Irói tanács.

Már ha tudós lettél, illik tudnod, mi különzi
   Õt a köznéptõl s hírre mi fûzi nevét:
Lassu menés, halavány szín, terjengõ kar, izetlen
   Kedv, rejtélyes szó, nyugtalan elmefutás,
Félénk nyíltszivüség, szánó, mély titku mosolygás,
   Gõgös alázottság, jégmelyü andalodás,
Sokratörõ unalom, leverõ kegy, könnyü itélet,
   S édes hûledezés puszta dicséret után.
Ez még mind nem elég; házadra is illik ügyelned,
   Hogy mindenki hamar lássa csodálva ki vagy?
Barna szobád falait pókháló lepje, s halálfõ
   Sárgúljon komoran nõtelen ágyad elõtt;
Régi szakállos urak koszorúzott szobrai mellett
   Szörnyü irószerszám asztalod éke legyen:
Ritka-sikált padlón elszórva heverjen irásod,
   S minden szöglet ürén szú egye könyveidet;
S hogy bölcs mondását Salamonnak igazlani tessél:
   „Csak hiuság s álom mindened a nap alatt”
Büszke lemondással tûrd e lét annyi hiányit -
   És üres erszénykét nyersz czimeredbe, dicsõ!