Bandi.

Útnak indul szõke Bandi,
Bunda vállán, s bús fején
Pántlikás új báránysapka,
Piros rózsa tetején;
Süvegét jó anyja vette,
Rá a rózsát Örzsi tûzte,
Ott viríta kebelén.

Szõke Bandi meg-megállva
A hajlék felé tekint,
Tán szép Örzsi a padlásrúl
Lopva még utána int.
Tegnap volt, hogy õt megkérte,
De csak ezt a választ nyerte:
Jõj, ha gazdag lészsz, megint.

Bandi jár a Dunaparton,
Mély sóhajtás csak szava,
És tünõdik, küzd magával,
Szomorún néz tétova,
Zúg a szél, a Duna habzik,
Bandi szíve szintúgy zajlik;
Menne, menne, - nincs hova.

Így találja õt az este,
Így találja õt a vész,
És elõtte és utána
A vidék homályba vész.
Menne, menne, de alig lát,
Megfordítja hát a bundát.
S fûz mögé leheverész.

A vész csattog, Bandit rázza,
S rajta tölti vad dühét,
Néki sujt egy forgószél is,
S elragadja süvegét;
Ezzel annyit nem gondolna,
Csak rózsája mentve volna,
Ez furdalja csak szivét.

S ím a hajnal szebb idõt hoz,
S szõke Bandi talpra kél,
Széttekintget, hol süvegje,
Merre vitte azt a szél?
S mint lenéz a víz tükrébe,
Szint egy rózsa tûn szemébe;
Kis homokhant szélinél.

„Szép virág te! árva mint én,
Elszakadva itt virulsz,
Csók után mint Örzsim arcza,
Oly szépen felém pirúlsz!
Jer bujdosni, légy te párom,
Míg a földet összejárom,
Míg velem majd sírba hullsz.”

Így szól Bandi a rózsának,
Mely víg hab közt ringadoz;
Érte is megy, érte is nyúl,
S keble mint feldagadoz:
Süvegét is ottan leli,
Szép aranyfövénynyel teli
Víztül mosva a parthoz.

„Nékem a szél is barátom,
Jól kifújt, de jót mívelt,
S a szép rózsa, Örzsim képe,
Adta rá az édes jelt.
Majd én szerzek házat kertet,
Pár lovat kis szántóföldet
S ehhez még egy hû kebelt.”

Így örûlve csak szivatja
A szerencse-süveget,
Harmadik nap megrakodva
Bizton Örzsihez siet.
„Rózsám! rózsád tõn gazdaggá.
Tégy te engem most boldoggá!
Vedd pártádért kezemet.”

Örzsi képe fölhajnallik,
S hû melyéhez zárja õt,
Atyja is megáldja Bandit,
Mostan már a gazdag võt.
És a nászok és vendégek
Víg robajjal összegyûlnek,
Ülni a nagy menyekzõt.

Így lett boldog szõke Bandi,
És hol õ kincshez jutott,
Kies partján a Dunának
Majdan falú támadott;
Most is Aranyosnak hívják,
S szép menyecskék, fürge lyánykák
Még aranyport mosnak ott.