| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Kisfaludy Károly Kisfaludy Károly összes költeménye IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Könyv grey = Comment text
5008 1 | termete összerutitva,~ Száguldó paripák vasszegü körmök
5009 4 | Egyedül csak váró mátkájához~Száguldva lépésit sietteti;~És mentõl
5010 1 | keres örömöt~Szívének és szágúldva képzelete édes~Szülöttjét
5011 4 | ezen harczban létemnek vége szakadna,~S e szív, mely híven szeretett,
5012 1 | szivnek bilincsei~Soha el nem szakadnak.~Sem az idõ vasfogával,~
5013 4 | látni~Imádott ellenségét,~Szakadó melléhez szorítni~Elvesztett
5014 1 | nem többé! mindennek vége szakadt már,~ A gyönyörû létnek
5015 3 | nõtelen ágyad elõtt;~Régi szakállos urak koszorúzott szobrai
5016 3 | Könyvet irál mégis, sok szakaszokkal ürest.~20. P. Vigyorihoz.~
5017 1 | oltja lelke csendes vágyait.~Szakaszt is néha kellemes virágot:~
5018 4 | zudúl.~S elbõszülve, sort szakasztva,~Vérit ontva, vért fakasztva,~
5019 4 | zokogó atyja~És õsz hajait szakgatja~Kétséggel tele szüntelen,~
5020 4 | idõ ölelni mátkádat.~Oh ne szaladj bizonyos vesztedbe,~Mert
5021 4 | sorompón átalszáll;~Ez nem szálas termetére,~De hajlékony
5022 1 | Liliommal rózsa kél.~Zsenge szálit a pagonynak~Látom karcsú
5023 1 | Szállhatnék bár én veled!~Szállanék! de bájkörétül~Tiltva, lép
5024 4 | imígy vetélkedtek~A kerti szálláson,~De nem egyesülhettek~A
5025 4 | nyilt ajtóra nem lele.~„Ha szállást senki más nem ad,~Atyám
5026 1 | Boldogabb te! fölleled;~Szállhatnék bár én veled!~Szállanék!
5027 4 | tornyosodik,~Itt egy hajlék! ide szállhatunk,~S míg a kelő vihar mordonkodik,~
5028 4 | hogy épen vendéget~Oda ne szállítsak,~S minden nemû ijedtséget~
5029 3 | ember,~ Partra miként szálljon, mint alapítsa ügyét;~Hajnalt
5030 4 | nincs oly sûrû,~A melyet ne szállna meg.~De hiában, vad nem
5031 2 | volnék,~Galambom kertjébe szállnék,~Búmat talán meghallgatná,~
5032 4 | Vendég.~Engedj hát oda szállnom~Házadnak a hasznára,~És
5033 3 | vár,~A föld határin túl szállong az elme,~S ábrándvilágba
5034 3 | váránk, de te visszafelé szállsz:~ Igy „Pillangódban” szinte
5035 2 | trombitáltak,~Mint a sasok víni szálltak.~Eltüntek ők; Rákos, te
5036 3 | hullámival.~„Víg habok! ti merre szálltok~Lágy fuvalmak szárnyain?~
5037 1 | ének szelletin~A hiv körébe szállva, részvevõ~Érzelmim enyhülsz.”
5038 3 | érdemed hirdetni feltátsam a számat:~Adjon isten áldást, egészséget, -
5039 1 | Átkozza bus születését,~Kinos számkivettetését,~Léte alatt csikorog.~Könnye
5040 3 | hevül.~Oh te szegény gazdag, számlálgasd pénzedet akkor:~ Édes
5041 1 | siron tul~Egy jó angyal számlálja.~És az ember bölcsöjétõl,~
5042 4 | így elvonva a világtól,~Számlálva fájdalmait,~Messze minden
5043 4 | benn száz tükrös szobák,~Számodra száz aranyruhák.~De a leány
5044 4 | Vagy már õt is sír takarja?~Szánakodva mond a kérdett:~Légy erõs -
5045 1 | hirdetik.~De ha mind e mellett~Szándékod füstté lett,~Még több, ügyed
5046 4 | szelek,~Nem gondolok velek,~Szándékom nem másítom.”~„Hallod fiam,
5047 3 | elmefutás,~Félénk nyíltszivüség, szánó, mély titku mosolygás,~
5048 2 | 1. Rákosi szántó a török alatt.~Miről apám
5049 4 | házat kertet,~Pár lovat kis szántóföldet~S ehhez még egy hû kebelt.”~
5050 2 | látom,~S hazám földét sírva szántom.~~
5051 3 | tartott bízodalma,~Szivét szapongó gõggel élteti,~Szeret, ha
5052 2 | sincs fejkötõm.~Az ágon szarka csörög,~Az ablakhoz röpülök,~
5053 4 | bajnokvérnek,~Melybõl fényre származott,~Melyre új díszt bokrozott.~
5054 4 | inogna~És hegyettök ülne sas,~Szárny-legyintve dördültökre -~Rémalakjok
5055 3 | messze térre,~S meg-megrázva szárnyait~Fészkébõl kiszállni vágy;~
5056 3 | érzete, hagyj fel,~Sasnak szárnyaival, ha erõd nincs, szinte alant
5057 1 | Óhajtás.~Volna szárnyam! elröpülnék~Egy kies vidék
5058 1 | vevének,~Belõle fakada e bõség szarvából;~Magok a jobb lelkek szerelmet
5059 4 | kan röffen s csattogat,~Szarvas dobban és ropogva~Szaggat,
5060 4 | siratnak Ugocsának~ S Szatmár nemes ifjai!~Bús folyam!
5061 4 | A bánkodó férj.~Szatmárban egy kis csárda van,~Trézsi
5062 1 | nagy teremtõnek legelsõ szavából.~Ki e földön éleng, malasztját
5063 4 | hajlék neve;~Atyám! hivó szavad jön-e?~A vándor ily érzés
5064 3 | érdemének~Tovább adják a gyávák szavai.~Tágasabb útat nyit már
5065 3 | szüleményi~ Versbe nyomott szavaid,~Vevõnek rosz szerzeményi~
5066 3 | titkon szedi bérét;~ Szép szavak árjai közt néma halálra
5067 1 | Nyilong karom; tompán zug el szavam~A puszta téreken; letünt
5068 4 | szalad,~S bárhogy ejtem szavamat,~Mellettem nem marad.~Megjön
5069 4 | idõt;~Hajdan szivén, hajdan szaván,~A hol gyõzött, ismerd meg
5070 3 | Míg összefort lényök Hymen szavára~Egész édengyönyört egy perczbe
5071 1 | dõlt ki,~ Melynek négy század látta csodálta diszét;~Mely
5072 1 | oszlopa, sirja levél.~A mult századokat látom feltünni körüled,~
5073 1 | nemes bajnok, méltó sok századot élni,~ Fénytelen itt szunnyad
5074 3 | nem,~Bundául szolgáljon - százszor lyukas selyem;~Egyéb ruhát
5075 3 | díj emléke sajátod.~20. Széchenyi-bilikomon.~ A kétes pályán nemesen
5076 3 | diadalmadat hirdetem én most.~8. Széchenyi-kardon.~ Engem erõ szüle, nyer,
5077 3 | Édes kínos adót lopva szed és mosolyog.~14.~Pislog
5078 4 | kis kosaramba megint~Epret szedek ott a berekben.~Igy szól
5079 3 | Hintnek fejökre, hogy már szédelegni~Kezdnek, s jaj a szegény
5080 4 | Önvérem az õsi nevére dicsõ,~Szédelghet-e álmad ezen túl?~Nézd ott
5081 2 | énnekem,~Örömimet onnan szedem.~Nagyon süt nap dél felé,~
5082 4 | ültethet,~S gyümölcsöket szedhet.~Azért, mihelyt kiforditá~
5083 1 | nyerhettek,~Gyümölcsöket nem szedhettek~Arany feltételeim.~Mert
5084 4 | vész dúl körûle.~Reng, szédül s a mélybe dûle -~Szíve
5085 3 | a férfi: „Élj körödnek,~Szedve a jelen gyümölcsét,~Mely
5086 3 | kerengni csinált?~12. M. Szegeden.~Vigjátékot irál s szomorú
5087 2 | lehetnek,~Hej! azért hogy szegények.~~
5088 1 | határod a remény,~Ezen tul a szegénynek nincs java;~A szépség felhõtlen
5089 4 | ölén~Csak néma keservre szegényülök én.~Így búsan a lyányka;
5090 4 | földi az: égi lehellet;~A szegfü szagatlan, a rózsa komor~
5091 3 | pálya,~S ha elfárad, egy szegletkõre ül,~S mint a kis macska
5092 3 | Külön zászló s paizs mellé szegõdve,~Harczforrón állnak s gõgösen
5093 4 | Meghökkenve érti a cseh~S szégyen-telve lábra kel;~S mily rátartva
5094 1 | mért hagytad el érseki széked;~ Nem halt volna hazánk
5095 2 | Megkérlek én szüret után,~Van szekerem, két pej csikóm,~Azon viszlek
5096 4 | Egy szép dalia kivál,~S szél-nevelte karcsu ménen~A sorompón
5097 4 | illattal tele~Kél az alkony hûs szele~És enyhítõ lengzetében~Reszket
5098 4 | virágkebel~Csókolgatva langy szelektõl~Kelyhét szebben nyitja fel:~
5099 1 | embert elhagyja~A sötét sir szélénél,~Sorsának prédául adja~Tünõ
5100 4 | megszédíti,~S oda dõl az oltár szélére;~Mátkáját kiáltja,~És gyürûjét
5101 1 | Gyülölvén a különbséget,~Széles e föld tyrannját:~Csak magát
5102 3 | Véletek mi szép röpülni~Egy szelídebb hon felé!~S ott élhetni
5103 3 | Pharusként a vándor éjjelében~Szelíden fénylik hullámzó melyében.~
5104 4 | tûn szemébe;~Kis homokhant szélinél.~„Szép virág te! árva mint
5105 4 | enyelgünk.~Temetõkben forgó szélként~Tartjuk víg tánczainkat;~
5106 3 | ûztél.~ Rajta csak! a szellem távoz a nagy fül elõtt.~
5107 1 | üdvezlésit hallja~A szép csalódás szellemajkain;~Ujulva kél a multnak égi
5108 3 | égi s rám hajolva,~Érzem szellemajkait~Égni homlokom felett.~Telt
5109 1 | por nem lelkesül,~Ha égi szellemek~Nem oldják lánczait,~Alant
5110 3 | Ipsilonossággal, pöffedten szellemet ûztél.~ Rajta csak! a
5111 3 | németet írtál:~ Ach tán szellemi lágy flöte kerengni csinált?~
5112 4 | röpös denevér,~S a lég hideg szellentin elfagy a vér!~Jer! jer deli
5113 1 | panaszszal,~Oly szelid, oly szelleti!~Õ az, õ az! engem hivnak~
5114 1 | árnyai~Ölelnek ott, s az ének szelletin~A hiv körébe szállva, részvevõ~
5115 4 | kéj-lehellve játszik~A tavasz víg szellette.~S a teremnek ajtajánál~
5116 1 | A szellőhöz.~Ott a kéklõ hegy tövében~
5117 1 | A disztelen vadon;~Lágy szellõk nyájasan~Suttognak a mezõn,~
5118 2 | felhõktõl,~Azt a suttogó szellõktõl.~De azok nem vigasztalnak,~
5119 4 | Pihenj vigan kertem hüsén,~Szellõtõl is megóvlak én.~De a leány
5120 4 | Országh is, s kegygyel inti~Szellõztetni sisakát,~Hadd ismerje és
5121 4 | terhes két fellegek~A forgó széltõl zaktatva,~Vívnak most a
5122 2 | Meghálálom én ezerrel,~Csipkés szélû fejkötõvel.~~
5123 2 | mellém ül.~Mi nem néz ki szemébül!~Szép szemek, barna szemek,~
5124 4 | rózsáid,~Hol villáma szép szemednek?~Fázol kedves? oly hideg
5125 2 | napkeletrül,~Emlékezem szép szemedrül,~Az is, napom míg boldog
5126 4 | nyerhete.~Hasztalan vallották szemei~Erõs s ritka szerelmét,~
5127 1 | szép s tiszta öröm nyájas szemeidbe tekintnem,~ Menny, föld,
5128 1 | és szeretni tanít!~O hadd szemeidben visszaragyogni,~Mit lelkem
5129 1 | 5.~Nem szólál: s bájos szemeidnek rabja levék már;~ Szólál:
5130 4 | az õsi vár!”~De a sötét szemekbõl~Zuárdra nem ragyog föl~Szerelmi
5131 1 | Ott messze irígylõ vizsga szemektõl~A földi szokás rabféke szakad:~
5132 3 | Mely verseng a prózával,~A személyek bélyegzése:~ Minden jobb
5133 1 | sérelembõl~Reád hull s nedves szemembõl~Hû szivedre gördül:~Kér,
5134 1 | majd bezárja~Érte lángzó szememet;~Lengj te hozzá, esti szellõ!~
5135 4 | árnyék lebeg~A bérczeken! szememmel látszik -~El-eltünik s megint
5136 2 | sírtam a zöld fûre,~Majd szememnek bús harmatja~Lábaidat megáztatja.~
5137 2 | harmat, hol termettél?~Bús szememre miért estél?~„Azért estem
5138 4 | tatár,~Szivén zsákmány, szemén tüzár~A szép Trézsi kényére
5139 4 | patakzik vére,~Köd borult vidám szemére,~Elzsibbadt érzéke már~Ifjú
5140 3 | vízre, ricsetre hivod.~24. Szemeréhez.~ Míg fejtörve feszûl más
5141 2 | csoda, két nap süti,~Bogár szemét, ha felüti.~Nappal is éj
5142 1 | játékban diadalra hevülve szemétõl,~ Csengni aczélon aczélt,
5143 4 | tövis liliomkarodat;~Villáma szemidnek homályba borul,~Szép arczaid
5144 4 | rém kisért,~Átok, halál szemlángiban.”~S alig mondá, halkan belép,~
5145 1 | Itt állok, és borzadással~Szemlélem hûs boltodat,~S kivánkozó
5146 3 | Himfy.~ „Állj meg, Himfy, szemlélgessük~ Kedves „Márévár”-omnak~
5147 1 | adhat~S bánatos érzéssel szemlélgeti élte virágát -~Váltig elszáradva
5148 4 | elmegy, hajtók jönnek,~Bús szemökben köny remeg.~„Rajta, rajta!”
5149 2 | nyájas arcza.~Hollószárnyak szemöldöki,~És alulok tűz ragyog ki.~
5150 2 | eltûrném benne,~Csak fél szemre vak ne lenne.~Otthon ülõ
5151 4 | mely felette~A viharban szendereg:~A vadász az, ott mereng
5152 1 | sejtvén szörnyen adózál;~ Szendergõ porodat béke lebegje körül!~
5153 3 | boldogsága~Szép álmok özönébe szenderül,~Szorult melyünknek ébredõ
5154 1 | már lobognak,~Öldöklésre szenteltetett~Mozsarai ropognak.~Ott áll -
5155 3 | ragyog a nemes élet,~ Mely szentelve magát, néki javára hevült;~
5156 1 | õ:~Gyengén sugva nevemet~Szentesitsd emlékemet.~S a midõn hüs
5157 3 | S érzelmi lágy körében szentesül;~Szelíd néztén az ég nyíltát
5158 1 | hideg,~Egy vak szokáson szentesült erõ;~Érczkormányát vadon
5159 3 | tökélyre vágyva, lelkem~Nem szenved leköttetést.~Forrását nékem
5160 1 | lehess boldog, szép haza! szenvedek én.”~Ezt rebegé a szûz,
5161 3 | képet nem lelni~ Ó kába szenvedelem!~De ha nem tudsz, mért kapsz
5162 3 | fény.~Künn a zavarban küzdõ szenvedélyek~Gyujtják szivünk magas czélokra
5163 4 | szelidebb érezet~S embertársa szenvedése,~Kit méltatlan díj nyerése,~
5164 1 | Körülfognak vad s kinos szenvedések.~Egy tárgyért hevült vala
5165 4 | nyugalmától,~Erõszakos halált szenvedett.~Számkivetve a jóknak sorából~
5166 1 | gyönyörû létnek kelleme, szépe, oda!~A gyõztes seregek
5167 1 | Mit tész reménytelen?~Ha széped kegytelen~S szived el nem
5168 1 | Megkinálom pipával.~Némely szépek, idegenhez~Máskép nem idegenek,~
5169 4 | Elrezzenti játékunk;~Az öröm szépére,~Szerelem ölére~Halálszint
5170 3 | költi kitömött keblét,~Mi szépest tud, sebten elmondogatja,~
5171 1 | soha nem érzé élte javát, szépét.~~
5172 3 | keblemre,~Pályabéred itt virúl:~Széphez adván a nagyot,~Fényben
5173 1 | visszavágyó lángzatokban~Multja szépin tévedez;~Lengj körüle, boldog
5174 3 | Jelige a „Szépliteraturai Ajándék”-hoz.~A kezdő mindent
5175 3 | kér.~A szerelem e csalfa szer,~Elõbb czirógat, aztán ver;~
5176 1 | Mely lágy vonzattal hû szerelemre hevít;~S hintve reánk a
5177 3 | ezer évek elõtt írtak már a szerelemrõl,~ S mindenik annyi gyönyört
5178 1 | tehetséget~Egyedûl az igaz szerelemtõl vészen,~S mágusi erõvel
5179 3 | végzetében~Elalszik békén a szerelm ölén,~Kidõl; s más vándor
5180 3 | szerelme.~Parodia „Lantos szerelmé”-re.~Csak földi kény, mely
5181 1 | ver, csak érted ég.~Édes szerelmed bájsugára~Általhat éltem
5182 1 | gördül:~Kér, hogy drága szerelmeddel~A távolt is emlékeddel~Ihlesd,
5183 4 | Végy erõt sziveden,~Buja szerelmeden,~Hadd el bûnös czélodat!”~„
5184 2 | is alhattam.~Nem alhattam szerelmemben,~Ugy befészkelt az szivemben,~
5185 1 | szokás rabféke szakad:~Csak a szerelmemnek égi hatalma~Vesz kényeket
5186 3 | Tágasabb útat nyit már szerelmének,~Ha nõttön nõnek földi javai.~
5187 1 | hiu füst.~Hány bajlódik szerelmével,~Néz, szalad, int, áldozik,~
5188 1 | lelke néma lágyultában~Ön szerelmit festi le;~Õt legyingesd,
5189 4 | szép Eldát fogva rejti~Hû szerelmök gátlatára.~Hasztalan zeng,
5190 1 | Elválás.~Rózsaláncza szerelmünknek,~Sok örömmel telt frigyünknek,~
5191 4 | Így örûlve csak szivatja~A szerencse-süveget,~Harmadik nap megrakodva~
5192 1 | Vele érez hû barátja,~S szerencséjén részt vehet.~Lenyomva a
5193 1 | Minden örömtõl megfosztják~Szerencsétlen éltemet;~Ha szerencse fut
5194 4 | virágában~Emésztõ tûzzel szerete,~De szerelmet nem nyerhete.~
5195 3 | ki szedi.~3.~A tudományt szereted, hírt lángolsz általa nyerni?~
5196 1 | örökös végezet -~Hogy életét szerethesse,~Rendült sorsát kedvelhesse -~
5197 2 | Nem nézek én másra,~Habár szeretne is,~Csak szép galambomra -~
5198 2 | sirsz te is -~De Rózsám, ha szeretnél,~Csakugyan jobban tennél.~~
5199 2 | szõkének;~De a barnát is szeretném,~Szint oly kedvvel ölelgetném.~~
5200 2 | 16. A ki szeretőjét~A ki szeretõjét~Igazán szereti,~
5201 2 | 16. A ki szeretőjét~A ki szeretõjét~Igazán szereti,~Legyen bármi
5202 4 | A szeretők sírja.~A Bakonyban hûs patak
5203 4 | sirhalom födi õket,~Ama ritka szeretõket,~Kik élve nem egyesültek~
5204 2 | Gyöngyvirág és liliomszál!~Szép szeretőm mellettem áll;~Mint a téjben
5205 2 | vigasztalást,~Hogy te még most sem szeretsz mást.~Ha megvirrad napkeletrül,~
5206 1 | elveszti:~Csak az boldog, a ki szerettetik s szeret.~Kinek a szerencse
5207 1 | szellõ honnyelvét sugalja,~Szeretti nyájas üdvezlésit hallja~
5208 3 | nem árthatok a keményebb szernek.~Elsõ két betûmnek örül
5209 1 | zengzeti,~Gyöngén ihletve szerteömlenek;~S egy bájalak világos szárnyakon~
5210 4 | rá az édes jelt.~Majd én szerzek házat kertet,~Pár lovat
5211 3 | nyomott szavaid,~Vevõnek rosz szerzeményi~ Álomhozó dalaid.~Ha tehetség
5212 3 | Muzárion.~Bájba takart elsõ szerzõd, most foltokat árulsz,~
5213 1 | Igy hala Erzsébet, nagy szerzõnk hív unokája;~ És hidegült
5214 4 | szép, de õrülés~Borong szétdúlt vonásain.~„Szelíd lantom
5215 4 | Összezúg a versenypár;~Pajzsa széthull a magyarnak,~Ugy rácsattant
5216 3 | A kelõ nap lángsugári~Szétlebbentik a homályt,~S hölgye, melynek
5217 4 | Lángszemébül bosszuszikra~Szétlövell a csatasíkra.~„Gyõzni kiszt
5218 1 | melyre bizva hága,~Homokhant, szétomol, s várt boldogsága~El-eltüntén
5219 4 | szõke Bandi talpra kél,~Széttekintget, hol süvegje,~Merre vitte
5220 4 | vesz.””~S ment. A felhõk szétvonúlnak,~Víg tavaszszínben virúlnak~
5221 2 | némán lefolysz:~Én is puszta sziget lettem,~Búmnak árja foly
5222 2 | Tisza, te csak nem szólsz,~Szigetek közt némán lefolysz:~Én
5223 4 | másítom.”~„Hallod fiam, a sziklák ropognak,~A zápor hullámi
5224 3 | A sírok közt éjjelez.~ Sziklaparton áll az ifju~S a sötét tengerbe
5225 3 | árva, sovány.~Mátra nem oly sziklás, mint stílusod. És mi szövésed?~
5226 4 | ifju dalnok,~És fölnéz a sziklavárra,~Mely szép Eldát fogva rejti~
5227 4 | kellemei,~És fekete szemének~Szikrázó tüzei~Szerelmet igérének,~
5228 3 | nevét:~Lassu menés, halavány szín, terjengõ kar, izetlen~
5229 2 | rózsám vizedbe szállt,~Barna szined fejérré vált.~Hol szép rózsám?
5230 3 | rózsaszõnyegét.~Mely vidám szinekbe játszik,~Egy tündér világ
5231 4 | Kizúdulva üreginkbõl~A föld szinén tévelygünk;~S homályos dalt
5232 1 | ömledez:~De komor csak és szinetlen,~Hévre nem gerjeszthetõ;~
5233 1 | készséggel mutatja,~Muló hab, szinlett kegy, csalóka fény.~S tovább-tovább
5234 1 | ömledezésit~ Most halavány szinnel váltja monostori csend.~
5235 1 | halálnak adózva~És a lélek szinváltozva~Keresi véghazáját.~~
5236 4 | néma gyász borong most~ Szirma régi termében,~A napok mi
5237 4 | kebelét enyhíti könyével.~2. Szirmay Klára.~Kit zokognak lekanyargó~
5238 3 | borostyánon kiontja vérét.~Mint a szirt, megvíván a vész dühével~
5239 4 | kapkod szög hajába,~Ág és szírt fátyolába.~Vitéz! mi zaj
5240 3 | Fellegszárnya képzetidnek~Mennyi szirtbe ütközik!~S törve, már a
5241 4 | könnyezve leste~Állva e szirtek felett:~Egykor így - vész
5242 4 | ég,~És mint rózsagyöngy a szirthez,~Reng fel könnye a vad szívhez.~
5243 3 | szelid alakká,~Köd borul a szirtoromra:~Mint a csillapítlan érzet,~
5244 4 | s hegyeken fel~Szirtrõl szirtre lépdezünk;~S a tenger habjain,~
5245 3 | Stanczák röcsögnek, és ódák sziszegnek,~Drámák kelnek, hol a magyart
5246 4 | templom alján~Ily gúnyszó kel szitkos ajkán:~„Oly fejéren mi kacsingat~
5247 4 | csap;~Most imádság, majd szitok dûl~Sebtõl tátogó melyébül,~
5248 1 | lelkesedve legyen szabad szittyai lantom~Csendes hurjai által
5249 3 | halmon áll.~A hajós néz sziv-dobogva,~És ifjúlva nyúl a lanthoz,~
5250 4 | elhunytában~Tág kebellel, szív-feszülten,~Vérkedvébe elmerülten~Felszökik,
5251 1 | koporsók,~ Honjától ott võn sziv-szakadozva búcsút.~Érzi, miként hasad
5252 3 | napsugár annak porára~Vet szivárványszíneket.~Bármi játszi lengetegre,~
5253 4 | kebelt.”~Így örûlve csak szivatja~A szerencse-süveget,~Harmadik
5254 1 | hosszu küzdés~A forró s hû szivbe vág,~Ott egy néma és lelketlen~
5255 4 | Ó lyányka! szemed nyila szívbe talált,~Kéj rengeti habjait
5256 1 | ha jõ egy lelkes magyar,~Szivcserére kész velem,~Szembe nem méz,
5257 1 | Mint éltünk legszebb javát.~Szivdobogva óhajtottam;~Nagy dolgokról
5258 1 | hivnak~Bájhatalmú zengzeti.~Szívdobogva szállok arra,~Ah de léptem
5259 4 | Zabolátlan indúlatodat!~Végy erõt sziveden,~Buja szerelmeden,~Hadd
5260 1 | mindenkor,~Igyál s nyugtasd szivedet,~S éltest buzgón hivedet.~„
5261 4 | nyoszolyája,~Minden kivánatja szivednek!~Itt végzõdik létednek pályája:~
5262 1 | az elválasztó határ,~Mely szivedtõl elzár:~Ha igaz, mit szivem
5263 2 | por is e szép mezőn~Nemes szivek hamvábul jön.~Barna leány
5264 4 | érzést nem talál~Ez indulat a szivekben~S poklot teremt a mellekben.~
5265 1 | világtól,~Környûlvéve résztvevõ szívekkel akarok~Élni. A sors akármit
5266 1 | forrása,~Érzékeny s meleg szíveknél~Tenyészik szent áldása.~
5267 1 | elvesztett békesség~Visszafordul szivembe.~Hive maradsz az embernek~
5268 2 | szerelmemben,~Ugy befészkelt az szivemben,~Kitépném, de mint a madár~
5269 2 | legyen ajkamé,~Gyökered a szivemé.~~
5270 1 | világos honodból~Vigasztalás szivemnek.~Nyugodj tehát szent békében~
5271 1 | hang az üdvösségbõl,~Ifjuló szivemre hat.~Csak kis szó, a m’ért
5272 1 | édesb lángra gyul;~S bármi sziven ringadoz,~Kéj-lehelve illatoz.~
5273 3 | hölgyén, magzatin, s baráti szíven~Függ boldogsága s léti czélja
5274 2 | Búmat talán meghallgatná,~Szívért szívét odaadná.~~
5275 4 | szobát rontsák el.~De igaz szívességgel,~Deákunk egy tudós ember,~
5276 1 | Pályák irányait;~S némán, szivetlenül,~Tüskéket hintve~Relytélyes
5277 1 | nem ragadtatott felhevûlt szívétõl?~Ki nem fellengezett tündér
5278 1 | kedvelhesse -~Egy rokon szivhez vezet.~~
5279 1 | Rózsaillatot lehellõ!~S lengve szivhullámain,~Tüntess fel szép álmain.~
5280 4 | arczulattal~Lesve mozdulásait,~Szívja bé vonásait.~ Barna fürtje
5281 1 | háborít engem!~Egy öszvehangzó szívnek bájoló körében~A barátság
5282 3 | tömjén neked átok!~ Füstét szívod csak s összezavarja a fejed.~
5283 3 | asszonyi birtok,~ Ez jó szívre, amaz bátor eszére kevély.~
5284 2 | Danolj rózsám, a nótában~Mint szivünkben szerelem van.~Szép is a
5285 3 | csodálva ki vagy?~Barna szobád falait pókháló lepje, s
5286 4 | enyész búd fellege.~Egy kis szobája oh be szép!~Boldog ki hûs
5287 4 | Vannak benn száz tükrös szobák,~Számodra száz aranyruhák.~
5288 1 | leszen pipámból,~Kifüstölöm szobámból.~De ha jõ egy lelkes magyar,~
5289 4 | éjfélt üt, szörnyet csattan~A szobának ajtaján,~S a halálfõ hömpölyög
5290 3 | szakállos urak koszorúzott szobrai mellett~ Szörnyü irószerszám
5291 3 | érzelme elárad,~ Hány szobrot letipor vak diadalmi erõ.~
5292 3 | heverjen irásod,~ S minden szöglet ürén szú egye könyveidet;~
5293 4 | Én félre elvonúlva~Egy szögletbe szorúlva~Mozdulatlan állottam,~
5294 4 | Berkembe te kincset emelni szökél,~Im mostan elére hatalmam,~
5295 4 | mint dagad!~Erében forr, szökell a vér,~Szemébe’ köny fakad.~
5296 1 | délczeg inú paripák nyilröptü szökésit~Párduczos ifjaknak verseny
5297 4 | vaslován,~Míg körüle csak szökesve~A magyar néz rés után;~S
5298 3 | veszik, és mint~ Gondolatok szöknek a csoda semmi közé.~A lobogó
5299 3 | s meredek, szük az élet: szökni tanúlj, mert~ Gyors az
5300 3 | Szécsi Marinka dörög s hõst szöktet az özvegyi várba.~ Ablakból
5301 3 | Máré, Máré! tetemes bûn, szörnye korunknak!~ Gõg szüle,
5302 4 | parancsol,~És az úrfi mint szörnyed,~Köntösét rá adja Toldi;~
5303 1 | valál, örvényt nem sejtvén szörnyen adózál;~ Szendergõ porodat
5304 4 | határ.~S im! éjfélt üt, szörnyet csattan~A szobának ajtaján,~
5305 4 | csók foglalóra.”~S undok szörnynyé duzzadozva~Kénköves lángot
5306 2 | babám, mi okozta~Néked ezt a szörnyû bajt?~Ha megkapom, kalodába~
5307 3 | sziklás, mint stílusod. És mi szövésed?~ Mostani kor pityereg
5308 4 | sokára bús harang szól,~Száz szövétnek tûn elé;~S le a várból gyászkiséret~
5309 4 | fenyegetni látszik,~S égõ szövétneket emelget.~Az egész kápolna,~
5310 1 | Világokat~Körülsugárzó~Bájos szövétnekét.~~
5311 3 | lét titkába vágnak,~Vezér szövétnekül az ész- s világnak.~ * * *~
5312 1 | Sötét homályban~Intézik és szövik~Komor hatalmak~A földi kétes~
5313 4 | völgy! te kinom- s örömimbe szövött,~Ah! tõled is elszakadok
5314 3 | művészi tökély gőgszemmel nem szok itélni~ Keskeny hézagokat
5315 3 | ég-föld,~Bú, panasz és új szók a költõt nem teszik ám még;~
5316 4 | eget keresse:~Ugy a lelkek szokása,”~ * * *~A lelkek
5317 1 | változásit,~A világ hiu szokásit,~Mosolyogva megvetém.~Gyülölvén
5318 4 | királyhoz, hogy az õket, szittya szokásként,~Elenségök elé a vér piaczára
5319 3 | Hol eltörlettek a nemzeti szokások,~Nem füstölög már a szabadság
5320 1 | küzdõre egy hideg,~Egy vak szokáson szentesült erõ;~Érczkormányát
5321 3 | És ha nem érheti el, régi szokásra kevély.~Az, ki akar s nem
5322 4 | lánczra fûzve annyi vak szokástól~ Bánattá válik minden
5323 2 | röpülnének!~Be örülnék a szõkének;~De a barnát is szeretném,~
5324 3 | Játszi szerencse vakon szokta eladni javát.~Oh ne esengj
5325 1 | partra segitik utóbb!~Igy szólék; azalatt kiderül, a lyányka
5326 4 | oda,~Tedd parancsom gyáva szolga.”~Hajdu elmegy, hajtók jönnek,~
5327 1 | birtokához,~Megvet minden szolgabért:~Ott hazám, hol egykor Árpád~
5328 3 | epedt szivem.~Túlemelve szolgaléten,~Önszabott nemes határ közt~
5329 3 | sustorgó fát - nem,~Bundául szolgáljon - százszor lyukas selyem;~
5330 3 | általok elfedezik.~Hangúl szolgálnak bú-, fájdalom-, álom-, örömnek,~
5331 4 | énhozzám,~Van énnekem ezer szolgám,~Fõhajtva mind neked hódol,~
5332 3 | Rabláncz lesz jutalma, szolgaság a bére.~~
5333 4 | így zúg a király:~„Hah! szolgavér, csekély kegyem?~Börtönbe
5334 3 | egész teremtmény,~S tettekre szólít egy hizelkedõ fény.~Künn
5335 4 | egyszer meglestem,~S véle szólni kerestem.~Vendég.~Kérlek
5336 2 | alatt.~Miről apám nagy búsan szólt~Hogy itt hajdan szebb élet
5337 3 | henyélsz.~Kiben versgyártás szomja ég,~És lelkében nincs ügyesség.~
5338 4 | körül.~„Itt aczélom, küzdni szomjas,~Szembe most a ki vitéz;~
5339 3 | Hálóból varrt köntös hidegben,~Szomjat gerjesztõ nedv melegben;~
5340 1 | habok közé,~S a lankadt szomjuzó~Egy tiszta cseppet~Se’ nyerhet.~
5341 1 | Lakja zárva kedvesemnek,~Szómra nem jõ felelet:~Tán szabadba
5342 4 | Egyedül hágy magamat,~A szomszédba szalad,~S bárhogy ejtem
5343 4 | Ostromolták váraikat~S szomszédos jószágaikat~Kegyetlen pusztították.~
5344 3 | Pénzed annyi légyen, mennyi - szőr talpadon,~Legmérgesebb ellened
5345 4 | E szûk hant már elnyelé;~Szórd villámid, rettentõ ég!~Ordits
5346 1 | elforditod.~Édes-gondos szorgalommal~Ápolgatod az embert,~Kit
5347 1 | meghóditja~S keskeny körébe szoritja~A valóság bilincse,~Hogy
5348 4 | ellenségét,~Szakadó melléhez szorítni~Elvesztett üdvösségét.~Eljött
5349 4 | hívemet~Dagadó szivemhez szorítom.~Zúgjanak a szelek,~Nem
5350 3 | Keskeny hézagokat csak szoros elme vadász.~~
5351 3 | virágként~ Védõ kézre szorúl s fázik az, a ki szedi.~
5352 4 | óráját,~Felkölté a belsõ szorulat.~Atyám! maradj magad,~Engem
5353 4 | magányos~Helyre vonúlva szorúlt kebelét enyhíti könyével.~
5354 1 | szomorún örökös gyászkörbe szorulva,~ Igy a forró sziv a hideg
5355 4 | elvonúlva~Egy szögletbe szorúlva~Mozdulatlan állottam,~S
5356 4 | nagy sötétségben;~Búbánat szorulván keblébe,~Lappangva keresi
5357 2 | olyan szeme.~Liliomból szõtt arczáján,~Gyöngybe foglalt
5358 4 | védeni drága hazánkat!”~Ily szózat harsog mindenhol Hunnia
5359 4 | kémledezve,~S õt nem hallva szózatán~Száguld a küzdõk után.~7.~
5360 3 | S minden szöglet ürén szú egye könyveidet;~S hogy
5361 1 | ömlik elé,~S elrepes élte szükébõl~Álma világa felé.~~
5362 3 | nem önti sugárit,~ Élte szükén küzdell a hideg élet után.~
5363 3 | Pinczédnek jó - vizet, de borban szükséget.~Kemenczédnek fűtőt, de
5364 3 | Ha nem lesz kenyered, a szükségtől ne félj,~Dínom-dánom között
5365 4 | halálnak.~ Kora váltát szülejétül,~Váltát édes kedvesétül~
5366 1 | barátsághoz.~Egek legszebb szüleménye,~Csak jobb lelkek érzeménye,~
5367 3 | szól azokban.~Pillongásnak szüleményi~ Versbe nyomott szavaid,~
5368 1 | ember sanyarog;~Átkozza bus születését,~Kinos számkivettetését,~
5369 3 | ponyván hányatott;~Hogy születésnapod azzal ünnepeljem,~S vastag
5370 2 | kel.~Kisded hajlék, hol születtem,~Hej tõled be távol estem!~
5371 1 | szágúldva képzelete édes~Szülöttjét nyomozza s az egeket ostromolja~
5372 1 | sejtés fellegszárnyain.~Szülõföldéig terjed láthatára,~S békén
5373 2 | 10. Szülőföldem szép határa!~Szülõföldem
5374 4 | kit keresél, hamuvá vált,~Szülõi átkával a sírba szállt;~
5375 4 | szakgatja~Kétséggel tele szüntelen,~Átkot kér gyilkosa ellen.~
5376 2 | jön szüret után.~De vége a szüretnek,~Leánytársim nevetnek:~Volt
5377 4 | míg~Elrejté õt a távollét szürke homálya.~Annakután’ felment
5378 1 | virágként~ Hervad el a szép szüz néma keserve között.~Sirja
5379 4 | keres.~Édes vágygyal csügg a szüzön~S bizton andalog vele;~Nyugszik
5380 4 | mit lát.~Férjén a sor, ki szugban ül,~Midõn ily szó harsog
5381 1 | óhajtás.~Sok gondolatokat szûl s futtat az emberi elme,~
5382 4 | élik ott,~Ha engem fut, szûnjék az is.”~Mond, ívet és nyilat
5383 1 | századot élni,~ Fénytelen itt szunnyad s kõ se’ mutatja helyét!~
5384 1 | Gyöngén reszket le a mély szunnyadóra,~De õ nem ébred semmi földi
5385 4 | Kinizsinél.~Hadd erõdet szunnyadozva,~Marni míg kel új agyar,~
5386 3 | képzelet csapongva jár,~S míg szúnyadoznak a nemesb tökélyek,~S a lángerõ
5387 2 | le a kereszt mellé,~Dülj szûrömre édes rózsám!~Enni majd hoz
5388 4 | ifju bajnok ége~Egy szép szûzért hajdanán,~Már is érte kardra
5389 4 | Onnan csap be népzsarolva,~Szûzet ifjat elrabolva -~Arra robban
5390 4 | vágya;~Most kemény föld szûzi ágya,~Nem szeret, nem érez
5391 4 | reá hajolna,~Torda a szép szûzre néz;~S a csatának mord dühében~
5392 3 | elcsapja az embernek h ... t.~Bibas vinum, frater, in
5393 4 | komoly tüzében~Harczra inti táborát.~S végig futva ércz sorát,~
5394 4 | Elszáguld, s egyenest a nagy táborba iramlik.~ Lina csodálva
5395 1 | isteni képe,~És fényök körûl táboroz fekete felleg,~Mely örökös
5396 4 | nyerhetett,~A holtnak nem tagadhatá~És könnyét érte folyatá.~
5397 3 | reá:~Én nem! sõt makacsúl tagadom jóléte malasztit:~ Mert
5398 3 | Tovább adják a gyávák szavai.~Tágasabb útat nyit már szerelmének,~
5399 4 | utas, midõn hallja~Recsegõ tagjainkat,~S beterítve lepedõkkel~
5400 1 | rózsa közt hûs berkeidben~Tagjait pihenteted;~Míg kivánat
5401 3 | Sonetteket láthatsz csigás tagokkal,~Érzést ne várj: elég ha
5402 4 | sürögnek a lenge hüsön~Sugár tagu fürge leányok,~S mint a
5403 4 | haján, bogárszemû,~Kerek tagú, õz termetû;~De jaj, mi
5404 2 | csókot,~Akár hatot,~Aztán tágulj,~S el ne árulj;~De elvégy
5405 1 | bolygtanak~Jövendõmnek derengõ tájain.~„Elég merész sziv! vég
5406 1 | Kedves tájamhoz.~Édes titkom hû tanúja,~
5407 2 | immár,~S ujra diszlik Mohács táján~Magyar legény, magyar leány.”~~
5408 4 | senki nem hál.~Ámbár házad tájékában~Legszebb helyen áll.~Gazda.~
5409 2 | fülmile szól ki belõle.~Tajtékhalom az õ keble,~Rubintbimbó
5410 4 | Nyargal Zuárd az éjben~Tajtékozó paripán,~S szelíd érzet
5411 1 | Számtalan örömkönnyekkel~E tájtól búcsut vettem.~Itt állok
5412 2 | kendõvel,~De szép orczád ne takard el,~Virágos kert az énnekem,~
5413 3 | lehetsz.~23. Muzárion.~Bájba takart elsõ szerzõd, most foltokat
5414 1 | tavaszán kora sírt hány ifju talála,~ Kit nemrég az öröm lágy
5415 4 | utóbb is késõ bú~Téged ne találjon,~S hogy szörnyü kivánságod~
5416 4 | álom,~Én e völgyben nem találom,~Messzebb vágy hû kebelem!~
5417 2 | kertben jártam~S egy rózsát találtam:~A szép rózsa könnyezett,~
5418 1 | szív birtokában~Soha nem találtatik.~Csak szelíd s jó embereknél~
5419 4 | felvirradott,~Szegény! holtan találtatott.~~
5420 3 | legkisebb tárgyban nyílt eget találunk.~ * * *~
5421 3 | annyi légyen, mennyi - szőr talpadon,~Legmérgesebb ellened üljön
5422 1 | Mozsarai ropognak.~Ott áll - talpig beborítja~A dörgõ por fellege -~
5423 2 | sétálni tud,~De honn is talpon van?~„Van lábam, mely jó
5424 4 | idõt hoz,~S szõke Bandi talpra kél,~Széttekintget, hol
5425 2 | a fejér holló.~Hűs szél támad onnan felül,~Zugó szárnyán
5426 4 | kisértet jár.~Vendég.~És hogy támadhatott~Az a gondolat.~Hogy éjfelenként
5427 3 | HARMADIK KÖNYV~TAN ÉS GUNYOR.~~
5428 3 | Irói tanács.~Már ha tudós lettél, illik
5429 4 | Kivált kárhoztakkal~Nem tanácsos tréfálni:~Sõt, hidd el,
5430 2 | vitéz urak~Összegyűltek, tanakodtak;~S ha csatára trombitáltak,~
5431 4 | forgó szélként~Tartjuk víg tánczainkat;~Fél az utas, midõn hallja~
5432 4 | szólása,~Addig kiki holti tánczát járja,~S az égnek rezgõ
5433 4 | csodálkozót mosolyogva~Nyájasan a tánczhoz készteti;~És vele sebesen~
5434 1 | Mely érzeni és szeretni tanít!~O hadd szemeidben visszaragyogni,~
5435 1 | komoly dala.~Ha távozál, tanits felejteni!~Kidulva e kebel
5436 3 | simúlva hangjai~Szerény tanúit gyöngéd érzetének~Viszonzva
5437 3 | után.~21.~Messze halad, ki tanul, messzébb jut mézes ajakkal,~
5438 3 | léte körén tûrni s felejtni tanúl.~10.~A szerelem titkába
5439 3 | hideglelõs~ Musának az íhlése;~Tanulsága egy érzelgõs~ Vén dada
5440 3 | gyúlsz,~ Pedig nem árt, ha tanúlsz.~31. Egy majmolóhoz.~ Miket,
5441 4 | Nissza téreit bejárja,~Ott tanyáz az ellenhad;~Onnan csap
5442 1 | kedvese többé,~ Vér- s tapadó portól elmerevedtek azok.~
5443 1 | embernek semmi más,~Csak maga a tapasztalás~Marad legdrágább kincse.~
5444 4 | A szerelem kedvelõjét~És tapasztalt mesternéjét~Nyilván elárulta.~
5445 3 | czirógat, aztán ver;~A midõn táplál, emészt,~Mosolygva eget
5446 2 | sütni, fõzni~S beteget táplálni.”~Monddsza nekem, kincsem-adta,~
5447 2 | állsz,~Meződön hány embert táplálsz,~Hej de magyart alig látok,~
5448 1 | kegyetlenek:~Pedig mennyi gazt táplálunk!~Én ugy vélem: dohány nálunk,~
5449 1 | emelve hirét;~És ellenhadakat tapodó fejedelmi erõben~ Büszke
5450 3 | Hm! Gyõz a magyar: s tapsa az ottfen elég.~4. „Szécsi
5451 3 | nagy gond!~ Himfy fennen tapsola;~„„Igy kell, ezt akarnám””
5452 4 | zászló kezébe’~Vágtat a tar sûrüjébe.~Elszánt népe lelkesítve~
5453 3 | munkának intézete,~ A tárgyak felfogása,~A stílusnak gördülete,~
5454 3 | mosolygva állunk,~S legkisebb tárgyban nyílt eget találunk.~ * * *~
5455 3 | ahítva képzeti~Minden kis tárgyra tündérszínt fuvalnak,~S
5456 4 | Hintve annyi hûlt tetemmel,~Tarkán egy halom tûnik fel,~Hol
5457 1 | kicsiny most néma lakásod?~ Tárogatód megszünt, rozsda emészti
5458 1 | vitézei rendét,~ Harsány tárogatók nyers riadalmi között,~S
5459 4 | elragad édes öledbõl.~Hallod a tárogatót? legutolsó Dobozi nem lesz,~
5460 2 | lovon~Gyõzni a vad büszke taron,~Lova eldûlt, maga fejér,~
5461 4 | magyar sereg felé,~Mely a tarral vívni lángolt,~S boszuczélját
5462 4 | cseh -~Gyönge vagy, hozz társakat!~Tett után szólj! - a magyar
5463 4 | egész kápolna megrendül,~A társaság egyszerre eltûnik,~S csörögve
5464 4 | elenyészett,~S felbontván a társaságot,~S lakosok közt igazságot,~
5465 3 | beszédnek lágy folyása~ Társzekérnek pörgése.~Olvasása ásitozást~
5466 3 | A mit szép- s dicsõnek tarta,~Létesülve itt lelé!~ „
5467 3 | fazék zörgzete,~Üres, feszes tartalmában.~ Azért nincsen kelete.~
5468 1 | hintve reánk a lét bájlóbb tartalmu világát,~ Minden földi
5469 3 | stílusnak gördülete,~ Tartása és folyása,~A néhány vers
5470 1 | istenének,~Csak szívemet tisztán tarthassam, én megelégszem,~Nagyságot
5471 4 | Temetõkben forgó szélként~Tartjuk víg tánczainkat;~Fél az
5472 3 | ablakánál.~Édes-magához tartott bízodalma,~Szivét szapongó
5473 3 | virág gyümölcsöt ér;~Szent tartozások tenni kényszerítnek,~S a
5474 4 | felzára,~S kezében egy ruhát tartván~Közelget nem sokára.~Piros
5475 1 | puszta élet~Háborgó tengerére~Taszitanak.~ És duzzadó habok,~Ellenkezõ
5476 3 | Bundás indulatok: oh be tatári müv ez!~3. „Ilka.”~Jambus-e,
5477 3 | pipa, puska, l ... ó.~2. „Tatárok Magyarországban.”~Sok haza-puffogatás,
5478 1 | nincs ki feloldja szegényt!~Tátogat a mélység, aranyos pánczélja
5479 4 | majd szitok dûl~Sebtõl tátogó melyébül,~Míg elhúny lélegzete,~
5480 4 | mennykõ csontütése~S igy tátogva rálehel;~A bûn fia összeomlik,~
5481 4 | lett áldozatja;~Mert élete tavaszában,~Ifjusága virágában~Emésztõ
5482 1 | riadó csatavész!~Élte kies tavaszán kora sírt hány ifju talála,~
5483 1 | élve temetten:~ Léte kies tavaszát zárja halotti magány,~Sikra
5484 4 | felhõk szétvonúlnak,~Víg tavaszszínben virúlnak~Erdõk, berkek mindenütt:~
5485 3 | Az élet.~Míg tavaszunk zöldell, ezer indulat edzi
5486 4 | világgal süt.~4.~ Mindég távol- s távolabb hat~A futamló
5487 4 | férje után, míg~Elrejté õt a távollét szürke homálya.~Annakután’
5488 3 | Rajta csak! a szellem távoz a nagy fül elõtt.~Nyelvrõl
5489 1 | s e lant komoly dala.~Ha távozál, tanits felejteni!~Kidulva
5490 4 | félelmében~Két tavasz már távozott,~De boldogtalan szerelemben~
5491 2 | habod azért vidám,~Mert tebenned fürdött rózsám,~M’óta rózsám
5492 4 | nap ide, szent nap oda,~Tedd parancsom gyáva szolga.”~
5493 4 | padlásrúl~Lopva még utána int.~Tegnap volt, hogy õt megkérte,~
5494 4 | ott áll,~Nem tudván, mit tégyen,~Hogy kimentve légyen~A
5495 1 | hatalmával~Változást benn’ nem tehet;~Sem a hideg sir félelme,~
5496 4 | Gazda.~Nem, nem! azt nem tehetem~Kedves vendégem!~Mert lelkiösmeretem~
5497 3 | sült falat.~32. Egy hiú tehetetlenhez.~ Ha dicsõ név hallatára~
5498 3 | mindig gúnynyal itélni;~ A tehetõs hallgat; tette mutassa mit
5499 4 | szebb gerjedelem~Az ember tehetségében.~De sokszor nagy átokká
5500 1 | lélek hatalmat s minden tehetséget~Egyedûl az igaz szerelemtõl
5501 3 | A hazafi.~A ki tehetségét idegen földekre pazarlá,~
5502 4 | galamb te! végy anyádnak~Téj helyett most véribül!”~Igy
5503 2 | szeretőm mellettem áll;~Mint a téjben uszó rózsa,~Olyan az ő nyájas
5504 3 | ül,~S mint a kis macska tejfeles fazéknál,~Ólálkodik a szépnek
5505 4 | Oh ne bántsd jó õzemet!~Téjjel tartja bús anyámat,~Ölj
5506 2 | tekintesz rám,~Pedig ha rám tekintenél,~Kék szememben szivet lelnél.~
5507 4 | De ki nem állhattam~Kínos tekintetét.~Összeborzadtam,~Kereszteket
5508 1 | tiszta öröm nyájas szemeidbe tekintnem,~ Menny, föld, s enmagam
5509 3 | rabja lõn.~És éjszak felé tekintve,~Szól megint a férfihoz:~„