Késő bú.

Rejtsd elõlem kéjre lobbant
Szép szemed sugárait!
Rejtsd elõlem édes arczod
S lelked annyi bájait!
Ennyi kellem édenébe
Jobb nem is föllengeni,
Mint utána forró vágygyal
S csillapítlan érzeni.

Ah de késõ! a mit láttam,
Olthatatlan bennem ég:
Eget lelni s el nem érni
Hosszu kínra már elég.
Mit használ az édes álom
A forró szív lángival!
Szebb valóra ha nem ébred -
A szegény szív kétszer hal.