbjába, kiszöktet
2648 4 | urfi, a harang szól,~Szent karácson napja int,~A jó lélek térdre
2649 4 | Karácsonéj.~„Nosza hajdu! jer vadászni,~
2650 4 | Uj erõre s tûzre gyúl,~S kard-suhintva, nyíl-röpítve~A vezér után
2651 4 | mindjárt elsõ érzetében~Kardhoz kap - de hõ kezet fog,~Mely
2652 4 | fény ösztönöz?~Vedd hõsi kardomat.~Te lészsz elsõ vitézim
2653 1 | seregek dalait most váltja karének,~ Mely remegõ ajkin hosszu
2654 4 | mélyen sóhajtott~Az a szegény kárhozott!~ Én félre elvonúlva~Egy
2655 4 | ily halottakkal,~Kivált kárhoztakkal~Nem tanácsos tréfálni:~Sõt,
2656 1 | most ott fekszel a halál karjában.~Mit adhat, mit vehet a
2657 4 | kényére~Ölelte - kifejtõzik karjából;~S felmegy a puszta kápolnába,~
2658 1 | Legszebb örömét várja;~S karjaidban mosolyogja~A sors forgó
2659 2 | Hol van Rózsám, merre jár,~Karjaimba jön-e már?~Hej ti fényes
2660 4 | enyészet dúl lázadt erén.~S karjára fûzve szép hivét~Eltér,
2661 1 | bájoló körében~A barátság hív karjától által ölelve~Önmagában élni
2662 4 | Fel-felröppen a sok varju~S õt károgva követi;~Fél a pásztor s
2663 4 | verekedett,~Már éktelen károkat tett~Az ellenség rendében,~
2664 1 | hintve~Relytélyes utra,~Hideg karokkal~A puszta élet~Háborgó tengerére~
2665 3 | érdemleni pályaborostyánt!~2. Károlyi-Széchenyi bilikomon.~Félve a gyönge
2666 3 | erõs e szép diadalmat.~13. Károlyi-Széchenyi-bilikomon.~Nemzeti dísznek ürítsd
2667 1 | tüzét;~Mig Rozgony mezején Károlynak fegyvere gyõzvén~ Méreg-,
2668 4 | Vigan, atyám! fogadd el karomat,~Jer s ne oltsd e tûzszenvedelmet!~
2669 3 | aranynak örül.~ Hogyha hivem karomon csügg s szép szeme rám lövi
2670 4 | hallja;~De a mátka õket karon fogva~A vendégek sorjába
2671 4 | vihar eltemet,~Habár enmagam károsítom:~Ez éjjel még gyönyörû hívemet~
2672 3 | kisértõ fényibõl,~S nem hû karral, mint egykor fenn igére,~
2673 2 | hortyog a ló,~Meg megcsorbul kasza, sarló,~A leány fél, s bármi
2674 2 | Nézd, a hegyek pipáznak,~A kaszások megáznak;~Ha szeretõm megázik,~
2675 2 | azt elhiszem;~Nem féltem a katonáktul,~Sem magátul a haláltul.~~
2676 2 | muzsikálnak,~Elmegyek én katonának.~~
2677 3 | kelyhén s õszinte baráti kebelben,~ Mint a dús, ki penész-lepte
2678 1 | Boldog, kiben uralkodik,~Kebelébe bezáródik~E szent s tiszta
2679 1 | mindenkor,~Igyál s tágul kebeled!~Ezt kincscsel föl nem leled.~„
2680 1 | Bizodalom el ne hagyjon s forró kebelemben~Lakozzék s játékát a forgandó
2681 2 | meg, hogyha értem sóhajt,~Kebelemre visszaóhajt.~Irígy Tisza,
2682 4 | magányos~Helyre vonúlva szorúlt kebelét enyhíti könyével.~2. Szirmay
2683 4 | termett lyányka bár;~Õ is hû kebelre vágya;~Most kemény föld
2684 4 | sötétségben;~Búbánat szorulván keblébe,~Lappangva keresi mátkáját,~
2685 1 | Mely örökös veszélyt hordoz keblében irántuk.~Ama maczedóni vitéz
2686 1 | átöleli,~A mérget balsorsunk keblébõl kiszíja,~S a világot szelíd
2687 2 | csak piros rózsa volnék,~Kebled felett elhervadnék;~De szived
2688 3 | gyümölcsét,~Mely önként kebledbe hull.~Fellegszárnya képzetidnek~
2689 1 | hiányait,~Magas bért sejtve kebleden,~Örömszinben, vezércsillag
2690 1 | Reménység!~Sugárzol bús keblembe,~És az elvesztett békesség~
2691 3 | Jer, te hív küzdõ! keblemre,~Pályabéred itt virúl:~Széphez
2692 3 | szeretni megúnt már,~ Keblök ürességét általok elfedezik.~
2693 4 | jöttére vár,~Ott áll, remény kecsegteti:~De már azt hullámsír fedi.~~
2694 1 | nyugtató.~Leszállsz te is kecsegtetõ sugár!~Ki rég borult egemre
2695 3 | minden földiségtõl,~Szép, kecses, menynyel rokon.~És gyöngéded
2696 4 | a tölt pohár,~És szilaj kedv- s tombolásban~Nincs sem
2697 1 | szerethesse,~Rendült sorsát kedvelhesse -~Egy rokon szivhez vezet.~~
2698 1 | illatoz.~Boldog a jelent kedvellõ!~Én malasztit érezem;~S
2699 4 | Szeszélyes viselete~A szerelem kedvelõjét~És tapasztalt mesternéjét~
2700 2 | és a gólya,~De nem az én kedvem soha;~Bús leszek én, míg
2701 4 | Ilma! viszonz az öreg,~Im kedvesed atyja ölel meg.~Gondom vete
2702 1 | Csalódás.~Lakja zárva kedvesemnek,~Szómra nem jõ felelet:~
2703 1 | õt elzárja,~Tõled, elsõ kedvesétõl,~Legszebb örömét várja;~
2704 4 | szülejétül,~Váltát édes kedvesétül~Itten sínli egy vitéz;~Még
2705 4 | gyujték szivében:~Hozzá, a kedveshez sietek én,~Vígan kéjelgni
2706 1 | lágy kebelére rohant!~Távol kedvesitõl, részvétlenül, élve temetten:~
2707 1 | világ szép örömekkel~Énnekem kedveskedett;~Elmém, még szabad voltába’,~
2708 1 | lélek rabbá lett,~S egy kedvesnek hódolnak:~Mit tész reménytelen?~
2709 2 | be örömest~Átölelném a kedvest.~De sem most, sem azután~
2710 3 | unalmat osztogat,~Minden kedvet és andalgást~ A szívben
2711 1 | tárgya csalóka tünemény,~Víg kedvünk fájdalom tengerén hányódik,~
2712 3 | mit teremtve-áradó hevére~Kegyajkin a képzés lehelt vala,~Merész
2713 1 | iszap.~Ekként halni kinos! s kegyalak! neked életed igy tünt!~
2714 4 | ezüsttel:~Ó csalfa szerencse! kegyednek ölén~Csak néma keservre
2715 4 | Hah! szolgavér, csekély kegyem?~Börtönbe hát veled;~Hol
2716 4 | Fendörgött tüzes kebel~A kegyesnek bájkörében~Most lekötve
2717 1 | szegény pipafüsthez~Oly igen kegyetlenek:~Pedig mennyi gazt táplálunk!~
2718 3 | bár csak ismertet áldoz~S kegyével is unalmat hoz,~Még is mind
2719 4 | karok.~Jõ Országh is, s kegygyel inti~Szellõztetni sisakát,~
2720 1 | Csillagában a teremtõ~Azt írá mint kegyjelét,~Hogy küzdési szép jutalmát~
2721 3 | S törve, már a föld sem kegyli~Tõle pártolt gyermeket.”~
2722 1 | tész reménytelen?~Ha széped kegytelen~S szived el nem fogadja?~
2723 4 | karcsú termete,~Melyen kéj-lehellve játszik~A tavasz víg szellette.~
2724 1 | S bármi sziven ringadoz,~Kéj-lehelve illatoz.~Boldog a jelent
2725 4 | kedveshez sietek én,~Vígan kéjelgni bájkörében,~S uj lángra
2726 3 | csillgára~S felleng a dal kéjelgõ szárnyain,~S míg erdõt-berket
2727 4 | És õ nyerte és ölelte~A kéjhabzó szûz kebelt.~~
2728 4 | nyugszik a nyíl,~A patak lesz kéjhelye.~S bár a földin túllebegni~
2729 1 | természet bájos képe~Andalitó kéjivel,~Felmosolyg a déli naphoz~
2730 1 | feldagadó habba vegyül,~Ugy kéjledez éltünk egybe ömölve,~Mig
2731 1 | lángszemébõl~Hû szerelme int felém!~Kéjlobogva szállok arra -~Ah de játszi
2732 3 | Auróra,~Jön egy istenné, s kéjmalasztjait~Lehelve a szorult ábrándozóra,~
2733 1 | is, bájgyürüjökbe vegyül;~Kéjökön életerõm gyöngéd hullámban
2734 1 | világát,~ Minden földi öröm kéjözönébe merit.~A gyöngéd anyanév,
2735 3 | gyenge szerelmünk:~ Mert kéjpillanatit búba meríti korán.~7.~Ah
2736 4 | merûltibõl. -~S egy pillanat s kéjrezzenés,~A két hû szív egymásra
2737 4 | indulattal~Rengve hû karok között~Kéjrül-kéjre röpdözött.~Hasztalan vív
2738 4 | Felrajzik az élet az ifju felé~S kéjt ûzget a lyányka hevével.~
2739 1 | meredt bérczeit~Elõttem kékelleni.~Itt hol sok szép reményekkel~
2740 4 | hegy-völgy fosztva lángszinétõl~Kékellõ homályban áll.~Édes illattal
2741 1 | A szellőhöz.~Ott a kéklõ hegy tövében~Egy ér csörgve
2742 3 | visszasugárzom.~7. Vagy:~Értem küzdni kelél: s diadalmadat hirdetem
2743 4 | magamról tudom én,~Mely kelepczébe estem,~Hogy lelkemre nem
2744 3 | tartalmában.~ Azért nincsen kelete.~Gondolj szivvel és lélekkel~
2745 3 | dicsõ mag két virága,~Együtt kelhet nagyra csak.”~ Mond az
2746 1 | magas diszeidnek hullani kelle,~ Mig pártolt fiaid oszlopa,
2747 1 | lelked annyi bájait!~Ennyi kellem édenébe~Jobb nem is föllengeni,~
2748 4 | szép aranysugárral~Elda kellem-édenén,~Hadd ébredjen és hevûljön~
2749 4 | a mozsarak.~Köztök édes kellemében~ Klára, a szép hajadon,~
2750 4 | mosolygó vidám kép.~Nyájas kellemei,~És fekete szemének~Szikrázó
2751 4 | lyánka, lakomba velem,~Árt kellemeidnek e késedelem;~Majd hókebeledre
2752 1 | szerelmet int,~S tömjént hódolva kellemeidre hint:~Midõn bájos szemed
2753 3 | Kedves „Márévár”-omnak~Kellemeit, s fejtegessük~ Érdemét „
2754 4 | viola vad:~Tõled csak a kellemek árja fakad!~Igy zengi sok
2755 3 | versezett:~„„Munkád oly bõ kellemekben,~ S gazdag a szép erkölcsben,~
2756 1 | vándorlásomat,~Az ifjuság kellemekkel,~A világ szép örömekkel~
2757 1 | vágyait.~Szakaszt is néha kellemes virágot:~Csak félig érez
2758 1 | minden érdemét,~Neked köszöni kellemét,~S mint a hajnal harmatja~
2759 3 | látja tûnni~A vidám part kellemi;~S égõ arczczal és borúltan~
2760 1 | Róza dala.~Hajnali kellemü fény~Hinti mosolygva sugárát,~
2761 1 | Mutathat? Még élte virágában el kellett~Néki költözni s kora sírjába
2762 2 | játszik.~A mintha buzavirág kelne~A friss havon, olyan szeme.~
2763 4 | ide szállhatunk,~S míg a kelő vihar mordonkodik,~Mi addig
2764 4 | elzúgott~A harcz, s te még se kelsz fel?~Nincs koszorúd szép
2765 4 | S mint hó közt a rózsa kelyhe,~Égseb mellén, homlokán.~
2766 1 | Öntsd le mérged életem kelyhébe,~Vedd vissza, a mit egykor
2767 4 | Kedves! igyál ebbõl~Az élet kelyhébõl,~A melyet sorsod adott.”~
2768 2 | élteden,~Átültetlek hozzám:~Kelyhed legyen ajkamé,~Gyökered
2769 2 | nem szagos.~Harmat csillog kelyheden,~Ne sirj édes rózsám!~Ha
2770 1 | mezõn,~S himes virágok~Nyilt kelyheikbõl~Édesded álmokat~Lihegzenek.~
2771 3 | örömekre találsz~A szerelem kelyhén s õszinte baráti kebelben,~
2772 3 | vizet, de borban szükséget.~Kemenczédnek fűtőt, de sustorgó fát -
2773 3 | mesterembernek,~Ámbár nem árthatok a keményebb szernek.~Elsõ két betûmnek
2774 4 | tartandó insége,~Lina makacs keménysége~Erejétõl megfosztotta,~Bágyadt
2775 2 | elhervadnék;~De szived nagy keménységén~Fejér rózsa lettem már én.~
2776 4 | fülhegyezve,~Kedves terhit kémledezve,~S õt nem hallva szózatán~
2777 4 | az illati lebbel.~S mint kémli habozva, lel öblös edényt~
2778 2 | Szivemet is ellopta.~Ha kend okos, biró uram,~Jobb kalodát
2779 2 | A szívét én megleltem~S kendõ alá rejtettem.~Jaj be kinzott
2780 2 | hogy elvesz,~Hogy piros kendõs lován,~Értem jön szüret
2781 2 | kedves.~Kösd be fejed a kendõvel,~De szép orczád ne takard
2782 4 | undok szörnynyé duzzadozva~Kénköves lángot lövel,~Egy-egy mennykõ
2783 1 | Buda ormai nyögték,~ S kénye vadon dultán annyi viszályra
2784 4 | hevûlni.~Váltig elmerûlni~Kényei özönében.”~„Hallod, fiam,
2785 1 | oltárához járúl,~Örömit, kényeit e tündértõl kéri,~És hymnusokat
2786 1 | utját friss rózsákkal hinti,~Kényén röpitve ösztönárjait:~De
2787 3 | az orrodon.~Ha nem lesz kenyered, a szükségtől ne félj,~Dínom-dánom
2788 2 | álomra int;~Ád az isten így kenyeret,~Igy veszlek el én tégedet.~~
2789 1 | Léte alatt csikorog.~Könnye kenyerét áztatja,~Villám éjjelét
2790 1 | sejtvén a szerelem bájos kényét,~Komor gyászban vonja szomorú
2791 1 | váltig nem lelkesûlt gyönyörû kényétõl?~Légy bár vitéz s laurus
2792 1 | szerencse~Tûn fel minden kényivel;~Ott az élet ifjan aggul~
2793 4 | végzeted!~Durva ösztön- s kénynek éltél,~Térj magadba!” „Nem,
2794 3 | Szent tartozások tenni kényszerítnek,~S a férjnek szûk, de szebb
2795 1 | méltósággal lebeg felém.~Nem földi kényt lövel tekintete,~Szent béke
2796 1 | el érzetem,~Bár elválni kénytetem.~És ha keble mély titokban~
2797 3 | tilalma~A drága lényt kerülni kényteti.~Önáldozása lesz csendes
2798 4 | hortyogva kapar földet, hogy kénytetik állni;~S zászlót kapva erõs
2799 4 | betekintvén szemébe;~Haragos sárga képébe,~Bátortalan lettem!~Vendég.~
2800 3 | pityergéssel~ Ölelkezik képében,~A betyárság gyöngédséggel~
2801 1 | vezércsillag gyanánt~Lebegdelt képed napjaim körül,~S bájképzetim
2802 3 | gyöngéded ihletére~Álmaim holt képei~Látható valók gyanánt,~Életet
2803 4 | hadban feltünetni~A csatának képeit.~S a borostyán édes álma~
2804 3 | jelennek nyájas arcza,~Fellengõ képekbe öntve,~Tõle harsog, tõle
2805 3 | minõ gyötrelem!~Izzadni, s képet nem lelni~ Ó kába szenvedelem!~
2806 4 | a vándor és remeg,~Rémet képez, mely felette~A viharban
2807 1 | Tetszetõs árnyékká s tündér képpé eloszlik.~Mélyen illetõdve
2808 3 | tárgyért hevül a lélek,~A forró képzelet csapongva jár,~S míg szúnyadoznak
2809 4 | szebb idõnek,~És elandalg képzeletben.~És sötét lesz és sötétebb,~
2810 1 | örömöt~Szívének és szágúldva képzelete édes~Szülöttjét nyomozza
2811 1 | remegő tükrében~A szív magát képzeli,~S adóvevő örömében~Fájdalmait
2812 1 | boldogságot,~Melyet egykor képzeltem.~Az ifjuság maga kéri,~S
2813 3 | teremtve-áradó hevére~Kegyajkin a képzés lehelt vala,~Merész iránya
2814 3 | Mely csunya s émelygõs képzet hiával a vers.~15. Érzékeny
2815 1 | Tettre hevült kebelében;~Képzete lángözönébõl~Egy alak ömlik
2816 1 | vissza-visszanéz!~Kedves hazája tün fel képzetében,~Hajlékát véli a távol ködében,~
2817 3 | jegére.~Kivál az elme bolygó képzetébõl,~S a fáradtnak magány nyujt
2818 3 | hon felé!~S ott élhetni képzetének,~Mint az elmult szép idõnek~
2819 3 | jutalma,~Melyet forrón ahítva képzeti~Minden kis tárgyra tündérszínt
2820 3 | kebledbe hull.~Fellegszárnya képzetidnek~Mennyi szirtbe ütközik!~
2821 1 | hõ kezem -~Rózsa volt, és képzetimnek~Csak tüskéit érezem.~~
2822 4 | Egyszer látva mint az ég,~Képzetünkben él mindég,~És derengõ arczulattal~
2823 4 | megjelen a szeretett lény,~Ugy képzi: s ha lomb zörög, õzfi szalad,~
2824 1 | Lelkem, a rég csüggedõ.~Kérded, mily szó? Nézd a rózsa~
2825 2 | A szép rózsa könnyezett,~Kérdém: mi bút érezett?~Õt a hajnal
2826 1 | az élet, egy a halál:~Azt kérdésre kiveti?~Vagy elõbb vagy
2827 4 | takarja?~Szánakodva mond a kérdett:~Légy erõs - s avval búcsút
2828 4 | Emmi szive még fáj:~Félve kérdi, hol maradt el~Karcsu Zolta
2829 1 | Nagyságot nem, nem hatalmat kérek a sorstól,~Melyek az érzõ
2830 1 | tészsz? bús panaszlás,~Könny, kérelem nem más!~Ezt jobb lélek
2831 4 | rengnek,~Nyalka tánczban úgy kerengnek.~Majd leülnek vacsorához,~
2832 3 | tán szellemi lágy flöte kerengni csinált?~12. M. Szegeden.~
2833 4 | Többet nyoma, mint atyja kérése,~S az ifju a kelyhet kiüríti~
2834 4 | fel sirjából:~„Ifju! kit keresél, hamuvá vált,~Szülõi átkával
2835 4 | ifjú tüstént ujítá~Elõbbi kérésit.~ A menyecske tûz-szemekkel~
2836 4 | mögötte.~„Édes zengõ, mint kereslek!~Álmodám hát s nem vagy
2837 4 | földet rengesse,~S az eget keresse:~Ugy a lelkek szokása,”~ * * *~
2838 2 | nekem:~Szép rózsámat hol keressem?~Tisza! habod azért vidám,~
2839 3 | románszerzõ~ Himfyhez ily kérést tett.~Himfy megsajnálva
2840 2 | a lepkék,~De csak szagát keresték:~Végre az est ráakadt,~S
2841 4 | Te vagy, drága? oh mint kerestelek~Itt a gonoszok lakásába’;~
2842 4 | meglestem,~S véle szólni kerestem.~Vendég.~Kérlek tehát, beszéld
2843 1 | önmagába;~De uj élelmet keresvén,~Ártatlanul bedõltem én~
2844 4 | tekintetét.~Összeborzadtam,~Kereszteket hányva~Visszaszaladtam.~
2845 2 | tétova száll.~Néz a pásztor s keresztet hány,~Kiált a hív kuvasz
2846 4 | gördít.~Két kis halmot egy kereszttel~Lát a vándor és remeg,~Rémet
2847 4 | most is még erõs;~Tetteit keresztülfutja,~Tisztit teljesítve tudja,~
2848 1 | szerencse fut elõlem,~Utamba’ keresztüljár,~A sors mérget itat velem,~
2849 3 | férjnek szûk, de szebb határt kerítnek.~Midõn hazáját rabbilincs
2850 1 | magyar otthon:~ Félhold kérkede szét városi tornyairól -~
2851 1 | sirokon.~Borongva járdal kérkedõ vidékin,~A régi nagy kor
2852 4 | szólni kerestem.~Vendég.~Kérlek tehát, beszéld el,~Mint
2853 4 | felszentelte~Hív kedvesét így kérlelte,~Sírját virággal födözte~
2854 4 | rabot tõn szép alakja!~Dús kérõktõl forra lakja,~S õ csak egyben
2855 2 | orczád ne takard el,~Virágos kert az énnekem,~Örömimet onnan
2856 2 | hete már,~A szép leány a kertbe jár.~Jöszte, Rózsám, jöszte~
2857 4 | hangon s mindég közelb~Föl a kertbõl szó hallatik.~Irígy sorsként
2858 4 | öreg ura mellett~A szerelem kertében~Még más is ültethet,~S gyümölcsöket
2859 2 | galambom.~Van kis házam és kertecském,~Búzát termõ jó földecském,~
2860 4 | selyempárnám;~Pihenj vigan kertem hüsén,~Szellõtõl is megóvlak
2861 3 | csodás mû lesz, ha ismerik~A kertészt; szinte úgy, ha sejtik,~
2862 4 | jelt.~Majd én szerzek házat kertet,~Pár lovat kis szántóföldet~
2863 4 | Míg imígy vetélkedtek~A kerti szálláson,~De nem egyesülhettek~
2864 2 | fülemile volnék,~Galambom kertjébe szállnék,~Búmat talán meghallgatná,~
2865 2 | melege~Fogy már a nap melege,~Kertünkben a czinege,~Csipős szél fuj
2866 4 | szegény lelkemet~Mind addig kerülgette,~Míglen csalárdul a szivemet~
2867 3 | kemény tilalma~A drága lényt kerülni kényteti.~Önáldozása lesz
2868 3 | jós lelkünk csak sejtve kése,~Fénynyé villant a büszke
2869 4 | velem,~Árt kellemeidnek e késedelem;~Majd hókebeledre a lég
2870 1 | tompa harangszó~ Zúg, s keseregve hazánk bérczei visszanyögik.~
2871 1 | Hervad el a szép szüz néma keserve között.~Sirja felett enyeleg
2872 2 | is immár,~Mért mondanám keservemet,~Ha nincs szív, mely ért
2873 4 | vág,~S így véletlen, de keserves~ Torrá lõn a mulatság.~
2874 1 | nyilt örömnek~Bút csak és keservet sziv.~A napkölti ég alatt,
2875 1 | meg-megáll minden fokon;~Keservit tördelt hangokon kiönti,~
2876 4 | kegyednek ölén~Csak néma keservre szegényülök én.~Így búsan
2877 4 | Elzsibbadt érzéke már~Ifjú lelke késik bár;~Még liheg mélyen, halkan,~
2878 4 | S boszuczélját föllelé:~Készen áll az vak dühében~Elbizottan
2879 3 | kell ma késziteni,~Mert készet késő lesz a sajtostul venni,~
2880 3 | Köszöntő köszöntést kell ma késziteni,~Mert készet késő lesz a
2881 4 | erõs ég,~Harczveszélybe késztetett:~S mint zászlósa a vezérnek~
2882 1 | Erzsébet.~Gyászravatal készül, a nép gyûl, tompa harangszó~
2883 1 | erõnk.~A sorvasztó láncz igy készüle árva hazánkra;~ Nem! nem
2884 3 | A rossz költés határa.~Készülete hideglelõs~ Musának az
2885 4 | bátor lélekkel nézi hivének~Készületét, elszánt érzéssel kész vala
2886 4 | görnyed,~S addig nyomja kétfelõl~Míglen hamvként összedõl.~„
2887 3 | magát emészti,~S czélnál is kétkedõ homályba dõl,~A szivet birtok
2888 4 | tovább nem élhetett,~S szilaj kétségébe’~Tõrt ütvén mellébe~Önnön
2889 4 | mátkáját,~Végre lelke kínos kétségében~Átkozza létének óráját,~
2890 1 | ördögül;~A váltó nap leszáll,~Kétségek ostroma~Körüldöbörgi,~S
2891 4 | És õsz hajait szakgatja~Kétséggel tele szüntelen,~Átkot kér
2892 3 | kit egyfelé huz~ Mind a kettõ röptében.~De tenálad ellenkeznek:~
2893 4 | íjak vészbe szállnak~Nyerni kettõs koszorút,~S vívnak, míg
2894 3 | alkonyodik,~Hátra ne lépj, inkább kettõztesd minden erõdet,~ S egy
2895 1 | Mindent fontolva tégy,~Kevésből sokat végy”:~A bölcsek azt
2896 3 | kíván, az többnyire csak keveset nyer,~ Játszi szerencse
2897 3 | tenyészti,~Ha lelke fogyni kezd erszényibül,~S a szép, ki
2898 4 | ajkin pör úntalan.~Most kezde csak honn kis vitát,~Csöröl,
2899 1 | reményekkel,~Tünemény álomképekkel~Kezdém vándorlásomat,~Az ifjuság
2900 3 | tetté érlel az egyes erõ.~Kezdeni többnek kell; de valódira
2901 3 | fejökre, hogy már szédelegni~Kezdnek, s jaj a szegény fülnek,
2902 3 | Szépliteraturai Ajándék”-hoz.~A kezdő mindent jónak tart, könnyen
2903 3 | velõdet ütöd.~13. Sz...~ Kezdve hatál, mi sokat váránk,
2904 2 | nekem, rózsám-adta,~Van-e kezed olyan,~Amely nemcsak ölelni
2905 3 | eredben,~A lant doromb lesz kezedben,~ S élelmed a nap alatt~
2906 4 | boldoggá!~Vedd pártádért kezemet.”~Örzsi képe fölhajnallik,~
2907 4 | Elszörnyed, bús haragra kél.~S kezén villog halál-aczél.~Boszút
2908 1 | alatt.~Hasztalanul terjeszti kezét; nincs, nincs ki segitse!~
2909 1 | részt vehet.~Lenyomva a sors kezétõl,~Megbántva az emberektõl~
2910 3 | Harczforrón állnak s gõgösen pörög~Kezökben a lud-hordta dárda. Nagy~
2911 3 | téli virágként~ Védõ kézre szorúl s fázik az, a ki
2912 4 | nagy titkos bûnért~Sírjából ki-kikergeti!~Hányszor láttam õtet már,~
2913 3 | bilikomon.~Félve a gyönge kiáll: Versenyt fut sorssal a
2914 4 | hirdetve körülzeng~A halálmadár kiáltása!~Fiam, igen félek,~Hogy
2915 3 | firkálni;~Ez ünnepre hát csak kiáltok egy hujját,~És ha eltemetnek -
2916 3 | barátom, a fejér mezõn~Hazát kiáltva hány vitéz tünik fel!~Agg
2917 2 | Mikor házunk elõtt korán~Kiballag szép nyája után.~Ne durrogass
2918 3 | Tollagi.~1822.~Kiballagék andalgva, gyöngyalak!~De
2919 4 | egy tudós ember,~Fejembõl kibeszélte,~S hogy az által semmit
2920 4 | legyint,~Megbéleltem egy kicsint.”~~
2921 1 | Szük vala egy ország! be kicsiny most néma lakásod?~ Tárogatód
2922 1 | utóbb!~Igy szólék; azalatt kiderül, a lyányka elillan:~ Fény
2923 3 | Elalszik békén a szerelm ölén,~Kidõl; s más vándor lép üres nyomára,~
2924 3 | machinák hõsid. Sors-csípve kidõlnek,~ S hamvaikon czifrán
2925 1 | távozál, tanits felejteni!~Kidulva e kebel hajdanti kéje:~Remény-sugalva
2926 3 | Kis hang a szerelem: ha kiejted, milliomozva~ Zengedez
2927 3 | Világunk bús homályba költözik;~Kiélt keblünk a mult hamvát mutatja,~
2928 1 | ostroma~Körüldöbörgi,~S kiélve jobb hitét~A jó- s igazhoz,~
2929 2 | lettél?~Szép hiredbül de kiestél!~Fáj szivem, fáj, ha ezt
2930 4 | érzetinél.~Egy tél halad így; kiesûlve megint~Zöldelnek a barna
2931 2 | a kis pacsirta~Ha tavasz kifejlett,~Szebben danol édes Rózsám~
2932 2 | hajnal rászedte,~Bimbóbul kifejtette;~Délben jöttek a lepkék,~
2933 4 | kedvesét kényére~Ölelte - kifejtõzik karjából;~S felmegy a puszta
2934 1 | kedves sirjánál.~Te is drága! kifejtõztél~Az élet fogházábul,~És szebb
2935 4 | szedhet.~Azért, mihelyt kiforditá~A gazda lépésit,~Az ifjú
2936 1 | Fegyver leszen pipámból,~Kifüstölöm szobámból.~De ha jõ egy
2937 4 | Nékem a szél is barátom,~Jól kifújt, de jót mívelt,~S a szép
2938 4 | Még sírföld meredt haján;~Kígyó ül sötét szemében,~S a vendég
2939 4 | hozzá volt halálig hív,~Már kigyötrõdött, már nem vert,~Csak hideg
2940 1 | cseppet~Se’ nyerhet.~ Kigyók övedzik át~Baráti kéz helyett,~
2941 4 | vadul a fergeteg,~Tüzes kígyók csattonganak,~S mint végenyészet
2942 4 | nap mire hajnali fényre kigyúlt,~Szép lyányka felejti, hogy
2943 2 | szántok.~Pest-Budárul sok nép kijár,~S alig érti nyelvünket
2944 1 | menekedtem,~Még ép szivvel kijöhettem~Izetlen pompájától.~Amott
2945 1 | lángitá bizton viadalra kikelted’,~ S érted mennyi dicsõk
2946 1 | nagyobb világot,~Titkait kikémleltem,~És azon nagy igazságot~
2947 4 | Most felûl a holtakon,~Kikre mérge csattogott,~Egy szép
2948 4 | De szép Trézsi hegykén kilép:~Õ férfitól hamar nem fél,~
2949 4 | Holti öltözetben~Az ajtóból kilépett:~Már-már utánam nyúla,~Hogy
2950 4 | tudván, mit tégyen,~Hogy kimentve légyen~A megbántott atyjánál.~
2951 1 | Végezd, Sors! a mit reám kimértél,~Öntsd le mérged életem
2952 3 | bőséggel adjon,~Hogy, ha kimész, otthon - semmi se maradjon;~
2953 4 | kedves halott,~S lelkét ezer kín tépdeli.~A két hû szív rég
2954 1 | Igyál s tágul kebeled!~Ezt kincscsel föl nem leled.~„Légy bátor,
2955 1 | tapasztalás~Marad legdrágább kincse.~Igy a lélek visszatérvén~
2956 4 | büszke Tódor~Porba sujtva kincseit.~A seb, szól, még nem elég
2957 4 | megelõz bizodalmam,~Sors kincseket, én deli férjet adok,~Kit
2958 2 | táplálni.”~Monddsza nekem, kincsem-adta,~Van-e lábad olyan,~A mely
2959 3 | eladni javát.~Oh ne esengj kincsért, fényes gond annak az ára;~
2960 4 | keblére hat:~Vészpályán nyert kincsét veszi,~S a szépnek lábához
2961 4 | mécsétõl,~A fösvényt rejtett kincsétõl~Elrezzenti játékunk;~Az
2962 1 | Bírj bár hatalommal, Dárius kincsével,~Fényes érdemcsillag ragyogjon
2963 4 | boldog szõke Bandi,~És hol õ kincshez jutott,~Kies partján a Dunának~
2964 4 | minthogy népe véle dõlt le,~Kincsinél nagyobb feje.~Én törék mind
2965 2 | csörög,~Az ablakhoz röpülök,~Kinézek az utczára,~Nem jön-e valahára?~
2966 1 | frigyes pályánk között,~S kinézteim homályba oszlanak.~S te
2967 3 | ifju, s kis madárként,~Mely kinézve messze térre,~S meg-megrázva
2968 4 | küzdni bátort,~Nem talált Kinizsinél.~Hadd erõdet szunnyadozva,~
2969 4 | cserén:~Emléke nincs, csak kínja ég,~S enyészet dúl lázadt
2970 4 | leli, érte, csak õneki él,~Kinjára mosolyogva hiv érzetinél.~
2971 1 | és békén hal.~Ha szilaj kinok szaggatják~Vérbe borult
2972 4 | nézti elõl.~Szép völgy! te kinom- s örömimbe szövött,~Ah!
2973 1 | lelni s el nem érni~Hosszu kínra már elég.~Mit használ az
2974 1 | boldog én! nem érzek semmi kint,~Midõn bájos szemed reám
2975 4 | elbágyadt,~Hogy míg magát kinyugoszsza,~Messze föld a naptúl;~S
2976 1 | jobbján,~Vagy szerencse kinzó balján,~Végre talál nyugalmat.~
2977 2 | kendõ alá rejtettem.~Jaj be kinzott engemet,~Ugy furdalta keblemet!~
2978 3 | bérét,~A nyert borostyánon kiontja vérét.~Mint a szirt, megvíván
2979 4 | mindjárt gyülekeznek~Ifju királyhoz, hogy az õket, szittya szokásként,~
2980 1 | a Duna habja közé!~Lakja királyinknak, Visegrád! hajdanti virágod~
2981 4 | Síkra inti a magyart,~S a királynak jelszavára~Száguld honja
2982 1 | vergõde Lajos, rettentõ sorsu királyunk,~ Sülyedezõ lova érczhimzetü
2983 3 | a part felé evez;~Mindég kisebb lesz hajója -~Végre köd
2984 4 | Szegény lantos, szivem kisér!”~Halálcsend a lantos körûl~
2985 4 | némán õt a vár kapujához~Kíséré, hol már szép rendbe’ lovagjai
2986 4 | Ákos jõ nyomában,~Bús rabok kisérik õt,~Hoz fegyvert, hoz paripákat,~
2987 4 | rohan:~„Uram segits! vad rém kisért,~Átok, halál szemlángiban.”~
2988 3 | majd fenyítve~Õt leszáll kisérteni.~Vész üvölt, s zúgtán hajóját~
2989 4 | feleséged máshol van,~S ha a kísértet csatáz?~Gazda.~ Én azalatt
2990 1 | világra,~Sülyedte árnyai~Kisérve rezgetik.~Gyászszin boritja~
2991 4 | Csüggedt bimbók éledeznek~A kisült virányokon.~Most a rekkenõ
2992 4 | vér,~Szemébe’ köny fakad.~Kiszáll és néz mindenfelé.~Honnan
2993 1 | zárja halotti magány,~Sikra kiszállani már nem látja vitézei rendét,~
2994 3 | meg-megrázva szárnyait~Fészkébõl kiszállni vágy;~A nem-ismertet kívánva~
2995 4 | kiterjedett,~Lakója sok kiszenvedett.~Ha nézed õsi házamat.~Szivedre
2996 1 | mérget balsorsunk keblébõl kiszíja,~S a világot szelíd kebelén
2997 4 | zászlót kapva erõs jobbjába, kiszöktet az útra,~Elszáguld, s egyenest
2998 4 | Szétlövell a csatasíkra.~„Gyõzni kiszt hazánk reménye,~Itt ne húnyjon
2999 4 | leány:~Ily küzdés csak búra kisztet,~Más adót kíván e szív:~
3000 4 | a mély titku lény,~Keble kiszti, el nem válhat~Annyi csendes
3001 4 | meg.~Gondom vete cselt, kitanulni szived:~Gyõztél hiven élve
3002 4 | tûzre pattant vendég~Könnyen kitanulta,~Hogy dönthetetlen hûség~