Hadi ének Olaszországban.

1805.

Hadistennek vérrel festett
Zászlói már lobognak,
Öldöklésre szenteltetett
Mozsarai ropognak.

Ott áll - talpig beborítja
A dörgõ por fellege -
Az ellenség; s villogtatja
Kardját büszke serege.

Dühösködve már reánk üt,
Hullnak bajnok vitézink,
Halált terjesztnek mindenütt,
Ritkúlnak már rendeink.

A térségen elszéledve
Holt tetemek fekszenek,
Kik magokat felszentelve,
A hazáért vesztenek.

Jõjjenek vérszomjuhozó
Despotának zsoldosi,¹
Már annyi veszélyt okozó
Törvényes vad gyilkosi:

Itt állunk mi Hunniának
Rettentõ bajvívói,
A dicsõ magyar hazának
Igaz, hû pártfogói.

Mi Árpád szabad népei
Mi bátran megütközünk,
S régi vérünknek hívei
Vagy elesünk vagy gyõzünk.

Egy az élet, egy a halál:
Azt kérdésre kiveti?
Vagy elõbb vagy utóbb talál,
A bajnok azt neveti.

Rajta pajtás! ne félj tehát,
Itt a választó határ:
A mit a jó szerencse ád,
Élet, halál legyen bár.

Tekints dicsõ nemzetünkre,
Öld vágd az ellenséget,
S diadalmunk hoz nevünkre
Dicsõséget, életet.