Xeniák.

1. Tudom. Gyüjtemény, 1817. III. 88.

Sok nálunk az iró, örvendj haza! mennyire törtél!
   Egy megye hatvant át: mennyi tud írni, csodáld!
A ki tekintetes úr méltán az bölcs nevet óhajt:
   Tudja, mi a szép s jó: ló, pipa, puska, l ... ó.

2. „Tatárok Magyarországban.”

Sok haza-puffogatás, ok semmi, de szörnyü magyarság.
   Bundás indulatok: oh be tatári müv ez!

3. „Ilka.”

Jambus-e, próza-e, vagy micsodás mû? - Dráma pedig szép!
   Szép? - Hm! Gyõz a magyar: s tapsa az ottfen elég.

4. „Szécsi Mária.”

Szécsi Marinka dörög s hõst szöktet az özvegyi várba.
   Ablakból kapu lesz; szép dolog, és nem is új.
Hogy sereg is mene át a lyukon, már kell ide sok hit:
   Több mint Thalia kér, bár leleménye szegény.

5. Ossianisták.

Nagy feszesen neki áll a majomsereg, és a vak õsznek
   Vészben uszó leplét lopva nyakába veti,
S nem birván kobzát, prózában pengeti hõsit,
   Míg orrára bukik nagy buzogánya alatt.

Alkalmi versek.

Megholt: Músa, zokogj! - De külömb jön utána; mosolyogj már!
   Tûzre koboz! van már kis hivatalra remény.

7. „Márévára.”

Oh Máré, Máré! tetemes bûn, szörnye korunknak!
   Gõg szüle, ámbátor életed árva, sovány.
Mátra nem oly sziklás, mint stílusod. És mi szövésed?
   Mostani kor pityereg hajdani pletyka miatt.

8. „Hõsregék.”

Sallangos machinák hõsid. Sors-csípve kidõlnek,
   S hamvaikon czifrán pöffedez a szerelem.

9. „Zsebtükör.”

Pusztáról jövök én ízlést terjeszteni köztünk:
   Tükröt adok: Músám nála zsirozta haját.

Magyar Müllner.

 A tüzelõ sorsot nyakon öntéd prózavizeddel:
   Még te a sorsot is így mostoha sorsra hozád.

11. A Haramiák forditójához.

Messze menelt Músád; magyarúl is németet írtál:
   Ach tán szellemi lágy flöte kerengni csinált?

12. M. Szegeden.

Vigjátékot irál s szomorú a Músa felette:
   Mást ütnél, s botorúl, kába, velõdet ütöd.

13. Sz...

 Kezdve hatál, mi sokat váránk, de te visszafelé szállsz:
   Igy „Pillangódban” szinte ten élted irád.

14.  Egy nyomorult, de tolakodó poetához.

Szólj, mit akarsz? „Nagy hírt.” Igenis, lészsz példa bizonynyal,
   Mely csunya s émelygõs képzet hiával a vers.

15. Érzékeny drámairó.

Drámád érzelgõs, ha vig: és ha komoly, csupa könnyár:
   Víz, mely ürge gyanánt végre kiönti hired.

16. Szabadelmü, de csak magának.

 A  rostát kitüzéd, s magad ájulsz a kritikától:
   Uj oldalt mutogatsz - kár hogy a színe kopott.

17. Intés.

Sajnállak, te szegény! a sok tömjén neked átok!
   Füstét szívod csak s összezavarja a fejed.

18. Egy hiúhoz.

 Képedet annyi helyen láthatni. Talán igen olcsó?
   Balga dicsõség ez: kótyavetyére vezet.

19. Terméketlen Músa. (Péczeli Múzsa).

 Kotlik bár eleget, zajt ütne, de költeni nem tud,
   Könyvet irál mégis, sok szakaszokkal ürest.

20. P. Vigyorihoz.

Egy drámát írtál, az is eldõlt, sírba fütyölték;
   Igy hala újságod; semmi! te fényre kapál.
Irtál aesthetikát, oly szép az mint a ködös nap;
   Nincs lelked, sem erõd; semmi! te fényre kapál.
Bárhova néz a szem, téged lát, pletyka-titoknok,
   Félszegû mindenben; semmi! te fényre kapál.
Fényre kapál! Hogy-hogy? Görnyedtél és vigyorogtál,
   Lesz is fûzkoszorúd, melyre Hanakli segít.

Nadl.

 Ipsilonossággal, pöffedten szellemet ûztél.
   Rajta csak! a szellem távoz a nagy fül elõtt.
Nyelvrõl szólsz kocza hõs s magyarúl írsz „kremniczi erkölcs”
   Szél lelked, látom, s nyelved utána mekeg.

22. Házi jegyzetek.

Pali urambátyám gyûjté, neki hála, nekem pénz!
   Illyen poétával házi poéta lehetsz.

23. Muzárion.

Bájba takart elsõ szerzõd, most foltokat árulsz,
   S gyáva imádódat vízre, ricsetre hivod.

24. Szemeréhez.

 Míg fejtörve feszûl más újakat adni, találni,
   Uj könyvben te szerény, régi sonetteket adsz.

25.  Bátoriak.

Koczebue forgácsán épült kis Bátori, és most
   Hárfával duda zeng, köztük az astrologus.

Élet és Littetarúra.

Sok füge köntös alatt, Judás csók, csalfa dicséret.
   Élet: vajmi puha! Litteratura: piha!

27. Egy tehetetlen poetához.

Akarni s nem tudni írni
   Egek, minõ gyötrelem!
Izzadni, s képet nem lelni
   Ó kába szenvedelem!
De ha nem tudsz, mért kapsz bele:
   Véled, hogy hazádnak élsz?
Ó ne hidd, bár gõggel tele
   Dolgozol, még is henyélsz.
Kiben versgyártás szomja ég,
És lelkében nincs ügyesség.
   Annak élte szomoru,
   Bére töviskoszoru.

28. Náray és Himfy.

 „Állj meg, Himfy, szemlélgessük
   Kedves „Márévár”-omnak
Kellemeit, s fejtegessük
   Érdemét „románomnak.”
A tetemes románszerzõ
   Himfyhez ily kérést tett.
Himfy megsajnálva szegényt,
   Neki imigy versezett:

„„Munkád oly bõ kellemekben,
   S gazdag a szép erkölcsben,
Mint a zordon tél füvekben,
   S a száraz fa gyümölcsben.
Bája elûz mindeneket,
   Könnyûsége húz, von, ránt,
Ha lelni is benn köveket,
   Másoké a szép gyémánt.

A munkának intézete,
   A tárgyak felfogása,
A stílusnak gördülete,
   Tartása és folyása,
A néhány vers lebegése,
   Mely verseng a prózával,
A személyek bélyegzése:
   Minden jobb izlést megcsal.

Mily zokogó érzeménye,
    Indulati hidegek,
Régi ujság leleménye,
   Rendelési hidegek.
Hõse csupa sympathia,
   Vakon ugrik érzése;
Szava csupa melodia.
   Ittas bakter zengése.

A sok panasz pityergéssel
   Ölelkezik képében,
A betyárság gyöngédséggel
   Egymást váltja e mívben.
Ó szép román, kedves román,
   Szegény elme sugára!
Ennél felebb nem is megy tán
   A rossz költés határa.

Készülete hideglelõs
   Musának az íhlése;
Tanulsága egy érzelgõs
   Vén dada csevegése.
Bajnokinak leirása
   Parókás váz festése;
A beszédnek lágy folyása
   Társzekérnek pörgése.

Olvasása ásitozást
   És unalmat osztogat,
Minden kedvet és andalgást
   A szívben elfojtogat.
A mit a szem a munkán lát,
   S a mit benne az ész lel:
Ily rémitõ, ily vad csodát
   Más bajjal tüntetne fel.

Mély álomba varázslaná
   A legvígabb szíveket,
Jéggé fagygyá változtatná
   Az ifjúi heveket;
A recensenst engesztelné,
   Ha gõgös elõszava
Fenhéjázva nem hirdeté
   Milyen dicsõt alkota - -””

„Megállj, Himfy, fejtegetném
   Porba ejtett ügyemet -
De nem, inkább megtérek én,
   S elégetem könyvemet.”
Monda s szivén ül a nagy gond!
   Himfy fennen tapsola;
„„Igy kell, ezt akarnám”” úgy mond
   Felkaczag s elnémula.

29. Egy jó rímelõhöz.

Ha ugy nézed költésedet,
   Rimkovács! mint fõ javad,
Szánlak, gyarló, én tégedet,
   Mert megcsalod magadat.
Hidd el kevés ez magában:
   Törött fazék zörgzete,
Üres, feszes tartalmában.
   Azért nincsen kelete.
Gondolj szivvel és lélekkel
Többet, mint a jó rímekkel,
   Mert rímed bár minõ ép.
   Hidd el, versed még sem szép.

30. Egy rosz versiróhoz.

Metrum és rím külön kalauz
   A poéta versében:
Boldog, a kit egyfelé huz
   Mind a kettõ röptében.
De tenálad ellenkeznek:
   Ez jobbra, az balra megy;
S ha néha meg is egyeznek,
   Olvasódnak már mindegy.
A mit a recensens óhajt,
Arra füled nem igen hajt,
   Sõt tudós haragra gyúlsz,
   Pedig nem árt, ha tanúlsz.

31. Egy majmolóhoz.

 Miket, szived ömledezvén
   Mást utánolt hangokban,
Énekeltél - szánlak szegény!
   Nem nagy ész szól azokban.
Pillongásnak szüleményi
   Versbe nyomott szavaid,
Vevõnek rosz szerzeményi
   Álomhozó dalaid.
Ha tehetség nincs eredben,
A lant doromb lesz kezedben,
   S élelmed a nap alatt
   Csak agyagból sült falat.

32. Egy hiú tehetetlenhez.

 Ha dicsõ név hallatára
   A szív benned habot vet,
Ne hajts sokat kis habjára,
   Ne marczangold eszedet.
Ó mert a vágy nem tehetség,
   Csak csalóka érzemény,
Bére többször csak nevetség,
   S habként eltünõ remény.
A dicsõség fényutjára,
Költõi név nagyságára
   Hat sonetke nem elég,
   Egy kötet kell ehhez még.