Elte.

Romános költemény elsõ énekébõl.

1.

   A sötétlõ véres kard
Síkra inti a magyart,
S a királynak jelszavára
Száguld honja oltalmára.
Mindenütt már fegyver csillog,
Pánczél, dárda, láncsa villog;
A nemesség lóra pattan,
S bátran a törökre csattan,
A ki, dúlva telkeit,
Lánczra fûzi híveit.

   Hol Moravnak szõke árja
Nissza téreit bejárja,
Ott tanyáz az ellenhad;
Onnan csap be népzsarolva,
Szûzet ifjat elrabolva -
Arra robban el Hunyad.

2.

   Büszkén fénylik már a félhold
A magyar sereg felé,
Mely a tarral vívni lángolt,
S boszuczélját föllelé:
Készen áll az vak dühében
Elbizottan erejében,
S mint közelgõ vész morajja,
Mindig rettentõbb robajja.

   Néz Hunyad, s komoly tüzében
Harczra inti táborát.
S végig futva ércz sorát,
Gyõzelem kél nagy lelkében.
Nem rettenti õt a nagy szám:
Kürtöt harsant, pajzsa dörren,
Harcz jelére kardja zörren.
S elzúdulva mint a villám,
Tör Murat rab nemzetére,
S dõl, kit egyszer karja ére.
Hõs nyomán röpûl magyarja
S a pogány rendét zavarja.

Mint terhes két fellegek
A forgó széltõl zaktatva,
Vívnak most a seregek,
Bús haraggal, vért izzadva.
Elbarnúl a nap sugára
A fakón kelõ portúl,
S a csatázók vad zajára
Minden szikla elmordúl.
Száz irányban forganak,
Fel s alá hullámzanak,
Láncsa pattog, nyílözön hull,
A ló horkant, ember jajdul;
Száz alakban sújt a vész.
Itt fõ pördül, ottan kéz,
Vág, öl, ront, tör mindenik.
Testhalommá nõ a sík,
S az enyészet zordon váza
Sorsokat gunyolva rázza.
Forrton forr a harcz dühében,
Messze csöng az éles vas,
S elbámulva fellengtében
Néz alá a büszke sas. -

3.

   Hév dultán a két bajhadnak
Hat nehéz órák haladnak,
S még vitézség és erõ
Nem lõn egymáson nyerõ.
Elborúl Hunyadnak arcza,
Ily soká hogy kétes harcza
Lángszemébül bosszuszikra
Szétlövell a csatasíkra.
„Gyõzni kiszt hazánk reménye,
Itt ne húnyjon hõsi fénye!
Fel, vitézek, új vivásra,
Most utánam vég csapásra!”
Igy dörög, s zászló kezébe’
Vágtat a tar sûrüjébe.
Elszánt népe lelkesítve
Uj erõre s tûzre gyúl,

S kard-suhintva, nyíl-röpítve
A vezér után zudúl.
S elbõszülve, sort szakasztva,
Vérit ontva, vért fakasztva,
Testhantokra testet hány,
Míg nem tágul a pogány!
Ez gyéren fut nem sokára,
Éltét bízva gyors lovára.
Merre csak nyilást talál:
S zászlóit fenlobogtatva,
S diadalmat harsogtatva,
A gyõzõ utána száll.

   Elfoglalva Nissza vára,
Lángözönben mindenütt,
S a pogányok vérútjára
Borzasztó világgal süt.

4.

   Mindég távol- s távolabb hat
A futamló és üzõ had,
S mint nyáresti villanások
Hévség-szülte kék felhõkön,
Játszadoznak a tetõkön
Szerte fegyvercsillogások.
Elhangzott a had dörgése,
A bajtéren csendesség,
Csak  haldoklók nyögése
Kél remegve néha még,
Kik az édes léttül válnak,
Jégkeblén a zord halálnak.

   Kora váltát szülejétül,
Váltát édes kedvesétül
Itten sínli egy vitéz;
Még utolsó pillanattal
Ama drága földre néz,
Hol szerelmes indulattal
Rengve hû karok között
Kéjrül-kéjre röpdözött.
Hasztalan vív ifjusága,
Megragadja a halál,
És emléke s boldogsága
Nem mulandó éjbe száll.

   Ott egy bajnok a fövényen,
És magát sebzett agyában
Vélve még a büszke ménen.
Levegõt vág, s elhunytában
Tág kebellel, szív-feszülten,
Vérkedvébe elmerülten
Felszökik, s örömkaczajjal
„Gyõztünk! gyõztünk!” harsog, s meghal.

   Itt egy durva harcz-magzatja
Hörgõ ellenét szaggatja,
Vég erõvel kardot kap,
S még annak szivéhez csap;
Most imádság, majd szitok dûl
Sebtõl tátogó melyébül,
Míg elhúny lélegzete,
S vérbe fúlad élete.

   Honja bátor védletében,
Vég perczén ott áll egy hõs;
De a hit szelíd ölében
Lelke most is még erõs;
Tetteit keresztülfutja,
Tisztit teljesítve tudja,
S így nyugott szent végzetén;
S mint a szálló nap sugára,
Lebben szét a földi pára
A dicsõnek életén.

   Mély porágyon elterûlve
Látni így a hõsöket.
Üldözésök lángja hûlve,
Most örökre békesûlve
Egy föld iszsza véreket.

5.

   Merre Haemusz kék ormával
S köd leplezte homlokával
A magas felhõkbe nyúl,
S néztit messze földre hányja,
Arra száll a harcz iránya
S mindég távolabb vonúl.
S most az erdõk sûrüjébe,
A barlangok éjjelébe
Rejtezett bolgári nép
Ismét a szabadba lép;

S részint visszatér lakába,
Melyet épen hagya el,
S most pusztán s hamvadva lel:
Sok tódúl a had nyomába,
Hol piroslik még a vér,
S földet vagy segédet kér;
Kit szelidebb érezet
S embertársa szenvedése,
Kit méltatlan díj nyerése,
Zsákmány s martalék vezet.

6.

   Közepén a bús piacznak,
Legdühösb helyén a harcznak,
Hintve annyi hûlt tetemmel,
Tarkán egy halom tûnik fel,
Hol  nap sorsát intézve,
Harczistenként szerte nézve,
Félvilágot tartva válla,
Nagy Hunyad nem régen álla;

Most felûl a holtakon,
Kikre mérge csattogott,
Egy szép ifjú fekszik ott,
Mint vitézi hamvakon
A leroskadt emlékkõ,
Még dõltében is dicsõ.
Nyílt sebén patakzik vére,
Köd borult vidám szemére,
Elzsibbadt érzéke már
Ifjú lelke késik bár;
Még liheg mélyen, halkan,
Még erében élet van.
Torda ez, kit a dicsõség
S halhatatlan hõsi tett,
Melyért a nagy szív s erõs ég,
Harczveszélybe késztetett:
S mint zászlósa a vezérnek
Megfelelt a bajnokvérnek,
Melybõl fényre származott,
Melyre új díszt bokrozott.
Ott a halmon hû melyével
A hegyes tõrt õ fogá fel,
Melyet orzó gyilkos kéz
Oldalast Hunyadra sujta,
A midõn az ostromvész
Mindent végcsapásra gyújta,
S Ízsabég dölyfös tûzének,
Vad rohantu fegyverének
Gyõzni a szerencse ott
Csak múló reményt adott.
A roppant Egész, szemében,
Elmerülve nagy tisztében,
A vezér nem látja õt,
A miatta vérezõt;
S néma bár, de szép tettével
Torda holt gyanánt maradt el.

   Messze téren tétova
Száll s nyerít délczeg lova,
Majd megáll s néz fülhegyezve,
Kedves terhit kémledezve,
S õt nem hallva szózatán
Száguld a küzdõk után.

7.

   Esti bíbortûzben égnek
Erdõs bérczi a vidéknek,
S a nap válva nagy körétõl
Csendes felségben leszáll,
S hegy-völgy fosztva lángszinétõl
Kékellõ homályban áll.
Édes illattal tele
Kél az alkony hûs szele
És enyhítõ lengzetében
Reszket a lomb és zörög,
S a patak sebes lejttében
Most vidámabban csörög.

Harmatgyöngyök fényledeznek
Rengõ zöld fûszálakon;
Csüggedt bimbók éledeznek
A kisült virányokon.
Most a rekkenõ melegtõl
Eltikkadt virágkebel
Csókolgatva langy szelektõl
Kelyhét szebben nyitja fel:
Mint a szem, mely könyûjében
Érzõ szív után tekint,
És a részvét lágy ölében
Édes nyugtot lel megint.

8.

   Holttestek mellõl kivéve,
Ékes nyoszolyára téve,
Egy magányos lak hûsében
Hol csendes nyugalma lõn.
Torda eszméletre jön;
S mindjárt elsõ érzetében
Kardhoz kap - de hõ kezet fog,
Mely gyöngén ápolva hajlog
Vasterhét feloldani,
S nyílt erét elfojtani.
S ím a bágyadt lámpafénynél,
Áll egy szép alak fejénél,
Egy alak mely bájvonzattal,
Egyszer látva mint az ég,
Képzetünkben él mindég,
És derengõ arczulattal
Lesve mozdulásait,
Szívja bé vonásait.

   Barna fürtje omladozva
Lengedez hóvállain,
S leple félig bontakozva
Reng a szív hullámain
Egy fejér sugárnak látszik
Deli, karcsú termete,
Melyen kéj-lehellve játszik
A tavasz víg szellette.
S a teremnek ajtajánál
Egy komor de tisztes õsz áll,
S hárfát tartva karjain:
E dal reszket ajkain:

               * * *

   „Kies gyöpön ki fekszik ott,
Homályba tört szemekkel?
Te vagy bajnok? már elzúgott
A harcz, s te még se kelsz fel?
Nincs koszorúd szép tettekért?
Tõlem ne várj szerelmi bért;
Nyugodj akkor vitézem!
Inkább halálod nézem;
S hullámként, melyet hajt a vész;
Te is majd úgy felejtve lészsz.”

   „Van koszorúm szép tettemért,
Mely fényt övez fejemre;
De tõled várok édes bért,
És írt égõ sebemre.
Szép szûz, ne félj: a bajnokvér,
Földet mos bár, de égig ér;
A szerelem e színben
Lobog a hõsi szívben,
S habár felejtett sírba kél,
Szerelme mint szép tette él.”

9.

Mintha álom lepte volna,
Hosszú álom és nehéz.
S most az ég reá hajolna,
Torda a szép szûzre néz;
S a csatának mord dühében
Fendörgött tüzes kebel
A kegyesnek bájkörében
Most lekötve szót nem lel.
Néz - de mint a lét reménye
Benne újra éledez,
Akként minden érzeménye
Szent hálára gerjedez;
S bár utóbbi sorsa kétes,
Mert kevés bolgári szív
Volt itt a magyarhoz hív,
Sebje még is kétszer édes:
Él Hunyad még, s általa!
S mint a földet-ébresztette
Hajnalcsillag áll felette
A vidék szép angyala.