| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Kisfaludy Károly Kisfaludy Károly összes költeménye IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Könyv grey = Comment text
3003 2 | befészkelt az szivemben,~Kitépném, de mint a madár~Kedves
3004 4 | felfogad;~Hajléka nagy s kiterjedett,~Lakója sok kiszenvedett.~
3005 1 | Pályámat elkezdettem,~És kiterjesztett kezekkel~Számtalan örömkönnyekkel~
3006 3 | pillanatja~Vágyakra költi kitömött keblét,~Mi szépest tud,
3007 2 | is foglalta,~Saját szivem kitolta.~~
3008 3 | csak magának.~ A rostát kitüzéd, s magad ájulsz a kritikától:~
3009 4 | kérése,~S az ifju a kelyhet kiüríti~A vendégek egészségére:~
3010 1 | hû férje után hal,~ S a kiürült háznak csak döledéke marad.~
3011 1 | mered a levegõnek,~ Mintha kivágyna korunk mostoha terhe alól,~
3012 1 | azt soha be nem tölti.~Új kívánat jõ az elégség helyébe,~S
3013 1 | földi öröm bajjal párosodik,~Kívánatink tárgya csalóka tünemény,~
3014 4 | menyekzõs nyoszolyája,~Minden kivánatja szivednek!~Itt végzõdik
3015 4 | s öleli mátkáját,~S tele kivánattal, édesen~Csókokkal födözi
3016 1 | létemnek végadóját~Az örökség kivánja:~A jövendõ akármit ád,~Itt
3017 1 | csillagkoszorúját~Homloka ívére kívánja elragadni.~De megjelen a
3018 1 | Szemlélem hûs boltodat,~S kivánkozó sóhajtással~Ölelem szent
3019 4 | Megtiltja nékem.~S mi okból kivánnám~Veszedelmedet?~Sõt felette
3020 1 | És mellemben gyarapodtak~Kivánó sóhajtásim.~De soha meg
3021 1 | magad istenülénk.~6.~Tudni kivánod: mért epigrammám tárgya
3022 1 | örök nevet, se nagy hírt kívánok a sorstól,~Csak eleget tenni
3023 4 | találjon,~S hogy szörnyü kivánságod~És bûnös bátorságod~Károdra
3024 4 | De nem egyesülhettek~A kivánt háláson;~A háziasszony belép,~
3025 4 | hervasztotta.~Csak még egyszer kivánta látni~Imádott ellenségét,~
3026 3 | kiszállni vágy;~A nem-ismertet kívánva~Õ is szebb körért eped.~
3027 1 | egy a halál:~Azt kérdésre kiveti?~Vagy elõbb vagy utóbb talál,~
3028 4 | 8.~ Holttestek mellõl kivéve,~Ékes nyoszolyára téve,~
3029 1 | ész hiv kedvese,~Bátran kivivja~Mély tömlöczébõl,~S a látkörön
3030 4 | teszi -~Már-már iszik - hogy kivülrõl atyja~Kérõ szava: „Fiam,
3031 4 | hüledezve a zajra vigyáz,~Elébe kizörren egy ifju vadász.~Néz Ilma,
3032 4 | S míg az élõ álomba dõl,~Kizúdulva üreginkbõl~A föld szinén
3033 4 | könnyeivel öntözte.~Végre egy klastrom magányában~Nem sokára meghala,~
3034 1 | Fénytelen itt szunnyad s kõ se’ mutatja helyét!~Õsi
3035 3 | mosolyogj már!~ Tûzre koboz! van már kis hivatalra remény.~
3036 3 | buzgón elzára,~Dallá farag kobozza húrjain.~Sóhajtva néz a
3037 3 | nyakába veti,~S nem birván kobzát, prózában pengeti hõsit,~
3038 3 | fül elõtt.~Nyelvrõl szólsz kocza hõs s magyarúl írsz „kremniczi
3039 3 | sonetteket adsz.~25. Bátoriak.~Koczebue forgácsán épült kis Bátori,
3040 3 | csapdozásait.~Épít, munkál, gyûjt, koczkáz életével,~S a közjóért áldozza
3041 4 | mellén~Szinte fölcseng, ugy koczog.~Három ízben egybetörnek,~
3042 1 | hiába tekint a távol lenge ködébe;~ Elmarad a kedvelt, s
3043 1 | képzetében,~Hajlékát véli a távol ködében,~S örömreszketve nyul felé
3044 3 | villanatja,~S áttörve a jelen ködéjjelét,~Az égi szûz bájtegzét nyujtja
3045 1 | döledék! mily csendesen állsz ködlepte tetõdön,~ Nézve komordan
3046 3 | törjön elõ s tûnnek az éji ködök.~Síkos az út s meredek,
3047 3 | aesthetikát, oly szép az mint a ködös nap;~ Nincs lelked, sem
3048 4 | a csillagos égre tekint.~Ködszárnyakon illan a rémletes éj,~Bájszínben
3049 1 | ELSŐ KÖNYV~LYRAI KÖLTEMÉNYEK~
3050 1 | gyönge karja~Édes lángra költene,~És az álmak szép honából~
3051 3 | bár eleget, zajt ütne, de költeni nem tud,~ Könyvet irál
3052 3 | nem is megy tán~ A rossz költés határa.~Készülete hideglelõs~
3053 3 | rímelõhöz.~Ha ugy nézed költésedet,~ Rimkovács! mint fõ javad,~
3054 4 | holtakat,~Sem köny, sem bú nem költheti.~„Vitéz, vitéz! az eskü
3055 3 | szépnek pillanatja~Vágyakra költi kitömött keblét,~Mi szépest
3056 3 | oltogatja,~Világunk bús homályba költözik;~Kiélt keblünk a mult hamvát
3057 1 | virágában el kellett~Néki költözni s kora sírjába ezer átok~
3058 4 | érzés között~Aranyálomba költözött,~S midõn a nap felvirradott,~
3059 1 | fogházábul,~És szebb országba költöztél~Ott a néma siron túl!~Hol
3060 4 | NEGYEDIK KÖNYV.~BALLADÁK, KÖLTŐI BESZÉLYEK.~~
3061 3 | A dicsõség fényutjára,~Költõi név nagyságára~ Hat sonetke
3062 3 | Bú, panasz és új szók a költõt nem teszik ám még;~Benned,
3063 1 | megsértettnek,~S tartandó uti költsége~E zarándok életnek.~~
3064 3 | vig: és ha komoly, csupa könnyár:~ Víz, mely ürge gyanánt
3065 1 | Gyötrelmem titka lángol könnyeden:~„Áldozz! ez élet a földé;
3066 2 | olyan zöldek a fák,~Mert könnyeim áztatják:~De meghalok azért
3067 1 | barátnéja e földön.~A szenvedõ könnyeinek~Forrását elszáritod,~S a
3068 1 | a reményt találja,~Hogy könnyeit a siron tul~Egy jó angyal
3069 4 | Sírját virággal födözte~És könnyeivel öntözte.~Végre egy klastrom
3070 2 | Bakonyban sok a fa,~Több könnyeket sírtam ma,~Azért olyan zöldek
3071 2 | hága,~S a violát kebelén~Könnyekkel neveltem én.~~
3072 1 | élete minden örömtõl~ S könnyén népének lassu halála remeg.~
3073 1 | véghetetlen ürt,~Mutatja könnyes~Szemének.~ * * *~
3074 4 | dörög,~A szép Zenõ eped, könnyez,~S a zár midõn zörög~Sohajt
3075 2 | rózsát találtam:~A szép rózsa könnyezett,~Kérdém: mi bút érezett?~
3076 4 | Hajnalfényben és napeste~Kedvesét könnyezve leste~Állva e szirtek felett:~
3077 4 | Alugy, alugy jó kedvesem,~Ne könnyezz vért, pirosra fest!~Óh szép
3078 4 | képe a fergeteg, a sivatag,~Könnyim sürü árja e szirti patak.~
3079 3 | Jõ keletrõl egy hajó,~S könnyüded habcsókdozás közt~Víg futtában
3080 1 | vágyási lobbadó hevében~Könnyült kebellel ifjan álmadoz.~
3081 3 | Bája elûz mindeneket,~ Könnyûsége húz, von, ránt,~Ha lelni
3082 4 | mosolyg hõs Toldi,~És ujjából köntösének~Vastekéket s buzgányt huz
3083 4 | És az úrfi mint szörnyed,~Köntösét rá adja Toldi;~De alatta
3084 4 | Érzem azt, azért segíts te,~Köntösöm vedd, s keblem tágul.~Azt
3085 1 | hívének sírjából,~Ájtatos könyekkel visszaemlékezik,~S égi vigasztalás
3086 2 | Magyar csonton foly a vize,~Könyektül sós annak íze.~Rákos! Rákos!
3087 4 | szorúlt kebelét enyhíti könyével.~2. Szirmay Klára.~Kit zokognak
3088 2 | õszi dér.~De a mátka honn könyezett.~Víg dal között kört nem
3089 2 | derül.”~Rezgõ harmat! te könynyé válsz,~Szememben jó forrást
3090 1 | És ha keble mély titokban~Könynyel-áztan ömledez.~S visszavágyó lángzatokban~
3091 2 | Fergeteg lesz talán;~Galambom könyörög,~Ne nézzek más után.~Nem
3092 4 | urának áldozom,~Hogy rajzunk könyörüljön,~És amaz ijesztõ váz~Bennünket
3093 4 | nyitja fel:~Mint a szem, mely könyûjében~Érzõ szív után tekint,~És
3094 3 | minden szöglet ürén szú egye könyveidet;~S hogy bölcs mondását Salamonnak
3095 3 | megtérek én,~ S elégetem könyvemet.”~Monda s szivén ül a nagy
3096 3 | de költeni nem tud,~ Könyvet irál mégis, sok szakaszokkal
3097 4 | érzetibõl,~S elillan az agg s köre nézti elõl.~Szép völgy!
3098 1 | Mig rózsafénynyel a boldog körére~Mosolygva egy édent himzél
3099 3 | nem-ismertet kívánva~Õ is szebb körért eped.~ S míglen igy áll
3100 4 | vidéknek,~S a nap válva nagy körétõl~Csendes felségben leszáll,~
3101 1 | Száguldó paripák vasszegü körmök alatt.~Szög haja fürteivel
3102 1 | Szemének.~ * * *~ Im a környék derül,~S arany felhõi közt~
3103 3 | üvölt, s zúgtán hajóját~Környezik hullámhegyek,~Villám csattog,
3104 1 | magányban és elvonva a világtól,~Környûlvéve résztvevõ szívekkel akarok~
3105 4 | Minden élet szembe gyûl.~És körösleg a fövényen~Nyargal most
3106 2 | könyezett.~Víg dal között kört nem lejtett,~Várja, de csak
3107 1 | leszáll,~Kétségek ostroma~Körüldöbörgi,~S kiélve jobb hitét~A jó-
3108 3 | szabadság hõslánggal hevíti,~Körüldörögje bár ezer halál.~Nem csügged
3109 1 | századokat látom feltünni körüled,~ S lengve vonulni az
3110 1 | mindaddig, mig létem sirba dõl,~Körülfognak vad s kinos szenvedések.~
3111 4 | Aranysugáriban~Ég arcza jöttekor,~S körüllebegve~Édes remények~Mosolygó sergitõl -~
3112 3 | ledörgi:~„Miért nincs füled?” körülnéz, s toll ragadva~Egyet vonít -
3113 1 | Fenteg lebegteti~Világokat~Körülsugárzó~Bájos szövétnekét.~~
3114 2 | lettem,~Búmnak árja foly körültem.~~
3115 1 | szerencse nyilt ölébe zárja,~S körültündökli a hir csillagárja,~Mig szive
3116 4 | Vég enyészetet hirdetve körülzeng~A halálmadár kiáltása!~Fiam,
3117 4 | felett:~Egykor így - vész dúl körûle.~Reng, szédül s a mélybe
3118 3 | Elsõ édes villanása,~Leng körûlem képe még.~Igy evezve, küzdök,
3119 3 | egy fényalak:~Bájszínnel körûlövezve,~Fenség ülte homlokát,~S
3120 4 | fürtökkel~Áll hõs Toldi. Ifjak körzik~S egy közõlök gúnyra is
3121 2 | legyen bár, még is kedves.~Kösd be fejed a kendõvel,~De
3122 1 | ember minden érdemét,~Neked köszöni kellemét,~S mint a hajnal
3123 3 | egykori Maecénásának.~Köszöntő köszöntést kell ma késziteni,~Mert
3124 1 | Keletrõl térõ felhõket köszönti~S elszenderül moh-lepte
3125 1 | pirosult gyásztér, sóhajtva köszöntlek,~ Nemzeti nagylétünk nagy
3126 1 | hervadnak,~Rózsaláncza s kötelei~Két szép szivnek bilincsei~
3127 4 | Magyar vagyok én is, szent kötelesség~Harczra kiált ismét, és
3128 3 | sonetke nem elég,~ Egy kötet kell ehhez még.~~
3129 2 | megölellek.~Friss bokrétát kötöttem én,~Neked adom, barna legény!~
3130 1 | szent szabadságért,~S létét kötve birtokához,~Megvet minden
3131 3 | ránt,~Ha lelni is benn köveket,~ Másoké a szép gyémánt.~
3132 3 | Egy-két könnyet gördít sirom kövére,~Ha meghalok - de azt alig
3133 3 | volt éhes. Latánt, latánt~Kövesd; dicsõbb a régi, légy majom!~
3134 3 | Minden felmuló gyönyör!~Hadd kövessem nyomdokod!”~ Mond a férfi: „
3135 1 | sugára:~Csak a reménység követett,~S néha bágyadt napfényt
3136 1 | Enyhülést, javulást vall,~Hív követõje ölében~Elalszik - és békén
3137 1 | s kora sírjába ezer átok~Követte. - A lenyomott népek könnyei
3138 4 | az ifju tüzes indulatját~Követvén, elhagyja kérõ atyját,~Egyedül
3139 1 | Láttam laurust zöldelleni~A köz félénk homlokán;~Dicsõséget
3140 4 | lépésit sietteti;~És mentõl közelebb jön czéljához,~Erejét annál
3141 4 | lágy figyelme~ Mindent közelébe von.~Benne tûnt fel égi
3142 4 | lovagokkal;~Mint ünnepi czélra, közelgnek azok~Szép nászi selyemlobogókkal.~
3143 4 | Elbizottan erejében,~S mint közelgõ vész morajja,~Mindig rettentõbb
3144 4 | vészi,~Hogy mihelyt csak közelit,~Egyedül hágy magamat,~A
3145 1 | ezer kar?~ Testhalmok közepett küzd, soha élte szakad.~
3146 3 | gyûjt, koczkáz életével,~S a közjóért áldozza napjait:~Szép hölgyén,
3147 3 | tett.~Míg más érdemit a közlélek alázni törekszik,~ Fényre
3148 3 | hiú gõzén vakon csügg a közlét:~A szép- s nagynak felséges
3149 4 | elröjtöttem.~Senkivel sem közlöttem~Vétkes föltételemet:~S ámbár
3150 3 | tudnod, mi különzi~ Õt a köznéptõl s hírre mi fûzi nevét:~Lassu
3151 4 | Toldi. Ifjak körzik~S egy közõlök gúnyra is kel,~Egy új sarkantyús
3152 4 | Durrogtak a mozsarak.~Köztök édes kellemében~ Klára,
3153 3 | jövök én ízlést terjeszteni köztünk:~ Tükröt adok: Músám nála
3154 4 | s oly magányosan~Fenyûk közûl az ég felé mereng?~Mély
3155 4 | Csendül ismét a harang.”~„Hadd konogjon, sokkal édesb~A pohár- s
3156 2 | eljön,~Akkor melegem van.~A konyha füstölög:~Fergeteg lesz
3157 3 | mi téged arra vonz.~Ott kopár szirtrõl viz omlik,~S napsugár
3158 4 | most, -~S hetykén rúg a koponyához, -~Nosza csont, jer vacsorámhoz.”~
3159 1 | komoran barnultak az õsi koporsók,~ Honjától ott võn sziv-szakadozva
3160 4 | Minden arczon néma bú;~A koporsón rengedez még~A menyekzõs
3161 3 | Az élet korai.~Gyöngén ringatva jó anyánk
3162 1 | tökélyeit.~S ha a világ, ha vad korod szilaj~Dagálya éltedet zavarja,
3163 3 | nem lelsz is mindjárt, ha korodnak~ Irígylõ nyelvén érdemed
3164 4 | álmatlan űl.~Előtte a nyert korona,~Melyért eladta álmait,~
3165 1 | porára borulva,~ Nagy koronázottink hajdani békehelyén,~És ott
3166 2 | ég, nyalka legény!~Tiéd kosaram csak.”~~
3167 4 | az erekben;~Meghûteni kis kosaramba megint~Epret szedek ott
3168 3 | indúlat fáznak.~Igy sok kosárt, melyet buzgón elzára,~Dallá
3169 1 | fergetegben~Egy erõs, magas kõszál.~Örömének virágai,~E szent
3170 1 | kiált.~De ha mind e mellett~Koszorud másé lett,~S édes Musád
3171 4 | még se kelsz fel?~Nincs koszorúd szép tettekért?~Tõlem ne
3172 1 | legtöbbet az idõ nyom,~S koszorúdat neveddel~Füst gyanánt oszlatja
3173 3 | küldtek istenid,~De szerelmem koszorúja~Csak tövis között virul,~
3174 1 | zeng,~És illatözönben zöld koszorúkkal~A boldog aranykor képe dereng.~
3175 4 | felejtve lészsz.”~ „Van koszorúm szép tettemért,~Mely fényt
3176 1 | az uton váró hive friss koszoruval,~ Nem jön-e bajnoka még,
3177 3 | elõtt;~Régi szakállos urak koszorúzott szobrai mellett~ Szörnyü
3178 3 | Músa. (Péczeli Múzsa).~ Kotlik bár eleget, zajt ütne, de
3179 3 | olcsó?~ Balga dicsõség ez: kótyavetyére vezet.~19. Terméketlen Músa. (
3180 3 | kocza hõs s magyarúl írsz „kremniczi erkölcs”~ Szél lelked,
3181 3 | kitüzéd, s magad ájulsz a kritikától:~ Uj oldalt mutogatsz -
3182 2 | Komor búban fogy életem:~Küldj messzirül vigasztalást,~
3183 3 | Pályatársul s hû vezérül~Engem küldtek istenid,~De szerelmem koszorúja~
3184 1 | tullebegve hont esdõ reménye,~A külföld minden bájos tüneménye~Nem
3185 3 | Megholt: Músa, zokogj! - De külömb jön utána; mosolyogj már!~
3186 1 | Mosolyogva megvetém.~Gyülölvén a különbséget,~Széles e föld tyrannját:~
3187 3 | lettél, illik tudnod, mi különzi~ Õt a köznéptõl s hírre
3188 3 | megvetné a földnek~Minden külsõ csillogásit,~Oly komoly,
3189 1 | tág tüdõvel~Magát hírbe kürtöli,~Fényleni vágy nagy erõvel,~
3190 4 | rettenti õt a nagy szám:~Kürtöt harsant, pajzsa dörren,~
3191 4 | inkább morogna,~Villámival kürûlem harczolna,~Nem hagynám el
3192 1 | Erkölcs meleg vérrel kínosan küszködik.~Míg a habzó szív ver az
3193 3 | javai.~Hizelkedve lép nagyok küszöbére,~ S büszkén magának repkényt
3194 3 | a férfi, s egyedül csak~Küzdel õ a mesze pályán.~Mint az
3195 1 | jelül hamvadon edzi dühét.~Küzdél bár, de magas diszeidnek
3196 1 | írá mint kegyjelét,~Hogy küzdési szép jutalmát~Sejtse ott
3197 4 | Kincset hozok, gyöngyöt hozok,~Küzdésim dijait,~Mind ezzel néki
3198 3 | nincs versenezés, nincs küzdhelye bátor erõnek.~6. Kiadatlan.~
3199 3 | mostannal összeszõni:~Nem szembe küzdnek, szív szív ellenébe,~Hanem
3200 3 | körûlem képe még.~Igy evezve, küzdök, élek.~Birtokom remény s
3201 4 | hallva szózatán~Száguld a küzdõk után.~7.~ Esti bíbortûzben
3202 1 | istenid.”~Igy dörge rám küzdõre egy hideg,~Egy vak szokáson
3203 1 | az élettel~Végsõ harczot küzködik:~Minden az embert elhagyja~
3204 2 | szél fuj a mezőn,~Farkas kullog az erdőn.~Hadd fújjon a
3205 1 | imádott fejére:~Hányszor kûszködik az mosolygó sorsával!~S
3206 1 | Gyászemlékü vidék! mi sok inség kutfeje lettél:~ Párolgó mezeid
3207 1 | Minden földi boldogságnak~Kútfeje s legszebb éke;~Melynek
3208 2 | hoz édes anyám.~Én addig a kútra megyek,~Hogy friss vizzel
3209 2 | keresztet hány,~Kiált a hív kuvasz után,~A tûz mellé heveredik,~
3210 3 | szép s jó: ló, pipa, puska, l ... ó.~2. „Tatárok Magyarországban.”~
3211 2 | nekem, kincsem-adta,~Van-e lábad olyan,~A mely nem csak sétálni
3212 4 | kincsét veszi,~S a szépnek lábához teszi.~„Fogadd ezt vég emlékjelül~
3213 2 | Majd szememnek bús harmatja~Lábaidat megáztatja.~Isten hozzád
3214 2 | honn is talpon van?~„Van lábam, mely jó úton jár~S nem
3215 3 | mikint elõmenénk!~Pedig rosz lábbal mesterség haladni.~Nézz
3216 4 | érti a cseh~S szégyen-telve lábra kel;~S mily rátartva jött
3217 1 | árva fülmile,~S lelke néma lágyultában~Ön szerelmit festi le;~Õt
3218 1 | tekintse szemünk;~Ott vergõde Lajos, rettentõ sorsu királyunk,~
3219 4 | nyoszolyára téve,~Egy magányos lak hûsében~Hol csendes nyugalma
3220 4 | elfordúl.~S mint közelget dús lakához,~A kopó mind úgy vonít,~
3221 4 | nem jó lélek,~Hanem gonosz lakása!”~„Félénk öreg! légy egyszer
3222 4 | kerestelek~Itt a gonoszok lakásába’;~Jõj, hogy többé el ne
3223 1 | ország! be kicsiny most néma lakásod?~ Tárogatód megszünt,
3224 4 | falat,~Az jut neked hölgyi lakásúl!~Azt mondva egy ifjat elébe
3225 4 | szórja hamvát,~Baglyoké lesz lakhelye;~S ott huhogják minden éjjel,~
3226 1 | A földi szépnek büszke lakhelyébõl~Vadon berkére vissza-visszanéz.~
3227 4 | ínség ölelkezik,~Ott légyen lakhelyed!~Ha ennyi díj reád nem hat,~
3228 4 | menyecskében~Alig talált lakhelyet,~S hogy öreg ura mellett~
3229 4 | menyekzõjére:~Ott vigadnak a lakodalmasok~E ritka párnak örömére.~
3230 4 | véres kard fegyverre kiáltja lakóit.~És tódulva nemes seregek
3231 4 | Hajléka nagy s kiterjedett,~Lakója sok kiszenvedett.~Ha nézed
3232 4 | már!~Amott fejérlik hûs lakom,~Hol édes béke vár;~S ott
3233 4 | felbontván a társaságot,~S lakosok közt igazságot,~Csak fegyver
3234 4 | csárda van,~Trézsi asszony lakott ottan.~Éjfél haján, bogárszemû,~
3235 1 | hagyjon s forró kebelemben~Lakozzék s játékát a forgandó szerencse~
3236 4 | elfojtani.~S ím a bágyadt lámpafénynél,~Áll egy szép alak fejénél,~
3237 1 | hanyatla erõnk.~A sorvasztó láncz igy készüle árva hazánkra;~
3238 4 | éjfél új életre~Feloldja lánczainkat;~S míg az élõ álomba dõl,~
3239 1 | égi szellemek~Nem oldják lánczait,~Alant hever s letün;~A
3240 3 | Kedves lánczokra fûzve a síriglan~Korunk
3241 3 | Forrását nékem ád a szikla:~Lánczot a magas fedél;~És a lant
3242 4 | csillog,~Pánczél, dárda, lándzsa villog;~Több vitéz jõ s
3243 3 | a lantnak húrjain;~Szent lángban tévedez reménysugára~Az
3244 3 | szúnyadoznak a nemesb tökélyek,~S a lángerõ tisztább formára vár,~A
3245 3 | léti czélja híven.~Most a lángész teremtõ ihletése~Ösvényt
3246 1 | virága veled.~Harcz tüze lángitá bizton viadalra kikelted’,~
3247 1 | az édes álom~A forró szív lángival!~Szebb valóra ha nem ébred -~
3248 1 | Ösvénye titkain,~S teremtõ lángjait~Öröklét hirdeti.~ A por
3249 1 | Ki nem melegedett mennyei lángjánál,~S el nem ragadtatott felhevûlt
3250 3 | malasztit:~ Mert tüze lángjától reszket az életerõ.~19.~
3251 1 | felé:~S mint a honvesztett lángképzeti visszaröpülnek,~ Lelkem
3252 3 | Kezébe’ lant, szerelme lángmelyében.~S a mit teremtve-áradó
3253 4 | férjem, menj merre dicsõség~Lángösvénye vezet; híven lelsz minden
3254 4 | Elfoglalva Nissza vára,~Lángözönben mindenütt,~S a pogányok
3255 1 | hevült kebelében;~Képzete lángözönébõl~Egy alak ömlik elé,~S elrepes
3256 3 | tudományt szereted, hírt lángolsz általa nyerni?~ Kis jutalom,
3257 4 | oly hív.~S mint két tüzi lángozat egybe vegyül,~A két rokon
3258 3 | nyertenek.~Még nem érzett lángozattal~Üdvezlém az égi lényt,~És
3259 3 | hajós után.~ A kelõ nap lángsugári~Szétlebbentik a homályt,~
3260 1 | tûz ég elém:~Õ az, õ az! lángszemébõl~Hû szerelme int felém!~Kéjlobogva
3261 4 | Ily soká hogy kétes harcza~Lángszemébül bosszuszikra~Szétlövell
3262 4 | búcsúfényt vete.~Távolt mérõ lángszemekkel~Egy utas jõ gyors léptekkel?~„
3263 4 | hiedelmem,~Küzdve gyõzök, s lángszerelmem~Megjutalmaz lágy ölén.””~„
3264 4 | leszáll,~S hegy-völgy fosztva lángszinétõl~Kékellõ homályban áll.~Édes
3265 4 | király elõtt,~Sok vitéznek lángszivében~Olthatatlan vágyra nõtt:~
3266 4 | nézd ezen sírt:~Bennalvó is lángszivet bírt,~Kéjre termett lyányka
3267 1 | Olaszországban.~Itt a langyos ég virányin~Édes illat tévedez,~
3268 1 | isteni~Búcsuzva néznek a sziv lángzatára,~Ha már a látnék alkonyul
3269 1 | Könynyel-áztan ömledez.~S visszavágyó lángzatokban~Multja szépin tévedez;~Lengj
3270 1 | veszteségemen~A távolt méri lankadó szemem,~Szelid fény leng
3271 1 | visszadõl~Zajló habok közé,~S a lankadt szomjuzó~Egy tiszta cseppet~
3272 3 | sziv-dobogva,~És ifjúlva nyúl a lanthoz,~A magast üdvezleni.~A mit
3273 4 | Míg szíve megszakad:~De lantja él s kiért hevûlt,~A vad
3274 3 | Lángoló karjába inti.~Hû lantját mellére zárva~A hajós borúl
3275 4 | 4.~..... fagy lepi,~Ön lánya a kedves halott,~E földön
3276 4 | kard, s nyugszik majd.~A lányt kétség ûzi:~Vitéz, vitéz!
3277 1 | senki el nem árul~S nem lappang irigy lesen;~Andalogva hü
3278 4 | Borzasztó az éji pálya,~Vészt lappangtat bús homálya,~S fendöbörgõ
3279 4 | Búbánat szorulván keblébe,~Lappangva keresi mátkáját,~Végre lelke
3280 4 | énekzaj, dobzódás,~Táncz, lárma s riadás~Hallék romladékába’.~„
3281 3 | a recensensek bár miként lármáznak,~Versében a szív s az indúlat
3282 3 | perczben már szerettem:~Lásd innen, mily buzgón óhajtalak!~
3283 4 | egyenesen~A szoba felé ment.~Én lassan mindenütt~A lélek nyomában;~
3284 1 | egy édent himzél vala.~De lassudan bájfényed elhala:~Pályám
3285 3 | álma illan,~S a gondpályán lassúdan hül a vér;~Férfjult erõnk
3286 1 | fel szép álmain.~És, ha lassun e tüz árja~Elhervasztja
3287 3 | mennyit nevel!~Néhány emberkét látánk a görög~Földön, nálunk minden
3288 4 | Mély borzanást tenyészt látása,~Vég enyészetet hirdetve
3289 1 | fellegszárnyain.~Szülõföldéig terjed láthatára,~S békén mosolygva csendes
3290 1 | Tiltva, lép a sors elém,~Láthatárom elsötétül,~Végsõ búcsut
3291 2 | felülnék,~Hogy csak egyszer láthatnálak,~És szivemhez zárhatnálak.~
3292 3 | hiúhoz.~ Képedet annyi helyen láthatni. Talán igen olcsó?~ Balga
3293 3 | ihletére~Álmaim holt képei~Látható valók gyanánt,~Életet színt
3294 3 | Érzést ne várj: elég ha láthatod;~Stanczák röcsögnek, és
3295 3 | lettem:~Megáztam jól, de nem láthattalak.~Most, vad sors! elzárnak
3296 2 | jön hozzám,~Búcsú óta nem láthattam,~Azóta nem is alhattam.~
3297 1 | kivivja~Mély tömlöczébõl,~S a látkörön tul~Fenteg lebegteti~Világokat~
3298 2 | nincsen mentség.~Tudja isten, látlak-e még!~E gondolat csak könnyet
3299 3 | minden halmon müvészt~Látnak, s azért is annyi tömjént~
3300 1 | sziv lángzatára,~Ha már a látnék alkonyul határa.~~
3301 4 | várni szokott,~Midõn õt látogatni jöttem.~Nekem drága és jeles
3302 4 | ott.~Nékem többször úgy látszott,~Majd oly mélyen sóhajtott~
3303 1 | Melynek négy század látta csodálta diszét;~Mely rab-utált
3304 2 | Mátyás az igazságos?~Te láttad őt boldog Rákos!~Tán itt
3305 4 | Kék csillogó boltszõnyege,~Láttán enyész búd fellege.~Egy
3306 1 | világ zajában~Az csak ritkán láttatik,~A romlott szív birtokában~
3307 2 | csillagok,~Onnan ti messze láttok,~Hol van Rózsám, merre jár,~
3308 4 | mely bájvonzattal,~Egyszer látva mint az ég,~Képzetünkben
3309 1 | kényétõl?~Légy bár vitéz s laurus zöldelljen fejeden,~Bírj
3310 1 | Pályám sötét utjára.~Láttam laurust zöldelleni~A köz félénk
3311 4 | szélvész verseng dühvel,~A lázadás -~ ~.oOo.~ ~
3312 4 | kínja ég,~S enyészet dúl lázadt erén.~S karjára fûzve szép
3313 4 | alá fel.~A csintalan ág le-lehajtva magát,~Fölleplezi gömbölyü
3314 4 | Leánybú.~Szép lyányka! az estve
3315 4 | megyek én.~Míg küzdve imígy a leányka borong,~Ellepve az út lovagokkal;~
3316 1 | nyom,~Mert a szép szó s leánykegy~Vajmi hamar füstbe megy.~
3317 2 | Dunában sok a viz,~Jaj! ki a leánynak hisz!~Mint a viz a Dunábul,~
3318 4 | hozz estére~Tánczra víg leányokat!”~„Urfi, urfi, a harang
3319 2 | után.~De vége a szüretnek,~Leánytársim nevetnek:~Volt hetyke szép
3320 4 | nevét,~Elhangzik az illati lebbel.~S mint kémli habozva, lel
3321 1 | szerelme bájos ajkin~Legelõször lebbent el?~Ah de zúgva megy felettem~
3322 3 | hevülve,~Kiesb virányokon lebdes körüle.~Örömhitté vált gyermek
3323 1 | Örömszinben, vezércsillag gyanánt~Lebegdelt képed napjaim körül,~S bájképzetim
3324 3 | és folyása,~A néhány vers lebegése,~ Mely verseng a prózával,~
3325 1 | Mohács!~Hollószárnyaival lebegett a zordon Enyészet,~ S
3326 1 | Szendergõ porodat béke lebegje körül!~Hajh! s ezt visszavonás
3327 1 | S a látkörön tul~Fenteg lebegteti~Világokat~Körülsugárzó~Bájos
3328 4 | hattyunyakára omol~Habkönnyû lebegtin alá fel.~A csintalan ág
3329 3 | csillapítlan érzet,~Mely lebelgõ fátyolában~A sírok közt
3330 4 | veszélyt gúnyol,~S víg leblek is rettentik őt.~S tünődve
3331 3 | nem hiába;~Tudják miért: a leczke régi,~Uj a világ. - De hála
3332 3 | Fellép a dictator s azzal ledörgi:~„Miért nincs füled?” körülnéz,
3333 4 | félti hölgyét,~S itt hevét lefázza most, -~S hetykén rúg a
3334 2 | szólsz,~Szigetek közt némán lefolysz:~Én is puszta sziget lettem,~
3335 1 | maga a tapasztalás~Marad legdrágább kincse.~Igy a lélek visszatérvén~
3336 4 | Közepén a bús piacznak,~Legdühösb helyén a harcznak,~Hintve
3337 1 | elégség helyébe,~S a lelket legédesb álmából felkölti.~Minden
3338 4 | és elõtte~Biztosan egy õz legel,~S angyalképü kisded lyánka~
3339 1 | a pásztor s fütyörészve legelteti nyáját;~ És nem tudja,
3340 2 | leányok! higyjétek,~Hamisak a legények.~~
3341 2 | én babám durczás leány,~A legénynek csak fittyet hány;~Be haragszik,
3342 2 | bármi begyes,~Oltalmára legényt keres.~Ne félj Rózsám! szebb
3343 1 | Sokat ugyan nem adhatok,~Legfeljebb egy dalt mondhatok,~De felcsapván
3344 1 | gyöngye a világnak,~Létünk legfőbb értéke,~Minden földi boldogságnak~
3345 1 | tövises pályára,~A földi inség legfõbb pontjára:~A nagy megtörtént:
3346 1 | Mely ritkán érik meg a legigazb remény!~A tudomány elûz
3347 3 | halmain mosolygva állunk,~S legkisebb tárgyban nyílt eget találunk.~ * * *~
3348 3 | mennyi - szőr talpadon,~Legmérgesebb ellened üljön az orrodon.~
3349 3 | messzébb jut mézes ajakkal,~ Legmesszébb, ki örök görnyedezésre szokott.~
3350 1 | gyujtok, s azt gondolom;~Itt legtöbbet az idõ nyom,~S koszorúdat
3351 4 | öledbõl.~Hallod a tárogatót? legutolsó Dobozi nem lesz,~A ki szabadságért
3352 4 | Néki láncsa, kard, parittya~Legvidámabb élemény.~Gõgje - oly nagy
3353 3 | Mély álomba varázslaná~ A legvígabb szíveket,~Jéggé fagygyá
3354 2 | szellõ volnék,~Galambomra legyezgetnék,~S míg édesden álmadozna,~
3355 1 | Ön szerelmit festi le;~Õt legyingesd, boldog szellõ!~Rózsaillatot
3356 4 | Õsz van, itt hûs szél legyint,~Megbéleltem egy kicsint.”~~
3357 4 | lyány zokog s fülel:~Vitéz, legyõzted a bajt?~A fák között ki
3358 2 | harmat esett;~Fû, virág búsan lehajlott,~S magyar szivbül friss
3359 2 | kedves helyen állnék.~Ágimat lehajtanám,~Hogy más ne lássa Rózsám~
3360 1 | szelid fuvalma~Serkentõ bájt lehel;~Édenné változik~A disztelen
3361 1 | S bár itt szelidebb ég lehell reája,~A sinlõ sziv nyugpontra
3362 4 | arczaidon?~Nem földi az: égi lehellet;~A szegfü szagatlan, a rózsa
3363 1 | virágok illatárját~Beszívom lehelletén.~Könnye harmat, mely vidítva~
3364 1 | boldog szellõ!~Rózsaillatot lehellõ!~S lengve szivhullámain,~
3365 3 | hevére~Kegyajkin a képzés lehelt vala,~Merész iránya érdemczélhoz
3366 1 | nyájas zengzete múl,~Majd éji leheltén a komor õsznek~A csermelye
3367 3 | istenné, s kéjmalasztjait~Lehelve a szorult ábrándozóra,~Intézi
3368 1 | elhagyva feledtél:~ Csak te lehess boldog, szép haza! szenvedek
3369 3 | Gyõztes lenni dicsõ: s lehet-e szebb czélja magyarnak?~
3370 2 | lel a Dunán;~Egymásé nem lehetnek,~Hej! azért hogy szegények.~~
3371 1 | S mágusi erõvel minden lehetséget~Csak könnyen meghódít és
3372 4 | hát a bundát.~S fûz mögé leheverész.~A vész csattog, Bandit
3373 3 | dada csevegése.~Bajnokinak leirása~ Parókás váz festése;~
3374 2 | Víg dal között kört nem lejtett,~Várja, de csak halálmadár~
3375 4 | néz.”~És Kinizsi, a nagy lejtõ~Rátekint és fölrobog,~Vállán
3376 4 | Villi lettem, vágyam telve,~Lejtsd el vélem a menyekzõt,~S
3377 4 | és zörög,~S a patak sebes lejttében~Most vidámabban csörög.~
3378 4 | Szirmay Klára.~Kit zokognak lekanyargó~ Barna Tisza’ habjai,~
3379 3 | vágyva, lelkem~Nem szenved leköttetést.~Forrását nékem ád a szikla:~
3380 4 | kegyesnek bájkörében~Most lekötve szót nem lel.~Néz - de mint
3381 4 | fény,~S a vártorony érczi lekongnak.~Elválnak epedve s a vég
3382 4 | s vas kakassa~Háromszor lekukorít,~De pezseg benn a vendég
3383 4 | nyughelye,~De nyilt ajtóra nem lele.~„Ha szállást senki más
3384 3 | dicsõnek tarta,~Létesülve itt lelé!~ „Jer, te hív küzdõ!
3385 1 | kebeled!~Ezt kincscsel föl nem leled.~„Légy bátor, gyõzni fogsz,~
3386 4 | tátogó melyébül,~Míg elhúny lélegzete,~S vérbe fúlad élete.~
3387 4 | ne hagyj!~Szabadítsd meg lelkedet.”~De az ifju tüzes indulatját~
3388 4 | hát irgalmas~Szegény bûnös lelkednek.”~~
3389 2 | körében.”~Monddsza nekem lelkem-adta~Van-e szíved olyan,~Mely
3390 4 | Gazda.~A gonosz szegény lelkemet~Mind addig kerülgette,~Míglen
3391 4 | Mely kelepczébe estem,~Hogy lelkemre nem ügyelvén~Õtet egyszer
3392 3 | csillámai a folyón remegnek,~Lelkén ugy reszket a borult öregnek.~
3393 1 | Titkos érzését és a szent lelkesedésnek~Legszebb óráit élnem. A
3394 1 | és szül a repülõ idõ.~S lelkesedve legyen szabad szittyai lantom~
3395 3 | Egymásra törnek, és mily lelkesen~Tudják a hajdant a mostannal
3396 4 | tar sûrüjébe.~Elszánt népe lelkesítve~Uj erõre s tûzre gyúl,~S
3397 1 | Öröklét hirdeti.~ A por nem lelkesül,~Ha égi szellemek~Nem oldják
3398 3 | ölelve világát,~ S a szent lelkesülés szárnyain égbe röpûl;~Tiszti
3399 3 | néki,~S tavaszt lihegnek lelkesült vidéki.~Mosolygva tûn fel
3400 3 | leng,~S a nagy - s dicsõre lelkesülten éleng.~Szûk már az õsi ház,
3401 1 | határánál,~S váltig nem lelkesûlt gyönyörû kényétõl?~Légy
3402 4 | lyánya a kedves halott,~S lelkét ezer kín tépdeli.~A két
3403 1 | szivbe vág,~Ott egy néma és lelketlen~Szikla lenni boldogság.~
3404 4 | tehetem~Kedves vendégem!~Mert lelkiösmeretem~Megtiltja nékem.~S mi okból
3405 3 | elmult szép idõnek~Fentebb lelkû emberi!~Szebb életnek kell
3406 1 | puszta tetõjén,~ Pártos lelkü felek durva csapatja között,~
3407 3 | homályokon;~Min eddig jós lelkünk csak sejtve kése,~Fénynyé
3408 2 | tekintenél,~Kék szememben szivet lelnél.~Barna hajad simítsd hátra,~
3409 4 | Mint nyere õ diadalt, mint lelte vitézi halálát.~Lengj ihletve
3410 4 | magyar néz rés után;~S egyet lelve, mint a villám~A habzó ellen
3411 1 | el.~Némulj meg, és tanulj lemondani.~Nyugasztalódj belsõ világodon:~
3412 1 | Sejti malasztit bár, de lemondás átka felette!~ S álma
3413 3 | mindened a nap alatt”~Büszke lemondással tûrd e lét annyi hiányit -~
3414 4 | nemesek éltenek:~Balázs s Lénárd, kik már régen~Gyülölségbe
3415 4 | Kegyetlen pusztították.~Lénárdnak egy fia vala,~Akit igen
3416 1 | felettünk~Még bájos alakban lengeni fog.~Jer, kedvesem édes!
3417 3 | szivárványszíneket.~Bármi játszi lengetegre,~Délibáb tündérzetekként~
3418 3 | gyöngéd érzetének~Viszonzva lengetik honpartjai!~S felette bár
3419 4 | evez s örül;~Vidám képek lengik körül.~Örûl, evez, s a parthoz
3420 4 | alkony hûs szele~És enyhítõ lengzetében~Reszket a lomb és zörög,~
3421 1 | az erõszak erõmet neveli:~Lenyomja a gyönge sziv fájdalmát,~
3422 1 | sírjába ezer átok~Követte. - A lenyomott népek könnyei voltak~Jelei
3423 1 | szerencséjén részt vehet.~Lenyomva a sors kezétõl,~Megbántva
3424 4 | Midõn még végsõ órájában~Leót emlitett vala.~Egy sirhalom
3425 3 | E pályán lep meg éltünk alkonyatja,~Halántékunk
3426 1 | vegyül;~Vagy komor árnyékként lépdelve sötét teremében,~ Gyúladozó
3427 4 | hegyeken fel~Szirtrõl szirtre lépdezünk;~S a tenger habjain,~Felhõk
3428 4 | csontpályán egy gödörbe lépe -~S elõtte áll kedvesének
3429 4 | tagjainkat,~S beterítve lepedõkkel~Völgyeken le s hegyeken
3430 4 | sokára.~Piros arczczal egy lepedõt~Vet az ifju nyakára,~És
3431 3 | költemény. Vörösmartynak.~ Kék lepelbe nyugszik a föld.~Csendre
3432 3 | melyembe, ti vérsóhajtások!~Egy lépés még - s marad hazámnak határa.~
3433 1 | A bölcseség thronusához~Lépésim siettetém,~A szerencse változásit,~
3434 2 | Hogy más ne lássa Rózsám~Ha lepihen s hűtözik,~Vagy az érben
3435 3 | érdemed alkonyodik,~Hátra ne lépj, inkább kettõztesd minden
3436 2 | nincs.~Mint reggel a játszi lepke~Szép galambom olyan fürge,~
3437 2 | kifejtette;~Délben jöttek a lepkék,~De csak szagát keresték:~
3438 3 | tündöklõ czélt nyomozva,~Lepkeszárnyakon csapongva,~A pillanat rabja
3439 4 | omladozva~Lengedez hóvállain,~S leple félig bontakozva~Reng a
3440 3 | vak õsznek~ Vészben uszó leplét lopva nyakába veti,~S nem
3441 3 | Elmeszorúltságát hány ember leplezi azzal,~ Kit gõgfénye gyötör,
3442 4 | Haemusz kék ormával~S köd leplezte homlokával~A magas felhõkbe
3443 3 | maga.~17.~Törpe! nagyot nem lépsz! ne erõlködj! kár az idõért:~
3444 4 | tette él.”~9.~Mintha álom lepte volna,~Hosszú álom és nehéz.~
3445 3 | örömre integet,~S ártatlan lépteink minden nyomára~Édes megnyugvás
3446 4 | lángszemekkel~Egy utas jõ gyors léptekkel?~„Merre utas?” „„Messze
3447 1 | Szívdobogva szállok arra,~Ah de léptem zajlatán~Némul a dal, és
3448 4 | megjáratnád,~Ha a szobát lerontanád!~Gazda, mit gondolsz?~Gazda.~
3449 4 | Mint vitézi hamvakon~A leroskadt emlékkõ,~Még dõltében is
3450 2 | Most jer kedves,~Senki nem les;~Adok csókot,~Akár hatot,~
3451 1 | árnyain:~Arra szállok, ott lesem meg~Titkos andalgásain.~
3452 1 | árul~S nem lappang irigy lesen;~Andalogva hü szerelmünk~
3453 4 | keble alatt.~Ott várja lesengve, sóhajtva nevét,~Elhangzik
3454 3 | Szerelem.~Félni, vágyni leskelõdni,~Multon és jövõn tünõdni,~
3455 4 | Rajta, rajta! lomha nép!~Lesre hajdu, börtön annak~A ki
3456 4 | reá vette,~Hogy a lelket lessem meg;~Huh most is még rettegek~
3457 4 | napeste~Kedvesét könnyezve leste~Állva e szirtek felett:~
3458 1 | sors;~Néz, és elkomorul s lesütött szemmel halad ismét;~
3459 4 | Hideg s holt a szép mátka:~Lesujtá atyja átka.~~
3460 2 | nyílnék,~Tán víg kedvvel leszakasztna,~S keble havával itatna.~
3461 1 | A nyugtató.~Leszállsz te is kecsegtetõ sugár!~
3462 4 | rezgõ buzogányát~A falról leszedé, s próbálva sulyát, felövedzi;~
3463 3 | összelopott vala.~Valóság lészen részeg álmaiból,~S megnyílt
3464 4 | pirúl, de iramni felejt,~Leszögzi a feldagadó szív:~Oly nyájas
3465 1 | Melyek az érzõ szívet hidegen letapodják,~Nem mosolyog nékik a barátság
3466 4 | bucsuszó~Csókvillanat, mélyen a létbe ható.~Felrajzik az élet
3467 4 | szivedbe’,~S letöri virágzó létedet.~Maradj, fiam, maradj!~Kétségben
3468 4 | szivednek!~Itt végzõdik létednek pályája:~Szép ifju! vége
3469 4 | felleg eloszlik, a hold letekint,~A víg lebel illatit hordja
3470 1 | e tüz árja~Elhervasztja létemet,~S egy hideg kéz majd bezárja~
3471 1 | fellengve kére,~Édes valóra létesülni kész;~Bár a szerencse nyilt
3472 3 | szép- s dicsõnek tarta,~Létesülve itt lelé!~ „Jer, te hív
3473 1 | a szent szabadságért,~S létét kötve birtokához,~Megvet
3474 3 | elárad,~ Hány szobrot letipor vak diadalmi erõ.~16.~Múltra
3475 4 | az elfoglalt hazában,~A letiprott Hunniában~Rend s törvény
3476 1 | szakadt már,~ A gyönyörû létnek kelleme, szépe, oda!~A gyõztes
3477 3 | külön ösvényen változnak létök irányi:~ Míg a tölt erszény
3478 4 | tesz ártatlan szivedbe’,~S letöri virágzó létedet.~Maradj,
3479 4 | remegve néha még,~Kik az édes léttül válnak,~Jégkeblén a zord
3480 1 | szavam~A puszta téreken; letünt az égi kép,~Csak könnye
3481 4 | tánczban úgy kerengnek.~Majd leülnek vacsorához,~Bujdosik a tölt
3482 1 | edzi dühödve vasát.~Igy leve tömlöczczé elõdei fénypalotája:~
3483 1 | örökségbe kapkod s fent a levegõben,~Túl az emberiség határán
3484 1 | roppant vázként mered a levegõnek,~ Mintha kivágyna korunk
3485 4 | Vélve még a büszke ménen.~Levegõt vág, s elhunytában~Tág kebellel,
3486 1 | s bájos szemeidnek rabja levék már;~ Szólál: hív rabod
3487 4 | szörnyü ijedtségben~Maga lévén a nagy sötétségben;~Búbánat
3488 3 | andalodás,~Sokratörõ unalom, leverõ kegy, könnyü itélet,~
3489 4 | rátartva jött Budára,~Oly leverten illan el.~De örömzaj harsog
3490 4 | Én elsõ a vár falán:~Igy levétek gyõztesekké~Elszánt tettem
3491 1 | gyenge reményt adnál~Hátra levõ éltemnek.~Hasztalan! nem
3492 3 | bár sötét felhõk gyülének,~Lezúgnak a vad kor viharjai,~Merészen
3493 4 | mosolyg le,~Búsan tér el a ligetbe,~Hol párján nyög a fülmile.~
3494 4 | homálya,~Hárs alá dõl a ligetben,~Ez tanúja szebb idõnek,~
3495 2 | én szegény,~Zokogva foly ligetén;~Zokogva foly éltem is,~
3496 4 | Ifjú lelke késik bár;~Még liheg mélyen, halkan,~Még erében
3497 3 | nyujtja néki,~S tavaszt lihegnek lelkesült vidéki.~Mosolygva
3498 4 | lyányka diszét,~Zengtébe lihegve szerelmét.~De Ilma szivében
3499 1 | kelyheikbõl~Édesded álmokat~Lihegzenek.~A természet virit,~És sirokon
3500 4 | Valód magas ékei mellett!~A liliom éjszin, a viola vad:~Tõled
3501 2 | friss havon, olyan szeme.~Liliomból szõtt arczáján,~Gyöngybe
3502 4 | hüve hat,~Megvérzi tövis liliomkarodat;~Villáma szemidnek homályba
3503 1 | nyájas arczin olvadozva~Liliommal rózsa kél.~Zsenge szálit