| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Kisfaludy Károly Kisfaludy Károly összes költeménye IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Könyv grey = Comment text
3504 3 | dicséret.~ Élet: vajmi puha! Litteratura: piha!~27. Egy tehetetlen
3505 3 | köztük az astrologus.~Élet és Littetarúra.~Sok füge köntös alatt,
3506 1 | szük körében,~Elsõ vágyási lobbadó hevében~Könnyült kebellel
3507 4 | vágyra nõtt:~S versenytûzre lobbadozva~Gyûlnek a várpiaczon,~Melyre
3508 3 | melynek kelt ölébõl,~Tûzre lobbanó szemekkel~Néz fel a dicsõ
3509 4 | lóra emeli,~Eltér s öröm lobbantában~Rá-rá pislog nyargaltában.~
3510 1 | vérrel festett~Zászlói már lobognak,~Öldöklésre szenteltetett~
3511 4 | ropognak,~A zápor hullámi mint locsognak,~Elhúnyt az égi fény, a
3512 4 | dárda markaikban,~Mindenik lökésre kész.~Trombiták rivalnak
3513 4 | villog halál-aczél.~Boszút lövell tekintete,~A míg egy gondolat,~
3514 3 | recsegtetik;~Mérges fúlánkot lövelve~Száz torok tátong megette:~
3515 3 | karomon csügg s szép szeme rám lövi lángját~ És dagadó keblén
3516 4 | örül.~S ott a mogyorós sürü lombja között~Eprét szedi gyönge
3517 1 | dül.~S mint a füzes ingó lombjain által~A holdnak ezüst világa
3518 4 | Fel-felszökdös, por ha látszik,~S lombok közt a szellõ játszik.~Harsog
3519 4 | kezdjük újra,~Rajta, rajta! lomha nép!~Lesre hajdu, börtön
3520 2 | álmadozna,~Ajkam ezer csókot lopna.~Ha én fülemile volnék,~
3521 2 | mécs elalszik,~Ajkaimhoz lopódzik,~Megcsókol, én haragszom,~
3522 4 | Kíséré, hol már szép rendbe’ lovagjai álltak~És vídám kedvvel
3523 4 | leányka borong,~Ellepve az út lovagokkal;~Mint ünnepi czélra, közelgnek
3524 4 | hír repes, és gyalog és lovakon~Agg és fiatal lepi házát.~
3525 2 | elvesz,~Hogy piros kendõs lován,~Értem jön szüret után.~
3526 4 | feszûl,~S úgy döf rája: hogy lovastúl~Az hanyatt a porba dûl.~
3527 4 | szerzek házat kertet,~Pár lovat kis szántóföldet~S ehhez
3528 3 | Emléksorok.~(Lóversenydijakra.)~1. Pest város bilikomán.~
3529 2 | Sok legény jött nyalka lovon~Gyõzni a vad büszke taron,~
3530 3 | gõgösen pörög~Kezökben a lud-hordta dárda. Nagy~Árpád s dicsõség!
3531 4 | fölriad; fagy, láng teli;~Ön lyánya a kedves halott,~S lelkét
3532 4 | S szép menyecskék, fürge lyánykák~Még aranyport mosnak ott.~~
3533 1 | ELSŐ KÖNYV~LYRAI KÖLTEMÉNYEK~
3534 3 | hajnala;~Elõlép mint denevér lyukaiból,~Hogy más érdem sülyedjen
3535 3 | Bundául szolgáljon - százszor lyukas selyem;~Egyéb ruhát a sors
3536 3 | Hogy sereg is mene át a lyukon, már kell ide sok hit:~
3537 2 | érti nyelvünket már:~Hej! ma-holnap a magyar szó~Ritka, mint
3538 3 | 8. „Hõsregék.”~Sallangos machinák hõsid. Sors-csípve kidõlnek,~
3539 3 | szegletkõre ül,~S mint a kis macska tejfeles fazéknál,~Ólálkodik
3540 1 | hordoz keblében irántuk.~Ama maczedóni vitéz mit nyert a világgal?~
3541 1 | felé,~S ott pihennék, hol madárhang~Éled s a vig csermelyé,~
3542 3 | rejtezik.”~Igy az ifju, s kis madárként,~Mely kinézve messze térre,~
3543 3 | gratulál őtet mellőzött egykori Maecénásának.~Köszöntő köszöntést kell
3544 3 | síriglan~Korunk repül s a szív magába tér,~Az ifjuság szeszélyes
3545 3 | tégedet,~ Mert megcsalod magadat.~Hidd el kevés ez magában:~
3546 3 | hatalom, ha erõd van küzdni magaddal;~ Légy szabad, állhatatos,
3547 4 | ugrat,~Derékban õt átöleli,~Magához lóra emeli,~Eltér s öröm
3548 2 | galambtetemit.~Ne lássa! mert magamkint~Örömet nem lel megint:~Én
3549 4 | Õvelök szembe szállni.~Ennen magamról tudom én,~Mely kelepczébe
3550 1 | ismerve s élve elfeledve~Magán s egyedül a világban járok.~~
3551 4 | öntözte.~Végre egy klastrom magányában~Nem sokára meghala,~Midõn
3552 4 | mulatságra~Jövünk oda a magányosságra?”~„Ott vannak a hivatalosok~
3553 1 | elhala:~Pályám mindég sötétb magányra tére,~S a küzdõ sokba telt,
3554 4 | csak szótlan áll.~„Vagy tán magasb fény ösztönöz?~Vedd hõsi
3555 4 | már.~Mint egy árbocz úgy magaslik,~Izmos, vállas és kemény,~
3556 1 | tüzképzelet ád,~A mit a szem magasnak lát~Az ifjuság évében.~Ah
3557 1 | Csendesen alászáll s visszatér a magasról,~De a föld többé nyugalmat
3558 3 | ifjúlva nyúl a lanthoz,~A magast üdvezleni.~A mit szép- s
3559 3 | fájdalmára~Olcsó nyelvek magasztalásain,~S míg a fület sérti zengése
3560 1 | kit nem rég ezerek tömjéne magasztalt,~ Most távol rejtek néma
3561 2 | féltem a katonáktul,~Sem magátul a haláltul.~~
3562 4 | szava,~És tünõdik, küzd magával,~Szomorún néz tétova,~Zúg
3563 1 | fakada e bõség szarvából;~Magok a jobb lelkek szerelmet
3564 1 | Holt tetemek fekszenek,~Kik magokat felszentelve,~A hazáért
3565 4 | Mi az, fiam, mi ott oly magosan~A hegytetõn áll, s oly magányosan~
3566 1 | czélokat hajhászva elveszszük magunktól~Legszebb adományit életünk
3567 1 | igaz szerelemtõl vészen,~S mágusi erõvel minden lehetséget~
3568 4 | bolgári szív~Volt itt a magyarhoz hív,~Sebje még is kétszer
3569 4 | karja ére.~Hõs nyomán röpûl magyarja~S a pogány rendét zavarja.~
3570 4 | ünnepelni~Jönnek most a magyarok,~Õt emelni pajzsaikra~Nyíladoznak
3571 1 | helyett.~Vér gõzölg azalatt Magyarország térein: a vak~ Pártosság
3572 3 | puska, l ... ó.~2. „Tatárok Magyarországban.”~Sok haza-puffogatás, ok
3573 3 | haza-puffogatás, ok semmi, de szörnyü magyarság.~ Bundás indulatok: oh
3574 4 | anyja örül,~S fenhirdeti magzata sorsát:~A hír repes, és
3575 3 | áldozza napjait:~Szép hölgyén, magzatin, s baráti szíven~Függ boldogsága
3576 4 | kedvelt atyjának~Egyetlen egy magzatja.~Jó ifjú; tûz indulatjának~
3577 4 | fiam, megállj! legyen elég~Mai utunk, ugy is barnúl az
3578 4 | Kies partján a Dunának~Majdan falú támadott;~Most is Aranyosnak
3579 4 | A szegény utas.~Majláth János után németbõl.~Leszáll
3580 3 | árt, ha tanúlsz.~31. Egy majmolóhoz.~ Miket, szived ömledezvén~
3581 3 | Kövesd; dicsõbb a régi, légy majom!~Igy zúg egyik rend, s nem
3582 3 | Nagy feszesen neki áll a majomsereg, és a vak õsznek~ Vészben
3583 4 | Végre tartandó insége,~Lina makacs keménysége~Erejétõl megfosztotta,~
3584 3 | s hinte reá:~Én nem! sõt makacsúl tagadom jóléte malasztit:~
3585 3 | gyermek bizodalma~Szívét örök malasztal élteti.~Szeret: habár a
3586 1 | virulj, gyásztér! a béke malasztos ölében,~ Nemzeti nagylétünk
3587 1 | Szembe nem méz, hátul nem mar,~Nyiltan leli kebelem;~Sokat
3588 1 | légy boldog! s bár nincs maradásom öledben,~ Mig piheg e
3589 3 | erõdet,~ S egy buzgóbb maradék áldja hideg porodat.~~
3590 4 | visszatér,~Oly nyughatatlan,~S maradhatatlan,~Hogy a házban hálni sem
3591 3 | kimész, otthon - semmi se maradjon;~Pénzed annyi légyen, mennyi -
3592 1 | mulót ragadta el;~Lángzók maradnak a rokon tüzek,~S a por felett
3593 4 | holdvilágnál~Éjfélig fen maradok,~És a kertben egy agg fánál~
3594 1 | kegyetlen összetöri:~Igy maradott egyedül Erzsébet, puszta
3595 1 | Visszafordul szivembe.~Hive maradsz az embernek~Bármely nehéz
3596 3 | itélet.~Hõsvérökhöz hívek maradtak õk:~Egymásra törnek, és
3597 3 | sokat kis habjára,~ Ne marczangold eszedet.~Ó mert a vágy nem
3598 3 | szemlélgessük~ Kedves „Márévár”-omnak~Kellemeit, s fejtegessük~
3599 3 | kis hivatalra remény.~7. „Márévára.”~Oh Máré, Máré! tetemes
3600 3 | ottfen elég.~4. „Szécsi Mária.”~Szécsi Marinka dörög s
3601 3 | Szécsi Mária.”~Szécsi Marinka dörög s hõst szöktet az
3602 4 | két vitéz;~Hosszu dárda markaikban,~Mindenik lökésre kész.~
3603 4 | Hadd erõdet szunnyadozva,~Marni míg kel új agyar,~Rábélyegzem
3604 4 | díj nyerése,~Zsákmány s martalék vezet.~6.~ Közepén a bús
3605 4 | Igy az úrfi, és kaczagva~Martalékján elrobog.~És utána vérlángokban~
3606 3 | 15.~Büszke vitéz hamvát márvány fedi tetti jutalmúl:~
3607 1 | mind e mellett~Koszorud másé lett,~S édes Musád tovább
3608 2 | ezt tartom fõ jómnak:~De másért ég, nyalka legény!~Tiéd
3609 4 | nyugodtan,~Míg feleséged máshol van,~S ha a kísértet csatáz?~
3610 2 | jön, csak ragyogjatok:~Ha máshoz megy, húnyjatok el,~A hamis
3611 2 | mézesednék.~Mint a hattyu szép a másik,~Mikor rózsák között játszik.~
3612 4 | gondolok velek,~Szándékom nem másítom.”~„Hallod fiam, a sziklák
3613 1 | Némely szépek, idegenhez~Máskép nem idegenek,~Csak a szegény
3614 3 | birtokára,~Mosolyogja bár az másnak karjain.~Nem csügged õ,
3615 2 | MÁSODIK KÖNYV~NÉPDALOK~
3616 3 | fejére.~S a mit teremtve mások munkáiból~Nagy készséggel
3617 3 | lelni is benn köveket,~ Másoké a szép gyémánt.~A munkának
3618 1 | alkotmánya~Hogy el földön mássa nincs?~Egykor szívem nagy
3619 4 | S minden nemû ijedtséget~Mástól elháritsak:~Az volt neki
3620 4 | indulatoddal vesztét okoztad,~Itt mátkád menyekzõs nyoszolyája,~Minden
3621 4 | atyádat,~Még lesz idõ ölelni mátkádat.~Oh ne szaladj bizonyos
3622 4 | Fogadd ezt vég emlékjelül~Uj mátkádnak melyén;~Frigyünk örök homályba
3623 4 | atyját,~Egyedül csak váró mátkájához~Száguldva lépésit sietteti;~
3624 4 | Hallék romladékába’.~„Szép mátkám, szólj! minõ mulatságra~
3625 4 | ékes övet,~S több nagybecsü mátkaruhát hoz.~Néz Ilma, csodálja
3626 3 | ámbátor életed árva, sovány.~Mátra nem oly sziklás, mint stílusod.
3627 4 | Vállán párducz és kezében~Mázsás buzogány forog.~Mint védtornya
3628 4 | veszõdnek:~Az eszmélõt3 kis mécsétõl,~A fösvényt rejtett kincsétõl~
3629 1 | bánatos melyében,~S andalgva meg-megáll minden fokon;~Keservit tördelt
3630 4 | viríta kebelén.~Szõke Bandi meg-megállva~A hajlék felé tekint,~Tán
3631 4 | S ámbár a titkos félelem~Meg-megrázta szívemet,~Még is az a hiedelem,~
3632 3 | kinézve messze térre,~S meg-megrázva szárnyait~Fészkébõl kiszállni
3633 4 | Háború-igyekezettel~Egymást meg-megtámadták,~Ostromolták váraikat~S
3634 1 | fénytetõn nem nyerhete,~Alant megadja egy kis part homálya,~S
3635 2 | nagyot dobban!~Pergõ rokkám megakad,~S fonalam is elszakad.~
3636 4 | melyéhez zárja õt,~Atyja is megáldja Bandit,~Mostan már a gazdag
3637 4 | nyerít délczeg lova,~Majd megáll s néz fülhegyezve,~Kedves
3638 4 | felbuzdítá.~Az ifjú bátran megálla~És Balázszsal kardra szálla.~
3639 1 | s cseleken nyert urasága megállt:~S miglen az uj fénynek
3640 2 | kaszások megáznak;~Ha szeretõm megázik,~Nálam azért nem fázik,~
3641 2 | hegyek pipáznak,~A kaszások megáznak;~Ha szeretõm megázik,~Nálam
3642 3 | örömczélom bús áldozatja lettem:~Megáztam jól, de nem láthattalak.~
3643 2 | szememnek bús harmatja~Lábaidat megáztatja.~Isten hozzád édes kincsem!~
3644 1 | ölében~A megbántott szív a megbántóén dobog.~Az anyatermészet
3645 1 | Lenyomva a sors kezétõl,~Megbántva az emberektõl~A jobb ember
3646 3 | indulat edzi fulánkját;~ Megbékít az idõ: akkor az élet iramt.~~
3647 4 | van, itt hûs szél legyint,~Megbéleltem egy kicsint.”~~
3648 3 | bélyegzése:~ Minden jobb izlést megcsal.~Mily zokogó érzeménye,~
3649 1 | átokká lett -~Remény imigy megcsala.~Meghaltál! és a végezet~
3650 3 | gyarló, én tégedet,~ Mert megcsalod magadat.~Hidd el kevés ez
3651 2 | elalszik,~Ajkaimhoz lopódzik,~Megcsókol, én haragszom,~S a csókot -
3652 2 | akad s hortyog a ló,~Meg megcsorbul kasza, sarló,~A leány fél,
3653 4 | ifjunak füleit meghatja.~Megdermedve s kétségben ott áll,~Nem
3654 1 | Csendes házi boldogságban~Megelégedve élek.~~
3655 1 | szívemet tisztán tarthassam, én megelégszem,~Nagyságot nem, nem hatalmat
3656 2 | teszi, jól teszi,~Majd utóbb megérezi.~ ~
3657 1 | érzete búnak ered.~Végre megérti Mohács veszedelmét; gyönge
3658 4 | hálni sem mér.~Õ szinte megérzi~A lélek jövetelét,~És úgy
3659 2 | biró uraméknak~Szíve nagyon megesett.~„Mondd meg, babám, mi okozta~
3660 3 | lövelve~Száz torok tátong megette:~De miként hõs a veszélyben,~
3661 4 | mint zászlósa a vezérnek~Megfelelt a bajnokvérnek,~Melybõl
3662 4 | Menne, menne, de alig lát,~Megfordítja hát a bundát.~S fûz mögé
3663 2 | átfoghatom,~Ha víg tánczban megforgatom,~Szeretem is én a Rózsát,~
3664 1 | szivemet,~Minden örömtõl megfosztják~Szerencsétlen éltemet;~Ha
3665 1 | nehéz üldözések~Irgalmatlan megfosztnak mindentõl,~Ha mindaddig,
3666 4 | makacs keménysége~Erejétõl megfosztotta,~Bágyadt testét hervasztotta.~
3667 4 | átkával a sírba szállt;~Megfosztva a lelkek nyugalmától,~Erõszakos
3668 2 | s hűtözik,~Vagy az érben megfürdik.~Ne lássa szép alakját,~
3669 2 | nyári este,~Friss vizemben megfürödne.~Ha én zöldelõ fa volnék,~
3670 4 | mit szólsz,~Azt már rég meggondoltam,~Sõt meg is parancsoltam,~
3671 1 | boldog leli bérét:~ A meggyõzöttnek csillaga véle tünik.~Igy
3672 4 | Gyõztünk! gyõztünk!” harsog, s meghal.~ Itt egy durva harcz-magzatja~
3673 2 | Süss egy csókot ajakimra,~Meghálálom én ezerrel,~Csipkés szélû
3674 2 | kertjébe szállnék,~Búmat talán meghallgatná,~Szívért szívét odaadná.~~
3675 3 | a kedves csókot ád néki,~Meghallják azt Pestnek minden vidéki.~
3676 1 | érdemcsillag ragyogjon melleden,~Meghalsz s felejtetél más nap felköltével:~
3677 1 | Remény imigy megcsala.~Meghaltál! és a végezet~Vissza sirhalmodhoz
3678 1 | mindenkor,~Igyál mig tüze meghat,~S lesz bátorság s gondolat.~~
3679 4 | igyál!”~Az ifjunak füleit meghatja.~Megdermedve s kétségben
3680 1 | lehetséget~Csak könnyen meghódít és valóvá tészen.~A tiszta
3681 1 | ifjuság évében.~Ah be hamar meghóditja~S keskeny körébe szoritja~
3682 4 | sisakból~Mátyás képe tûn elé.~Meghökkenve érti a cseh~S szégyen-telve
3683 3 | Mosolygva eget igér,~De ha meghül egyszer a vér,~Késõ bánatot
3684 4 | lángját.~És hogy egyszer meghûlt meleg vére,~Minekután kedvesét
3685 4 | szinte a vér az erekben;~Meghûteni kis kosaramba megint~Epret
3686 3 | a jelen megõszül bár~Itt megifjul a világ.”~Igy zeng fellegek
3687 4 | körûl.~A ki látja, mind megindúl,~De az úrfi fegyverhez nyúl.~
3688 4 | megszünik.~Vendég.~A lélekkel megjáratnád,~Ha a szobát lerontanád!~
3689 4 | lélek csendesen~A kertben megjelent,~És csak egyenesen~A szoba
3690 4 | gyõzök, s lángszerelmem~Megjutalmaz lágy ölén.””~„Utas! útas!
3691 2 | Néked ezt a szörnyû bajt?~Ha megkapom, kalodába~Záratom a gaz
3692 2 | Piros leány! barna leány!~Megkérlek én szüret után,~Van szekerem,
3693 4 | hát s nem vagy lélek?”~„Megkérlelve már atyámat~Élek, és mint
3694 4 | int.~Tegnap volt, hogy õt megkérte,~De csak ezt a választ nyerte:~
3695 1 | De felcsapván jobbjával,~Megkinálom pipával.~Némely szépek,
3696 2 | adsz érte, rózsám,~Hárommal megköszöni szám.~Aratgassunk aztán
3697 4 | utánam nyúla,~Hogy szivem meglágyúla;~Mert valóban láttam~Halovány
3698 1 | jutalmát~Ott véltem, hogy meglelem;~Oh de nyájas eredete~Uj
3699 2 | elvesztette,~A szívét én megleltem~S kendõ alá rejtettem.~Jaj
3700 4 | nem ügyelvén~Õtet egyszer meglestem,~S véle szólni kerestem.~
3701 4 | lélek javára;~Mert vagy õtet megmenthetem.~Vagy a titkot fölfedhetem.~
3702 4 | tûz-szemekkel~Az ifjut jól megméri,~S sokat igérõ jelekkel~
3703 1 | itten a szívet gerjeszti,~Megnyerve elárúl s végmúlásnak ered,~
3704 1 | mit cserél,~Ha szük hantja megnyilik?~Itt a pohár! itt a bor!~
3705 4 | az óra s a föld pora kél,~Megnyílnak a sírok, az élet alél.~Jer
3706 3 | mulandóság vad éjjelén,~És megnyugodva sorsa végzetében~Elalszik
3707 1 | anyamellén,~A barátság hû kebelén~Megnyugszik a jobb lélek:~Itt tiszta
3708 2 | mindjárt kincset látok;~Ha megölel, bú, baj gondok!~Nevetek
3709 2 | ha nézhetlek,~De álmomban megölellek.~Friss bokrétát kötöttem
3710 4 | inkább engemet.~Nincs apám, megölte ura,~Hadd anyámat élni még!”~
3711 3 | malaszttal ébred;~S a jelen megõszül bár~Itt megifjul a világ.”~
3712 4 | kertem hüsén,~Szellõtõl is megóvlak én.~De a leány hallgat,
3713 4 | Hasztalan vív ifjusága,~Megragadja a halál,~És emléke s boldogsága~
3714 4 | szerencse-süveget,~Harmadik nap megrakodva~Bizton Örzsihez siet.~„Rózsám!
3715 4 | megszûnik,~Az egész kápolna megrendül,~A társaság egyszerre eltûnik,~
3716 4 | lobbant Balázs,~Hogy õ ezt megsajdítá,~Hozzá vágtat és vitézit~....
3717 3 | Himfyhez ily kérést tett.~Himfy megsajnálva szegényt,~ Neki imigy
3718 1 | ezután a szerencse játéka?~A megsértett szivbõl eredendõ~Tökélet
3719 1 | sziv békessége,~Védje a megsértettnek,~S tartandó uti költsége~
3720 2 | kapja,~Hogy rám gondolsz, megsusogja.~S én a kertben ha gyomlálok,~
3721 4 | könyet énekel,~Míg szíve megszakad:~De lantja él s kiért hevûlt,~
3722 4 | egészségére:~De a tûzital õt megszédíti,~S oda dõl az oltár szélére;~
3723 2 | nem mondom,~Mert többen is megszeretnék,~Lenne akkor gondom!~~
3724 4 | kisértet eltünik,~Félelmem is megszünik.~Vendég.~A lélekkel megjáratnád,~
3725 1 | néma lakásod?~ Tárogatód megszünt, rozsda emészti vasad,~Nyugodj!
3726 4 | A táncz zaja s dobzódás megszûnik,~Az egész kápolna megrendül,~
3727 3 | ügyemet -~De nem, inkább megtérek én,~ S elégetem könyvemet.”~
3728 4 | vendégem!~Mert lelkiösmeretem~Megtiltja nékem.~S mi okból kivánnám~
3729 1 | a mellben fentebb lobog,~Megtisztúl a lélek, s békítõ ölében~
3730 4 | habozva, lel öblös edényt~Megtöltve aranynyal ezüsttel:~Ó csalfa
3731 1 | legfõbb pontjára:~A nagy megtörtént: többet nem veszthetek.~
3732 1 | Árpád szabad népei~Mi bátran megütközünk,~S régi vérünknek hívei~
3733 3 | szeretõ, szintúgy ki szeretni megúnt már,~ Keblök ürességét
3734 4 | hókebeledre a lég hüve hat,~Megvérzi tövis liliomkarodat;~Villáma
3735 1 | létét kötve birtokához,~Megvet minden szolgabért:~Ott hazám,
3736 1 | hiu szokásit,~Mosolyogva megvetém.~Gyülölvén a különbséget,~
3737 4 | nem szerette,~Áldozatit megvetette.~Remények közt és félelmében~
3738 4 | nem én!”~„Istent, embert megvetettél,~Térj magadba!” „Nem, nem
3739 1 | nem más!~Ezt jobb lélek megveti;~Mint félénk csatázót,~Gondolat-vadászót~
3740 3 | Felségében egyszerûn,~Mintha megvetné a földnek~Minden külsõ csillogásit,~
3741 3 | A kétes pályán nemesen megvíni dicsõség.~~
3742 2 | most sem szeretsz mást.~Ha megvirrad napkeletrül,~Emlékezem szép
3743 3 | kiontja vérét.~Mint a szirt, megvíván a vész dühével~Elzúzza oczeán
3744 1 | Vigasztal ez mindenkor,~Ez megvívja sorosodat:~Igyál s felejtsd
3745 4 | Keblét bú tépdeli;~Kiért megvívott annyi bajt,~Elpártoltnak
3746 1 | búszenderitõ bájaid,~Bátran megvivtam a jelen hiányait,~Magas
3747 4 | szemlélve kéjre gyúl,~S megzörrentve szörnyü pajzsát~Bizton enged
3748 4 | mátka! siessünk,~Hogy innen mehessünk~Fel atyádnak várába.”~De
3749 3 | látom, s nyelved utána mekeg.~22. Házi jegyzetek.~Pali
3750 3 | Szomjat gerjesztõ nedv melegben;~De enni nem kér:~Az mennyit
3751 1 | szent gerjedelemnek?~Ki nem melegedett mennyei lángjánál,~S el
3752 2 | ha kincsem eljön,~Akkor melegem van.~A konyha füstölög:~
3753 4 | Eprészleány.~Halld édes anyám, melegen süt a nap,~Forr szinte a
3754 2 | lángolt.~Bár itt is a nap melegít,~Mint szemed ugy még sem
3755 1 | malasztit érezem;~S rám melegre a hüs szellõ~Honnan jõ?
3756 4 | virányokon.~Most a rekkenõ melegtõl~Eltikkadt virágkebel~Csókolgatva
3757 1 | körében~A mennyei láng a mellben fentebb lobog,~Megtisztúl
3758 4 | hevében~Bûnös kivánat égvén mellében,~Kénybe elmerülve, tüzesen~
3759 1 | Fényes érdemcsillag ragyogjon melleden,~Meghalsz s felejtetél más
3760 4 | Imádott ellenségét,~Szakadó melléhez szorítni~Elvesztett üdvösségét.~
3761 1 | fel vég fohászomat,~S vidd melléje poromat.~~
3762 4 | szivekben~S poklot teremt a mellekben.~Leo jámbor s kedvelt atyjának~
3763 2 | elszakad.~S ha nyájasan mellém ül.~Mi nem néz ki szemébül!~
3764 1 | Az egek felé ragadtak,~És mellemben gyarapodtak~Kivánó sóhajtásim.~
3765 1 | érez,~Meglátlak! Jõjj hát mellemhez,~Szeretõ szivemhez!~Itt
3766 4 | megint.~8.~ Holttestek mellõl kivéve,~Ékes nyoszolyára
3767 3 | fűzfa poeta gratulál őtet mellőzött egykori Maecénásának.~Köszöntő
3768 3 | ugrik érzése;~Szava csupa melodia.~ Ittas bakter zengése.~
3769 3 | csodáld!~A ki tekintetes úr méltán az bölcs nevet óhajt:~
3770 4 | Czélod nagyságát lelkem méltánylani tudja.”~Dobozi arra nemes
3771 1 | Érdemcsillagot fényleni~Méltatlannak oldalán.~Láttam az embert
3772 4 | leány hallgat, hallgat,~A méltóság reá nem hat.~Mond a legény:
3773 1 | világos szárnyakon~Csendes méltósággal lebeg felém.~Nem földi kényt
3774 3 | idegen földekre pazarlá,~ Méltóságra mehet, nyerhet aranyt, hireket.~
3775 4 | ragad.~A nyíl suhan, szûz melybe hat.~Végsõt nyög az s a
3776 4 | körûle.~Reng, szédül s a mélybe dûle -~Szíve áldozatja lett.~
3777 4 | Megfelelt a bajnokvérnek,~Melybõl fényre származott,~Melyre
3778 1 | habzó szív ver az ember mélyébe’,~A hideg való azt soha
3779 4 | szitok dûl~Sebtõl tátogó melyébül,~Míg elhúny lélegzete,~S
3780 1 | hatalmat kérek a sorstól,~Melyek az érzõ szívet hidegen letapodják,~
3781 3 | Themistokles.~Vissza bús melyembe, ti vérsóhajtások!~Egy lépés
3782 4 | látszik~Deli, karcsú termete,~Melyen kéj-lehellve játszik~A tavasz
3783 4 | emlékjelül~Uj mátkádnak melyén;~Frigyünk örök homályba
3784 1 | ömölve,~Mig a gyönyörûség mélyibe dül.~S mint a füzes ingó
3785 4 | szem te,~Törj fel éjjed mélyibõl,~S telve édes illatokkal~
3786 2 | Bár elmémet mint futtatom,~Melyik szebb? azt nem tudhatom.~
3787 1 | feloldja szegényt!~Tátogat a mélység, aranyos pánczélja fakó
3788 3 | özönébe szenderül,~Szorult melyünknek ébredõ világa~Fennlángol,
3789 3 | nem is új.~Hogy sereg is mene át a lyukon, már kell ide
3790 4 | hárslevelet?~Borzadva keres menedéket a vad.~S csörtetve a bokrot
3791 1 | zajától;~Boldog én, hogy menekedtem,~Még ép szivvel kijöhettem~
3792 3 | Haramiák forditójához.~Messze menelt Músád; magyarúl is németet
3793 3 | hírre mi fûzi nevét:~Lassu menés, halavány szín, terjengõ
3794 2 | Volna hajóm a Dunán!~Érte mennék szaporán.~Volnék hab! be
3795 1 | szemeidbe tekintnem,~ Menny, föld, s enmagam is, bájgyürüjökbe
3796 3 | nálunk az iró, örvendj haza! mennyire törtél!~ Egy megye hatvant
3797 4 | Kénköves lángot lövel,~Egy-egy mennykõ csontütése~S igy tátogva
3798 4 | Száguldva lépésit sietteti;~És mentõl közelebb jön czéljához,~
3799 2 | De mit tegyek? nincsen mentség.~Tudja isten, látlak-e még!~
3800 4 | titkot fölfedhetem.~Gazda.~Mentsen isten! jó ifjú!~Hogy utóbb
3801 4 | nem gondolna,~Csak rózsája mentve volna,~Ez furdalja csak
3802 4 | ujítá~Elõbbi kérésit.~ A menyecske tûz-szemekkel~Az ifjut jól
3803 4 | dönthetetlen hûség~E fürge menyecskében~Alig talált lakhelyet,~S
3804 4 | Aranyosnak hívják,~S szép menyecskék, fürge lyánykák~Még aranyport
3805 4 | Éjjeli menyekző.~„Megállj, fiam, megállj!
3806 4 | kiáltja,~És gyürûjét váltja~A menyekzõ jelére.~És azonnal az óra
3807 4 | hivatalosok~Egy holt s élõ menyekzõjére:~Ott vigadnak a lakodalmasok~
3808 4 | rózsa hull.~S õszi völgyben menyekzõre~Fûz magának koszorút:~„Isten
3809 4 | Igy zeng a menyekzõsök rémdalja,~Az ifju azt borzadozva
3810 3 | földiségtõl,~Szép, kecses, menynyel rokon.~És gyöngéded ihletére~
3811 1 | Barna falad roppant vázként mered a levegõnek,~ Mintha kivágyna
3812 3 | éji ködök.~Síkos az út s meredek, szük az élet: szökni tanúlj,
3813 1 | Fagylalt melyére~Rohannak.~ Meredve néz~A holt világra,~Sülyedte
3814 2 | ez csókra tüzesednék,~A méreg is mézesednék.~Mint a hattyu
3815 1 | Károlynak fegyvere gyõzvén~ Méreg-, tõr- s cseleken nyert urasága
3816 1 | kényeket,~Édes öröm többször méregbe rejtõzik,~Hatalom elöli
3817 4 | felûl a holtakon,~Kikre mérge csattogott,~Egy szép ifjú
3818 1 | reám kimértél,~Öntsd le mérged életem kelyhébe,~Vedd vissza,
3819 4 | lángja,~A bánat emésztõ mérgének~Boszuálló fulánkja,~Behatott
3820 4 | a király!~Jelenni ott ki merhete?~Vigyáz, sötét gyanún eped,~
3821 1 | Minden földi öröm kéjözönébe merit.~A gyöngéd anyanév, deli
3822 3 | Mert kéjpillanatit búba meríti korán.~7.~Ah s Oh fõ nyereség
3823 4 | búcsúfényt vete.~Távolt mérõ lángszemekkel~Egy utas jõ
3824 4 | De a kedves fölötte áll.~Merõn, némán a gyász cserén:~Emléke
3825 4 | s tombolásban~Nincs sem mérték, sem határ.~S im! éjfélt
3826 3 | Kivel dühös vihar közé merülni~Feszül keblünk, a gerjedõ,
3827 4 | uton feléd,~Ébredj lelked merûltibõl. -~S egy pillanat s kéjrezzenés,~
3828 4 | e völgyben nem találom,~Messzebb vágy hû kebelem!~Túl az
3829 3 | Messze halad, ki tanul, messzébb jut mézes ajakkal,~ Legmesszébb,
3830 2 | búban fogy életem:~Küldj messzirül vigasztalást,~Hogy te még
3831 3 | Láthatsz kezében is sok mesterembernek,~Ámbár nem árthatok a keményebb
3832 4 | kedvelõjét~És tapasztalt mesternéjét~Nyilván elárulta.~ A tûzre
3833 3 | elõmenénk!~Pedig rosz lábbal mesterség haladni.~Nézz szerte, vak
3834 3 | egyedül csak~Küzdel õ a mesze pályán.~Mint az ember sorsa,
3835 3 | 30. Egy rosz versiróhoz.~Metrum és rím külön kalauz~ A
3836 3 | érzést jelel, ott tiszta metrumra segít.~A bölcs, szót ha
3837 1 | Szivcserére kész velem,~Szembe nem méz, hátul nem mar,~Nyiltan
3838 1 | kutfeje lettél:~ Párolgó mezeid bánatos oszlopa ez.~Nagygyá
3839 1 | halálra tüzét;~Mig Rozgony mezején Károlynak fegyvere gyõzvén~
3840 3 | ki tanul, messzébb jut mézes ajakkal,~ Legmesszébb,
3841 2 | csókra tüzesednék,~A méreg is mézesednék.~Mint a hattyu szép a másik,~
3842 2 | Gömbölyû kis piros sajka~Mézforráson az õ ajka,~Gyöngygyel rakva
3843 3 | nyáj,~Általa vidám lesz a mezõ és táj;~Nagy város utczáin
3844 2 | Eltüntek ők; Rákos, te állsz,~Meződön hány embert táplálsz,~Hej
3845 2 | már én.~Hej ki ne menj a mezõre,~Sokat sírtam a zöld fûre,~
3846 2 | rózsám? mond meg Tisza!~Válj mézzé, ha vized iszsza;~Mond meg,
3847 3 | pityereg hajdani pletyka miatt.~8. „Hõsregék.”~Sallangos
3848 4 | A vezér nem látja õt,~A miatta vérezõt;~S néma bár, de
3849 3 | Jambus-e, próza-e, vagy micsodás mû? - Dráma pedig szép!~
3850 3 | tanúlsz.~31. Egy majmolóhoz.~ Miket, szived ömledezvén~ Mást
3851 3 | tipratik.~Boldog végzés! mikint elõmenénk!~Pedig rosz lábbal
3852 3 | a szerelem: ha kiejted, milliomozva~ Zengedez élted víg hajnali
3853 3 | lobbant sötét homályokon;~Min eddig jós lelkünk csak sejtve
3854 2 | udvarába~Két galamb szállt minapába’;~Bár elmémet mint futtatom,~
3855 1 | megfosztnak mindentõl,~Ha mindaddig, mig létem sirba dõl,~Körülfognak
3856 3 | egyeznek,~ Olvasódnak már mindegy.~A mit a recensens óhajt,~
3857 3 | pletyka-titoknok,~ Félszegû mindenben; semmi! te fényre kapál.~
3858 3 | Csak hiuság s álom mindened a nap alatt”~Büszke lemondással
3859 1 | sziv a hideg élet alatt.~Mindenek elhagyták: egyedül fájdalma
3860 3 | fa gyümölcsben.~Bája elûz mindeneket,~ Könnyûsége húz, von,
3861 1 | hû barátodat:~Ki elhagyva mindenektül~Némán kora sirodon ül,~S
3862 4 | köny fakad.~Kiszáll és néz mindenfelé.~Honnan repûl a hív elé.~
3863 4 | ugy is barnúl az ég,~S mindenfelől felhő tornyosodik,~Itt egy
3864 3 | villant a büszke homlokon;~Mindenható elménk istenkedése~Ég- s
3865 4 | hazánkat!”~Ily szózat harsog mindenhol Hunnia földén.~És a véres
3866 3 | illik ügyelned,~ Hogy mindenki hamar lássa csodálva ki
3867 1 | Irgalmatlan megfosztnak mindentõl,~Ha mindaddig, mig létem
3868 4 | sarkantyús vitéz,~Ki hegykén mindet lenéz.~„Ej, te vén sas,
3869 1 | 4.~Többé nem szeretek; minek a sok néma veszõdés?~
3870 4 | egyszer meghûlt meleg vére,~Minekután kedvesét kényére~Ölelte -
3871 3 | elégszik;~ A bölcs tudja, minő fáradozásba kerül.~A művészi
3872 4 | Bár hires volt ereje,~S minthogy népe véle dõlt le,~Kincsinél
3873 4 | rebeg a csalogány;~S a nap mire hajnali fényre kigyúlt,~
3874 3 | mint egykor fenn igére,~Mirígy tûzzel sujt a küzdõ sebére;~
3875 2 | Rákosi szántó a török alatt.~Miről apám nagy búsan szólt~Hogy
3876 4 | czigány!”~„Úrfi, úrfi! szent misére~Csendül ismét a harang.”~„
3877 3 | gyöngédséggel~ Egymást váltja e mívben.~Ó szép román, kedves román,~
3878 4 | barátom,~Jól kifújt, de jót mívelt,~S a szép rózsa, Örzsim
3879 3 | csodálja,~S pápaszemmel módissan frígyesül.~A szép házáig
3880 4 | Megfordítja hát a bundát.~S fûz mögé leheverész.~A vész csattog,
3881 4 | nyomának a fû is örül.~S ott a mogyorós sürü lombja között~Eprét
3882 3 | idõnek:~Felejtett sírján bár moh s tüske nõnek.~~
3883 1 | felhõket köszönti~S elszenderül moh-lepte sirokon.~Borongva járdal
3884 2 | 26. Mohácsi dal.~Suhogva mint az esti
3885 4 | TÖREDÉKEK.~1.~Dobozy.~Hol Mohácsnak vérmezején,~A magyar megütközött,~
3886 4 | Hogy a gyenge magyar sereg~Mohácsnál megütközött,~De minden vitézség
3887 1 | hamvadtak el õk alacsony mohlepte gödörben,~ S a feledékenység
3888 3 | S elégetem könyvemet.”~Monda s szivén ül a nagy gond!~
3889 4 | halál szemlángiban.”~S alig mondá, halkan belép,~Holttestet
3890 2 | Elnémulok én is immár,~Mért mondanám keservemet,~Ha nincs szív,
3891 3 | könyveidet;~S hogy bölcs mondását Salamonnak igazlani tessél:~ „
3892 1 | adhatok,~Legfeljebb egy dalt mondhatok,~De felcsapván jobbjával,~
3893 3 | indulatja~Vigasztalásomúl azt mondogatja:~Hogy tán azon hódító játszi
3894 2 | bimbóbul virág lesz,~Kincsem mondta, hogy elvesz,~Hogy piros
3895 4 | neked hölgyi lakásúl!~Azt mondva egy ifjat elébe vezet,~Uj
3896 4 | drága hazáért.”~Dobozi ezt mondván, erdélyi lovára felugrik,~
3897 1 | halavány szinnel váltja monostori csend.~Rettenõ csere! mily
3898 4 | erejében,~S mint közelgõ vész morajja,~Mindig rettentõbb robajja.~
3899 4 | felhõk tornyosúlnak,~S halk morajjal felvonúlnak;~A nap búcsúfényt
3900 4 | Lánczra fûzi híveit.~ Hol Moravnak szõke árja~Nissza téreit
3901 4 | szûzre néz;~S a csatának mord dühében~Fendörgött tüzes
3902 4 | szállhatunk,~S míg a kelő vihar mordonkodik,~Mi addig békében nyughatunk:~
3903 4 | gödörbül~Tompa, hosszu jaj mordúl,~És a mint megy, a kereszt
3904 4 | S habár eged még inkább morogna,~Villámival kürûlem harczolna,~
3905 3 | zengése bája,~Bús hitelezõk morognak reája.~S imé! segédet hoz
3906 4 | Titkosan susogni~S magában morogni;~Némelykor nevetett,~Hol
3907 4 | félj: a bajnokvér,~Földet mos bár, de égig ér;~A szerelem
3908 4 | fürge lyánykák~Még aranyport mosnak ott.~~
3909 3 | nyíltszivüség, szánó, mély titku mosolygás,~ Gõgös alázottság, jégmelyü
3910 1 | S habár csak messzirõl mosolygtanak~Felém búszenderitõ bájaid,~
3911 3 | De külömb jön utána; mosolyogj már!~ Tûzre koboz! van
3912 2 | hajdanában,~Hol én szántok mostanában.~Mondják, itten vitéz urak~
3913 3 | stílusod. És mi szövésed?~ Mostani kor pityereg hajdani pletyka
3914 3 | lelkesen~Tudják a hajdant a mostannal összeszõni:~Nem szembe küzdnek,
3915 4 | aranyfövénynyel teli~Víztül mosva a parthoz.~„Nékem a szél
3916 4 | derengõ arczulattal~Lesve mozdulásait,~Szívja bé vonásait.~
3917 4 | elvonúlva~Egy szögletbe szorúlva~Mozdulatlan állottam,~S csak félve vizsgálódtam!~
3918 4 | jobban készteti.~Végre vad mozgással~S örömkiáltással~Magát karjába
3919 1 | porlelkeket~Ezer kinnal mozogni,~S büszkén rázva bilincseket~
3920 1 | Öldöklésre szenteltetett~Mozsarai ropognak.~Ott áll - talpig
3921 4 | dalok közé~ Durrogtak a mozsarak.~Köztök édes kellemében~
3922 3 | nála zsirozta haját.~Magyar Müllner.~ A tüzelõ sorsot nyakon
3923 3 | indulatok: oh be tatári müv ez!~3. „Ilka.”~Jambus-e,
3924 3 | hitté vál szivében,~Gyõz a mulandóság vad éjjelén,~És megnyugodva
3925 1 | nagy változással~S búsító mulással.~Hallod-e! az óra üt már!~
3926 4 | helyére.”~„Rajta, vendégeim! mulassatok,~Jelen nagymesterünk, vigadjatok!~
3927 4 | elbódulhatunk.”~„Mit nekem itt? nem mulatok, atyám!~Édes öröm vár az
3928 2 | édes száján~Szelíd öröm mulatozik,~Onnan más szivébe szökik.~
3929 4 | Szép mátkám, szólj! minõ mulatságra~Jövünk oda a magányosságra?”~„
3930 4 | rettentõ dölyfével!~Oh mért nem mulattál,~Vesztedbe indúltál:~Higy
3931 1 | Rettenõ csere! mily türelem mulhatja fel e súlyt,~ Mely a vétlen
3932 4 | Gyõzni a szerencse ott~Csak múló reményt adott.~A roppant
3933 1 | csüggedõ!~Sorsod csak a mulót ragadta el;~Lángzók maradnak
3934 1 | visszavágyó lángzatokban~Multja szépin tévedez;~Lengj körüle,
3935 3 | Félni, vágyni leskelõdni,~Multon és jövõn tünõdni,~Mig a
3936 3 | letipor vak diadalmi erõ.~16.~Múltra jövõre tekints, ha magas
3937 3 | Neki imigy versezett:~„„Munkád oly bõ kellemekben,~ S
3938 3 | S a mit teremtve mások munkáiból~Nagy készséggel összelopott
3939 3 | sors csapdozásait.~Épít, munkál, gyûjt, koczkáz életével,~
3940 1 | hogy magányos csendességben~Munkálkodó békességben~Éltem itt folytathatom.~
3941 2 | Mindjárt jobban megy a munkám.~Danolj rózsám, a nótában~
3942 3 | elfojtogat.~A mit a szem a munkán lát,~ S a mit benne az
3943 3 | Másoké a szép gyémánt.~A munkának intézete,~ A tárgyak felfogása,~
3944 4 | összedült,~S egy szegény munkásra esett,~Ki benn dolgozott
3945 2 | kezem, mely a ház körül~Tud munkát találni,~Jól tud varrni,
3946 4 | elzúdulva mint a villám,~Tör Murat rab nemzetére,~S dõl, kit
3947 1 | Koszorud másé lett,~S édes Musád tovább szállt;~Mit tészsz?
3948 3 | forditójához.~Messze menelt Músád; magyarúl is németet írtál:~
3949 3 | köztünk:~ Tükröt adok: Músám nála zsirozta haját.~Magyar
3950 3 | Készülete hideglelõs~ Musának az íhlése;~Tanulsága egy
3951 3 | A tehetõs hallgat; tette mutassa mit ér.~20.~Álmod az ifju
3952 3 | utánozásra vonz.~Ha kérdezem: mutassatok müvészt?~„Honáruló! fuss
3953 1 | élte hány valódi örömöt~Mutathat? Még élte virágában el kellett~
3954 3 | kritikától:~ Uj oldalt mutogatsz - kár hogy a színe kopott.~
3955 3 | minő fáradozásba kerül.~A művészi tökély gőgszemmel nem szok
3956 3 | szivet rettentnek el!~Szép a mûvészi pálya, mindenütt~Rokon szivet
3957 4 | Mosolyg egy szép hon a szabad mûvésznek.~5.~Andalogva ernyés hanton~
3958 3 | Epigrammák.~1.~A ki mûvészpályát óhajt, tövisit ne tekintse,~
3959 3 | házi poéta lehetsz.~23. Muzárion.~Bájba takart elsõ szerzõd,
3960 2 | nem türhetem,~A faluban muzsikálnak,~Elmegyek én katonának.~~
3961 1 | egét.~Igy örömáldozaton~Myrtusi lenge hüsében~Kél az erõ
3962 1 | éltedet zavarja, jer~Berkembe; myrtusim hüs árnyai~Ölelnek ott,
3963 3 | fûzkoszorúd, melyre Hanakli segít.~Nadl.~ Ipsilonossággal, pöffedten
3964 4 | hat.~Harsog a jel, s Gúthi nádor~Mint biró helyére ül;~Minden
3965 4 | gyürüt, ékes övet,~S több nagybecsü mátkaruhát hoz.~Néz Ilma,
3966 4 | vendégeim! mulassatok,~Jelen nagymesterünk, vigadjatok!~Míg a végzés
3967 3 | csügg a közlét:~A szép- s nagynak felséges hódolatja~Érinti
3968 3 | földi javai.~Hizelkedve lép nagyok küszöbére,~ S büszkén magának
3969 3 | dicsõség fényutjára,~Költõi név nagyságára~ Hat sonetke nem elég,~
3970 4 | lelsz minden idõben.~Czélod nagyságát lelkem méltánylani tudja.”~
3971 1 | tarthassam, én megelégszem,~Nagyságot nem, nem hatalmat kérek
3972 1 | Oh drága hiv barátság!~Nálad nélkül gyászos éltünk,~Soha
3973 2 | megáznak;~Ha szeretõm megázik,~Nálam azért nem fázik,~Van nekem
3974 4 | igen fél,~Ámbár tudja, hogy nálom~A lélek - nem jár s kél.~
3975 4 | remélt.~Hajnalfényben és napeste~Kedvesét könnyezve leste~
3976 1 | követett,~S néha bágyadt napfényt vetett~Pályám sötét utjára.~
3977 1 | kéjivel,~Felmosolyg a déli naphoz~Mindig ifju zöldjivel.~Ah
3978 1 | virágai,~E szent frigynek szép napjai~Soha el nem hervadnak,~Rózsaláncza
3979 1 | gyanánt~Lebegdelt képed napjaim körül,~S bájképzetim fellengve
3980 2 | szeretsz mást.~Ha megvirrad napkeletrül,~Emlékezem szép szemedrül,~
3981 1 | csak és keservet sziv.~A napkölti ég alatt, hol~Fellegig nyul
3982 1 | Csörgedezõ patakomat~A napnál tündökleni;~Szép honom erdõs
3983 3 | egészséget, - jajjal,~Szerencsés napokat teli - gonddal, bajjal;~
3984 1(1)| Napoleon serege~
3985 3 | kopár szirtrõl viz omlik,~S napsugár annak porára~Vet szivárványszíneket.~
3986 3 | fog neved.”~Igy az Égi, s napsugárként~Lángoló karjába inti.~Hû
3987 4 | kinyugoszsza,~Messze föld a naptúl;~S néha ugy is fordúl,~Hogy
3988 3 | Bére töviskoszoru.~28. Náray és Himfy.~ „Állj meg, Himfy,
3989 4 | czélra, közelgnek azok~Szép nászi selyemlobogókkal.~S egy
3990 3 | hidegben,~Szomjat gerjesztõ nedv melegben;~De enni nem kér:~
3991 1 | mely sérelembõl~Reád hull s nedves szemembõl~Hû szivedre gördül:~
3992 4 | NEGYEDIK KÖNYV.~BALLADÁK, KÖLTŐI
3993 4 | hadrontó szittya vér.~Már a négyszeg pályatéren~A cseh nagy dárdát
3994 2 | sincs olyan.~Édes anyám neheztel rám~Ha durrogat az én Rózsám,~
3995 2 | Mondd meg, babám, mi okozta~Néked ezt a szörnyû bajt?~Ha megkapom,
3996 1 | letapodják,~Nem mosolyog nékik a barátság isteni képe,~
3997 4 | forgasd az olvasót,~Hadd nekünk a földi jót.”~Toldi méri: „
3998 3 | Fészkébõl kiszállni vágy;~A nem-ismertet kívánva~Õ is szebb körért
3999 2 | Van-e kezed olyan,~Amely nemcsak ölelni tud,~De jártas dologban?~„
4000 1 | jobbjával,~Megkinálom pipával.~Némely szépek, idegenhez~Máskép
4001 4 | susogni~S magában morogni;~Némelykor nevetett,~Hol megint elhallgatott,~
4002 3 | ragyogok: mint küzd s gyõz a nemesebb vér.~4. Kiadatlan.~Tettre-nemes
4003 3 | Arra fordulj; ott az élet~Nemesebben rajzik el,~És közelb a tiszta
4004 4 | Ama veszélyes idõben~Két nemesek éltenek:~Balázs s Lénárd,
4005 3 | Széchenyi-bilikomon.~ A kétes pályán nemesen megvíni dicsõség.~~
4006 4 | dárda, láncsa villog;~A nemesség lóra pattan,~S bátran a