| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Kisfaludy Károly Kisfaludy Károly összes költeménye IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Könyv grey = Comment text
4507 2 | Nyelve pereg~Mint a kerek,~Pitteg pattog,~Csitteg csattog,~
4508 3 | szövésed?~ Mostani kor pityereg hajdani pletyka miatt.~8. „
4509 3 | bakter zengése.~A sok panasz pityergéssel~ Ölelkezik képében,~A
4510 3 | Mostani kor pityereg hajdani pletyka miatt.~8. „Hõsregék.”~Sallangos
4511 3 | Bárhova néz a szem, téged lát, pletyka-titoknok,~ Félszegû mindenben;
4512 3 | S hamvaikon czifrán pöffedez a szerelem.~9. „Zsebtükör.”~
4513 3 | Nadl.~ Ipsilonossággal, pöffedten szellemet ûztél.~ Rajta
4514 4 | csintalan,~Rózsás ajkin pör úntalan.~Most kezde csak
4515 4 | alakban sújt a vész.~Itt fõ pördül, ottan kéz,~Vág, öl, ront,
4516 3 | folyása~ Társzekérnek pörgése.~Olvasása ásitozást~ És
4517 4 | dárdát ragad.~A vezér is pörget egyet~Melyet el nem birna
4518 3 | Harczforrón állnak s gõgösen pörög~Kezökben a lud-hordta dárda.
4519 4 | honn kis vitát,~Csöröl, pöröl, ver a mit lát.~Férjén a
4520 3 | A fűzfa poeta gratulál őtet mellőzött
4521 3 | hála, nekem pénz!~ Illyen poétával házi poéta lehetsz.~23.
4522 4 | ki oly vitéz vala,~S vad pogánynyal, küzdve, gyõzve,~Érted,
4523 4 | Lángözönben mindenütt,~S a pogányok vérútjára~Borzasztó világgal
4524 4 | konogjon, sokkal édesb~A pohár- s szerelmi hang.”~S a ház
4525 4 | vendégek~ Csöngtek a telt poharak,~S szíves honi dalok közé~
4526 3 | dísznek ürítsd e diadalmi pohárt.~14. Kiadatlan.~Bármi nehéz
4527 3 | vagy?~Barna szobád falait pókháló lepje, s halálfõ~ Sárgúljon
4528 4 | Ez indulat a szivekben~S poklot teremt a mellekben.~Leo
4529 4 | fáklyától~Tündöklik ünnepi pompába’;~S énekzaj, dobzódás,~Táncz,
4530 1 | szivvel kijöhettem~Izetlen pompájától.~Amott látom hajlékomat,~
4531 1 | pályára,~A földi inség legfõbb pontjára:~A nagy megtörtént: többet
4532 3 | melyére.~Furcsa kény az, mely Pontyit huzza vonja,~S gõzzel hízlalja
4533 3 | nyomtattatott,~S harmincz évek óta a ponyván hányatott;~Hogy születésnapod
4534 4 | Agg és fiatal lepi házát.~Pór és nemes hódolatára kele,~
4535 4 | csendül az óra s a föld pora kél,~Megnyílnak a sírok,
4536 4 | dicsõnek életén.~ Mély porágyon elterûlve~Látni így a hõsöket.~
4537 1 | hüség csendes angyala õrzi porát.~Mennyi nemes bajnok, méltó
4538 4 | Hah! minden kény csak a poré,~S az én párnám gyémánttövis?~
4539 1 | vigan üzöd el.~Ha látom a porlelkeket~Ezer kinnal mozogni,~S büszkén
4540 1 | békitõ sír enyhe takarja porod.~Hány fiatal szivet, tele
4541 1 | fohászomat,~S vidd melléje poromat.~~
4542 1 | szabadon elvethetem~Az élet porruháját,~Mig a halálnak adózva~És
4543 3 | Nem játszi kény, mely a port vonzogatja~S hiú gõzén vakon
4544 1 | többé,~ Vér- s tapadó portól elmerevedtek azok.~Hasztalan
4545 4 | nap sugára~A fakón kelõ portúl,~S a csatázók vad zajára~
4546 4 | alakban~Röpûl a gyors idõ~E porvilág felett;~Hol alkot, hol temet,~
4547 4 | hevert.~Ott fekszik kegyetlen prédája~Lina álnok szivének,~A hûség
4548 1 | sötét sir szélénél,~Sorsának prédául adja~Tünõ élte végénél:~
4549 4 | buzogányát~A falról leszedé, s próbálva sulyát, felövedzi;~Aztán
4550 3 | ez!~3. „Ilka.”~Jambus-e, próza-e, vagy micsodás mû? - Dráma
4551 3 | veti,~S nem birván kobzát, prózában pengeti hõsit,~ Míg orrára
4552 3 | lebegése,~ Mely verseng a prózával,~A személyek bélyegzése:~
4553 3 | tüzelõ sorsot nyakon öntéd prózavizeddel:~ Még te a sorsot is így
4554 2 | Odabe’,~Ki majd elvesz engem~Pünkösdre.”~~
4555 3 | vére,~S önkényt bedõle a puhaság karjába:~Rabláncz lesz jutalma,
4556 3 | mi a szép s jó: ló, pipa, puska, l ... ó.~2. „Tatárok Magyarországban.”~
4557 4 | Melyet épen hagya el,~S most pusztán s hamvadva lel:~Sok tódúl
4558 3 | szerelem.~9. „Zsebtükör.”~Pusztáról jövök én ízlést terjeszteni
4559 1 | a zordon Enyészet,~ S pusztitó erejét rád viharozta dühe,~
4560 4 | szomszédos jószágaikat~Kegyetlen pusztították.~Lénárdnak egy fia vala,~
4561 4 | Eltér s öröm lobbantában~Rá-rá pislog nyargaltában.~Búsúl
4562 2 | szagát keresték:~Végre az est ráakadt,~S attól csak könnye maradt.~
4563 1 | látta csodálta diszét;~Mely rab-utált szivvel hinté törvényi malasztit,~
4564 3 | kerítnek.~Midõn hazáját rabbilincs fenyíti,~Bõszült érzéssel
4565 4 | Marni míg kel új agyar,~Rábélyegzem én is erre,~Mint ví s érez
4566 1 | szemektõl~A földi szokás rabféke szakad:~Csak a szerelmemnek
4567 4 | törökök jõnek, Szolimán rabigába akarja~Vetni nyakunkat!
4568 3 | bedõle a puhaság karjába:~Rabláncz lesz jutalma, szolgaság
4569 1 | levék már;~ Szólál: hív rabod én s rab magad istenülénk.~
4570 4 | Bánattá válik minden élemény:~Raboktul messze, kik jõnek s enyésznek,~
4571 4 | széthull a magyarnak,~Ugy rácsattant Holubár.~Nem rendül az,
4572 1 | tõle elzár,~S messze földre ragadja?~Itt a pohár! itt a bor!~
4573 1 | csüggedõ!~Sorsod csak a mulót ragadta el;~Lángzók maradnak a rokon
4574 1 | ábrándozásim~Az egek felé ragadtak,~És mellemben gyarapodtak~
4575 1 | mennyei lángjánál,~S el nem ragadtatott felhevûlt szívétõl?~Ki nem
4576 3 | füled?” körülnéz, s toll ragadva~Egyet vonít - s utána számtalan~
4577 4 | szivébe’,~Mely az életen rágódott~S enyhülésre nem juthatott.~
4578 2 | csillagok!~Ha jön, csak ragyogjatok:~Ha máshoz megy, húnyjatok
4579 1 | kincsével,~Fényes érdemcsillag ragyogjon melleden,~Meghalsz s felejtetél
4580 1 | bilincseket~Üres fényben ragyogni;~Reád gyujtok s azt gondolom:~
4581 3 | között;~És az égi Tünemény,~Ragyogó csillaggá válva,~A hajós
4582 3 | bátor.~3. Kiadatlan.~Emlékül ragyogok: mint küzd s gyõz a nemesebb
4583 4 | ellen feszûl,~S úgy döf rája: hogy lovastúl~Az hanyatt
4584 1 | komoly képek! ti sötétség rajzati, félre!~ Uj nap fényle
4585 3 | ott az élet~Nemesebben rajzik el,~És közelb a tiszta éghez~
4586 4 | szép s jónak fensége,~Tõle rajzott, hozzá símult~ A nap gyönyörûsége.~
4587 4 | ég urának áldozom,~Hogy rajzunk könyörüljön,~És amaz ijesztõ
4588 1 | sugárát,~Melyre az ifju remény~Rakja le fellegi várát;~S édes
4589 1 | szivem fájdalmába’~Hozzád rakom örömimet,~Csalogató reményimet~
4590 2 | falubul!~Hej ne igyál a Rákosbul!~Magyar csonton foly a vize,~
4591 2 | 1. Rákosi szántó a török alatt.~Miről
4592 2 | Mézforráson az õ ajka,~Gyöngygyel rakva szagos öble,~S fülmile szól
4593 4 | csontütése~S igy tátogva rálehel;~A bûn fia összeomlik,~Száz
4594 3 | Könnyûsége húz, von, ránt,~Ha lelni is benn köveket,~
4595 2 | bút érezett?~Õt a hajnal rászedte,~Bimbóbul kifejtette;~Délben
4596 1 | Már-már bedõl sirjába:~De rátalál barátjára.~Felejtkezik fájdalmára,~
4597 4 | szégyen-telve lábra kel;~S mily rátartva jött Budára,~Oly leverten
4598 4 | És Kinizsi, a nagy lejtõ~Rátekint és fölrobog,~Vállán párducz
4599 2 | lettem.~Ha pénzem nincs, rátekintek~S mindjárt kincset látok;~
4600 3 | vágyra készti,~S mérget ráz ön virági kelyhibõl,~A bút
4601 1 | kinnal mozogni,~S büszkén rázva bilincseket~Üres fényben
4602 3 | Parodia „Lantos szerelmé”-re.~Csak földi kény, mely az
4603 2 | bú, baj gondok!~Nevetek reátok.~Szépen zeng a kis pacsirta~
4604 1 | haza! szenvedek én.”~Ezt rebegé a szûz, nemzõje porára borulva,~
4605 4 | te! -~Tördelt hangon ezt rebegte -~Gyula tõled búcsut vesz.””~
4606 3 | Olvasódnak már mindegy.~A mit a recensens óhajt,~Arra füled nem igen
4607 3 | bús rimekbe öntheti.~S a recensensek bár miként lármáznak,~Versében
4608 3 | változtatná~ Az ifjúi heveket;~A recensenst engesztelné,~ Ha gõgös
4609 4 | Fél az utas, midõn hallja~Recsegõ tagjainkat,~S beterítve
4610 3 | és vad szelek~Árboczát recsegtetik;~Mérges fúlánkot lövelve~
4611 3 | körében~Elandalog, mint élte reggelén;~Szebb lét reménye hitté
4612 3 | diadalnak.~S mit a kebel mély rejtekébe zára,~Reszketve kél a lantnak
4613 4 | magányos sír.~Keskeny völgye rejtekében,~Egy magányos sír tövében~
4614 3 | terjengõ kar, izetlen~ Kedv, rejtélyes szó, nyugtalan elmefutás,~
4615 2 | én megleltem~S kendõ alá rejtettem.~Jaj be kinzott engemet,~
4616 4 | sûrüjébe,~A barlangok éjjelébe~Rejtezett bolgári nép~Ismét a szabadba
4617 1 | titkom hû tanúja,~Hívem rejtõ szép vidék!~Mint hajós a
4618 1 | Édes öröm többször méregbe rejtõzik,~Hatalom elöli az érzeményeket,~
4619 1 | Elröpül a csalogány.~Félig rejtve, illat-ajkkal~Rám mosolyg
4620 4 | kisült virányokon.~Most a rekkenõ melegtõl~Eltikkadt virágkebel~
4621 1 | szivetlenül,~Tüskéket hintve~Relytélyes utra,~Hideg karokkal~A puszta
4622 4 | rohan:~„Uram segits! vad rém kisért,~Átok, halál szemlángiban.”~
4623 3 | tûnnek a napok,~És a kornak rémalakja,~Majd hódolva, majd fenyítve~
4624 4 | Szárny-legyintve dördültökre -~Rémalakjok oly magas.~S im a fekete
4625 4 | Igy zeng a menyekzõsök rémdalja,~Az ifju azt borzadozva
4626 3 | hold csillámai a folyón remegnek,~Lelkén ugy reszket a borult
4627 1 | s legszebb éke;~Melynek remegő tükrében~A szív magát képzeli,~
4628 1 | irányra feszülten~Nézi magas remekét;~Érzete istenesülten~Fölleli
4629 4 | védletére,~Hív maradt, várt és remélt.~Hajnalfényben és napeste~
4630 4 | éltem!~A mit vágytam és reméltem,~E szûk hant már elnyelé;~
4631 1 | Kidulva e kebel hajdanti kéje:~Remény-sugalva mit ragyogsz feléje?~Az
4632 1 | meg nem érhettek~Ájtatos reményeim;~Valóságot nem nyerhettek,~
4633 3 | De az ifju ingerében~Szép reményektõl ölelve,~Indul a hajós után.~
4634 1 | illetõdve nézi fellengzõ reményét~A semmiség örök éjjelében
4635 1 | már, hogy föllelé!~De a reményfok, melyre bizva hága,~Homokhant,
4636 1 | A reményhez.~Ha idõ az örökséggel~Irtózva
4637 1 | Körüle forgának minden reményim;~Oh hányszor fölemelkedtek
4638 1 | rakom örömimet,~Csalogató reményimet~A föld hideg gyomrába.~Itt
4639 4 | töprenkedett,~Esdeklett és reménykedett,~Lina õt nem szerette,~Áldozatit
4640 1 | biztatón leng~A távol elnyuló~Reményköd árjain:~Ott szebb élet derül,~
4641 1 | szivet, tele sok szép földi reménynyel~ Sujta le kegyetlen itt
4642 1 | reám tekint,~Szivem biztos reményre lobbadoz,~S ég-föld ezer
4643 3 | húrjain;~Szent lángban tévedez reménysugára~Az érzemény titkos hullámain.~
4644 1 | kedvesnek hódolnak:~Mit tész reménytelen?~Ha széped kegytelen~S szived
4645 3 | A bimbó fejledez, s reményvirága~Egy uj élet meleg karjába
4646 4 | kereszttel~Lát a vándor és remeg,~Rémet képez, mely felette~A viharban
4647 4 | sír tövében~Ül s andalg a remete;~Barna felhõk tornyosúlnak,~
4648 3 | mit benne az ész lel:~Ily rémitõ, ily vad csodát~ Más bajjal
4649 4 | vonásin elszán lelke~ Rémjelekkel írva van,~És mögötte nyugszik
4650 4 | tekint.~Ködszárnyakon illan a rémletes éj,~Bájszínben özönlik az
4651 4 | szemében,~S a vendég fut rémültében.~„Még a sírban sincs nyugalmam,~
4652 4 | harsog kivül:~„Jön a tatár!”~Rémûl, sír, fut, bujkál a nép;~
4653 4 | fellobog:~Borzasztón süt rémutjára,~S a rezgõ fák sudarára.~
4654 4 | Homályain remeg,~Mint éji rémzetek~Az eszmélõ körûl.~A tiszta
4655 4 | kapujához~Kíséré, hol már szép rendbe’ lovagjai álltak~És vídám
4656 4 | károkat tett~Az ellenség rendében,~Mert kardja minden vágása~
4657 1 | mindenütt,~Ritkúlnak már rendeink.~A térségen elszéledve~Holt
4658 4 | Csak ketten, kedvesen,~A rendeket követi.~És hogy az ifju
4659 3 | Régi ujság leleménye,~ Rendelési hidegek.~Hõse csupa sympathia,~
4660 4 | áldott lélek!~Már ez élet nem rendít!”~Így sóhajt a nép, s hamvára~
4661 4 | rácsattant Holubár.~Nem rendül az, s új erõvel~A kevély
4662 1 | Hogy életét szerethesse,~Rendült sorsát kedvelhesse -~Egy
4663 4 | ölelve.”~És a dalnok keble rendûl,~Jéggé vál az éj fölötte -~
4664 1 | harczolt bár férfikarokkal,~ Rendzavaró hévvel vérbe füresztve vasát,~
4665 4 | arczon néma bú;~A koporsón rengedez még~A menyekzõs koszorú.~„
4666 4 | rezgõ harsogása,~A földet rengesse,~S az eget keresse:~Ugy
4667 4 | száz hahótúl~Harsog zúg a rengeteg.~A sas víjog, farkas ordít,~
4668 4 | nyila szívbe talált,~Kéj rengeti habjait és bú!~Adj bút,
4669 4 | hang.”~S a ház sarki szinte rengnek,~Nyalka tánczban úgy kerengnek.~
4670 1 | Áldozz! ez élet a földé; a rény~Pálmája vad tövis között
4671 1 | vitéz ura hunytát,~ Kit repedõ szivvel hölgye zokogva sirat;~
4672 4 | fenhirdeti magzata sorsát:~A hír repes, és gyalog és lovakon~Agg
4673 3 | koszorut fűzni.~S fonnyadt repkény közé borcsapokat tűzni.~
4674 3 | küszöbére,~ S büszkén magának repkényt csap fejére.~S a mit teremtve
4675 3 | sors! elzárnak hideg falak;~Repüljön hát ez édes dal helyettem~
4676 3 | Szûk már az õsi ház, tovább repülni~Vágytan vágy a fellengzõ
4677 1 | Tetteket: mint ront és szül a repülõ idõ.~S lelkesedve legyen
4678 4 | és néz mindenfelé.~Honnan repûl a hív elé.~De nem röpûl
4679 4 | csak szökesve~A magyar néz rés után;~S egyet lelve, mint
4680 4 | sír szelleme,~Gyorsítaná a rest időt;~Erőn bízik, veszélyt
4681 3 | összelopott vala.~Valóság lészen részeg álmaiból,~S megnyílt neki
4682 4 | Ismét a szabadba lép;~S részint visszatér lakába,~Melyet
4683 1 | im zöldjébül a bokornak~Reszketõ tûz ég elém:~Õ az, õ az!
4684 1 | barátja,~S szerencséjén részt vehet.~Lenyomva a sors kezétõl,~
4685 1 | a világtól,~Környûlvéve résztvevõ szívekkel akarok~Élni. A
4686 4 | Érzõ szív után tekint,~És a részvét lágy ölében~Édes nyugtot
4687 1 | rohant!~Távol kedvesitõl, részvétlenül, élve temetten:~ Léte
4688 1 | szelletin~A hiv körébe szállva, részvevõ~Érzelmim enyhülsz.” Igy
4689 4 | ennyi díj reád nem hat,~Rettegd, érezd hatalmamat.”~S Zenõ
4690 4 | tövis, a hideg ártani fog!~Rettegve az ifju szivére simúl,~És
4691 1 | Sem a hideg sir félelme,~Rettenetes ijedelme~Akadálya nem lehet.~
4692 1 | váltja monostori csend.~Rettenõ csere! mily türelem mulhatja
4693 4 | míg bennem a lélek él,~Nem rettent el semmiféle veszély;~Megyek,
4694 4 | Gyõzelem kél nagy lelkében.~Nem rettenti õt a nagy szám:~Kürtöt harsant,
4695 4 | gúnyol,~S víg leblek is rettentik őt.~S tünődve míg a zord
4696 3 | árjai~Hány andalgó szivet rettentnek el!~Szép a mûvészi pálya,
4697 4 | közelgõ vész morajja,~Mindig rettentõbb robajja.~ Néz Hunyad,
4698 2 | De sem most, sem azután~Révet nem lel a Dunán;~Egymásé
4699 1 | lantom hurjain~Bus hangok rezgenek, lelkem vidul,~S a sziv
4700 1 | Sülyedte árnyai~Kisérve rezgetik.~Gyászszin boritja~Zordon
4701 4 | koszorut fûz.~Egyszerre kopó riad, ing a bokor,~Döbbenve szökik
4702 1 | Harsány tárogatók nyers riadalmi között,~S bajnoki játékban
4703 4 | dobzódás,~Táncz, lárma s riadás~Hallék romladékába’.~„Szép
4704 1 | Sujta le kegyetlen itt a riadó csatavész!~Élte kies tavaszán
4705 4 | ím harsog a kürt, a kopó riadoz,~Több férfi tör a sürün
4706 3 | S gyáva imádódat vízre, ricsetre hivod.~24. Szemeréhez.~
4707 2 | örömre találsz,~Ne élj ott ridegben.~Az élet ha nem páros,~Téli
4708 3 | rosz versiróhoz.~Metrum és rím külön kalauz~ A poéta
4709 3 | mint a jó rímekkel,~ Mert rímed bár minõ ép.~ Hidd el,
4710 3 | marad jutalma,~Ha sorsát bús rimekbe öntheti.~S a recensensek
4711 3 | lélekkel~Többet, mint a jó rímekkel,~ Mert rímed bár minõ
4712 3 | Felkaczag s elnémula.~29. Egy jó rímelõhöz.~Ha ugy nézed költésedet,~
4713 3 | ugy nézed költésedet,~ Rimkovács! mint fõ javad,~Szánlak,
4714 1 | nemrég az öröm lágy öle ringata még!~Disztelen itt fekszik,
4715 1 | karjain~Biztatva szép álmokba ringatál!~S habár csak messzirõl
4716 3 | Az élet korai.~Gyöngén ringatva jó anyánk ölében~Vígan kezdjük
4717 3 | irószerszám asztalod éke legyen:~Ritka-sikált padlón elszórva heverjen
4718 1 | Halált terjesztnek mindenütt,~Ritkúlnak már rendeink.~A térségen
4719 4 | megint,~S a vad zivatar rivadalmi után~Bájkellemü dalt rebeg
4720 4 | lökésre kész.~Trombiták rivalnak ismét,~Összezúg a versenypár;~
4721 4 | morajja,~Mindig rettentõbb robajja.~ Néz Hunyad, s komoly
4722 4 | a nászok és vendégek~Víg robajjal összegyûlnek,~Ülni a nagy
4723 4 | Szûzet ifjat elrabolva -~Arra robban el Hunyad.~2.~ Büszkén
4724 4 | új erõvel~A kevély ellen robog,~S érczbuzgánynyal büszke
4725 1 | dühe,~S vak diadalma jelét robogó villámival itten~ Honni
4726 3 | elég ha láthatod;~Stanczák röcsögnek, és ódák sziszegnek,~Drámák
4727 4 | víjog, farkas ordít,~Vad kan röffen s csattogat,~Szarvas dobban
4728 4 | karok között~Kéjrül-kéjre röpdözött.~Hasztalan vív ifjusága,~
4729 4 | morog?~Felkárog a varju, röpös denevér,~S a lég hideg szellentin
4730 3 | egyfelé huz~ Mind a kettõ röptében.~De tenálad ellenkeznek:~
4731 3 | feje s keble üres.~Gyors röptét egyedûl maga érezi gyenge
4732 4 | szól deli Ilma s a völgybe röpül,~Kis lába nyomának a fû
4733 4 | A jövevény.~„Röpülj vigan, kis csolnakom,~A
4734 2 | szivébe szökik.~Hej csak ide röpülnének!~Be örülnék a szõkének;~
4735 3 | szelleme?~Véletek mi szép röpülni~Egy szelídebb hon felé!~
4736 2 | szarka csörög,~Az ablakhoz röpülök,~Kinézek az utczára,~Nem
4737 3 | halálra siet.~6.~Ah! az idõ rövid: így sóhajt fel számtalan
4738 4 | király,~Midõn hozzá egy õr rohan:~„Uram segits! vad rém kisért,~
4739 1 | igazhoz,~Fagylalt melyére~Rohannak.~ Meredve néz~A holt világra,~
4740 1 | vétlen szûz lágy kebelére rohant!~Távol kedvesitõl, részvétlenül,
4741 4 | Ízsabég dölyfös tûzének,~Vad rohantu fegyverének~Gyõzni a szerencse
4742 2 | danol édes Rózsám~Pergõ rokka mellett.~Arcza milyen, keble
4743 2 | oly nagyot dobban!~Pergõ rokkám megakad,~S fonalam is elszakad.~
4744 1 | férjnek tiszta szerelme,~ És rokonult lélek õt nem enyelgi körül.~
4745 3 | fejtegessük~ Érdemét „románomnak.”~A tetemes románszerzõ~
4746 4 | Elte.~Romános költemény elsõ énekébõl.~
4747 3 | románomnak.”~A tetemes románszerzõ~ Himfyhez ily kérést tett.~
4748 4 | Táncz, lárma s riadás~Hallék romladékába’.~„Szép mátkám, szólj! minõ
4749 4 | vágása~Egy embernek volt romlása,~Kit elejtett vérében.~Mérges
4750 1 | csak ritkán láttatik,~A romlott szív birtokában~Soha nem
4751 4 | parancsoltam,~Hogy a szobát rontsák el.~De igaz szívességgel,~
4752 4 | csattogat,~Szarvas dobban és ropogva~Szaggat, tördel ágokat;~
4753 4 | jõ elõször,~Lova szinte roskadoz,~Annyi boglár csillog rajta,~
4754 3 | felebb nem is megy tán~ A rossz költés határa.~Készülete
4755 3 | Szabadelmü, de csak magának.~ A rostát kitüzéd, s magad ájulsz
4756 1 | Róza dala.~Hajnali kellemü fény~
4757 1 | gyüjti halálra tüzét;~Mig Rozgony mezején Károlynak fegyvere
4758 1 | Legszebb adományit életünk rózsa-korának. -~Nem örök nevet, se nagy
4759 4 | Örzsihez siet.~„Rózsám! rózsád tõn gazdaggá.~Tégy te engem
4760 1 | szép- s dicsõt igére~Mig rózsafénynyel a boldog körére~Mosolygva
4761 4 | Ártatlan szép lelke ég,~És mint rózsagyöngy a szirthez,~Reng fel könnye
4762 4 | hallatára.~Elda, Elda! - hol rózsáid,~Hol villáma szép szemednek?~
4763 1 | legyingesd, boldog szellõ!~Rózsaillatot lehellõ!~S lengve szivhullámain,~
4764 4 | annyit nem gondolna,~Csak rózsája mentve volna,~Ez furdalja
4765 2 | veszi bundáját~S felkeresi Rózsáját.~S ha galambom betoppan,~
4766 2 | hattyu szép a másik,~Mikor rózsák között játszik.~A mintha
4767 1 | S biztatva utját friss rózsákkal hinti,~Kényén röpitve ösztönárjait:~
4768 1 | nyomát békesség követi;~Rózsalánczczal összeköti a szíveket,~És
4769 2 | Tisza! mond meg nekem:~Szép rózsámat hol keressem?~Tisza! habod
4770 4 | hullsz.”~Így szól Bandi a rózsának,~Mely víg hab közt ringadoz;~
4771 4 | Olyan szelíd kökény szeme,~S rózsánál is több kelleme,~Hová, hová
4772 3 | Tisztább tetõkre nyúl a rózsapálya,~S ezer vidám alakkal népesül.~
4773 3 | a tavasz mosolygva~Vonta rózsaszõnyegét.~Mely vidám szinekbe játszik,~
4774 4 | a lyányka hevével.~Mily rózsavilágba nem álmodozék,~Eltelve a
4775 1 | Tárogatód megszünt, rozsda emészti vasad,~Nyugodj!
4776 2 | Tajtékhalom az õ keble,~Rubintbimbó áll felette,~És alatta az
4777 4 | Fõhajtva mind neked hódol,~S rubintszéken kezet csókol.~De a leány
4778 4 | lefázza most, -~S hetykén rúg a koponyához, -~Nosza csont,
4779 4 | be rút hamvvá lett!~Nyom ruhád is, hadd e fénykört,~Már
4780 4 | kopott vagy!~Volt erõd be rút hamvvá lett!~Nyom ruhád
4781 2 | keblemet!~Utóbb el is foglalta,~Saját szivem kitolta.~~
4782 3 | diadal s nem díj emléke sajátod.~20. Széchenyi-bilikomon.~
4783 2 | engemet.~Gömbölyû kis piros sajka~Mézforráson az õ ajka,~Gyöngygyel
4784 3 | színe kopott.~17. Intés.~Sajnállak, te szegény! a sok tömjén
4785 4 | eltûn, köny könyet hajt~Sajnálná õt, és felsóhajt:~„Szegény
4786 4 | elaluszsza.~A jó asszonyt sajnálom!~Mert igen igen fél,~Ámbár
4787 3 | Mert készet késő lesz a sajtostul venni,~Mely ez esztendőben
4788 3 | könyveidet;~S hogy bölcs mondását Salamonnak igazlani tessél:~ „Csak
4789 3 | pletyka miatt.~8. „Hõsregék.”~Sallangos machinák hõsid. Sors-csípve
4790 3 | alkot, s edzi erõnket.~5. Sándor-bilikomon.~Hol nincs versenezés, nincs
4791 1 | emberektõl~A jobb ember sanyarog;~Átkozza bus születését,~
4792 3 | pókháló lepje, s halálfõ~ Sárgúljon komoran nõtelen ágyad elõtt;~
4793 3 | Földbe száll, mi tõle sarjadt,~De az érdem szép jutalma~
4794 4 | közõlök gúnyra is kel,~Egy új sarkantyús vitéz,~Ki hegykén mindet
4795 4 | szerelmi hang.”~S a ház sarki szinte rengnek,~Nyalka tánczban
4796 2 | ló,~Meg megcsorbul kasza, sarló,~A leány fél, s bármi begyes,~
4797 2 | csatára trombitáltak,~Mint a sasok víni szálltak.~Eltüntek
4798 4 | A sastoll.~A királyi palotában~Már
4799 4 | tûzforrtán a vért.~Kegy jobbra rá sátort vona,~Melyet vihar nem bont
4800 2 | fõzte, ugy eszi.~Leány. ~Hej savanyú a kökény,~Házasodik a legény!~
4801 1 | halad ismét;~ Felpattant sebeit belseje érzi maga.~Ott,
4802 1 | Oh de nyájas eredete~Uj sebeknek lõn kezdete,~S üres maradt
4803 4 | várok édes bért,~És írt égõ sebemre.~Szép szûz, ne félj: a bajnokvér,~
4804 4 | dõltében is dicsõ.~Nyílt sebén patakzik vére,~Köd borult
4805 3 | Mirígy tûzzel sujt a küzdõ sebére;~Nem játszi kény, mely a
4806 4 | lomb és zörög,~S a patak sebes lejttében~Most vidámabban
4807 4 | tánczhoz készteti;~És vele sebesen~Csak ketten, kedvesen,~A
4808 1 | az ellenség, ön fia vágta sebét.~Gyászemlékü vidék! mi sok
4809 4 | Volt itt a magyarhoz hív,~Sebje még is kétszer édes:~Él
4810 3 | keblét,~Mi szépest tud, sebten elmondogatja,~Bár annak
4811 4 | imádság, majd szitok dûl~Sebtõl tátogó melyébül,~Míg elhúny
4812 4 | bajnok a fövényen,~És magát sebzett agyában~Vélve még a büszke
4813 1 | Sõt vadon árjaitok partra segitik utóbb!~Igy szólék; azalatt
4814 4 | hozzá egy õr rohan:~„Uram segits! vad rém kisért,~Átok, halál
4815 4 | is súly;~Érzem azt, azért segíts te,~Köntösöm vedd, s keblem
4816 1 | terjeszti kezét; nincs, nincs ki segitse!~ Bajnoki elhulltak, nincs
4817 1 | éltél, számkivetett,~Honom sehol nem vala:~Hû szerelmem átokká
4818 4 | fellengzõ lelkem imádva~Sejte: jer isteni! ó hagyd el
4819 1 | lengedez feléje~A boldog sejtés fellegszárnyain.~Szülõföldéig
4820 1 | Hogyha levél zördül, õt sejteti véle szerelme,~ Néz, piheg,
4821 3 | Hajnalt vágy, s örvend a sejtett békesugárnak:~ Feltün
4822 3 | kertészt; szinte úgy, ha sejtik,~Hogy egy választott izzadott
4823 3 | Ilyen az életöröm: míg sejtjük, eget mosolyog le;~ Bírni
4824 1 | Hogy küzdési szép jutalmát~Sejtse ott az árva lét.~Lyánka
4825 3 | szolgáljon - százszor lyukas selyem;~Egyéb ruhát a sors oly
4826 4 | közelgnek azok~Szép nászi selyemlobogókkal.~S egy karcsu vitéz aranyos
4827 4 | jer énhozzám,~Van énnekem selyempárnám;~Pihenj vigan kertem hüsén,~
4828 4 | lélek él,~Nem rettent el semmiféle veszély;~Megyek, habár a
4829 1 | nézi fellengzõ reményét~A semmiség örök éjjelében enyészni.~
4830 4 | fánál~Magamat elröjtöttem.~Senkivel sem közlöttem~Vétkes föltételemet:~
4831 4 | oly magas.~S im a fekete seregbõl~Egy szép dalia kivál,~S
4832 1 | csendes partján,~A boldogok seregében~Annyi fergeteg után!~Mig
4833 1 | elszáritod,~S a kétség vad seregének~Ostromát elforditod.~Édes-gondos
4834 4 | messze elvála~Atyja hív seregétõl,~És bajnokul verekedett,~
4835 1 | villámival itten~ Honni vitéz seregink holttetemikre süté.~Tomori!
4836 1 | szivemhez!~Itt egy köny, mely sérelembõl~Reád hull s nedves szemembõl~
4837 1 | gyötrelmének,~Búvának és sérelmének~Föllegét elszéleszted!~És
4838 4 | könnyei~Fájdalmát s nagy sérelmét;~Csak hasztalan töprenkedett,~
4839 2 | vak ne lenne.~Otthon ülõ serény, dolgos,~Nappal nyugszik,
4840 4 | hölgyed élek.”~S mint a nászok serge gyérûl,~S kit jó bor, kit
4841 4 | körüllebegve~Édes remények~Mosolygó sergitõl -~4.~Távol a fényûzõ hideg
4842 4 | berken~Lelkem új életre serken,~Hívemet ha föllelem.””~„
4843 1 | harmatja reng,~S szelid fuvalma~Serkentõ bájt lehel;~Édenné változik~
4844 3 | nemes vér.~15. Pest város serlegén.~Lóra magyar! Szép pálya
4845 4 | Türöd, ha sorsod balja sért,~S nem érzed tûzforrtán
4846 2 | lábad olyan,~A mely nem csak sétálni tud,~De honn is talpon van?~„
4847 4 | szivében:~Hozzá, a kedveshez sietek én,~Vígan kéjelgni bájkörében,~
4848 4 | szeretett!~Im mely híven elémbe sietett,~És elhagyá puha nyoszolyáját!~
4849 4 | jöhettél,~Vissza ugyan miért siettél?~Gazda.~Én is úgy vélekedtem;~
4850 1 | bölcseség thronusához~Lépésim siettetém,~A szerencse változásit,~
4851 4 | mátkájához~Száguldva lépésit sietteti;~És mentõl közelebb jön
4852 1 | kebellel ifjan álmadoz.~De ah! sietve tündérképe illan,~Midõn
4853 3 | elõ s tûnnek az éji ködök.~Síkos az út s meredek, szük az
4854 1 | tavaszát zárja halotti magány,~Sikra kiszállani már nem látja
4855 4 | A sötétlõ véres kard~Síkra inti a magyart,~S a királynak
4856 4 | keble havát.~Majd állva a tó sima tükre felett,~Andalg: mi
4857 2 | szivet lelnél.~Barna hajad simítsd hátra,~Hadd nézzek én szép
4858 3 | szépet igére,~Hitetlen simul gazdagabb melyére.~Furcsa
4859 4 | fensége,~Tõle rajzott, hozzá símult~ A nap gyönyörûsége.~Félre
4860 3 | biztos ének,~S rokon szívhez simúlva hangjai~Szerény tanúit gyöngéd
4861 1 | küzd, soha élte szakad.~Sinli szokott terhét tüzménje,
4862 4 | Váltát édes kedvesétül~Itten sínli egy vitéz;~Még utolsó pillanattal~
4863 1 | szelidebb ég lehell reája,~A sinlõ sziv nyugpontra nem talál.~
4864 3 | kedvese a dicsõnek~Lenne siralma minden ismerõsnek.~~
4865 4 | Vendég.~Már ez nehéz dolog.~Siralomra méltó ok.~De szólj! hogy
4866 1 | repedõ szivvel hölgye zokogva sirat;~Mig sürü könnye apad, s
4867 1 | között,~S atyjának vesztén siratá a nemzet ügyét is,~ Mely
4868 4 | Barna Tisza’ habjai,~Kit siratnak Ugocsának~ S Szatmár nemes
4869 2 | napom,~Szegény magyar! azt siratom.~Fülemile, te kis madár!~
4870 1 | Ha mindaddig, mig létem sirba dõl,~Körülfognak vad s kinos
4871 4 | vendég fut rémültében.~„Még a sírban sincs nyugalmam,~A hová
4872 4 | Zengzetére esküm ébred,~Sírból szállok én hozzád le.~Nincs
4873 4 | Jer tehát, int a vég óra,~Sírbul e csók foglalóra.”~S undok
4874 4 | halálfõ hömpölyög be,~Még sírföld meredt haján;~Kígyó ül sötét
4875 1 | Lengj te hozzá, esti szellõ!~Sirfüvek között nyögellõ!~Fogd fel
4876 4 | nap feltünõ sugára~Néma sírhalmára süt.~~
4877 1 | Meghaltál! és a végezet~Vissza sirhalmodhoz vezet!~Hol szivem fájdalmába’~
4878 4 | Leót emlitett vala.~Egy sirhalom födi õket,~Ama ritka szeretõket,~
4879 3 | Kedves lánczokra fûzve a síriglan~Korunk repül s a szív magába
4880 2 | Harmat csillog kelyheden,~Ne sirj édes rózsám!~Ha bú fekszik
4881 1 | éjjelét mutatja,~Már-már bedõl sirjába:~De rátalál barátjára.~Felejtkezik
4882 1 | kellett~Néki költözni s kora sírjába ezer átok~Követte. - A lenyomott
4883 4 | Az ifjuhoz így szól fel sirjából:~„Ifju! kit keresél, hamuvá
4884 1 | Bus éjjelébe;~S reménye sirjait,~A véghetetlen ürt,~Mutatja
4885 3 | a késõ idõnek:~Felejtett sírján bár moh s tüske nõnek.~~
4886 1 | A kedves sirjánál.~Te is drága! kifejtõztél~
4887 3 | csillaggá válva,~A hajós sirjára száll,~És örök sugárral
4888 4 | Hív kedvesét így kérlelte,~Sírját virággal födözte~És könnyeivel
4889 1 | éltemnek.~Hasztalan! nem jõ sirodból~Nem jõ világos honodból~
4890 1 | elhagyva mindenektül~Némán kora sirodon ül,~S zokogja halálodat.~
4891 3 | remény se’ hiteget:~Mély sirok halmain mosolygva állunk,~
4892 3 | Egy-két könnyet gördít sirom kövére,~Ha meghalok - de
4893 2 | meghalok azért is,~Tudom akkor sirsz te is -~De Rózsám, ha szeretnél,~
4894 4 | vigadjatok!~Míg a végzés sírunkat bezárja~S visszahajt a kakas
4895 3 | Dínom-dánom között mindenkor - sirva élj...~De már több verseket
4896 2 | ezt látom,~S hazám földét sírva szántom.~~
4897 4 | kegygyel inti~Szellõztetni sisakát,~Hadd ismerje és becsülje~
4898 4 | nép felé,~És a föltûzött sisakból~Mátyás képe tûn elé.~Meghökkenve
4899 4 | mellére csatolván,~Ércz sisakot lobogó tollakkal nyomva
4900 4 | csend közé~Baglyok varjúk sivítanak.~ * * *~Éjfélt
4901 3 | Hold szarvára akaszsz egy sivító dudát,~Hogy elfújjam rajta
4902 1 | A fellegig mereng,~S alá sodorva~Halálos örvény~Tátong alatta.~
4903 1 | Rugdal, rázza fejét, hosszu sörénye lobog;~Elszáguld, hazatér,
4904 1 | bájfényed elhala:~Pályám mindég sötétb magányra tére,~S a küzdõ
4905 4 | zengve,~Sírok körül lengve~A sötétben enyelgünk.~Temetõkben forgó
4906 4 | ragyog,~Mint égi sugár a sötétbõl.~S míg karcsu alakja virágra
4907 4 | képzeletben.~És sötét lesz és sötétebb,~Csak a vári csarnok fénylik.~
4908 4 | kisértet odaben~A szoba sötétiben~Titkosan susogni~S magában
4909 2 | itt egykor e gyep felett~Sötétpiros harmat esett;~Fû, virág
4910 4 | Bandi jár a Dunaparton,~Mély sóhajtás csak szava,~És tünõdik,
4911 1 | mellemben gyarapodtak~Kivánó sóhajtásim.~De soha meg nem érhettek~
4912 1 | hûs boltodat,~S kivánkozó sóhajtással~Ölelem szent porodat,~Hogy
4913 1 | bár a fagy a vidéket,~Nem sóhajtom a tavaszt;~Egy varázslat,
4914 4 | látszott,~Majd oly mélyen sóhajtott~Az a szegény kárhozott!~
4915 4 | itt hamvad õ!~S az kit oly sohajtva vára,~Nem sohajt hideg porára!~
4916 4 | komoly arczczal,~S szemlélve sokáig az elpirulót,~Igy ejti a
4917 3 | gyakran nagy czélt okoz a sokaságnál,~ Melyet utóbb tetté érlel
4918 1 | magányra tére,~S a küzdõ sokba telt, de könnyü bére~Emléked
4919 4 | harang.”~„Hadd konogjon, sokkal édesb~A pohár- s szerelmi
4920 3 | alázottság, jégmelyü andalodás,~Sokratörõ unalom, leverõ kegy, könnyü
4921 3 | Költõi név nagyságára~ Hat sonetke nem elég,~ Egy kötet kell
4922 4 | ver a mit lát.~Férjén a sor, ki szugban ül,~Midõn ily
4923 1 | siron túl!~Hol az angyalok sorában,~Az örökség nyugalmában~
4924 4 | szenvedett.~Számkivetve a jóknak sorából~Eldúlva tovább nem élhetett,~
4925 1 | képedet uszni alant;~Épületid sorait látom - - -~~
4926 4 | táborát.~S végig futva ércz sorát,~Gyõzelem kél nagy lelkében.~
4927 4 | kiált, nem hibáz a bajnoki sorból.”~Így szólott, s éles kardját,
4928 4 | õket karon fogva~A vendégek sorjába vezeti,~És a csodálkozót
4929 4 | szél-nevelte karcsu ménen~A sorompón átalszáll;~Ez nem szálas
4930 1 | ez mindenkor,~Ez megvívja sorosodat:~Igyál s felejtsd gondodat.~„
4931 3 | Sallangos machinák hõsid. Sors-csípve kidõlnek,~ S hamvaikon
4932 1 | Melyére vonva,~A halhatatlanok~Sorsában osztozik.~Nem járatlan tovább~
4933 1 | sziv fájdalmát,~És a lelket sorsán fölülemeli:~Habár méltatlan
4934 1 | elhagyja~A sötét sir szélénél,~Sorsának prédául adja~Tünõ élte végénél:~
4935 1 | Hányszor kûszködik az mosolygó sorsával!~S dicsõsége válik élete
4936 4 | szívem, mely tégedet~Minden sorsban híven szeret.~Útközben nincs
4937 4 | kertbõl szó hallatik.~Irígy sorsként néz a király!~Jelenni ott
4938 4 | az enyészet zordon váza~Sorsokat gunyolva rázza.~Forrton
4939 3 | a sorsot is így mostoha sorsra hozád.~11. A Haramiák forditójához.~
4940 3 | gyönge kiáll: Versenyt fut sorssal a bátor.~3. Kiadatlan.~Emlékül
4941 1 | vergõde Lajos, rettentõ sorsu királyunk,~ Sülyedezõ
4942 4 | után zudúl.~S elbõszülve, sort szakasztva,~Vérit ontva,
4943 1 | törve, hanyatla erõnk.~A sorvasztó láncz igy készüle árva hazánkra;~
4944 2 | csonton foly a vize,~Könyektül sós annak íze.~Rákos! Rákos!
4945 3 | várj: elég ha láthatod;~Stanczák röcsögnek, és ódák sziszegnek,~
4946 3 | A tárgyak felfogása,~A stílusnak gördülete,~ Tartása és
4947 3 | Mátra nem oly sziklás, mint stílusod. És mi szövésed?~ Mostani
4948 4 | rémutjára,~S a rezgõ fák sudarára.~Ködbe sülyed a nap fénye,~
4949 3 | vágyása mindenütt el nem sül,~Azért õ azt csak messzirõl
4950 3 | talál, csak egy szelíd~Hang süljön el, már ezreket hevít,~S
4951 3 | nap alatt~ Csak agyagból sült falat.~32. Egy hiú tehetetlenhez.~
4952 4 | rezgõ fák sudarára.~Ködbe sülyed a nap fénye,~Egy szép csillag
4953 1 | rettentõ sorsu királyunk,~ Sülyedezõ lova érczhimzetü terhe alatt.~
4954 3 | lyukaiból,~Hogy más érdem sülyedjen általa,~És választott kedvese
4955 1 | part felé;~Néz: hol derülne sülyedõ világa?~Hol enyhül a seb,
4956 1 | Meredve néz~A holt világra,~Sülyedte árnyai~Kisérve rezgetik.~
4957 1 | zajogtatá,~S habok közé sülyeszti partomat;~Mély örvényt vág
4958 4 | barna virányok,~Eprészve sürögnek a lenge hüsön~Sugár tagu
4959 2 | oly könnyen,~A nappal kél, sürögve jár~A háznak körében.”~Monddsza
4960 4 | riadoz,~Több férfi tör a sürün által,~S egy termetes õsz,
4961 4 | Mert a sötétségben,~E nagy sürűségben~Könnyen elbódulhatunk.”~„
4962 2 | Csapja fel Rózsám s foglalóra~Süss egy csókot ajakimra,~Meghálálom
4963 2 | Föltartanám a nap hevét,~Hogy ne süsse szelid képét.~Ha illatos
4964 1 | vitéz seregink holttetemikre süté.~Tomori! büszke vezér! mért
4965 2 | hajnal,~Nem is csoda, két nap süti,~Bogár szemét, ha felüti.~
4966 2 | találni,~Jól tud varrni, sütni, fõzni~S beteget táplálni.”~
4967 4 | kél,~Széttekintget, hol süvegje,~Merre vitte azt a szél?~
4968 1 | Az esti szellõ honnyelvét sugalja,~Szeretti nyájas üdvezlésit
4969 1 | kéjre lobbant~Szép szemed sugárait!~Rejtsd elõlem édes arczod~
4970 1 | kellemü fény~Hinti mosolygva sugárát,~Melyre az ifju remény~Rakja
4971 3 | utóbb csalfénye nem önti sugárit,~ Élte szükén küzdell
4972 4 | szív hullámain~Egy fejér sugárnak látszik~Deli, karcsú termete,~
4973 3 | hajós sirjára száll,~És örök sugárral onnan~Leng a késõ kor felé.~~
4974 4 | tûzben volna,~Reánk halvány sugárt vet.”~„Hah, atyám! õ az,
4975 3 | malaszttal a távol ködébõl~Sugárzik át a szép emlékezet:~S mint
4976 1 | Akkor te, kegyes Reménység!~Sugárzol bús keblembe,~És az elvesztett
4977 1 | ha igy éldell õ:~Gyengén sugva nevemet~Szentesitsd emlékemet.~
4978 4 | és nyilat ragad.~A nyíl suhan, szûz melybe hat.~Végsõt
4979 2 | 26. Mohácsi dal.~Suhogva mint az esti szél~Mély gödrébõl
4980 4 | szûz; de büszke Tódor~Porba sujtva kincseit.~A seb, szól, még
4981 4 | úrfi,~A vén sasnak tolla is súly;~Érzem azt, azért segíts
4982 4 | falról leszedé, s próbálva sulyát, felövedzi;~Aztán domboru
4983 1 | gondodat.~„A szerelem vad tüz.~Sulyos igára füz”:~Ősz tudósok
4984 1 | mily türelem mulhatja fel e súlyt,~ Mely a vétlen szûz lágy
4985 4 | Nincs oly rejtek, nincs oly sûrû,~A melyet ne szállna meg.~
4986 2 | van ott, csalfa legény,~A sûrûbe nem megyek én.~Van szeretõm
4987 1 | jelre gyúl.~Ibolyákon az susogja~A nyáresti víg lebel,~Rengve
4988 1 | gyenge fuvalmak játszva susognak,~S hû párja körül a fülmile
4989 4 | szoba sötétiben~Titkosan susogni~S magában morogni;~Némelykor
4990 3 | Kemenczédnek fűtőt, de sustorgó fát - nem,~Bundául szolgáljon -
4991 3 | hullámárja~Most szerelmi suttogással~Mint a csermely violák közt,~
4992 1 | vadon;~Lágy szellõk nyájasan~Suttognak a mezõn,~S himes virágok~
4993 2 | kérdezem a felhõktõl,~Azt a suttogó szellõktõl.~De azok nem
4994 1 | között.~Sirja felett enyeleg suttogva az alkonyi szellõ~ S a
4995 3 | Rendelési hidegek.~Hõse csupa sympathia,~ Vakon ugrik érzése;~
4996 3 | kába, velõdet ütöd.~13. Sz...~ Kezdve hatál, mi sokat
4997 4 | nyoszolyáját!~Érettem a szabadban mulat,~Itt virrasztja a
4998 3 | végre kiönti hired.~16. Szabadelmü, de csak magának.~ A rostát
4999 4 | Kétségben itt ne hagyj!~Szabadítsd meg lelkedet.”~De az ifju
5000 3 | Ámor számkivetett, mégis szabadonta tilosban~ Édes kínos adót
5001 1 | törvényi malasztit,~ A szabados népnek nagyra emelve hirét;~
5002 1 | jobb lélek:~Itt tiszta szép szabadságban~Csendes házi boldogságban~
5003 2 | jöttek a lepkék,~De csak szagát keresték:~Végre az est ráakadt,~
5004 4 | égi lehellet;~A szegfü szagatlan, a rózsa komor~Valód magas
5005 4 | Szarvas dobban és ropogva~Szaggat, tördel ágokat;~De üres
5006 4 | harcz-magzatja~Hörgõ ellenét szaggatja,~Vég erõvel kardot kap,~
5007 1 | békén hal.~Ha szilaj kinok szaggatják~Vérbe borult szivemet,~Minden