| Table of Contents | Words: Alphabetical - Frequency - Inverse - Length - Statistics | Help | IntraText Library |
| Kisfaludy Károly Kisfaludy Károly összes költeménye IntraText - Concordances (Hapax - words occurring once) |
bold = Main text
Könyv grey = Comment text
5510 1 | Mi érezõ szivét kinnal telé.~Oh hányszor véli már, hogy
5511 1 | vissza-visszanéz.~Az élet telje bár gyönyörre inti,~S biztatva
5512 3 | csügged s honvéd tisztét teljesíti~Míg gyõz, vagy testhalmok
5513 4 | keresztülfutja,~Tisztit teljesítve tudja,~S így nyugott szent
5514 1 | holdnak ezüst világa ragyog:~A teljesülés szép álma felettünk~Még
5515 3 | ömledéssel,~És mind jobban teljesülve~A viszonzó pártra zeng.~
5516 4 | törökre csattan,~A ki, dúlva telkeit,~Lánczra fûzi híveit.~
5517 3 | alkonyatja,~Halántékunk télszinbe öltözik,~A gyors idõ tüzünket
5518 2 | Aratni jer most énvelem.~Temelletted, édes rózsám,~Mindjárt jobban
5519 4 | porvilág felett;~Hol alkot, hol temet,~Emel s alá tipor,~Igér,
5520 1 | Dõltében viruló ágait igy temeti.~Hány bajnok hala igy, de
5521 1 | Nemzeti nagylétünk nagy temetõje, Mohács!~Hollószárnyaival
5522 4 | lengve~A sötétben enyelgünk.~Temetõkben forgó szélként~Tartjuk víg
5523 1 | kedvesitõl, részvétlenül, élve temetten:~ Léte kies tavaszát zárja
5524 4 | addig megyek,~A kedves ott temetve van.”~Itt Vezekény, itt
5525 3 | Igy „Pillangódban” szinte ten élted irád.~14. Egy nyomorult,
5526 3 | Mind a kettõ röptében.~De tenálad ellenkeznek:~ Ez jobbra,
5527 4 | Szirtrõl szirtre lépdezünk;~S a tenger habjain,~Felhõk hullámain~
5528 3 | Sziklaparton áll az ifju~S a sötét tengerbe néz,~Mely végetlen, mint
5529 1 | kit életében,~E világ nagy tengerében~Az örökös végezet -~Hogy
5530 3 | gyámkezet,~Mely a világnak zajló tengerébõl~A béke csendes partjához
5531 1 | barátság maga áll,~Mint a habzó tengerekben,~Az orditó fergetegben~Egy
5532 1 | tünemény,~Víg kedvünk fájdalom tengerén hányódik,~Mely ritkán érik
5533 1 | karokkal~A puszta élet~Háborgó tengerére~Taszitanak.~ És duzzadó
5534 3 | virúlható.~Fényre törtél, s tenn erõd~Lõn legelsõ pártosod.”~
5535 2 | Mit nem adnék, mit nem tennék?~A villámra is felülnék,~
5536 2 | szeretnél,~Csakugyan jobban tennél.~~
5537 4 | Nevetve a föld fiait~Kik ébren tépelõdnek.~S hiú gõggel, ezer bajjal~
5538 4 | Vitéz! mi zaj mögöttünk?~Bú tépi keblemet.~„Bátyád zúdul
5539 4 | az úrfi fegyverhez nyúl.~Térdin esdik a kis angyal:~„Oh
5540 4 | karácson napja int,~A jó lélek térdre hullva~ Most az istenhez
5541 1 | gõzölg azalatt Magyarország térein: a vak~ Pártosság szabadon
5542 4 | Moravnak szõke árja~Nissza téreit bejárja,~Ott tanyáz az ellenhad;~
5543 1 | tompán zug el szavam~A puszta téreken; letünt az égi kép,~Csak
5544 4 | pásztor s nyáját haza~Más uton terelgeti;~Majd egy puszta templom
5545 1 | árnyékként lépdelve sötét teremében,~ Gyúladozó vérrel küzdve
5546 4 | tavasz víg szellette.~S a teremnek ajtajánál~Egy komor de tisztes
5547 4 | indulat a szivekben~S poklot teremt a mellekben.~Leo jámbor
5548 1 | szerelmet értének~A nagy teremtõnek legelsõ szavából.~Ki e földön
5549 3 | repkényt csap fejére.~S a mit teremtve mások munkáiból~Nagy készséggel
5550 3 | szerelme lángmelyében.~S a mit teremtve-áradó hevére~Kegyajkin a képzés
5551 1 | S dicsõsége válik élete terhére.~Mit a halandók jót és édest
5552 4 | pogány rendét zavarja.~Mint terhes két fellegek~A forgó széltõl
5553 1 | élte szakad.~Sinli szokott terhét tüzménje, nyikogva kapar,
5554 4 | néz fülhegyezve,~Kedves terhit kémledezve,~S õt nem hallva
5555 1 | fellegszárnyain.~Szülõföldéig terjed láthatára,~S békén mosolygva
5556 3 | Pusztáról jövök én ízlést terjeszteni köztünk:~ Tükröt adok:
5557 1 | terhe alatt.~Hasztalanul terjeszti kezét; nincs, nincs ki segitse!~
5558 1 | bajnok vitézink,~Halált terjesztnek mindenütt,~Ritkúlnak már
5559 4 | borong most~ Szirma régi termében,~A napok mi szebben folytak~
5560 3 | kótyavetyére vezet.~19. Terméketlen Músa. (Péczeli Múzsa).~
5561 1 | a pagonynak~Látom karcsú termetén.~S a virágok illatárját~
5562 4 | átalszáll;~Ez nem szálas termetére,~De hajlékony és sugár,~
5563 4 | tör a sürün által,~S egy termetes õsz, a vidéknek ura~Lép
5564 4 | is lángszivet bírt,~Kéjre termett lyányka bár;~Õ is hû kebelre
5565 2 | fölvenne.~Harmat, harmat, hol termettél?~Bús szememre miért estél?~„
5566 4 | bogárszemû,~Kerek tagú, õz termetû;~De jaj, mi szép oly csintalan,~
5567 2 | házam és kertecském,~Búzát termõ jó földecském,~De mind ennél
5568 1 | hangokon kiönti,~Keletrõl térõ felhõket köszönti~S elszenderül
5569 1 | Ritkúlnak már rendeink.~A térségen elszéledve~Holt tetemek
5570 3 | mondását Salamonnak igazlani tessél:~ „Csak hiuság s álom
5571 4 | fakasztva,~Testhantokra testet hány,~Míg nem tágul a pogány!~
5572 4 | öl, ront, tör mindenik.~Testhalommá nõ a sík,~S az enyészet
5573 4 | Vérit ontva, vért fakasztva,~Testhantokra testet hány,~Míg nem tágul
5574 1 | könnyen meghódít és valóvá tészen.~A tiszta szerelem bájoló
5575 3 | és új szók a költõt nem teszik ám még;~Benned, hogyha nem
5576 4 | báránysapka,~Piros rózsa tetején;~Süvegét jó anyja vette,~
5577 1 | térségen elszéledve~Holt tetemek fekszenek,~Kik magokat felszentelve,~
5578 4 | harcznak,~Hintve annyi hûlt tetemmel,~Tarkán egy halom tûnik
5579 4 | isteni! ó hagyd el fény-lepte tetõdet,~S hirdesd egy bajnok tettét,
5580 1 | csendesen állsz ködlepte tetõdön,~ Nézve komordan alá a
5581 1 | egyedül Erzsébet, puszta tetõjén,~ Pártos lelkü felek durva
5582 4 | felhõkön,~Játszadoznak a tetõkön~Szerte fegyvercsillogások.~
5583 3 | jegyzi frigyesül,~Tisztább tetõkre nyúl a rózsapálya,~S ezer
5584 4 | Melyért eladta álmait,~S véres tetőn felesküvé~Az éj undok hatalmait.~
5585 4 | álmad ezen túl?~Nézd ott a tetõn ama büszke falat,~Az jut
5586 1 | java;~A szépség felhõtlen tetõre vágy,~Birtokhoz csak szerencsés
5587 1 | sors! és egyszerre hiú álma~Tetszetõs árnyékká s tündér képpé
5588 3 | országból, annál szebb s tetszetõsb.~Hamar csodás mû lesz, ha
5589 3 | Ne vádold; jó az, a mi~Tetszik.” Hát még az ének árjai~
5590 4 | sebet hozsz, hõsvirágot,~Tettben dús szerelmi jelt.~Így a
5591 3 | sokaságnál,~ Melyet utóbb tetté érlel az egyes erõ.~Kezdeni
5592 4 | fel?~Nincs koszorúd szép tettekért?~Tõlem ne várj szerelmi
5593 1 | idõnek erõs embereit és nagy~Tetteket: mint ront és szül a repülõ
5594 3 | mienk egész teremtmény,~S tettekre szólít egy hizelkedõ fény.~
5595 4 | élek nagy hirében,~Ha nevem tettel ragyog.”~Ekként szól önérzetében~
5596 4 | levétek gyõztesekké~Elszánt tettem vérnyomán.~Így szól Béda,
5597 4 | Van koszorúm szép tettemért,~Mely fényt övez fejemre;~
5598 4 | tetõdet,~S hirdesd egy bajnok tettét, mint szálla ki harczra,~
5599 4 | vérezõt;~S néma bár, de szép tettével~Torda holt gyanánt maradt
5600 3 | vitéz hamvát márvány fedi tetti jutalmúl:~ A hív sírja
5601 1 | honni hõst elõidéz:~Kik tettikért bár nem nyertek magas bért,~
5602 1 | hüsében~Kél az erõ szabadon~Tettre hevült kebelében;~Képzete
5603 3 | nemesebb vér.~4. Kiadatlan.~Tettre-nemes verseny nagyot alkot, s
5604 4 | üldözött;~Tömlöczödbül itt tettük le,~Éve lesz mint öngyilkost.”~„
5605 4 | kivéve,~Ékes nyoszolyára téve,~Egy magányos lak hûsében~
5606 4 | Jámbor fiu, nem megyek én teveled!~Búm képe a fergeteg, a
5607 4 | üreginkbõl~A föld szinén tévelygünk;~S homályos dalt zengve,~
5608 3 | ide sok hit:~ Több mint Thalia kér, bár leleménye szegény.~
5609 3 | Themistokles.~Vissza bús melyembe, ti
5610 1 | igazság oltárához,~A bölcseség thronusához~Lépésim siettetém,~A szerencse
5611 3 | számkivetett, mégis szabadonta tilosban~ Édes kínos adót lopva
5612 1 | Szállanék! de bájkörétül~Tiltva, lép a sors elém,~Láthatárom
5613 4 | alkot, hol temet,~Emel s alá tipor,~Igér, ad és veszen~Titkos
5614 1 | Váltig elszáradva s a porba tiporva elõtte;~Könnyei hasztalan
5615 3 | Az árva nyelv: védõktõl tipratik.~Boldog végzés! mikint elõmenénk!~
5616 4 | szemében,~Elmerülve nagy tisztében,~A vezér nem látja õt,~A
5617 3 | A nagy Horáczot hányan tisztelik,~Tudván, hogy a farkas sem
5618 4 | teremnek ajtajánál~Egy komor de tisztes õsz áll,~S hárfát tartva
5619 3 | halál.~Nem csügged s honvéd tisztét teljesíti~Míg gyõz, vagy
5620 3 | lelkesülés szárnyain égbe röpûl;~Tiszti bilincsben utóbb csalfénye
5621 4 | Tetteit keresztülfutja,~Tisztit teljesítve tudja,~S így
5622 3 | régi,~Uj a világ. - De hála tisztuló~Korunknak, vannak emberink,
5623 1 | por felett buzogva érlelik~Tisztult lényök nemesb tökélyeit.~
5624 1 | Láttam a nagyobb világot,~Titkait kikémleltem,~És azon nagy
5625 3 | nyíltát csodálja,~S édes titkának jegyzi frigyesül,~Tisztább
5626 1 | Kedves tájamhoz.~Édes titkom hû tanúja,~Hívem rejtõ szép
5627 4 | odaben~A szoba sötétiben~Titkosan susogni~S magában morogni;~
5628 1 | kénytetem.~És ha keble mély titokban~Könynyel-áztan ömledez.~
5629 3 | Titoktartás.~Mondják: asszonyaink csevegõk;
5630 4 | keble havát.~Majd állva a tó sima tükre felett,~Andalg:
5631 4 | pusztán s hamvadva lel:~Sok tódúl a had nyomába,~Hol piroslik
5632 4 | fegyverre kiáltja lakóit.~És tódulva nemes seregek mindjárt gyülekeznek~
5633 2 | azt meg nem mondom,~Mert többen is megszeretnék,~Lenne akkor
5634 3 | érlel az egyes erõ.~Kezdeni többnek kell; de valódira hatni
5635 3 | De a végsõ három annál többre vezet;~Ez ura mindennek,
5636 1 | Csendes unalmat szül mindennek többszöri nézte:~ Untalan, édes
5637 1 | megsértett szivbõl eredendõ~Tökélet az ég legszebb ajándéka;~
5638 3 | fáradozásba kerül.~A művészi tökély gőgszemmel nem szok itélni~
5639 1 | érlelik~Tisztult lényök nemesb tökélyeit.~S ha a világ, ha vad korod
5640 3 | míg szúnyadoznak a nemesb tökélyek,~S a lángerõ tisztább formára
5641 3 | Távolabb hat czélja még:~Szebb tökélyre vágyva, lelkem~Nem szenved
5642 1 | háznak csak döledéke marad.~A tölgy, mely zivatar közt annyiszor
5643 4 | mert ott~Sok édes perczeket töltöttem,~Midõn elvonulva~Szív szívhez
5644 3 | Sajnállak, te szegény! a sok tömjén neked átok!~ Füstét szívod
5645 1 | Elvált! s kit nem rég ezerek tömjéne magasztalt,~ Most távol
5646 1 | dühödve vasát.~Igy leve tömlöczczé elõdei fénypalotája:~
5647 1 | kedvese,~Bátran kivivja~Mély tömlöczébõl,~S a látkörön tul~Fenteg
5648 4 | Ember egykor s üldözött;~Tömlöczödbül itt tettük le,~Éve lesz
5649 4 | sérelmét;~Csak hasztalan töprenkedett,~Esdeklett és reménykedett,~
5650 2 | heveredik,~S mult idõrül töprenkedik.~„Hej itt egykor e gyep
5651 4 | dobban és ropogva~Szaggat, tördel ágokat;~De üres zaj, vad
5652 3 | Epistola.~(Töredék.)~Nézd csak, barátom, a
5653 4 | TÖREDÉKEK.~1.~Dobozy.~Hol Mohácsnak
5654 4 | Kincsinél nagyobb feje.~Én törék mind erre útat,~Én elsõ
5655 1 | mulatság.~Pénz a kor istene,~Ki törhet ellene?~Igy volt, igy lesz
5656 4 | Lángzó csillag, égi szem te,~Törj fel éjjed mélyibõl,~S telve
5657 3 | tövisit ne tekintse,~ Bátran törjön elõ s tûnnek az éji ködök.~
5658 3 | hívek maradtak õk:~Egymásra törnek, és mily lelkesen~Tudják
5659 1 | feltételeim.~Mert csak hasztalan törõdtem,~Homályban maradt elõttem~
5660 2 | 1. Rákosi szántó a török alatt.~Miről apám nagy búsan
5661 4 | paripádat! elõre vitézek!~A törökök jõnek, Szolimán rabigába
5662 4 | lóra pattan,~S bátran a törökre csattan,~A ki, dúlva telkeit,~
5663 3 | el kevés ez magában:~ Törött fazék zörgzete,~Üres, feszes
5664 3 | lágy kebel érzi maga.~17.~Törpe! nagyot nem lépsz! ne erõlködj!
5665 1 | durva irigység,~ Egységünk törten törve, hanyatla erõnk.~A
5666 4 | huhogják minden éjjel,~A mi történt a vad szívvel.~~
5667 1 | élnem. A szerelem egyedül~Törülje le a fáradság cseppjeit
5668 4 | letiprott Hunniában~Rend s törvény elenyészett,~S felbontván
5669 1 | Végre más idegent dulni~Õsei törvényében.~Láttam a nagyobb világot,~
5670 1 | Már annyi veszélyt okozó~Törvényes vad gyilkosi:~Itt állunk
5671 1 | rab-utált szivvel hinté törvényi malasztit,~ A szabados
5672 1 | Endre király! vele Árpád törzsöke dõlt ki,~ Melynek négy
5673 3 | A ki mûvészpályát óhajt, tövisit ne tekintse,~ Bátran törjön
5674 3 | Annak élte szomoru,~ Bére töviskoszoru.~28. Náray és Himfy.~ „Állj
5675 1 | fájdalma marad hív,~ Nyujtva töviskoszorut bíbora éke helyett.~Vér
5676 3 | 14. Egy nyomorult, de tolakodó poetához.~Szólj, mit akarsz? „
5677 2 | 29. Messze tőled édes kincsem~Messze tõled
5678 1 | Vivjatok égi tüzek! nem retteg tõletek a hív,~ Sõt vadon árjaitok
5679 3 | nincs füled?” körülnéz, s toll ragadva~Egyet vonít - s
5680 4 | van, úrfi,~A vén sasnak tolla is súly;~Érzem azt, azért
5681 3 | Tollagi.~1822.~Kiballagék andalgva,
5682 4 | csatolván,~Ércz sisakot lobogó tollakkal nyomva fejére,~S mint hadi
5683 4 | fiam, a szél ordítását,~A tolongó zivatar zúgását?~Mindjárt
5684 2 | tolvajt.”~„Szõke Bandi az a tolvaj,~Ki e nagy kárt okozta:~
5685 2 | kalodába~Záratom a gaz tolvajt.”~„Szõke Bandi az a tolvaj,~
5686 4 | pohár,~És szilaj kedv- s tombolásban~Nincs sem mérték, sem határ.~
5687 1 | seregink holttetemikre süté.~Tomori! büszke vezér! mért hagytad
5688 1 | haszontalan~Nyilong karom; tompán zug el szavam~A puszta téreken;
5689 1 | fegyvere gyõzvén~ Méreg-, tõr- s cseleken nyert urasága
5690 3 | Három elsõ tagom hangos torku madár,~Rengõ vetés közt,
5691 4 | bagoly huhogott~A templom tornyában.~De egyszerre elkezd~A kisértet
5692 1 | felleng a kegyes árnyak után.~Tornyaidat látom büszkén csillogni
5693 1 | Félhold kérkede szét városi tornyairól -~El! ti komoly képek! ti
5694 4 | ég,~S mindenfelől felhő tornyosodik,~Itt egy hajlék! ide szállhatunk,~
5695 4 | andalg a remete;~Barna felhõk tornyosúlnak,~S halk morajjal felvonúlnak;~
5696 3 | ifju!~Köd csak az, mely tornyosúlva~Örvények felett mereng.~
5697 4 | véletlen, de keserves~ Torrá lõn a mulatság.~3.~Ifjonti
5698 3 | pontra gyûlt erõvel~Biztosan továbbra hat.~ Mond az ifju: „Nézd
5699 1 | él a csapodár,~Mig a hív tõvisen jár.~~
5700 4 | kárhoztakkal~Nem tanácsos tréfálni:~Sõt, hidd el, félelmes,~
5701 4 | Mindenik lökésre kész.~Trombiták rivalnak ismét,~Összezúg
5702 2 | tanakodtak;~S ha csatára trombitáltak,~Mint a sasok víni szálltak.~
5703 1 | nemzetének~Messze fénylõ trónt emelt.~Ott hazám, hol a
5704 2 | futtatom,~Melyik szebb? azt nem tudhatom.~Egyik fürge mint a kis
5705 3 | Már ha tudós lettél, illik tudnod, mi különzi~ Õt a köznéptõl
5706 1 | meg a legigazb remény!~A tudomány elûz annyi szép kényeket,~
5707 3 | fázik az, a ki szedi.~3.~A tudományt szereted, hírt lángolsz
5708 1 | Sulyos igára füz”:~Ősz tudósok igy szólnak.~De ha mind
5709 3 | bízza az Ohra ügyét.~Büszke tudósokat is gyakran pártul veszik,
5710 3 | kába szenvedelem!~De ha nem tudsz, mért kapsz bele:~ Véled,
5711 1 | nyertek magas bért,~Bér nélkül tudtak halni a hazáért:~Azon dicsõkre
5712 1 | Csak mi ketten kedvesen,~Tudva: senki el nem árul~S nem
5713 1 | füstbe megy.~Ha valaki tág tüdõvel~Magát hírbe kürtöli,~Fényleni
5714 3 | kény, mely az idõt emészti,~Tükörben él, s a hold szarvára ül,~
5715 4 | havát.~Majd állva a tó sima tükre felett,~Andalg: mi tüz ég
5716 4 | szél?~S mint lenéz a víz tükrébe,~Szint egy rózsa tûn szemébe;~
5717 1 | legszebb éke;~Melynek remegő tükrében~A szív magát képzeli,~S
5718 1 | éghez,~ S játszi habok tükrén képedet uszni alant;~Épületid
5719 4 | palotám,~Vannak benn száz tükrös szobák,~Számodra száz aranyruhák.~
5720 3 | terjeszteni köztünk:~ Tükröt adok: Músám nála zsirozta
5721 1 | vissza-visszanéz!~Kedves hazája tün fel képzetében,~Hajlékát
5722 1 | belsõ világodon:~Örökségül tündéri álmokat,~Nem földi jót adának
5723 1 | ifjan álmadoz.~De ah! sietve tündérképe illan,~Midõn a déli nap
5724 3 | képzeti~Minden kis tárgyra tündérszínt fuvalnak,~S dicsét vallják
5725 1 | járúl,~Örömit, kényeit e tündértõl kéri,~És hymnusokat zeng
5726 3 | játszi lengetegre,~Délibáb tündérzetekként~Lebben szét a habvirág;~
5727 1 | Kies virányokon.~Varázs tündökletin~Az ég harmatja reng,~S szelid
5728 4 | ékesen sok ezer fáklyától~Tündöklik ünnepi pompába’;~S énekzaj,
5729 3 | Gyõztek lelki erején:~S így tündöklõ czélt nyomozva,~Lepkeszárnyakon
5730 1 | Tünő életkor.~Hová tünél, éltem vig hajnala?~Derülted
5731 1 | A külföld minden bájos tüneménye~Nem oltja lelke csendes
5732 1 | szerelem mért epigrammi tünet?~~
5733 1 | Tünő életkor.~Hová tünél, éltem
5734 1 | szélénél,~Sorsának prédául adja~Tünõ élte végénél:~Remény! te
5735 3 | leskelõdni,~Multon és jövõn tünõdni,~Mig a jelen elillant;~S
5736 4 | leblek is rettentik őt.~S tünődve míg a zord király~Belső
5737 1 | S lengve szivhullámain,~Tüntess fel szép álmain.~És, ha
5738 3 | vad csodát~ Más bajjal tüntetne fel.~Mély álomba varázslaná~
5739 1 | csend.~Rettenõ csere! mily türelem mulhatja fel e súlyt,~
5740 2 | kincsem!~Tovább immár nem türhetem,~A faluban muzsikálnak,~
5741 4 | áll.~Gazda.~Az még mind türhetõ kár;~De az nagy inségem,~
5742 4 | Szivedre csendes bája hat,~Türöd, ha sorsod balja sért,~S
5743 1 | tövis között virul.~Gyõzz türve!” igy vigasztalál, s azon~
5744 1 | volt, és képzetimnek~Csak tüskéit érezem.~~
5745 1 | irányait;~S némán, szivetlenül,~Tüskéket hintve~Relytélyes utra,~
5746 4 | A gazda lépésit,~Az ifjú tüstént ujítá~Elõbbi kérésit.~
5747 4 | Szivén zsákmány, szemén tüzár~A szép Trézsi kényére hat,~
5748 4 | Néz Hunyad, s komoly tüzében~Harczra inti táborát.~S
5749 4 | fekete szemének~Szikrázó tüzei~Szerelmet igérének,~Nyílt
5750 1 | szerelme,~ Néz, piheg, arcza tüzel s keble feszülve haboz.~
5751 3 | haját.~Magyar Müllner.~ A tüzelõ sorsot nyakon öntéd prózavizeddel:~
5752 1 | fölemelkedtek velem~Az egekig annyi tüzérzeményim!~Áldott lélek! egy szerencsés
5753 2 | kerek száján,~Ha ez csókra tüzesednék,~A méreg is mézesednék.~
5754 4 | mellében,~Kénybe elmerülve, tüzesen~Üdvezli s öleli mátkáját,~
5755 1 | szabadon gyüjti halálra tüzét;~Mig Rozgony mezején Károlynak
5756 4 | viadal között~Elragadva tüzétõl,~Az ifjú messze elvála~Atyja
5757 4 | nyújt~Csak világot sárga tüzével,~Csattogva hull, s hegyekbe,
5758 4 | meleg, oly hív.~S mint két tüzi lángozat egybe vegyül,~A
5759 1 | Fenlángoló hevében;~A mit tüzképzelet ád,~A mit a szem magasnak
5760 1 | szakad.~Sinli szokott terhét tüzménje, nyikogva kapar, vág,~
5761 2 | Aranyháló szög haját,~Villámló tüzszemeit,~Fehér galambtetemit.~Ne
5762 3 | télszinbe öltözik,~A gyors idõ tüzünket oltogatja,~Világunk bús
5763 3 | Volt a m’ért epedt szivem.~Túlemelve szolgaléten,~Önszabott nemes
5764 4 | kéjhelye.~S bár a földin túllebegni~Látszik a mély titku lény,~
5765 1 | röpitve ösztönárjait:~De tullebegve hont esdõ reménye,~A külföld
5766 3 | fordul,~És csodálva látja tûnni~A vidám part kellemi;~S
5767 4 | Mindent közelébe von.~Benne tûnt fel égi színben~ A szép
5768 4 | szivében a berki vadász,~Nem tûnteti másra figyelmét.~S bár nem
5769 4 | S mint a tavasz angyala tûnve elé,~Száll Ilma is édeni
5770 3 | alatt”~Büszke lemondással tûrd e lét annyi hiányit -~
5771 2 | Hollószárnyak szemöldöki,~És alulok tűz ragyog ki.~Tûz ragyog, mely
5772 4 | kérésit.~ A menyecske tûz-szemekkel~Az ifjut jól megméri,~S
5773 4 | Az egész kápolna,~Mintha tûzben volna,~Reánk halvány sugárt
5774 2 | Neked adom, barna legény!~Tûzd a hûsön kalapodra,~S emlékezz
5775 4 | gyújta,~S Ízsabég dölyfös tûzének,~Vad rohantu fegyverének~
5776 4 | balja sért,~S nem érzed tûzforrtán a vért.~Kegy jobbra rá sátort
5777 2 | nekem jó tûzhelyem:~Meleg tûzhely kebelem.~~
5778 2 | nem fázik,~Van nekem jó tûzhelyem:~Meleg tûzhely kebelem.~~
5779 4 | vendégek egészségére:~De a tûzital õt megszédíti,~S oda dõl
5780 3 | ábrándozóra,~Intézi a vad tûznek árjait,~Nem földi kényeket
5781 4 | barlanghoz jõ.~A barlangban izzó tûznél~ Ül egy férfi komoran,~
5782 3 | repkény közé borcsapokat tűzni.~Sánta Pegasusom hegyre
5783 4 | homálya,~S fendöbörgõ fellegek~Tûzözönben vívnak immár,~Sujt a villám,
5784 4 | karomat,~Jer s ne oltsd e tûzszenvedelmet!~Nem messze vagyon már~Azon
5785 4 | vette,~Rá a rózsát Örzsi tûzte,~Ott viríta kebelén.~Szõke
5786 1 | különbséget,~Széles e föld tyrannját:~Csak magát az egyességet~
5787 1 | gyönge szellõ!~Õt helyettem üdvezellõ!~Mondd: nem hunyt el érzetem,~
5788 3 | Még nem érzett lángozattal~Üdvezlém az égi lényt,~És az elsõ
5789 3 | nyúl a lanthoz,~A magast üdvezleni.~A mit szép- s dicsõnek
5790 1 | sugalja,~Szeretti nyájas üdvezlésit hallja~A szép csalódás szellemajkain;~
5791 4 | Kénybe elmerülve, tüzesen~Üdvezli s öleli mátkáját,~S tele
5792 3 | diszesítünk.~Minden kelõ nap üdvezlõ sugára~Akkor vidám örömre
5793 1 | illat-ajkidat,~S mint egy hang az üdvösségbõl,~Ifjuló szivemre hat.~Csak
5794 4 | melléhez szorítni~Elvesztett üdvösségét.~Eljött Lina - de az a szív,~
5795 4 | hamar nem fél,~Kivált az ügy ha nyelvre kél.~Még harcztól
5796 1 | Szándékod füstté lett,~Még több, ügyed nevetik:~Mit tészsz boldogtalan?~
5797 1 | én mindenkor~Pártul fogom ügyedet.~Te vagy éltem kisérõje,~
5798 3 | ölhesse el azt, többnyire arra ügyel.~Elmeszorúltságát hány ember
5799 3 | nem elég; házadra is illik ügyelned,~ Hogy mindenki hamar
5800 3 | fejtegetném~ Porba ejtett ügyemet -~De nem, inkább megtérek
5801 3 | szomja ég,~És lelkében nincs ügyesség.~ Annak élte szomoru,~
5802 1 | Habár méltatlan s nehéz üldözések~Irgalmatlan megfosztnak
5803 4 | elterûlve~Látni így a hõsöket.~Üldözésök lángja hûlve,~Most örökre
5804 4 | sírba sóhajt,~S ott lelkem üldözi.~S hóként a barna sziklán~
5805 3 | talpadon,~Legmérgesebb ellened üljön az orrodon.~Ha nem lesz
5806 4 | vasbércz inogna~És hegyettök ülne sas,~Szárny-legyintve dördültökre -~
5807 4 | Víg robajjal összegyûlnek,~Ülni a nagy menyekzõt.~Így lett
5808 2 | szemre vak ne lenne.~Otthon ülõ serény, dolgos,~Nappal nyugszik,
5809 3 | Bájszínnel körûlövezve,~Fenség ülte homlokát,~S messze minden
5810 4 | szerelem kertében~Még más is ültethet,~S gyümölcsöket szedhet.~
5811 3 | Hogy születésnapod azzal ünnepeljem,~S vastag érdemedet oszlopra
5812 4 | hanyatt a porba dûl.~Diadalmat ünnepelni~Jönnek most a magyarok,~
5813 3 | sok baj volt firkálni;~Ez ünnepre hát csak kiáltok egy hujját,~
5814 4 | vad.~S csörtetve a bokrot ürébe szalad.~Míg csendül az óra
5815 3 | A kétes távolnak sötét ürében~Hiú fényt ködbe vont szemünk
5816 4 | élõ álomba dõl,~Kizúdulva üreginkbõl~A föld szinén tévelygünk;~
5817 3 | irásod,~ S minden szöglet ürén szú egye könyveidet;~S hogy
5818 3 | Üres kamarádnak - még több ürességet;~Pinczédnek jó - vizet,
5819 3 | szeretni megúnt már,~ Keblök ürességét általok elfedezik.~Hangúl
5820 3 | mégis, sok szakaszokkal ürest.~20. P. Vigyorihoz.~Egy
5821 3 | csupa könnyár:~ Víz, mely ürge gyanánt végre kiönti hired.~
5822 1 | verseny áldozatban~Bájkelyhét üritenõk.~Lepje bár a fagy a vidéket,~
5823 3 | Károlyi-Széchenyi-bilikomon.~Nemzeti dísznek ürítsd e diadalmi pohárt.~14. Kiadatlan.~
5824 1 | reménye sirjait,~A véghetetlen ürt,~Mutatja könnyes~Szemének.~ * * *~
5825 3 | Kotlik bár eleget, zajt ütne, de költeni nem tud,~
5826 3 | a Músa felette:~ Mást ütnél, s botorúl, kába, velõdet
5827 3 | s botorúl, kába, velõdet ütöd.~13. Sz...~ Kezdve hatál,
5828 4 | Behatott Lina mellébe~S sebet ütött szivébe’,~Mely az életen
5829 4 | S szilaj kétségébe’~Tõrt ütvén mellébe~Önnön gyilkosává
5830 3 | leszáll kisérteni.~Vész üvölt, s zúgtán hajóját~Környezik
5831 4 | szivem érzete még.~Hadd zúgni üvöltni a durva szelet.~Elhallgat
5832 4 | forgó szél csap bele,~És üvöltve szórja hamvát,~Baglyoké
5833 1 | emészti vasad,~Nyugodj! rajtad üzé dölyfét a csalfa szerencse;~
5834 4 | távolabb hat~A futamló és üzõ had,~S mint nyáresti villanások~
5835 1 | bodor füstöddel~Búmat vigan üzöd el.~Ha látom a porlelkeket~
5836 4 | szív titkos reménye,~ Ugocsa szép virága.~Ott hol néma
5837 4 | Tisza’ habjai,~Kit siratnak Ugocsának~ S Szatmár nemes ifjai!~
5838 2 | Isten, mit nem érzek,~Szivem ugrál s alig élek.~~
5839 4 | hat,~Nem kér soká, felé ugrat,~Derékban õt átöleli,~Magához
5840 3 | csupa sympathia,~ Vakon ugrik érzése;~Szava csupa melodia.~
5841 3 | nem tudok csinálni,~Engem ugyse! ezt is sok baj volt firkálni;~
5842 3 | Míg fejtörve feszûl más újakat adni, találni,~ Uj könyvben
5843 4 | lépésit,~Az ifjú tüstént ujítá~Elõbbi kérésit.~ A menyecske
5844 4 | nyugtan mosolyg hõs Toldi,~És ujjából köntösének~Vastekéket s
5845 2 | galambom olyan fürge,~Két ujjammal átfoghatom,~Ha víg tánczban
5846 1 | borult egemre feltünél,~S ujonnan a remény lágy karjain~Biztatva
5847 3 | Indulati hidegek,~Régi ujság leleménye,~ Rendelési
5848 3 | sírba fütyölték;~ Igy hala újságod; semmi! te fényre kapál.~
5849 1 | csalódás szellemajkain;~Ujulva kél a multnak égi kéje,~
5850 4 | tele~Csak a király álmatlan űl.~Előtte a nyert korona,~
5851 3 | jégmelyü andalodás,~Sokratörõ unalom, leverõ kegy, könnyü itélet,~
5852 1 | elhidegülve hagyá nagy hõse szelid unokáját~ Válni örökjétõl, mely
5853 4 | csintalan,~Rózsás ajkin pör úntalan.~Most kezde csak honn kis
5854 4 | ifju! vége életednek!~Az ur, a hatalmas~Legyen hát irgalmas~
5855 3 | csodáld!~A ki tekintetes úr méltán az bölcs nevet óhajt:~
5856 4 | mostan elére hatalmam,~Ismérd uradat; de szelíd leszek én,~S
5857 3 | 22. Házi jegyzetek.~Pali urambátyám gyûjté, neki hála, nekem
5858 2 | pártája elveszett,~S ezen biró uraméknak~Szíve nagyon megesett.~„
5859 4 | velem az egész ház,~Az ég urának áldozom,~Hogy rajzunk könyörüljön,~
5860 1 | Méreg-, tõr- s cseleken nyert urasága megállt:~S miglen az uj
5861 4 | vídám kedvvel várták az urok jelenését.~Menj, úgy mond,
5862 1 | fénye számtalan~Alakban uszik~Kies virányokon.~Varázs
5863 1 | játszi habok tükrén képedet uszni alant;~Épületid sorait látom - - -~~
5864 1 | Duna szõke vizén hány rabok usztak alá!~Birtok nem vala már,
5865 1 | az esti sugár gõzfátyolt usztat az éren,~ Mintha fedezgetné,
5866 4 | durva szelet,~Mint szórja utadra a hárslevelet?~Borzadva
5867 3 | hol bort lehet inni,~Mert utálom Castal vízízű forrását,~
5868 4 | A sötétlõ fenyvesen túl~Utam a kék hegyfokig nyúl,~Azt
5869 3 | Mind a férfi: „Hosszas útam,~S azt elszánva folytatom.~
5870 1 | Ha szerencse fut elõlem,~Utamba’ keresztüljár,~A sors mérget
5871 2 | levél, sárga levél,~Bús utamra miért estél,~„Azért estem,
5872 3 | szived ömledezvén~ Mást utánolt hangokban,~Énekeltél - szánlak
5873 3 | ezreket hevít,~S érzésre, mint utánozásra vonz.~Ha kérdezem: mutassatok
5874 3 | Pestnek minden vidéki.~Minden utczában jár egy ideálja,~De vágyása
5875 3 | mezõ és táj;~Nagy város utczáin élve nem nézheted,~De hervadtan
5876 2 | ablakhoz röpülök,~Kinézek az utczára,~Nem jön-e valahára?~De
5877 1 | megsértettnek,~S tartandó uti költsége~E zarándok életnek.~~
5878 1 | napfényt vetett~Pályám sötét utjára.~Láttam laurust zöldelleni~
5879 1 | gyönyörre inti,~S biztatva utját friss rózsákkal hinti,~Kényén
5880 4 | A választás.~Utközben ül egy szép leány~Pihenve
5881 4 | Minden sorsban híven szeret.~Útközben nincs már a leány,~Hanem
5882 4 | villám felûl,~S mindég útlanabb az erdõ,~Míg átküzd, s egy
5883 4 | Szent hálára gerjedez;~S bár utóbbi sorsa kétes,~Mert kevés
5884 3 | közt sírt talál;~A jobb utókortól reménylve bérét,~A nyert
5885 2 | arczádra,~Hadd nézzek rá utoljára,~Búm eltemet nemsokára.~
5886 4 | Itten sínli egy vitéz;~Még utolsó pillanattal~Ama drága földre
5887 2 | hogy te lészsz kincsem,~Míg utolsót ver a szívem.~~
5888 2 | van?~„Van lábam, mely jó úton jár~S nem botlik oly könnyen,~
5889 4 | megállj! legyen elég~Mai utunk, ugy is barnúl az ég,~S
5890 4 | élet az ifju felé~S kéjt ûzget a lyányka hevével.~Mily
5891 4 | nyugszik majd.~A lányt kétség ûzi:~Vitéz, vitéz! ne vívj bajt,~
5892 3 | Ipsilonossággal, pöffedten szellemet ûztél.~ Rajta csak! a szellem
5893 4 | kerengnek.~Majd leülnek vacsorához,~Bujdosik a tölt pohár,~
5894 4 | koponyához, -~Nosza csont, jer vacsorámhoz.”~Megy, s utána a gödörbül~
5895 3 | Vád és tett.~Míg más érdemit
5896 4 | varázslata múl,~Szép berki vadásza szivére simúl.~~
5897 4 | dicsõt,~Hagyj engem a berki vadásznak.~Igy ömlik a szûz nemes
5898 4 | Karácsonéj.~„Nosza hajdu! jer vadászni,~Hajtsd ki a jobbágyokat,~
5899 4 | koszorút:~„Isten hozzád, jó vadászom!~Int az ég!” így vesz bucsút.~
5900 3 | elme buzog.~Míglen epés vádat nyomoz a tehetetlen irígység.~
5901 3 | dicsérik.~De nem festik. ”Ne vádold; jó az, a mi~Tetszik.” Hát
5902 4 | áldozatja lett.~S a mint a vadonba’ jártam,~Föllelém s e sírba
5903 4 | ifjúhoz hajlott.~S bömböl vadul a fergeteg,~Tüzes kígyók
5904 1 | enyhül a seb, melyet sorsa vága?~Mi érezõ szivét kinnal
5905 4 | rendében,~Mert kardja minden vágása~Egy embernek volt romlása,~
5906 1 | Tekints dicsõ nemzetünkre,~Öld vágd az ellenséget,~S diadalmunk
5907 3 | búvárnyilai e lét titkába vágnak,~Vezér szövétnekül az ész-
5908 1 | nem az ellenség, ön fia vágta sebét.~Gyászemlékü vidék!
5909 1 | arra szállnak~Lelkem néma vágyai.~~
5910 3 | Eltünél, forró kebel!~S vágyaidnak édes honja~Egy betegnek
5911 3 | hinteget;~A játékhely fõ vágyaink határa,~Csalárdul egy remény
5912 1 | Nem oltja lelke csendes vágyait.~Szakaszt is néha kellemes
5913 3 | Minduntalan más szépnek pillanatja~Vágyakra költi kitömött keblét,~Mi
5914 4 | már hatalma,~Villi lettem, vágyam telve,~Lejtsd el vélem a
5915 3 | utczában jár egy ideálja,~De vágyása mindenütt el nem sül,~Azért
5916 1 | háza szük körében,~Elsõ vágyási lobbadó hevében~Könnyült
5917 3 | Ily hangokban olvadozni~Vágyna minden érzete!~S ím, lebegve
5918 3 | Szerelem.~Félni, vágyni leskelõdni,~Multon és jövõn
5919 1 | az egeket ostromolja~Vad vágyódása. Bátran a jövendõnek indúl~
5920 4 | és nemes hódolatára kele,~Vágyók frigyesülni örökre vele.~
5921 4 | az! Húnyj el éltem!~A mit vágytam és reméltem,~E szûk hant
5922 3 | õsi ház, tovább repülni~Vágytan vágy a fellengzõ ifju tûz,~
5923 2 | csillagok,~Volnék ott, hol ti vagytok!~Nem néznék én a vizbe,~
5924 3 | czélja még:~Szebb tökélyre vágyva, lelkem~Nem szenved leköttetést.~
5925 1 | Vajmi hamar füstbe megy.~Ha valaki tág tüdõvel~Magát hírbe
5926 4 | És elkövetett vétkéért,~Valami nagy titkos bûnért~Sírjából
5927 4 | csodálja himes javait,~S így válaszol a kegyes agghoz:~Fénylõ
5928 4 | megkérte,~De csak ezt a választ nyerte:~Jõj, ha gazdag lészsz,
5929 4 | A választás.~Utközben ül egy szép leány~
5930 1 | pajtás! ne félj tehát,~Itt a választó határ:~A mit a jó szerencse
5931 4 | lény,~Keble kiszti, el nem válhat~Annyi csendes báj körén.~
5932 2 | rózsám? mond meg Tisza!~Válj mézzé, ha vized iszsza;~
5933 4 | bûnös bátorságod~Károdra ne váljon;~Mert ily halottakkal,~Kivált
5934 4 | nézve,~Félvilágot tartva válla,~Nagy Hunyad nem régen álla;~
5935 4 | árbocz úgy magaslik,~Izmos, vállas és kemény,~Néki láncsa,
5936 1 | perczben viszonszerelmed~Vallása reszket bibor ajkidon;~S
5937 1 | fellegvár,~S vad dörgéssel vallja sorsom:~Boldog többé nem
5938 3 | tündérszínt fuvalnak,~S dicsét vallják a lelki diadalnak.~S mit
5939 4 | nem nyerhete.~Hasztalan vallották szemei~Erõs s ritka szerelmét,~
5940 4 | még,~Kik az édes léttül válnak,~Jégkeblén a zord halálnak.~
5941 1 | hõse szelid unokáját~ Válni örökjétõl, mely nem örökje
5942 4 | szivem meglágyúla;~Mert valóban láttam~Halovány képét,~De
5943 4 | szagatlan, a rózsa komor~Valód magas ékei mellett!~A liliom
5944 1 | világgal?~Fáradságos élte hány valódi örömöt~Mutathat? Még élte
5945 3 | Kezdeni többnek kell; de valódira hatni csak egy tud,~ Ebbe
5946 3 | virulni:~Sejti keblem, bár valója~Még homályban rejtezik.”~
5947 3 | Álmaim holt képei~Látható valók gyanánt,~Életet színt nyertenek.~
5948 3 | közelb a tiszta éghez~Szebb valókkal párosúl.”~ Mond a férfi:
5949 1 | érhettek~Ájtatos reményeim;~Valóságot nem nyerhettek,~Gyümölcsöket
5950 3 | hül a vér;~Férfjult erõnk valót ölel busítlan,~S a hulladó
5951 1 | Csak könnyen meghódít és valóvá tészen.~A tiszta szerelem
5952 2 | Rezgõ harmat! te könynyé válsz,~Szememben jó forrást találsz.~
5953 4 | megláthatom,~Vagy talán meg is válthatom,~Bátorita engemet.~ Az
5954 1 | botlásait~Kaczagják ördögül;~A váltó nap leszáll,~Kétségek ostroma~
5955 1 | Lépésim siettetém,~A szerencse változásit,~A világ hiu szokásit,~Mosolyogva
5956 1 | elválással~Fenyeget, nagy változással~S búsító mulással.~Hallod-e!
5957 1 | Mindent duló hatalmával~Változást benn’ nem tehet;~Sem a hideg
5958 3 | frígyes igára füzi.~12.~Változat átka alatt nyög minden földi
5959 3 | kevély.~Igy külön ösvényen változnak létök irányi:~ Míg a tölt
5960 4 | szerelemben~Sorsa még se változott.~Végre tartandó insége,~
5961 3 | szíveket,~Jéggé fagygyá változtatná~ Az ifjúi heveket;~A recensenst
5962 4 | sóhajtozva,~És elõtte csontvázzá változva~Az ifjuhoz így szól fel
5963 3 | pályán.~Mint az ember sorsa, váltva~Kelnek tûnnek a napok,~És
5964 1 | Tünemény álomképekkel~Kezdém vándorlásomat,~Az ifjuság kellemekkel,~
5965 4 | meg-megtámadták,~Ostromolták váraikat~S szomszédos jószágaikat~
5966 4 | S sokat igérõ jelekkel~Várakozásra kéri:~S azzal tõle elfordulván,~
5967 3 | Kezdve hatál, mi sokat váránk, de te visszafelé szállsz:~
5968 1 | remény~Rakja le fellegi várát;~S édes irányra feszülten~
5969 3 | tüntetne fel.~Mély álomba varázslaná~ A legvígabb szíveket,~
5970 1 | sóhajtom a tavaszt;~Egy varázslat, bár havaz künn,~Visszahímzi
5971 4 | hivednek.~Int, s míg deli Ilma varázslata múl,~Szép berki vadásza
5972 3 | Hall az ifju, keble tágul~A varázsló zengzeten:~Ily hangokban
5973 3 | hõst szöktet az özvegyi várba.~ Ablakból kapu lesz;
5974 4 | Nyugszik minden, csak a várban~Bús harang, bús ének zajlik.~„
5975 4 | szövétnek tûn elé;~S le a várból gyászkiséret~Indul a patak
5976 4 | lesz és sötétebb,~Csak a vári csarnok fénylik.~Nyugszik
5977 4(4)| Varians: Elhúnyt, Tisza, csillagodnak
5978 4 | fölött a csend közé~Baglyok varjúk sivítanak.~ * * *~
5979 4 | ottan,~Hol szép hívem reám várni szokott,~Midõn õt látogatni
5980 1 | Az örökség nyugalmában~Várod hû barátodat:~Ki elhagyva
5981 4 | vitézim közt,~Bird legszebb váromat.”~De a lantos csak szótlan
5982 1 | Félhold kérkede szét városi tornyairól -~El! ti komoly
5983 4 | versenytûzre lobbadozva~Gyûlnek a várpiaczon,~Melyre a nap gazdag fénye~
5984 2 | munkát találni,~Jól tud varrni, sütni, fõzni~S beteget
5985 3 | semmit sem ád;~Hálóból varrt köntös hidegben,~Szomjat
5986 4 | álltak~És vídám kedvvel várták az urok jelenését.~Menj,
5987 4 | remeg alkonyi fény,~S a vártorony érczi lekongnak.~Elválnak
5988 1 | megszünt, rozsda emészti vasad,~Nyugodj! rajtad üzé dölyfét
5989 4 | nem birna hat.~Mintha két vasbércz inogna~És hegyettök ülne
5990 1 | nem szakadnak.~Sem az idõ vasfogával,~Mindent duló hatalmával~
5991 1 | fogházán tul~A sors nehéz vaskarjábul~A lelket fölemeled.~Az ember
5992 1 | az embert,~Kit a végzet vaskarjával,~Bár méltatlan, alá vert;~
5993 1 | elhunytál; az enyészet vaskeze rajtad~ Vad diadalmi jelül
5994 4 | egybetörnek,~Habzik a cseh vaslován,~Míg körüle csak szökesve~
5995 4 | még felette ifjukor leng,~Vassal fedve arcza bár.~Bízd reám
5996 1 | összerutitva,~ Száguldó paripák vasszegü körmök alatt.~Szög haja
5997 3 | születésnapod azzal ünnepeljem,~S vastag érdemedet oszlopra emeljem.~
5998 4 | Toldi,~És ujjából köntösének~Vastekéket s buzgányt huz ki:~„Õsz
5999 4 | Mely gyöngén ápolva hajlog~Vasterhét feloldani,~S nyílt erét
6000 4 | sík,~S az enyészet zordon váza~Sorsokat gunyolva rázza.~
6001 1 | vegyült.~Barna falad roppant vázként mered a levegõnek,~ Mintha
6002 4 | fúlad élete.~ Honja bátor védletében,~Vég perczén ott áll egy
6003 4 | harczba tére~Honja hõsi védletére,~Hív maradt, várt és remélt.~
6004 3 | láng, téli virágként~ Védõ kézre szorúl s fázik az,
6005 3 | búsan zokog~Az árva nyelv: védõktõl tipratik.~Boldog végzés!
6006 3 | Lassu szokás egyedûl ellene védpaizsunk.~13.~Ámor számkivetett,
6007 4 | Mázsás buzogány forog.~Mint védtornya õsi hírnek,~Szótlan áll
6008 1 | folytathatom.~S mig létemnek végadóját~Az örökség kivánja:~A jövendõ
6009 4 | midõn az ostromvész~Mindent végcsapásra gyújta,~S Ízsabég dölyfös