Szerelem.

Félni, vágyni leskelõdni,
Multon és jövõn tünõdni,
Mig a jelen elillant;
S ha szép álmod el is éred,
Hõn várt s vajmi könnyû béred
Nem más, csak egy kopott lant;
Egy kisértõ ijesztõ váz,
Szépen festett omladó ház:
Egy dörmögõ agg tündér,
Ki bár csak ismertet áldoz
S kegyével is unalmat hoz,
Még is mind uj adót kér.

A szerelem e csalfa szer,
Elõbb czirógat, aztán ver;
A midõn táplál, emészt,
Mosolygva eget igér,
De ha meghül egyszer a vér,
Késõ bánatot tenyészt.